Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

6 1981. OKTQBER 18., VASÄRNAP Betegek - tekervényes úton Másutt sikerült, Vecsésen nem Ha az egészségügyről esik szó, hirtelen megemelkedik, in­dulattól fűtött lesz a vecsési emberek hangja. Elkeseredet­tek. Immár hónapok óta. S hogy miért? Hallgassuk meg őket, az ügyben érdekelteket. Semmi sem változott A szó elsőként lapunk ve­csési tudósítójáé, Fekete Gi­zelláé, aki ezt írta: — ... 23 ezernyi mostoha- gyereke van Pest megyének... Átfogó rendelkezéssel határoz­ták meg az emberek egészség- ügyi hovatartozását, s 1981. jú­nius 1-én a probléma sűrűjé­ben találta magát a nagyköz­ség ... A vezetőktől most azt várják az emberek, hogy for­dítsák vissza az idő kerekét... Az itt élők közül nagyon so­kan Budapesten dolgoznak, tanulnak ... Vecsés a buda­pesti XVIII. kerületi szakren­delő megépítése óta tartozik a fővároshoz, s júniustól Monor- ra kell utazniuk a betegeknek. Korábban nem volt útiköltség, s most az utazás idővesztesé­gekkel is jár... A monori ren­delő még máig sem tudott fel­készülni a 20 százalékkal na­gyobb betegforgalomra... Szíj jártó Lajos, nyugdíjas tanácstag: — Utólag jöttek csak a me­gyei tanáv egészségügyi osz­tályáról, .hogy összehívják megbeszéi/.re — két ízben is — a kílség lakóit. Türelmet kértek,/de hiába nem változott semmi sem. Én már levelet is írtam \ televíziónak, a máso­latát —\ tájékoztatásul — el­küldtem'T'^^szségügyi Mi­nisztériumnak is. — Azt írtam, ami a tScj; az itt élők és a járás, a település ve­zetőinek megkérdezése nélkül döntöttek, s. így hátrányos helyzetbe, kerültek a vecsési-' ek. Imntáf hónapok óta olyan rendelőintézethez küldik innen az orvosok a betegeket, ahol hiányosak a feltételek, s így nem mindenkit láthatnak el. Fejetlenség van, a körzeti or­vosok is tájékozatlanok, elő­ször mindenkit Monorra irá­nyítanak, ez pedig kétszerié messzebb van, mint a buda­pesti rendelőintézet. Ráadásul onnan gyakran tovább küldik őket. A faluban több ezer alá­írást gyűjtöttek már az em­berek, hogy visszaállítsák a korábbi helyzetet. Mostaná­ban hallani már olyan hango­kat is: nem lenne baj, haMo- norhoz tartoznánk, csak ott lenne minden egy helyen ... — A levelemre a televízió türelmet kért, de egy másik levélíró — Polányi József — választ is kapott a megyei ta­nács egészségügyi osztályának vezetőjétől. így hangzik a leg­fontosabb része: .. az Egész­ségügyi Minisztériummal, a Fővárosi Egészségügyi Főosz­tállyal újrakezdett tárgyalás alapján felülvizsgálják a Ve­csés lakosságának járöbeteg- ellátására vonatkozó döntést, és a helyi párt- és állami ve­zetés bevonásával mindenki számára elfogadható végleges megoldást igyekszünk keres­ni”. Nagy hátránnyal VIonos Ferencné, a vecsési íács egészségügyi előadója: — A tanácshoz sok panasz cezett, útón-útfélen ez most téma. Különösen az i dósak­k. akiknek kicsi a nyugdíja, ad az utazás, a nagyobb tá- Iság. A monori szakorvosi- ídelőintézettől eddig vagy' siencilezett listát kaptunk: ílyik betegséggel, melyik ideiében fogadják a betege- t, Monoron, Pestlőrincen. gv a Semmelweis Kórház idelőintézetében. Most a ká­ra rendelő között inaáznak a ciensek. Az érdeklődőknek t szoktam tanácsolni, kér- zzék meg a körzeti orvost igv melyikbe indultának, ő óra készen tudja a betégel- tás helyeit. Dr. Tury István, ügyvezető irzeti orvos így beszélt: — Az új betegbeutalási ren­delet Vecsésen mind a járó- betegekre, mind az orvosokra nézve hátrányos. A betegek most nehezebben érik el a szakorvost. Mégis: azt hiszem több az indulat az ügyben, mint a tényleges hátrány, hi­szen a csévharaszíi, kókai, bé- nyei betegek a vecsésieknélis komplikáltabb úton jutnak szakorvoshoz. — A felháborodást elsősor­ban az szülte, hogy eddig egyetlen (közelebbi!) rendelő- intézethez tartoznak a vecsé- siek, most pedig távplabbra, s három helyre kell menniük. Ennek az az oka, hogy Mono­ron, nem nyújthatnak minden szakorvosi ágban ellátást, így például teljesen, vagy részle­gesen hiányszakma a szemé­szet, a reumatológia, a sebé­szet. — Vegyünk egy példát: reumás a beteg, így a Rókus Kórház rendelőintézetében kap szakorvosi ellátást. Felmerül a nőgyógyászati betegség gyanú­ja. Emiatt a szakvizsgálatra Monorra kell' utaznia a pá­ciensnek, majd a leletekkel is­mét jelentkezik a Rókusbán. Ezután már csak a végered­ménnyel jön a vecsési körzeti orvoshoz... Tény, hogy a ren­delőintézetben igyekszenek minden kiegészítő vizsgálatot helyben elvégezni, de ennek ellenére bonyolultabb most a helyzet. — Van persze előnye is az új rendeletnek. Megnőtt az itt élőknek jutó szanatóriumi ágy száma, s például most a reu­más betegeknek több jut a ke- repestarcsai kórházban, mint régebben a XVIII. kerületi szakrendelő hátterét adó fővá-. rosi kórházakban. — Mert hosszabb lett a be­teg útja, az erre fordított idő miatt, egy-egy beteget most to­vább kell táppénzes állomány­SZÖT a vasúti jegy árát visz- szafizeti a pácienseknek. Ami viszont nagyon lényeges: ép­pen a fo cél, az integráció tel­jesebbé tétele nem valósul meg így: a korábbi egy szak­rendelő—több kórház képlet ekképp módosult: több szak­rendelő—több kórház... Keresik a kiutat Ezt mondja a gondokról Nagy István, a vecsési nagy­községi pártbizottság titkára: — Minden előkészítés nél­kül; máról holnapra változtat­ta meg az intézkedés a vecsé­si betegek helyzetét. Az itt élő 22 ezer 434 ember korábban egyetlen helyre, a pestlőrinci szakorvosi rendelőintézethez utazott minden szakorvosi problémával. Most csak elmé­letileg egyetlen (valójában több) intézet látja el a felada­tokat. Az első gond éppen eb­ből fakad: gyakran hiába utaznak a beteg emberek, to- vábbküldik őket. Egy-egv be­teg vizsgálata néha három napig is eltart. — A második az utazás. Ve­csésen 9 ezer Pesten dolgozó ember él, nekik eddig útba esett a, pestlőrinci szakrende­lő. A többi helybélinek is szin­te kivétel nélkül volt busz- bérlete. s a fató. két részéből két különböző úton is gyakor­ta indult busz Pestre, a ren­delő felé. Monorra az itteni­ek e?v része móst csak átszál­lással juthat el. az utazás hossza, ideje, ára duplája a ré­ginek. — Végül ide kívánkozik az is; az emberek sérelmezik, hogy sem ők, sem a község és a járás vezetői nem kaptak semmiféle előzetes tájékozta­tást. senki sem kérdezte meg. nekünk jó-e a mai napig is tartó megoldás, és vázolhat- *uk volna, mi miért hátrányos. Tudomásom van arról, hogy 9 iárás és a megye vezetői már hónapok óta keresik a kiutat, de hogv ez milyen lesz. az még a\ jövő kérdése, a fővá­rossal folvtatott tárgyalások eredr" én vétől függ ... — Sokat segítene, ha a VI. ötéves terv ideje alatt az él­' képzeléseknek megfelelően, a vecsési központi körzeti orvo­si rendelő építésé megkezdőd­hetne. Itt ugyanis a terv sze­rint nemcsaa körzeti orvosok rendéinek majd, hanem a fo­gász, a nőgyógyász, a gyer­mekgyógyász is, lesz laborató­riumi és EKG-yizsgálat, s ta­lán fizikotherápia is. A pénzt csak az évenkénti fejlesztési alapból hozhatnánk össze, s hamarabb épülne fel a rende­lő, ha előleget kaphatnánk. — Nem beszélt még a szak- rendelés ügyében legilletéke- sebb, dr. Csernus Alan, a já­rási hivatal egészségügyi osz­tályvezetője, egyben az ominó­zus monori járási szakorvosi rendelőintézet igazgató főor­vosa. Övé hát a szó; — Mennyire felkészült a rendelőintézet? Nos, a mosta­ni körülmények között nem is lenne képes Vecsés 23 ezer la­kójának maradéktalan, teljes körű szakorvosi ellátást nyúj­tani. Eredetileg 23 munkahe­lyes és 8 szakmás az intéze­tünk, de jelenleg hiányzik 13 orvos, nincs gégészeti, uroló­giai, szemészeti rendelésünk, s egy műszakos például a sebé­szeti, nőgyógyászati, a röntgen és a laboratóriumi ellátás. Hirdetjük az állásokat, a leg­többhöz lakást is kínálunk a jelentkező orvosoknak, de mégis nagyon kevesen jönnek hozzánk munkavállalási szán­dékkal. Aki nem üti meg a mértéket, azt nem vehetjük fel, a gyógyítás színvonalából nem engedhetünk —, ez is a betegek érdeke. — Azt hiszem, Monor pont annyira van távol Budapest­től, hogy az ott élő orvosok­nak már ne érje meg naponta ide ingázni, a fővárostól tá­volabb élőknek pedig még nem eléggé vonzó. A másik, ami e helyzetben közrejátsz­hat: eddig nagy volt a fluk­tuáció a rendelőintézet és a ban tartani- -Ami. a-,m£güöY£=_ .-járási. egészségügyi -o*a±ály-ve- iradett -úti ■zetőt - gBréBenr^'lgrasgs'rSgfcr beszélni sem lehet. Ez lenne a megoldás — A monori rendelőintézet dolgozói sem örültek, amikor megtudták, hogy újabb 23 ezer ember gyógyítása a feladatuk. Hiszen a vecsésiek türelmet­len betegek, megnőtt nálunk a zsúfoltság, s a munkánk vagy egynegyedével több lett. Természetes persze, hogy a vecsésieket ugyanolyan lelki- ismeretesen gyógyítják orvo­saink, mint a többi páciensü­ket — erre esküdtek fel. Vi­szont a gondon ma csak úgy tudunk segíteni, hogy a szak­ellátásban más intézetek is részt vesznek, s ez bizony a betegek utaztatásával jár. — Ügy vélem, a vecsésiek- nek csak két megoldás lenne igazán jó: ha minden tekintet­ben ellátná őket a pestlőrinci intézet, vagy ha ugyanezt nyújthatná a monori. Minden egyéb megoldási lehetőség a mostanihoz hasonló áldatlan állapotokat szülne. Én a ve­csésiek által oly hőn áhított változat, a Budapesthez való visszakerülésük híve vagyok, hiszen az a rendelő közelebb van Veeséshez, mint a mo­nori. Emellett szól az is, hogy a pestlőrinci rendelő háttere most egyedül a Dél-Pesti Kór­ház. a monori rendelőé pedig a Semmelweis, a kerepestar- csai és a ceglédi kórház, né­hány; orvosi szakmában a fő­városi klinikák, a váci kórház és a budapesti István Kórház is „besegítenek”. Most min­den azon múlik; tud-e támó- gatást adni a budapesti egész­ségügyi hálózat, elbírja-e ka­pacitása a többletterhet. ★ Az új betegbéutalási rende­let Pest megye csaknem vala­mennyi településén egyszerű­sítette. áttekinthetőbbé tette a betegellátást, megvalósította a gyógyítók munkáiéban a te­rületi elvet, könnyítette az in­tegrációt, kiegyenesítette* a be­tegek vargabetűs útját. Vecsé­sen nem. Huszonháromezer ember várja a mielőbbi meg­oldást ... Vasvári G. Pál A merev szárnyú repülőgépek kőről az M—18-Ss Dromeúáré a jövő A termőföldek légi gondozói Hantos István és Szabó Károly az utolsó csavartf: átvizsgálják a csUlaamotort „Az emberiség nem marad örökké a Földön, a fény és a tér keresése közben kezdetben félénken lépi át az atmosz­féra határát, azután meghó­dítja magának a Nap körüli egész térséget." Félmillió felszállás Ciolkovszkij romantikus megállapítása jellemzően tük­rözi a nagy repülési felfedezé­sek korának bizakodó hangu­latát, s végül is igaznak bizo-i iW'o£U.C£-TalC-Í e<jhdúlták- e . a repülés megalapozói, hogy a Földtől elrugaszkodó gépek egyik legnagyobb közvetlen haszonnal járó tevékenysége csupán a földfelszín felett három—hat méteres magas­ságban kifejtett 'munka lesz? A vendég szármára azonnal feltűnik a budaörsi repülőtér szépsége. Talán ez a legszebb fekvésű repülőtér hazánkban — így vall kísérőm, Nagy Csa­ba, a pilótaoktatást szerve­ző osztályvezető-helyettes is. Sziklás hegyektől övezett tá­gas fennsík a fel- és leszálló-, pálya. Szé'én egyenes sorban állnak a MÉM Repülőgépes Szolgálatának ' gépei: az év­tizedes konstrukciójú, megbíz­ható An—2-esek — népszerű nevén Ancsák —, mellettük az új léngyel M—18-as Drome- dárok és a szinte tudomá­nyos-fantasztikus művekből előlépett mutatós — sárga KA—26-os helikopterek. Hamarosan kiderül azon­ban, hogy inkább hasohlít egy ipari üzem tevékenységéhez az itteni munka, mint kü­lönleges attrakcióhoz. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy az érdeklődő idegennek nem-, éi- ménysasriSog-taiálkrozás az ál­talában mégiscsak könyvek­ből. vagy a magas égből is­mert technikai szerkezetek­kel. Ki hinné: a mintegy két­száz darab légieszköz a múlt évben kétezer híján félmillió felszállást hajtott végre. Alacsonyan és lassan Többek szerint ez az iga­zi repülés. A pilóta csaknem teljesen magára van utalva. Alacsonyan és viszonylag las­san repül • a géppel — épp ez a nehéz —, de gyorsan kell manővereznie, a fordula­tokat csaknem derékszögben Budaörsön Javítják a szocialista országok mutatós KA—26-os helikoptereit is kell elvégeznie, a századik al­kalommal sem lanyhuló figye­lemmel. Közben ügyel a ma­gasfeszültségű vezetékek, a fasorok, épületek elkerülésé­re, s természetesen a munká­Agyúval fácánra? A vadászat nemcsak sport Ágyúval fácánra? Erre gondolhat az, aki először hall vadgazdálkodási termelési rendszerről. A termelési rend­szer ugyanis a köztudatban magas fokon szervezett, gépe­sített termelési eljárást jelent. Ám mit lehet a vadgazdálko­dásban magas fokon gépesíte­ni: a puskát? Aligha. A vadgazdálkodási termelési rendszer üzletággá fejlődött, többé-kevésbé exklu­zív passzió — jó pénzért. Ma­gyarországra évente több ezer olyan külföldi vadász érkezik, aki — ha például nagyvadra puskázik — .még a mellélövé­sért is konvertibilis devizát fi­zet. A külföldiek között sincs mindenkinek annyi pénze, hojjy egy vadászatra annyit költsön, mint amennyi mond­juk egy nyugatnémet szakmun­kás egyévi fizetése. Többségük főleg Olaszországból és Fran­ciaországból laposabb pénztár­cával, de annál vastagabb va- dá^zmellénnyel érkezik. Ezek­ben az országokban ugyanis gyakorlatilag alig van mire cserkészni. Ilyen, üzletmenetnél nem le­het az áruellátást csupán a természetre bízni. Valósággal gyártani kell a vadásznivalót. Szarvast és őzet nem lehet te­nyészteni, belőlük azonban több van, mint amennyit az erdők — még ha az állatokat takarmányozzák is — képesek lennének eltartani. A vaddisznó dúvad, időnként pusztítani kell. Ami a vadon élő állatok közül leginkább beilleszthető a nagyüzemi tenyésztésbe, az a szárnyas apróvad. Mindent összeszámolva, a vadgazdálkodási rendszer 1979-ben 600 000 nyugatnémet márkát szerzett a népgazdaság­nak. A lehetőségek ezzel nem merültek ki. Egyre több kül­földi érdeklődik a magyar sza- fári iránt, s a magyarországi vadászkirándulások egyre in­kább közös családi programok lesznek. Ezek az úgynevezett holiday-programok — lovag­lással, teniszezéssel, úszással, vitorlázással, horgászással egy­bekötve- — a vadászturizmus egyre jelentősebb mellékes bevételi forrásává válhatnak. Mindezek felsorolása esetleg felszíthatja a vadászat ellen még most is; élő ellenszenvet. Költséges passzió? Mi tagadás, egy valamire való vdászfegy- ver tízezrekbe kerül; a magyar erdők, mezők, vadászeltartó képessége is korlátozott, tehát nehéz vadásztársaság! tagság­hoz jutni. Ám ez a kedvtelés a népgazdaság egyre jövedel­mezőbb devizaszerző vállalko­zása. B. P. ra is. Óriási repülési gyakorlatra lehet itt szert tenni. Ménesi György, Madarasi Pál és Csák Géza tízezer óránál — négy­száz napnál — többet töltött a levegőben. A repüléshez azonban igen sok ember föl­di munkája is szükséges. Ki­emelkedő, fontosságú a gépek rendszeres és alapos vizsgá­lata, a karbantartás. Javítási tervek A KA—26-os helikopterek nagyjavítását korábban kül­földön végezték — tájékozta­tott Farkas László főigazgató. Most már ezt is képes meg­oldani a Repülőgépes Szolgá­lat. Ennek köszönhető, hogy 1980-tól nincs fennakadás a mezőgazdasági üzemek repü­lőgépes igényeinek kielégíté­sében. Budaörsön javítják a környező szocialista országok KA—26-os helikoptereit is, a KGST javítás-szakosítás kere­tében. Ezen a területen sze­retnének továbblépni, és amint a műszaki rekonstrukció le­hetővé teszi — várhatóan 1983 közepétől — hozzáfog­nak az An—2-es és az M—18- as gépek motorjának nagy­javításához. Kaposvári üze­mükben egyébként már folynak ilyen munkák az An—2-eseken, de egyelőre csak a hazaiakon, bár nagy az érdeklődés a jugoszláv re- oülőgépüzemeltetők részéről is. Bevált a KA—26.os Az elmúlt években korsze­rűsítették a merevszárnyú flottát. Kivonták a forgalom­ból a PZL—101 típust, he­lyettük vásárolták a Drome- dárokat. Ez a típus hosszabb távra biztosítja a merevszár­nyú gépszükségletet. Egy évtizede alkalmazzák a KA—26-os helikoptert, amely kiválóan bevált-, különösen a kertészeti kultúrákban, ahol a dús lombozat miatt a repülő­gépekről szórt permetcseppek nem jutottak a levelek fonák­jára. A két rotorral ren­delkező masina olyan lég­áramlatot kelt, ameiy tovább noriasztja a permetcsepoeket és megmozgatja a permetezett kultúra lombozatát is. A repülőgépes növényvéde­lem és talajerő-utánpótlás pe­dig egyre nagyobb jelentőség­re tesz szert a mezőgazdasá­gi munkákban. A légi műve­lés előnye közül elegendő ki­emelni a nagy területteljesít­ményt, a gyors mozgathatósá­got, a talajállapottól függet­len munkát, Balázs GusztáT

Next

/
Oldalképek
Tartalom