Pest Megyi Hírlap, 1981. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-11 / 239. szám
nsr ur.r.rtt 1981. OKTÓBER 11., VASÄRNAP Pilisszentiváni kövek a fővárosnak Budapest újabb színfoltja lesz a Duna-parti szállodasor. A most épülő Fórum és Átrium szálló tővében szorgalmasan dolgoznak már a Kőfaragó- és Épületszobrászati Vállalat munkásai. Az öttagú brigád Gyurcsi Sándor kőfaragó csoportvezető irányításával készíti a — már sokunk által csak szüléink elbeszéléséből ismert —, Duna-korzó díszburkolatát, amely ugyanolyan lesz, mint hajdan volt. Kétféle követ használnak; világosat és sötétet. Valameny- nyit a pilisszentiváni bánya szállítja’. Az idén — a tervek szerint —, 5 ezer négyzetméter térburkolatot kell elkészíteniük. Jövőre tovább folytatják a munkát; egészen az Erzsébetiedig. — Milyen követ szállít a pilisszentiváni bánya? — Kifogástalan minőségben és mindig annyit, amennyit kérünk. Ez egyébként új burkolóanyag, mosott műkőnek hívják, mi is most találkoztunk vele először. Nagyon jó minőségű, s ami a legfontosabb; sem esőben, sem hóban, fagyban nem fog csúszni, mert meglehetősen érdes a felülete. A burkolólapokat a pilisszentiváni üzemben négy, nemrég vásárolt gépen préselik. — Nagyon elégedettek vagyunk. Ezt annál is inkább mondhatom, mert 1949 óta, amióta a vállalatnál dolgozom, jóformán egész Európát bejártam, sokféle anyaggal dolgoztam; a pilisszentiváni, bármelyik nyugati ország hasonló célra készített műkövével felveszi a versenyt. Az új Duna-korzó két ütemben készül. — Az első részét — az Eötvös tértől a Vígadó térig —, még az idén átadjuk, jövőre pedig a még hátralévő területet, a Vigadó tértől a Petőfi térig. A kétféle mintázatú követ hálószerűén fektetjük le. Most — hála a jó időjárásnak —, napi 35—40 négyzetméter az átlagteljesítményünk. Ha beáll a rossz idő, ábhozzuk, jelenleg még a Hősök terén levő, kerekeken gördíthető, csővázas pvc- sátrakat, amelyek védik a frissen lerakott burkolatot a nedvességtől. — A Hősök terén is önök dolgoznak? — Igen, a mi vállalatunk. Azért is vagyunk itt most ilyen kevesen. Eddig jómagam is a Hősök terén dolgoztam. Holnaptól, pedig újabb erősítést kapunk. A Hősök terén egyébként más alapanyagból készül a burkolat. Nemeskövek őrleményéből: a sötét színű szarvaskői diabázból, a világos pedig ruskicai fehérmárvány őrleményből. Ezeket a burkolólapokat szintén a vállalat pilisszentiváni üzemében préselik. Kö. Zs. Továbblépni nehéz A közösség ereje segíthet A hátrányuk nem pótolhatatlan Néhány évvel ezelőtt csak elvétve lehetett a monori járás óvodáiban cigánygyereket találni. A helyzet mára, ha nem is hatalmasat, de változott: Gombán, Monoron, Monori-erdőn, Pilisen, Vecsésen már minden óvodában van egy-két cigány kisgyerek is, Gyömrőn pedig a cigánygyerekek 40 százaléka vesz részt óvodai foglalkozásokon. A művelődésügyi osztály minden évben fő feladatként határozta meg a cigánygyerekekkel való kiemelt foglalkozást, törődést. A feladat fontosságát megértik az óvodák, iskolák vezetői, pedagógusai és a közművelődés dolgozói is, ám a tényékhez az is hozzátartozik, hogy az oktatási intézmények igazán csak a már minden tekintetben beilleszkedett, rendezett körülmények között élő családok gyermekeiért tud tenni és felelősséget vállalni. A meggyőzés módszerei között a leggyakoribb — és talán a legeredményesebb — a szülők felelősségérzetének ébrentartása, a családgondozás folyamatossá tétele, s az időbeni szociális segítségnyújtás. A legtöbb gondot a vándorló cigány családok okozzák, akiknek gyermekeit az óvoda és iskola szervezett keretei közé bevinni s ott megtartani lehetetlen. Több türelemmel Bizonyos lassú fejlődés mégis tapasztalható. Az óvoda az alap, amely biztató indítást adhat a beiskolázandóknak. Az óvodai felvételi bizottságok minden esetben biztosítanak ugyan helyet a cigánygyerekeknek, de a szülők pontos időre, tisztán, gondozottan nem vállalják útnak indítani csemetéiket. Az általános iskolákban jelenleg 343 cigánygyerek, a tanulók összlétszámának mintegy 3- százaléka tesz eleget tankötelezettségének. Közülük százhatvannyolcan saját évfolyamukban, a többiek túlkorosként végzik tanulmányaikat. Csökken a túlkorosok száma. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik az első osztály nehézségein évismétlés nélkül túljutnak, azok fokozott pedagógiai segítséggel elvégzik a nyolcadik osztályt. A három évig óvodai nevelésben részesülők nagyobb része az első osztályban nem morzsolódik le. Még mindig nagyon sok a cigánygyerek a kisegítő iskolába járók között. Ennek oka elsősorban az, hogy hatéves korukra még iskolaéretlenek, vagy behozhatatlan hátránnyal indulnak az első osztályba. Ezeknek a gyerekeknek a felzárkóztatását az általános iskolák nem tudják megoldani. Segíthetne a napközi otthon, de a napközibe járók száma is mindössze 76. A kötelező iskolai foglalkozások is megterhelést jelentenek a kötetlen, szabad életmódot kedvelő gyerekek számára, Zöldség akik a napköziben legfeljebb ebédelni szeretnek, ám a foglalkozásokon elvétve vesznek csak részt. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — fontos feladat, hogy minél többen kerüljenek napközibe, és ott fokozott türelemmel, igényeiknek, érdeklődési körüknek megfelelő foglalkozásokon szoktassák őket a rendszeres munkára, a tanulásra. Ösztöndíjra érdemes A kiemelt segítségadás eredményeként emelkedik a nyolcadik osztályt elvégzettek száma is. Tavaly a járás iskoláiban már 21 cigánygyerek végzett, tizennégyen évismétlés nélkül, öt esztendő alatt hatvannégyen tanultak tovább, legtöbbjük szakmunkás- képzőben. Sajnos a lemorzsolódás itt még magasabb: kevés a családok anyagi kitartása, a lányok pedig korábban férjhez mennek, abbahagyják a tanulást. Az általános iskolák igazgatói a mostani hetedik, nyolcadik osztályosok között felmérést végezve kerestek jó képességű, tehetséges gyerekeket a cigánytanulók között. Mindössze egy iskola jelezte — Sülysápról —, hogy egy hetedikes tanulója ösztöndíjra érdemes. Öt a nagyközségi tanács támogatja majd. A cél az, hogy a tanulmányi ösztöndíjat minden továbbtanulni képes cigány tanuló megkaphassa. A cigány lakosság szemlélet- és életmódváltozásai, a társadalomba való beilleszkedése gyorsítható a közművelődés sajátos eszközeivel is. A monori járási művelődési házban megalakított cigányklub 1977 óta a cigány lakosság közművelődésének bázisintézménye lett. A klub tagjainak száma 20 és 50 között változik, de rendszeresen tizen- öten-húszan mindig részt vesznek a foglalkozásokon. Szervezett beszélgetésektől a kötetlen programig sok mindennel foglalkozhatnak a klubban. 1978-ban megyei olvasótáborban, 1979-ben köz- művelődési táborban vettek részt közülük jó néhányan. Találkozókat szerveztek a cigány értelmiség képviselőivel, íróval, festővel, költővel. Aztán a vezetőváltozás, a helyhiány nagy törést jelentett, s a tavalyi év végére a klub elsorvadt. Az idén tavasszal új tagokkal újjáalakult ugyan, de egyelőre nem tudni, elég erős lesz-e ez a közösség is a további munkához. Igényt kelteni Pilisen is próbálkoztak cigánygyerek-klub létrehozásával — ez is megszűnt. A járási könyvtár azonban folyamatosan segítséget nyújt a könyvek megszerettetéséhez. Hatnyolc családnak adnak ki mesekönyveket, ahol esténként a család jól olvasó tagja mesél a többieknek. Működött egy cigánynapközi is, kétszáz kötetes letéti könyvtárral — egy ideig... Továbblépni nehéz. A köz- művelődés munkásainak a jövőben is nagy erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy a cigány lakosságot — elsősorban a gyerekeket — bevonja a klubtevékenységbe, megszerettesse velük az olvasást, igényt keltsen bennük a kulturáltabb életmód elsajátítására. K. Zs. Megoldás született EGY HETE, vasárnap, ugyanezen az oldalon írtunk arról, milyen gondjai vannak a tápióbicskei községi tanácsnak a leendő százszemélyes óvoda építésével. Nos, ezek közül az egyik máris megoldódott. Mint riportunkban is jeleztük, az óvoda alapozásához kevesebb hely volt a valóságban, mint c tervdokumentációban, ezér\ egyeztető tárgyalást kellet összehívni. Ezen részt vet\ az AGROBER Pest megye kirendeltségéről Sile Aladár, a Nagykátai Járás Építőipari Szövetkezettől — a kivitelezők képviseletébe — Visegrádi József és Sói József, a beruházók névé■ ben pedig Láng Ferenc tanácselnök és Dudok Ilié; vb-titkár, valamint Torbe Lajosné vezető óvónő. A jelenlevők — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — a helyszínen győződtek met arról, hogy a nyugati kert tésvonal törése miatt a, épület valóban nem helyezhető el az eredeti tervben megadott módon. Rögtön megtalálták azonban a megoldást: az épület északkeleti sarkát fixnek véve elforgatják az egészet keleti irányban, így az óvoda kivitelezhető lesz. Egyes műtárgyak elhelyezése az építés során esetleg módosul, de ez várhatóan nem okoz majd különösebb problémát. EZ TEHÁT rendben volna. Dicséret is járna a frappáns intézkedésért. Ha: nem tudná az egész község, hogy a tervezőknek eme óvoda ügyében nem ez volt az első baklövésük (először a megrendeléssel szemben hetvenszemélyes- re tervezték), illetve ha erről az újabb hibáról nem akkor szereztek volna tudomást, amikor a községi tanács levélben közölte velük. A többi stimmel. B. I. Átadás: a hónap végén Befejező szakaszához érkezett a Marx téri felüljáró építése. A Hídépítő Vállalat alvállalkozóival jelenleg a korlátok beállításán, a külső köpenyfal felrakásán és a híd szigetelésén dolgozik. A híd próbaterhelését és átadását a hónap végére tervezik. Siratóének Szerda Jánosért A Pest megyei Zöldért Vállalat budapesti kirendeltségének dunaharaszti telepén megkezdték a burgonya teli tárolását. Ezerhatszáz tonna burgonya érkezik hat termelőszövetkezetből, illetve egy áfész-tól. H a iszol meghalsz, ha nem akkor is; hát miért nem iszol? Borissza embernek aranyigazság, nekem csak üzleti reklámnak tűnt a vendéglők, a korcsmák falán itt-ott még fellelhető felírat. Mióta megismerkedtem Szerda Jánossal, a természet és a mézszínű borok szerelmesével, megváltozott a véleményem. — A hangulat adja az élet szép óráit, s a borban hangulat van — mondotta ismeretségünk elején. Ismerkedésünk különösen kezdődött. Riportot akartam írni a tsz-ről, meg a birkatenyésztésről. — Szerda Jánost kérdezze — mondta az elnök. — A juhászt ... Mindez, vagy tizenöt esztendővel ezelőtt történt. Akkor, azon a nyári hajnalon már fél négykor ott voltam a portás fülkéjében. — Hiába gyütt — rontotta a kedvem. — Ilyenkor nem lehet vele beszélni. Máj* menjen ki utána a legelőre, talán ott... Bólintottam, hallgattam és vártam. Négy óra. Megérkezett a juhász. _’reggelt — morogja, noha még alig pi rkad. A portás álmos, vöröses szemekkel fogadta. — Begyütté... — Be! A kérdés fölösleges. Szerda János öt éve mindennap hajnali négyre jön. Se előbb, se később. Pont négyre, öt esztendeje ... Látom, a portás szívesen locsogna- fecsegne egy kicsit, megkönnyíteni a hátralevő két órát, de a juhász nem áll rá. Megböki sapkáját, aztán továbbmegy. A puli ott araszol a lábánál... Négy óra tíz perc. Szerda János már átöltözött. Vagyis fölhúzta a gumicsizmát, s kezében van már a rézkampós bot. Pesti kóklerek sok pénzt ígértek érte, de nem adta. Felrántja az akol ajtaját. A birkák ébren vannak, noha még farral kifelé, fejjel befelé, egy kupacban nyüzsögnek. A portás nagy nikkel zsebórájára pillant. Kintről éles vakkantások, meg híreién megáradó bégetés, hallatszik. Négy óra, tizenöt. A portás bólint, aztán visz- sza süllyeszti a zsebórát mellénye zsebébe. Tudja, a juhásszal nem találkozik aznap. Mire letelik a szolgálat, Szerda •János, Bence a puli, meg a nyáj, a hátsó kapun rég kivonult a legelőre. — No — álltam föl a lócáról — mennék ... — Még korai... Ilyenkor nincs beszédes kedvében. Magának való ember az... Éreztem, maradnom kell... reggel hatig a portás elmondott mindent, amit tudott. Szerda János más vidékről jött ide a homoki szőlők, meg a birkák közé. Igaz, nem egyedül: Bencével. Ügy is vállalt állást. Másodmagával. A falusiak eleinte ferde szemmel nézték a furcsa embert. Hangját alig hallották, legfeljebb csak akkor, ha a Bencéhez szólt. Félszavakkal. A puli értette... Később az emberek megszokták, befogadták. Szerda János vett egy darabka szőlőt présházzal. Odaköltözött. Ügy mondják, csodálatos bora van ... A Nap már melegen sütött, amikor megtaláltam a juhászt. A birkák békésen legelésztek. Bence rendben tartotta a nyáját. A juhász ott heverészett a füvön, illendően köszöntem. Elmondtam mi járatban vagyok. Nem arattam sikert. Hogy oldjam a feszültséget, dicsérni kezdtem a kutyát. A juhász horpadt arcában mélyebbek lettek a ráncok, gyanakodva emelte rám sötét tekintetét. — Ért maga a kutyákhoz? Szereti azokat? — Nézze — igyekeztem okos választ adni —, nem vagyok divatos kutyabarát, aki a kutyákkal emberségesen, az emberekkel viszont kutyául bánok... Szerda János rám emelte tekintetét. Csak most vettetm észre, hogy kék szeme van. Egy ideig hallgatott, aztán füty- tyentett egyet. Bence tüstént ott lihegett. Piros nyelve kilógott a szőrcsomóból. — Vakarja meg a fejét — mondta a juhász. A feszültség feloldódott. Szerda János és _Bence befogadtak... KT ülönös barátság, nem hétköznapi volt ez. Szerda Jánost nagy gondolatok gyötörték: az élet értelmét kereste. Már jócskán előrehaladt a kutatásban, amikor megígérte, ha készen lesz, megosztja velem titkát... Teltek, múltak az évek. Szerda János, meg az öreg portás is nyugdíjba mentek. A juhász ott élt a szőlőben a pulival. Az öreg portás meg, útjában lányának, vejének, kiszokott a présházhoz. Szeretett volna locsogni-fecsegni a világ dolgairól, de legszívesebben, saját nyomorúságáról. Ám a juhász soha nem volt beszédes kedvében. így hát csöndesen üldögéltek az alkony szűrt fényében, kortyolták a bort. Bence hol a gazdája, hol az öreg portás csontos térdére fektette fejét, s úgy figyelte a csöndet. Amikor fölragyogtak a csillagok, az öreg portás hazaballagott. Bence elkísérte a dűlő sarkáig. Mire visszaügetett, gazdája már friss vizet tett az edénybe, meggyújtotta, s az asztalra tette a lámpát, meg a könyvet. A puli ezeket a pillanatokat szerette a legjobban. Feküdt a vackán, két mellső lábát előrenyújtva, ráhelyeztte fejét. Nem aludt: figyelte a gazdáját. János bátyám arca az utóbbi időben beesett. A vénség feszesre húzta kiálló pofacsontjain a bőrt. Tömött, fehér bajsza lekonyult. Bence vele öregedett. Hűséges, okos, barna szeme-tükrét belepte a pára. Nem ugrándozott, komótosan ballagott elém, ha meglátott a dűlő sarkán ... — Egyszer — így mesélte az öreg portás — Szerda János tőkelesre ment a szőlőbe. Kicsalta a bágyadt napsütés. Sejtjeiben ott érezte a közeledő tél végét. Botra támaszkodott, de gőgösen, mert az nála a méltóság, s nem a gyengeség jele volt. A puli is ott ballagott vele a csapáson... Az ég alján gyülekeztek már a rongyolt szélű, új havat ígérő felhők, de Szerda János csak a napot látta. Amikor először fütyült végig a jeges szél a didergő tőkék között, akkor markolta meg szívét a bénító görcs. Más a földre rogyott volna, de ő állva maradt, s káromkodott. így talált rá a csősz, akit Bence rángatott oda. ö támogatta haza az öreget... IYI ire megérkeztem már halott volt. A iTJI' titkot, elfelejtette megosztani velem. Két hét múlva ismét ott ácsorogtam Szerda János elárvult portáján. Az öreg portás hívott oda, hogy elmesélje a történet végét. — Kijártam ide — mesélte — azután is. Mindennap. A kutya ..., az itt várt mindig. Vittem neki ezt, azt. Később be akartam csalni a faluba, de nem jött. Egyszercsak nem várt a dűlő sarkánál. Egyedül baktattam föl. Bence ott feküdt a küszöbnél. Még élt. Leültem a lócára, vártam ... Közel kerültem az elmúláshoz, barátkoztam a halállal. A kutya egyszercsak felkelt, hozzám támolygott, pofáját a térdemre fektette, s sóhajtott egyet... Vége lett. Ott. a diófa tövében temettem el... Szótlanul dideregtünk a lócán. Aztán egy deszkadarabot a diófa tövének támasztottam : ráírtam Bence nevét és azt, hogy elment Szerda János gazdája után... Aztán az öreg portással leballagtunk a faluba. Karácsonyi István »
