Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. NOVEMBER 1., VASÁRNAP Csillanó jel szégyenkező fiú vállát mestere az imént... ★ A célkitűző, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen reagáljon. Ám a munka, az emberi érzékenység megteremtője gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a termelésben eltűnni érezte önmagát,' amikor munkaerejét eladni kényszerült, s a számára közömbös célú termelés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történelmi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszonyaink között, amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szocializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböztető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elrontott egy munkadarabot ... ★ A szocializmus építésének, társadalmi rendszerünk fejlődésének feltétele, hogy mind fokozottabb mértékben legyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásának feltételeit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint amikor az ember a közös eredményekben megvalósulni látja a saját céljait. Mert ha már nem pusztán a fizetésért. hanem a közös mnka eredményéért, annak öröméért is dolgozunk, ez feltételezi kapcsolataink teljesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzelmeinket. Történelmileg kialakuló képességünk, hogy magunkénak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. ACZfL GABOR Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már felnőtt embernek tudta magát, s szé- gyellte, hogy az elrontott munkadarab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szintén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy legszívesebben megölelné. ★ Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről ritkán beszélünk. Könnyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is könnyezhetünk. Érzékenységünk egyre nő. s emberi szükségleteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt bennünket környezetünkhöz, s lesz ez a környezet egyre tágasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. Ő szégyeilte, én meg embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. ★ A munka közben hibázó fiút mesterének talán meg kellett volna rónia, ám ő is látta az önmagára ha- ragvó gyerek szemében a könnyet, ★ A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szenvedéstől. Talán valóban egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnik az élet e lelki páncél viselőiek, felelősségtudatuk terhe minimálii1; nem él különbül náluk a hal a vízben. Ám az ésszerű érzéketlenség veszélyesebb a hal közönyénél. Ez a védekezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvtelenség birtokában fényképezték szakszerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután veregette meg a Tuny ml kényelem, [élelem Gondolatok a szövődményről A rezignáltságnak, az apátiának, akárcsak a cinizmusnak, a társadalom eme fekélyeinek nagyon is jól kitapinthatóak fertőző gócai a társadalom egészének testében. Miért kell csak azoknál orvosért kiáltani, akiknél e tünetek — a nemtörődömség, a reményvesztettség, a csüggedtség, az értékek kicsúfolása — fellelhetők, miért kell mindig úgy tenni, mintha ők lennének a bacilusgazdák? Hiszen a fertőzőttség forrása nem bennük keresendő, hanem azokban a körülményekben, melyek között élnek. Miért kell hát folyton bűnbak után kutatni? Mire jó elodázni a felismerést — történjék ez szemérmes tunyaságból vagy presztízsfél- tésből — mikor az nem megállítja, hanem sokkal inkább növeli a ragályt? Aztán egy idő után késő a riadalom, a szövődmény masszív lesz és makacs, s talán már a radikális medicinák sem segíthetnek. Mindez akkor jutott eszembe — Ismét —, amikor egy ifjúsági parlamenten fölcsendült a jól ismert lemez nyitánya. Éspedig: Szörnyű, ezek a fiatalok! Ezeket semmi sem érdekli! Aztán a méltatlankodás, a felszínnél egy picit mélyebbre nem merészkedő gondolkodásmód szóömlenye így folytatódott: Arra is alig lehetett rábírni őket, hogy eljöjjenek az ifjúsági parlamentre! Pedig itt róluk van szó! Ennyit a lemezről, S a fiatalok? Ültek és néztek. Érthetően. Még akkor is, ha — tegyük fel — többségük annyira sem kaparta össze erejét, hogy legalább magában repli- kázzon a dörgedelemmel. Persze, hogy kiben milyen mélységben ragadtak meg a szavak, kiben rebbent meg a tiltakozás, azaz kinek mi járhatott a fejében, azt nem tudhatom. De azt tudom, volt már módom rá jócskán, hogy megsejdítsem: egészséges közösségek csak egészséges körülmények között születhetnek. Tehát — az ifjúsági parlament berkein belül maradva — ahol ez az intézmény hidegen hagyja azokat, akikért funkcionálása elhatároztatott, ott nem a fiatalokban kell keresni a hibát, a baj gyökerét. Ahol muszájakcióvá fajul az ifjúsági parlament, ez az eredetileg demokratikusra tervezett forma, ott talán érdemesebb lenne — a bűnbak gyors előállítása, megrovása helyett — a felelősöknek, a vezetőknek kicsit jobban szétnézniük saját portájukon. Ha ez megtörténik, s legyünk optimisták: az önvizsgálat sikerrel zárul, a csodára, a lelkesedésre még akkor is várni kell egy kicsit. Ugyanis ha valahol elveszett a hit, nem könnyű azt ismét megtalálni. Aztán ahhoz is idő kell, míg ismét az emberhez szokik. Csak ne legyen késő. ZENESARO(C)K ;;;ü Szomorú szép Menetrend Jutalomalbum Koncz Zsuzsától Koncz Zsuzsáról újabban aligha mondható el, hogy különösképpen felvidítja hallgatóit. Aggódó refrén (Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk) jellemezte már a Valahol című albumot is, miként az új lemez, a Menetrend sem sugároz sok derűt. Pedig az első szám igazán mulatságos helyre, a vurstliba kalauzol bennünket. Ám a századelő Vidám Parkjáról kiderül, hogy nem is olyan viA csobánkai erdész Ahol békásző sas fészkel Ha nem tudnám, hogy Bubán István napjainak nagy részét az erdőben tölti, biztos, hogy gyanakodva találgatnám, ugyan honnan ez a természetes, szép bőrszín, a sima arc, a nyílt tekintet? A huszonöt éveseknél ritkán tapasztalható nagy nyugalom? De tudom, hiszen a fiatal erdésszel először a favágók között találkoztam, az egyik, az OsaoJy völgyében meghúzódó kocsányos tölgyesben. így hát, amikor egy hétköznap délutánon csobánkai otthonában fölkeresem, nem lepődöm meg azon sem, hogy igazi „erdei szerelésben” találom. A hegyekbe készül. — A mi szakmánkban nem számít, hogy vége a munkaidőnek — magyarázza —, az erdőre éjjel-nappal ügyelni kell. Esténként gyakran'fogom a motyómat, és elindulok. Ezt persze csak akkor lehet örömmel csinálni, ha az ember nagyon szereti a természetet. Ebbe bele kell születni. Sokan ábrándoznak arról, hogy erdészek lesznek, azt hiszik, csak sétálgatni kell a fák között. Az emberek többsége nem tudja, mennyi munkával jár ez a szakma. — S negyven-ötvenéves férfiak főnökének lenni nem nehéz? — Először az volt. Aztán lassan-lassan megtaláltam a hangnemet. Csak rajtam múlik, hogy elfogadnak-e vagy sem. — Hogyan lesz valakiből erdész? — Én mindig az akartam lenni. Pomázon éltem, onnan kerültem Sopronba, a szakközépiskolába. Most már lassan hét éve, hogy Csobánkán vagyok. És maradok is. Tavaly nősültem, itt akarunk élni. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság j)ilísszentkereszti erdészetében dolgozom, lakást is kapnánk, de úgy döntöttünk a féleségemmel, inkább hozzáépítünk a régi házhoz. — Egy erdészlakban nem lenne jobb? — Nem. Ott nehéz az élet. S hogy járnak majd a gyerekeink iskolába? — Hobbi? — Volt. A madarak. Több százat gyűrűztem, sőt, itt, a békászó sas fészfeelését — harminc év után először — nekem sikerült bizonyítanom. Mostanában azonban a munkám nem nagyom engedi meg ezt az időtöltést Egyébként szeretek olvasni, s ha tehetjük, színházba és moziba is elmegyünk. Persze, az erdő az első. Ezt ugyan Bubán István nem mondta ki, de bizonyára nem haragszik érte, hogy helyette megtettem én. K0NYVBUT1K Kő hull apu dó kútba „Tehát mégis mindenáron belül kell maradni azokon az életsövényeken, ahol össze vagyunk rekesztve No, ki lesz a A Fóti Gyermekvárosban mindenféle sport különös népszerűségnek örvend. A foci főleg. Most csak az a kérdés, ki lesz a gólkirály? Halmágyi Péter felvétele mindazzal a nyomorúsággal, ami ellen lázadni lehet? Mert ezeken a pa- lánkokon kívül nincs lázadás. A lázadó pedig megfullad, ha nincs többé semmi, mi vele szemben áll. Aki viszont kívülrekedt, mert állítólag sikerült kitörnie ama megszokásbástyák mögül, később már nem vágyakozhat vissza; hisz önmagát amúgy sem gúzsolhatná oda, ahol azelőtt állott”... Szívem szerint nemcsak e néhány sorát, hanem mind a hatszáz-vala- hány oldalát idemásolnám Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényének. Csakhát micsoda könyvajánlás lenne az? Pedig a recenzióíró nyilván akkor van a legnagyobb bajban, ha remekműről kell szólnia, hiszen akkor az elemzés szokásos formulái vagy nevetségesen soványkának, vagy fölöslegesen cifra szóáradatnak tűnhetnek a műhöz képest, melynek ismertetésére vállalkozott. A Kő hull az apadó kútba gyilkossággal kezdődik. A jajdoni iparoslány, Szendy Ilka megöli Amerikába készülő parasztember szerelmét,' Gönczi Dénest. Mi, a regény végéig, a büszke-szép Szendy Ilka erőszakos haláláig, tanúi lehetünk egy bomló lélek minden rezdülésének, a pillanatnak, amikor már magával sem tudná elhitetni, hogy „sorsának cinkosa lehet”, azaz Ilka értékeinek megállíthatatlan, feltartóztathatatlan pusztulásának. S ugyanakkor feltárul előttünk személyisége, széttöredezésének valamennyi oka is. S miközben az idő, a századok részvétlen szigora során megkeményedett, bonthatatlannak tűnő jajdám, hisz’ még „A jövőbe látó Mes- salina sem tudja, hogy a háború mikorra várható...” S a második dal igazolja a baljóslatot: „Amerika, legyél az új hazám” — hallatszik a lemezről, utalva arra, hogy hány és hány hazánkfia távozott a zord idők Magyarországáról, a tengerentúli vakszerencsében bízva. És következik a legsötétebb színekkel festett kompozíció, a Különvonatok: „Az európai állomás határain ... volt már tűrhetetlen zaj,’és volt már félelmetes a csend, és mindig érkezett egy újabb szerelvény, mit nem jelölt a menetrend.” A szám végén felhangzó, egyre erősödő dobpergés a csizmák dobbanására emlékeztet — nem kétséges, milyen okból... Az A-ol- dal negyedik dala szomorú összefoglaló századunk eddigi 80 évéről: „A művész, ha volt egyáltalán, csak ámult a disszonancián, a fények sötéten égnek...” S egy biztató gondolat, befejezésül: „Ha játszol gitáron, zongorán: érezd, hogy lehetnél vidám, a húrok benned feszülnek.. A lemez másik oldalán véget ér a visszapillantás, Koncz a jövőbe tekint. Rezignált iróniával... Tévedés ne essék, a borongós idézetekkel nem elrettenteni akarjuk az olvasót, sőt azt szeretnénk, ha minél többen végighallgatnák e különlegesen kitűnő lemezt. Annál inkább, mert az Év albuma-választáson mi erre a korongra szavaznánk! Gondolatilag szinte tökéletesen egységes e válogatás, és zenéjében, hangszerelésében, valamint verseiben is — azt kell mondjuk: — hibátlan. Talán csák a Vendégek című számról mondhattak volna le az alkotók; A siker persze nem egyedül Koncz Zsuzsáé. A nagyszerű korongot végül is a két sze 'ző, Tolcsvay László és Bródy János hozta össze, s bár a muzsika is mesterre vall, főként a szövegíró Bródy munkája kuriózum. Ez a fiatalember már-már költői fokon versel: szókincse gazdag, megoldásai elegánsak, s amit mond, arra mindig figyelni kell. Koncz Zsuzsa legfőbb dicsérete, hogy méltó társa Tolcsvaynak és Bródynak: egyszerű eszközökkel, mégis hatásosan pnekel, ezúttal is bizonyítja, hogy igazi művész. A hosszú hajú énekesnő e szomorúszép Menetrend szerint — megint- csak beérkezett. HEGYI IVAN doni rend koreográfiája szerint — az úr-, az iparos-, a paraszt-, a szolgaszerep pontos felmondásával — folyik előttünk a kisváros mindennapjainak élete, megérthetjük, miért volt Ilka képtelen arra, hogy élje azt a sorsot, azt a szerepet, mely ráosztatott. Megérthetjük, hiszen „a rend az időt szolgálja, valamely darabját, a mindenkori" jelent. Szendy Ilka a rendben nem találta a helyét, mint akivel valóban eltévesztettek egy bizonyos jelent.” Megsejthetjük azt is, hogy míg a bűnözőknek, a prófétáknak, a törvényt erősen megszegőknek megvan a maguk látványos bukása, mi a sorsa a hétköznapi lázadóknak. A lelket ízekre szedő, s mély filozófiai kérdéseket feszegető mű versbe kívánkozó mondatokkal van teli, előadásmódja feszes, a regény szerkezete gyémántkeménységű. Olvasása közben ismételten föléledhet bennünk a tudás: nyelvünk gyönyörű. A Kő hull apadó kútba először 1975-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Hat évvel később, ez év elejétől, a Magvető Könyvkiadó jóvoltából a magyarországi könyvesboltokban is megvásárolható. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOFFÄN ÉVA
