Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1 ■ «55* í szamot* 1981. DECEMBER 13., VASÁRNAP Az egyenruha varázsa kevés Jr Esszéi, érzelemmel válasszanak Az MSZMP Pest megyei Bizottsága közigazgatási és admi­nisztratív osztálya, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Pest megyei Pályaválasztási és Tanácsadó Intézet, valamint a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság a napokban a katonai pályairányítás eredményeit és feladatait megtárgyaló értekezletet rendezett Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolán. A vitaindító beszámolót Szeszenka Károly ezredes, a Pest megyei területvédelmi és hadkiegészítési parancsnokság pa- rancsnoka tartotta. A tanácskozáson a rendező szervek képvise­lőin kívül részt vettek a városi-járási pártbizottságok propaganda- és művelődési osztályának vezetői, a városi tanácsok művelődési osztályainak vezetői, a városi-járási MHSZ-titkárolc, a középisko­lák igazgatói, az osztályfőnöki munkaközösségek vezetői, vala­mint a néphadsereg megyei bázisalakulatainak képviselői Őrt volt az értekezleten Lőrimcz András, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának osztályvezető-helyettese, a megyei honvédelmi bi­zottság titkára, Lehner Henrik, a KISZ Pest megyei bizottságá­nak titkára és Szász! Béla alezredes, az MHSZ Pest megyei titkára. 1 Közismert a jelenség: a közvetlen, akár egyszeri élmény nyomán is. ho­gyan kötődik a gyermek ér­deklődése egy-egy foglalkozás­hoz, hivatáshoz. Így születnek a pillanatnyi, vagy épp élet­hosszig tartó elhatározások: mozdonyvezető, doktor, pos­tás, állatgondozó, favágó vagy épp űrhajós leszek! A szülők, a felnőtt környezet általában elnézően kezeli, nem veszi komolyan e kijelentéseket, s csak kevesen igyekeznek mód­szeresen támogatni, fejleszte­ni, gazdagítani a gyerek ér­deklődését. Így aztán valóban csak egyszeri fellángolás, em­lék marad a korai pályavá­lasztásból. Gyakran találkozunk ezzel a fogalommal, hogy társadal­mi szükséglet. Ez egy bizonyos vonatkozásban azt jelzi, hogy az adott fejlesztési fok, gaz- j dasági, politikai viszonyok, j milyen foglalkoztatási szerke­zetet feltételeznek. Tehát hány orvosra, esztergályosra, taní­tóra, gépkocsivezetőre vagy atomfizikusra van szüksége a társadalomnak további fejlő­déséhez. Egyik részről adottak tehát az egyéni, törekvések, másrészt a közösségi igények. A kettő összehangolása, a harmonikus élet fontos felté­tele. Ekkor jelenik‘meg o pályairányítás, mint a közér­dekű koordináció egyik alap­vető eszköze. Ki vitathatná komolyan, hogy korunkban a hadsereg­nek, a katonai hivatásnak ki­emelkedő a szerepe. A nem­zetközi helyzet alakulása az imperialista világrendszer nap­jainkban, mind agresszívabbá váló politikája nap mint nap figyelmeztet a honvédelem erősítésének fontosságára. S a kalandorságra is hajlamos ellenség kezét lefogni csak jól felszerelt és kiképzett, er­kölcsileg, politikailag szilárd fegyveres erő képes. De a legmodernebb hadsereg sem ütőképes, felkészült irányítók, hivatásos tisztek, tiszthelyet­tesek nélkül. A különböző szintű parancsnoki beosztások ellátása ma hivatását szerető elkötelezett, művelt, egész em­bert kíván. A békés munka feltétele, társadalmunk egye­temes érdeke tehát, a hadse­reg vezetői utánpótlásának ál­landó biztosítása. Az eddig elmondottak nem tartalmaznak új, vagy épp aktualitáshoz kötődő megálla­pításokat. A követelmény'évek óta változatlan. Felvetődik a kérdés: akkor miért volt szük­ség mégis a bevezetőben em­lített, széles társadalmi ala­pokon nyugvó, feladatokat tisztázó tanácskozás megren­dezésére? Nos legfőképp azért — amint a vitaindító is utalt rá —, mert ma már nem mindegy, hogy ki jelentkezik katonai pályára. Korábban szinte elegendő volt a kedv, a hivatásérzet, az általában jó egészségi állapot, vagy épp az egyenruha varázsa. Napjaink­ban mérhetetlenül megnőttek a követelmények. A haditech­nika robbanásszerű fejlődése, mind a szellemi- képességek, mind a testi tulajdonságok te­kintetében magasra teszi a mércét. A pályairányítás tár­sadalmasítása tehát abban se­gíthet, hogy e feltételeknek megfelelő jelentkezőket bizto­sítson. I Az ösztönzést nem ele­■-----------------------gendő egy­eg y pontra, például az iskolára koncentrálni. A személyiség mindig komplex, sokoldalú ha­tások nyomán formálódik. A pályairányítás színtere lehet az iskolán kívül a család, a baráti kör, az ifjúsági mozga­lom, a szabad idő eltöltését szolgáló intézmények széles skálája. Mindezeken a terüle­teken a fiatalokat érő benyo­mások tartalmát, intenzitását nem bízhatjuk a véletlenre. A hatékony pályaorientáció titka, épp a hatások tervsze­rűségében, tudatosságában van. Mindezek gyakorlati biz­tosításában vállalhatnak nél­külözhetetlen szerepet a pe­dagógusok éppúgy, mint a pártmunkások, a KlSZ-szerve- zetek és az MHSZ-klubok éppúgy, mint a katonai tanin­tézetek és az alakulatok. A szerep felismerése nem ha­gyománynélküli. Sikeres a munka — amint a vitaindító is utalt rá —, például a ceg­lédi Kossuth, a monori József Attila, a nagykátai Damjanich és az ácsai Bolyai gimnáziu­mokban. továbbá a váci Lővy Sándor Gépipari Technikum­ban és az érdi 220-as Szak­munkásképző Intézetben. Eredményesek, élők a kapcso­latok a ceglédi, váci és a tápiószecsői gyerekek, vala­mint a néphadsereg egy-egy alakulata között, s kiemelkedő szerepet játszik a katonai hi­vatás szépségének megismer­tetésében, a szentendrei Kos­suth Lajos Katonai Főiskola. Más oldalról úgy is fogal­mazhatnának egyesek, hogy talán azért e társadalmi ösz- szefogás ösztönzése, mivel nincs elegendő jelentkező a hivatásos szolgálatra. Erről azonban szó sincs: a személyi feltételek, minden évben biz­tosítottak a néphadsereg szük­séges fejlesztéséhez. Az után­pótlás -nevelése azonban fo­lyamatos, állandóan megújí­tott módszereket, perspekti­vikus gondolkodást követelő feladat. S arról Is szólni kell, hogy társadalmi fejlődésünk ter­mékeként, a mai fiatalok kö­rében nem mindig népszerűek a szigorú kötöttségekkel járó pályák, hiszen számtalan egyéb közül is választhatnak. Ennek egyik kézzel fogható megnyi- latkoztatása a divatszakmák hódítása, s a hiányszak­mák számának gyarapodása. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a divat hatásának az oka a pályaválasztó szülők és gye­rekek jó részének körében az ismeretek, információk hiá­nya. Ezt erősítették meg so­kan a tanácskozáson felszó­lalók közül, például Lábai László, a váci Sztáron Sándor gimnázium, Cser László, az aszódi Petőfi gimnázium, Za- remba Gyula, a szigetszent- miklósi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, valamint Szabó Sándorné, a Pest megyei Pá­lyaválasztási és Tanácsadó Intézet igazgatóhelyettese. El­mondták többi között, hogy kevés a tájékoztató anyag, s az sem mindig jut el a cím­zettekhez. A gyerekek nem ismerik részletesen a hadse­reg felépítését, a választható szakokat, szakmai lehetősége­ket, s az egészségügyi köve­telményeket. Mindezek pedig nélkülözhetetlenek a szülők, a gyerekek számára a további életutat meghatározó, sikeres döntéshez. Nagyon fontos te­hát a sokoldalú tájékoztatás. A jelenlegi javítására már a helyszínen ígéretet is tettek az illetékesek. Az összehangolt, meggyő­ző munka, akkor lesz igazán eredményes, ha megteremtjük, s állandóan szilárdítjuk az esz­mei-politikai alapokat — amint Lörincz András is aláhúzta fel­szólalásában —, erősítjük a hazafias internacionalista ne­velést. S ez éppúgy nem egy- egy pedagógus feladata, mint a pályairányítás sem. A tár­sadalmi környezet egészének kell mély érzelmű hazafivá és egyben internacionalista gon­dolkodásúvá formálnia a fel­növekvő nemzedéket IA folyamatot előre lendít­-----------------;---- heti, elmé­lyítheti egy-egy közvetlen ta­lálkozás, a hadsereg életé­nek közelebbi megismerése, például haditechnikai bemu­tatók, laktanyalátogatások, a katonákkal közösen szerve­zett mozgalmi és szabadidő- programok, az ifjügárda-ki- képzések, az úttörőtáborozá­sok, az MHSZ-szakköreiben szervezett élmények során. A jó kapcsolatok a városokban, és községekben, a bázisalaku­latok és a tanintézmények kö­zött még sok helyen kialakít­hatók, s eredményesen segít­hetik a katonai pályára irá­nyítást. A mostani tanácsko­zás e tekintetben is a lehető­ségek további szélesítése szá­mára nyitotta meg az utat M é száros János Magyarországi Nemzeti Iroda A fegyvertelen rendőrség INTERPOL Rövid kommüniké adta hírül a közelmúltban: a nemzetközi bűnügyi rend­őrségi szervezet, az Inter­pol, Nizzában tartott köz­gyűlésén fölvette tagjai so­rába a Magyar Népköztár­saság rendőrségét. A párizsi főhadiszállás és Budapest között a híranyag egyelőre még postán utazik, ezekben a hónapokbah építik ki a telefon-, telex- és rádió­összeköttetést. A Szajna bal partján Saint Claude elővá­rosában álló székházból nagy teljesítményű rádió adó-vevő­vel tartanak kapcsolatot a tagországokkal. A szervezet négy nyelven dolgozik: ango­lul, franciául, spanyolul és arabul. A magyarországi Nemzeti Irodában — jelenleg épül a belvárosban — a tiszt­viselőknek természetesen leg­alább az egyik munkanyelvet beszélniük kelL Titkos csempészháiózatok ■A sajtóközlemény utalt rá: az Interpol tagjaként a ma­gyar rendőrség eredménye­sebben léphet fel a nemzetkö­zi bűnözéssel szemben. Ha­zánkban az elmúlt évtizedben vált a helyzet problematikus­sá, amikor is a külföldi csem- pesztársaságok már nemcsak tranzitállomásnak tekintették az országot. Illegális valuta- beváltó-helyek jöttek létre* hamisítványok kerültek a pénzforgalomba, az arany- és óracsempészek milliós tétele­ket forgalmaztak.'Több kábí­tószerügynök bukott le. A ri­valizáló csoportok összecsa­pásainak halálos áldozata is volt. Ugyanakkor a jól szer­vezett feketekereskedererii egy- egy tagjának elfogásakor a háttérben működő csempész­hálózat gyakran Ismeretlen maradt és tovább dolgozott. Adott a kérdés: hogy lesz ezután? Nos, bár a mozi­krimik és a detektívregények táplálta mítoszból ez követ­kezne, a szervezet ezután sem fog Interpol-detektíve- ket vezényelni Magyarország­ra egyes bűncselekmények fel­derítésére. A nemzetközi rendőrségnek az ehhez szük­séges operatív nyomozógárda nem is áll rendelkezésére, az Interpolnak végrehajtó appa­rátusa nincs. A , szervezet alapszabályzata előírja: a tag­államok nemzeti szuverenitá­sát maradéktalanul tisztelet­ben kell tartani. Az. Interpol a tagországok területén intéz­kedéseket nem foganatosíthat. Minden állam maga dönti el, hogy az országban leleplezett bűnözőt letartóztatja-e. Dosszié a kábítószer-hajókról Az Interpol tehát nem szu­perrendőrség, amely a hatá­rokat átlépve üldözi a mes­terbűnözőket, és a Saint Claude-i központ nem a világ 1-es számú rendőr-főkapi­tánysága, hanem „csupán” o szuverén államok bűnüldöző szerveinek tájékoztatási, ak­cióegyeztetési központja. A szervezet arzenáljában ennek megfelelően több száz­ezer kartoték, ujjlenyomat, fénykép, személyleírás, to­vábbá elektromos számítógé­pek és a modern kriminalisz­tika más eszközei találhatók. Pisztoly viszont nem. Szolgá­lati fegyvert nem kapnak az Interpol emberei. Ugyanakkor az Interpol nem csupán kriminalisztikai adatbank. A nemzetközi rend­őrség, amely valójában rend­kívül kis szervezet — törzs- állománya alig több mint száz szakértőből áll — világszinten tanulmányozza a bűnözés ala­kulását és o bűnüldözésre szolgáló módszereket. Ezen­kívül nemzetközi tanfolyamo­kat is szervez a bűnüldöző apparátusok szakosítása érde­kében. Az Interpol havi fo­lyóiratot is megjelentet, to­vábbá a bankok, biztosító tár­saságok, szállodák, utazási ügynökségek számára egy ka­talógust is kiad, amely a forgalomban levő pénzhami­sítványok fényképét és pon­tos leírását tartalmazza. Kü­lön nyilvántartást vezetnek azokról a hajókról, amelyek akárcsak egyetlen alkalommal is kábítószert szállítottak. Leánykereskedelem, pornográfia Ami a nemzetközi rendőr­ség múltját illeti, az Interpol 1923-ban Bécsben alakult meg húsz ország részvételével. A szervezet 1938-ig,, Ausztria lerohanásáig sikeresen műkö­dött. Az Anschlusst követően Heydrich, Hitler rendőrfőnöke elkobozta az Interpol archívu­mát és Berlinbe szállíttatta. Ennek alapján szervezte meg a náci Németország „hazafiai indítékokból” a pénzhamisító nagyüzemet, többek között a sachsenhauseni haláltáborban az angol font és az USA-dol- lár gyártására. A munkában részt vett a szakma „elitje”, akiket egész Európában gyűj­töttek össze az Interpol meg­bízható adataira támaszkodva. A második világháború alatt széthullott szervezetet tizenkilenc ország képviselői 1946-ban szervezték újjá, Pá­rizs székhellyel. A tagállamok száma ma már meghaladja a százát. A szocialista országok közül elsőként Jugoszlávia majd Románia lépett be az Interpolba, s most harmadik­ként Magyarország. Az alap- szabályzat értelmében a szer­vezet közgyűlését évente hív­ják össze, itt minden tagor­szágnak egy szavazata van. Az Interpol vezérkara a fő­titkárság, vezetője 65. évének betöltése után nem tartható meg tisztségében. A tagországok között enge­délyezett a bilaterális, két­oldalú együttműködés, erről azonban a központot tájékoz­tatni kell. Az Interpbl belső szervezete a nemzetközi bűnö­zés ágazatainak megfelelően szakosodott. A bűnüldözés fő tevékenységi területe minde­nekelőtt a kábítószér-kereské- delém, továbbá a pénz- és csekkhamisítás, a csempészet és a Közel-Keletre irányuló leánykereskedelem. Foglalko­zik a szervezet gyilkosságok­kal, autólopásokkal és por­nográfiái esetekkel is, Az alapszabályzat ugyanakkor kimondja, hogy a nemzetközi rendőrségnek politikai, faji, vallási ügyekbe tilos beavat­koznia. Földgolyó és Justitia Az Interpol címerében a földgolyó és Justitia istennő látható az igazságosztó mér­leggel és karddal. Ugyanez a címer ékesíti a szervezet lo­bogóját is, kiegészülve a kék szöveten minden irányba ci­kázó ezüstnyilakkal, jelképez­ve, hogy az igazságszolgálta­tás elől nem lehet könnyen kibújni. Számítások szerint a nem­zetközi ’ bűncselekményekkel szemben a nemzeti rendőrsé­gek 37 százalékos eredmé­nyességgel küzdenek, ugyanak­kor az Interpol segítségével lefolytatott nyomozások 75— 80 százaléka fejeződik be si­kerrel. Babus Endre Biztonság a vasútvonalakon Némely tökésországbeli vas­úttársaság úgy hirdeti magát, mint a legolcsóbb, a leggyor­sabb és a legbiztonságosabb közlekedési eszközt. Ha a ha­zai viszonyok szerint ítélünk, e három leggel alighanem a MÁV is dicsekedhet. A gyors­vonatok és a főváros kör­nyéki villamosított pályákon közlekedő szerelvények me­netideje (ha betartják a me­netrendet), nem hosszabb, mintha autóval vágnánk neki hasonló útnak. Ami pedig az árakat illeti, Európában is alig van párja a magyar vas­útnak. És mi a helyzet a biztonság­gal? A válaszadásban Lotz Árpád, a MÁV Budapesti Igazgatósága vasútüzembiz­tonsági osztályvezetője volt segítségünkre. — Ma is érvényes az a meg­állapítás, hogy vonaton utaz­ni a legbiztonságosabb. A sta­tisztikák is bizonyítják, hogy több nagyságrenddel nagyobb az esélye a balesetmentes út­nak vonaton, mint például személyautóban vagy buszon. S ez akkor is igaz, ha az utóbbi években a nagyobb vontatási sebesség és a hosz- szabb szerelvények miatt, na­gyobb a veszély. A gyorsabb és sokkocsis szerelvények ugyanis csak lé­nyegesen nagyobb fékúttal ké­pesek megállni. Ezért a mai forgalom utastól és vasutastól^ egyaránt sokkal fokozottabb” fegyelmet kíván. A vasút­üzem biztonsági osztálya nem­csak figyelemmel kíséri, ha­nem elemzi is a balesetekét. Szótárukban a baleset címszó alatt szerepel minden olyan esemény, ami sérüléssel jár­hatott volna. Egyszerre mindenütt Az elmúlt évek statisztikái, s az idei adatok egyaránt ar­ról tanúskodnak, hogy az igaz­gatóság területén évről évre több az ilyen vizsgálat! A ren­dezőpályaudvarokon, a keve­sebb vasutas, a sarusök és ko­csirendezők nemcsak több, hanem nagyobb súlyú vagont kezelnek, s így gyakrabban is hibáznak. Több a koccanás, a vagonkár. A személyi sérülé­sek száma azonban nem emel­kedik ilyen arányban. Közelebbről érinti a nagy- közönséget a személyforgálom biztonsága. Egy-két kirívó Szeptember 6-án Pilis és Albertirsa között, az egyik vasúti átjáró­ban, piros jelzésen hajtott át a Lada vezetője. Bár a vonat azonnal fé­kezett, száz méteren keresztül tolta maga előtt az autót. A kocsiban ülők életüket vesztették. A MÄV Budapesti Igazgatóságának archívumából. példától, eltekintve, mint ami­lyen az idei tavaszi váci vo­natösszeütközés volt, joggal mondhatjuk, hogy a személy- forgalom a korszerű biztonsá­gi berendezéseknek köszönhe­tően kiválóan működik. Az emberi mulasztások természe­tesen ilyen körülmények kö­zött is okozhatnak zavart. A váci balesetet is ilyen okok idézték elő, de hozzájárult az is, hogy a vonat vezérlő ko­csijára még nem szerelték fel az automatikus vonatmegállí­tó berendezést. ' Nem azért, mintha a MÁV ezzel takaré­koskodna, hanem mert a gyár­tó csak 1983-ra vállalta a munkát. Bízunk benne, hogy mindenki belátja: olyan fel­adatról van szó, ami nem odázható el. Öreg állomások A korszerű, vagy korszerűt­len technika másutt is érez­teti hatását. Pest megyében, a leginkább balesetveszélyes gócok, azok az állomások, ahol szűkek a vágányok közötti pe­ronok és nincsenek aluljárók. Vácott, Rákospalotán és Mo- noron — sok év statisztikája bizonyítja —, több a személyi sérülés, haláleset, mint más­hol. A vasutasok szerint igen­is ki lehetne küszöbölni eze­ket az eseteket. Csakhogy, so­kan nem veszik tudomásul, hogy a nagyobb sebesség miatt életveszélyes a vonatra fel- és leugrálni. Különösen figyelemre méltó az emberi felelőtlenség a fénysorompók­kal és félsorompókkal elzárt vasúti kereszteződéseknél. Egy felmérés szerint 100 autós közül 20 áthajt a piro­son. Az eredmény döbbenetes. Idén eddig csak Pest megyé­ben 5 karambol volt vasúti átjáróban. Januártól novemberig — jó­részt saját felelőtlenségük kö­vetkeztében — hetvenen szén-. védtek vasúti balesetet. Kö­zülük huszonnyolcán haltak meg. Felelőtlen emberek Mindeddig az emberi fele­lőtlenségről, az ebből eredő balesetekről volt szó. . Előfor­dul azonban, hogy szándéko­san veszélyeztetik az utasok, vagy az állomáson várakozók biztonságát. Pest megyében is elharapódzott az a minden bizonnyal éretlen gyerekek között dívó szokás, hogy kő­vel dobálják meg a vonatot. Legutóbb Pestimre és *Gyál között sérült meg egy asszony, mert eltalálta egy kő. Szeren­csére nem súlyosan, de ez az eset is felhívja a figyelmet arra, hogy valamennyien fele­lősek vagyunk egymásért. A rendőrség ilyen esetekben nem segíthet, mindenki köte­lessége, hogy megfékezze a tettük súlyát talán nem is ér­zékelő garázdákat. Hasonló lenne a teendő akkor is, ha útitársaink a robogó vonatból dobálnak ki üveget vagy más sérülést okozó 'tárgyat. Cs. A. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom