Pest Megyi Hírlap, 1981. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

6 **** ”*■ »BCTtr -Ga/S V x-Jlmav 1981. NOVEMBER 15., VASÄRNAP Ladák érkeztek Hazánk és a Szovjetunió közöt­ti kereskedelmi forgalomból száz­harmincötmillió tonna vasúton bo­nyolódik. A záhonyi vas­úti csomópont Közép-Európa leg­nagyobb átrakó állomása. A képen: személyautót szál­lító irányvonalot állítanak össze. Usfüfőövezeti tolvajok, lopások Telepőrséget a Dunakanyarba? A tudatlanság áldozatokat szedhet Aki időt nyer, életet nyerhet Szokatlan útikönyvvel érkez­tem legutóbb a rokokó s ba­rokk elsőszámú Duna-parti ál­lomáshelyére, Szentendrére. Bédekkerem az országos bűn­ügyi statisztika, volt. Ebből a szerény kiállítású füzetből ki­derül, hogy a történelmi já­rásszékhely nem csupán a mú­zeumok és galériák, a kivéte­lesen gazdag szerb emlékek, a határainkon túl is emlegetett pompás kisüzletek városa, ha­nem — hangozzék ez bár­mennyire szentségtörően — a betöréseké is. A jog nehéz­kes nyelvén fogalmazva: a dolog elleni erőszakkal elköve­tett lopás az ország 9S városa közül — 10 ezer lakosra szá­mítva — Szentendrén a leg­több. Igaz, itt nem a sikáto­rok, a templomtornyok, a macskakövek Szentendréjéről van szó, a betörési rekord a város külső kerületeiben, a dombvidék üdülőövezetében született. Szentendrén 100-130 betörés A mediterrán hangulatú vá­ros mint mondani szokás a Du­nakanyar kapuja, s ezen. a tá­gas bejárón a kriminalisztikai tapasztalat szerint ilyenkor tét­elén kezdenek beszivárogni a Btk-beli személyek. Csavargók, betörök, műkincstolvajok terí­tett asztala ez a vidék, egészen Visegrádig, Dömösig, beleértve a Szentendrei-szigetet is. Az országszerte mind nagyobb arányú üdülőövezeti bűnözés dunakanyari sajátosságairól tapasztalt gyakorlati szakem­berrel, Nagy István alezredes­sel, a szentendrei városi-járási rendőrkapitánnyal beszélge­tünk. Jellemző momentum, hogy az eszmecsere idején is két betörő társaság volt előze­tes letartóztatásban a városi kapitányságon. — A rendőrség első számú feladata a bűncselekmények tetteseinek elfogása. Külön kérdés, tudja-e befolyásolni egy kapitányság a helyi bűnö­zés, jelen esetben mindenek­előtt a betörések számának alakulását? — Szentendre és a járás kri- minalitási mutatói összességé­ben nagyjából megegyeznek az országos átlaggal. A bűnözés specifikumai azzal az óvatos becslés szerint is legalább 20 ezer jegyzett nyaralóval, ví- kendházzal, valamint 10 ezer szerszámoskamrával, bódéval hozhatók összefüggésbe, ami a Dunakanyar jobb partján ta­lálható. Dobogókőtől Visegrá­dig a Pilis hegyvonulata már- már teljesen beépült. E hatal­mas üdülőövezet őrzése meg­oldatlan. A rendőrség nem tud minden utcát ellenőrizni. Éven­te csak Szentendrén 100—130 betörést követnek el, a károk összege általában másfél millió forintra rúg. Sűrített portya — Mit tesz a kapitányság a helyzet javításáért? — Sűrített portyaszolgálato­kat szervezünk a nyaralóvidék­re, de lehetőségeink végesek. Ismert ugyanakkor a bűnözés, és a közvilágítás összefüggése, ezért szorgalmaztuk az ÉDÁSZ- nál a terület villamosítását. A hegyekben azonban így is ma­radtak fekete foltok, ahol az elektromos hálózat kiépítése rendkívül drága lenne. Néhány éve röplapokon hívtuk fel a víkendezőtc figyelmét, hogy ér­téktárgy aikat télre ne hagyják kint a házakban. Van olyan nyaraló, ahol három-négy té­vé, s különböző, értékes hír­adástechnikai berendezések ta­lálhatók. Nem ritkák a műkin­csek sem. Űj abban szokás, hogy a hideg évszak beálltával né- hányan gépkocsijukat kihoz­zák a nyaralóhoz, s ha a ház­ban garázs nincs, kint hagyják a szabad ég alatt az utcán. A kapitányság a különböző fóru­mokon, rendszeresen felhívja javaslat formájában az üdülők figyelmét, hogy a nyaralók aj­taját biztonsági zárral lássák el, az ablakokra pedig szerel­tessenek rácsot vagy zsalugá- tert. A biztonsági jelzőkészü­lékek pedig további védelmet jelentenek, több esetben fog­tunk el tettest ilyen szerkeze­tek segítségével. Legutóbb a Papszigeten, amikor egy ké­ményben szólalt meg a betö­rést jelző kolomp. — A bűnügyek tanúsága sze­rint sokszor ezek a klasszikus eszközök is elégtelennek bizo­nyulnak: a rácsot kihajlitják, a zsalut felfeszítik, sőt nem­egyszer még a biztonsági be­rendezést is hatástalanítják. Javaslat, holtponton — Az is tapasztalatunk vi­szont, hogy ezek a hagyomá­nyos technikák sokszor meg­akadályozzák a bűncselekmény befejezését, vagy eleve visz- szatartják a betöréstől az el­követőt. Az ablakok, ajtók vé­delme azért is fontos, mert oly­kor nem a lopás, hanem az azt megelőző rongálás okoz nagy kárt. Előfordult már, hogy egy 500 forint értékű Napoleon ko­nyakért szétvertek egy 15 ezer forintos bejárati ajtót. Kétség­kívül keresni kell azonban a betörési hullám visszaszorítá­sának újabb módszereit is, hi­szen az elmúlt esztendőkben 70—80 bűncselekményből álló sorozatok sem voltak ritkák ezen a környéken. A kapitány­ság évek óta két megoldási ja­vaslattal kívánja elérni a pre­venciót, a bűncselekmények megelőzését. Már 1976-ban kez­deményeztük, hogy a nyaraló­övezetekben szervezzenek te­lepőri hálózatot. Annak idején több száz embert megkérdez­tünk, kisebb közvélemény-ku­tatást tartottunk, elsősorban Szentendre és Leányfalu hatá­rában, Boldogtanyán. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy szíve­sen adóznának a víkendházak őrzése érdekében. Később azon­ban kiderült, hogy a helyi ta­nácsok jogszabályi felhatalma­zás hiányában ilyen célra adót nem szedhetnek. Ez o Terv az­óta holtponton áll, közDonti állásfoglalásra lenne szükség. Addig a nyaralótulajdonosok esetleg társulás formájában al­kalmazhatnának őröket. Ennek szervezeti keretét a több he­lyen létező üdülőterületi vagy vízműtársulások adhatnák, de ezt a formát is ösztönözni kel­lene. — Mi a lényege a másik ja­vaslatnak? — Az elmúlt években a Du­nakanyar jobb partján egyet­len területen, Horány—Surány körzetében csökkent a betöré­sek száma. Ezen a vidéken 20— 25 százalékkal kisebb a bűnö­zési ráta jelenleg, mint a 70-es évek közepén, ami 20—30 ví- kendházat jelent. A bűnügyi helyzet javulása annak köszön­hető, hogy a helyi tanács a tsz támogatásával megduplázta, kettőről négyre emelte a me­zőőrök számát. Ök tavasztól őszig a határt járják, télen vi­szont az üdülővidékeken fel­ügyelnek. A kapitányság a 'me­zőőröket ellátta fegyverrel, s mivel ugyanők önkéntes rend­őrök is, ezért jogosultak intéz­kedésre. Természetesen ezek a mezőőr-telepőrök sem állhat­nak lesben minden nyaralónál, de a rendszeres ellenőrzés tá­vol tartja a bűnözők egy részét. Figyelembe kell venni ugyan­is, hogy a tettesek többsége nem az irodalomban leírt fel­készült, dörzsölt betörő, hanem csak alkalmi bűnöző, nem rit­kán csöves. Japán szisztéma — A mezőőrökből szervezett telepőrség Szentendrén nem volna megalapítható? — A városnak mindössze két mezőőre van. Egy ilyen vidé­ken, ahol a Szabadság-forrás­tól a Boldogtanyáig az egész hegyvonulat összefüggő üdülő- terület, ez rendkívül kevés. Voltunk tapasztalatcserén Rác­kevén, ahol ugyancsak létre­hozták a mezőőrökből a telep­őrséget. Ott azonban ehhez né­hány személy elegendő volt, hi­szen Ráckeve körzete egy asz­tallap, a síkságon nagy terüle­tek is jól áttekinthetők. Nálunk viszont a hegyes-dombos vidé­ken gyakran 20 méterre sem lehet ellátni. — Külföldön milyen módsze­rekkel próbálkoznak az üdü­lőövezeti bűnözés visszaszorítá­sa érdekében? — Japánban több helyen a víkendházak biztonsági beren­dezései a körzeti rendőrségen jelzik, ha betörőt fogtak. Egy ilyen rendszer kiépítése termé­szetesen óriási összegeket emészt fel, ezért itthon ol­csóbb megoldást kell keresni. Ez viszont egyre sürgetőbb! Babus Endre A szentendrei tömbfűtő- művekben augusztusban áramütést kapott, és meg­halt egy ember. A vállalat, ahol dolgozott, sürgősen el­rendelte, hogy a villany- szerelők és segítőik ismét vizsgázzanak az életmentés elméleti és gyakorlati sza­bályaiból. Magyarországon tavaly kilencvenöt ember életét követelte az áramütés. A Szakszervezetek Országos Tanácsának munkavédelmi osztálya megállapította; sajnos, igen sok az olyan baleset, amikor (üzemi, köz­úti, háztartási), a szeren­csétlenség után még életet lehetett volna menteni, ha a jelenlévők pontosan is­merik és alkalmazzák a segítségnyújtás elemi sza­bályait. Az is tény, hogy nem egyszer előfordult az is, amikor a tudatlanság, a tapasztalatlanság nem ja­vított, hanem rontott a sé­rült állapotán. A bajbajutottnak — a tör­vény is kimondja —, minden esetben, kötelesek vagyunk se­gítséget nyújtani. S amíg az orvos nem érkezik meg, a köz­vetlen környezetének kell el­látnia a sérültet. Különösen szó szerint, életbevágó ez az áramütést szenvedettnél. Hi­szen — ha sokan nem is tud­ják —, tény, hogy az áram­ütést szenvedetteket legtöbb esetben fel lehet éleszteni! A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának munkavédel­mi felügyelősége — mint a televízióban is láthattuk — speciális vizsgálat során kívánt meggyőződni: a villanyszere­lők és segítőik mennyire is­merik az életmentés szabá­lyait, s mennyire tudják azo­kat a gyakorlatban is alkal­mazni. Kiss Imre munkavédelmi felügyelőnek dr. Bolgár György, a ceglédi kórház in­tenzív osztályának orvosa volt a segítségére. Ö ugyanis meg­fellebbezhetetlenül bírálhatta a mentés helyességét, hiszen gyakran naponta többször is hasonló feladat hárul rá. S még egy igen fontos szereplője volt ezúttal az ellenőrzésnek: egy baba! Ezen az úgynevezett AMBU-babán kellett bemu­tatni az életmentést. Mines orvos Két villanyszerelő dolgozik a ceglédi utcán. Kiss Imre rö­viden tájékoztatja Oláh Fe­rencet és Jánosi Istvánt jöve­telük céljáról. Némi zavart tanakodás, szabódik a két sze­relő, Oláh Ferenc betegségé­re hivatkozik. Végül Jánosi István kezdi a mentést, ám szerencsére. hogy csak az élettelen bábun: Amint dr. Bolgár György elmondja, a mentés két lényeges mozzana­ta is kimaradt. — Nem győződött meg a segélynyújtó arról, hogy a sérültnek van-e' valami a szá­jában. A szájüreget mindig ki kell tisztítani. S a mester­séges légzést, a szívmasszázst eredménytelenül adja, ha a sérült fejet nem hajlítja hát­ra. Mindezekre elegendő bizo­nyíték, hogy a légzést jelző mutató alig billen el a nullá­ról. Tehát a mentés ered­ménytelen volt. Valamivel jobban vizsgáz­tak a DÉMÁSZ-MÁV-telepen dolgozó energetikusok. Ká­roly István és Kunszt Ferenc készülődött a mentéshez. De náluk is hiba csúszott a sor­rendbe. Dr. Bolgár György azonnal magyarázza: — A légutak kitisztítása igen fontos, s ezt kifelejtették; Pedig a legkisebb hiba ilyen esetben súlyos következmé­nyekkel járhat. Mindez még inkább súlyos lehet, ahol távol az orvos és nincs telefon. Éppen ezért a munkavédelmi felügyelővel ilyen munkahelyet kerestünk fel ezután. Járatlanok Előttünk járt a DÉMÁSZ főszerelője és társa, hogy elő­kerítse a kint dolgozókat. A kocsiban van adó-vevő, s még a központba is beszólnak. Mégis hiába jártuk a határt, egyetlen villanyszerelővel nem találkoztunk. Azt már nem is kérdem, hogyan ellenőrzik dolgozóikat, ha minden egyes helyen nemleges fejcsóválás a válasz a kérdésre: láttak-e vil­lanyszerelőket? Mi azért eggyel találkoz­tunk. A póznán dolgozott Ka­locsai István, a DÉMÁSZ mo- nori kirendeltségétől. Merész fiatalembernek tartotta a munkavédelmi felügyelő, ugyanis a biztonságos munka egyik elengedhetetlen feltéte­le, a földelő-rövidrezáró hiány­zott. így pedig bármely pilla­natban halálos áramütés ér­heti, még segítségért sem tud­na kiáltani. Az utca néptelen volt, ő pedig magában dolgo­zott, Pilisen, a Káva úton. Végül feladtuk a poros dű- lőútakon a reménytelen kere­sést. Az albertirsai ABC előtt azután találtunk szerelőket. A két főnök gyors utasításokat hadart. Mikus Ferenc és Se­bők József már mondta vol­na is a leckét... A bábun be­mutatandó életmentést. Sebük. Józsefre bízta először a mun­kavédelmi felügyelő. Ha bi­zonytalankodva is, de végül is sikerült a szabályos mentés. Annál kevésbé a villanysze­relők mellett dolgozó Szabó Áronnak. A fiatalember le­térdelt ugyan a babához, de teljes tudatlanságról árulkod­tak mozdulatai. — Most hallok először itt az életmentésről — vallotta be keservesen. — A szabályokat sem ismerem. Idős társa is járatlan a mentésben, pedig 1963 óta a DÉMÁSZ dolgozó­ja. — Én sem tudnék semmit tenni — mondja Csurgai Gé­za —, mert tán már két év­nél is több, hogy oktatáson voltam. Ilyen bábut meg az életben sem láttam, elhihetik, Ä kivétetek Önkéntelenül adódik a gon­dolattársítás. Mit tenne vajon Csurgai Géza, Szabó Áron és a többiek, akik nem ismerik pontosan, s a gyakorlatban sem tudják alkalmazni az életmentési szabályokat? Mi­ként mentenék meg a bal­esetet szenvedett életét? Bátori. Sándor villanyszere­lő szerencsére tudta, mit kell tennie. Több éve ugyan már annak, hogy kiáltoztak érte: áramütés ért egy embert. Mindezt ő maga mesélte Ceg­léden, az ÉVIG TMK műhe­lyében. A történet hihető, mi­vel az egész napos ellenőrzés során ő az első olyan ember, aki a leghatározottabban és legszakszerűbben tudta mit kell tennie. — Amikor a kiáltást hallot­tam, rohanni kezdtem — idé­zi fel a történetet Bátori Sán­dor —, s csupán azt a gyakor­latot alkalmaztam — amit már bábún kipróbáltunk —, az élő emberen. Nem volt könnyű, erő, lélekjelenlét kel­lett hozzá, de az az ember élve maradt. Másnap már a kórházból is kiengedték. Az ÉVIG ceglédi gyárában a többi villanyszerelő, Gom­bár Dezső, Osgyán István is értett a mentéshez. A bábú gúmitüdeje megmozdult, nem volt eredménytelen az élesztős. — Az általános tapasztalat az, sajnos itt is bebizonyoso­dott, hogy a villanyszerelők és segítőik nem ismerik, vagy nem tudják alkalmazni az életmentést a gyakorlatban — mondja végezetül Kiss Imre munkavédelmi felügyelő. — Nem nézhetjük tétlenül, ten­nünk kell, az ellen, hogy a tudatlanság áldozatokat szed­jen. — Így igaz — erősíti meg dr. Bolgár György —, mivel ilyen baleseteknél még a má­sodpercek is számítanak. S aki időt nyer, életet nyerhet... Szalai Mária k bin szaga A vadászoknak évszáza­dok óta hű kísérőik a ku­tyák, meri biztosan elveze­tik gazdáikat az elejtett ál­latokhoz. Később módosult a négylábúak feladata: nemcsak az állatok nyomá­ra kellett rábukkanniuk, hanem a vadorzók felku­tatása is rájuk várt (külön­legesen kiképzett angol vérebek voltak erre a leg­megfelelőbbek). A vador­zók elleni küzdelem pedig már a kutyák rendőrségi alkalmazásának közvetlen előzménye. Mint kiderült, erre a feladatra legalkal­masabbak a német juhász­kutyák. Tenyésztésük I960 körül kezdődött. Az ebek kiképzése readltívüli türel­met és szakértelmet igé­nyel. Ma hazánkban őr-, járőr, határőrző, nyomkö­vető és szagazonosító szol­gálati kutyákat képeznek ki és alkalmaznak. A szag olyan áruló jel, mint az ujjlenyomat: két személy­nek nem lehet egyforma szaga. Á kutyát a nyomkö­vetés során segíti a tettes izgatottsága, amely a szo­kásosnál lényegesen erő­sebb szagot kelt. Ennek a félelmi verítéknek tulajdo­nítható, hogy míg hétköz­napi körülmények között csupán 8—10 éráig marad vissza emberi szag, a bűn­elkövető szagnyom Írói még 1—2 nap múlva is elindul­hat a nyomozó kutya. A szagnyomot nem lehet el­tüntetni: só, paprika, bors stb. használata hatástalan, mert a kutya mindenkép­pen kiszűri az emberi sza­got. A kutyák feladata nem a nyom követése, hanem a helyszínen rögzített szag­nyom és a gyanúsított sza­gának azonosítása. A bűn­cselekmény helyszínén visszamaradt egyéni szago­kat ugyanis ma már meg­felelő módszerrel konzer­válni tudják, hogy azután egy szagbankban helyez­zék el. Az utóbbi időben — a kábítószer-csempészet el­terjedésével — világszerte olyan különlegesen kikép­zett," speciális szagokra ér­zékeny kutyák is segítik a bűnüldözők munkáját, amelyek akár több rétegű nylonzacskóban és lezárt fémdobozban is felfedezik az elrejtett kábítószere­ket. ÍKS) Magán­tank A svájci René Probst nem ke­vesebb, mint négyezer-kétszáz órai munkával egy minitankot készített. A kis makett 1:6 arányú kicsinyítése egy igazi harckocsi­nak; körülbelül 90 kg, hossza 1,10 méter. Távirányí­tással működik, és tüzelni is le­het vele; sőt a modell hatezer méterre is ellő. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom