Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

ma A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1981. OKTOBER 18., VASÁRNAP Kinőtték a gyerekcipőt Gyógyító talpbetéttel gyártják Bőr helyett textil felsőrész Űj üzemcsarnok mutat utat annak, aki a 'Szűcs-telepen' a cipőgyárat keresi. Már a gya­logos vasúti felüljáróról lát­ni a kétszintes, csupa üveg épületet. Szó szerint csupa Üveg a hatalmas csarnok, mert nemcsak ablakai, de a kozta­lak is átlátszóak. Zöldes, át­tetsző, jo’ hőszigetelő kopolit- ból készült még az irodák fa­la is. Saját, mintegy 25 millió fo­rintos beruházással építi a PEMÜ, s itt kap helyet két műhely, az irodák, a tanács­terem, a tanműhely, szociális helyiségek. Néhány hónap múlva beköltözik ide az egész gyár. Hivatásos szervezők A téli kollekció — gyer­mek- és lánykacsizmák, posz­tó, házi cipők — még a régi , pavilonokban készülnek. Bár szűkös a hely, de a gyártási folyamat könnyen áttekinthe­tő, anyagtovábbító szalag se­gíti a munkások kiszolgálá­sát. Közvetlenül a termelés­ben 120—130-an dolgoznak, főként nők. Egy-egy részmű­veletet végeznek, s ezt nem mindenki tudja megszokni, mint ahogy azt se, hogy egyé­ni teljesítményük után kapják bérüket. Így aztán nem köny- nyű új betanított, vagy szak­munkást nyerni. Tudják ezt a gyár vezetői, mint Sípos Bá­lint igazgató elmondta, t<>_ vábbra is a meglevő létszám­mal kell egyre több gyermek­cipőt gyártani, ebben az év­ben például félmillió párat. A néhány éve bevezetett technológia elősegítette a ter­melékenyebb gyártást, s a ha­tékonyságot most munkaszer­vezéssel szeretnék növelni: tárgyalnak a Munkaszervezé­si Kutató Intézettel. Arra ke­resnek választ, hogy hogyan lehet átgondoltabb szervezés­sel jobban, többet termelni. A gyár kollektívája féléves ter­vét 5 százalékkal túlteljesítet­te, idén 80 millió forint érté­kű cipőt állítanak elő. A tel­jes kollekció a tervezők szo­bájában látható. Bébicipők, szandálok, gyermek- és lány- kacsiizmák, és az újdonság, a textil felsőrésszel készült ci­Ültesse ki-ki kedvére Facsemetékkel népesülő kert Háztájiba: szakaszosan termőt Az őszi nap pazarlón ont­ja sugárözönét. Ha az ember széttekint kertjében, a fák és cserjék mégis az elkerül­hetetlen \ tél előjelét is idé­zik. Színesednek a lombok, ’ beérnek a termések, zajosan hullik a vadgesztenye a fák­tól, terítve a tölgyfa alja mákkal, ezernyi színben ját­szik a szőlőlevél, veresre for­dul a cserszömörce lombja. A szeptember, október egy­ben a gazdák számára a sokféle teendő időszaka. A szüret, a talajelőkészítés, ■gabonavetés, az őszi .zöldsé­gek betakarítása sok . gondot jelenthet a kertószkedőknek. Jó fajta kell Országszerte, így Cegléden is sok a szórványgyümölcs és az idős szőlőskert. Ezek le­cserélése fontos feladat, ám számtalan kudarcot rejthet magában. Alaposan tájéko­zódni kell a fajtáikról, mert ez alapvetően szükséges a fák, cserjék telepítéséhez, hi­szen a jó fajta fél siker. De más szempont sem elhanyagolható: a művelés­mód megválasztása, a met­szési mód, trágyázás, a he­lyes növényvédelem komoly szerepet játszik a termőké­pesség kialakításában. Hogy mit érdemes telepí­teni, ahhoz a keretet az igény, a termésfelhasználás célja, az ültetvény mérete, a gazda lehetősége, a rendel­kezésre álló pénzösszeg szab­ja meg. Kiskerteknél, ha sa­ját szükségletet, fogyasztást kíván az ültetvény kielégíte­ni, a „sokfajtájúság” elő­nyös. Legyen kora tavasztól késő őszig zöldség, gyümölcs és a kert mutatós is legyen, ez sem felesleges igény. Frissített talaj A saját felhasználáson túl. főleg olyan gyümölcsfajokkal érdemes foglalkozni, amelyek rosszul vagy egyáltalán nem termeszthetők színvonalasan a nagyüzemekben. Ezért a kajszibarack, őszibarack, nyári gyümölcsök, a bogyó­sok, s minden szakaszosan termő fajta a házikertbe va­ló. A vegyes hasznosítás min­dig kedvező, hisz frissen is fogyasztható gyümölcsfelesle­günkből lekvár, befőtt, dzsem, esetleg szörp is készülhet, s ajánlható a gyümölcsaszalás is. Tehát az őszi gyümölcsé- szeti gondok- főleg telepítés­sel együtt lehetnek számotte­vőek, s épp itt csak néhány fontosabb szempontra, buk­tatókra hívhattuk fel a fi­gyelmet. A bőséges szervestrágyázás, a mélyíorgatás, a talajuntság figyelembevétele, a . jó mi­nőségű szaporítóanyag növeli a fák eredési százalékát és egyúttal az ültetvény értékét, A minimális növényvédelem, illetve kevés metszési mun­kával egészségesen tartható gyümölcsfák sok felesleges költségtől, pazarlástól menthe­tik meg a gazdát. Csak egy oltott ág Konkrétan nem javaslunk egyetlen fajtát sém. Ennek oka egyszerű: a rendelkezésre ál­ló könyvek alapján ki-ki íz­lése, lenetősége szerint a meg­felelőt kiválaszthatja. A na­gyobb gond úgyis a beszerzés. Sohasem szabad különben megfeledkezni a megporzás- ról, önmeddő fajták esetében. Aki tud oltani, az önmeddő fa egyetlen ágának átoltásá- val biztosítani tudja a meg- porzást. Az oltványok egy részét ne­héz beszerezni. Ezért jó előre érdeklődni efelől, mert idő hí­ján gyakran csak silány anyag kerülhet eltelepítésre, ami semmiképpen sem kívánatos.­Itt említjük meg, hogy a ceglédi kutatóintézet, bár évek óta értékesít facsemetéket, el­sősorban nem a lakossági igé­nyek közvetlen kielégítéséért működik. A termelt oltvány- mennyiségnek csak kis hánya­da kerülhet házikerti felhasz­nálásra. A mindenkori leraka­tok, áru-faiskolák töltik be ezt a feladatot. S. D. Ég aíaff, föld feleli Daru rakja a családi fészket = Esetlenül bukdácsolunk a még úttalan, járda nélküli, 5 hatalmas udvaron, a Kossuth Ferenc utcai építkezés te­lj rületén. Hátbalök a hűvös szél, szembe szalad a reggeli I fény. Körülöttünk álmos szemű férfiak, fázósan össze- 1 húzódó asszonyok lesik hunyorított szemekkel a mun- = kacsapa t-vezet ők szavait. Bállá Pál is elindul munka­eszköze, a KB—160/2-es jelű toronydaru felé. A harminc­két éves, száifatermetű férfi számára most megszűnt a külvilág: a daru, s a panelek — leendő otthonok falai —kö­zött érzi igazán jól magát. Madártávlatból — No, nem az emberek, a cimborák elől bújok a -ma­gasba! — mutat a felhők fe­lé. —■ Szeretem ezt, a daru- kezelést. Tudja, én fölfelé nézni mindig szerettem. Ám felülről nézni méginká'bb. Egy pontból nézni a jövőt? Irigylem Bállá Pál örömét... Hátratekerem a fejem, s úgy lesem a daruvezető fül­kéjét, ám így messziről csu­pán apró doboznak tűnik az a kalitka. A diaru gémjén most üres vashorog kők adózik. — No, indulhatunk? — kér­dezi Bállá Pál. Mármint fölfelé — mondja útközben —, majd ott beszél- gethetünk._ Jákob álombéli lajtorjája lehetett hasonló, mint e da­ru meredek grádicsa. S hogy a pátriárka angyalai mennyi idő alatt közelítették meg is­tenüket, nem tudóim, minden­esetre és hosszú, óráknak tű­nő percek alatt értem föl a meredek kapaszkodón. Hetven lépcsőfok, föl, harminc méter magasban... A felhők még messze van­nak, de távoli valóságnak tű­nik alattunk a föld is. Az utcákon a gépkocsik — játék­szerek. Az emberek — apró hangyák. S alattunk a város, az októberi fényben ébredő Cegléd, csodálatos színekkel. Micsoda fenséges panorá­ma! A négy égtáj Cegléd négy­féle arcát mutatja be. Kelet felől a kórház épülete töri ketté a még vörös, újszülött napfényt, északról vonatfütty szalad a „legújabb város”, a lakótelep fölött. Déli irányban Dózsa piaca, Kossuth tere látszik, s nyugaton a Budai úti hétvégi kiskertek mesebe­li házikói. Bállá Pál elégedetten nyug­tázza észrevételeimet, s hogy alattunk megérkezik a panel­szállító tréler, a kapcsolókhoz nő a férfi mindkét keze. Sze­me a földet, figyeli, a katonás rendben sorakozó paneleket, a daru horgán megfeszülő köte­lek mozdulatát, ötvenkét má­zsát emel a horog, húsz cen­tit billen a kosár. — Ez a legsúlyosabb. A vá­laszfal. Két óra múlva kész az első lakás. A mai első, ter­mészetesen. De, ha nem ha­ragszik, most szűkszavú le­szek, első a munka. Beeme­lem a panelt, s akkor foly­tatom. Nem haragszom. Távcsővel sem centi a centi innen. Érez- mi kell a millimétert is. Ha stimmel a lyuk és a csap, meg­pihen a gép — helyén van a fal. A Hanoi szocialista bri­Tervezzünk csiperesiezőt gád — Bállá Pál munkatár­sai — két tagja billenti a pa­nelt. Felnéz a harmadik, füty- tyent, s a darukötél meglazul. Koppan a horogpár, kilencven fokos fordulat jobbra: jöhet a következő betonfal. Aztán a betonkeverőhöz kú­szik a „tepsi”, így hívják a la­pos acelfedőt, melyre a be­tont, az építőipar ragasztóanya­gát rakják — s majd’ köbmé­ternyi beton emelkedik a má­sodik emeletre. Amíg betonoz­zák a paneleket, Bállá Pált hallgatom. Család, otthon, munka. S a város, Cegléd, me­lyet ő, mint a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója épít annyi munka­társával. Egy üveg bor története — Szeretem ezt a várost, bár Kecskemét is gyönyörű. Ott lakom két gyerekemmel s a feleségemmel. Házgyári la­kásban, persze ... Azt ugyan nem építettem, de a szomszé­dos házak mindegyikét, igen. Darukezelőként dolgozom most, de van bizonyítványom ács, hedesztö és nehézgépkeze­lő szakmákból is. Hat hete va­gyok ezen a gépen, naponta három új otthon készül el a daru alatt Újra mozdul egy panel a fényben. — Tudóim az alaprajzot, is­merem a falak helyét S ha van néhány perc szabad időm, az utat nézem, vagy éppen az alapozók munkáját. Délidőben lemászom a grádioson, ebé­delünk. Gyakran jönnek a leendő lakók, s kérdezik: mi­kor már? Az egyik liternyi bort is hozott. Nem ittuk meg, csak este, hazafelé. Nem az ellenőrzéstől félek, én nem iszom munka után sem. Ez olyan .kivételes eset volt Jó szívvel adta a fiatalember, mondja, szorongnak a sivár albérletben, siessünk az épít­kezéssel. Ennél nagyobb tem­pót nem bír a gép ... Teával kínál. Jólesik a for­ró ital. Itt, fönn, nagyon fúj a szél, nem fékezi semmi a sü­völtőt Embertől emberig Bállá Pál szeme, akár a sasé. Messzetekintő férfi, nyu­godt ember. — Az. Ezt a munkát más­képpen el ne vállalja senkii Nálunk láthatja, embertől em­berig utazik egy-egy panel. Elég egy rossz mozdulat, s temetésre szólíthat a fekete zászló. Tizennégy éve dolgo­zom a szakmában, még egy karcolást sem ejtettem a kol­légák kezén. Reggel hattól délután négyig tart a műszak, Bállá Pál mű­szakja. Van, hogy túlóráznak! is. — Láttam már a várost; Ceglédet esti fényben is. Gyö­nyörű. A lámpák olyankor énekednek, s a csöndesülő ut­cák betonján szalad a fény. De mondom, nappal is szép ez a táj. A múlt héten olyan tiszta idő volt, hogy nemcsak Abonyt, Szolnokot, de a MátrQ alját is láttam innen a ma­gasból. Innen, ég alatt, föld felett. Ezt a munkát lehet szeretni. Mint a napot, a,z ér­lelőt, melynek reggeli suga­rait én látom meg először Cegléden. S erre büszke va­gyok... Besze Imre Törteién: Vendégük: Földes Anna író—olvasó találkozó lesz hétfőn, október 19-én délután fél öt órai kezdettel a törteti községi könyvtár klubszobá­jában, az író vendég Földet Anna lesz. Újszerű szakmai versenyt rendeztek az ÉVIG ceglédi gyárában a minap. A csapatoknak csőperemező készülék tervezése és kivitelezése volt a feladatunk. A munkacsoportokban mérnökök és a szakmunkások egyaránt helyet kaptak. Képünkön: az ÉVIG Il-es csapata Apáti-Tóth Sándor felvétele Kossuth Petőfi iskolájában A múzeumi hónap alkalmá­ból Aszódra látogatott a ceglé­di Kossuth Múzeum egyik ér­tékes anyaga, a Kossuth-arcké- pek gyűjteménye. Az ezekből rendezett kiállítást Reznák Er­zsébet, a ceglédi intézmény népművelő muzeológusa nyitot­ta meg a napokban a Petőfi Múzeum patinás falai között. Előzmények „Aszód — ! — ! — Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendeig tanultam ... aka­rom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csi­nálni — 2. Itt voltam először szerel­mes — 3. Itt akartam először színész- szé lenni.” Igen, Aszód kulturális életé­ben Petőfi Sándor a kulcsszó. Az ezerhétszázas évek elejétől működik itt a gimnázium, ré­gi nevén scola latina. Ide jött tanulni 1835-ben az ifjú Pető­fi. S bár 1845-ben írt Üti jegy­zeteiben humorosan a „jártam iskolába” kifejezést alkalmaz­za, valójában kevés iskola volt olyan kedvező hatással fejlő­désére, mint az aszódi. Az alma materben — a föld­szintes épületre az 1870-es években emeletet húztak — 1931-ig tanultak a diákok. Az­után átköltöztek az új, három- szintes középiskolaépületbe. Époen ötven éve történt. A hajdani scola 1958-ban állt ismét a művelődés szolgálatá­ba. Először csak helytörténeti gyűjteménynek adott otthont, az emeleten még lakások vol­tak. Később az esész énület fel­szabadult, a gyűjtemény mú­zeummá alakult. Kiapadhatatlan forrás A Galga parti település mú­zeuma országosan ismert ottho­na a letűnt korszakok doku­mentumainak. A környék szin­te kiapadhatatlan forrása a különböző kultúrák emlékei­nek. Műhely is a Petőfi Mú­zeum. Múzeumi füzeteit Asz­talos István igazgató szerkesz­ti. A sorozat a huszadik szám felé közeledik. Bár ezek — a többi múzeumi kiadványhoz hasonlóan könyvesboltokban nem kaphatók — felbecsülhe­tetlen értékű őrzői, ismertetői múltunknak. Az Intézmény iránt a kör­nyéken megnyilvánuló tisztele­tet nem csupán a Gaípa-völgyi lakosság hagyomány- és múlt- szeretete magyarázza, hanem az a csodálatos tény is, a mú­zeum nemcsak azért viseli a költő nevét, mert ő Aszódon tanult, hanem azért is, mert abban az épületben tanult, amelyik most a múzeumnak ad otthont. Kései találkozás Nézelődöm az egymásba nyí­ló termékben. Olvasom a felira­tokat, a számtalan dokumentu­mot, értelmezem a képeket, a tárgyakat. Az egyik helyiség­ben Petőfi Pest megyei életé­vel, utazásaival ismerkedem, a másikban Kossuth portréi kö­szöntének rám. • Történelmi a hangulat. Kinn a mindkettő­jüktől , idősebb evangélikus templom delet harangoz. Hang­ját hogy is felejthetné el, aki egyszer itt tanult! Kossuth és Petőfi külön-kü- lön, » századunk meghatározó politikusa és költője volt, ne­vük együtt 1848-at jelenti. De Kossuth maradandót alkotott az irodalomban is, a retoriká­ban. Petőfi a márciusi ifjak- kal, politikai tettként kihar­colta az évszázad legszebb nap­iát. Az összefonódás sokszoros tehát. A vendéglátó és a vendég közel azonos célokért küzdött. Közösen végzett tevékenysé­gükről azonban nem olvasha­tunk a történelemkö.nvvekben. Most — talán mondhattok — rési tartozását rótta le Kossuth ellátogatott Petőfi iskolájába. Balázs Gusztáv ISSN 0123—3500 (Ceglédi Hírlap) pók, szandálok sora, melyeket a BNV-n is bemutattak. Drága és nehezen beszerez­hető a jó minőségű bőr, s mert egyre nagyobb az igény az olcsó, de tartós gyermekci­pők iránt, többféle színben, divatos fazonú textilcipőket a jövőben nagyobb tételben gyártanak. Komótos lábbelik Decemberben már az üzle­tek»® kerülnek, a ceglédi, itj méretezésű gyermeticipoK. Egy számon belül, több szélesség­ben Készülnek. Nehezebb lesz a cipőgyáriak dolga, de nem bánják, mert részükről ezzel kevesebb lesz az eladatlan ci­pó a kereskedelemben. Tervezik, hogy már a har­mincegyesnél kisebb lábbeli­ket is külön fiú- és lányka- fazonban. gyártják. Bizonyara örömmel vennék a szülők, — előzetes felmérés alapján 40 —45 ezer párra már most igény van — a harántemelős öetettel készülő gyermekcipő­ket, mellyel a bokasüllyedés sikerrel megelőzhető. A betét azért újdonság, mert az ed­digiektől eltérően nemcsak a talphoz simul, s emeli, de ol­dalt is támasztja a gyermek lábát. Ortopédszakorvos vé­leménye szerint is kiváló az ilyen talp, s mivel Cegléden az óvodás köfúák több mini 20 százaléka lúdtalpas — való­színű, hogy országosan is ez a helyzet —, jó lenne minél előbb az üzletekben látni a komótos lábbeliket. Kifizetődne Remélhetőleg megvalósuló terv, hogy bevezetik a talp­készítésben a fröccsöntött el­járást. (A közismert Siesta ci­pők is így készülnek.) Elég jelentős gépi beruházást, spe­ciális szerszámokat igényelni ez, de kifizetődne, hisz’ csali az áttérés 30 százalékkal nö­velné az egy főre eső terme­lési értéket. Nyerne a gyár, és a vásár­ló is, az ilyen fröccsöntött ci­pők tartósak — rendkívül haj­lékony a talpuk — változatos formában, méretben, fazon­ban készülnek. Keresettek, í a piaci igény egyre inkább a korszerű' termékszerkezet ki­alakítására készteti a vállala­tokat, így a Ceglédi Cipőgyá­rat is. Győrffy Annamária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom