Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

1981. OKTÓBER 13., KEDD Muzeológusoknak A megye múzeumainak, tárházainak, valamint helytör­téneti gyűjteményeinek tevé­kenységét értékelte tegnap Bi­hari József megyei múzeum­igazgató Vácott. Az elmúlt év eredményei alapján Szocialista kultúráért kitüntető jelvényt kapott Mar­ton Pálné Homoki Erzsébet, a vérségi falumúzeum vezetője és Szabó Éva, a szentendrei múzeum közművelődési cso­portjának vezetője. Bodor Be­lőné, a zebegényi múzeum ba­ráti körének gazdasági vezető­je a Kiváló munkáért kifcün- 'tetést vehette át. SZENTENDREI NYITÁNY Könyvtárak a műszakiakért Vegyészeti lexikon. Munka- gazdaságtan. A célszerű válla­lati szervezet — mindössze néhány azon kötetek címéből, melyek a műszaki és közgaz­dasági könyvnapokra jelentek meg. E rendezvénysorozat el­sődleges feladata, hogy az új művek reflektorfénybe ke­rüljenek, azaz, mint Hetényi István pénzügyminiszter a bu­dapesti megnyitóünnepségen mondotta: — A könyvnapok célja az, hogy felhívja az ér­TV-FIGYELO Sütő András. A romániai ma­gyar irodalom nálunk is jól is­mert, kiváló képviselőjével zaj­lott le beszélgetés szombaton kora este. A feltett kérdések alkalmat adtak arra, hogy Az anyám könnyű álmot ígér, A nagyenyedi fügevirág, a Buda­pesten most is nagy sikerrel játszott A szuzai menyegző és még sok-sok más, egyszer­re zengően szép nyelvezetű és gondolatokban gazdag mű pa­pírra vetője mindazt elmond­hassa, ami írói létének alapve­tő meghatározója. Tehát azt, hogy nem visszamarasztaló, ki­csinységbe kényszerítő provin­cializmus az, ha valaki egy látszólag apró világ gondjait, örömeit választja témáiul, hi­szen mint földije és szeretett mestere, Tamási Áron a maga farkaslaki történeteiben az ember egyetemesen érvényes lényét fogalmazta meg. A ki­csiből bontható ki igazán az egész! Ami pedig Sütő András tevékenységének másik pillé­re, az a nagyon szeretett és iga­zán művész módjára művelt magyar anyanyelv. Gyakorolja is, hirdeti' is, hogy ennek a köz­lési eszköznek az ismerete és tisztelete mennyire szükséges nemcsak az író számára, ha­nem mindenkinek, aki magya­rul beszél. (Mint emlékezhetünk arra, amikor Laci nevű unoká­ját ők nevelték, annak felcse­peredése, pontosabban mondva a kicsinek a magyar nyelvvel való megismerkedése egy külön könyv’ írására ihlette; ennek címe: Engedjétek hozzám jönni a szavakat.) Az ember zenéje címmel indult egy remek soro­zat a múlt héten, mégpedig úgy, hogy előbb az egyes, majd a kettes csatornán is láthattuk. Ha valamit, hát ezt igazán ér­demes volt megújrázni, mert tényleg egy egében különös vállalkozásról van szó: Yehudi Menuhin, korunk legnagyobb hegedűművésze, a kanadai te­levíziósok segítségével nyolc estén át veszi számba azt, hogy mit jelentett s jelent az embe­riségnek a zene. S hogyan te­szi ezt! Hol biológusként szól a hallószervek kialakulásáról; hol régészként arról, hogy a világnak mely felén miféle hangszerősök bukkantak fel; hol pedig arról, hogy milyen kapcsolatban van a hangok világával az állatsereg. Aki látta ezt Az élet rebbe- nése című első részt, annak mindemellett arról is lehetnek fogalmai, hogy ez az egész ze­ne- és hangelméleti számbavé­tel egyáltalán nem valami-ko­moly tudóskodás, hanem sok­kal inkább jókedvű játék, vi­dám eszmecsere. • Gondoljunk csak arra a jelenetre, ami­kor Menuhin Murray Schöffer kortárs .zeneszerzőnél azon a vödrös, szöges, láncos libikókán a hangkeltés és hangelhalás ta­nulmányozása végett oly kaca- josan hintázott! Mint monda­ni szokás, az örök gyermek szabadult fel ekkor benne. Amikor pedig hegedűjével il­lusztrál, az örök művész ejti rabul a hallgatót. Viíray. Hát újra itt van, ha nem is a nagy csapat, de Vit- ray Tamás, aki ismét szüksé­gét érezte annak, hogy a mi jó tízmilliós népességünkből né­hány látni érdemes állampol­gárt bemutasson. Ráadásul a talán leginkább figyelt műsor­ban, a vasárnap esti Hétben. E ténykedését már el is kezd­te, és csak gratulálhatunk ah­hoz, ahogyan azt az itthon el­utasított, külföldön viszont re­mekül diplomázott régészlányt bemutatta. Jogos izgalommal várjuk a folytatást... Akácz László deklődők figyelmét, az új mű­vekre, ösztönzést adjon a ta­nulmányozásukhoz és alkotó alkalmazásukhoz, s így köz­vetlenül szolgálja a termelés tökéletesítését, a társadalmi, gazdasági haladást. Az idei műszaki és közgaz­dasági könyvnapok megnyitó­ját — mint arról hírt adtunk — Pest megyében október 1- én, Százhalombattán tartották meg, méghozzá a Műszaki és Természettudományi Egyesü­letek Szövetségének megyei szervezete által életre hívott műszaki hetek eseménysoro­zatának megnyitójával egybe­kötve. Az október 1. és október 29. között sorra kerülő Pest me­gyei műszaki hetek, illetve műszaki és közgazdasági könyvnapok idején a szakem­berek és az érdeklődők szá­mos előadást hallgathatnak meg — úgy tudományost, mint ismeretterjesztőt —, an- kétckon és író—olvasó talál­kozókon vehettek, vehetnek részt Cegléd, Vác, Pomáz, Leány­falu, Ecser, Monor, Maglód — felsorolni, sőt még összeszá­molni is komoly feladat len­ne azokat a városokat, köz­ségeket, melyeknek könyvtá­rai, művelődési házai otthont adnak októberben a rendez­vénysorozat programjainak. Szentendrén például tegnap délután veit a műszaki könyv­hónap megnyitója. A művelő­dési központ színháztermének hallgatósága előtt Havass Im­re, a városi pártbizottság tit­kára ecsetelte a műszaki in­formációk áramlásának fon­tosságát, Békés György me­gyei könyvtárigazgató pedig azt fejtette ki, hogyan áll, illetve állhat a könyvtár a műszaki értelmiség szolgálatá­ban. FAZEKASBEMUTATÓ Folklórta lálkozó Ifjúsági folklórtalálkozót rendeztek vasárnap a'Somogy megyei Szenna községben. A kaposvári' járás népi együtte­sei, köztük az országos hírű szennai hagyományőrző népi együttes tagjai, látványos fel­vonulást rendeztek a faluban, majd a szennai falumúzeum területén bemutatót tartottak a fazekas népművészek és mszeskalácsvásár is gazdagí­totta a találkozó programját VÁSÁRHELYI ŐSZI TARLAT Érték, útkeresés, szolgálat PEST MEGYEI FESTŐK SIKERE v Dr. Kornidesz Mihály, az y MSZMP KB tagja nyitotta meg y vasárnap a XXVIU. Vásárhelyi 2 őszi tár atot. A Tornyai-plaket- z tét az idén az a Fülöp Erzsébet ^ kapta, akinek nemrégen lát- ^ haltuk emlékezetes önáliló ki- ^ állítását Cegléden. A Pest 4 megyében alkotó festők közül y, Patay László és Vecsési Sán- £ dór Munkácsy-díjasok részesül- y tek jutalomban és oklevélben y kiemelkedő teljesítményükért. y Az érdeklődök november 22- í ig tekinthetik meg e nagysza- bású seregszemlét. Világnézet és tehetség Az ország nyilvánossága előtt adnak számot eredményeikről a vásárhelyi festők immár hu­szonnyolcadszor — hangoztat­ta Kornidesz Mihály meg­nyitó szavaiban. Megállapí­totta, hogy méltóan gazdál­kodnak Tornyai, Pásztor Já­nos, Rudnay örökségével. A mi világunkat azonban csSk akkor idézhetik, tükrözhetik hiánytalanul a ma festői, szobrászai, grafikusai, ha esz­mei elkötelezettségüket a megálmodott formák tisztá­zott újdonságaival véglegesí­tik és alakítják művekké. Mint Kornidesz Mihály fogal­mazott: Az értékes művészet csak így válhat közkinccsé, egyúttal Í9y töltheti be ma­gasztos hivatását. Ez termé­szetesen nem zárja ki az al­kotói szabadság meglétét, el­lenkezőleg; a nép szolgálatá­ban végzett művészi munka a világos és egyértelmű társa­dalmi programadásban széles és gazdag lehetőségeket kap. Világnézet és tehetség dolga, hogy alkotóink mennyire ké­pesek az előbbiek értelmében a művészi válaszadásra, mennyire progresszív tevé­kenységük, mennyire töltik be a szocialista művészet és né­pünk kultúrájának, életmód­jának gazdagításában szere­püket. Igen, gazdagítás, gazdago­dás.. Nem is akármilyen, ha­nem a korszerű realizmus je­gyében; frissített, újított sti- láris eszközökkel az immár kozmikus léptékű társadalmi eszmék alakító tükrözésében. Meghatározó egyéniségek Megnyugtatóan és folyama­tosan, zökkenők nélkül emel­kedik az átlagszínvonal. A legtöbb, az ország minden ré­széről — a fővárosból, Hor­tobágy ról, Szolnokról. Döm- södről, Ráckevéról, Szentend­réről — érkező művész saját Kell-e a mozibusz ? S zeretjük az újdonságokat, felébred a kíváncsiságunk minden iránt, ami­ről még nem, vagy alig hallottunk, ami szokatlanságával érdekes lehet. Kü­lönösen így van ez, ha olyan probléma megoldását ígéri a kezdeményezés, ame­lyet jelentős gondjaink között tartunk számon. Érthető hát; hogy nagy érdek­lődés fogadta az elmúlt hónap végén a megyében vendégeskedő mozibuszt. Meg­lehetősen sok az olyan település, ahol nincs filmszínház, és kényszermegoldás­ként, nem éppen korszerű technikával vándormozisok vetítenek. Hátha a mo­zibusz valami többet, jobbat ígér? A Bács-Kiskun megyei Mozíüzemi Vállalat 1978-ban a Naplemente című dokumentumfilm televíziós sugárzása után kezdett foglalkozni olyan megol­dással, amely a tanyavilág és a kis te­lepülések közművelődési ellátását se­gítheti. Ebből a szándékból született meg a mozibusz ötlete, s később a meg­valósítása A panorámás, Ikarus 255 típusú autóbuszba két 16 milliméteres vetítőgépet szereltek, a képnagyság 70- szer 100 centiméter. Ezenkívül megte­remtették a könyvárusítás lehetőségét és egy 150 literes Bosch típusú hűtő- szekrényt is beépítettek. Az autóbusz­ban található mindezeken kívül írásve­títő, diavetítő és Video zártláncú tele­víziós apparátus monitorokkal, tehát helyszíni televíziós felvétel is készíthe­tő, sőt a berendezéshez képmagnó is tartozik, amellyel a felvétel visszajátsz­ható. Az autóbusz hozzávetőlegesen csaknem másfél millió forintba kerül, a felszerelés pedig 2 millióba. K clI-e hát nekünk mozibusz? Egysze­rű volna a válasz, ha csak a Pest megyében tanyán élők körülbelül 120 ezres táborára gondolnánk és a kis településeken lakók csaknem 350 ezres tömegére. Válaszolhatnánk; igen, kell mozibusz, amelyből az egyeilen példányt megcsodálhattuk Szentendrén, Pomá- zon, Békásmegyeren, Nagykovácsiban és Budakeszin. Jó volna, ha volna eb­ből a gumikerekeken guruló technikai csodából, amely a korszerű közművelő­dés tucatnyi formáját lehetővé teszi. Például használhatnánk ismeretterjesz­tő előadásokhoz kiváló vizuális szemlél­tetés kíséretében, bekapcsolhatnánk az okta.ás rendszerébe az iskolatelevíziós adások felvételével és visszajátszásával, alkalmazhatnánk a technikát szabadté­ri filmvetítésekhez, odaállhatnánk a mozibusszal a munkásszállások elé, és természetesen a vándormozinál sokkal korszerűbb körülmények között pótol­hatná a filmszínházakat. De hát... Van ebben a mozibuszban valami túl­zás, hiszen a felszerelés értékének tö­redékével ellátott járművek is több minőségi kategóriával emelhetnék a kül­területek és kisközségek közművelődé­si ellátottságát. S egyáltalán: ha egy mozibuszra volna 3 és fél milliónk és közművelődési státusunk a kéttagú kezelőszemélyzetre, akkor nagyobb ha­szonnal használhatnánk fel a művelődé­si intézmények anyagi és személyi felté­teleinek javítására. E logikai sor azt sugallja, nem kell nekünk mozibusz. Csakhogy a címben feltett kérdés nem volt ennyire egyér­telműen költői. Ugyanis a Pest megyei Tanács kérte az Országos Közművelődé­si Tanácsot, hogy nyújtson segítséget négy művelődési autóbusz megvásárlá­sára. Nem mozibuszról volt szó, hanem bibliobuszról (mozgókönyvtár). Dön­tés még nem született, de reménykedhe­tünk abban, hogy a külterületen élők kulturális alapellátásához segítséget ka­punk az OKT-tól és esetleg lesz négy autóbuszunk. E zért sem tekinthetjük haszontalan­nak, hogy megfordult a megyében a bács-kiskuniak kezdeményezésének gyümölcse. Az ötletet hasznosítani kel­lene a Pest megyei sajátosságokhoz al­kalmazva, akár a jelenlegi 30 ülő­hely számának kismértékű csökkenté­se árán is, Hasznosnak tűnik, ha kom­binálnánk a nálunk már eredményeket hozott bibliobusszal a 'mozibuszt. A Vi­deó-berendezés, a képmagnó és a Bosch- hűtőszekrény helyére besorolható len­ne 3—400 kötet (egy kis letéti könyvtár állománya). Ezenkívül megtarthatnánk a könyvárusítást. A mozibuszban jelenleg minikiállítások is rendezhetők, ezzel a lehetőséggel akár továbbfejlesztve is élhetnénk. Pest megyében a tanyabokrok többsé­gében található egy — a körzetesítés eredményeként — elárvult iskola, ame­lyet jelenleg általában nem közművelő­dési célra hasznosítanak. Pedig ezek a művelődés helyi bázisai lehetnének, kü­lönösen akkor, ha havonta 2—3 alkalom­mal programokkal segítené a művelődé­si autóbusz. Ezekbe a külterületi cent­rumokba vihetnének könyvet, filmet, akár hanglemezt, ismeretterjesztő elő­adást és minikiállítást, vihetnének a mindennapi élet problémáinak megol­dásaiban tájékoztató füzeteket, propa­gandakiadványokat. ]*t os, kétségtelen, ebben a formában |_Nj már nem újítás a művelődési autó­busz; olyannyira nem, hogy a jelen­leg már minden járásban meglevő mű­velődési autóknak is — legalább rész­ben — ez volna a feladatuk. Természe­tesen ezek a mikrobuszok sokkal keve­sebb technikai eszközzel és szűkösebb feltételek között felelnének meg ennek a feladatnak. A végleges megoldást a több közművelődési célra alkalmazható autóbuszok jelenthetnék. Kriszt György Patay László: Egy öreg szintjén szerepel, nem alat­ta. Ez mérce, általános köve­tel, mény, mely a vásárhelyi tárlatok inspirativ műhely- jellegáből, fejlesztő, értékte­remtő közérzetéből adódik. Kik a meghatározó egyéni­ségek, melyek azok a művek, melyek mértéket és irányt je­lentenek? Kurucz D. István té­li pusztája méltó Petőfi ver­séhez és saját holnapjához is. Patay László remekelt az nak számít Először f ordul elő, hogy grafika, szobrászat és festészet értékegyensúlyban van,- a kiállítás nem korláto­zódik a festészet hegemén szerepére. A plasztikák igen jó átlagából is élen van Szabó István, Gyurcsek Ferenc, Nagy Sándor, a monori Kampfl József művészete, szellemes a ráckevei táj tornyait felhasz­náló RátonyiJózsef Vízi tája. Tiszta érték csendül meg Egy öreg portréjával, a rajzi Kotsis Nagy Margit terrakot­tudás ezúttal benső, intim, valós világot tárt fel — az öregség ősi nyomorát, ahogy Füst Milán írta, s egyúttal a bölcsesség beteljesedését is. Vecsési Sándor és Bazsonyi Arany egyaránt újabb lépést tettek előre. Meglepetés . Bor Pál Dömsödi temploma, me­lyet még 1946-ban festett, Fa­zekas Magdolna, Meggyes László érett, finom, érzékeny művészete. Fontos Sándor csöndes megújulása is ese­mény — önmaga törvényeihez zárkózott fel ugyanúgy, mint Fülöp Erzsébet, Marosfalvi Antal, Lakatos József. Németh József, Szurcsik János most is, mint mindig, a tárlat erős­sége. Akárcsak Szalay Ferenc, aki a vásárhelyi festészet egyik megalapozott mértéke maga­tartásában és eszközeiben egy­aránt. Nemzedékek találkoznak Nemzedékek találkoznak itt. Gábor Móricz elmúlt kilencven­éves, a gödöllői Zayzon Ágnes alig harminc — mindketten szép csendélettel szerepelnek. Elmés, találékony portrét fes­tett Kádár János Miklós Gyurkovics Tiborról, meghitt Miskolczi László önarcképe és Nagy Előd grúziai emlékezése. Vásárhely új erőssége, hogy növekednek új hajtásai. Decsi Ilona grafikád, Ligeti Erika érmei, Kollár György festmé­nyei, Kádas István litója an­táiban, az iparművészek kö­zül Szelényi Attila és Cságoly Klára munkái jelentősek. Még egy örvendetes tény­ről számolhatok fe. Arról, hogy nő Vásárhely és Szent­endre kapcsolata. Adódik ab­ból is, hogy Tornyai János, Vásárhely vezető festője éle­te egy jelentős részét Szent­endrén töltötte, s az is igaz­ság, hegy jelenünk magyar képzőművészetének két fő műhelye Szentendre és Vá­sárhely. Az értékben, az út­keresésben, a művészet tár­sadalmi szolgálatában. Szép pillanata volt a tárlatnak, amikor dr. Barát Endre, a szentendrei városi pártbizott­ság első titkára a város és annak művészei nevében ér­met nyújtott át Vásárhely ta­nácsának és alkotóinak. Losonci Miklós Téli táj a művész vásznán Pázmán József festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás teg­nap Budakeszin, az Erkel Fe­renc Művelődési Házban. A tárlaton a művész akvarelljeit és olajfestményeit mutatják be. Az utóbbiak többsége téli tájat ábrázol, közülük jó né­hány budakeszi- ihletésű. A kiállítás október 25-ig tekint­hető meg. Emléktábla-leleplezés A múzeumi és műemléki hónap első jelentősebb eseményé­re került sor vasárnap Gödöllőn. Délelőtt tíz órakor a művelő­dési központban A művésztelep emléke címmel tartottak ma­tinét, amelyen a kortársakat is megszólaltató filmeket, fény­kép- és hangfelvételeket mutattak be. Ezt követően emléktáb­lát lepleztek le a művésztelep alapítójának, Körösíői Kriesch Aladárnak egykori lakóházán a róla elnevezett utcában. A mű­vész életéről és munkásságáról Benedek János, a városi tanács elnöke emlékezett meg. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom