Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
1 ■ «55* í szamot* 1981. DECEMBER 13., VASÁRNAP Az egyenruha varázsa kevés Jr Esszéi, érzelemmel válasszanak Az MSZMP Pest megyei Bizottsága közigazgatási és adminisztratív osztálya, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya, a Pest megyei Pályaválasztási és Tanácsadó Intézet, valamint a hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság a napokban a katonai pályairányítás eredményeit és feladatait megtárgyaló értekezletet rendezett Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. A vitaindító beszámolót Szeszenka Károly ezredes, a Pest megyei területvédelmi és hadkiegészítési parancsnokság pa- rancsnoka tartotta. A tanácskozáson a rendező szervek képviselőin kívül részt vettek a városi-járási pártbizottságok propaganda- és művelődési osztályának vezetői, a városi tanácsok művelődési osztályainak vezetői, a városi-járási MHSZ-titkárolc, a középiskolák igazgatói, az osztályfőnöki munkaközösségek vezetői, valamint a néphadsereg megyei bázisalakulatainak képviselői Őrt volt az értekezleten Lőrimcz András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, a megyei honvédelmi bizottság titkára, Lehner Henrik, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára és Szász! Béla alezredes, az MHSZ Pest megyei titkára. 1 Közismert a jelenség: a közvetlen, akár egyszeri élmény nyomán is. hogyan kötődik a gyermek érdeklődése egy-egy foglalkozáshoz, hivatáshoz. Így születnek a pillanatnyi, vagy épp élethosszig tartó elhatározások: mozdonyvezető, doktor, postás, állatgondozó, favágó vagy épp űrhajós leszek! A szülők, a felnőtt környezet általában elnézően kezeli, nem veszi komolyan e kijelentéseket, s csak kevesen igyekeznek módszeresen támogatni, fejleszteni, gazdagítani a gyerek érdeklődését. Így aztán valóban csak egyszeri fellángolás, emlék marad a korai pályaválasztásból. Gyakran találkozunk ezzel a fogalommal, hogy társadalmi szükséglet. Ez egy bizonyos vonatkozásban azt jelzi, hogy az adott fejlesztési fok, gaz- j dasági, politikai viszonyok, j milyen foglalkoztatási szerkezetet feltételeznek. Tehát hány orvosra, esztergályosra, tanítóra, gépkocsivezetőre vagy atomfizikusra van szüksége a társadalomnak további fejlődéséhez. Egyik részről adottak tehát az egyéni, törekvések, másrészt a közösségi igények. A kettő összehangolása, a harmonikus élet fontos feltétele. Ekkor jelenik‘meg o pályairányítás, mint a közérdekű koordináció egyik alapvető eszköze. Ki vitathatná komolyan, hogy korunkban a hadseregnek, a katonai hivatásnak kiemelkedő a szerepe. A nemzetközi helyzet alakulása az imperialista világrendszer napjainkban, mind agresszívabbá váló politikája nap mint nap figyelmeztet a honvédelem erősítésének fontosságára. S a kalandorságra is hajlamos ellenség kezét lefogni csak jól felszerelt és kiképzett, erkölcsileg, politikailag szilárd fegyveres erő képes. De a legmodernebb hadsereg sem ütőképes, felkészült irányítók, hivatásos tisztek, tiszthelyettesek nélkül. A különböző szintű parancsnoki beosztások ellátása ma hivatását szerető elkötelezett, művelt, egész embert kíván. A békés munka feltétele, társadalmunk egyetemes érdeke tehát, a hadsereg vezetői utánpótlásának állandó biztosítása. Az eddig elmondottak nem tartalmaznak új, vagy épp aktualitáshoz kötődő megállapításokat. A követelmény'évek óta változatlan. Felvetődik a kérdés: akkor miért volt szükség mégis a bevezetőben említett, széles társadalmi alapokon nyugvó, feladatokat tisztázó tanácskozás megrendezésére? Nos legfőképp azért — amint a vitaindító is utalt rá —, mert ma már nem mindegy, hogy ki jelentkezik katonai pályára. Korábban szinte elegendő volt a kedv, a hivatásérzet, az általában jó egészségi állapot, vagy épp az egyenruha varázsa. Napjainkban mérhetetlenül megnőttek a követelmények. A haditechnika robbanásszerű fejlődése, mind a szellemi- képességek, mind a testi tulajdonságok tekintetében magasra teszi a mércét. A pályairányítás társadalmasítása tehát abban segíthet, hogy e feltételeknek megfelelő jelentkezőket biztosítson. I Az ösztönzést nem ele■-----------------------gendő egyeg y pontra, például az iskolára koncentrálni. A személyiség mindig komplex, sokoldalú hatások nyomán formálódik. A pályairányítás színtere lehet az iskolán kívül a család, a baráti kör, az ifjúsági mozgalom, a szabad idő eltöltését szolgáló intézmények széles skálája. Mindezeken a területeken a fiatalokat érő benyomások tartalmát, intenzitását nem bízhatjuk a véletlenre. A hatékony pályaorientáció titka, épp a hatások tervszerűségében, tudatosságában van. Mindezek gyakorlati biztosításában vállalhatnak nélkülözhetetlen szerepet a pedagógusok éppúgy, mint a pártmunkások, a KlSZ-szerve- zetek és az MHSZ-klubok éppúgy, mint a katonai tanintézetek és az alakulatok. A szerep felismerése nem hagyománynélküli. Sikeres a munka — amint a vitaindító is utalt rá —, például a ceglédi Kossuth, a monori József Attila, a nagykátai Damjanich és az ácsai Bolyai gimnáziumokban. továbbá a váci Lővy Sándor Gépipari Technikumban és az érdi 220-as Szakmunkásképző Intézetben. Eredményesek, élők a kapcsolatok a ceglédi, váci és a tápiószecsői gyerekek, valamint a néphadsereg egy-egy alakulata között, s kiemelkedő szerepet játszik a katonai hivatás szépségének megismertetésében, a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola. Más oldalról úgy is fogalmazhatnának egyesek, hogy talán azért e társadalmi ösz- szefogás ösztönzése, mivel nincs elegendő jelentkező a hivatásos szolgálatra. Erről azonban szó sincs: a személyi feltételek, minden évben biztosítottak a néphadsereg szükséges fejlesztéséhez. Az utánpótlás -nevelése azonban folyamatos, állandóan megújított módszereket, perspektivikus gondolkodást követelő feladat. S arról Is szólni kell, hogy társadalmi fejlődésünk termékeként, a mai fiatalok körében nem mindig népszerűek a szigorú kötöttségekkel járó pályák, hiszen számtalan egyéb közül is választhatnak. Ennek egyik kézzel fogható megnyi- latkoztatása a divatszakmák hódítása, s a hiányszakmák számának gyarapodása. Ugyanakkor az is bizonyított, hogy a divat hatásának az oka a pályaválasztó szülők és gyerekek jó részének körében az ismeretek, információk hiánya. Ezt erősítették meg sokan a tanácskozáson felszólalók közül, például Lábai László, a váci Sztáron Sándor gimnázium, Cser László, az aszódi Petőfi gimnázium, Za- remba Gyula, a szigetszent- miklósi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója, valamint Szabó Sándorné, a Pest megyei Pályaválasztási és Tanácsadó Intézet igazgatóhelyettese. Elmondták többi között, hogy kevés a tájékoztató anyag, s az sem mindig jut el a címzettekhez. A gyerekek nem ismerik részletesen a hadsereg felépítését, a választható szakokat, szakmai lehetőségeket, s az egészségügyi követelményeket. Mindezek pedig nélkülözhetetlenek a szülők, a gyerekek számára a további életutat meghatározó, sikeres döntéshez. Nagyon fontos tehát a sokoldalú tájékoztatás. A jelenlegi javítására már a helyszínen ígéretet is tettek az illetékesek. Az összehangolt, meggyőző munka, akkor lesz igazán eredményes, ha megteremtjük, s állandóan szilárdítjuk az eszmei-politikai alapokat — amint Lörincz András is aláhúzta felszólalásában —, erősítjük a hazafias internacionalista nevelést. S ez éppúgy nem egy- egy pedagógus feladata, mint a pályairányítás sem. A társadalmi környezet egészének kell mély érzelmű hazafivá és egyben internacionalista gondolkodásúvá formálnia a felnövekvő nemzedéket IA folyamatot előre lendít-----------------;---- heti, elmélyítheti egy-egy közvetlen találkozás, a hadsereg életének közelebbi megismerése, például haditechnikai bemutatók, laktanyalátogatások, a katonákkal közösen szervezett mozgalmi és szabadidő- programok, az ifjügárda-ki- képzések, az úttörőtáborozások, az MHSZ-szakköreiben szervezett élmények során. A jó kapcsolatok a városokban, és községekben, a bázisalakulatok és a tanintézmények között még sok helyen kialakíthatók, s eredményesen segíthetik a katonai pályára irányítást. A mostani tanácskozás e tekintetben is a lehetőségek további szélesítése számára nyitotta meg az utat M é száros János Magyarországi Nemzeti Iroda A fegyvertelen rendőrség INTERPOL Rövid kommüniké adta hírül a közelmúltban: a nemzetközi bűnügyi rendőrségi szervezet, az Interpol, Nizzában tartott közgyűlésén fölvette tagjai sorába a Magyar Népköztársaság rendőrségét. A párizsi főhadiszállás és Budapest között a híranyag egyelőre még postán utazik, ezekben a hónapokbah építik ki a telefon-, telex- és rádióösszeköttetést. A Szajna bal partján Saint Claude elővárosában álló székházból nagy teljesítményű rádió adó-vevővel tartanak kapcsolatot a tagországokkal. A szervezet négy nyelven dolgozik: angolul, franciául, spanyolul és arabul. A magyarországi Nemzeti Irodában — jelenleg épül a belvárosban — a tisztviselőknek természetesen legalább az egyik munkanyelvet beszélniük kelL Titkos csempészháiózatok ■A sajtóközlemény utalt rá: az Interpol tagjaként a magyar rendőrség eredményesebben léphet fel a nemzetközi bűnözéssel szemben. Hazánkban az elmúlt évtizedben vált a helyzet problematikussá, amikor is a külföldi csem- pesztársaságok már nemcsak tranzitállomásnak tekintették az országot. Illegális valuta- beváltó-helyek jöttek létre* hamisítványok kerültek a pénzforgalomba, az arany- és óracsempészek milliós tételeket forgalmaztak.'Több kábítószerügynök bukott le. A rivalizáló csoportok összecsapásainak halálos áldozata is volt. Ugyanakkor a jól szervezett feketekereskedererii egy- egy tagjának elfogásakor a háttérben működő csempészhálózat gyakran Ismeretlen maradt és tovább dolgozott. Adott a kérdés: hogy lesz ezután? Nos, bár a mozikrimik és a detektívregények táplálta mítoszból ez következne, a szervezet ezután sem fog Interpol-detektíve- ket vezényelni Magyarországra egyes bűncselekmények felderítésére. A nemzetközi rendőrségnek az ehhez szükséges operatív nyomozógárda nem is áll rendelkezésére, az Interpolnak végrehajtó apparátusa nincs. A , szervezet alapszabályzata előírja: a tagállamok nemzeti szuverenitását maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Az. Interpol a tagországok területén intézkedéseket nem foganatosíthat. Minden állam maga dönti el, hogy az országban leleplezett bűnözőt letartóztatja-e. Dosszié a kábítószer-hajókról Az Interpol tehát nem szuperrendőrség, amely a határokat átlépve üldözi a mesterbűnözőket, és a Saint Claude-i központ nem a világ 1-es számú rendőr-főkapitánysága, hanem „csupán” o szuverén államok bűnüldöző szerveinek tájékoztatási, akcióegyeztetési központja. A szervezet arzenáljában ennek megfelelően több százezer kartoték, ujjlenyomat, fénykép, személyleírás, továbbá elektromos számítógépek és a modern kriminalisztika más eszközei találhatók. Pisztoly viszont nem. Szolgálati fegyvert nem kapnak az Interpol emberei. Ugyanakkor az Interpol nem csupán kriminalisztikai adatbank. A nemzetközi rendőrség, amely valójában rendkívül kis szervezet — törzs- állománya alig több mint száz szakértőből áll — világszinten tanulmányozza a bűnözés alakulását és o bűnüldözésre szolgáló módszereket. Ezenkívül nemzetközi tanfolyamokat is szervez a bűnüldöző apparátusok szakosítása érdekében. Az Interpol havi folyóiratot is megjelentet, továbbá a bankok, biztosító társaságok, szállodák, utazási ügynökségek számára egy katalógust is kiad, amely a forgalomban levő pénzhamisítványok fényképét és pontos leírását tartalmazza. Külön nyilvántartást vezetnek azokról a hajókról, amelyek akárcsak egyetlen alkalommal is kábítószert szállítottak. Leánykereskedelem, pornográfia Ami a nemzetközi rendőrség múltját illeti, az Interpol 1923-ban Bécsben alakult meg húsz ország részvételével. A szervezet 1938-ig,, Ausztria lerohanásáig sikeresen működött. Az Anschlusst követően Heydrich, Hitler rendőrfőnöke elkobozta az Interpol archívumát és Berlinbe szállíttatta. Ennek alapján szervezte meg a náci Németország „hazafiai indítékokból” a pénzhamisító nagyüzemet, többek között a sachsenhauseni haláltáborban az angol font és az USA-dol- lár gyártására. A munkában részt vett a szakma „elitje”, akiket egész Európában gyűjtöttek össze az Interpol megbízható adataira támaszkodva. A második világháború alatt széthullott szervezetet tizenkilenc ország képviselői 1946-ban szervezték újjá, Párizs székhellyel. A tagállamok száma ma már meghaladja a százát. A szocialista országok közül elsőként Jugoszlávia majd Románia lépett be az Interpolba, s most harmadikként Magyarország. Az alap- szabályzat értelmében a szervezet közgyűlését évente hívják össze, itt minden tagországnak egy szavazata van. Az Interpol vezérkara a főtitkárság, vezetője 65. évének betöltése után nem tartható meg tisztségében. A tagországok között engedélyezett a bilaterális, kétoldalú együttműködés, erről azonban a központot tájékoztatni kell. Az Interpbl belső szervezete a nemzetközi bűnözés ágazatainak megfelelően szakosodott. A bűnüldözés fő tevékenységi területe mindenekelőtt a kábítószér-kereské- delém, továbbá a pénz- és csekkhamisítás, a csempészet és a Közel-Keletre irányuló leánykereskedelem. Foglalkozik a szervezet gyilkosságokkal, autólopásokkal és pornográfiái esetekkel is, Az alapszabályzat ugyanakkor kimondja, hogy a nemzetközi rendőrségnek politikai, faji, vallási ügyekbe tilos beavatkoznia. Földgolyó és Justitia Az Interpol címerében a földgolyó és Justitia istennő látható az igazságosztó mérleggel és karddal. Ugyanez a címer ékesíti a szervezet lobogóját is, kiegészülve a kék szöveten minden irányba cikázó ezüstnyilakkal, jelképezve, hogy az igazságszolgáltatás elől nem lehet könnyen kibújni. Számítások szerint a nemzetközi ’ bűncselekményekkel szemben a nemzeti rendőrségek 37 százalékos eredményességgel küzdenek, ugyanakkor az Interpol segítségével lefolytatott nyomozások 75— 80 százaléka fejeződik be sikerrel. Babus Endre Biztonság a vasútvonalakon Némely tökésországbeli vasúttársaság úgy hirdeti magát, mint a legolcsóbb, a leggyorsabb és a legbiztonságosabb közlekedési eszközt. Ha a hazai viszonyok szerint ítélünk, e három leggel alighanem a MÁV is dicsekedhet. A gyorsvonatok és a főváros környéki villamosított pályákon közlekedő szerelvények menetideje (ha betartják a menetrendet), nem hosszabb, mintha autóval vágnánk neki hasonló útnak. Ami pedig az árakat illeti, Európában is alig van párja a magyar vasútnak. És mi a helyzet a biztonsággal? A válaszadásban Lotz Árpád, a MÁV Budapesti Igazgatósága vasútüzembiztonsági osztályvezetője volt segítségünkre. — Ma is érvényes az a megállapítás, hogy vonaton utazni a legbiztonságosabb. A statisztikák is bizonyítják, hogy több nagyságrenddel nagyobb az esélye a balesetmentes útnak vonaton, mint például személyautóban vagy buszon. S ez akkor is igaz, ha az utóbbi években a nagyobb vontatási sebesség és a hosz- szabb szerelvények miatt, nagyobb a veszély. A gyorsabb és sokkocsis szerelvények ugyanis csak lényegesen nagyobb fékúttal képesek megállni. Ezért a mai forgalom utastól és vasutastól^ egyaránt sokkal fokozottabb” fegyelmet kíván. A vasútüzem biztonsági osztálya nemcsak figyelemmel kíséri, hanem elemzi is a balesetekét. Szótárukban a baleset címszó alatt szerepel minden olyan esemény, ami sérüléssel járhatott volna. Egyszerre mindenütt Az elmúlt évek statisztikái, s az idei adatok egyaránt arról tanúskodnak, hogy az igazgatóság területén évről évre több az ilyen vizsgálat! A rendezőpályaudvarokon, a kevesebb vasutas, a sarusök és kocsirendezők nemcsak több, hanem nagyobb súlyú vagont kezelnek, s így gyakrabban is hibáznak. Több a koccanás, a vagonkár. A személyi sérülések száma azonban nem emelkedik ilyen arányban. Közelebbről érinti a nagy- közönséget a személyforgálom biztonsága. Egy-két kirívó Szeptember 6-án Pilis és Albertirsa között, az egyik vasúti átjáróban, piros jelzésen hajtott át a Lada vezetője. Bár a vonat azonnal fékezett, száz méteren keresztül tolta maga előtt az autót. A kocsiban ülők életüket vesztették. A MÄV Budapesti Igazgatóságának archívumából. példától, eltekintve, mint amilyen az idei tavaszi váci vonatösszeütközés volt, joggal mondhatjuk, hogy a személy- forgalom a korszerű biztonsági berendezéseknek köszönhetően kiválóan működik. Az emberi mulasztások természetesen ilyen körülmények között is okozhatnak zavart. A váci balesetet is ilyen okok idézték elő, de hozzájárult az is, hogy a vonat vezérlő kocsijára még nem szerelték fel az automatikus vonatmegállító berendezést. ' Nem azért, mintha a MÁV ezzel takarékoskodna, hanem mert a gyártó csak 1983-ra vállalta a munkát. Bízunk benne, hogy mindenki belátja: olyan feladatról van szó, ami nem odázható el. Öreg állomások A korszerű, vagy korszerűtlen technika másutt is érezteti hatását. Pest megyében, a leginkább balesetveszélyes gócok, azok az állomások, ahol szűkek a vágányok közötti peronok és nincsenek aluljárók. Vácott, Rákospalotán és Mo- noron — sok év statisztikája bizonyítja —, több a személyi sérülés, haláleset, mint máshol. A vasutasok szerint igenis ki lehetne küszöbölni ezeket az eseteket. Csakhogy, sokan nem veszik tudomásul, hogy a nagyobb sebesség miatt életveszélyes a vonatra fel- és leugrálni. Különösen figyelemre méltó az emberi felelőtlenség a fénysorompókkal és félsorompókkal elzárt vasúti kereszteződéseknél. Egy felmérés szerint 100 autós közül 20 áthajt a piroson. Az eredmény döbbenetes. Idén eddig csak Pest megyében 5 karambol volt vasúti átjáróban. Januártól novemberig — jórészt saját felelőtlenségük következtében — hetvenen szén-. védtek vasúti balesetet. Közülük huszonnyolcán haltak meg. Felelőtlen emberek Mindeddig az emberi felelőtlenségről, az ebből eredő balesetekről volt szó. . Előfordul azonban, hogy szándékosan veszélyeztetik az utasok, vagy az állomáson várakozók biztonságát. Pest megyében is elharapódzott az a minden bizonnyal éretlen gyerekek között dívó szokás, hogy kővel dobálják meg a vonatot. Legutóbb Pestimre és *Gyál között sérült meg egy asszony, mert eltalálta egy kő. Szerencsére nem súlyosan, de ez az eset is felhívja a figyelmet arra, hogy valamennyien felelősek vagyunk egymásért. A rendőrség ilyen esetekben nem segíthet, mindenki kötelessége, hogy megfékezze a tettük súlyát talán nem is érzékelő garázdákat. Hasonló lenne a teendő akkor is, ha útitársaink a robogó vonatból dobálnak ki üveget vagy más sérülést okozó 'tárgyat. Cs. A. I