Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

EMBERFORMÁLÓ KÖZÉPISKOLAI ÉVEK / A gyakorló postahivatalban A türelem, a jóindulat, a kedvesség kötelező erénye az ügyes-bajos dolgait intézők­nek. Hétköznapi bosszankodá- saink oka többnyire éppen az ő munkájukkal kapcsolatos. Joggal vesszük zokon a feles­leges szaladgálást, küldözge­tést, a „nem az én asztalom” szemléletet, a lélektelenséget, az olykor kifogásolható hang­nemet. Pedig ezek a hibák meg- szüntethetők. hiszen nem öröktől fogva léteznek. S az sem törvényszerű, hogy meg­keserítsék napjainkat. A hibák egyszerűen kialakulnak. Hogy miként? Annak kíséreltünk meg utánajárni Dobáson, a Táncsics Gimnázium és Pos­taforgalmi Szakközépiskolá­ban. Eleinte szidta — A középiskola négy éve alatt a közismereti tárgyak, s az idegen nyelvek mellett (ná­lunk kötelező a francia, ez a posta nemzetközi nyelve) meg­tanuljuk a szakmát is — mondja bevezetőül a harmadi­kos Meleg Julianna. — A pos­taforgalmi szolgálat, a hírlap­szolgálat, a távközlési forgal­mi szolgálat, a pénztárszolgálat számunkra előírt tananyag. A szakközépiskolában gyakorló postahivatalunk is van. Táv­beszélő-készülék, számológé­pek, főpénztár és ablakok, pul­tok, ahol felvesszük a telefon- hívást, a csekket, a táviratot, a levelet, a csomagot. Mi va­gyunk az ügyfelek és a dolgo­zók is. Idegeskedés, vita ná­lunk nincs. Legfeljebb az osz­tályzat miatt izgulunk, mert jegyet kapunk a gyakorlatra. Persze nemcsak itt minősítik a munkánkat. A különböző gyakorlatokon is véleményt alkotnak rólunk. Sztana Katalin szintén har­madikos. — Csak a munkánk alap­jait sajátítjuk el az iskolában, az esetelemzésre nem jut elég idő: Megtanuljuk, hogyan kell felvennünk a levelet, a 1 táviratot, de különleges ügyek­kel az iskolában nem ismer­kedhetünk meg. Csak a postai gyakorlaton láttuk, mi a tenni­való, ha elvész egy levél, vagy megsérül a csomag. Az elmúlt nyáron éppen az utóbbival volt dolgom. Mondtam az ügyfélnek: ellenőrizzük együtt, nem hiányos-e a csomag. Ha úgy véli, akár jegyzőkönyvet is felvehetünk. Eleinte mor- gott, szidta a postát» a gondat­lanságért. A végén pedig megköszönte a segítséget, s azt, hogy nem vitáznám vele. Jólesett a köszönet... Sztana Blanka, Katalin név­rokona : — Vannak a postán, akik kedvesek, s vannak, akik nem. Én Kecskeméten voltam nyá­ri gyakorlaton, s nem túlzás, ha azt mondom: az oktatóm a példaképem lett. Lelkiisme­retes, mindenkivel barátságos. Pedig a két hét alatt előfordult, hogy ő is fáradt, ingerült volt, de ez a munkáján nem érző­dött. ő mondta, hogy az ügy­felekkel nagyon kedvesen kell beszélni, hisz mindannyian zokon vennénk, ha egy hiva­talban másként szólnának hozzánk. A korrektség, az il­ledelmesség kötelező akkor is, ha türelmetlenek a sorban álló emberek. Különben a tantár­gyaink nevében is ott a szó: szolgálat. — Hivatás vagy szakma? Érteni kell hozzá, tehát szakma — veszi vissza a szót Meleg Julianna. — De aki nem szereti a munkát, akinek nem okoz örömet, az előbb-utóbb ott hagyja. Tehát hivatás ez, Tanítani, nevelni — Munkát szeretők ezek a gyerekek. Nem hiszem, hogy pályatévesztett lenne közöttük — vélekedik Bálint Anna kol­légiumi nevelőtanár. — Műkö­dik nálunk postásszakkör, fali­újságunk is van, a fiatalabb növendékek nyugdíjas postáso­kat keresnek meg, faggatják őket a múltjukról, a hivatá­sukról. Mindez lelkesedésük jele. A való életben később mégsem minden marad így. Talán mert akkor már nem hat rájuk az iskola... — Mi arra neveljük a fia­talokat, hogy emberségesen bánjanak az ügyfelekkel — mondja Fejér Emma, a har­madikosok osztályfőnöke, aki maga is hat évig dolgozott postahivatalban. — A konf­liktusok megoldásáról az iskolában legfeljebb szó eshet, pedig ezek természetes velejá­rói a postai munkának. Egy példa arra, mennyit számít a hivatali ügyeket intéző ember­sége: tavaly az egyik diákunk feladata egy mentőautót kérő telefonbeszélgetés jegyzése és kapcsolása volt. „Nyugisán” intézte, s ez már baj. Amikor emberéletről, egészségről van szó. nincs helye a ráérős tem­pónak. Ebből is látható, hogy nálunk a nevelés a tananyag­gal ötvöződik. A diákoknak már az első év végére tisztá­ban kell lenniük azzal, hogy miként viselkedjenek a pos­tán, hiszen nyáron már ott dolgoztak két hétig. — Háromszáz növendékünk közül 121-en készülnek a pos­ta segédtisztjének — mondja Péter Domokos, az iskola igazgatója. — Az iskolának szerepe van abban, hogy a kötelező ismeretek elsajátítása mellett a szakma hivatássá váljon, olyan munkává, amit szeretnek a fiatalok. Nem egyformák — A posta sajnos nemcsak nevében hivatal, hanem néha az ott dolgozók tudatában is. Mit lehet tenni ez ellen? — Az iskola zárt világ, nem az élet sűrűje. Hiba lenne azt hinnünk, hogy az egyetlen ne­velési tényező. A hozzánk ke­rülő 14—15 éves diákoknak még nincs sem hivatástudatuk, sem hivatali szemléletük. Mindkettő később alakul ki, amikor már • a pult túlfelén ülnek... Mi nevelhetjük — s neveljük is — a gyerekeket beszéd- és viselkedési kultú­rára, ítéletalkotásra... De nem állhatunk mellettük, ami­kor jönnek az ügyfelek. És ők megint mások, éppúgy a tű­rőképességük, de a család, a munkatársak példája sem egyforma... Éppen ezért mi arra neveljük a tanítványain­kat, hogy a postai munkát szolgálatnak tekintsék. S ép­pen ezért ösztönözzük őket: ekként is végezzék munkáju­kat V. G. P. A képzőművészet híveinek Tárlatkalauz Az ország minden táján nyílnak a jövő héten tárla­tok. Akinek lesz ideje, elutaz­hat például Győrbe, ahol A. Tóth Sándor festőművész em­lékkiállításának, a Kisfaludy Színház előcsarnoka ad ott­hont. A december 18-án, dél­után 6 órakor nyíló tárlaton az egy évvel ezelőtt elhunyt művész tájképeit, városrészle­teket ábrázoló festményeit és figurális kompizícióit tárják az érdeklődő elé. Két kiállítás nyílik Nógrád megyében a jövő héten; de­cember 15-én kedden a salgó­tarjáni József Attila Művelő­dési Központban közös tárla­ton mutatkozik be Szőllősi Mária iparművész és Szabó Gáspár grafikus. December 17-én, csütörtökön a pásztói helytörténeti múzeumban mu tátják be a helyi képzőművé' szeti galéria gyűjteményé­nek idei szerzeményeit. Két kiállítás is nyílik de oember 15-én Nagykanizsán Kustár Zsuzsa iparművész munkáit december 15-én, dél­után 4 órától egy hónapon ke­resztül tekinthetik meg az ér­deklődők a Hevesi Sándor Művelődési Központban. A szintén december 15-én nyíló kerámiakiállítás — amelyen Berta Zsuzsa és Berta Mag­dolna mutatja be alkotásait — december 19-ig várja a láto­gatókat. SORSDÖNTŐ AJANDEK Igazinak hű modellje Nyílt pályán robog a vonat. Keresztül a vasúti hídon, át az alagúton, majd lassít. Piro­sat mutat a fénysorompó. Majd zöld a jelzés, elment az ellenvonat. Indulhatnak to­vább a megrakott szerelvények. Minden az óramű pontosságá­val működik, pedig csak mo­dell ... A terepasztal készítő­je, Búzás Mihály, a MÁV vas­útbiztosító üzemmérnöke, ceg- lédberceli lakos. — Hogyan adta vasútmodel­lezésre a fejét? — Mint minden szülő, az enyémek is más pályát szán­tak nekem, mint a sajátjuk. Mikor villanyvonatot kértem, ebben „rossz óment” láttak. Végül nyolcadikos koromban megkaptam, karácsonyi aján­dékként, s ez végleg eldöntöt­te további sorsomat. Hamar kiderült, hogy engem a model­lezés és az elektromosság is nagyon érdekel. Együtt a ket­tő kiválóan alkalmazható a te­repasztal készítésénél. Hát, így kezdődött... Az alatt a fél év alatt úgy beleszeretett a vasútba, hogy már a szakközépiskolát is a KÁNTOR ANDOR KÖSZÖNTÉSÉ Nyolcvanesztendős a meder A szentendrei festészet egyik meghatározó mestere, reprezentáns alakja holnap, december 11-én, lesz nyolc­vanéves. Kántor Andor pályá­ja töretlen, tiszta ívet járt be eddig, értékekre figyelt, minő­séget épített. Elsősorban a szentendrei táj és városszerke­zet összetevőit figyelte, ele­mezte, harmóniáját fokozta képekké úgy, hogy emberi és festői tevékenységét megőriz­te. Kántor Andor Munkácsy- dijas festőművész 1901-ben született Budapesten. A Kép­zőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként végezte, az ő tanársegéde volt 1927 és 30 között. 1937-ben tagja lett a Szentendrei Festők Társasá­gának. Három évtizedet taní­tott a Képző- és Iparművésze­ti Gimnáziumban. 1958-tól 63- ig igazgatója is volt. Számta­lan országos és külföldi kiál­lításon szerepelt műveivel, szerzett megbecsülést festésze­tünknek. „Kiegyensúlyozott lelkületű, lírai kedélyű festészete közvet­lenségével, világos előadás­módjával, s nem utolsósorban az ember és környezete, a bel­ső és kü'ső világ kapcsolatá­nak érezhető harmóniájával hat a nézőre. Munkáit, melye­ket a látványból indít, kezdet­ben szigorú, zárt komponált- ság, erőteljes kontúrok jelle­mezték, újabban rejtettebb szerkezet és színesedő kolorit, amely mellett az atmoszféri­kus hatások is érvényre jut­nak" — írja róla napjaink kri­tikusa. Világosság és valami külö­nös, egyéni nyugalom révén sugározzák képei azt a méltó­ságot, mely az általa fogalma­zott, értelmezett tájból áram­lik. Művészete megbízható ér­tékrenden alapszik, egyéni szemlélete Szentendre termé­szeti rétegeiből merít, szerke­zeti finomságai e tiszta forrá­son alapulnak. Az érzékeny rajzhoz szürke, barna, kék tó­nusok csatlakoznak, hogy képi egységet alkotva meghitté te­gyék a vászonra kerülő tájat, a vizuális felismeréseket tar­talmazó csendéletet. Epikus nyugalmát a rendező barnák kormányozzák, így a táj, az utca anatómiája és hangulata egyaránt a mű eredménye. Kántor Andor a kép ritmusa szerint él. A kép határozza meg életvitelét, ez alkotásmódjának törvénye is, amely minden évszakot és minden szellemi égtájat önma­gába fogad. Kántor Andor minden ala­possága, finomsága mellett rendelkezik még egy olyan pontosan körül nem írható többlettel, mely csak az ő bir­toka. Képeinek végtelen festői nyugalmából, rendjéből árad a harmónia. Mindez életmű­vének lényege, tartalma, je­lentősége egyben. Az a fajta érték, amivel Kántor Andor gyarapítja Szentendre művé­szettörténeti fontosságát. Losonci Miklós vasúti távközlési és biztosító berendezési szakon végezte Aztán diplomát szerzett a gé­pészeti főiskolán. Jelenleg üzemmérnökként dolgozik a MÁV-nál. — Mi kell egy ilyen nagy terepasztal elkészítéséhez? — Minden a gyűjtögetéssel kezdődik. Sok kis vonatot, sí­neket, és egyebet kell össze­gyűjteni, amíg az ember el­kezdheti. Ez az asztal, amivel a legutóbbi Nemzetközi Vas- útmodellező Kiállításon első díjat nyertem, huszonöt váltós. A rajta levő vasúti hidat és a jelzőket a katonaidőm alatt készítettem. Négy év munkája fekszik ebben a terepasztalban. Az egésznek a lelke az irányí­tóberendezés, amely az „igazi vasút” hű modellje, csak an­nál egyszerűbb. — Csodálatos ember. Mit szól a felesége ehhez a hobbi­hoz? — Az asszony is a MÁV-nál dolgozik és segitett a munká­ban. A pályatervet például ő készítette el. De azért nem foglalkozunk állandóan a vas­útmodellezéssel, jut idő a ze­nehallgatásra, olvasásra, tu­risztikára — s végül, de nem utolsó sorban kéthónapos kis­lányunkra is. — Ezek szerint nem meg­szállott modellező? — Egyáltalán nem. A mo­dellezéshez nagyon sok türe­lem kell, sokkal több, mint amenyi pénz és idő. A model­lezésben legjobban a konstruá­lás izgat. A terepasztal elekt­ronikája még továbbfejleszthe­tő, de gyakorlatilag már nem sokat lehet rajta változtatni. Most néha előveszem, eljátszo­gatom vele, de főleg akkor, ha a környékbeli gyerekek meg­keresnek. Nekik magyarázok. Kö. Zs. Csendélet pöttyös bögrével 1981. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK H Eli FI LM J EGYZET Vük Egy kocka a Vük című magyar rajzfilmből Sok-sok gyerek kedves ol­vasmánya, Fekete István egyik legkedvesebb állatregé­nye, a Vük elevenedik meg az új magyar rajzfilmen. Dargay Attila és munkatársai (a né­pes csapatba forgatókönyv­írók, rajzolók, operatőr, zene­szerző, színészek, akik a figu­ráknak hangjukat kölcsönöz­ték, egyaránt és egybehang­zóan dicsérendőén beletartoz­nak) a közelmúltban a tele­vízióban már közönség elé vit­ték a kotnyeles és szeretetre­méltó rókafi történetét — de az a sorozat azért nem ugyan­azt az élményt nyújtotta, mint amit ez a bő egy óra terjedelmű, folyamatos cselek- ményűvé — vagy inkább fo­lyamatos mesévé — formált film. A Vük bizonyos értelemben anti-állatfilm. A gyermeki köztudatban ugyanis, már a bölcsődétől kezdve, a róka a ravaszdi, olykor alattomos, olykor csalárd cseleket vető állat fogalmaként jelenik meg és Tögzül. Ezt a rögződött ké­pet felnőtt korban is őrizzük. A rókával kapcsolatos meg­annyi szólásmondás még to­vább erősíti a hiedelmet: a róka ravasz, megbízhatatlan, alattomos és rosszindulatú. Már Fekete István könyve is, de még inkább a Vük film, A szűz és a Még szerencse, hogy 14 éven alul nem ajánlja a filmforgal­mazás ezt a filmet, a csehszlo­vák rendező, Juraj Herz mun­káját. A mesefilmnek induló filmben ugyanis számos olyan „kellemes” jelenet van, amely­től a felnőtt nézőt is majd’ ki­leli a hideg. De menjünk sor­jában. Közhely, hogy számos nép­szerű mese ijesztőbb, kegyet­lenebb, véresebb, sőt szadis­tább, olykor csaknem perver- zebb részletekkel traktálja a gyerekeket, mint a legvadabb rémfilm vagy véres dráma. Tessék csak egy kicsit figyel­mesebben elolvasni a Grimm- vagy Andersen-meséket: meg­annyi szörnyű história, vérrel, öldökléssel, különféle halálne­mekkel, felfalatással, megnyú- zatással, meg minden. Nekem a hátam borsózik tőlük. És kötve hiszem, hogy a kisgye­rekeknek ezeken a meséken kell felnőniük. Nomármost. Juraj Herz nem így gondolja, nyilván. Ezért egy csomó is­mert mesemotívumból össze- eszkábált egy meglehetősen zavaros, ugyanakkor roppant A kék Ez is melodráma, méghozzá rémségek és ijesztgetések nél­kül. Amin ne csodálkozzunk: a film hollywoodi produkció, s végtére Hollywood kötelez, nem lehet áthágni az andalí­tóan érzelgős, a könnyzacskó­kat célbavevő filmek írott­íratlan aranyszabályait. A kék laguna rendezője fia­tal ember: harminckét eszten­dős. De már mögötte e"y nagy kasszasiker: a Grease (Pomá- dé) rendezője volt, s ez a film. a főszerepben John Travoltá- val, közel 500 millió dollár be­vételt eredményezett, hatmil­lió dolláros forgatási költség­gel szemben (!). Randel Kiéi- ser tehát tudja, mitől döglik a légy. Azaz tudja, hogyan kell telibe találni az éppen di­vatos filmtípust.. És mive' ezzel szemben azt hangsúlyoz­za, hogy bár a róka valóban ravasz, agyafúrt, néha alatto­mos, rosszindulatú és vérengző is, erre megvan a jó oka. Az állatvilágban ezek a tulajdon­ságai tartják-őrzik meg a sok üldözésnek kitett fajt, s erre kényszerítik a „simabőrűek’’, az emberek is, akik durranó botukkal és csapdáikkal foly­tonos életveszedelmet jelente­nek a rókák nemzetségének. A Vük tehát a rókák szemszö­géből nézi a világot és annak rendjét a rókák benne elfog­lalt helyzetéből ítéli meg. A kis Vük, apja, Kag, vagy az öreg róka, Karak ezért annak dacára is megnyerik az olva­sók vagy nézők jóindulatát, hogy cseppet sem ártatlan bá- ránykák. De az állatvilág ma is könyörtelen törvénye, a küzdelem az életért, megma­gyarázza magatartásukat (majdnem azt írtam: erkölcsü­ket), s a fenyegető civilizációs „ártalmak” is arra kényszerí­tik őket, hogy megpróbáljanak túljárni a simabőrűek eszén. A kis (és nem kis) nézők^ fi­gyelmét azonban valószínűleg nem a természetfilozófiai kér­dések kötik majd le, hanem a sok-sok, aranyosan megrajzolt állatfigura, és a helyenként majdhogynem izgalmasan ér­dekes mese. szörnyeteg sablonos históriát a szűzies leányról, meg a rémséges rémkastély rémes rémségei között rémségeskedő rémről, aki se nem állat, se nem ma­dár, se nem ember, hanem mindez együtt és mégsem mindez, mert az iszonyú kül­ső mögött — melynek láttán kitöri a nézőt a frász — érző szív dobog. Csak éppen meg kell valakinek váltania a ször­nyet, s akkor megtörik a go­nosz varázslat, és a szörnye­tegből szép ifjú dalia lesz. A megváltást a szűz hozhatja el, egy csókkal (gusztus dolga ...), meg néhány, együttérzéstől ki­gördülő könnycseppel. Nem elképzelhetetlen, hogy a film éppen ezt, a megváltó szeretet minden hatóságát óhajtotta hirdetni. Példákat eme megváltó szeretetre tud­nánk éppen-emlegetni az ope­rahősöktől (Senta és A bolygó hollandi például) az irodal­mi hősökig (hirtelenjében Szónya és Raszkolnyikov jut eszembe). Őket idézni azonban úgyszólván szentségtörés A szűz és a szörnyeteg vérfagy- Laló melodrámája kapcsán. laguna most divat a nosztalgikus anti- szex film, ezért elővett egy 1908-ban írt poszt-viktoriánus regényt, amolyan kiscsoportos óvodások számára is fogyaszt­ható gondolkodásmódú, a Ro­binsonból és a Két év vakáció­ból gyúrt, romantikus-idilli déltengeri szigeten játszódó történettel, szerződtette az ügyeletes tinédzser-lány sztárt, Brooke Shieldst, elvitte a stá­bot a Fidzsi-szigetekre és le­forgatta ezt a gyermeteg, ám­de az édeni környezet miatt látványos filmet, a végére ra­kott egy kis idegborzoló kont- rafalsot, és kész. A film egy év alatt az USA-ban 50 mil­lió dollárt hozott. Így kell ezt csinálni... Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom