Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. NOVEMBER 1., VASÄRNAP SZÍNHÁZI ESTÉK Szomszédolás [Egy és oszthatat- [ lan-e a magyar j nyelvű színházmű- |vészét? Beletartoz- j nak-e, 'oeleszámít- f hatók-e azok a színházi műhelyek, melyek a magyar államhatárokon kívül, valamelyik szomszédos ország­ban működnek — magyarul? Egyáltalán, mi a kritériuma az együvé tartozásnak? Az, hogy valamennyien színházak? Vagy, hogy valamennyiben ugyan­azon a nyelven szólalnak meg a színészek? Komárom, Kassa, Nagyvárad, Marosvásárhely, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Szabadka, Újvidék, s a többi, magyar nyelvű társulattal ren­delkező színházi város neve is eszünkbe jut-e, ha azt mond­juk: niagyar színházművészet? A szomszédos szocialista or­szágokban élő magyar nemzeti­ségű kisebbségek számára a ma­gyar anyanyelv, a magyar nyelvű iskolai oktatás — nem csupán a mindennapi gyakor­lat, a napi életvitel kérdése, hanem, az évszázadokon át ki­alakult, művészi, nyelvi, nép­rajzi, szokásokbeli tradíciók őrzése is. Értékőrzés és a leg­nemesebb értelemben vett nem- Zetiségtudat őrzése is. Erről azért érdemes beszél­ni, mert az elmúlt napokban ismételten (immár ötödször, rövid időn belül) nálunk vendégeskedett a Sepsiszent­györgyi Állami Magyar Színház társulata. A Romániá­ban működő magyar nyelvű társulatoknak ez a hosszú ideig a legtöbb gonddal küsz­ködő, művészi és szervezeti ar­culatát csak nehezen meglelő képviselője 1948-ban történt megalakulása óta egy valami­ben mindig következetes volt: a magyar nyelvű színházi kul­túra ápolásában. Korábbi ven­dégszerepléseiken is, de most még inkább, fel kellett tűnni bármelyik előadásuk közönsé­gének, milyen szépen beszél­itek ezek a színészek, mennyi­re nemes eszköz és anyag, fegyver és szolgálat az ajkukon a szó, a nyelv, az anyanyelv. De hát ez így természetes. A sep­siszentgyörgyi színház ugyan­is — és valamennyi, magyar nemzetiségi területen működő magyar színház — tevékeny­sége általános művészi felada­tain túl — egyben az anya­nyelvi kultúra ápolásának igen fontos, nagy hatású és nagy hatókörű fóruma is. Felmérhe­tetlen szolgálatokat tesz min­den ilyen színházi műhely, s munkájukban ez a fajta szol­gálat áll talán a legelső és a legfontosabb helyen. A most itt járt sepsiszent­györgyi társulat ezúttal három előadást hozott: egy román klasszikusnak számító művet, Caragiale Az elveszett levél című, 1884-ből való politikai komédiáját, Georg Büchner 1833-ban írt, de roppantul mo­dern Woyzeck című tragédiá­ját, és a mai romániai magyar irodalom legjelesebb alak jának, Sütő Andrásnak nálunk a Nemzeti Színház előadásá­ból is ismert A százai menyeg­ző című drámáját. A három produkció mintegy azt kívánta jelezni, melyek a színház mű­sorpolitikai törekvései. Esze­rint ápolni kívánják a román drámairodalom klasszikus <és mai alkotásait, vállalkoznak kísérletezésre is, és természe­tesen alapvető feladatuknak te­kintik a mai romániai magyar drámairodalom műveinek szín- revitelét. ősbemutatók tartá­sát. H ogy magyar nyel­vű, de nem anya­országi együttest láttunk, azt mind­járt az első elő­adáson érzékelhettük. Caragia­le vígjátékában az egy másfaj­ta közösségben a jelenig érvé­nyes szatirikus mondanivalót, célzásokat, utalásokat húzta alá Seprődi Kiss Attila rendezése és színészi játék, különösen a II. felvonás nagy választási ka- valkádjában. (Ugyanakkor a magyar nézőnek elkerülhetet­lenül eszébe jutott Mikszáth Két választás Magyarországon című regénye, s a belőle készült színmű). Büchner tragédiájá­ban a még főiskolás Tompa Gábor rendezése kevésbé tu­dott a dráma mélyére hatolni, inkább csak a pszichológiai fo­lyamat ábrázolására koncent­rált. Seprődi Kiss Attila má­sik rendezése, A százai me­nyegző viszont revelációként hatott. A dráma itthoni, egyéb­ként igen kitűnő előadásához képest szinte egy másik müvet láttunk. Takács István Ady-kéziratoh, Deák-levelek Az utóbbi 15 év egyik leg­nagyobb fogása: egy másodikos gimnazista 7 Ady-vers kézira­tát ajánlotta fel a Petőfi Iro­dalmi Múzeumnak. A kézira­tok közül, kettő fogalmazvány. Ez azért is érdekes, mert. bár több, mint 300 Ady-vers kéz­iratát tartják számon — ezek­ből vajmi kevés a fogalmaz­vány. Részben megdőlni lát­szik az a nézet, hogy Ady könnyedén, kapásból írta a ver­seit. Ugyancsak értékes szerze­mény az 1847-ből származó Vörösmarty-ve rs kézirata: a költemény Jóslat címen ismert, a kéziraton azonban még a Békehang címet viseli. A most előkerült változat az első 8 versszaka fogalmazván^, ame­lyet még a Vörösmarty kritikai kiadás sem ismert. Ugyancsak nemrégiben sze­rezte meg a múzeum Zádor György tetemes levelezését és egyéb iratait. Most egyebek kö­zött 43 olyan levél került elő, amelyeket Deák Ferenc írt Zádornak, 1826. és 1848. kö­zött. A rendkívül érdekes kor­dokumentumok egyebek kö­zött a reformpolitika, a hala­dás kérdéseiről szólnak. Ugyancsak Zádor iratai között bukkantak rá Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művé­nek a múlt század első felé­ből származó másolatára. Rit­kaságszámba megy, ha nap­jainkban Fáy András-művek kerülnek elő: szintén az iro­dalmár-ügyvéd iratai között ta­lálták meg Fáy verseinek, fordításainak és egy prózában írt köszöntőjének a XIX. szá­zad első felében készült kéz­iratait. * * TANTÁRGYCSOPORTOK, SZABAD SAV, FAKULTÁCIÓ Diákok, pedagógusok mondják A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium Pest megyei viszonylatban már a nagyobb középiskolák közé tartozik, cgy-egy évfolyamon három párhuzamos osz­tályban tanulnak a diákok. Itt, akár országszerte, a gimnázium 338 növendékének és 28 pedagógusának zö­mét érinti már a gimnáziumi oktatás három éve kez­dett, s rövidesen kiteljesedő újdonsága, rövidített ne­vén a fakt, azaz;a fakultatív oktatás rendszere. Újdonságok három szakaszban Miről is van szó? Mi tör­tént ez ügyben a Móricz Zsigmond Gimnázium falai között? — erre kerestük a választ elsőként Kun Péter igazgatóhelyettesnél. — Kezdjük az elején. Há­rom éve 94 tanuló iratkozott be az első osztályba, s ők ak­kor még minden tantárgyat egységesen — a megszokott osztálykeretben — tanultak. Ez az esztendő a gyerekek tudásszintjének felmérésével, a lemaradók — divatos kife­jezéssel élve — szintre hozá­sával telt. Ügy is mondhat­nánk: ez volt a felzárkóztatá­si szakasz. Az osztályfőnöki órákon már az első osztály­ban a korábbinál több szó esett azonban a pályaválasz­tásról, több volt az üzem- és munkahely-látogatás is. — Tavaly ugyanez az osz­tály másodikos lett, s már új­donságokkal is találkozott. Ezek közül az első a hetente egyórás, osztályfőnök vezette pályairányítási óra. A másik újdonság az úgynevezett sza­bad sáv: hetente két órában szabadon választhattak ta­TV-FIGYELŐ A hamu alatt. Dicséretes szo­kásokat is észrevehettünk egy- szer-egyszer a televíziós fil­mek, tévéjátékok készítésének gyakorlatában. Például azt, hogy a> szövegkönyvet valósá­gos és művészileg hiteles írók írják — mint Bálint Tibor és Cseres Tibor. Vagy azt, hogy mind több és több új színész­arcot mutatnak meg a kép­ernyőn a rendezők. Erre a törekvésre most a csütörtök esti A hamu alatt című novella-összeállításban A neorealizmus mestere Felesleges lenne egye­bütt keresni Luchino Visconti által az emberi­ségnek hagyott végrende­letét, mint éppen filmjei­ben: utolsó filmjei­nek halni készülő hősei minduntalan legyőzték az elmúlást, méghozzá úgy, hogy egyre inkább hason­latossá váltak mesterük­höz ... Pusztuló figurái megtört tekintetében a vi­lág fonákságait egyre ke­vésbé értő, az eluralkodott káoszon felülemelkedni képtelen értelmiségi néz ránk. Egy .művész, aki en­ged belső démonai sugalla­tának. Voltaképpen egyfajta diszkrét visszatérése . ez Viscontinak önmagához, ki­csit a megfáradt harcos ta- karodója is, aki a fiatal­ság lendületét vesztve im­már inkább a világ csön­des, rezignált vizsgálatába menekül. A marxizmus fia­tal megszállottja, aki a negyvenes évek elején a fasiszta rezsim hivatalos kultúrpolitikája ellenében teremt művészetet, akár egy Amerikából importált krimiből is. Ügy lázad Mussolini ellen, hogy a James Cain-regény ele­meire hagyatkozva egy faj­ta új népiséget hirdetve nyúl az olasz művészet fer­tőzetlen rétegéhez, s mint a film Bartókja, már- már folklór-hagyományok­ra építve indít útjára új irányzatot, amely aztán a következő évtizedben meg­határozója lesz nemcsak hazája filmművészetének, de amely nélkül másként alakult volna, bizonyára még a magyar film sorsa is. A neorealizmus, amely hivatalosan is a Megszál­lottak című Visconti-film bemutatójától datálódik — új fejezet a hetedik művé­szet históriájában. Az anti- fasizmus, a verizmus isko­láján nevelkedett, termé­szetesen a politikai, gaz­dasági feltételektől meg­szabott irányzat valóság­igénye, valcságábrázolása azonban nemcsak valami ellen született meg, hanem valami miatt is: oz egy­szerű emberek világában való hit, újfajta humaniz­mus kopogtatott ezzel az 1942-es művel, amelyet az­tán a Vihar előtt, a Szépek szépe követett. Aztán ahogy múltak az évtizedek, úgy vesztette el az olasz mester egyre in­kább hitét abban, amit a jelen ígért számára. Kései nagy tablói azonban nem múltba zárkózásról árulkod­nak, hanem a régi értékek felmutatásával tiltakoznak a ma elsivárodása ellen. Hajdani civilizációk nemes eszményeit felidézve mond­ta el véleményét az egyre inkább széteső társadalom­ról. Már a Párducban is ott kísért mindez a balsej­telem. Voltaképpen a Meg­hitt családi kör foglalja össze legpontosabban a nagy műveltségű tudós-mű­vész reménytelen vergődé­sét, aki kultúrája védelmé­ben is kiszolgáltatottja az erőszak és a pénz hangos és győzedelmes offenzivá- jának. Amikor Búrt Lancaster homályosuló sze­mével magát figyeli az antik tükörben, a rendező búcsúzik századától. Az olasz társadalom már idegen, érthetetlen Viscon­ti számára. A valamikori romantika egyre inkább felolvadt a pénz utáni haj­szában, és azok a hősök, akik még a Rocco és tár­saiban új életet reméltek, Visconti műhelyében egyre ritkábban jelentkeztek, s helyüket a d’Annunzio mű­ve alapján készült Ártat­lanban szóhoz jutó keserű, csalódott arisztokraták és más előkelőségek veszik át. Valahogy a rendező be­letörődött abba, hogy kor­társainak inkább gyönyörű képes albumokra van szük­sége, mint felrázó doku­mentumokra. Viszont, aki a Fehér éj­szakákban a visszafogott, elemi nagy érzelmeknek ta­lán Puccinihez fogható köl­tője volt, öregkori mun­káiban megadóan hajtott fejet a környezet cinizmu­sa, közönye előtt, s a stú­dió félreeső sarkából, ké­nyelmes foteléből igyeke­zett emlékeztetni a világot arra, hogy talán még nem késő visszafordulni önnön sutba vágott értékeiért, a feledés csöppet sem teszi könnyűvé a nagyon is bi­zonytalan holnapba való' száguldást. Most, hogy het­venöt éves születésnapjára emlékezünk, egyre tökéle­tesebben tapasztaljuk hiá­nyát, nélküle óhatatlanul szegényebb lett a mozik filmkínálata. Nemlaha György is fölfigyelhettünk. Hiszen az egyrészt olyan irodalomtörté- netileg fémjelzett írók mun: káiból készült, mint Török Gyula, Barta Lajos, Cholnoky Viktor, Krúdy Gyula és Ör­kény Isjtydn, Másrészt több, ed­dig nem, vagy csak kevésszer látott színészt vonultattak fel. Horváth Z. Gergely, aki ezt a történetcsokrot mind az el­hangzó mondatok irodalmi fe­lelőseként, mind rendezőként jegyezte, láthatóan ahhoz is értett, hogy a mai nézők szá­mára tárgyilag és hangulatá­ban is megidézze azt a nyolc­van esztendeje tovapördült századfordulót, meg a reá kö­vetkező apacsos, suszteres kis- világot. A Tragédiák a hátsó ud­varon, például a legkor­hűbb látványköntösben, s benne sorra azok a fiatalok — Lázár Kati, Usztics Mátyás, Böröndi Tamás, Udvaros Do­rottya, Üjlaki Dénes. Honnan, honnan nem, ezek a kedves alig ismertek is majdnem ugyanolyan jól idézgetik azt a kültelkien álromantikus vilá­got, mint Dayka Margit, Kom­lói Juci és Makay Margit amazt a kisvárosi kellemke- dést. No és az a Cholnoki-féle kö­vér ember? Ez a szintén kiváló Bencze Ferenc megjelenítésé­ben ugyan nem volt olyan nagyon testes, de mindemellett a vérfagyasztó kis úti epizód jól sejtette, hol is vehette kez­detét irodalmunkban az az Örkény István tollán kiteljese­dett Abszurd és groteszk. Jogi CSCtck. Ugyancsak a csütörtöki napon okította né­zőit a Jogi esetek soros adása. Több példázata közül bizonyá­ra sokakat az első perpatvar huzavonája kavart fel a leg­jobban, mert ebben nem más­ról volt szó, minthogy a vevő­kör is képezheti adásvétel tár­gyát. Igen — hallhattuk —, ha va­laki egy jól menő kifőzdét vá­sárol, akkor arra is készüljön fel, hogy annak árába netán azt a megszámlálhatatlanul sok kedves szót, gesztust, ki­szolgálói igyekezetei is bele fogják számolni, amelynek nyomán a vásárlók törzsközön­sége összetoborzódott. S voltaképpen ez így helyes. Megfelelő példázat volt, s talán, akit megillet, okulhat is belőle... Akácz László nulóik például a matematika, a biológia, a latin, s az élő idegen nyelvek közül egy-egy stúdiumot. Választani nem volt kötelező persze, de aki elszánta magát erre, már kö­teles volt látogatni az órákat. Ez utóbbi a tanulóink két­harmadát érintette. A szabad sáv óráin nem az új ismere­tek elsajátítása, hanem a már tanultak elmélyítése volt a cél. — Ilyen előzmények után következett az idei év kezde­te, mely a legnagyobb válto­zást hozta, eljött a tényleges választás, a fakultatív oktatás ideje. Hat különböző tan­tárgycsoport közül kellett ki­választaniuk a tanulóknak azt, amelyik leginkább egybe­esik érdeklődésükkel, tovább­tanulási vagy munkaválasztá­si szándékukkal. Hogy érthe­tőbb legyen, álljon itt például néhány ilyen tantárgycsoport: hetente két óra magyar, két óra történelem, s három óra angol vagy német nyelv. Egy másik: heti két-két óra bio­lógia és földrajz, amit három órában egészít ki a nevelési ismeretek tantárgya. Végeze­tül még egy példa: heti öt óra gépírás, két óra idegen nyelvvel. Jobban elmélyíteni a tudást — A harmadik osztályban is megmaradt a szabad sáv, csupán a tantárgykínálat változott: most a 89 harma­dikos tanuló közül 45-en vá­lasztottak a heti kétórás áb­rázoló geometria, történelem, latin, orosz vagy angol közül. Ami a lényeg: megváltozott az órarend, hétfőn az első három, szerdán az ötödik és hatodik, pénteken pedig az első két óra fakultatív, s ilyenkor a három harmadik osztály diákjai kisebb csopor­tokra szakadva a fakultatív órákat látogatják. A csopor­tok 8—22 tagúak, s a koráb­bitól eltérő tanmenet szerint, a többi csoportokét eltérő tananyagot sajátítanak el. Eddig a tényekről esett szó csupán. De mint minden új­donság, ez is véleményalko­tásra ösztönzi a tanulókat, a pedagógusokat. Elsőként hall­gassuk a diákokat: — Én a matematika—fizika —angol csoportot választot­tam — így Platthy Ildikó, a harmadik C-ből. — Azt hi­szem azoknak’ jó ez, akik mű­szaki pályára készülnek, mint jó magam; építész szeretnék lenni. A fakultatív órákon nagyon magas a színvonal, s azok a társaim, akik „jobb híján” választották ezt a tan­tárgycsoportot, bizony nehe­zen boldogulnak, többet kell tanulniuk az órán kívül, mint korábban. Tóth Zsuzsanna, a harma­dik A-ból: — Nagyon magas a mérce. Én bölcsésznek ké­szülök, de arra nem számí­tottam, hogy az első ilyen év végére már egyetemnek beillő témák közül kell választani, s legfeljebb 30 oldalas, de ala­pos kutatásra épülő dolgoza­tot kell írni. Tetszik viszont, hogy magyarból a már meg­levő tudásunkat gyakorla­tokkal — sok vers és novella elemzésével — mélyítjük. Pulpiter László, harmadik B-s: — Van benne jó és rossz egyaránt. Matematikából pél­dául ugyanaz a pedagógus tartja a fakultatív órát, mint az osztályban a „rendeset”, Így a kétféle óra egymásra épül. De a hagyományos fizikaórán mást tanulunk, mint a fakultatív órán, s mert más pedagógus is tanít­ja a kétféle fizikát, a kettő között nem sok a kapcsolat. Érdekeltebbek a tanulásban Szabó Sándor biológiát és földrajzot oktat. Számolással kezdi: — Azelőtt a négy év során 256 órán át tanultak a diákjaim biológiát, most pe­dig főtantárgyként két év alatt 192 órájuk van. Ehhez újabb 192 óra járul a szabad sávval és a fakultatív okta­tással, így most az érdeklődő növendék 384 biológia órán vehet részt. Hasonló a hely­zet a földrajzzal is, itt 192 óráról 288-ra nőtt a szám. — A tanárnak? Csak any- nyiban nehezebb, hogy míg azelőtt a két tárgyból kilenc­féle tanmenetet kellett meg­írnia, most 14-et. Aki alapo­san előkészíti az óráit, s ügyesen munkáltatja, társnak tekinti a tanítványait, nem fáradtabb most sem, mint ré­gen. A tantárgyaim iránt ér­deklődő diákok száma csök­kent, de vitathatatlan az előny: akik ezeket választot­ták, most sokkal alaposabban készülhetnek a felvételire, a 'hivatásra, s szinte húzzák magukkal az osztályt is. Kocsordi Károly igazgató ekképp foglalja össze az el­ső tapasztalatokat: — Kétségtelenül alaposabbá válik így a pályaválasztás, s a tanulók érdekeltebbek let­tek a tanulásban, ez pedig nekik is, a pedagógusoknak is, a társadalomnak is elő­nyös. A diákok felelőssége megnőtt, s ez érződik az ott­honi tanulásukon, a fakulta­tív órákra való készülésükön, 's az iskolában mutatott akti­vitásukon is. Korai lenne még ítélni e módszerről, hiszen az eredmények még csak látha­tóak, de nem mérhetők. Az igazi próbakő a munkába ál­lás, a főiskola, az egyetem vizsgája lesz ... Vasvári G. Pál Mementó a környezetért Parassapusztan, a Hortobágyi Nemzeti Park tálházában Nagy János szobrászművész és Vencsellei István fotóművész készíti az ország első környezetvédelmi emlékművét. Alap­ötletként Vencsellei István fotója szolgált, melyet Hortobágyon, az 1975-ös tömeges madárpusztuláskor készített. A Mementó című, nyolcméteres szobor a természet minden értékének megóvására mozgósít.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom