Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1981. DECEMBER 13., VASÄRNAP *™ra f x/unav Kétszázezer művezető érdekében Tegnap a csepeli Munkás- otthonban befejeződött a mű­vezetők kétnapos országos ta­nácskozása. A szekcióüléseken a művezetőknek a vállalati ve­zetési rendszerben betöltött he­lyéről és szerepéről, a műve­zetői munka emberi tényezői­ről. valamint o korszerű kép­zés főbb követelményeiről ta­nácskoztak. A szekcióüléseket követő záró ülésen ajánlásokat fo­gadtak el. Ezekben egyebek között javasolják az illetékes minisztériumoknak és az OKISZ-nak. hogy a megválto­zott gazdasági, technológiai és vezetéstechnikai körülmények figyelembe vételével korszerű­sítsék a művezetők helyzetét érintő egyes irányelveket, az új követelményeknek meg­felelően határozzák meg a 'vállalatok a művezetők jo­gait és kötelezettségei t. A kon­ferencia célszerűnek tártja, hogy a vállalatok vezetői vizs­gálják felül a művezetőkre vo­natkozó ügyrendjüket, belső utasításaikat, valamint a mű­vezetők munkakörülményeit, bérezését. Indokolt lenne ele­mezni a művezetők felkészült-, ségét is, mivel nagy részük szakközépiskolát végzett, s az itt. szerzett szakmai tudás ke­vés feladatuk eredményes el­látásához. Éppen ezért meg­fontolandó a technikusi képzés korszerűsített visszaállítása. A tanácskozás javasolja a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaságnak, hogy a művezetők vezetési és szerve­zési tevékenységének támoga­tására létesítsen művezetői szakosztályt, s ismereteik bő­vítésére kiadványsorozatot ad­jon M, a társaság megyei el­nökségei pedig szervezzék meg a területükön a művezetők fó­rumát, klubjait, oktatását. Befejeződött a TOT kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ság valamilyen integráló rend­szerhez kötődik. Váncsa Jenő ezután a me­zőgazdaság helyzetéről, idei teljesítményedről szólva el­mondotta, hogy a termelés el­maradt a tervezettől, de meg­haladja a tavalyi, különben magas színvonalat. Az elmara­dás fő oka az, hogy a gaboná­nál kiesések voltak és a ter­mőterület is csökkent. A töb­bi ágazat általában teljesítet­te, sőt az előirányzatokon fe­lül termeit, ám a gabonater­melésnek meghatározó szerepe van. Az idei eredmények is azt mutatják; az az üzem, ame­lyik ezen a területen lemarad, csak nehezen ellensúlyozza a bevételkiesést. A mezőgazdaság összességében kedvező, za­vartalan belső ellátást biztosí­tott, és az elmúlt évhez ké­pest 17 százalékkal nőtt a me­zőgazdasági termékek, feldol­gozott élelmiszerek exportja, ami különösen figyelemre mél­tó eredménynek számít. A gaz­daságok nyeresége az elmúlt évihez hasonló színvonalon ala­kult. A továbbiakban kitért a műszaki-technikai ellátás ne­hézségeire. Elmondotta, hogy az ellátás színvonala maga­sabb a korábbinál, hiszen né­hány évvel ezelőtt sok gépet nem tudtak megvásárolni az üzemek, az idén viszont egy­értelműen kínálati piac volt a gépforgalmazásban. Gyakran azonban valóban alapvető al­katrészek és gépi felszerelé­sek hiányoznak, amit a ter­melők joggal tesznek szóvá. A lehetőség szerint igyekeznek megjavítani a gép- és műsza­ki eszközellátást. Kérte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek is kapcsolódjanak be — akár kooperációval vagy más mó­don — az alkatrészellátásba, segítve ezzel a közös gondok orvoslását. Foglalkozott a korrekt termelői kapcsolatok igényé­vel, összefüggésben a kong­resszuson elhangzottakkal: való igaz, hogy a szerződő fe­lek gyakran nem partnerei egymásnak, hanem egyenesen ellenfelei. Az önállóvá váló élelmiszeripari üzemek azon­ban várhatóan jobb társai, partnerei lesznek a termelő- szövetkezeteknek és megfor­dítva, így hát kialakulhat egy korábbinál jobb viszony, amely a partneri együttműkö­dés jegyeit hordozza magán — fejezte be beszédét a mi­niszter. A miniszter beszédét követő vitában sok szó esett a fej­lesztés tartalékainak feltárá­sáról. Így egyebek között az alkatrészek jobb felhasználá­sáról, a termésfeldolgozás ka­pacitásának növeléséről, a szőlőtermelés járulékos beru­házásainak hiányáról, az ipar­szerű termesztési rendszerek továbbfejlesztésének lehetősé­geiről. Összefoglaló A kongresszusi vitát Szabó István, a TÖT elnöke foglalta össze. Elmondotta, hogy a magyar mezőgazdaság lendü­letes fejlődésben van és a kongresszus jelentős segítsé­get adott ahhoz, hogy a gaz­dálkodás növekedésének tem­pója a jövőben se törjön meg. A TOT elnöke rámutatott, hogy a mai nemzedék felada­ta nem kisebb a tsz-mozga- lom alapítóiénál, hiszen ne­hezülő világgazdasági hely­zetben tevékenykednek vi^ szonylag gyorsan, késedelem nélkül kell megadniuk a he­lyes választ. Befejezésül rámutatott, hogy a kongresszuson felvetett ja­vaslatokkal a TOT és annak testületi szemei folyamatosan foglalkoznak majd, keresve a megoldás útját-módját. Egyediben az általános f MarosvBtgyI Latosnak, Szemt- £ entire tanácselnökének beszéde /. — amelyet az alábbiakban is- í mentetünk — a magyar sajtó j napjának megyei ünnepségén 6 hangzott el. ÖNKÉNTELENÜL az ünnep fogalma is asisizociálódik a ma­gyar sajtó napjához. Ez önma­gában is jelzi a mai magyar szocialista sajtó ,társadalmi rangját, tekintélyét, életünk­ben betöltött politikai szerepé­nek elismerését, s hozzáten­ném, az olvasók részéről meg- ayilvánvaló megbecsülést is. Azt, hogy a sajtónak ez a politikai szerepe milyen, illet­ve milyennek kell lennie, egy­értelműen kifejezi, hogy im­már két évtizede december 7-e a sajtó napja, tudatosan vál­lalva ezzel az 1918. december 7-én megjelenő Vörös Újság­nak, hazánk első kommunista sajtóorgánumának eszmei örökségét. A Vörös Üjsággal, mely egyszerre volt egy sajátos ma­gyar forradalmi helyzet és az orosz földön kibontakozott szocialista forradalom szülöt­te, amely egyszerre volt a Nagy Október eszméinek terjesztője és a magyar szocialista forra­dalom előkészítője, e . Vörös Üjsággal új korszak kezdődött a magyar sajtó történetében, mely három és fél évtizede teljesedett ki. Csakhogy ez az új egyszerre jelenít gyökeres szakítást a múlttal és vállalá­sát a megtagadott múlt min­den értékes, haladó hagyomá­nyának. Ez a sajtó tehát kez­dettől fogva: egyszerre, egy időben volt internacionalista és magyar, ha úgy tetszik nem­zeti. egyszerre volt retrográd múltat tagadó és progresszív hagyományokat magába ol­vasztó, a szocialista jövőért tu­datosan munkálkodó politikai cselekvés. Mindig, mióta újságírás lé­tezik. nagy volt az írástudók felelőssége, de sohasem olyan nagy, mint napjaink szocialis­ta újságírásának. Egyesek úgy tartják, hogy az újságírás a pillanat, a gyorsan elsuhanó jelen művészete. Ez talán so­hasem volt igaz, de ma külö­nösen nem, legalábbis olyan értelemben nem, hogy a jelen bemutatása, értelmezése az egyediben, az egyszeriben be­mutatott általános és törvény- szerű sohasem segítette any- nyira a jövő felé való tájéko­zódást, és meg merem kockáz­tatni: a jövő érdekében való munkálkodást, mint most, nap­jainkban, még konkrétabban: 1981-ben. Amikor a rendkívül nehéz világgazdasági helyzetben, az egymással ellentétes áramla­toktól feszülő nemzetközi po­litikai légkörben, a szocialis­ta világrendszernek embert és nemzeteket próbára tevő tör­ténelmi pillanataiban a féltés­sel és bizakodással együtt élő ember fokozott érzékenység­gel reagál minden jelre, amely eligazít, amely a tájékozódást segíti, amely a hétköznapok próbájához és a jövő felé irá­nyuló nekirugaszkodásokhoz erőt ad. így válik ma az újságírás még fokozottabban a politikai cselekvés részévé, a valóság formálójává. Válhat, mert jó, kipróbált, az egész nép bizal­mát élvező politikát közvetít és szolgál. De minden szub­jektív szándék mellett is csak akkor szolgálhatja jól, ha a felelősségtudat mellett rendel­kezik a mesterség eszközeivel és a világ dolgaihoz szükséges szakmai ismeretekkel. Ha ké­pes a valóság bonvolült és kusza szövevényéből kifejteni a lényeget., meglátni és meg­láttatni a viláy nagy dolsait és szűkebb pátriánk, hétköznap­jaink eseményei közötti tör­vényszerű kapcsolatokat, vagy éppen törésvonalakat. Közismert, hogy a világban történő eseményekre feszülten figyelő ember fokozottabb igé­nyességgel érzékeli és értelme­zi a ml’krokömyezetünk je­lenségeit, Ezért van létjogo­sultsága és nélkülözhetetlen szerepe a milliós példány- számban megjelenő országos napilapok mellett is a helyi sajtónak, nálunk a Pest me­gyei Hírlapnak. A hírlap jól informál a megye, a járások és a városok életéről, országos háttérbe he­lyezve reálisan tükrözi bonyo­lult életünket, szélesebb ösz- szefügigéseket keresve segíti a helyes értékelést, még vitára késztető cikkeivel is. Csak he­lyeselni lehet, hogy igényli az olvasók kritikáját, véleményét, az igényekhez alkalmazkodva keresd az újat, a formai, tar­talmi megújulást. AMIKOR a magyar sajtó napján köszöntjük a sajtó munkásait, úgy is üdvözöljük, mint barátainkat. közös ügyünkért — a sajtó sajátos eszközeivel — velünk együtt munkálkodó elvtársainkat. És köszönti ük mindazokat, akik­nek erőfeszítései révén min­den reggel asztalunkra kerül­nek a lap friss példányai. Kö­szöntjük a lapterjesztőkét, a levelezőket, akik nélkülözhe­tetlen összekötői a ’szerkesz­tőségi műhelynek és olvasók táborának, akik nélkül keve­sebb emberhez jutna el, az in­formáció, a tudatot és embert formáló gondolat. A kongresszus határozatot fogadott ej, amely megállapít­ja: az MSZMP bevált és a vál­tozó körülményekhez rugal­masan alkalmazkodó agrár- és szövetkezetpolitikája jó alapot teremt a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalomra háruló gazdasági és társadalmi fel­adatok teljesítéséhez. A kong­resszus a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom közös ügyének tekinti, hogy az MSZMP XII. kongresszusá­nak határozatából, és a VI. öt­éves népgazdasági tervből a szövetkezetekre és érdekkép­viseleti szerveikre háruló fel­adatok teljesüljenek. A határozat leszögezi, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagság munkájával, a társada­lom sokoldalú politikai és gazdasági támogatásával a közös gazdaságok jelentősen növelték a termelést, miköz­ben tovább fejlődött a szövet­kezeti szocialista tulajdon és gyarapodott a közös vagyon. Általában javult a termelő­alapok kihasználása, nőtt a termelékenység és számotte­vően bővült a tsz-ek tevé­kenységi köre. Eredményesen integrálják a háztáji gazdál­kodást és aktívan kezdemé­nyezik a gazdasági együttmű­ködés elmélyítését. A kongresszus elfogadta a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló jogszabá­lyok módosítására kidolgozott javaslatot, továbbá módosítot­ta a TOT alapszabályát, és a területi szövetségek alapsza­bály-mintáját. Kibővített elnökség A kongresszus megválasz­totta azt a 18 TOT-tagot, akik korábban a megyékben meg­választott 107 taggal 125-re egészítik ki az Országos Ta­nácsot. Az új Országos Ta­nács megtartotta első ülését, ezen Ragjai sorából megvá­lasztotta a 21 tagú elnökséget, a TOT bizottságait, valamint az Országos Szövetkezeti Ta­nácsba delegált 9 TOT-tagot. Megválasztották a TOT veze­tő tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának' elnöke is­mét Szabó István lett. Az Or­szágos Tanács új főtitkára Eleki János, a főtitkár helyet­tese ismét Lehoczki Mihály lett. Az új tanács megköszön­te az eddigi főtitkár, Czim- balmos Béla munkáját, aki más területen kapott beosz­tást. A kétnapos kongresszus Szabó István zárszavával ért véget. A HÉT HIRE KÖZBELÉPNI © Az országgyűlés bizottságai a jövő héten sorra kerülő ülésszakkal összefüggő témákról tanácskoztak. @ A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek munkájáról rendezett fórumot a Hazafias Népfront Pest megyei Bi­zottsága. Ö A hazai savanyú erdőtalajok javításának feladatait tárgyalták meg kétnapos konferencián Szom­bathelyen az ország különböző tájegységeiből meghí­vott szakemberek. © A hét híre az is, hogy a Magyar Tudományos Akadémián kriminálpedagógiai tudomá­nyos ülésen vitatták meg a résztvevők a bűnözés meg­előzésének lehetőségeit. Meglepő, ám valójában nem különlegességre utaló megálla­pításra jutott néhány pedagó­gus Pilisvörösváron, amikor elemezték olyan fiatal embe­rek múltját, akik összeütközés­be kerültek a hatóságokkal. A megállapítás szerint ezeknek a fiataloknak a jelentős része már kisgyermekként ún. veszé­lyeztetett volt, azaz testi, szel­lemi fejlődésére nézve kedve­zőtlen körülmények között élt. Már-már leírnánk, hogy szinte törvényszerűen egyenes az út a veszélyeztetettség — tehát például az alkoholizáló szülő vagy szülők, az erkölcsileg ne­velésre alkalmatlan környezet stb. — és a majdani bűnelkö­vetés között, ám mint minden általánosítás, ez is torzítana, el­terelné a figyelmet azokról, akik ugyan veszélyeztetettként szerepeltek gyermekkorúként, ám mégis sikerült kikerülniük a bűvös körből és becsületes tagjai lettek a társadalomnak. Van tehát mód a bűn elkö­vetését elkerültetni? A kérdés szónoki, mert hiszen tények bizonyítják: a jogok és a kö­telezettségek megismertetése, a bűn következményeinek vilá­gossá tétele, a társadalom írott és íratlan együttélési 'szabá­lyainak fölvázolása a fiatalok erre rászoruló csoportjában nem hatástalan. Tavaly 353 fiatalkorú vádlottat ítéltek el jogerősen a bíróságok Pest me­gyében, eggyel kevesebbet, mint 1979-ben. Legtöbbjüket lopásért, minden negyedik tol­vaj 1980-ban a még nem fel­nőtt korúak közé tartozott...! Vajon milyen különleges kri­minálpedagógiai módszerek kellenének ahhoz, hogy a bib­liai ne lopj minden fiatal fü­léig eljusson? Avagy nem szükségeltetne ehhez más. mint a szülő, a szűk környezet fi­gyelme, csekély törődése? Valóban nem kellene hozzá más, csupán az, amit az előb­bi bekezdés végeként leírtunk. A szülő erkölcsi szabályai, a szülők erkölcsisége mérce, minta, példa a gyermek, a gyermekek számára. Hajlan­dók vakon követni a jót és a rosszat egyaránt — mivel dif­ferenciáló , képességük még csekély —, ám abban a pilla­natban egy szavát sem hiszik el szüleiknek, a környezetük­ben élő felnőtteknek, amikor fölfedezik, a szavak és a tettek különbözőségét. A megye sok településén ha­tásos erőfeszítéseket tesznek — így például Százhalombat­tán, Szentendrén, Dunakeszin — a veszélyeztetett gyermekek sorsának enyhítése, egyengeté- se érdekében. Igyekeznek ^kö­zömbösíteni azokat a hatáso­kat, amelyeket a szülői házból, az addigi nevelési környezet­ből ösztönösen hozott magával a gyermek, ám az emberpalán­ták egy részénél a közbelépés már későinek bizonyul; soha nem tanulják meg a helyes és a helytelen közötti különbség- tételt, a jó és a rossz elválasz­tását. A kriminálpedagógia fontosságát le nem becsülve, azt kell tapasztalnunk; ha hiá­nyoznak a család adta alapok, ha nincsenek erkölcsi értékek, gátak, bár kezdeti jelként csu­pán a gyermek gondolatrend­szerében, akkor ezek pótlása rendkívül nehézkes, lassú, tév- utaktól terhelt. Sőt, ezek pót­lása némelyeknél egyáltalán nem sikerül. így ők szinte száz- százalékos eséllyel várhatók a fiatalkorúak bírósága, majd to­vábbi ítélőszékek elé. Megbukni botor módra: soJ kakkal előfordulhat így pél­dául a közlekedési vétségek és bűncselekmények szereplői kö­zött magas a fiatalkorúak ará­nya. Megbukni tudatosan bű­nös ügyben járva: már nem botorság! Az ifjú rabló, az if­jú, akit erőszakos közösülésért ítélnek el — a megyében előb­biek száma 29, utóbbiaké 15 volt tavaly —, nem tudatlan­ságának áldozata, mert hiszen tudja, rabolni, erőszakot ten­ni törvénytelen, s mert az, büntetés jár érte. A törvényt magát, a törvényt, mint erköl­csi mércét nem érti, nem tud­ja hová helyezni, nem fedezi föl annak funkcióját az egyé­ni és a közösségi életben. Ha nincs mérce, akkor nincs mi­hez mérni a tetteket sem; ezért hárul fontos szerep a krimi- nálpedagógiára. Mészáros Ottó A béke ügye mellett tettek hitet Forró hangulatú ifjúsági nagygyűlés Forró hangulatú béke­demonstráció színhelye volt tegnap a Budapesti Nem­zetközi Vásár egyik legna­gyobb pavilonja. A KISZ Központi Bizottságának - felhívására csaknem 8 ezer fiatal nagygyűlésen fejezte ki tiltakozását az imperia­lista erők fegyverkezése, az Európát és a világot fe­nyegető háború ellen. Tár­sadalmunk, a világ haladó erőinek harcához csatla­kozva tettek hitet a béke ügye mellett a fővárosi diákokkal és dolgozó fiata­lokkal együtt az ország minden részéből érkezett népes csoportok* Állásfog­lalásukat, békevágyukat fejezték ki a zászlókra, táblákra írt jelszavaik: Békét, biztonságot a világ­nak! Fékezzük meg a fegy­verkezést!, őrizd a békét, harcolj érte!, Soha többé háborút! A fiatalok lelkes töme­gében ott volt Sarlós Ist­ván. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Be- recz János, Győri Imre, Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetői, Hollai Imre külügyminiszter-he­lyettes, Sebestyén Nándor - né, az Országos Béketa­nács elnöke, Fejti György, a KISZ KB első titkára, valamint politikai, kulturá­lis, társadalmi életünk szá­mos más képviselője. Több fiatal felszólalása után Mikisz Theodorakisz, a világszerte elismert görög zeneszerző és békeharcos — aki a fiatalok nagygyű­lésére érkezett Budapestre — a görög nép — köztük a fiatalok — forró üdvöz­letét tolmácsolta. — A gö­rög, csakúgy, mint a ma­gyar nép, megismerte a háború borzalmait. A mai fiatalok nem élték át a második világháború tra­gédiáit, de tudják, hogy napjaink háborúja, az atomháború milyen követ­kezményekkel jár. Ma a földünkön elhelyezett atomfegyverek néhány óra alatt megszüntethetik az életet bolygónkon. Európa népei és fiataljai tudatá­ban vannak a hideghábo­rús kijelentések és cseleke­detek veszélyeinek. A bé­kemozgalom olyan erő, amely megakadályozhatja az imperialisták terveit. Olyan erő, amellyel Rea­gannak és szövetségeseinek is számolniuk kell. Ezután elénekelte Lambrakiszről, az egyik békemenetben megölt fiatalról írt Augusz­tus hajnala című dalát. A nagygyűlésen felszólalt Kovács Jenő, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titká­ra. Rámutatott: — Szilárdan hiszünk ab­ban, hogy a közvélemény, az ifjúság sokat tehet a békéért és a leszerelésért. Ezért támogatjuk nyugat­európai kortársainkat, akik tüntetnek, felvonulnak, gyűléseket és akciókat szerveznek a békéért. Ezért látjuk értelmét an­nak, hbgy a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség békegyűlést szervezzen és felhívásához aláírásokat gyűjtsön. Hittel, meggyőző­déssel és tettekkel elérjük célunkat: a világ békéjét és országunk felvirágozta­tását! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom