Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. NOVEMBER 1., VASÁRNAP Csillanó jel szégyenkező fiú vállát mestere az imént... ★ A célkitűző, célmegvalósító munka tette képessé az embert, hogy állati közönyétől megszabaduljon, hogy szenvedjen, hogy szenvedését érző szenvedélyes lény legyen, s hogy a világra fogékonyan, egyetemesen rea­gáljon. Ám a munka, az emberi érzékeny­ség megteremtője gátat is emelt e képességnek, amikor az ember a ter­melésben eltűnni érezte önmagát,' amikor munkaerejét eladni kénysze­rült, s a számára közömbös célú ter­melés eleven tartozéka lett. Vajon lerombolható-e ez a gát, megszüntethető-e a közöny történel­mi, társadalmi fundamentuma a mi termelési viszonyaink között, amikor még mindig árut termel a munkás, és jól tudjuk, hogy a modern ipar terméke a szocializmus építése során is annál tökéletesebb, minél inkább nélkülözi készítőjének megkülönböz­tető kézjegyét... Az a hibázó fiú az imént azért szenvedett, mert elrontott egy mun­kadarabot ... ★ A szocializmus építésének, társa­dalmi rendszerünk fejlődésének fel­tétele, hogy mind fokozottabb mér­tékben legyen képes megteremteni a személyiség kibontakozásának felté­teleit. A személyiség kibontakozását semmi sem segíti jobban, mint ami­kor az ember a közös eredmények­ben megvalósulni látja a saját cél­jait. Mert ha már nem pusztán a fi­zetésért. hanem a közös mnka ered­ményéért, annak öröméért is dolgo­zunk, ez feltételezi kapcsolataink tel­jesebbé válását, s annak tudatát, hogy kötelezettségeink nem csonkítják meg, hanem gazdagítják érzelmein­ket. Történelmileg kialakuló képessé­günk, hogy magunkénak érezzük azt is, ami nem a sajátunk, hogy mindenhez, ami emberi, közünk van: a mienk. Nemcsak a tárgyak, hanem az erő, a tudás, a haladás. ACZfL GABOR Csak egy pillanatra láttam; a fiú elfordult hirtelen, végtére is már fel­nőtt embernek tudta magát, s szé- gyellte, hogy az elrontott munkada­rab miatt — még ha méregből is — a szemébe könny szökik. Mestere, az idős szaki, akivel beszélgettem, szin­tén láthatta ezt a csillanást, mert nem hordta le a gyereket, hanem biztatóan és sután vállonveregette, s nekem az volt az érzésem, hogy leg­szívesebben megölelné. ★ Sokféle érzés munkál bennünk, emberekben, amelyekről ritkán be­szélünk. Könnyet válthat ki belőlünk a harag, a részvét, a keserűség, és örömünkben is könnyezhetünk. Érzé­kenységünk egyre nő. s emberi szük­ségleteink gyarapodásával mind több érzelmi szál köt bennünket környe­zetünkhöz, s lesz ez a környezet egy­re tágasabb. Ügy gyűlik bennünk az emóció, ahogy éveink múltával szorongásunk is halmozódik a percnyi lét miatt. Egy könnycsepp csillant az imént a fiatal munkás szemében. Ő szégyeil­te, én meg embermivoltunk e ritkán felfénylő jelének — jobban örültem, mint a kincskereső, ha gyémántra bukkan. ★ A munka közben hibázó fiút mes­terének talán meg kellett volna ró­nia, ám ő is látta az önmagára ha- ragvó gyerek szemében a könnyet, ★ A belső páncél, a látszólag tudatos közöny talán valóban megvéd a szen­vedéstől. Talán valóban egyszerűbb­nek, könnyebbnek tűnik az élet e lel­ki páncél viselőiek, felelősségtuda­tuk terhe minimálii1; nem él külön­bül náluk a hal a vízben. Ám az ésszerű érzéketlenség veszé­lyesebb a hal közönyénél. Ez a véde­kezés nem egyszerűen passzivitás; nem is olyan túl régen fasiszta egyenruhába bújtatott gyilkosok e racionális szenvtelenség birtokában fényképezték szakszerűen felakasztott áldozataikat. Esetlenül, sután veregette meg a Tuny ml kényelem, [élelem Gondolatok a szövődményről A rezignáltságnak, az apátiának, akárcsak a cinizmusnak, a társada­lom eme fekélyeinek nagyon is jól kitapinthatóak fertőző gócai a tár­sadalom egészének testében. Miért kell csak azoknál orvosért kiáltani, akiknél e tünetek — a nemtörődöm­ség, a reményvesztettség, a csüg­gedtség, az értékek kicsúfolása — fellelhetők, miért kell mindig úgy tenni, mintha ők lennének a baci­lusgazdák? Hiszen a fertőzőttség forrása nem bennük keresendő, ha­nem azokban a körülményekben, melyek között élnek. Miért kell hát folyton bűnbak után kutatni? Mire jó elodázni a felismerést — történjék ez szemér­mes tunyaságból vagy presztízsfél- tésből — mikor az nem megállítja, hanem sokkal inkább növeli a ra­gályt? Aztán egy idő után késő a riadalom, a szövődmény masszív lesz és makacs, s talán már a radi­kális medicinák sem segíthetnek. Mindez akkor jutott eszembe — Ismét —, amikor egy ifjúsági parla­menten fölcsendült a jól ismert le­mez nyitánya. Éspedig: Szörnyű, ezek a fiatalok! Ezeket semmi sem érdekli! Aztán a méltatlankodás, a felszínnél egy picit mélyebbre nem merészkedő gondolkodásmód szó­ömlenye így folytatódott: Arra is alig lehetett rábírni őket, hogy el­jöjjenek az ifjúsági parlamentre! Pedig itt róluk van szó! Ennyit a lemezről, S a fiatalok? Ültek és néztek. Érthetően. Még ak­kor is, ha — tegyük fel — többsé­gük annyira sem kaparta össze ere­jét, hogy legalább magában repli- kázzon a dörgedelemmel. Persze, hogy kiben milyen mélységben ra­gadtak meg a szavak, kiben rebbent meg a tiltakozás, azaz kinek mi járhatott a fejében, azt nem tudha­tom. De azt tudom, volt már módom rá jócskán, hogy megsejdítsem: egész­séges közösségek csak egészséges körülmények között születhetnek. Tehát — az ifjúsági parlament ber­kein belül maradva — ahol ez az intézmény hidegen hagyja azokat, akikért funkcionálása elhatározta­tott, ott nem a fiatalokban kell ke­resni a hibát, a baj gyökerét. Ahol muszájakcióvá fajul az ifjú­sági parlament, ez az eredetileg de­mokratikusra tervezett forma, ott talán érdemesebb lenne — a bűn­bak gyors előállítása, megrovása he­lyett — a felelősöknek, a vezetők­nek kicsit jobban szétnézniük saját portájukon. Ha ez megtörténik, s legyünk op­timisták: az önvizsgálat sikerrel zá­rul, a csodára, a lelkesedésre még akkor is várni kell egy kicsit. Ugyanis ha valahol elveszett a hit, nem könnyű azt ismét megtalálni. Aztán ahhoz is idő kell, míg ismét az emberhez szokik. Csak ne legyen késő. ZENESARO(C)K ;;;ü Szomorú szép Menetrend Jutalomalbum Koncz Zsuzsától Koncz Zsuzsáról újabban aligha mondható el, hogy különösképpen felvidítja hallgatóit. Aggódó refrén (Légy óvatos, kedvesem, sok min­dent láttunk) jellemezte már a Vala­hol című albumot is, miként az új lemez, a Menetrend sem sugároz sok derűt. Pedig az első szám igazán mulatsá­gos helyre, a vurstliba kalauzol ben­nünket. Ám a századelő Vidám Park­járól kiderül, hogy nem is olyan vi­A csobánkai erdész Ahol békásző sas fészkel Ha nem tudnám, hogy Bubán István napjainak nagy részét az erdő­ben tölti, biztos, hogy gyanakodva találgatnám, ugyan honnan ez a ter­mészetes, szép bőrszín, a sima arc, a nyílt tekintet? A huszonöt éveseknél ritkán tapasztalható nagy nyugalom? De tudom, hiszen a fiatal erdésszel először a favágók között találkoztam, az egyik, az OsaoJy völgyében meg­húzódó kocsányos tölgyesben. így hát, amikor egy hétköznap délutánon csobánkai otthonában fölke­resem, nem lepődöm meg azon sem, hogy igazi „erdei szerelésben” talá­lom. A hegyekbe készül. — A mi szakmánkban nem számít, hogy vége a munkaidőnek — ma­gyarázza —, az erdőre éjjel-nappal ügyelni kell. Esténként gyakran'fogom a motyómat, és elindulok. Ezt persze csak akkor lehet örömmel csinálni, ha az ember nagyon szereti a természetet. Ebbe bele kell születni. Sokan ábrándoznak arról, hogy erdészek lesznek, azt hiszik, csak sétálgatni kell a fák között. Az emberek többsége nem tudja, mennyi munkával jár ez a szakma. — S negyven-ötvenéves férfiak főnökének lenni nem nehéz? — Először az volt. Aztán lassan-lassan megtaláltam a hangnemet. Csak rajtam múlik, hogy elfogadnak-e vagy sem. — Hogyan lesz valakiből erdész? — Én mindig az akartam lenni. Pomázon éltem, onnan kerültem Sop­ronba, a szakközépiskolába. Most már lassan hét éve, hogy Csobánkán vagyok. És maradok is. Tavaly nősültem, itt akarunk élni. A Pilisi Állami Parkerdőgazdaság j)ilísszentkereszti erdészetében dolgozom, lakást is kap­nánk, de úgy döntöttünk a féleségemmel, inkább hozzáépítünk a régi házhoz. — Egy erdészlakban nem lenne jobb? — Nem. Ott nehéz az élet. S hogy járnak majd a gyerekeink iskolába? — Hobbi? — Volt. A madarak. Több százat gyűrűztem, sőt, itt, a békászó sas fészfeelését — harminc év után először — nekem sikerült bizonyítanom. Mostanában azonban a munkám nem nagyom engedi meg ezt az időtöltést Egyébként szeretek olvasni, s ha tehetjük, színházba és moziba is elme­gyünk. Persze, az erdő az első. Ezt ugyan Bubán István nem mondta ki, de bizonyára nem haragszik érte, hogy helyette megtettem én. K0NYVBUT1K Kő hull apu dó kútba „Tehát mégis mindenáron belül kell maradni azokon az életsövénye­ken, ahol össze vagyunk rekesztve No, ki lesz a A Fóti Gyermekvárosban mindenféle sport különös népszerűségnek örvend. A foci főleg. Most csak az a kérdés, ki lesz a gólkirály? Halmágyi Péter felvétele mindazzal a nyomorúsággal, ami el­len lázadni lehet? Mert ezeken a pa- lánkokon kívül nincs lázadás. A lá­zadó pedig megfullad, ha nincs töb­bé semmi, mi vele szemben áll. Aki viszont kívülrekedt, mert állítólag sikerült kitörnie ama megszokásbás­tyák mögül, később már nem vágya­kozhat vissza; hisz önmagát amúgy sem gúzsolhatná oda, ahol azelőtt állott”... Szívem szerint nemcsak e néhány sorát, hanem mind a hatszáz-vala- hány oldalát idemásolnám Szilágyi István Kő hull apadó kútba című regényének. Csakhát micsoda könyv­ajánlás lenne az? Pedig a recenzió­író nyilván akkor van a legnagyobb bajban, ha remekműről kell szólnia, hiszen akkor az elemzés szokásos formulái vagy nevetségesen sovány­kának, vagy fölöslegesen cifra szó­áradatnak tűnhetnek a műhöz ké­pest, melynek ismertetésére vállal­kozott. A Kő hull az apadó kútba gyilkos­sággal kezdődik. A jajdoni iparos­lány, Szendy Ilka megöli Amerikába készülő parasztember szerelmét,' Gönczi Dénest. Mi, a regény végéig, a büszke-szép Szendy Ilka erőszakos haláláig, tanúi lehetünk egy bomló lélek minden rezdülésének, a pilla­natnak, amikor már magával sem tudná elhitetni, hogy „sorsának cin­kosa lehet”, azaz Ilka értékeinek megállíthatatlan, feltartóztathatatlan pusztulásának. S ugyanakkor feltá­rul előttünk személyisége, széttöre­dezésének valamennyi oka is. S miközben az idő, a századok részvétlen szigora során megkemé­nyedett, bonthatatlannak tűnő jaj­dám, hisz’ még „A jövőbe látó Mes- salina sem tudja, hogy a háború mi­korra várható...” S a második dal igazolja a baljóslatot: „Amerika, le­gyél az új hazám” — hallatszik a lemezről, utalva arra, hogy hány és hány hazánkfia távozott a zord idők Magyarországáról, a tengerentúli vakszerencsében bízva. És követke­zik a legsötétebb színekkel festett kompozíció, a Különvonatok: „Az európai állomás határain ... volt már tűrhetetlen zaj,’és volt már félelme­tes a csend, és mindig érkezett egy újabb szerelvény, mit nem jelölt a menetrend.” A szám végén felhang­zó, egyre erősödő dobpergés a csiz­mák dobbanására emlékeztet — nem kétséges, milyen okból... Az A-ol- dal negyedik dala szomorú összefog­laló századunk eddigi 80 évéről: „A művész, ha volt egyáltalán, csak ámult a disszonancián, a fények sö­téten égnek...” S egy biztató gon­dolat, befejezésül: „Ha játszol gitá­ron, zongorán: érezd, hogy lehetnél vidám, a húrok benned feszülnek.. A lemez másik oldalán véget ér a visszapillantás, Koncz a jövőbe te­kint. Rezignált iróniával... Tévedés ne essék, a borongós idé­zetekkel nem elrettenteni akarjuk az olvasót, sőt azt szeretnénk, ha mi­nél többen végighallgatnák e külön­legesen kitűnő lemezt. Annál inkább, mert az Év albuma-választáson mi erre a korongra szavaznánk! Gon­dolatilag szinte tökéletesen egységes e válogatás, és zenéjében, hangszere­lésében, valamint verseiben is — azt kell mondjuk: — hibátlan. Ta­lán csák a Vendégek című számról mondhattak volna le az alkotók; A siker persze nem egyedül Koncz Zsuzsáé. A nagyszerű korongot végül is a két sze 'ző, Tolcsvay László és Bródy János hozta össze, s bár a mu­zsika is mesterre vall, főként a szö­vegíró Bródy munkája kuriózum. Ez a fiatalember már-már költői fokon versel: szókincse gazdag, megoldásai elegánsak, s amit mond, arra min­dig figyelni kell. Koncz Zsuzsa legfőbb dicsérete, hogy méltó társa Tolcsvaynak és Bródynak: egyszerű eszközökkel, mégis hatásosan pnekel, ezúttal is bizonyítja, hogy igazi művész. A hosszú hajú énekesnő e szomorú­szép Menetrend szerint — megint- csak beérkezett. HEGYI IVAN doni rend koreográfiája szerint — az úr-, az iparos-, a paraszt-, a szol­gaszerep pontos felmondásával — folyik előttünk a kisváros minden­napjainak élete, megérthetjük, miért volt Ilka képtelen arra, hogy élje azt a sorsot, azt a szerepet, mely rá­osztatott. Megérthetjük, hiszen „a rend az időt szolgálja, valamely da­rabját, a mindenkori" jelent. Szendy Ilka a rendben nem találta a helyét, mint akivel valóban eltévesztettek egy bizonyos jelent.” Megsejthetjük azt is, hogy míg a bűnözőknek, a prófétáknak, a tör­vényt erősen megszegőknek megvan a maguk látványos bukása, mi a sorsa a hétköznapi lázadóknak. A lelket ízekre szedő, s mély filo­zófiai kérdéseket feszegető mű vers­be kívánkozó mondatokkal van teli, előadásmódja feszes, a regény szer­kezete gyémántkeménységű. Olva­sása közben ismételten föléledhet bennünk a tudás: nyelvünk gyönyö­rű. A Kő hull apadó kútba először 1975-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában. Hat év­vel később, ez év elejétől, a Magvető Könyvkiadó jóvoltából a magyaror­szági könyvesboltokban is megvásá­rolható. AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KOFFÄN ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom