Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

purr MFC.rn 19S1. OKTOBER 1., CSÜTÖRTÖK AZ OKTATÓK OKTATÁSÁRÓL Több figyelem a pályakezdőkre 1970 szeptemberében alakult meg, s két évvel ké­sőbb már önálló oktatási intézményként működött a Pest megyei Pedagógus-továbbképző Kabinet. Mint a ne­ve is elárulja, legfőbb feladata az oktatók oktatása. A közelmúltban ennek eredményeiről készült számvetés, s a soron következő öt év feladatait foglalták tervbe. A részletekről kérdeztük a kabinet igazgatóját, Meszlényi Miklóst. Körzeti tanfolyamok — Melyek is voltak az el­múlt esztendők eredményei? — Tudvalevő, hogy Pest me­gye oktatási intézményhálóza­ta rendkívül dinamikusan fej­lődött napjainkig, s gyorsan emelkedett a pedagógusok lét­száma is. öt esztendeje 7 ezer 900. az elmúlt tanév végén pedig 10 ezer 400 pedagógus dolgozott a megyében. Mun­kánk jellemzéséül elmondha­tom, hogy továbbképzési tevé­kenységünk szembeötlően fej­lődött. Míg 1976-ban 39 tanfo­lyamunknak 2 ezer 630 hallga­tója volt, 1977-ben pedig 121 tanfolyamunkon 5 ezer 132-en sajátították el a túlnyomórészt oktatási és nevelési jellegű is­mereteket, addig 198Ó-ban 273 tanfolyamon 9 ezer 337 hallga­tó vett részt. — Mi volt a gyors fejlődés oka? — Azt hiszem, mindenekelőtt az új tantervek bevezetése. Ezek rengeteg újdonságot hoz­tak az iskolák számárai, s el­avult szakmai tudással aligha lehetett volna képes a megye pedagógustársadalma az okta­tás korszerűsítésében való rész­vételre. A felkészítés az új tantervek szerinti oktatásra- nevelésre — ez volt az elmúlt években a legfőbb tennivalónk. Az összegzésnél azt állapíthat­tuk meg, hogy az országosan előírtaknál intenzívebb tovább­képzési formákkal — az isko­lai munkaközösségi eszmecse­rék helyett kisebb körzeti tan­folyamokkal — sikeresen ol­dottuk meg eddigi feladatain­kat, s az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelhettünk az al­só tagozatos oktatók és a napkö­zis nevelők felkészítésére. Ugyancsak megvalósult az az elképzelésünk, hogy a tanfo­lyamokon széles körben alkal­mazzuk a munkáltató jellegű képzést, s gyakorivá tegyük a feladatlapos ellenőrző és önel­lenőrzést segítő formákat. — Mi adott még munkát az új tanterveken kívül a tovább­képző kabinet munkatársai­nak? — Nos, akadtak még más feladataink is. így például a pedagógusok ideológiai és po­litikai továbbképzésében előbb­re léptünk, ugyanis sikerült az ideológiai és a szakmai tovább­képzést összevonni: a pártok­tatással közös új tantervi fel­készítés két év óta már eddig is minden általános iskolai pe­dagógus részére hozzáférhető lehetőséggé vált. A komplex szakmai-ideológiai tanfolya­mok iránti érdeklődést jól mu­tatja, hogy a hatezer általános iskolai nevelő közül 3 ezer 500- an vettek részt ilyen kurzuso­kon. Az oktatástechnikai esz­közökkel bánni — szakértel­met kíván. Régebben nagy hé­zagok mutatkoztak ez ügyben, ezért kezdtük meg két eszten­deje az oktatástechnológiai to­vábbképzést, s folytatjuk ma is — széles körben. Ezeken kí­vül segítséget nyújtottunk a pedagógus vezetők felkészíté­séhez, s tapasztalatcserék szer­vezésével a kísérletező peda­gógusoknak is. A képesítés nél­külieknek, akik már elkezdték főiskolai tanulmányaikat, 1977- től félévenként — mindig a vizsgaidőszak előtt — egyhetes bentlakásos konzultációkat tar­tottunk Nagykőrösön és Vá­cott. Az újonnan munkába ál­ló képesítés nélküli pedagógu­sok — évente 2—400 ember — részére a tanévek elején tar­tottunk a nevelési-oktatási fel­adatokat ismertető kurzusokat. Hangfelvételek, képmagnó — Mindezt milyen körülmé­nyek között? — Az elmúlt öt évben javu­lás jellemezte munkánk sze­mélyi, s tárgyi feltételeit. Mun­katársaink száma 20, s a bu­dapesti központon kívül Vácott három éve működik, egyszerre 50 hallgatót fogadó bentlakásos iskolánk. Ugyanitt létesült a 20 ezer kötetes szakkönyvtár, lehetőségünk van a nyomdai és fotóanyagok, hangfelvételek sokszorosítására, a munkánkat segíti most már három kép­magnó is. Évente másfél mil­lió lapon adunk közre a peda­gógusok továbbképzését segítő feladatlapokat, szemléltető áb­rákat. A tanfolyami hallgatók utaztatásának csökkentése ér­dekében a nagyobb létszámú kurzusokat decentralizáltuk, azaz a megyében több helyütt tartottuk, s ezt a jövőben is szeretnénk folytatni. — Melyek a következő öt év fontos teendői? — A továbbképzések tarta­mát még a következő öt év­ben is zömében az új tanter­vek bevezetésével kapcsolatos tanfolyamok adják majd. Tény azonban, hogy az eddigi szám­szerű növekedés megáll, éven­te legfeljebb hat-nyolc ezer pedagógus hallgatóra számí­tunk a tanfolyamainkon. Vi­szont a korábbinál nagyobb súlyt kell fektetnünk munkánk minőségére. Vitathatatlap.tény, hogy a társadalomban minden tekintetben nő az emberi té­nyező jelentősége, s ezért nö­vekszik a pedagógus személyi­ségének és felkészültségének szerepe is. Ehhez olyan új szakismeretek nyújtásával já­rulhatunk hozzá, mint például a számítástechnika, a pálya- irányítás tudnivalóinak, az új mérési és vizsgálati módszerek­nek közkinccsé tétele. Önálló stúdium Változtatni szeretnénk mód­szereinken is: eddig csekély szerepet kaphatott az irányí­tott és ellenőrzött önképzés, az önálló stúdium, s ezt a formát szeretnénk gyakoribbá tenni, hiszen így késztethetjük a hallgatókat a legaktívabb is­meretszerzésre. S mert a to­vábbképzések tartalmát ille­tően a pedagógusszemélyiség fejlesztését tűzzük ki célul, a továbbiakban a nevelők peda­gógiai ismeretein kívül jártas­ságaik, készségeik, képessé­geik tervszerű gyarapítása a teendőnk. — Kiemelten kívánunk fog­lalkozni néhány részterülettel: a gyermek- és ifjúságvédelem, a pályaválasztás, az osztály- főnöki tevékenység kérdései­vel, s pótolnunk kell a képesí­tés nélküliek, a pályakezdők, az oktatástechnológiában alig- alig jártas nevelők továbbkép­zésének foghíjait is. V. G. P 1936—57 TÖRTÉNETE Dokumentumok Eddig még nem közölt ere­deti dokumentumok is megta­lálhatók a Kossuth Kiadónál október végén megjelenő Jú­liustól júniusig — dokumentu­mok 1956—1957 történetéből című kötetben. A könyv az 1956. júliusa—1957 júniusa kö­zötti időszak legfontosabb ál­lami, párt-, töm*gszervezeti dokumentumait gyűjti egybe, így a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének 1956. július 18—21.-i üléseinek határozatát, az 1956. november 4-én megjelent Nyílt levél a dolgozó néphez című doku­mentumot, az MSZMP ideigle­nes Központi Bizottságának november 6-i felhívását, a munkás—paraszt forradalmi kormány 1956. november 7-i ülésének dokumentumát. Ugyancsak közreadják a Szak- szervezetek Országos Tanácsa 1957. január 25-i ülésének ha­tározatát, valamint a KISZ megalakulásáról, a munkásőr­ség felállításáról szóló határo­zatokat. A kötet dokumentum­anyagának megértését segíti, hogy rövidítve közli a Magyar forradalmi munkásmozgalom című tanulmánykötet egyes fe­jezeteit is. A dokumentum­anyagot további jegyzetek egé­szítik ki. Ugyanerről a korról szól a kiadónak már az üzletekben levő, másik kiadványa A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962. című kötet. Ebben megtalálható az MSZMP ideig­lenes Központi Bizottságának 1956. december 5-i határozata, az időszerű kérdésekről és fel­adatokról szóló 1957. februári határozatok, valamint az MSZMP első országos értekez­letének fő dokumentuma. OKTOBER 1.: ZENEI VILÁGNAP Harminc éve nyitott kaput JUBILEUMI KONCERT CEGLÉDEN Az ENSZ kulturális szervezetének Nemzetközi Ze­nei Tanácsa október elsejét zenei világnappá nyilvání­totta. Immár hetedik alkalommal ünnepeljük szerte a világon ezen a napon a muzsikát, a hangok megfogha­tatlan varázsát. Korunk égető politikai és társadalmi problémái felett átívelő híd ez a nemzetközi nyelv, amely összefűzi földünkön a zene minden barátját és műve­lőjét. Ezt a közivetítő szerepet hangsúlyozza az idén zenei világhétté bővült ünnepségso­rozat, amelynek rangos ese­ménye a Nemzetközi Zenei Tanács közgyűlése és kong­resszusa a világ neves zene­szerzőinek és zenetudósainak a részvételével. A Bartók-cente- nárium indokolta, hogy erre a tanácskozásra Budapesten ke­rüljön sor. A zeneszerző a hu­szadik században, a bartóki életmű újraértékelése, a har­madik világ hatása az új ze­nére, a zeneszerző felelőssége — ezek a megvitatásra kerü­lő témák is jelzik korunk problémáinak zenei tükröző­dését, az alkotói felelősségér­zetet. A budapesti művészeti hetek kiemelkedő eseménye lesz többek között Yehudi Menuhin október 16. és 17-i, a Kontarsky-fivérek október 11-i fellépése: Értő és érző közönség A zene azonban csak úgy töltheti be szerepét, ha értő, és érző közönségre talál. Ezt a hallgatóságot azonban fel kell nevelni. Pest megye jogo­san büszkélkedhet, hogy szép eredményéket ért el ebben. Számadásra késztet az a tény, hogy harmincéves megyénk­ben az állami zeneoktatás. Cegléden alakult meg elsőként 1951- ben az állami zeneisko­la, amely a legyen a zene mindenkié kodályi program megvalósítását tűzte célul. Valós társadalmi igényt elégí­tett ki országos szinten az if­júság zeneoktatásának állami kézbe vétele. A képzés megin­dult, s nem véletlenül olyan helyeken, ahol lelkes zenepe­dagógusok, zeneegyletek, mun­kásénekkarok működtek. Már 1952- ben Abony, 1953-ban Nagykőrös folytatta a sort. Az 1960—61-es tanévtől az abonyi zeneiskola szervezésében kez­dett fejlődni a megyei zeneis­kolai hálózat. Tizenkilenc év alatt, negyvenöt zeneiskolai kihelyezett tagozat alakult, ezek egy részéből zeneiskola létesült Szentendre, Vác, Érd, Monor, Dunakeszi, Szob, Gö­döllő, Tápiógyörgye központ­tal. A fejlődés nem állt meg, jelenleg 12 önálló zeneiskola, négy fiókiskola, ötvenhárom kihelyezett tagozat működik a megyében. Cegléden és Vácott van a két bázisiskola, a megye föld­rajzi adottságainak figyelem- bevételével a déli és északi rész központjai. Egységes feladatok Tíz éve a helyi tanácsok a gazdái a zeneiskoláknak. Ép­pen ezért működési feltételeik, hangszerállományuk különbö­ző. Mégis, a maga helyén és lehetőségei szerint mindegyik egységesen akarja megvalósí­tani feladatait és céljait. A jó szakmai munka tükröződik a rendszeresen megismétlődő or­szágos rendezvényeken elért eredményekben, a helyi és me­gyei válogatókon, a kamara­zenei és úttörőzenekari feszti­válokon, a különböző hang­szeres versenyeken. Az elmúlt harminc év alatt húsz növendékzenekar alakult Pest megyében, Vácott és Szentendrén tanári kamaraze­nekar működik, amelyeket az Országos Filharmónia is fog­lalkoztat. Tavalyi adatok a teljesség kedvéért: 321 tanár 6482 tanulót — közülük 3734 fizikai dolgozó gyermeke — oktat zenére. A ceglédi állami zeneiskola adott otthont a jubileumi dísz- hangversenynek, amelyen részt vett dr. Novák István, a Pest megyei Tanács VB művelődési osztályának vezetője is. Ünne­pi beszédében a megyei össz­kép ismertetése után az úttö­rőszerepet betöltő ceglédi ze­neiskola életét ecsetelte. — Harminc éve 62 növen­dékkel és négy tanárral in­dultak. Ma 26 oktató és 670 növendék — köztük 27 zenei pályára készülő — tanul az 1969-bén átadott, szép, gondo­zott, esztétikai nevelésre is alkalmas épületben — jelezte a fejlődést, majd így folytatta: — A tanárok szakmai és pe­dagógiai hozzáértését tizenöt különféle kitüntetés —, mi­niszteri és megyei, személyre szóló és közösségre vonatko­zó — fémjelzi. Pedagógus-törzsgárda Külön említette dr. Novák István, a zeneiskola nevelő- testületének miniszteri dicsé­retét, az Arany János megyei pedagógiai díj odaítélését, Bé­res Károly „Pro űrbe” kitün­tetését, amellyel idén április 4-én Ceglédért kifejtett tevé­kenységéért honorálták. Jelenleg 15 volt ceglédi nö­vendék tanul zeneművészeti szakközépiskolában, hatan ze­neiskolai tanárképzőben, ket­ten a Zeneakadémián, tizen­hármán a tanárképző főiskola ének-zene szakán. Akik nem lesznek hivatásos muzsikusok, azok is a zene és egyéb mű­vészetek iránt fogékony ér­deklődő emberekké válnak. Közülük nő fel az értő hang­versenylátogató közönség, szí­vesen énekelnek, muzsikálnak együtt, s saját gyermekeiket már természetes igényként ta­níttatják majd zeneiskolában. A pedagógusok közül Som­lyói József az indulástól, Bog­nár József 29 éve, dr. Kiss Mi- hályné igazgatóhelyettes 21 éve, Béres Károly igazgató és felesége húsz éve, Dávid Sán­dor — aki már itt tanult — szintén húsz éve, Soltész Lászlóné 16 éve tanít Ceglé­den az állami zeneiskolában. Itt kezdte tanári pályáját 30 éve Varsányi László is. A ta­nári karból heten növendék­ként is itt ismerkedtek a ze­nével. Az ünnepségen a megye ti­zenkét zeneiskolája egy-egy kamarazenekari műsorszám­mal képviseltette magát. Ha jós Anna HETI FILMJEGYZET ...És megint dühbe jövünk Johnny Firpo (Terence írni) 6.3 Charly Firpo (Buä Spencer) az .. . Cs megint dühbe jövünk című filmben Hány bőrt lehet lehúzni egy rókáról? Ha az a róka történetesen egy filmtörténet, a jelek szerint nagyon so­kat Sok éve annak, hogy a mackós termetű egykori ví­zilabdázót,' aki Búd Spencer néven filmszínészi babérokra pályázott, meg a * mozgékony és csibészes képű, vakítóan kék szemű fiatal színészt, aki spagetti-westernekben villo­gott Terence Hill néven, ösz- szehozták egy filmben, mely­nek Különben dühbe jövünk volt a címe. Az olasz születé­sű, de angol—amerikai nevet felvett színészek ebben a haj­dani amerikai burleszkfilmek stílusát idéző olasz filmben afféle modem Stan és Pan kettőst hoztak létre. De a kötelező termetbeli eltérése­ken túl (Hill a kisebb, vé­konyabb, Spencer a behemót, dundij már édeskevés maradt a klasszikus néma filmbur- leszkek bájosan naiv és le- fegyverzően bugyuta világá­ból, ártalmatlan bolondozásai­ból. A Különben dühbe jö­vünk teljesen mellékesnek te­kintette a filmsztorit, mert egyetlen dologra alapozott: a verekedések, pofozkodások, tö­megesebb vagy szűkebb körben elkövetett mázsás pofonok, rúgások, horogütések szinte szakadatlan láncolatára. A film tulajdonképpeni cselek­ménye egy judo- és karate­oktatófilmmel felérő, amúgy ötletesen megkomponált ve- rekedés-show volt. A pontos koreográfiára működő kasz­kadőrök legalább akkora sze­repet játszottak a filmben, mint Terence Hill és Bud Spencer. A Különbéit dühbe jövünk közönségsikere újabb variációt szült: következett Piedone minden mennyiségben, Búd Spencer behemót termetére, mázsás pofonjainak és ököl­csapásainak újabb sorozataira építve a „mondanivalót”. S amikor már a Piedone-filmek is kezdtek kifulladni, akkor Piedone átment Amerikába, hogy ott sarifxkedjen, amint azt nemrég láthattuk a Seriff az égből című filmben. Az alapötlet és az alapfigura itt sem változott persze. No és hogy az eredeti ket­tőst se feledjük el, s annak is kiaknázhassák a sikerét — immár visszamenőlegesen is, mert hiszen ki emlékszik pon­tosan minden régi pofonra? — előszedték a Terence Hill — Bud Spencer párost is, és elkészült az ... És megint düh­be jövünk. A sztori itt sem lényeges. Jobb nem odafigyelni rá, mert ha egy kicsit is komolyan vesszük, mi is dühbe jöhe­tünk, mivel részint olyan za­varos, mint ha több különböző forgatókönyv részleteiből vág­ták volna össze, részint olyan logikátlan, mint egy legrosz- szabb fajta képregény valami zugkiadású comics-füzetből. (Csak egy motívum: a nem­zetközi vagy legalábbis össz- USA szintű szerencsejáték­maffia ellen az US Navy, az amerikai haditengerészet!!! lép fel, s bízza meg a fel­göngyölítéssel Johnny Firpót (Terence Hill), aki a flotta hadnagya...) A rendező, Ser­gio Corbucci, valamikor a népszerű Totóval készült film- burleszkek rendezője volt; ak­kori önmagából csak a bur- leszk iránti érzékét őrizte meg. De a film maga már fényév­nyire van a Totó-sorozat em­beri léptékű humorától, ízes olasz világától. Az egész his­tóriát áthelyezték ugyanis Amerikába, ott is a kies Flo­ridába. A helyszínek kelle­mesek ugyan, de az égvilágon semmi jelentőségük nincs, mert ez a film játszódhatna Grönlandon éppúgy, mint Nyasszaföldön vagy Patagó- niában. A roppant bugyuta sztorit most is és kizárólago­san a verekedések tartják ösz- sze. Ez a cement is repedezik azonban; a huszadik balhénál már azt is előre tudjuk, mer­ről kapja majd a pofont sze­gény kaszkadőr. Hogy közben nevetni is le­het? Hát igen. Lehet. Nem­ritkán éppen azon, hogy mi­lyen leplezetlenül nézi gyógy­pedagógiai kiscsoportos óvodá­sok szellemi szintjén állónak a nézőt a film alkotógárdája. De sebaj. Van még ezen a rókán néhány bőr... Lidérces álmok Aki színházban vagy fil­men látta a századforduló je­lentős lengyel drámaírójának (költőjének, festőjének, színhá­zi tervezőjének, rendezőjének). Stanislaw Wyspianskinak Me­nyegző című művét, az ismeri már valamelyest azt a kort és környezetet, amelyben ez a lengyel film játszódik. Az Emil Zegadlowícz azonos című regényéből készült alkotás — rendező: Wojciech Marczewski — a századelő Galíciájába vi­szi a nézőt. Az elekor az Osztrák—Magyar Monarchia uralma alatt lévő dél-lengyel­országi terület egy falucs­kájából érkezik a városba Mikolaj Srebrny, a rendkívül érzékeny fiúcska, hogy meg­kezdje gimnáziumi tanulmá­nyait. Haladó nézetei miatt nyugdíjazott tanár édesapja és zenetanárnő édesanyja külön élnek; a fiúcska e két külön világ közti konfliktusok és egybecsen gések kusza szövevé­nyében nő fel, s mindehhez a felnőtteket is próbára tevő szituációhoz a nyakába zúdul még az iskola merev szelle­me, a vallás rideg megszál­lottsága és miszticizmusa, s a lassan kibontakozó munkás- mozgalom megmozdulásai. Szinte elviselhetetlen terhek ezek egy költői tehetséggel megáldott, túlérzékeny fiúcs­kának. A film azonban meg­próbálja úgy tompítani a konfliktusokat, hogy lényegé­ben fejlődésrajzot ad (kissé a Romain Rolland-téle re­cept nyomán) egy kamaszlé- lskről. így Mikolaj a felnőtté érés kínjait és örömeit éli át elsősorban, s csak mellékesen érzékeli a környezet súlyos összeütközéseit, ellentmondá­sait. Mellesleg éppen ennek a környezetnek és Mikolajnak a viszonya rajzolódik fel a legplasztikusabban a filmben. Az igazi értéket azok a kép­sorok jelentik, melyekben ez a rokonszenves kamaszfiú az élet rút és szép, igaz és ha­zug, szennyes és fennkölt moz­zanataival találkozik. E jele­netekben sikeresen. fonódik egybe a szlávos melankólia és a fiatalos lendület, a pateti- kus hazafiasság és a józan politikum, a tiszta érzelmek és a felzaklató szerelmi ta­pasztalatok. Kissé kiforrat­lan, de erős hangulati tölté­sű, lélektanilag gondosan fo­galmazott film. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom