Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

1981. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK A szerkesztőség vendége volt Az MSZMP huszonöt éve Molnár Jánosnak, a Politikai Főiskola rektorkeíyettesének előadása Tegnap délelőtt Molnár János, az MSZM Politikai Fő­iskolájának rektorhelyettese a Pest megyei Hírlap szer­kesztőségének vendége volt. Molnár János nagy érdek­lődés mellett A Magyar Szo­cialista Munkáspárt huszonöt éve címmel tartott előadást. A többi között beszélt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt újjászervezéséről, alakulásá­ról, az ellenforradalom okozta objektív és szubjektív károk felszámolásáról, a párt huma­nista programjának megalko­tásáról, arról, hogyan állt az élre és mozgósított a ter­melőmunkára. Szólott a szö­vetségi politika helyes alkal­mazásáról, annak fontosságá­ról, hogy a pártnak milyen nagy figyelmet kell fordítania arra, hogy a tömegek bizal­mára ■ építve valósítsa meg a fejlett szocializmus további kibontakoztatását célzó erő­feszítéseit és foglalkozott a szocialista demokrácia tovább­fejlesztésének feladataival. Átgondolt számvetések Országgyűlési bizottságok ülései Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, valamint a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1982. évi költ­ségvetésének tervezetéről, a két tárca idei eredményeiről és soron következő feladatairól tárgyalt szerdán az országgyű­lés építési és közlekedési bi­zottsága. , Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter iparága, illetve a tárca helyze­tét és teendőit alapvetően az­zal jellemezte, hogy a korábbi mennyiségi szemléletet mind­inkább felváltja az a gyakor­lat, hogy az elvégzett munka kifogástalan, a megszülető pro­duktum jó minőségű legyen. A KPM-terület napirendi té­máját Klézl Róbert miniszter- helyettes előterjesztése alap­ján. elemezték a képviselők. Nyugtázhatták egyebek között, hogy az áruszállítási igények kielégítése ebben az évben ki­egyensúlyozott volt, s előrelé­pés történt a személyszállítás­ban is. A bizottság végezetül egy­hangúlag elfogadta a jövő évi költségvetés tervezetének az ÉVM és a KPM előirányzatait tartalmazó fejezeteit. ★ Az országgyűlés külügyi bi­zottsága Darvasi Istvánnak, a bizottság titkárának elnökleté­vel tartott ülést amelyen részt vett és felszólalt Péter János, az országgyűlés alelnöke, va­lamint Vincze Imre pénzügy­miniszter-helyettes. Púja Frigyes külügyminisz­ter ismertette a parlament ülésszakának napirendjére ajánlott, a kormány nevében előterjesztendő külpolitikai be­számoló téziseit. Roska István külügyminisz­ter-helyettes előterjesztette a külügyi tárca 1982. évi költ­ségvetésének tervezetét. A bi­zottság a tervezetet módosítás nélkül elfogadta. ★ A művelődéspolitikai célok változatlansága mellett a kul­turális ágazatban 1982-ben fő feladat az alapellátást nyújtó intézmények megfelelő fejlesz­tése, az intézményhálózat mű­ködésének biztosítása, a már megkezdett rekonstrukciók és korszerűsítések folytatása. E feladatok megvalósításához biz­tosítja az anyagi feltételeket a jövő évi állami költségvetés tervezete, amelyet ugyancsak szerdán vitatott meg az ország- gyűlés kulturális bizottsága. A tanácskozáson Tarjányi Belőné (Pest megye 17. vk.) ar­ra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, mely szerint jó- néhány iskolában a tanítók egyharmada képesítés nélkü­li, ugyanakkor nagy tapaszta­lad! nyugdíjas pedagógusok is­kolái munkája korlátozott. Drecin József művelődési mi­niszterhelyettes határozottan állította: a nyugdíjasok foglal­koztatását csak akkor kívána­tos visszafogni, ha frissen vég­zett fiatalok elől- vennék el a munkaalkalmat. Övári Miklós, a bizottság el­nöke felszólalásában a VI. öt­éves tervtörvényből kiindulva hangsúlyozta, hogy az idei esz­tendő a fő célokat illetően, az egyensúlyi helyzet javításában és az elért életszínvonal meg­őrzésében sikeres volt. A jövő évre tervezett költségvetés biz­tosítja a kulturális vívmányok megőrzését, s bizonyos terüle­teken a fejlődést is. A rendel­kezésre álló összegek okos hasznosításával elvégezhetők a tavalyi eredményekre épülő, reálisan kitűzött feladatok. Az ülés Barát Endrének (Pest megye, 29. vk.), a bizott­ság titkárának zárszavával ért véget. Úttörőélnökség ülése Az ötnapos hét és a mozgalom Az ötnapos munka- és ta­nítási hét bevezetésével kap­csolatos sajátos feladatokat tekintette át az Űttörőszövet- ség Országos Elnöksége szer­dai ülésén. Az ötnapos mun­kahét általánossá válása együttjár a nevelési-oktatási intézmények működési rend­jének átszervezésével. Az át­térés alapvető feltétele, hogy nem csökkenhet a nevelés­oktatás színvonala — hang­súlyozták. A heti szabad idő átrendeződése azonban az Űt- törőszövetségnek külön' fel­adatokat is jelent. A Hazafias Népfronttal együttműködve a szülőket, a családokat, valamint a társa­dalom széles rétegeit kíbán- ják aktivizálni, segítőként bevonni a gyermekek sokszí­nű, játékos mozgalmi életé­nek szervezésébe. Mosóbázss A dányi Magvető Tsz kókai üzemében AFIT-megrendelés- re hideg vizes autókarosszé- ria-mosó gépeket készítenek. Erdősi Ágnes felvétele Érdek és érdekeltség Legyen a legfőbb vizsgabiztos Egy évtizedre visszatekint­ve, ugyan nem meglepő, de figyelemre alig méltatott ada­tomra bukkanhatunk az álla­mi ipar önálló egységeinek számát tekintve. Ebben az időszakban a száz munkásnál kevesebbet foglalkoztató vál­lalatok aránya az állami ipar egészén beiül jelentősen — a felére — csökkent, ugyan­akkor az ipartelepeket nézve az apadás szerény, már-már elhanyagolható. Cserébe semmit Az történt tehát, hogy a korábban önálló kisebb válla­latok tekintélyes része beol­vadt egy nagyobb szervezetbe. Ez nem baj, sőt, előnyt is kí­nálhat mind az érintettek­nek, mind a népgazdaságnak, ám a jogi, formai beolvasztást sok helyen nem követte a szerves egybeépülés. A beke­belezés úgy zajlott le, hogy a létszám, a termelői képesség, azaz a kapacitás bővülését tárt karokkal várta, fogadta az új gazda, cserébe azonban — tisztelet a nagyon ritka ki­vételnek — nem kínált és nem is adott semmit, már ami az érdekek összehangolt­ságát, az érdekeltség egész­séges differenciálását illeti. Márpedig kézenfekvő: a több egységre tagolódó vállalatok­nál az össztársadalmi, vala­mint a csoportérdekeket csak akkor lehet igazán jól érvé­nyesíteni, ha az érdekek szolgálatára hathatósan ser­kent az. érdekeltség, azaz rendszere kifejezi a vállalaton belüli eltéréseket. Amit pél­dául képes volt megteremte­ni a Pest megyei Műanyag- ipari Vállalat, ám képtelen­nek bizonyult erre a Ganz Műszer Művek az árammérő- gyár esetében. Kézenfekvőnek jelöltük előbb a gondolatmenetet, mégis, sok a baj ezzel a logi­kai lánccal, kovácsolása né­melyik termelőhelyen pusztán a szavak kalapácsával, a ter­vek üllőjén kezdődött meg évekkel ezelőtt és tart azóta is, magyarán, a gyakorlatban tapodtatnyit sem jutottak a kovácsok előre. Ami ismétlő­dően újratermelte a vállala­ton belüli feszültségeket és ellentmondásokat, bár formai változásokban, át- és vissza- szervezésekben — több olyan cég van a megyében, ahol a legutóbbi öt esztendő mind­egyikére jutott átszervezés! — nem volt hiány. Csak ép­pen ez a látszatbuzgalom érintetlenül hagyta érdekek és érdekeltség amúgy sem áttekinthető szövevényét, úgy könnyen növelte a köve­telményeket a vállalat egy­ségei számára, hogy egy nagy kalapban gyűjtötte össze az eredményeket — mint például a megye tégla- és cserépiparában, kő­bányászatában —, s ott for­gatta addig, míg senki sem ismert rá a magáéra, azaz nem vélhette járandóságának, vitte azt, amit a kezébe nyomtak, ugyanazt és ugyan­annyit, mint a másik. Magyarázat sokfajta léte­zett ennek miértjére, de a legfőbb vizsgabiztos, a munka társadalmi hatékonyságának javulása, illetve elmaradása cégek soránál mutatta ki az osztályismétlés, a fokozott korrepetálás, a tanulószoba, a különórák szükségességét. Fölhagyva a virágnyelvvel: a vállalati belső szervezet tö­kéletlensége, követelmények­től való elmaradása általában jelentős akadálya lett a gyorsabb haladásnak, s még inkább, fokozottan igaz ez a több gyárra, gyáregységre ta­golódó cégeknél. Olyannyira igaz ez, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Pest me­gyei Bizottságának a megyei pártértekezlet elé terjesztett jelentése — 1980. március — sommásan így kényszerült fo­galmazni : „Az eredmények ellenére az üzem- és munka- szervezés színvonala több te­rületen elmarad a szükséges és a lehetséges szinttől. A vállalatok, a szövetkezetek, különösen a gyáregységek és telephelyek belső szervezete, érdekeltsége csak részben ké­pes a népgazdasági igények helyes közvetítésére.” Érzékeny hely Négy esztendeje, 1977. de­cemberében fogadta el az or­szággyűlés az állami vállala­tokról szóló törvényt, amely — gyakorlati tapasztalatokból leszűrt intő jeleknek engedve — a vállalatok belső irányítá­si, elszámolási, érdekeltségi rendszerének előírásain túl külörf kitért a területileg másutt levő vállalati egységek helyzetére. Csupán érzékelte­Az első országos tanácskozás Valóban vezet-e a mii vezető? A művezetők országos tanácskozását ma, pénteken és szombaton rendezik a csepeli Munkásotthonban. A ta­pasztalatcserét megelőző sajtótájékoztatón az előkészítő bizottság nevében Bérei Gyula, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság főtitkára elmondta, hogy a tanács­kozáson több olyan vállalati gyakorlatot ismertetnek majd, ahol jól működik a vezetési mechanizmus, s ahol a művezető valóban a munkahely felelős vezetője. A tanácskozáson részt vevő mintegy ötszáz művezető elméleti és módszertani szakemberek közreműködésével három szekcióban vitatja meg a termelési, szervezési, irányítási és gazdálkodási feladatokat, a művezetői mun­ka emberi tényezőit és a korszerű képzés főbb követel­ményeit. A tanácskozással egyidejűleg szakkönyv-kiállítást rendeznek. A művezető valamikor fe­hérköpenyes ember volt, je­gyezte meg textilgyári ismerő­söm, amikor előbújt a szövő­gépek közül, és olajos kezeit törülgetve leült adminisztrál­ni. Közben pedig hosszan so­rolta beosztásának hajdani előnyeit, melyek közé a na­gyobb tekintély és megbecsü­lés is tartozott. Mindenesek Nem lenne célszerű az ola­jos gépek között fehér kö­penyben járni, de kétségtelen, hogy a művezetők ma egyes iparágakban inkább szerelők, gépmesterek (alkalmilag szál­lítómunkások. rakodók), mint vezetők. Mit csinál például a textil­gyári — budakalászi vagy po-- mázi — művezető? öt hívják, ha javítani kell a fonó- vagy szövőgépek hi­báit, és ilyenkor lakatos. Se­gít megemelni a csövekkel te­li ládát, mert az asszonyok nem bírják, és kevés a segéd­munkás. Intézkedik anyaghiány miatt, veszekedik a klímaberendezés kezelőivel, mert túlságosan magas (vagy alacsony) a leve­gő páratartalma és1 ilyenkor szakad a szól. Vigasztalja az asszonyokat, akik emiatt mél­tán bosszankodnak, lenyel egy idegcsillapítót, s dolgozik to­vább. Jelenleg 135 ezer művezető tevékenykedik az iparban — beleszámítva a Pest megyeie­ket is —, s helyzetük nagyon különböző. Kényszermegoldások Feltűnő különbségek mutat­koznak iparáganként, az isko­lai végzettségeket tekintve. A vegyiparban, a híradástechni­kában és a gépiparban sok mérnök dolgozik ebben a munkakörben. A textiliparban, bár követelményként szabták meg minden gyárban a közép­fokú iskolai végzettséget, a politikai, a szakmai és a ve­zetői alkalmasságot, még akad olyan művezető is, aki nem végezte el a nyolc általánost. Kényszerhelyzet, kényszer- megoldás, mert nincs más vál­lalkozó a munkakör betölté­sére. A művezetők első országos tanácskozását, 450 résztvevő­vel, december 10—11-én ren­dezi meg a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság. Nagy vállalkozás, hiszen mint ahogy az eddigiekben is szó volt arról, a tapasztalat- csere résztvevőinek helyzete meglehetősen különböző. A vállalati vezetés rendszerében elfoglalt helyük mégis azonos, ők a termelés közvetlen irá­nyítói. Felelősek a termelési eredmények alakulásáért, a munkavédelmi rendszabályok betartásáért, a fegyelemért, a rájuk bízott embereikért. Ellentmondások Segíteniük kell az új dolgo­zók beilleszkedését, biztosí­tani az egyenletes munkael­osztást és anyagellátást, sok­szor nehéz körülmények kö­zött a zavartalan munkát. A tanácskozás megszervezé­se előtt széles körűen felmér­ték a művezetők helyzetét, és megállapították: a legnagyobb gond az utánpótlás biztosítá­sa, valamint a továbbképzés. A középfokú technikusképzés évek óta megszűnt, helyéibe lépett az érettségizett szak­munkás- és üzemrhórnökkép- zés. A jól kereső fiatal szak­munkások előtt nem vonzó a sok gonddal, felelőséggel járó beosztás, és éppen a legkriti­kusabb területeken szorulnak emiatt kényszermegoldásokra. Előfordul az is, hogy nem lehet kulcsembereket kivonni a termelésből jelszóval, igye­keznek lerövidíteni a műveze­tők továbbképzéséhez szüksé­ges időt. tehát nem biztosít­ják a feltételeket. Előkészületek A kétnapos tanácskozás részvevői három szekcióban meghallgatnak huszonnégy előadást, és ezt követően ke- rekasztal-megbeszélések lesz­nek. Megvitatják az utánpót­lás és továbbképzés jelenlegi helyzetét és javaslatot tesznek a továbbiakra. Másik közös téma a művezető helye és sze­repe az üzemi demokrácia rendszerében, kapcsolata a szakszervezeti bizalmival, jo­gainak érvényesítése a bére­zési, a jutalmazási, az érdek- védelmi kérdések eldöntésé­nél. A tanácskozás részvevői az elhangzott iavaslatok alapján ajánlásokat készítenek, me­lyeket az állami és társadalmi szervezeteknek továbbítanak. Már az előkészítés során szóbakerült, hogy célszerű len­ne egy közös szervezet, a MTESZ mellett működő mű­vezetőbizottság létrehozása. A rövidesen sorra kerülő el­ső országos tanácskozást gon­dolatébresztő fórumnak szán­ják, amely segít előkészíteni a szükséges intézkedéseket. Gál Judit tésül az alapvető adatok: a megyei székhelyű állami ipar- vállalatok átlagosan hét ipar­telepet birtokolnak — ezek egy részét a megyehatáron kívül —, ugyanakkor a más közigazgatási székhelyű álla­mi vállalatoknak több mint százötven ipartelepe találha­tó Pest megyében...! Fontos és érzékeny helyet tapint ki tehát gazdaságunk szerveze­tében a négy esztendeje jó­váhagyott törvény, ám nem több mint kellemes illúzió úgy vélekedni, hogy ezzel minden sínre került, követke­zetes a végrehajtás. Ezt a sajnálatos igazságot az sem halványítja el, hogy a törvény több tekintetben korszerűsí­tésre szorul. Az, ami hosszú éveken át csupán óhaj volt — és pél­dául rendszeresen visszatérő téma a városi pártbizottság ülésein Vácott, a „gyáregy­ség-városban” —, az most törvényben rögzített kötele­zettség; a vállalatoknak, mű­ködési és szervezeti szabály­zatukban, valamint kollektív szerződésükben a területileg másutt elhelyezkedő, azaz nem egy telephelyen levő egységeik számára külön el­számolási és ösztönzési rend­szert kell megállapítaniuk. Nem egyértelmű . Ennek a kikötésnek taka- ratlanul az volt a célja, hogy közvetlenné tegye az addigi, közvetett és ezért sűrűn el­mosódó érdekeltséget, véget- vessen az eredményektől füg­getlenített egyenlősdinek. Cél volt ugyanakkor az is, hogy megfelelő gazdálkodási ön­állósághoz — és felelősséghez! — jussanak a szóban forgó gazdasági egységek, járandó­ságuk legyen a szocialista ösztönzés és elosztás elveinek gyakorlatbani és rájuk vonat­koztatott érvényesítése. Azaz, köznapibban: a gyáregység, a telephely dolgozói számára i megfoghatóvá kellene tenni célok és eredmények, tervek és cselekedetek viszonyát. Az előbbi mondatban a feltételes mód. a kellene érzékleteti: a cél még mindig cél, nem sok történt elérése érdekében, s ami történt, az sem egyértel­mű. Néhány vállalat ugyanis úgy kívánta „megoldani” egyik-másik telephelye nehéz helyzetét, hogy átadta azokat egy másik cégnek ... Ott vi­szont mindent kezdenek elöl­ről, esztendőkön át. Néhány megyei üzem a ko­rábbi beolvasztást fölválthat­ta az önállósággal ebben az esztendőben, most pedig újabb, tröszti vállalatok, így a konzervgyárak vághatnak neki a saját útnak. Hangsú­lyozni szükséges: nem okvet­len a forma, az önálló cég, a nem önálló gyáregység, gyár a döntő, hanem a formán belül létrejövő eredmény. Ha szemb ekerül Szó sincs arról, hogy a vég­bement, illetve sorra kerülő önállósítások következtében alapvetően átalakulna a me­gye iparának térképe; a gyár­egység, a telephely jelleg to­vábbra is jellemző marad. Mivel a vállalati szervezetek eddig ne­hézkesnek, túlzottan hierar­chikusnak bizonyultak, gyors és látványos változásokra nem sok a remény. A gazda­sági hatások azonban a vál­tozások mellett voksolnak; ezt a kényszerítő erőt éppen ezért jól fel kell ismerniük a politikai, társadalmi szerveze­tek helyi képviselőinek. A fölismeréstől pedig azért szükségszerű eljutni a cse­lekvésig — tehát a hatások érvényesüléséig —, mert más­különben a gyáregység hely­zete a szervezeten belül szembekerül az ott, a gyár­egységben foglalkoztatottak érdekeivel, jövedelmének ala­kulásával, érdekeltsége fönn­tartásával. Amennyiben ez a szembekerülés bekövetkezne, bizonyos: nem a nagy szerve­zet elvont érdeke győz, ha­nem a dolgozók nagyon is konkrét érdeke. Ha más mó­don nem megy. akkor úgy, hogy a foglalkoztatottak kö­zül egyre többen kérik a munkakönyvüket... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom