Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

1981. NOVEMBER 14., SZOMBAT "íKhiuv Melyik lépés a célravezető? Új forma előnyeit ízlelgetve Kőzúzó utca. A Vas és Ka- tánipari Szövetkezet központi telepe. Modern irodaépület és szerelőcsarnok. Az udvar má­sik oldalán már kevésbé kor­szerű, íöldszintes műhelyek. Ki hinné, hogy ez az első benyo­másra impozáns látványt nyúj­tó központi telep ad otthont a megye létszámát tekintve leg­kisebb szövetkezetének? Mind­össze nyolcvan tagnak. Keve­sen vannak, de sokat dolgoz­nak, s munkájuk jelentősége nagy. Korszerű gyártmányok Tegyük hozzá mindjárt: gyártmányaik korszerűek. Egyik, már országszerte közis­mert termékük a vízvisszafor­gató- és -szűrőberendezés. Fő­leg sportlétesítmények eszköz­tárában nélkülözhetetlen. Meg­található a tatai és a dunavar- sányi edzőtáborokban, a Nép­stadionban, Sopronban az Ál­lami Szanatóriumban és az országban másutt is. Van tömegcikkgyártó részle­gük — mert a lakossági igé­nyek kielégítéséről sem feled­keznek meg — ahol bútorva­salásokat, s más, a háztartá­sokban nélkülözhetetlen ap- róbb-cseprőbb dolgokat készí­tenek. Fő a fejük Hogy teljes legyen a kép, mindezekhez hozzá kell tenni azt is, a szövetkezet eddig gaz­daságosan és nyereségesen dol­gozott. S mégis gondterhelt a szövetkezet elnöke: Dávid Mi­hály. — Persze rajtam kívül — mondja — a vezetőségnek, a tagságnak is fő a feje... A gond oka pedig az a mi­nisztertanácsi rendelet, amely előírja, hogy a száz tagnál ke­vesebbet foglalkoztató szövet­kezetek 1982. január 1-től át­alakulva, kisszövetkezetként dolgoznak majd tovább. (A rendelet — és ez is sok fejtö­rést okoz — nyitvahagy egy kiskaput: az érintett szövetke­zet kérheti, hogy a hagyomá­nyos módon működhessen to­vább.) A szövetkezet vezetői most joggal töprengenek azon: melyik úton haladjanak to­vább. — Az első — mondja Dávid Mihály elnök — az, hogy több lehetőséget biztosít a még ha­tékonyabb munkához. Egysze­rűsödik majd az elszámolási mód, mégj óbban érdekeltek le­szünk a költségek csökkenté­sében. Már csak az adózás miatt is... A második: egy jól gazdálkodó kisszövetkezet a jó szakembert, s a becsületes, kiváló munkát majd meg tud­ja fizetni. Feladták a leckét — Utoljára hagytam, de na­gyon fontos: egyszerrűbb lesz az elszámolási mód, .mint már említettem, de a könyvelés is. Ezért a kisszövetkezet vezető­sége a jövőben nagyobb, s mindig naprakész áttekintést kap, ez pedig lehetővé teszi az azonnali, az operatív beavat­kozást. Egy biztos: döntésünk bizonyára megalapozott lesz, annak kimunkálásában, a szö­vetkezeti demokrácia értel­mében a tagság is részt vesz. Kis szövetkezet — nagy gondja: hogyan tovább? De eddigi tevékenységük alapján bizakodóak lehetünk. A szö­vetkezet 1952-ben alakult meg Szentendrei Vasipari Szövet­kezet néven, majd 1961-ben fuzionált a Szentendrei Víz- és Fűtéstechnikai Szövetke­zettel. Tehát két évtizede lé­teznek a mai felállásukban, s hírnevüket nemcsak az elnöki iroda falát díszítő elismerő és dicsérő oklevelek öregbítik, hanem azok a vevők is, akik elégedetten vásárolják termé­keiket. Kiállítás Pályaválasztási kiállítás nyí­lik november 17-én, kedden, a Felszabadulás lakótelepi álta­lános iskola előcsarnokában. A kiállítást, amely egyben a pályaválasztási hetek első ren­dezvénye, dr. Barát Endre, az MSZMP Szentendre városi Bi­zottság első titkára nyitja meg. Csak a beosztása új Fölfedezte, meg is szerette A hivatalos adatok így szól­nak: Név: Péter Piroska; szü­letési helye, éve: 1939. február Művészportré Főnyi Géza Főnyi Géza festőművész 1899. június 6-án született Trencsénben, szigorú peda­gógus család gyermekeként — írja Mucsi András mű­vészettörténész. A művész apja görög-la­tin szakos tanár volt. Ö maga érettségi után, művé­szi hajlamait követve, be­iratkozott a Képzőművé­szeti Főiskolára, de szülei kívánságára a művészkép­ző helyett a biztosabb pá­lyát ígérő rajztanári szakot választotta. Első mestere, Glatz Oszkár növendéke­ként 1921-ben szerezte meg rajztanári diplomáját. Ezt követően újra felvételizett a főiskolára. A festő tan­szakon Benkhard Ágoston tanítványa lett, aki a nagy­bányai plein air-festészet szellemében vezette növen­dékeit Ennek köszönhe­tő, hogy főiskolás, figurális képein (Anya gyermekével, Uzsonna) a nagybányaias elemek érvényesülnek. „A természet szeretete, a látott valóságot soha meg nem tagadó képzelet, a szí­vós, rendszeres munka em­lékei maradtak meg Fónyi- ban is az év közbeni stú­diumok és különösen a mis­kolci művésztelepen töl­tött sok-sok nyári hónap munkájából...” — írja Főnyi művészpályájának 1 kezdetéről Aradi Nóra. A művész 1926-ban Becs­be, majd kiállításokra kerü­lő képeinek első anyagi si­kerei után Párizsba, Lon­donba, Firenzébé látoga­tott. A régi korok mesterei, a reneszánsz, majd az imp­resszionizmus festői, Cézanne, később Braque jelentős mértékben befo­lyásolják Főnyi további munkásságát. Párizs után képei könnyedebbek, derű­sebbek, dekoratívabbak lesznek (Napraforgós lány, Kalitkás lány). 1936-ban egyéves római ösztöndíjat kapott. E ró­mai út művészetének meg­újulását, az újabb, klasszi­kus élményekből adódó megerősödését jelentette. „Az olaszországi élmé­nyek és tapasztalatok hatá­sára kezdett mozaikkal fog­lalkozni. Belemerült annak kutatásába, hogy milyen káprázatos gazdagságra, pontos közlésre lehet alkal­mas ez a műfaj ...” — ál­lapítja meg Aradi Nóra. A felszabadulás után nyaranta Szentendrén dol­gozik, tagja lesz a Régi Művésztelepnek, a Szent­endrei Festők Társaságá­nak. 1946-tól haláláig, 25 esztendőn keresztül a Kép­zőművészeti Főiskola egyik vezető tanáraként műkö­dött. A negyvenes évek második fele egyébként Főnyi egyik legtevéke­nyebb, legtermékenyebb és legszínesebb korszaka. Ké­peinek színekben és a kom­pozíció kiegyensúlyozott kialakításában megnyilvá­nuló nemes egyszerűsége egyre nyilvánvalóbbá teszi festészetének franciás jel­legét. A hétköznapi téma keresetlen egyszerűsége mellett szentendrei szén­rajzaiban a monumentali­tás igénye nyilvánul meg. Főnyi 1955-ben kezdi meg legnagyobb megbíza­tásának, az inotai művelő­dési ház táncoló és pihenő fiatalokat ábrázoló mozaik­jának elkészítését. 1954-ben kapja első kitüntetéseit. A Munkácsy-díj mindhárom fokozatát elnyerte, 1956- ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Elnyerte á Ki- váló művész elismerést, majd egy évvel halála előtt, 1970-ben megkapta a Kos- suth-díjat is. A Ferenczy Múzeum gyűjteményében három jel­legzetes Fónyi-festmény képviseli a művész legéret­tebb korszakát. A lila hát­terű, szikár komorságú öregasszony, a szigorú kompozíciójával feszültsé­get teremtő, lezárt körvo­nalaival titokzatos csöndet árasztó Tanya című tájké­pe, és a Vörös dinnyés, barna korsós csendélet. Ebben a hónapban, Főnyi Géza halálának 10. évfor­dulója alkalmából a Feren­czy Múzeum a Szentend­rei Képtárban megrende­zendő kamarakiállításon emlékezik meg a magyar művésizet kiváló mesteré­ről. 5. Tápiószentmárton; szak- képzettsége : villamosmérnök, mérnöktanár; pártiskolai kép­zettsége Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetem, szakosító; kitüntetések: 1965. aranyko­szorús KISZ-jelvény, 1988. KISZ Érdemérem, 1970. Építő­ipar kiváló dolgozója, 1971. Munkaérdemrend bronz foko­zat. Hát ennyi. Száraz, ám mégis sokat mondó adatok az MSZMP Szentendre Városi Bi­zottságának új munkatársá­ról. Beosztásában új, de a vá­rost már két esztendeje felfe­dezte, megszerette. Két évig a Vízügyi Kutatónál dolgozott. Mostani munkaköre nem könnyű, de felelősségteljes. Tervei? Arról még korai lenne most szót ejteni. Hiszen csak most ismerkedik újból a várossal — ám más nézőpont­ból. De egyet már tud, s azt határozottan állítja is: — Feladatom az ismeretgyűj- ,tő munka után a cél megjelö­lése, majd a különféle pártha­tározatok megismertetése és elfogadtatása mindenkivel. Igyekszem arra ösztönözni az embereket, hogy a határozatok szellemében dolgozzanak. Tökéletes, oda-vissza műkö­dő információs rendszert kell kiépítenie,. jól és hatásosan kell politizálnia mind az ipari munkások, mind az értelmisé­giek körében. ’Szüksége lesz egy széles körű aktívaháló­zatra s még számtalan más dologra is, hogy jó és ered­ményes legyen munkája. A PEST MESYEI HÍRLAP SZENTENDREI IÄRÄSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Fontos a jó közérzet Lakótelep-város a városban „A lakossági fórum egy­ben vitafórum. A demokra­tikus jogokkal élve minden kérdésre, felvetett problémá­ra a kérdező választ kap” — így a meghívó. A Felszabadulás lakótelep: város a városban. Szinte ön­álló életet él, s ezért az ott lakóknak sajátosak gondjaik, örömeik. Sokan úgy vélik, a lakótelep zárt egység, kívül esik a városon. Ez persze, nem igaz! Ezt mi sem tá­masztja jobban alá, mint a legutóbbi lakótelepi fórum, ahol a városvezetést képvisel­ték Nizák Imre tanácselnök­helyettes, Tóth Istvánná, a termelésellátás-felügyeleti oszr tály vezetője, Németh József, a Városgazdálkodási Válla­lat igazgatója. De a lakótelep is bizonyított: a fórumon nyolcvanketten jelentek meg, képviselve az ott lakókat. Nizák Imre tanácselnök-he­lyettes beszámolójában ismer­tette a lakótelep és közvet­len környezetének fejlesztési tervét, a megoldásokat gátló körülményeket, valamint a fel­adatok rangsorát. Nem volt könnyű dolga, hiszen közis­mert, ebben a tervciklusban kevesebb pénzből kell gazdál­kodni, s bizony sok jogos igény marad majd kielégítet­len. Az őszinte beszámoló után a résztvevők felszólalásaik­ban nem soroltak fel teljesít­hetetlen kívánságokat, ha­nem a kis jóakarattal, meg­értéssel könnyebben megold­ható problémákat említették. Természetesen ezek a kis gon­dok is nagyok, a lakótelepen élők mindennapi életében. Antalicz József, Novák Ist­vánná, Hazai Gyula, Buzsó József és Komjáthy Tihamér nehezményezték, hogy a csa­tornaépítés befejezése után az útburkolat helyreállítása késik, s még megoldatlan a csapadékvíz elvezetése, illet­ve az új szennyvízcsatornába való bevezetése. Megemlítet­ték, hogy a gázcseretelep ener­giaellátása akadozik, mert a különféle munkagépek gyak­ran vágják el a kábelt. Ér­deklődtek továbbá a gázprog­ram holnapjáról, valamint ar­ról, hogy hol halad az új nyomvonal. Gábor Andorné, Nagy Jó­zsef, Vámos Balázs, Karácso­nyi Andrásné, Remer József és Korcsok Ferenc kifogásol­ták, hogy nagy teherautók parkolnak a lakótelepen; szóltak az ellátás kérdéseiről, egy-egy épület előtt a hiányos közvilágításról. Sokan kifo­gásolták a nyilvános telefo­nok állapotát is. Általános té­ma volt a gyermekorvosi ren­delő hiánya. Több felszólaló önkéntes társadalmi munkát ajánlott fel parképítésre, s Fóliasapkában telelnek környezetük rendbehozatalá­ra. Nizák Imre természetesen csak részben tudott a sok fel­vetett problémára, kérdésre válaszolni, de azt kijelentet­te, hogy a szakigazgatási szer­vek rövidesen a helyszínen fogják kivizsgálni a panaszo­kat, s a vizsgálat alapján szü­letnek majd meg az intézke­dések. Látszólag kis ügyek ezek, ám a város vezetői — a fó­rum is ezt bizonyította — nem közömbösek irántuk. Tudják, hogy megoldásukon múlik az ott lakók jó közér­zete. Szoboravafás „Figyeld a Dunán elfutó ha­jókat / és valid: az óra gyor­san illan el. / De amíg élsz, a múlt. a dal. s az erdő / és az örök vágy, emberré emel...*' Annak a költőnek sorai ezek, akinek ma, szombaton délelőtt 11 órakor avatják fel a szobrát Visegrádon, az Aprily-parkban, születésének 94. évfordulója tiszteletére. Aprily Lajos nem­csak nagy költő, hanem a Du­nakanyar szerelmese is volt, így méltán érezte kötelességé­nek a visegrádi nagyközségi ta­nács és a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottság, hogy erről szobor is tanúskodjon. Az avatáson közreműködik Jancsó Adrienn előadóművész és HéjJ Miklós múzeumigazgató. A ma felavatandó szobor Mrkus Sándor szobrászművész alkotása. Politikai konyvnopok A politikai könyvnapok megnyitója november 18-án, szerdán lesz a Beton- és Vas­betonipari Művek szentendrei gyárában délután 3 órakor. A könyvkiállítást árusítással is egybekötik. A megnyitó után újságírók részvételével kül­politikai fórumot tartanak. Új víztároló Kőhegyen Szentendrén, a Felszabadulás lakótelep vízmfigépházában 8 ezer literes hidrofor víztartályt iktattak ki. Korákban innen biztosították a lakótelep vízellátását, de ennek teljesítménye kevésnek bizonyult. Ezzel párhuzamosan épült Kőhegyen az új, ezer köbméteres víztároló A leányfalui strand dolgozói felkészültek a télre, A területen levő virágágyásokat műanyag fóliával burkolják, hagy a fagy ne tegye tönkre a bennük levő, telelő növényeket. Tavasszal csak le kell venni a fóliasapkát Olvasóink kérésére Végre mégis sikerült Nehéz lenne kapásból összeszámolni, hány olvasói észre­vétel, megjegyzés szorgalmazza jó ideje: lapunk szentendrei oldala szombat helyett csütörtökönként jelenjen meg. Látszó­lag egy helyben topogtunk, szinte azt hihették, figyelmen kí­vül hagytuk olvasóink igényét, kérését. De csak látszólag (!), hiszen, mint már oly sokszor, most is bebizonyosodott, váltani, változtatni nem mindig egyszerű. Lapterjesztők, postások, s nem utolsósorban maga a szerkesztőség most pontot tett e kérdés végére: végre sikerűit! Igazodni — márpedig ez a célunk, ezt diktálja az olvasók szolgálata! — előfizetőink ké­réséhez. Két és fél hét még, s gyakorlattá válik a szentendrei oldal csütörtöki megjelenése. Postások, lapterjesztők e változást szolgálva kopogtatnak újra lakások ajtaján, előfizetőket gyűjtve. A tárgyalóteremből Kárvallott a Gyöngyszem Tar István - szentendrei (Sza­badság-forrás u. 21/b.) bünte­tett előéletű lakos, október 22- én. délután a HÉV-végállomás felől, feleségével együtt, a bel­város felé igyekezett. Útköz­ben köztük szóváltás keletke­zett, ami rövidesen tettleges- séggé fajult. Tar István elő­ször fojtogatni kezdte az asz- szonyt, majd szatyrából a bicskáját is előrántotta. A megrémült asszony félel­mében bemenekült a Dumtsa Jenő út 21-es számú házban lévő Gyöngyszem üveg- és porcelánüzletbe. A magáról megfeledkezett Tar István a boltba is követte feleségét, az ott dolgozók ■ tiltakozása elle­nére. Az üzletben tartózko­dóknak végre sikerült együt­tes erővel Tar Istvánt kites-» sékelni az utcára. Tar István, miután kitették az üzletből, mérgében a sport­szatyrával bezúzta a kirakat­üveget, s az ott elhelyezett üveg- és porcelán árucikke­ket összetörte, 6 ezer 357 fo­rint kárt okozva a Pest me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalatnak. A szentend­rei járásbíróság halmazati büntetésül, mint visszaesőt, hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott, védőjével együtt enyhítésért fellebbe­zett. Az oldalt Irta: Karácsonyi István Fotó: Halmégvi Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom