Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. OKTOBER 25., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGÁZIN 7 Itt jártam tíz éve, amikor a Börzsöny e gyöngyszemében az Ipoly- vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság királyréti erdészetében elhatároz­ták, hogy jól forgatva a beígért állami forintokat, természetvédelmi terü­letet, turistaparadicsomot teremtenek a nagyközönség előtt akkor még alig ismert vidéken. S itt jártam néhány évvel később is, amikor a gondo­latból sok minden már megvalósult. Elkészültek az első tanösvények, amelyeken a természettel ismerkedő ifjak és öregek számára táblácskák mondták el egy-egy fafajta tulajdonságait, természetét. Sétáltam a Bajdá- zó-tó környékén, ahol kedves faházikók védenek az eső ellen. Szalonna­sütő hely teszi lehetővé, hogy veszélytelenül készíthessük el az erdő szom­szédságában is étkünket, ahol a hatalmas fészer néha osztálytermül, éjjeli nifugvóhelyül is szolgál. Láttam az azóta már megvalósult újabb terveket erdei játszóterek­ről, tornapályákról, turistautakról. Jólesett, hogy a terület gazdái, az erdészek, hévvel, szeretettel és szakértelemmel munkálkodnak ember és természet találkozásán. Most, néhány év múltán fotóriporter kollégámmal ismét körbejártuk e vidéket. Ami akkor még csak papíron létezett, vagy csak a fejekben motoszkált, mostanra már az is valóság. Csak éppen, ahogy Korbánski Kazimierz erdészetvezetőt és munka­társait hallgatom, úgy tűnik, már nem lobog úgy a lelkesedés. Ha rajtuk múlna, talán nem is nyitogatnák tovább a természet kapuját. Nem bennük keresendő a hiba. Most sem szeretik kevésbé kerületüket, máig sem múlt el a kívánság, hogy táruljon fel mindaz a szép, amelynek ők a legjobb tudói. Ugyanolyan szívesen kísérnek iskoláscsoportokat, s folytatják a munkát, ha azt látják; érdemes dolgozniuk. Ám minden 100 ember közül egy — ez a tapasztalat — ellensége az erdőnek. Eldobálja a szemetet, letépi a táblákat, szétveri az erdei építmé­nyeket. Eddig évente százezrekért újra és újra kijavították, amit a van­dálok tönkretettek. Idén elhatározták, ha csak pár hónapra is, de meg­hagyják mementóul s figyelmeztetőül a pusztítást. Ha nem is azokat, akik jeleskedtek a rongálásban, de másokat min­den bizonnyal figyelmeztet a látvány, hogy közös ügyünk; megálljt paran­csolni a természet ellenségeinek! A képeken, sorrendben, felülről lefelé: Minden fa egy-egy tanulmány a termé­szetről. Tönkrement tetőn tekint be az ég. Százezrekért épülteik a tájba Illeszkedő esőházak és erdei játszóterek. Óvodások, iskolások, ök még tisztelettel bánnak a természet és az ember alkotta szépségekkel. Mennyi fura forma! Érdekesebb, mint bármely lakótelepi játszótér. Most sem szeretik kevésbé a természetet Rabszolgái volnánk az időnek? Szabadnapos asszonyok Alig tizenöt esztendeje, hogy a kéthetenkénti szabad szombat eléggé mély gondolatörvényeket kavart, mire valóban bevezették. Ki a termelési eredményeket féltette, ki a saját jövedelmét. Aztán minden elsimult. Most, amikor a heti törvényes munkaidő tovább csökken, mintha a tömegben sokkal kevesebben akadnának, akik a népgazdasági tervért aggódnak, in­kább úgy közelítik a dolgot, ha nem lesz kevesebb a fizetés, jöhet az öt­napos munkahét. Mint már mi is többször megírtuk, szerencsére mindig van, aki megmagyarázza a kevésbé tájékozottaknak, a közös felelősséget enyhébben érzőknek: mi is a kapcsolat a munkaidő, a termelékenység és a szabad idő között. A munkaidőt akkor lehet csökkenteni, ha ezzel nem lesz kevesebb a termelés, vagyis emelkedik a termelékenység. De a munkaidő­csökkentés nem öncélú. Marx azt mondta: ...A munkaidő megtakarítása egyenlő a szabad időnek, az egyén teljes fejlődésére szolgáló Időnek a gya­rapításával, amely maga, mint a legnagyobb termelőerő, megint visszahat a munka termelőerejére ... Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, a dolgozó nők hogyan tudják majd A több pihenőidőt arra a bizonyos egyéni fejlődésre fordítani? Pest megyében a szocialista szek­torhoz tartozó ipari, illetve mező- gazdasági üzemek összesen 126 ezer 268 nőt foglalkoztatnak. Ha nem tekintjük az oktatási, kulturális és egészségügyi intézményekben, ke­reskedelemben, s egyéb munkahe­lyeken dolgozókat, akkor is tetemes a létszám, amely érintett az ötnapos munkahét bevezetésében. A statisz­tika mögött családok vannak: fér­jek, gyermekek. A nők helj'zetének vizsgálatát sohasem lehet elvonat­koztatni családi körülményeiktől. Például házimunkájuk és az arra fordított idő a gyermekek számának gyarapodásával együtt növekszik. Ezt erősítették meg a Pest megyei asszonyok, akikkel beszélgettem: Divald Béláné, az MTA vácrátóti botanikai kutatóintézetének labo­ránsa, Pálinkás Istvánná, a túrái Magyar—Kubai Barátság Tsz bri­gádvezetője és Uitz Mártonná, a Hazai Fésűsfonó kerepestarcsai gyá­rának dolgozója. Családi munkamegosztás Az első szabad szombatok idején Uitzné gyerekei még kicsik voltak. Igyekezett úgy beosztani a házimun­kát, hogy a hét végére már csak a kenyér és á tej beszerzése maradjon. Hétfőn mosott, mert akkor nem volt tv-műsor. Péntek lett a nagytakarí­tás ideje, ezért előző este úgy fő­zött, hogy jusson másnap is vacso­rára. A bevásárlásra akkor kerített sort, amikor naponta a munkából hazafelé tartott. Ilyenformán a sza­badszombat reggelén nem kellett korán kelnie. Két gyermekével föl­kuporodhatott az ágyra, nagy-nagy titkokról, apró csínytevésekről súg- dolózni, megbeszélni, mi is legyen a hét vége programja. Amint nőnek a gyerekek, változik az otthoni időbeosztás. Részt tudnak venni háztartási műveletekben, töb­ben, gyorsabban végeznek. Divaldné például a fiát is bevonta, mégpedig önkéntes jelentkezés alapján. A nagyfiú édesapját váltotta fel a csa­ládi munkamegosztásban, a két lány­testvér mellett. Így maradt az apá­nak több ideje barkácsolásra, olva­sásra, így jutott el az édesanya va­sárnap délelőttönként néha-néha a budapesti Erkel Színházba, matiné­ra. Egybehangzóan vallják ma is, amikor a gyerekek már különböző iskolákba járnak — ki Szarvasra, ki Kecskemétre —, hogy helyesen cse­lekedtek, amikor csemetéiket nem kímélték a munkától, hanem mód­szeresen kiosztották nekik a rájuk eső részt a közös feladatokból. Ezért nem futottak örökké versenyt az idővel. Hamar elvégezték, amit kel­lett, s a hét vége megmaradt kirán­dulásra, nagymama látogatására, együttes programokra. Szervezni tudni kell Pálinkásnénak egy gyermeke van. Szerinte ma, amikor ilyen mérték­ben gépesítettek a háztartások, meg lehet oldani, hogy az asszonyok ne legyenek annyira lekötve az otthoni munkával. A háztartást éppen úgy meg kell szervezni — vagy még jobban? —, mint a munkahelyi tevé­kenységet. Más kérdés, hogy objek­tív körülmények mennyire szólnak bele a szervezésbe. Mert, ha például a községben csak kedden és csü­törtökön lehet húst kapni, akkor eh­hez kell Igazítani a heti bevásárlá­sokat. Ha az ominózus napon még­sem sikerül mindent megvenni, ak­kor marad a bosszúság, mert szorri- baton már csak a közeli városban lehet hozzájutni bizonyos élelmisze­rekhez. Erre pedig elmegy a szabad­nap. Megfelelő háttérrel S már el is jutottunk odáig, amiről tizenöt esztendeje kezdtünk először beszélni: megfelelő hátteret kell ki­építeni ahhoz, hogy a dolgozó nők ésszerűen tölthessék el szabad ide­jüket, hogy a hétvégi pihenőnapo­kat ők is valóban regénerálódásra fordíthassák. Az igaz, hogy a ház­tartások általában jól gépesítettek. Száz munkáscsaládból kilencvenben van hűtőgép, kilencvenötben mosó­gép, hetvennyolcban porszívó. Az arányok megközelítően azonosak a szövetkezeti parasztság körében js. Amiben tovább kell lépni, az még mindig a szólgattátás. A felvevőhe­lyek telepítése, a mozgószolgálat fo­kozott fejlesztése, az üzletek nyitva­tartási idejének alkalmazkodása a lakosság igényeihez, illetve számos házimunka megszüntetése úgy, hogy bizonyos szolgáltatások teljesen fö­löslegessé tegyék azokat (mosás a Patyolatban, hétközben ebéd a köz- étkeztetésben, vasárnap a vendéglá­tásban, apróbb átalakítások, javítá­sok például kijelölt ruhaipari szö­vetkezeteknél, stb.), Falusi asszonyokat el sem lehet képzelni kertészkedés nélkül. Mert a szántó, a gyümölcsös, a férfiak dol­ga. A konyhákért, s a baromfiudvar is asszonymunkát igényel. Ám, ha jobban meggondoljuk, miért feltét­lenül kézi munkát? Egy-egy univer­zális kisgép felére csökkentheti a növényápolás idejét, a konyhakert­ben is. Ha lehet kapni. Háziasabb férjek Örökös probléma úgyis, hogy a nőket nem lehet kimozdanítani ott­honról. Pálinkásné is említette, mek­kora teljesítmény a termelőszövet­kezetek háza táján összehozni olyan autóbuszkirándulásokat, amelyeken részt vesznek az asszonyok. Nem is nagyon szeretnek menni, az igaz. Sokáig úgy tudták, nem illik. Most meg kevés az idejük, megrabolja őket a jószág, a kert, a háztartás. Mégis az a véleménye, hogy a mun­kahelyen kell szorgalmazni az or­szágjárást, a színházlátogatást, a kü­lönböző klubok szervezését, mert a közösség csábító vonzerő. Te mész, én is megyek alapon kerül, aki en­ni adjon a csirkéknek, aki ellássa egyszer-egyszer a gyerekeket: maga a férj. Különben is manapság — a fiatalabb korosztályban— már egy­re kevesebb férfi röstelli háziassá­gát. Még valamit hozzá kell tennünk: mikor regenerálódjon a dolgozó nő, mint nő? Nehogy azt higgyék, erre nincs szükség. Idő kell arra, hogy reridbehozzák önmagukat: külsejüket és lelki egyensúlyukat. Ha egy nő az egész heti munka után legalább egy órácskát tölthet egyedül a fürdő­szobában, ahonnan ápoltan lép ki, akkor visszanyeri már-már megté­pázott önbizalmát. Kellemesebb partner lesz a család hétvégi prog­ramjában, s jobb kedvvel vág neki a következő hétnek. BÁLINT IBOLYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom