Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. OKTOBER i., VASÄRNAP xJimav Ä technikai haladás társadalmi éréi Budapesten tartotta az MTESZ XIII. küldöttközgyűlését * Harminckét tagegyesület és 22 területi szervezet mintegy 170 ezer műszaki, termé­szettudományos és agrárszakember tagjának képviseletében 700 küldött részvételével szombaton tartotta XIII. küldöttközgyűlését a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetsége Budapesten, a XIII. kerületi pártbizottság székházában. A tanácskozáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyet­tes, a Politikai Bizottság tagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Ta­nács és a kormány, valamint a társadalmi szervek több képviselője. A küldöttközgyűlés résztvevőit és a vendé­geket Ajtai Miklós, az MTESZ társelnöke kö­szöntötte. A munkabizottságok megválasztása után Tóth János főtitkár fűzött kiegészítést az el­nökség írásos jelentéséhez. Utalt arra, hogy az MTESZ és a tagegyesületek egész orszá­got behálózó tevékenysége az elmúlt négy évben tovább fejlődött A szervezetek sokré­tű munkájából kiemelte a szakmai tájékoz­tatásban és a továbbképzésben elért sikere­ket — A jövőben is elemi kötelességünk, hogy társadalmi őrei legyünk a technikai haladás­nak — hangoztatta, — Műszaki értelmisé­günk zöme a szükséges felkészültséggel és felelősségtudattal dolgozik, s a jövő felada­tainak megvalósításában a mainál is nagyobb teljesítményekre képes. Az MTESZ legfon­tosabb feladata — mondotta —, a műszaki haladás gyorsítása a versenyképesség foko­zása érdekében. A főtitkári beszámolót, majd az ellenőrző bizottság és az alapszabály-szerkesztő bizott­ság jelentését követően kezdődött meg a vita. Aaét György: Új gondolatainknak ne csak a kietléséig legyünk gazdái, hanem egészen a megvalósításig A vitában felszólalt Aczél György, a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét tol­mácsolta, majd a műszaki ér­telmiség megnövekedett sze­repéről és felelősségéről be­szélt. A gazdálkodásért, annak eredményességéért való fele­lősséget a kormány elnökhe­lyettese úgy állította párhu­zamba a műszaki értelmiség szerepével és jelentőségével, hogy ez utóbbiak sokat tehet­nek, kell, hogy tegyenek ver­senyképességünk megőrzéséért, sőt fokozásáért. Mindenki gondolkozzék: ne csak a sza­bályok betartásán, a szabályo­zókon, hanem azon is, mit le­hetne, mit kell a korábbinál okosabban, jobban csinálni. S eközben — hangsúlyozta Aczél György — senki ne sértődjék meg a szigorú, de okos kriti­kán, hallja meg a jó szót, a kétkezi munkásember, az al­kotó műszaki szakember, a vezető közösen bölcs szavát. Azt a véleményt, amelyhez minden szinten a szaktudás, a jobbító szándék jelenti a kö­zös nevezőt. Beszélt a Minisztertanács el­nökhelyettese a kiművelt em­berfők alapvető igazságának mai olyan vetületéről, hogy szellemi elgondolásainktól a termékbe öntött megvalósítá­sig növelnünk kell itthon is, a külországok előtt is teljesítő- képességünket, tekintélyünket. Ehhez pedig, mint hangsúlyoz­ta — s utalt a párt XII. kong­resszusának állásfoglalására — sabb gazdálkodásra van szük­ség. Nagyra értékeljük azoknak a tevékenységét, akik jobbító szándékból új és új megoldá­sokon törik a fejüket — mond­ta —, akár szakemberként, akár alkotó közösségként, vagy termelőműhelyként, hiszen minden elért eredményünk a népgazdaság érdekeit szolgál­ja. Tudjuk, hogy az új gondo­latok gyakorlatba való átülte­tése felelősségteljes feladat* és megoldásához idő kell. Ám az idő sürget, s a türelemmel egyetlen vállalatnak sem sza­bad visszaélnie. A vezetői felelősség kap­csán a Minisztertanács elnök- helyettese arra is kitért, hpgy az alkotó energiával, a szaktu­dással és a tettrekészséggel rossz gazdálkodás, egyáltalán a cselekvés elmulasztása leg­alább annyira súlyos hiba, mint az anyagi eszközök el­herdálása, a rossz cselekvés. S az ilyen fogyatékosságok nem maradhatnak a megálla­Megválasztották t pítás szintjén — felelősségre vonást is kell alkalmazni fel­számolásukért. A gazdálkodás eredményes­ségében a műszaki értelmiség vállalt-betöltött szerepét az­zal is aláhúzta Aczél György, hogy új gondolatainak ne csak a kiötléséig legyen gazdája, hanem egészen a megvalósí­tásáig. Ez a vezetésnek is alapvető kötelessége, felelős­sége. Mégpedig olyan érte­lemben — miként a kormány elnökhelyettese rámutatott —, hogy a jó vezetőnek a szak­mai hozzáértésen túl a po­litikai alkalmasságát, s nem csak megbízhatóságát, azzal is érzékeltetnie kell: nem­csak fogékony az új iránt, hanem vállalkozni, kockáztat­ni is mer és képes — a .jobb eredményekért. Például azért, hogy a nagy tudású, gazdag élettapasztalatokkal rendelke­ző idős szakemberek mellé jól felkészült fiatalokat is beállít, bátorít, konkrét fel­adatokkal bíz meg a napi teendők elvégzésére. Aczél György befejezésül a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetségé­nek megnövekedett szerepét hangsúlyozta gazdasági fel­adataink megoldásában. az emberi tényezőkkel, a mun­kaerővel, a képességekkel, az idővel, az energiával való oko­+ F E három jel két folyamat, a kutatómunka és a fejlesztés összetartozását jelenti. - Azt hi­hetnénk, a kettő között álló plusznak nem is kell fontos szerepet tulajdonítani, hiszen magától értetődő e két fogalom rokonsága. A kutatás célja — közvetve vagy közvetlenül — csak gyakorlati célú lehet, míg a gyakorlat, közelebbről nézve az ipar, a mezőgazdaság nem is léphet tovább másképpen, mint hogy a hazai és a külföldi kutatási eredményeket fel­használva állandóan megújítja önmagát. Az MTESZ küldöttközgyűléséin delegátusként, vagy vendégként részt vevő 19 Pest megyei mérnök, tudós, műszaki és gazdasági szakember véleménye sok kér­désben lehetett eltérő, abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy gazdasági haladásunk nem kis mér­tékben függ attól, hogy e két folyamat összetartozása, elválaszthatatlansága ne csak igény, hanem természetes folyamat legyen. Egyetemi városunkban, Gödöllőn egyre inkább meg­találják a tudomány és a gyakorlat üdvös kapcsolatát Volt tanítványok, kollégák lesik, mi újdonság születik a kísérleti parcellákon, a laboratóriumokban, s aztán kés­lekedés nélkül próbálják ki a környékbeli szövetkezetek­ben, nemegyszer jelentős haszonhoz juttatva a gazdasá­got. Százhalombattán a Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei olyan témákat kerestek, amelyekre inkább ma, mint holnap van szükség a nagyüzemekben. Az LSZV saját intézetében dolgoztatta ki a lentermesztés nagyüzemi módszereit, s mint rendszergazda biztosítja, hogy ne apadjon el az alapanyag-utánpótlás. E kiragadott, s jó példák azonban nem jelentik azt, hogy szellemi tőkénket — akár Pest megyében is — jól kamatoztatjuk. Érdemes utalni arra, hogy az elmúlt évek néhány BNV-díjas terméke sohasem került soro­zatgyártásra, vagy Tóth B. Zoltánt, a Pest megyei MTESZ titkárát idézve, maguk is tapasztalják, hogy a már eleve gyakorlati feladatok megoldására kiírt tudo­mányos pályázataik díjnyertes munkái is gyakorta po­rosodnak az íróasztalok mélyén. Mi sem természetesebb, mint az, hogy aki anyagi ja­vainkkal rosszul gazdálkodik, annak a törvény szigorá­val kell szembenéznie. Aki a szellemi tőkét tékozolja az eddig többnyire nyugodtan ülhetett babérjain. Az MTESZ egyre gyarapodó tekintélyét igyekszik lat­ba vetni, hogy a gazdaságilag hasznosítható megoldá­sok szabiad utat kapjanak a gyárakban, az üzemekben, a szövetkezetekben. Konkrét példával élve, a korábban említett Pest megyei pályamunkák sorsát a jövőben az MTESZ és a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság együtt kíséri figyelemmel. A kutatás és fejlesztés kapcsolatának ma, ellentmon­dásos kérdésén kívül természetesen jó néhány más, nem kevésbé fontos témában mondták el véleményüket a magyar műszaki értelmiség legjavát soraiban tömö­rítő Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szö­vetsége XIII. küldöttközgyűlésén. Mérnöki alapossággal bizonyították, ha gondolkodá­sunk ritmusa nem követi a felgyorsult műszaki haladást, szellemi energiáink egy része hasznosátatlanul vész el, nem leszünk képesek lépést tartani a világpiac igé­nyeinek változásaival sem, menthetetlenül lemaradunk a versenyben. Hogy ne így legyen, abban a kutatóknak, fejlesztők­nek, termelésirányítóknak is nagyon sok a tennivalója. Ósisztársadalmi érdek, hogy figyeljünk a szavukra. Cs. A. Tóth János főtitkár vitazá­rója Után a küldöttek elfo­gadták az MTESZ alapszabály­zatát és a küldöttközgyűlés határozatát. Ez utóbbi ki­mondja, hogy a szövetség te­vékenysége az eddig követett fő irányokban fog fejlődni, se­gítve az MSZMP Xll. kong­resszusa határozatainak és a VI. ötéves tervfeladatok meg­valósítását, a társadalmi mun­ka sajátos eszközeivel, mód­szereivel. Ezután Fock Jenő 35 egye­sületi vezetőnek, illetve társa­A továbbiakban több hozzá­szóló kiemelte a különböző MTESZ-szervezetek mind ak­tívabb közreműködését gaz­daságpolitikánk kiemelt fel­adatainak megvitásában, a konkrét programok kidolgozá­sában. Többen a műszaki ér­telmiség fokozott megbecsülé­sét sürgették. Véleményük sze­rint a kiemelkedő teljesítmé­nyeket differenciáltabban kell díjazni. Törődni kell a fiatal szakemberek beilleszkedésé­vel, anyagi helyzetük javításá­val és az aktív tapasztalt nyugdíjasok foglalkoztatásával is. Mások javasolták a techni­kusképzés visszaállítását, az arányos bérfejlesztést, az újí­tási források és díjak módoza­tainak ösztönzőbb átalakítását, az üzemi demokrácia kiszéle­sítését i tisztségviselőket dalmi aktivistának — soraik­ban Balázs Istvánnak, a Pest megyei Tanács főtanácsosá­nak — átadta az MTESZ-díjat, majd a küldöttközgyűlés meg­választotta a 159 tagú orszá­gos elnökséget. Az országos elnökség meg­tartotta alakuló ülését és meg­választotta az MTESZ tisztség- viselőit. Elnök: Fock Jenő, társelnökök: Ajtai Miklós, Horgos Gyula, Kónya Albert, Soós Gábor, Trethon Ferenc. Főtitkár: Tóth János. A HIT HB88E LEGYŐZÖTTEN © Az országgyűlés bizottságai a hét folyamán át­tekintették a parlament őszi ülésszakának témáit. © Amint országosan, úgy a megyében is ünnepi megem­lékezések voltak a fegyveres erők napja alkalmából. © Békéscsabán kétnapos országos szakmai, tudomá­nyos konferenciát rendezték az államigazgatásban dolgozó fiatal szakemberek helyzetéről. © A hét híre az is, hogy tüdőgyógyászok országos tanácskozására került sor Szolnokon. Népbetegség ónkban is, amint az ma még a világ sok országában. Keserű fáj­dalom sűrűsödött abban, hogy az emberiséggel egyidős tu­berkulózis évtizedeken át mor­bus hungaricusként, azaz ma­gyar betegségként említődhe- tett, de ez a minősítés igaz volt. Magyarországon a felsza­badulás előtti években minden hetedik ember tbc-ben halt meg!... Jelentősége, elterjedése, kö­vetkezményeinek súlyossága tette népbetegséggé ezt a ször­nyű ellenfelet, ám milyen fur­csa, hogy ennek ellenére is csupán 1865-ben mutatta ki a francia Villemin fertőző vol­tát, s 1882-ben a német Koch fedezte fel kórokozóját ennek a betegségnek. Azaz még száz esztendeje sincs, hogy tudjuk, mi a végső oka ennek a baj­nak. Mert a baktérium csak a végső ok volt. Megelőzte az a társadalmi közeg — a táp­lálkozás hiányaitól a lakáskö­rülményeken át a gyógyászat állapotáig —, amely táptalajt kínált a képletes és szó sze­rinti fertőződéshez. Az 1920 és 1930 közötti időszakban 17 ezer és 25 ezer fős szélső érté­kek jelezték esztendőnként a tüdővész áldozatainak számát, 1951-ben, tehát most harminc esztendeje 4900-an, 1960-ban 3000-en, 1980-ban 1060-an hunytak el az országban úgy, hogy nem a kór, hanem az ember veszített. Az az előbbi számsor elvá­laszthatatlan a történelmi sorsfordulótól: a felszabadu­lás után rövid Idő alatt több mint kétszeresére növekedett a gondozóintézetek hálózata, régi gyógyintézeteket bővítet­tek és újakat hoztak létre — ezek legjelentősebbjeinek ja­va éppen a megyében volt ta­lálható —, kialakították a vé­dőoltások, a szűrővizsgálatok kiterjedt rendszerét. Frontá­lis támadás volt ez a betegség ellen, hatalmas szellemi, anya­gi erőkkel, ehhez illő eredmé­nyekkel. Éppen húsz eszten­deje, hogy 1961-ben kötelező­vé és ingyenessé tették a gü- mőkór gyógyítását, ezzel in­dítva útjára a végső csapást. Másfél évtized alatt a nyil­vántartott betegek száma 112 ezerről 25 ezerre zsugorodott! Legyőzetett egy hatalmas, ré­gi ellenfél, de: nem tűnt el teljesen! Évente 500, 550 új betegre bukkannak a megyé­ben a szűrővizsgálatok, más orvosi beavatkozások alkal­mával. Ami elgondolkodtató: amíg a nők részesedése csök­kent, a férfiaké emelkedett az új betegek között. Ami mö­gött okok áenege rejlik, az al­koholtól odáig, hogy a nők sokkal inkább megjelennek a szűrővizsgálatokon, mint a férfiak, azaz nagyobb a lehe­tősége az időben történő köz­belépésnek, a megelőzésnek. Esztendőnként a megyében 600—620 ezer szűrővizsgálatra kerül sor, tekintélyes egész­ségügyi apparátus, technikai eszköztár, tetemes anyagiak állnak tehát készen a leselke­dő baj megfékezésére. Az egyik oldalon ez, a másikon meg az lelhető, hogy egy év­tized alatt országosan egymil­lióval csökkent a szűrővizsgá­latok száma, amint a szakem­berek mondják, vannak, akik az ötödik hívólevélre sem je­lennek meg az átvilágításra, sőt, környezetükben kifejezet­ten ellenagitációt folytatnak, azt bizonygatva, o szűrés árt az egészségnek... Nem elég tehát a bajt legyőzni, van sok minden más is, ami harcosok­ra, legyőzőkre vár. A már be­következett baj tényleg nagy vámot szed ugyanis; egy be­teg átlagosan 180—190 napot töltött el tavaly a megyében keresőképtelenül. Inkább ez, mint a félórásnál alig hosz- szabb jelenlét a szűrőállomá­son? a múlt még min­dig, szinte mell- bebök mindannyiunkat. Az előbbiekkel is, meg azzal szintén, hogy bár a megyében az összes elhunyt 1,1 száza­léka volt áldozata tavaly a tuberkulózis minden formájá­nak — mert vigyázat, nem­csak a tüdő lehet a célja a baktériumoknak —, az így elhalálozottak 61 százaiéiba vi­szont túljutott hatvanadik életévén... Legyőzötten, de nem elfeledetten — így néz­hetünk rá ma a tegnapi rémre, így minősithetjük. S ahogy majd átadhatjuk a fe­ledésnek. úgy nem szabad el­halványulnia az okoknak, tet­teknek, amelyek . elvezettek, elvezethettek a feledéshez. M. O. Kísért Ehéphetetkn szőkékul Hid a kél baráti nép kézéit — Mit is mondjak ma­gunkról? — néz rám kérdőn Nagy Benő, a Monorj Állami Gazdaság igazgatóhelyettese. — Nem látványos a mun­kánk , s erről ez a véleménye dolgozóinknak is, akik vala­mennyien tagjai a Magyar— Szovjet Baráti Társaság helyi csoportjának. Míg az iroda felé tartunk, pillantásom megakad az MSZBT faliújságján. Látszik, hogy gondos kezek válogatják a képeket, szövegeket. Ezért zavarba ejtő a szerénységük. Az 1972-ben létrejött tagcso­port igen sok dicséretet kiér­demelt már ténykedése során. S ebben nem kis része van a csoport ügyvezető elnökének, Nagy Benőnek is. Dánszentmiklósról tért meg most éppen, de alig teszi be a lábát az ajtón, cseng a tele­fon ... Időpontj avaslatok hangza­nak el a vonal egyik és má­sik oldalán. Zsúfolt a naptár, a programok a hét szinte minden napját betáblázták már. — Azt hiszem a péntek lesz a jó.. 1 ha közbe nem jön valami! — sóhajt az igazgató- helyettes. S mintegy magyará­zatként hozzáfűzi: — Volt idő, amikor elég volt ideszólnia valakinek, hogy tíz perc múl­va jövök, s itt talált. Most meg egy hónapja egyeztetget- jük az időpontot. A gazdaság igazgatóhelyet­tesének valóban sok a dolga. A házon belüli teendőkön kí­vül itt van a négy gazdaság­ból alakult társulás; ismernie kell a társüzemek vezetőit, dolgozóit is, mivel csakis így lehet összehangoltan dolgozni. Nagy Benő idestova tíz éve vezeti az MSZBT tagcsoport­ját is a gazdaságon belül ügy­vezető elnöknek 1972-ben vá­lasztották meg, s ebben a tisztségében is eredményesen tevékenykedik. Mellette még az Üzemi Híradó szerkesztő bizottságának a vezetője. Gyakran ad tippeket anyagok megírására, de sokszor ő ké­szíti el az újság tervét is. Köz­életi feladatokból tehát nincs hiány, ráadásul vagy húsz éve népi ellenőr. — Az MSZBT munkám a három gyermeke bizony jó néhányszor nélkülözte az évek során az édesapját, aki­nek hol ez, hol az az elfog­laltsága akadt. — Igaz, ha csak lehetett, igyekeztem hozzájuk, de a ne­velés terhe valójában a fele­ségemre nehezedett. Okossága, energikussága sokat jelentett a család harmóniájának meg­teremtésében. Természetesen, ha csak lehetett befizettem érte is és magammal vittem őt. Így utazott velem néhány éve a barátságvonaton. — Mi az, amit a szovjet emberektől feltétlenül meg kellene tanulnunk? Nos, első­sorban a múltjuk iránti hal­latlan megbecsülésüket. És nemcsak az utóbbi hat "évti­zedre gondolok, hanem törté­nelmük megelőző évszázadai­ra is. Mindenütt a városok­ban, a múzeumokban, a kiál­lításokon az emberek beszél­getésében, ezt a nagy tiszte­letet tapasztaltuk. szívemhez nőtt — mondja, s közben kezébe veszi a tagcso­port naplóját. Amíg a lapokat pergetjük, színes kép tárul elénk az itte­ni életről. Különféle ren­dezvények, megemlékezések gyöngybetűkkel bejegyezve, másutt fotók, képeslapok. Ki­derül, hogy több ízben elnyer­ték kiváló munkájukkal az aranykoszorús jelvényt; az el­nök külön is megkapta ezt az elismerést. — A mi rendezvényeinkre szívesen jönnek az emberek — mondja nem titkolt büszkeség­gel —, s ezeken szinte észre­vétlenül tanultak meg sokat arról az országról, melyhez széttéphetetlen szálak fűznek bennünket. Sokat hallanak a szovjet emberekről: alkal­manként megismerkednek dol­gozóink egy-egy neves író művész életútjával, munkái­val. Legutóbb éppen Sosztako- vícsról hallottak. A szálfatermetű elnök, hév­vel magyaráz, s közben majd­nem elfeledkezik a lányának tett ígéretéről, aki odahaza várja. A most már felnőtt Az MSZBT soron következő országos tanácskozásán is bi­zonyára sokan lesznek, akik — hasonlóan Nagy Benőhöz a két nép egymás iránti meg­becsülését és az egymástól va­ló tanulásnak, segítésnek a fontosságát tartják az egyik elsődleges feladatnak. Szalai Mária t,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom