Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-20 / 272. szám

ILLŐI gHun A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI 1ÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIII. ÉVFOLYAM, 272. SZÁM 1981. NOVEMBER 20., PÉNTEK Amikor támad a tél Készültségben az útfenntartók Még elfogadnak anyagot Fotótörténeti kiállítás nyílik ■ Szadát elhagyva, Veresegy­ház felé menet, az út bal ol­dalán több méter magas, hosz- szú prizmák hívják fel ma­gukra a figyelmet. Fóliával takartan vár sorsára a bennük levő anyag. Hogy mi, arra né­hány száz méterrel odébb vá­laszt kaphattunk. A gépek is — Salak, homok, sós salak és sós homok tárolása történik a fóliák alatt — magyarázza Adamecz János, a KPM köz­úti igazgatóság váci üzemmér­nöksége veresegyházi telepé­nek fenntartási művezetője. — Ugyanis szinte teljes készült­séggel várjuk a telet. Bár ne támadjon úgy, hogy nekünk, s az utakon közlekedőknek hirtelen gondot okozzon a ha­vazás, mi minden esetre szo­ros ügyeletet tartunk a gödöl­lői járásban levő KPM-utakon november 14-től. Sőt már előtte két nappal, 12-én is akadt dolgunk, hiszen vala­micske hó leesett. Szerencsére, csak akkora hó volt, tehetjük hozzá, ami ránk ijesztett. A hideg idő ugyan maradt, ám az utak még. jól járhatók, noha ilyenkor sem árt az óvatosság. De térjünk vissza a járás útjainak álla­potáért felelős, azért dolgozó telep embereinek munkájá­hoz. — Nemcsak az utak szórá­sára alkalmas anyag áll ké­szenlétben, bekeverfe.n, hanem a gépeink is — folytatja Ada­mecz János. — Három saját teherkocsinkat szereltük fel szóróberendezéssel és hótoló­lappal, ezeken kívül a fóti tsz-szel két, a váchartyáni és a püspökhatvani gazdasággal egy-egy IFA tehergépkocsi bérbevételére szerződtünk a téli időszakra. — Ezeket a gépkocsivezetők­kel együtt bocsátják rendelke­zésünkre a gazdaságok. Van még egy tartalék kocsink is. Sót, bekevert anyagokat tehát nyolc tehergépkocsival tudunk szórni, a hótolást pedig a há­rom saját gépkocsi, valamint az üzemmérnökségünk által irányított nagyobb teljesít­ményű hómarók végzik, ha ezeket szükséges lesz bevetni. Beosztottban A járásban több mint 260 kilométer hosszú útszakasz bejárása, tisztántartása lesz a feladatuk a telep embereinek, illetve a bérbe vett tehergép­kocsik vezetőinek. Az biztos, hogy ami rajtuk múlik, azt idén is megteszik, noha két dolgot tisztán kell látnunk ezzel kapcsolatban: a belterü­leti utak szórása, kezelése a tanácsok feladata. Az viszont igaz, s ezt az üzemmérnökség szakembere is tudja, hogy a tanácsok nincsenek olyan esz­közök birtokában, amelyekkel azok gyorsan, jól elvégezhet­nék majd a hóeltakarítást. így azután marad a kompromisz- szum: látva a községek hely­zetét, ahogy tudnak, segítenek rajtuk. A másik dolog, hogy az idén sem lesz több anyag, el­sősorban a havat, jeget ol­vasztó só, mint tavaly. Nem olcsó anyag ez, csínján kell vele bánniuk, vagyis beosztób- ban, mint régen. Ha pedig hófúvások lesznek, többnyire csak a hómarók se­gítenek, amiben nem bővel­kednek. Tavaly nagy munka várt a marókra például Vác- szentlászló és Túra, valamint Dány, Zsámbok között, de Verseg környékére is ki kellett vezényelniük őket. Az utakat különben két ka­tegóriába osztják: az úgyne­vezett őrjáratos szakaszokon, ez a nagyobb rész, három órán belül járhatóvá kell tenniük az utat, a rajonos rendszerben karbantartottakat pedig nyolc órán belül kell megtisztítani. Hát persze, ha erősen támad a tél, s hirtelen nagy hó esik, ember legyen a talpán, s gép a kerekén, amelyik győzi. Autósok! Értük, s persze az ország közúti vérkeringésének fenntartásáért történik mind­ez, amiről szó volt. Azért is például, hogy a kenyér, a hús, s a többi élelem zökkenőmen­tesen eljusson majd akkor is hozzánk: nemkülönben a baj­bajutottakhoz a mentő, a tűz­oltók és mások. Szóval: az autósok türelmére mégis szük­ség lesz. Miért? Mit mond er­ről Adamecz János, a közle­kedés, az útfenntartás szak­embere: , — Természetesen nem ak­korák a szórókocsijaink, hogy egyetlen feltöltéssel Veresegy­háztól Aszódig, vagy Aszódtól Hatvanig egy menetben végig­szórhatnák az utat. Amikor kiürül a tartály, akkor vissza­jön anyagért. Vagyis egy he­Született: Papp András és Ádám Judit: Gábor; Rózsás Bálint és Kelemen Gizella: Anita; Sipos András és Ba- zsik Éva: Éva; Pusoma Zoltán és Lakatos Rozália: Zoltán ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Kovács La'jos és Tóth-Máté Erzsébet; Suhánszki József és Marko- vics Zsuzsanna; Nagy László és Körösi Zsuzsanna; Klacsán Attila és Nemes Erzsébet; Já­noska Ferenc és Varga Julian­na; Kukla László Mátyás és Vörös Ildikó. Nem övezi általános elis­merés a statisztikusok munká­ját, már csak azért sem, mert úgy tartják: túlságosan sok kérdőívet, felmérő lapot szer­kesztenek s állandó tudakozó­dásukkal hozzájárulnak a bürokrácia elburjánzásához. Kétségtelen, néha valóban mintha a kelleténél többet kellene adminisztrálni, erről panaszkodnak tanácsi dolgo­zók, orvosok, pedagógusok, népművelők — majdnem min­denki. Népszámlálás után Alighanem akkor is a sta­tisztikusokat szidják, amikor nemzőket kellene, hiszen a jelenlegi statisztikai törvény szellemében azon vannak, hogy valóban csak a legszük­ségesebb adatok kötelező nyilvántartását, közlését kér­jék. Annál több viszont a fekete statisztika, amikor a felsőbb szervek utasítják, például egy-egy beszámoló ürügyén, felesleges számításokra, rub- rikázásra, összesítésre az ügy­intézőket, elrabolva idejüket a fontosabb teendőktől. A jelenségnek nem utolsó­sorban éppen az az oka, hogy — tisztelet 'a kivételnek — nem ismerjük a statisztikákat, a statisztikusok munkáit. Ezekben ugyanis a kért .ada­tok többnyire kész, feldolgo­zott állapotban megtalálhatók. I lyen átmenetileg abbahagyja a * szórást. Az autósoknak tud­niuk kell majd, hogy ez mi­lyen veszélyt rejt magában: a szórtról a szóratlan, síkosabb útra érve veszélyesebb a köz­lekedés. Ezért mi azt kérjük, hogy az első napokban legyen mindenki különösen óvatos, aki útnak indul. Önmentő S még valamit elmondott az útfenntartók művezetője: azt, hogy már most kihordtak az utak veszélyesebb helyeire úgynevezett önmentő homo­kot. Ezek a homokprizmák egyes emelkedők, vasúti átjárók közelében, útkereszte­ződésekben találhatók. Azért, hogy az autós, ha kell, segít­hessen magán, vagy máson, amikor az szükséges, jeges, csúszós úton. A közúti igazga­tóságok egyébként a terv sze­rint március 15-ig tartják fenn a szolgálatot. De ha szükséges, természetesen meg­hosszabbítják. F. I. Elhunyt: Nagy Mária, Gödöl­lő, kastély; Hasznosi Mihály- né Bene Mária, Gödöllő, Er­kel Ferenc utca 12/a; Molitor JánOsné Gruber Terézia, Gö­döllő, kastély; Lukács József, Gödöllő, Lovarda utca 1/a; Tollas Lajos, Gödöllő, Május 1. utca 3.; Bencsik Antalné Tóth Lídia, Gödöllő, kastély; Hönsch Pál, Gödöllő, Nyisztor György tér 4.; Ónody Bertalan­ná Besenyői Terézia, Gödöllő, kastély. csak éppen tudni kellene, hol keressük őket! Itt van például az 1980-as népszámlálás nyomán született tekintélyes statisztikai iroda­lom : az országos összesítés után sorra megjelentek a me­gyei kötetek, tizenharmadik­ként a Pest megyei, benne vá­rosunk és járásunk adatai. Egy ilyen kötetet persze nem is olyan könnyű forgat­ni, ahhoz, hogy kiismerhessük magunkat benne, kell némi jártasság. Ki kell ismerni a szerkezetét, s át kell lapozni a fogalmak magyarázatát is, hiszen enélkül könnyen fél­reérthetjük a táblázatokat. A több mint nyolcszáz oldal pe­dig ne rémítsen meg senkit, ha vesszük a fáradságot, gyorsan rájöhetünk az érté­kelés módjára. Persze ennek ellenére nem ajánlhatjuk el- alvás előtti olvasmánynak a kötetet, de hogy nem hiába­való még szórakozásként is lapozgatni, az remélhetőleg a következőkben nyilvánvaló lesz. Kell a tervezéshez Mert van egy különös rá­adása: szűkebb környezetünk adatai mellett rögtön ott ta­lálhatjuk a szomszédos és a távolabbi településekét is, vá­rosunk a statisztika mérlegén a többi Pest megyei város mellé kerül, s járásunk, köz­ségeink is megmérettetnek, még akkor is, ha az egymás Igazán nem panaszkodhat­nak a fotóművészet gödöllői kedvelői: a művelődési házban egymást érik a kiállítások. Alig zárt be a stúdió városi képösz- szeállítása, máris Horváth Pé­ter fotóiból nyitottak tárlatot az emeleten, s ahogy ennek vége lesz, kezdődik egy újabb, méghozzá nem is akármilyen; csemege lesz a javából. Kin­cses Károly, a ház igazgatóhe­lyettese, a fotóstúdió vezetője, mint a legilletékesebb, adott előzetes tájékoztatást: ő a ki­állítás ötletének gazdája, hi­szen már évek óta rendszere­sen foglalkozik a témával; a fotótörténettel. Történeti emlékek Mert a november végén nyí­ló kiállításnak ez a témája, a fotózás eszközeinek, s maguk­nak a képeknek a múltja. Az előkészületek részeként már la­punkban is megjelentettek egy felhívást, amely most is ak­tuális, s amelyből tömören ki­tetszik a vállalkozás célja, tar­talma: „Kérünk mindenkit, hogy ha a birtokában bemuta­tásra érdemes régi fényképek, családi albumok, képeslapok, üvegnegatívok, öreg fényké­pezőgépek és tartozékaik, a fo­tózással kapcsolatos újságok, könyvek, oklevelek, s bármi­lyen, a fényképezéssel össze­függésben levő régi tárgy van, bocsássák a művelődési ház rendelkezésére. A bemutatott tárgyakért teljes felelősséget vállalunk, szállításukról gon­doskodunk, s a legszínvonala­sabb anyagokért tárgyjutal­mat adunk.” A kiállítást is a stúdió kol­lektívája rendezi, ki-ki a ma­ga érdeklődési körében gyűjti az anyagot. A legfontosabb, hogy körképet adjanak a fény­képezés fejlődéséről, de egy­ben gödöllői, Pest megyei visszatekintést is, a fényképek nyelvén. — A fotográfia felbecsülhe­tetlen történeti emlék — érvel Kincses Károly —, hiszen lát­hatóan rögzíti a valóságot. De a technikai eljárása miatt a leginkább pusztul, s ráadásul nem is becsüljük kellőképpen. Egy-egy gazdag gyűjtemény csak addig érték az emberek szemében, amíg tudjuk, hogy ki, s mi van a képeken. Ezt bizonyítja például, hogy Gö­döllőn is páratlan üvegnegatív­gyűjtemény ment veszendőbe. S bár több helyen, például a Munkásmozgalmi Múzeumban, a Fotóművészeti Szövetségben, alá írt számok természetesen nem tükrözhetik híven a sok­szorosan összetett valóságot. De a tendenciákat igenis je­lezhetik. Ezúttal emeljünk ki a pél­da okáért egy területet! Gya­kori beszédtéma, különösen itt. a főváros tőszomszédsá­gában a város, a községek népességmozgalma, vagyis az, hogy gyarapszanak avagy fogynak településeink. Köny- nyen beláthatjuk, hogy ezek a kérdések nem akadémikusak, hiszen a tervezésben, legyen szó lakásépítésről, kommuná­lis fejlesztésekről, kereske­delmi hálózatról, nem mind­egy, hogy mire számíthatunk: növekvő, stagnáló vagy csök­kenő lakosságra. A regionális előrelátásban pedig azt is tudnunk kell, honnan hová költöznek az emberek. A két póluson Hogyan fest tehát váro­sunk és járásunk ebben az összehasonlítsában? A Pest megyei kötet 618. oldalán A népesség számának alakulása 1870—1980. címszó alatt rész­letes bontásból tudhatjuk meg; az elmúlt több mint egy évszázad alatt hogyan alakult a városok és a közsé­gek lakóinak száma. Külön rovatokban tüntetik fel az állandó és a lakóné­pesség tényleges szaporodását vagy fogyását, számszerű és százalékos értékben. 1970 és hatalmas fotóanyagokat őriz­nek, mindmáig nincs saját mú­zeuma a fotónak. Magángyűjtemények A gödöllői kiállítással egy időben a fővárosban is lesz egy fotótörténeti kiállítás, amelynek anyagát a közgyűj­teményekből állították össze. Az itteni kiállítás egyik célja éppen az, hogy a közgyűjte­mények gazdag anyagait el­ismerve bizonyítsa, milyen, megmentésre váró kincsek vannak magánkézben is! A gödöllői tárlat vendégeit formai újításokkal is várják a szervezők. A város legkiválóbb fotósaival, a szakma régi mes­tereivel készült interjúkat ad­nak közhasználatra egy szaba­don kezelhető kazettás magne­tofon segítségével. Olyan ere­deti felvételeket is láthat a kö­zönség, amiket még sehol sem állítottak ki: például a hírhedt biatorbágyi merénylet néhány jelenetét, de kiállítanak képe­ket a fotózás első nagy magyar amatőrjeitől is. Ki gondolná, hogy közéjük tartozott például Eötvös Loránd is! A stúdió tagjai remélik, hogy Tovább bővült a szakmák köre a gödöllői kisegítő iskola ipari továbbképző tagozatán, ahol a nyáron már a második évfolyam fejezte be tanulmá­nyait Amint arról már több­ször beszámoltunk, a tagoza­ton a kisegítő iskola nyolc osz­tályát eredményesen befejező tanulók képezhetik tovább magukat, elvégezve az álta­lános iskola 7. és 8. osztályát s elsajátítva — betanított fo­kon — egy-egy szakma isme­reteit Az iskola eddig két városi céggel állt kapcsolatban. A Városgazdálkodási Vállalattal együttműködve betanított ker­tésznek, festőnek, kőművesnek, asztalosnak, lakatosnak és bur- kofónak készülhettek a hall­gatók, a gödöllői Háziipari Szövetkezetben pedig varrást tanulhattak úgy, hogy ösztön­díjat kapnak s a kétéves idő beszámít a szakmunkástanfo­lyamhoz szükséges gyakorlati időbe. * Most a tagozat szerződést kötött a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárával is, ahol fonó-, csőszerelő, gép­79 között, tehát az elmúlt év­tizedben a megye lakossága 10,8 százalékkal gyarapodott, a nyolc város átlaga 20,2; a községeké 8,2. Itt mindjárt előbukkan egy különben is köztudomású tény; a városok gyorsabban növekednek a községeknél. A városok közül Százha­lombatta lakossága nőtt a legnagyobb mértékben, majd Érd és Szentendre következik, utána Gödöllő az átlagosnál nagyobb, 28,1 százalékos ér­tékkel. Még érdekesebb, ha külön megnézzük a vándorlá­si különbözeiét, amely Gö­döllőn a gyarapodás nagy ré­szét megmagyarázza: a ter­mészetes szaporodás a népes­ségnövekedésből 4,2; a beván­dorlás 23,9 százalékot tesz ki. A járások közül csak a ceglédi és a nagykátai fogy, a többi növekszik, a gödöllői járás községei megelőzik még a vácit, de a többi nagyobb arányban gyarapodott a mienknél, s a vándorlási kü- lönbözetük még éppen pozi­tív: 1,1. Az sem lehet érdektelen, hogy a járás 25 községe közűi ebben az időszakban tizenhét község gyarapodott, nyolc vi­szont fogyott, az utóbbiak kö­zött jelentős, 10,7; 9.3 és 5,9 százalékos arányban Váceg- res, Valkó és Galgahévíz. A gyarapodók között az agglo­merációba tartozó községek mellett Veresegyház, Erdő­kertes és Iklad a legcsábítóbb a beköltözőknek. S hogy miért? Itt ér véget a statisztika s kezdődik az a valóság, amit gondosan ele­mezve, megmagyarázhatjuk a statisztika által pontosan jel­zett tendenciákat. Gáti Zoltán a gödöllői kiállítás felveszi <t versenyt a korábbiakkal, a Székesfehérváron rendezett fotótörténeti bemutatóval vagy a Néprajzi Múzeum mostani Vásárhelyi hétköznapok című tárlatával, amely a századelőt mutatja be, korabeli felvétele­ken, s amelyekről Kincses Ká­roly elragadtatással beszélt. De megemlíthetjük a nagy sike­rű, Plohn József fotóiból ösz- szeállított, 48-as honvédport- ré-kiállítást is. Ankét a tervszerűségért Az eseményhez kapcsolódva fotótörténeti ankétot is tarta­nak a művelődési házban, amelyre mindenkit meghívtak, aki érdekelt lehet a témában, A tanácskozás célja, hogy terv­szerűbbé váljon az emlékek gyűjtése, kezelése, s hogy az egész szakmával elhitessék, va­lóban érdemes bátorítani a magángyűjtést, s a gyűjtemé­nyek nyilvántartását. Az előkészületek április óta tartanak, s gazdag anyag jött össze. Még mindig van néhány nap: aki érdemesnek tartja, részese lehet a kiállításnak. G. Z. szerelő és asztalos szakmákba«» nyílik mód a fiatalok képzé­sére. Jelenleg három osztály­ban harmincnégyen tanulnak az ipari tagozaton. á nap kulturális programja Gödöllő: A magyarországi madárijesz­tők című kiállítás megnyitója 17 órakor a Gödöllői Galériá­ban. Ez a kiállítás a Hatvány Lajos Múzeummal kötött együttműködés eredményeként került városunkba. Látványos­sága, érdekessége mellett nép­rajzi feldolgozását adja a ma­dárijesztők különböző funk­cióinak. A kiállításhoz kataló­gus készült, mely a teremőmél megvásárolható. Megtekinthető: december 13-ig hétfő kivéte­lével 15—20 óráig. Alapjelek — alapjelentések (A népművészet gyökerei so­rozat harmadik előadása). Tartja: Molnár V. József gra­fikus, a 11-as teremben, 18 óra­kor. Stúdiómozi. Polanski: Kés a vízben, lengyel film, készült 1962-ben. 20 órakor a színház­teremben. Veresegyház: Péntek esti filmkoktél, 21.30 órakor a Váci Mihály művelő­dési központban. Vendég: Papp Laci Pofonok völgye Többször látogatták már él­sportolók, sportvezetők Gödöl­lőre, az élménybeszámolók­nak gyakran adott otthont az Agrártudományi Egyetem au­lája. Legközelebb november 23-án, hétfőn, este hat órától Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó, a magyar válogatott szövetségi kapitánya lesz a vendég. Amint Benedek Endre, az egyetemi tömegsportbizottság vezetője elmondta, a belépés ezúttal is díjtalan, s a beszél­getés előtt levetítik a Pofonok völgye című, Papp Laciról ké­szített filmet. ¥árosi moziműsor A bíró és a hóhér. Színes, szinkronizált NSZK-film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott, 4, 6 és 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Anyakönyvi hírek A statisztika nyelvén Gyarapodó és fogyó községeink Több szakmában Ipari tagozat, ösztöndíj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom