Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1981. OKTOBER 4., VASÄRNAP

Csurran a must

Szöretelők között a toki tsz-ben

Sokat veszített izgalmaiból, hangulatából a szüret. A mezőgazdaság Iparosodásával egy időben mind kevesebb ember élheti meg ezt az élményt. Mégis szép, kedves maradt számunkra ez a munka. Akárhányadszor is halljuk: itt a szüret, alig akad közöttünk, aki a szó mögé ne tudná oda képzelni a vödrök, kannák mindig is újként ható csörömpölését, a határba tovafutő, vidám beszélgetések, tréfálkozások hangulatát.

Őszelőre, az idei szüretére érkeztünk a toki Egyetértés Termelőszövetkezetbe is.

A termelési főmérnök, Pálfi Gyula Vezeti a beszélgetés fonalát:

— A szőlőtermesztési ágazat kiemelt ’’tej lesztési programjainkban szerepel. Ez idáig már 200 hektár a termőre fordult bornakvaló, az ültetvény összterülete pedig meghaladja a 350 hektárt.

— Mi történik a terménnyel?

— Etyekre szállítjuk, ahol pezsgőalapanyagként használják fel. Az idén jó piacunk van. A gyümölcs töredékrészét mi dolgozzuk fel bu- dajenői borászatunkban,

— Miért csak ilyen kevés bort készítenek házon belül?

— A nyereséges borászkodáshoz nagy összegű beruházásra lenne szükség. Ezt a jelenlegi méretek még nem tennék igazán gazdaságossá.

Közben megérkezünk a szőlőbe. A földúton félig rakott pótkocsik, fürtökkel púpozott színes műanyag kosarak látványa fogad. Az emberek a sorok között szorgoskodnak.

— Most ötven tsz-tag és 70 diák dolgozik itt. Az utóbbiak a zsámbé- ki tanítóképző főiskola hallgatói, régi ismerőseink — mondja a főmérnök a fürtöket gusztálva.

— Mennyit fizetnek?

— Kilónként, a termés mennyiségétől függően, 20—50 fillért adunk. Természetesen egyformán: a felnőtt állandó munkásnak és diáknak; teljesítményeik szerint. Az ebédet helybe hozzuk. Busszal kényelmesen utaznak ide az emberek a szomszéd falvakból, Perbálról, Budajenő- ről...

— Hogy érzik magukat?• — kérdezem Szabó Ilona harmadéves főiskolást. aki a diákcsoport amolyan nem hivatalos szóvivője.

— Reggel egy kicsit fáztunk, az eső is esett, de aztán megvendégeltek bennünket forró teával. Persze, azért van néha morgolódás is. Mert ugye ki dönti el igazságosan, mikor van éppen tele a kosár. Gondolja csak meg, ezer kosárnál ez már nem egy-két kiló — érvel a váci pedagógusjelölt. Aztán megenyhül, a hétvégi program kerül szóba.

— Várnak otthon... — mosolyo- dik el. Tartok tőle, Szabó Ilona nem vesz részt az idei helybeli szüreti mulatságon.

— Harmincegy éve vagyok magamban. Akkor halt meg az uram, s bár mind a három gyerekem a saját karján él, a magamfajta öregasszony inkább szeret adni, mint kapni. A szüret? Ebben nőttem föl, szeretem a határt, és amióta a föd a csoportban van, itt van a mi kenyerünk is — igazgatja véleményemet az idős asszony, akinek Bözsi lánya is nyugdíjban van már.

Laczik Józseffel ebédelés közben elegyedünk szóba. Jóbeszédű, vidám ember.

— Lesz-e sok bor az idén? — tudakozódunk tőle.

— Azt szokták mondani, hogy búza annyi lesz, amennyit az isten ád, bor meg annyi hektó, amennyit csinálunk — tréfálkozik az 59 éves férfi.

Fiatalkoromban úgy volt, amint Végeztünk a szántással-vetéssel, nyakba vettük a szőrtarisznyát, aztán ki a pincékhez. Előkerült a kolbász, kenyér. Elbeszélgettünk a komával. Most a tsz-ben reggeltől estig van dolog, meg a háztáji sem csekélység. Kinek van kedve ezen felül diskurálni!?

Héján áztatják a szőlőt a tsz bu- dajenői borászatában. Ami azt jelenti, egészségesek a szemek. Így a bor átveszi a gyümölcs illatát, zamatosabb lesz a hegy leve. Mindezt Ugrin Andrásnétól tudjuk meg, aki mindössze két hete tölti be posztját, a tsz-ben lett a szövetkezet borásza.

— Megvallom, egy kicsit lámpalázas vagyok, szeretnék bizonyítani ebben a gazdaságban is, de hát egy nőnek egy ilyen férfias szakmában ez nem a legkönnyebb dolog — így a fiatal borászasszony.

— Szívesen vállaltam az állást, amikor megkerestek az üzem vezetői. Azt hiszem, a toki termelőszövetkezetben nagyok a lehetőségek.

Szóval ez már a nagyüzemi szüret. Régen, amikor kimentünk a szőlőbe, és szedtük a százsorost a puttonyba, és kiáltoztak, ha valaki elhagyott egy fürtöt, meg amikor el- álmosodtunk, és a hirtelen őszi munkától elbágyadva az esti préselés, mustcsinálás eseményeinek képeivel dőltünk az ágyba, az volt az emlékezetes szüret. Most ipar van. Betakarítás. A tsz gazdái új szőlő- ültetvényekről álmodnak. A régi szüretek képét csak a tolvaj seregélyek csapatának szárnysuhogása rebbenti fel.

VALKÖ BELA

Az eredményeket senki nem vonja kétségbe

Útjaink rögös útja

2 „Egyedül a tapasztalat dSníhet az 2 Igazságról.”

'■ (Einstein)

A Pest megyei Hírlap szeptember

3-i számában e sorok írója Rázós címmel rövid vezércikket publikált, amelyben a megye úthelyzetének némely jellemzőjét tette szóvá, egyben azon is meditálva, vajon kellő figyelem jut-e a karbantartási, korszerűsítési, fejlesztési tevékenységben — nemcsak a megyében, hanem az országos gyakorlat részeként —, az ún. alsóbbrendű úthálózatnak? A szerény dolgozat érdemtelenül nagy vihart kavart, a legenyhébb megállapítások közé is olyasmi tartozik, mint például az, hogy a cikk indokolatlanul „súlyosan elmarasztalja a Pest megyei közúthálózat állapotát." A vezércikk terjedelme érthetően nem tette lehetővé, hogy a téma valamennyi részletét megemlítsük. Ezért most a kérdéskörre visz- szatérünk, nem a vihar csitítása reményében, hanem a szótértés érdekében.

A legalacsonyabbak egyike

Sok minden történt a negyedik és az ötödik ötéves tervben a megye úthálózatának korszerűsítése, fejlesztése bonyolult feladatát szolgálva. Az eredeti programot a Budapesti Közúti Igazgatóság mindkét tervszakaszban túlteljesítette. Nem kis mértékben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium sokoldalú, megértő támogatásának köszönhetően. Példa az M3-as, az épülő M5rös út, de említhető a szentendrei belső körút is, vagy a gödöllői aluljáró stb. Az eredményeket olyannyira senki nem vonta kétségbe, hogy azokról bő terjedelemben írt lapunk hasábjain — 1981. július 24-i számunkban —, az Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke. Szeptemberi cikkünk pusztán annyit kérdezett, hogy ami történt, az elég-e, s úgy történt-e, olyan irányban-e, amint azt a terület- és településfejlesztés új elve, a közsé- ek népességmegtartó képességének ívelése kívánja.

Tudakoltuk ezt annak okán, hogy a közlekedés a megyében egyre neu- ralgikusabb pont, de természetes, ezt oktalanság lenne a megyében illetékes egyik vagy másik közlekedési szervezet nyakába varrni. A .tény maga ettől még objektív tapasztalat, annyira az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának a megyei pártértekezlet — 1980. március 1—2. —, elé beterjesztett jelentésében ez áll:

,, „Megnehezíti az élet- és munkakö- 2 rülmények javítását a közlekedés mai 2 állapota. A megyében élő keresőké- y pes lakosság jelentős része a lakó- /. helyén kívül eső munkahelyen dol- 2 gozik. Többségük Budapestre jár, de 2 számottevő a megye cgy-cgy ipari 2 központjába irányuló utazás is. A be- 2 járás naponta két-három órát vesz 2 Igénybe. A tömegközlekedési gondok y számottevően nem csökkentek. IIosZ- y. szú a menetidő, gyakoriak a késé- y. sek, a járatok túlzsúfoltak és mm- '/ den tekintetben kultúrálatlanok az 2 utazási körülmények. ... Gondot 2 okoz több településen a bekötőutak 2 minősége”.

A Központi Statisztikai Hivatal adata szerint Pest megyében az országos közúthálózat hossza 2414 kilométert tett ki, azaz 1980-ban az országos közúthálózat Borsod után itt volt a legnagyobb. Tehát, magyarán; tizenkilenc megye közül a második helyen állunk, ám ha azt nézzük, hogy a hálózatból mekkora a pormentes burkolat aránya, akkor be kell érni a 17. hellyel! öt év alatt a megyében negyvenezer darabbal nőtt a lakosság tulajdonában lévő személygépkocsik száma, itt található — a fővárost nem számítva —, országosan a második legnagyobb tépd

nő

Odább, vagy kétszáz méternyire idős asszonyok szedik a szőlőt, dolgoznak begyakorlott, gyors mozdulatokkal.

Bódi Jánosnén nem látszik, hogy 71 esztendő nyomja a vállát.

— Jöhet akármilyen munka, én szívesen csinálom, meg nehéz is lenne ezernyolcszáz forint nyugdíjból megélni.

hergépkocsl park. Az utak sugaras élhelyezkedéséből következően, mind a nemzetközi, mind a belföldi forgalom tekintélyes részének Pest megye elkerülhetetlenül a színhelye. Summa summárum: az ötödik ötéves tervben a megyében a forgalom fejlődése nyolcvan százalékkal haladta meg az országos átlagot.

Ennek a fejlődésnek a tárgyi környezetéről és közegéről az alábbiakat nem az újságíró mondja, hanem egy tekintélyes testület. A Pest megyei Tanács, amikor elfogadta a megye 1980-ban készült közlekedésfejlesztési tervkoncepcióját, a jóváhagyott dokumentumban ezt rögzítette: S „Az úthálózat forgalmi terhelése a 2 legnagyobb a megyék sorában, de az Z úthálózat sűrűsége és kiépítettsége az 2 egyik legalacsonyabb értéket mutat- 2 ja. A megye népességéhez mérten 2 aránytalanul nagy jármű- és utas- 2 forgalmat kell az országos átlagnál 2 is kedvezőtlenebb műszaki állapotú 2 és teljesítőképességű megyei közlc- 2 kedési hálózatnak és eszközöknek vi- v selnie, ami forgalomtorlődásokat, a 2 járművek zsúfoltságát, az eljutásl 2 idők megnövekedését, illetve a for- 2 galombiztonság rosszabbodását idézte J elő”.

Utat építeni, korszerűsíteni, karbantartani nem tartozik az olcsón megúszható feladatok közé. Jól érzékelteti ezt, hogy a megyében az ötödik ötéves tervben egy kilométer út fenntartása esztendőnként, 80 ezer forintot emésztett fel, ennek az ösz- szegnek például a huszonöt százaléka csupán a Tél-tábornokkal való hadakozásra ment el... Utat azonban építeni, korszerűsíteni, karbantartani kell, ez nem belátás, kedv kérdése, hanem olyan objektív szükségszerűség, aminek figyelmen kívül hagyása, hátrább sorolása mesz- szire gyűrűző következményeket von maga után a személy- és az áruszállításban, a népgazdaság valamennyi területén. Ennek a kell-nek a jogosságát tökéletesen kifejezi egyetlen adat: tavaly a népgazdaság összes áruszállítását fdgyelémbe véve. minden egy tonnányi teherből 780 ki- logiraipm jutott a közúti közlekedésre!

Természetes: a forgalom tetemes része az autópályákon, az egy- és kétszámjegyű főútvonalakon bonyolódik le. Sokszor természetesen átvállalva az alacsonyabbrendű útvonalak forgalmát is.

Természetes, hogy az építési, korszerűsítési, fenntartási költségekből ezek részesedése a legnagyobb. Ezt elismerve is jogos a kérdés: vajon természetes-e, hogy az arányok úgy alakulnak, ahogy; hogy a többi útra az anyagi fedezetből amnyi.jut, amennyi? Vajon kizárólag a népgazdaság — sokan emlegetett, s témánk esetében is a szakemberek részéről egyedüli okként citált —, nehezebb helyzete magyarázza, hogy a megyében nem sikerült és sikerül az eredetileg tervezett időpontra befejezni az ún. szélesítési programot — a hat méternél keskenyebb, gyakorlatilag legtöbbször három méter széles utak bővítése áll e mögött —,

hanem az 1983-as időpont későbbre tolódik át? Vagy ebben az eltolódásban közrejátszanak szemléleti okok is? Hiba lenne elfeledkezni arról, a megyében a tárca kezelésében levő utak 77 százaléka ún. összekötő, bekötő-, állomáshoz vezető útpálya! Azaz: a mindent magába foglaló alsóbbrendű utak kifejezése ilyen arányt — és milyen lakossági létszámot! — takar.

Szeget kímél, patkót veszít

Ismét a megyei tanács elfogadta közlekedésfejlesztési tervkoncepciót idézzük:

/ „A jelentős útkorszerűsítési munka 2 ellenére a hálózat számottevő hánya- 2 da nem felel meg a megnövekedett j forgalom igényeinek, elsősorban a 2 pályaszélesség tekintetében marad el 2 a minimális követelményektől. A fő- 2 hálózaton minimumnak tekinthető hét- y, méteres pályaszélesség nincs biztosit- 2 va a 10., a 11., a 12., az 51. és a 441. 2 számú főutak egyes szakaszain, a 31. 2 és a 311. számú főutakon pedig szin- p te végig hét méter alatt marad. Az / alsóbbrendű úthálózat kilencven szá- 2 zalékán a pályaszélesség hét méter 2 alatti, negyvenegy százalékán pedig

hat méternél is kisebb”.

A Volán 20. sz. Vállalatának autóbuszai 2500 kilométeres útvonalon közlekednek a megyében Vajon független-e a buszkerekek alatt lévő út állapotától az üzemanyagfogyasztás, a fő szerkezeti részek, a gumiabroncsok elhasználódása? Független-e az előbbiektől a gépkocsivezetőknek az a gyakran hallható véleménye, hogy némely útra, azok állapota miatt, csak azért kényszerülnek rá, mert közös a gazda, egy a parancs? Vajon önkényes fölOj mustot visznek at perbált pincékbe

tételezés lenne, ha a tapasztalat, nevezetesen a dabasi, a ceglédi járás néhány községének szembeszökő népességcsökkenése okán azt kérdjük: véletlen-e, hogy a legrosszabb köz- lekedésű települések ezek?

Laikusként szakszerűtlenül vélekednénk-e, amikor a szakemberek kedves érvével, ami szerint csekély forgalmúak az alsóbbrendű utak, azt fordítjuk szembe: nem azért szerény a forgalom rajtuk, mert állapotuk olyan, amilyen? Alighá alaptalan a föltételezés: inkább kerülnek a járművezetők — így az Abony és az Újszilvás közötti összekötő út helyett, elmennek a ceglédi leágazásig a 4. sz. főúton, inkább bemennek a fővárosba és úgy vissza Gödöllőnek, mintsem, hogy vállalnák a 31-es útról akár Zsámbok, Valkónak, akár Pécel, Isaszegnek a letérést —, de bizonyos utakra, alsóbbrendű utakra csak végső esetben kormányozzák gépkocsijukat. Nem azért, mert — mint volt, aki bizonygatta a szakemberek közül —, ezeken az alsóbbrendű utakon nem lehet száguldozni, hanem egyszerűen azért, mert szeretnek biztonságban lenni, mert igyekeznek elkerülni a találkozást a gumifogalommal, nem az útviszonyoknak megfelelően... Ami ilyen okok miatt elfogy többletként üzemanyagban, abroncsban, alkatrészben, ami ilyen okok miatt leterhelődik javító kapacitásban, behozatalban, ami ilyen okok miatt rá- , jut az idő előtti kényszerű selejtezések futószalagjára, annak értéke bizonnyal nem csekély összeg. Any- nyira nem csekély, hogy igaz erre a helyzetre a mondás: aki szeget kímél, patkót veszít.

Meggyőzően bizonyítják

A népgazdaság hatodik ötéves tervéről szóló törvény V. fejezete 35. paragrafusának 3. bekezdése kimondja:

2 „Az országos és a tanácsi közút- 2 hálózatnál — forgalmi terhelésüktől 2 és állapotuktól függően — az utak 2 korszerűsítésére, ezen belül az dt- 2 burkolatok szükség szerinti szélesí- 2 tésére, a pályaszerkezetek mcgerősí- 2 tésére és fenntartására kell össz- •. pontosítani az erőforrásokat”.

Félreérthetetlen fogalmazás. Márpedig, amint azt Matthew Tindal 1733-ban először leírta — és azóta szállóige lett belőle —, a tények makacs dolgok. A tények egyik csoportja azt mutatja, hogy egy kilométer hosszúságú, három méter szélességű út kiszélesítése hatméteresre, nem kevesebb, mint 3,5 millió forintba kerül. A tények egy másik csoportja viszont arról tudósít, hogy a megyében ma még 485 kilométer hosszúságban kígyóznak hat méter alatt lévő pályaszélességű utak, ezek egy része nem is bővíthető, mert egész egyszerűen nincs alépítménye, azaz majd — és ma nem tudni, mikor —, új nyomvonalon, új út kell helyette. A tények következő csoportja azt mutatja, hogy sok gondot okoz az útépítésben az alapanyagok, elsősorban a zúzott kő minősége, illetve hogy a karbantartás személyi, technikai feltételei menynyire megfelelőek. A tények egy további és az előbbiekkel szembesítendő csoportja viszont arra figyelmeztet, hogy a forgalom növekedése rácáfol minden előzetes számításra a megyében, hogy az utak jelenlegi állapotának megtartása is egyre nagyobb gondot okoz, mivel az útpályák teherbírása fokozott igénybevételnek van kitéve, hogy a fenntartási alapigények hatvanhat százalékát fedezi a megyében ebben a középtávú tervidőszakban az erre a célra elkülönített összeg.

Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, az országgyűlés 1978. október 27-i ülésén számolt be az 1968-ban elfogadott közlekedés- politikai koncepció végrehajtásáról. A miniszter a többi között megállapította :

a „A közgazdasági, műszaki és for- 6 galomszervezési kutatások meggyő- ^ zően bizonyítják, hogy csak a nép- í gazdasági méretekben tervezett és z összehangolt szállítás megvalósításá- A val tudjuk a közlekedést a kor kö- 2 vctelte színvonalra emelni. E nagy $ vállalkozás reális alapját a szociálisul ta tervgazdálkodás garantálja és az, á hogy a népgazdasági érdeket vala- ^ mennyien a tárcák érdekei fölé he- ^ lyezzük”.

A megállapítás jogos, tehát indo- költ a kívánalom is. A jogos megállapítások, az indokolt kívánalmak gyakorlatbani átültetése azonban nem könnyű, nem automatikusan talál megértésre. Útjaink rögös útja erről győz meg bennünket.

MÉSZÁROS OTTÓ