Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
/ 1981. NOVEMBER 14., SZOMBAT JEGYZET Könyvek és tanárok EGY FRISS amerikai felmérés szerint — amelyben a tehetséges gyerekek helyzetét, lehetőségeit elemzik — a legjobb képességű gyerekeket alig-alig veszik észre az iskolákban, azaz a pedagógusok a legritkábban fedezik fel a nagy talentumokat. Legalább ilyen érdekes észrevétel az is, hogy a tanodákban tehetségeseknek kikiáltott fiúk és lányok nyolcvan százalékáról később kiderül, alaptalan volt a beléjük vetett „bizalom”, s cseppet sem szolgáltak rá a megkülönböztető jelzőkre. Az amerikai tapasztalatokat tegnap délelőtt ismertette dr. Csulák Mihály a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest megyei Szervezetének érdi rendezvényén. Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főmunkatársa a közművelődési és iskolai könyvtárak, valamint az irodalmi oktatás és ismeretterjesztés kapcsolatát taglaló előadásában arra is fölhívta a figyelmet, hogy e külhoni megfigyelések — több kevesebb eltéréssel — hazánkban is érvényesek. Am hasonlóan fontos — dr. Csulák Mihály szavaival élve — néhány konok közművelődési babonát kiirtani, néhány divatos, gyakorta használt fogalmunkat jobban szemügyre venni. Például sokat beszélünk mostanában a korszerű, a gyermekközpontú és a játékos iskoláról. E címszavak pedig — figyelmeztet az előadó — rendszerint már nyolcvan-kilencven esztendővel ezelőtt „kijátszott" lehetőségeket takarnak, s mégis sokszor e fogalmakat a szocialista pedagógia vívmányaiként tálaljuk. Aztán érdemes azt is végiggondolni, hogy mire készíti föl az iskola a gyerekeket. Mert igaz az, hogy súlyos és tartalmas batyuval indítja el az életbe a fiatalokat, de az útravalóból sajnos egyre inkább hiányzik az, hogy a padokat elhagyók értsék, ismerjék, szeressék a mai magyar irodalmat. S hogyan változtathatnak ezen a pedagógusok, könyvtárosok? Dr. Csulák Mihály, gyakorlati, hasznosítható példákat citált. Különösen kézenfekvő ötletnek tűnik az a javaslata, hogy az irodalomtanárok nézzenek utána: vajon tanítványaik milyen könyveket kölcsönöznek ki az iskolai könyvtárból. Ezt a gyűjtemény vezetőjével közösen is megtehetik, s az eredmény nem marad el. Olvasmányaikon keresztül ugyanis alaposabban megismerhetik diákjaikat, s így támpontot kapnak arra, hogy a gyerekek ízlését befolyásolják, szépérzéküket fejlesszék: színvonalas, értékdús művek olvasására ösztönözzék őket. Hogy miként segíthetik a könyvtárak az irodalom tanítását, arra egy kísérletet említett példaként az előadó. Móra Ferenc műve, a Kincskereső kisködmön kötelező olvasmány az általános iskolák 4. osztályában. E könyvet általában 3—4 órán „beszélik át” a gyerekek. Móra művében viszont mintegy 600 ismeretlen vagy a mai fiatalok számára már homályos értelmű szó szerepel. Hogy ez valóban így van, azt felmérések igazolják. E vizsgálódások mutatták ki azt is — éppen a homályos értelmű, jelentésű szavak miatt — a diákok csak felszínesen ismerkednek meg a könyvvel, nem képesek tehát annak értékeit teljes egészében magukévá tenni. Abban az osztályban, ahol a kísérletet folytatták, több mint három héten keresztül szerepelt a tananyagban a „Kincskereső”. A gyerekek a tanárnő segítségével az iskolai könyvtárban böngésztek a könyvek között, és ismerkedtek meg, fedezték fel a már említett 600 szó jelentését. A kísérlet végeredménye: a résztvevők előtt egy sajátos, mély világ tárult fel egy, a korábbinál sokkal komplexebb kép alakult ki bennük. AZ OLVASÓNAPLÓK vezetéséről az olvasóklubok szervezéséről és az író—olvasó találkozókról is szólt az érdi rendezvény másik előadója. Vajda Kornél, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa. Beszélt az állományalakítás nehézségeiről, tehát arról, hogy a könyvtárosok nincsenek könnyű helyzetben, amikor azt kell eldönteniük, hogy milyen művekkel gyarapodjon gyűjteményük. K. E. Este egy körösi tanyaklubban A BÁNOMI ISKOLA FOGALOM A HATÁRBAN Az út csalafinta. Nem elég, hogy váratlan fordulatokat vesz, ráadásul még a buckák is szeszélyes hirtelenséggel követik egymást. Szóval rázkódunk. S míg azzal bajlódunk, hogy megkapaszkodjunk, nemigen jut időnk kilesni az ablakon. Igaz, sokat nem is láthatnánk, csupán nyárfákat: egyet-egyet kibont a sötétből a reflektor fénye; vagy villanásnyit az elfutó kukoricatáblákból, szőlőtőkékből, lugasokból, s nagynéha egy-két útszéli tanyát. . Mondják, nappal szép ez a táj, a bánami iskolát ölelő tanyavilág. A tanító néni A bánomi iskola a nagykőrösi határban fogalom. Már azok is itt tanulták a betűvetést, akiknek most gyermekeik, unokáik nyüstölik a padokat. A pedagógus nevét meg különös tisztelettel ejtik ki errefelé az emberek, öreg vagy fiatal csak így titulálja: Tanító néni. Ezen az őszi ködszagú estén minket is ő fogad, Hasz- nosi hászlóné, a környék gyermekeinek oktatója. Alaposan megkopott lépcsőkön érünk a tanterembe, a bánami iskola egyetlen termébe," ahol délelőttönként négy osztály nebulói tanulnak. Olaj ázott padló, középen hatalmas kályha, a szén már parázzsá égett benne. Ezen az estén ugyanúgy, mint háromhavonta minden ' hétfőn; hat órakor kezdődik a tanyaklub foglalkozása. Egypáran már megelőztek minket Márton Gáborné és Danka Sánorné a Csik- vár dűlőből jöttek, s természetesen ők is, mint mindenki, hozták a gyerekeket. — Mi mindig itt vagyunk, ha valamilyen előadást tartanak. A művelődési központból szoktak jönnnl énekesek, zenészek, szavalók. Szeretjük ezeket az estéket. Meg aztán a tanyasi ember hova is menne? Mire Letesz- szük a munkát, már nemigen vinne be a lábunk a városba — magyarázzák. Boszorkánypörök Közben érkeznek a többiek. Szabó lstvánék, Szaniszló Jánosáé, Kovács Balázsné, Harsányt Jánosné, Kucsera Lászlóék és Juhász Ferencék. Lassan-lassan megtelik a helyiség. Mégis, amikor Kis István, az Arany János Művelődési Központ igazgatója üdvözli a2 egybegyűlteket, mondandóját azzal kezdi: kevesen vagyunk... A köszöntő szavak után kezdődik a műsor. Elsőként dr. Zsoldos Zoltánná, a művelődési központ művészeti előadója lép a katedrára: tízperces előadásában Picassó- ra emlékezik. Utána régi könyvekkel, okiratokkal „felszerelve” dr. Böőr László veszi át a szót. A nagykőrösi levéltár vezetője az intézmény munkáját ecseteli, előadását érdekes oklevelek felmutatásával fűszerezi. Szó kerül a boszarkánypöirökről, és egyéb izgalmas történetekről, melyek a város és környékének múltjába kalauzolják a közönséget. A gyerekek — egy egész padsort betöltenek — kiváltképp tátott szájjal hallgatják a régi idők történéseit. Mire a citerások elkezdik pengetni a húrokat, s az asz- szonyok a népdalokat énekelni, a nézők egészen bele- m elegednek. A Népdalkör előadását néhányszor megszakítják, s amíg Baranyai Ferencné. Dobos Lászlóné, Dobos Józsefné, Peterla Jánosné, Csapó Ambrusné és a többiek kicsit pihentetik a hangjukat: a citerások pedig (Balog László, Kiss István, Bujdosó József) pedig a karjukat — addig verseket, meséket hallgathatnak a jelenlévők. Bodrogi Istvánná és Gyónl Ilona verselásét követően ismét énekszótól hangos a ház. Egy kis pogácsa Hamar elfut a másfél óra, még marasztalnák a vendégeket. De messze a város, s másnap mindenkit vár a •munka. A műsorért taps a jutalom, no meg egy kis étel és ital. Kovács Balázsné házibort hozott, azzal kínálja a szereplőket. A tanító néni, Hasznosi Lászlóné pedig pogácsát sütött erre az alkalomra. Megtudom, ez mindig így van. Persze, a saját zsebükből. Mondják, ez a legtermészetesebb. Ugyanis akik eljönnek ide hozzájuk, azoknak kijár ennyi tisztelet. Míg az autó a városba viszi az első csoportot, néhány A történelmi tanulság kötelez BERECZ JÁNOS: ELLENFORRADALOM TOLLAL ÉS FEGYVERREL, 1956. Bővített és javított kiadásban jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál Berecz János könyve, amely a negyedszázaddal ezelőtt történt ellen- forradalmi eseményeket dolgozza fel a korabeli dokumentumok felhasználásával. Ahogyan a szerző könyve újbóli megjelenése alkalmából az Előszóban írja: a kötet első megjelenése óta tucatnyi esztendő telt el, de témájának időszerűségét egyáltalán nem koptatta el az idő múlása. Nem árt állandóan ébren tartani azoknak az időknek a tanulságait, s tanulni kell az események jelentőségeiből és mélyen fekvő okaiból. Nem kevésbé fontos továbbadni az állandóan megújuló társadalom új és új nemzedékeinek ezeket a tanulságokat, hogy elkerüljék a hibákat és elhárítsák a tragédiákat Tények, adatok A könyv új összefüggéseket tár fel az ellenforradalom ellen vívott harcról is, az internacionalista segítséget nyújtó szovjet hadsereg és a magyar kommunisták, partizánok. a magyar fegyveres erők együttműködéséről. Egyben a második kiadáshoz írt új fejezetben a szerző a szocialista konszolidáció első döntő lépéseit ismerteti az újabb tények és adatok feldolgozása alapján. A könyv egészében árnyaltan és nagy dokumentáló erővel rajzolja meg az ellenforradalom kitörésének hazai és nemzetközi összetevőit: az úri Magyarország visszaállítását célzó restaurációs összeesküvéseket és szervezkedéseket; a Rákosi-féle vezetés durva politikai hibáit és bűneit; a Nagy Imre-csoport árulásba torkolló revizionista tevékenységét, s azt, hogy mindezt miképpen- használták ki saját céljaikra az imperialisták. S mivél hazánkban a szocialista fejlődés nem volt töretlen, az imperialista ügynökök megtalálták a módot, hogy elégedetlenséget szítsanak és összpontosított támadást intézzenek a törvényes rend ellen. Berecz János ezután a „feltartóztatás” és „felszabadítás” doktrínáját, a politikai hadviselést ismerteti, illetve leplezi le, kimutatva, hogy ez a szocialista vívmányok ellen irányult, majd pontosan „feltérképezi” és lépésről lépésre nyomon követi az imperialista vezető körök által a szocialista országok belső „robbantására” kidolgozott stratégia és taktika alakulását, az akciótervekben részt vevő szervek és személyek mozgását, az imperialista propagandagépezetek szervező és mozgósító szerepét. Világos választ ad arra a kérdésre, hogy miért éppen hazánkban és miért éppen 1956-ban került sor az ellenforradalmi lázadásra. Események sodrában A továbbiakban megmutatja a dogmatikus pártvezetés csődjét, a Nagy Imre-csoport pártellenzékké való szerveződését, az összehangolt támadás előkészületeit, a robbanás előtti helyzetet és az ellenforradalom előestjét. Leírja, hogy miként történt a tüntetés előkészítése, hogyan zajlott le a fegyveres felkelés első szakasza, milyen volt a szocializmushoz hű erők helyzete és harca, majd miként került sor arra. hogy Nagy Imre és a Szabad Európa Rádió követelje a szovjet csapatok kivonását. A korabeli dokumentumok alapján azt is megmutatja. hogy miként alakult ki az ellenforradalom második szakasza, amikor a restaurációs törekvés és a „semlegesség” előtérbe került, milyen konkrét intézkedések történtek a munkáshatalom likvidálására, s hogyan vált a „semleges Magyarország” a valóságban minden rendű és rangú ellenforradalmárok fészkévé. Ismerteti az ellenforradalom szétzúzásának körülményeit, a - szovjet csapatok segítségét, az ellenforradalom leverésének és felszámolásának belső, illetve külső, nemzetközi körülményeit. I P Állandó harcban Végül a szocialista konszolidációt írja le, az új forradalmi központ megalakítását, az internacionalista segítség és a belső erők szerepét, majd azt, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány miként tudta a dolgozó tömegeket megnyerni. Igen hasznos könyv a Berecz Jánosé, mert sok tanulsággal szolgál a mának is. Annál inkább, mert a szocialista országokban keletkező társadalmi feszültségek és konfliktusok is fel-felidézik a magyar tapasztalatokat. S szinte nagyítót helyeznek az akkori magyarországi történések fölé, újra és újra felidézik o tanulságokat, növelik időszerűségüket, és aláhúzzák a kétfrontos harc je* lentőségét, a helytállás lehetőségét és szükségszerűségét. Gáli Sándor szóra jut idő az ottmaradot- takkal. Gyerekekről, családról diskuráinak, én meg inkább a fiatalokat faggatom. Mert húsz év körüliek is vannak itt jócskán. — Én édesapámmal jöttem. Még nem jártam eddig ebben a klubban, most elkísértem. Tudom, inkább korombeliek közt lenne a helyem, de mire este hazakarikázom az állomásról — Kecskeméten dolgozom — nemigen futja az időmből visszabiciklizni a városba. Persze, nekem másfajta műsor lenne igazán jó, de az is remek, hogy legalább a gyerekeknek meg az idősebbeknek van néha egy kis szórakozásuk — így Szabó Márta. Társadalmi munka Lassan kilenc óra, mire visszaérünk a művelődési központba. Kérdezném az igazgatótól, Kis Istvántól, hogy talán egyszer majd a tanyán élő fiataloknak is tudnak kedveskedni? De nem teszem, hiszen még az is csoda, hogy erre futja energiájukból. Négy tanyaklubjuk van, s a műsorokat mindenféle ellenszolgáltatás nélkül adják a szavalók, az énekesek és a zenekar. Ez társadalmi munka. Ez így ugyan soha nem hangzik el, de mondjuk ki: csupán lelkesedésből mondja a szép verseket és nevetteti meg a gyerekeket meséivel Bodrogi Istvánné, a helyi Vöröskereszt titkára, s ez az érzés vezérli mindnyájukat, akik föllépnek ezeken az estéken. Koffán Éva NÉPI MOTÍVUMOK Fafaragók Nosztalgiánk szerencsére nem csupán arra jó, hogy a már-már hamvába holt rockzenét fölélessze. Határtalan lelkesedéssel fordulunk népünk hajdani művészete felé, otthonunkban szívesen látunk népi motívumokkal díszített berendezési tárgyakat. Képünkön: ügyes kezű mesteremberek — kik egyébként a Kisalföldi Állami Gazdaság asztalosműhelyében dolgoznak — míves mintákkal széket faragnak. RÁDIÓFIGYELŐ ENERGIA KICSIBEN ÉS NAGYBAN. Gyanítom — bár erről alig esett szó az energia- gazdálkodásról szóló majd kétórás csütörtöki Rádiónaplóban —, hogy látványos sikereik az olaj- és villamos- áram-felhasználásban aligha foglalhatók össze a takarékosság címszó alatt. Közelebb vagyunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy a természet adta energiahordozókból most kevesebbet pazarolunk, mint eddig, de még mindig rengeteget. S nemcsak mi, egyéni fogyasztók, hanem az energiánk kétharmadát felfaló ipar és mezőgazdaság is hasonló cipőben jár. S mert a nagy számok törvénye alapján a megtakarítás is több lehet, a tennivalók is számosabbak. Például a cementgyárakban, ahol — mint Koltai Imre, a váci székhelyű Cement- és Mészművek vezérigazgatója elmondta —, a gyáraikban fokozatosan energiatakarékosabb, illetve a drága olaj ás gáz helyett az olcsóbb magyar szenet elégető technológiákat vezetnek be. De ő is hangsúlyozta, s másoknak sem szabad feledniük, hogy mindez nem mehet a természet, az emberi környezet kárára. Csak alaposan megfontolt lépésekkel haladunk az ésszerű energiafelhasználás területén, mert a takarékos technológiák sok pénzbe kerülnek. Egyet kell értenünk Papp Istvánnal, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjével, a műsor vendégével. Legfeljebb abban tamás- kódunk, hogy jót tesz-e a takarékos technológiák terjedésének, ha többe kerülnek, mint elődeik. Ma ugyanis a kevesebb áramot fogyasztó televízió, a csekély mennyiségű benzint ivó robogó, az órát alig forgató villanykörte lényegesen drágább, mint elődje. RUTINMÜTÉT. Torokszorí- tóan szép dokumentumriport, hamis felhangokkal. Hegyi Imre majd egy év történetét sűrítette 60 percbe amikor a szervi szívbajjal született kisfiút és családját kísérte el a betegség felfedezésétől az operációig, s a gyógyulásig. Csak rutinműtét — mondta az orvos —, a kockázat minimális. Ez a bizonyos kockázat évente ezerötszáz kisgyermek élete. Közülük — ha túlélték az első heteket — a legtöbben egészséges felnőttek lesznek, de csak akkor, ha időben felfedezik a bajt és sikerül a műtét. A beavatkozás kockázata a statisztika nyelvén ugyan csekély, de a szülők szemszögéből kimondhatatlanul nagy. Soha szebb s igazabb pillanatokat, amikor az anya nemcsak a sajátjáért, hanem a többi gyerek életéért is reszket. Kezes báránnyá szelídíti az aggodalom a korhely apát is. A közös balsors közelebb hozza egymáshoz a már-már széthulló családot. Remekbe sikerült részletek játszódnak a kórházban az orvosok között. ök nemcsak azért az egy gyerekért izgulnak, hanem minden mai s jövendőbeli betegükért is felelősséget éreznek. Például szolgálhat a sebész indulata, aki Ponciustói Pilátusig mindenkivel összevesz, hogy a kórház megkapja a szükséges műszereket. „Akár fejjel kell a falnak menni, f az ütött résen tovább" — mondja s ez a hitvallás például szolgálhat a Húszas stúdió ifjú hallgatóinak. Ha a tiszta mag közé ocsú is keveredett, annak oka minden bizonnyal az, hogy a riporter mindenáron ragaszkodott az eltervelt ^dramaturgiához. Mikrofon előtt „veszekedtette” a szülőket, hogy a történet végén ismét összeterelhesse a családot. S bár lehet, hogy ez a házaspár a valóságban sem kímélte egymás idegeit de a riporter vendég, s a hangszalag füle hallatára nem tudtak szívből egymásnak esni. Ha tévednék, s valódi perpatvarokat rögzített a mikrofon, számomra akkor sem mondott igazat. Arany Jánost segítségül híva: „Nem a való hat: annak égi mása / Lesz, amitől függ az ének varázsa /. Cs. A.
