Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-21 / 247. szám

'kMdaa 1981. OKTOBER 21., SZERDA Könyvtár óvodásoknak is Már az óvodáskorban meg kell kezdeni a könyv- és a könyvtárhasználatra való neve­lést, az általános és a közép­fokú iskolák pedig a tananyag elsajátításának és az ismeret- szerzésnek nélkülözhetetlen módszereként fejlesszék ki minden tanulóban a könyvtár- használat iránti igényt — hangsúlyozza egyebek között a IV. országos könyvtárügyi kon­ferencia nemrég elkészült ajánlása. A könyvtárak legfontosabb feladata, hogy járuljanak hoz­zá a társadalom szocialista vo­násainak erősítéséhez, a nép­gazdaság további fejlődéséhez, és a művelődési célok meg­valósításához. A részfeladatokról szólva megállapították: a könyvtárak­nak úgy kell alakítaniuk tevé­kenységüket, hogy minden ál­lampolgár egyszerűen, gyorsan és a neki legmegfelelőbb he­lyen juthasson hozzá a könyv­tárakban őrzött, számára szük­séges információkhoz. Kiemelt feladat a gyermek- és ifjúsági könyvtári ellátás javítása. A könyvtári rendszer fejlesztésé­nek ezért az eddigieknél szo­rosabban kell kötődnie az ok­tatásügy minden fokához és formájához. A közművelődési könyvtárak váljanak a művelődés még erősebb, még hatékonyabb alapintézményévé. E könyv­tárak fokozottabban működje­nek együtt más művelődési in­tézményekkel. A rendelkezés­re álló eszközök elosztásakor részesítsék előnyben az úgy­nevezett központi szerepkörű könyvtárakat — a nemzeti könyvtárat, a tudományos könyvtárakat, az országos fel­adatkörű szakönyvtárakat, az egyetemi és főiskolai, a me­gyei, a városi és a szakszer­vezeti központi intézményeket. E munkával szorosan össze­függ. hogy a jövőben javítják a szakirodalmi ellátást. A hazai könyvtárakkal kapcsolatos In­formációk teljességét kíván­ják összegyűjteni egy úgyneve­zett dokumentumbázisban. KICSINYEK AZ OVODA UDVARÁN Még melegít a napsugár r ' <v if s’. Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyárban nem is olyan régen még gondot okozott a dolgozók gyermekeinek böl­csődei, óvodai elhelyezése. Az autógyár mellett 1979-ben felépült egy százszemélyes óvoda, de a végső megoldást az idén átadott újabb százszemélyes gyermekintézmény je­lentette. A két óvodával és a tanács bölcsődéjével sikerült elérni, hogy minden igényt ki tudnak elégíteni. A kellemes őszi napfény ismét az óvoda udvarára csalogatta a kicsi­nyeket. VASAS MUNKASDALOS ÜNNEPEK Jubilál az Izzó férfikara HANGVERSENYEK, SZAKMAI TANÁCSKOZÁSOK ősszel kezdődik és jövőre is folytatódik az a nagyszabású programsorozat, amelyet a va­sasszakszervezet rendez meg Bartók—Kodály vasas mun­kásdalos ünnepek címmel. Hasonló művészeti programot immár rendszeresen két éve tartanak a vasas énekkari ta­lálkozók keretében. Moziműsor OKTOBER 22-TÖL 28-IG ABONY 22—25: Szerelmeim* 26—27: Ideiglenes paradicsom* BUDAÖRS 22—25: Zsaru vagy csirkefogó? 26—27: Transzport* CEGLÉD, Szabadság 22—25: A bíró és a hóhér* 26—28: Valahol Európában (du.) I, mint Ikarusz* (este) CEGLÉD, Kamara 22—28: Minden látó királylány (du.) Edénkért a sikátorban** (este) DABAS 22—23: A nagy zsákmány 24—25: A fekete kalóz 26—27: Bátorság, fussunk!* DUNAHARASZTI 22—27: Nevem: Senki DUNAKESZI, Vörös Csillag 22—25: Egy zseni, két haver, egy balek 24—25: Légy jó mindhalálig (du.) 26—27: Robin Hood nyila DUNAKESZI, József Attila 22: Csúfak és gonoszak*** 25: Hulot úr közlekedik 2G: Üvegtörők** 28: A rejtélyes bankbetét ÉRD 22—25: Kopasz kutya* 26—27: Rendőrök háborúja** FÓT 22—23: Kamaszok* 24—25: Üvegtörök** 26—27: Egy zseni, két haver, egy balek GÖDÖLLŐ 22—25: Árvácska (du.) I, mint Ikarusz* (este) 26—28: A hót szereplő (du.) A Jó, a Rossz és a Csúf I—II.** (este) GÖDÖLLŐ, Agrártudományi Egyetem 22: Ripacsok* 25: Mindhalálig zene** 26: A papa mozija GYAL 22— 23: Solo Sunny** 24—25: Kabaré** í-^: A delfin napja (du.) 26—27: A félhold árnyékában I—II. MONOR 23— 28: Majmok bolygója* 24— 25: A nagymama unokája (du.) 26—27: Vakondmesék (du.) NAGYKÁTA 22—25: 25 millió fontos váltságdíj 26—27: Sivatagi show NAGYKŐRÖS, Arany Janos 22—23: A nyolcadik utas: a Halál*** 24—25: Ideiglenes parádicsom* 26—28: A bíró és a hóhér* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 22—25: Csodabogyó (du.) 22—23: Egy pikoló világos (este) 24—25: A tizedes meg a többiek (este) 26—28: A nagymama unokája (du.) örökség* (este) NAGYKŐRÖS, Toldi 24: A tizedes meg a többiek 28: A nagymama unokája PILISVGRÖSVÁR 22—23: Robinson Crusoe 24—25: Zugügyvéd zavarban* 26—27: Éjfélkor POMAZ 22—23: A szultán fogságában 24—25: Hotel a Halott alpinistához 26—27: Kopasz kutya* RÁCKEVE 22—23: Kóma*** 24—25: A szultán fogságában 26—27: Zsaru vagy csirkefogó? SZENTENDRE 22—25: Robin Hood nyila (du.) Rendőrök háborúja** 26—28: ílyppolit, a lakáj (du.) Hotel a Halott alpinistához* SZENTENDRE, Autósmozi 22—28: Jesse James balladája* SZIGETSZENTMIKLÓS 22—23: Hotel a Halott alpinistához* 24—25: A kék madár (du.) 24—27: Kóma** (este) 26—27: Robin Hood nyila (du.) TAPiÓSZELE 22—23: Sógorok és sógornők** 24—25: Üvegtörök** 26: Békeidő* 27: A tizedes meg a többiek VÁC, Kultúr 22—25: A sziget lovasai (du.) 22— 23: Száguldás gyilkosságokkal (este) 24—25: Tűzharc* 26—28: A sziklabarlang titka (du.) Csúfak és gonoszak*** (este) VÁC, Madách Imre 23: Benzinkutasok az Aranypatkónál VECSÉS 23— 28: Seriff az égből • 14 éven aluliaknak nem ajánljuk. •• Csak 16 éven felülieknek. ••* Csak 18 éven felülieknek. A novemberben induló fesz­tiválra Bartók és Kodály szü­letésének 100. évfordulója al­kalmából kerül sor. A prog­ramot emlékünnepség, hang­versenyek és szakmai tanács­kozások töltik Hi, ez utóbbiak között az utánpótlás, a fiata­lok zenei nevelése és külön­féle kórusmozgalmi kérdések szerepelnek. A program idei első szaka­szában Vasas—Tungsram fér­fikari találkozó lesz az Egye. sült Izzó Kodály Zoltán férfi­kara megalakulásának 75. év­fordulóján. A gyár vezetése a mozgalom őrzése és megújítá­sa érdekében vándorserleget is alapított. A négy napig tar­tó hangversenysorozaton fér­fikarok, a Vasas Művészegyüt­tes szimfonikus zenekara, hat szakmunkásképző intézet énekkara, egy belga és egy NDJK-beli férfikórus lép fel. A zsűribe neves magyar szak. emberek mellé olasz, angol, észt és szlovák szakértők is meghívást kaptak. ISKOLAIGAZGATÓK - NYUGDÍJBAMENET A közösségben maradni, élni Az iskolaigazgató is nyugdíjba megy egyszer. Va­jon tapasztalatait is magával viszi? Kiszakad-e a közös­ségből, melyhez addig tartozott? S törvényszerű-e ilyen­kor — hisz nagy a változás —, hogy csalódott, talaja- vesztett emberré váljon, mint annyian a nyugdíjba ke­rültek közül. Felmentési idő: az a néhány hónap, amely a tanév kezdetétől a nyugdíj kezdetéig tart. Az iskolaigazgató ekkor adja át hivatalát, feladatait az utódjának. Az ira­tokat, az anyakönyveket, az osztálynaplókat, a jegyző­könyveket, a vezetés munkáját. A vagyont. A tanterme­ket, a műhelyeket, az irodákat, a szemléltetőeszközö­ket, a szertárakat. Átadja a tantestületet, kollégáit, s azokat is, akikért élt, dolgozott: a gyerekeket, a tanít­ványokat. S persze átad tapasztalataiból is, amennyit tud, amennyit kémek. • Nem érzem magam feleslegesnek Édesapja első világháborús hadifogolyként nősült egy urá­li kis faluba, írbitbe. A vas­utas apa és varrónő anya, gyermeke korán kezdte hi­vatását: kisfiúként már azt játszotta társaival, hogy ta­nítja őket. Szegeden kapott tanítói diplomát 1942-ben, s míg az újabb világháború ka­tonája nem lett, Kiszomboron a községházán dolgozott. A háború számára 1944 karácso­nyán véget ért: írbitben volt. Azután ismét Kiszomboron — segédtanítóként. Budaörsön tanított 1947-tői, 1952-ben a Művelődésügyi Minisztérium­ban főelőadó. Két év múltán — a saját kérésére —, visszakerült Budaörs­re, igazgatónak. Huszonhét évig töltötte be ezt az ál­lást. Most következett a fel­mentési idő. Bandur Aladár január elsejétől nyugdíjas lesz. — A legutóbb 1980-ban vá­lasztottak meg öt évre igazga­tónak, még négy évig marad­hattam volna. Talán furcsán hangzik, de közrejátszottak az anyagiak, most kedvezőbb fel­tételek között lettem nyugdí­jas, mintha négy év múlva kezdeném. Nem, nem érzem még magam nyugdíjasnak. Naponta bejárok az iskolába, részt vettem az évnyitó érte­kezleten, az ünnepségen is, s igyekszem mindenben segíte­ni az új igazgatót. Nem taní­tok. Igen, hiányzik. Korábban heti négy órám volt. — Két iskolaépület volt itt 1954-ben, összesen 20 tante­remmel. Ma 50 a tantermek száma, régebben tornaterem sem volt, most három is van. Kikupálódott a hajdani isko­laépület is. Azt mondom: szép időszak volt ez, mindenki rengeteget áldozott az okta­tásügyre, szemmel látható volt a gyarapodás. Jó pedagógus­gárda verbúválódott össze Budaörsön. Az pedig nem cse­kélység, ha 120, egyetemet, fő­iskolát végzett ember egysé­gesen próbál hatni a falura. Sok az értelmes kisgyerek, a segítőkész szülő. A község ve­zetői gyakran váltották egy­mást, én maradtam. Büszke? Talán ^arra a vá­lasztásomra, hogy pedagógus lettem. Tudom, hogy közhely, de én tényleg elölről kezde­ném, újra, ugyanitt. A 27 év alatt egyetlen testületi fegyel­mi sem volt, a gyerekek sem idéztek elő súlyosabb gondot, a saját magam szántából egyet­len igazgatói megróvást sem adtam. Több esztendeig bu­kás sem fordult elő iskolánk­ban. A gyerekeket így is napon­ta látom. Az igazgatónő meg­engedte, hogy az iskola egyik szobájában dolgozzak. Jó is így, hiszen kéznél a tapaszta­lat, én meg szívesen adom át. Ismerni kell a gyerekek, a munkatársak mindennapi gondjait, s a legjobb szándék szerint segíteni a megoldást. Tanítóként, tanárként, igaz­gatóként is mindig arra töre­kedtem, hogy elejét vegyem a nagyobb problémáknak, s eh­hez mindig a lényeget kellett tisztáznom. Lehet, hogy ezért tartottak nagyvonalúnak a búcsúztatáskor a kollégáim. Bíztam bennük mindig, s azo­kat a feladatokat, amelyeket más igazgató ki nem enged kezéből, gyakran átengedtem másoknak. Ez is a lényeghez tartozik... Szó sincs nyugvásról. Hu­szonhat évig voltam Budaör­sön a Hazafias Népfront Bi­zottságának elnöke. Társadal­mi tanácselnök-helyettesként folytattam, elköteleztem ma­gam a munkára. Azért most több az időm, több jut a csa­ládra, hobbymra, a gyümöl­csösre, több jut az emberek­kel való beszélgetésre, s visz- szatértem a sporthoz is. Bár, ma már nem focizom, csak szurkolok. Amikor 1947-ben idekerül­tem, kitelepítés utáni hangu­lat volt Budaörsön. Erdélyből, Szlovákiából jöttek az új la­kók. Az alföldi jókedvemmel sikerült utat találnom hozzá­juk. Együtt nevelődtünk, mi, budaörsiek. Jó ügyet szolgál­tam, szolgálok ma is, Buda­örs ügyét. Ebben a városnyi nagyközségben minden orszá­gos ügy sűrűsödik. Van ipa­runk; sok a fővárosba járó dolgozó; nemzetiséglakta te­rület ez; sok munkásmozgalmi hagyománnyal rendelkezünk; az új lakótelep lakói zömmel fiatalok, megsokasodott az óvodások, iskolások száma... Nem félek a nyugdíjtól, nem érzem magam mellőzöttne'k, feleslegesnek. .utánad hosszú sorban tetteid Taksonyban pedagóguscsa­ládban született, s Esztergom­ban 1941-ben kapott tanitói oklevelet. Első és utolsó mun­kahelye az alsónémedi iskola lett. Kántorhelyettes tanító­ként kezdte. Három kollégá­jával 250 gyermeket nevelt. Első osztályában 73 diák ta­nult, bizony népes osztály lenne ma. Hamar megszerette Alsónémedit, s a falu is be­fogadta őt. Annyira, hogy al­sónémedi lányt vett feleségül, s ma is ugyanabban a lakás­ban élnek, ahol a közös éle­tet kezdték. A második vi­lágháború után, 1945 őszén, már a katedrán állt. Akkori­ban a gyerekek hoztak sámlit, hokedlit, azon ültek, s ők üve­gezték az iskola ablakait is — olajos papírral. 1948-ban lett igazgató Lugosi Gyula Alsó- némedin. — Ügy kezdődött: hivatottá párttitkár, s csak annyit mon­dott, hogy legyek én az igaz­gató. Féltem, nem értettem én az igazgatáshoz. Meg azután nem volt se iskola, se peda­gógus. A kezembe nyomták a papírt, ezt itt: Tanár urat azonnali hatállyal megbízom az iskolaegyesítés útján ala­kult állami általános iskola RÁDIÓFIGYELŐ HELYETTESEK. Rapcsányi László úgy készíti műsorait, ahogy a legjobb sakkozók játszmáikat építik. Kérdez va­lamit, lép egyet a gyaloggal, de közben már a végjátékon töp­reng. S bár még le sem ját­szották egészen a partit, -ma­gában már azt rendezgeti, ho­gyan gazdagították erek a részletek az elméletet. Ilyesfajta bravúr a most be­fejeződött sorozat, a Helyette­sek. Egy-egy késő esti riport­ban hallottuk Rapcsányi László beszélgetéseit különbö­ző rendű és rangú helyettesek­kel, minisztériumi, vállalati, hivatali és szövetkezeti veze­tőkkel. Azok a néhány perces riportok csalódást okozhattak, azok számára, akik a cím alapján úgy vélték, a helyet- tesség állapota, a második vo­nal embereinek közérzete után nyomoz a riporter. Ezzel szem­ben érdekes, de a lehető leg­szabályszerűbb beszélgetése­ket, válaszokat hallhattak gaz­dasági életünk, a tudomány, az irányítás, a vezetés aktuális, a társadalom érdeklődésének, fi­gyelmének előterében álló kérdésekre. S ha eme infor­mációkat elraktároztuk is, a válaszadó személyekről eltere­lődött a figyelem. Hiszen mon­dandójuk semmiben sem kü­lönbözött attól, ha helyettük az igazgatók, az elnökök, a hi­vatalvezetők szóltak volna. Így épült fel apró mozaikok­ból észrevétlenül bennünk a riporter szándéka szerinti kép a helyettesekről. A helyettesekről, akik ami foglalkozásuk, hivatásuk szere- tstét, a szakértelmet illeti, egyáltalán nem másodhegedű­sök. Személyükben olyan kulcsembereket kell tisztel­nünk, akik, ha árnyékban dol­goznak is, de helyzetüknél fogva egyszerre elvi és opera­tív irányítói is munkahelyük­nek. Éppen ezért fundamentu­mai, meghatározó személyisé­gei környezetük eredményes (vagy eredménytelen) tevé­kenységének. Effajta kép állt össze a so­rozat darabjai után, s a most vasárnap délelőtti mozaikré­szeket újfajta elrendezésben felidéző összeállítás már csak kiszínezte, kontúrjait erősítet­te a rajznak. E műsor azt sugallta, hogy hitünkkel ellentétben, a he- lyettesség kellemes állapot. Az e pozícióban lévők nem meg- küzdenek feladataikkal, ha­nem valósággal lubickolnak benne. A helyettesség bizton­ságot ad, s lehetőséget teremt a sikeres alkotó munkára. A ma még helyettesség nyugal­mas fedezékében jól érzik ma­gukat a holnap igazgatói, el­nökei, osztályvezetői. Rapcsányi mesteri drama­turgiával, fölényes biztonság­gal rajzolta meg mikrofonjá­val ezt a képet. Ez azonban nem bizonyítja, hogy amit hal­lottunk, az minden részleté­ben hiteles, vagy nemcsak az igazság egyik fele. Helyettesnek lenni gyanúm szerint nem is mindig olyan kellemes állapot. A helyettes­nek, a második embernek nincs mindig elegendő eszköze ahhoz, hogy érvényesítse ter­veit. megvalósítsa elképzelé­seit. Kanosszajárás féltékeny, kicsinyes, diktátor hajlamú főnök mellett másodhegedűs­nek lenni. S a helyettesek kö­zött is vannak törtető jelle­mek-, vagy csak olyanok, akik képzetlenek, igénytelenek vagy gyávák, akik nem mondanak se igent, se nemet. A helyettesek tarsolyukban hordozzák a marsallbotot, egyikük-másikuk előreléphet. Nem lesznek örök helyettesek. Cs. A. igazgatói teendőinek ellátási­val. Cseh Tivadar, a dunaharasz­ti igazgató segített. Kezembe nyomott egy rendtartást és egy állami számviteli utasí­tást, s hozzáfűzte: — Kezdet­nek ennyi elég lesz, a többi majd jön magától. Nem jött. Eleinte kéthetente készítet­tünk új órarendet, az egykori katolikus és refomátus iskola 11 pedagógusa kevés volt az 504 tanulóhoz, kiváltképp, ha valaki meg is betegedett. A szervezetlenség miatt eleinte nehezen boldogultunk, há­rom-négy évbe telt, mireúgy- ahogy rendezett lett az iskola élete. Közben tanultam is, ma­tematika-fizika szakot végez­tem, tanított Péter Rózsa, öve­ges József professzor is. 1952- tőt mutatott a naptár, amikor a minisztériumból kerestek, hogy elküldenek az igazgatók iskolájára. Azt mondtam: én tanítani szeretnék, úgysem, le­szek sokáig igazgató. Azután — talán a hűséges természe­tem miatt —, maradtam. Harminchárom év, nem cse­kélység. Mégis hazudnék, ha azt mondanám: nehéz szívvel megyek nyugdíjba. Derűsen fogtam fel az ügyet, készül­tem is rá. Vásároltam néhány szerszámot, kisgépet, s ahogy eddig is, ezután is barkácso­lok szemléltetőeszközöket a fizikaszertárnak. Az unokám­ra is kerítek időt. Persze, a tanévnyitó óta nem volt egyet­len nap sem, hogy ne láto­gattam volna az iskolába. Szí­vesen fogadnak most is, talán mert jó szóval, megértéssel, türelemmel neveltem, s így próbáltam igazgatni az isko­lát is. Csak egyetlen rézkul­csot tartottam meg, az első irodaszekrényem kulcsát. Ké­sőbb az íróasztalom zárját is átalakítottam, hogy erre a kulcsra járjon. Lehet, hogy nem véletlen az: sok alsóné­medi pedagógus törzsgárdatag, s az egykori tanítványaim kö­zül 12-ten ma az iskolában dolgoznak. Büszke vagyok rá­juk, s minden gyerekre, aki boldog, munkáját szerető fel­nőtté cseperedett. Ogy val­lom: tanítani is, nevelni is sokféle módszerrel lehet, de sikerre csak a hivatásáért rajongó, a tanítványait le­nyűgözni tudó pedagógus jut. Amikor búcsúztattak — bár nem volt ez végleges búcsú—, én is megkaptam a tanévnyi­tóra szóló meghívót. Ez a ká­rolyi Amy idézet állt rajta: Ne gondold, egyedül mégy, / Utánad hosszú sorban tet­teid ... Azt hiszem a nyugdíj­ba menő igazgató sem kivétel. Lejegyezte: Vasvári G. Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom