Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

1981. SZEPTEMBER 9., SZERDA 3 istt Kedvező exportmérleg Kedvező exportmérleget zárt a Váci Kötöttárugyár az el­ső félévben: 45 millió forint értékű árut adtak el tőkés piaco­kon és 50 millió forintért értékesítettek ruházati cikkeket a Szovjetunióban. A második félévben egyik legnagyobb felada­tuk egy új holland vevő igényeinek kielégítése: egyebek kö­zött 30 ezer férfi sportpulóvert készítenek számára. Bozsán Péter felvétele Az 0MB ülése Kevesebb baleset Az ipari szövetkezetekben az elmúlt öt esztendőben csök­kent a balesetek száma, a hely­zet azonban még ma sem meg­nyugtató — állapította meg keddi ülésén az Országos Munkavédelmi Bizottság, öt év alatt összesen 33 ezer 227 dolgozó sérült meg. A balese­tek 24 százalékát a sérült gya­korlatlansága, szakképzetlen­sége, fegyelmezetlen magtatar- tása, 16,5 százalékát pedig a munkafolyamat helytelen szer­vezése okozta. Nőtt a szövetkezetek mulasz­tásából eredő halálos balese­tek száma. A legtöbb esetben védőberendezés hiánya, hibája, illetve mellőzése, valamint a munkafolyamat helytelen szer­vezése, különféle egyéb mu­lasztások idézik elő a halálos sérülést. Csonkulásos balesetet az elmúlt öt esztendőben 273- an szenvedtek a szövetkezeti iparban. Az ivóvíztől a szennyvíztisztításig 2. Bonyodalmak egy beruházás körül Dunakeszi szennyvíztisztító telepének a tervezése már 1969-ben megkezdődött. 1970- ben az akkor még nagyközsé­gi tanács lebonyolítási szerző­dést kötött a Pest megyei Be­ruházási Vállalattal. Ez utóbbi a Tatabányai Szénbányához tartozó VIDUS-sal, mint gene­rálkivitelezővel állapodott meg. A munkaterületet a dunake- sziek 1971. június 11-én átad­ták, a kivitelező az átadás idő­pontját 1974. szeptember 30- ában jelölte meg. Később ez a dátum 1977. március 31-re mó­dosult. Végül most, január 15- én megkezdődött a próbaüzem. Tíz végigkínlódott esztendő után — még mindig csak rész­ben — üzemel tehát a szenny­víztisztító. Nem nőnek a faiak Az építés történetének ese­ményeit, zsákutcáit hallgatni is sok, hát még leírni! Néhány fontosabb eseményt a tanulsá­gok levonására, no meg a pon­tosítás kedvéért nem árt fel­jegyezni. Tizenhárom vállalat lett alapítótag, 3 nem lépett be, csak érdekelt maradt. Az épülő szennyvíztisztító 12 000 köbméter napi kapacitásából lekötöttek 9200 köbmétert. Az érdekeltségi hozzájárulás — 1972-ben — hatezer forint volt köbméterenként. A KÖVIZIG ekkor megala­kította a Dunakeszi Csatorna Társulatot, újabb vállalatokat OTP-lakásokat vonva be az érdekeltek körébe. A lekötött köbméterek száma tízezerre növekedett, a vállalatok hozzá­járulása az építkezéshez 119 millió. Az állami támogatás is megközelítette a negyvenmil­liót. Az épületek viszont csak nem nőttek, annál inkább a köbméterenkénti hozzájárulá­sok összege: 1974^ben már 10 ezer 500, 1979-ben 50 000, az idén 80 000 forintra rúgnak. A három 10 emeletes házat, a közben várossá lett települé­sen, 1975 elején átadták. A fé- ligkész telepen meg kellett kezdeni a szennyvíztisztítást. Az építkezés nyelte a pénzt, a fótiak is csatlakoztak, 1977- ben már létezett a Dunakeszi —Fót Csatornázási Társulat. Egyedül a Gyermekváros 22 milliót utalt át 720 köbméter bebocsátási jogáért, 18 millió­val az állam is megfejelte az összeget. Tavaly a 12 000 köb­méteres kapacitásból majdnem 11 000 foglalt volt. A telephez tervezett, megvásárolt és be­épített műszaki berendezések közben elavultak, a megnyi­táskor jó részük már használ­hatatlan. mivel gyártásukat beszüntették, alkatrész sincs hozzájuk. Ma ott tartanak, hogy égőt, nyomógombot sem tud­nak venni a vezérlőberende- Zés1'22. Elavult műszerpark Bíró István telepvezető: — A technológiát ezek az el­avult műszerek már nem tud­ják kiszolgálni, az üzemelte­tést hagyományos módon, szemmel, tapasztalatainkra tá­maszkodva ellenőrizzük. Az új műszerpark pedig az ere­deti háromszorosába kerülne. A mechanikai tisztítás vi­szont jól megoldott. A város szennyvize egy átemelő segít­ségével kerül a tisztítórácsok­ra, amelyeken a homokszem­nél nagyobb anyagok fenn­akadnak és konténerekbe hul­lanak. A homokfogóból a le­vegőztetőbe már szilárd szennyeződés nélküli víz ke­rül, melyet oxigénnel dúsí­tunk, vagyis fokozott munká­ra késztetjük a víz mikroorga­nizmusát, hogy felfalják a ma­radék szerves anyagokat. Ez­után az utóülepítőn és a klóro­zó medencén át jut a meg­tisztított folyadék az óceán­árokba. A telep a Szilas-patak- kal van összekötve, a víz a fővárost ellátó felszíni kutakat kikerülve, azok alatt ömlik a Dunába. — Ügy hallottam, gondjaik vannak viszont az iszappal. — A technológia szerint az iszap egy részét a tisztításban hasznosítjuk. Mivel azonban a biogázosító nem működik, ily módon kárba vész az értékes, egyébként a talajerő utánpót­lására szolgáló anyag másik része, összepréseljük, majd te­hergépkocsijaink a szemétte­lepre szállítják. Mi egyebet te­hetnénk? Felesleges pénzkiadás A telepszemle után Konva- linka László, a KÖVIZIG osz­tályvezetője mintha hangosan gondolkodna, úgy mondja: — Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy egy-két év alatt felépíthető objektumnak miért kell 10 évig készülnie? Miért bánnak nálunk ennyire kesztyűs kézzel a felelősökkel? Ezen a telepen negyvennégy ember dolgozik, s amint látja, a beépített értékes műszerek szinte használhatatlanok. Tel­jesen felesleges volt pénzt ad­ni értük. Rövidesen bővítik a telepet, a II lépcső épületei kerülnek sorra. Reméljük, hogy a meg-1 változott körülmények, a szi­gorúbb követelmények a VI- DUS-hoz hasonló vállalatok előtt bezárják a kaput, s az újabb próbaüzemig nem kell ismét tíz esztendőt várni. Vicsotka Mihály Gödöllői tapasztalatok Eszmecserék élő fórumai Középtávú feladattervet fogadott el a megyei népfroatelaökség Kedden délután a mozga­lom megyei székházában ülést tartott a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnök­sége. A testület megtárgyalta és elfogadta azt a javaslatot, amelynek alapján a megye városaiban és községeiben az aktívák és az érdeklődők szé­les körében megvitatják a Hazafias Népfront VII. kong­resszusának anyagát, az abból következő helyi teendőket. Az elnökség ugyancsak részletei­ben megbeszélte, majd jóvá­hagyta azt a programot, amely a mozgalom 1981 és 1985 közötti megyei feladat­tervét foglalja magába, s úgy határozott, hogy mindkét dokumentumot a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­sága következő ülése elé ter­jeszti. Érdekek kovácsa Ezt követően a megyei népfrontelnökség azzal az elő­terjesztéssel foglalkozott, amely átfogó képet adott a városi bizottság és a tanács­tagok együttműködéséről Gö­döllőn. A mind népessége szá­mát, mind arculatát tekintve gyorsan változó településen nincs könnyű dolga sem a tanácstagoknak, sem a nép­front aktíváinak. Gödöllő la­kossága egy évtized alatt több mint hatezer fővel nö­vekedett, ám nemcsak a lé- lekszám puszta mennyiségi gyarapodása fokozta az igé­nyeket, hanem az szintén, hogy a városfejlesztés egyre inkább látható eredményei újabb — és kétségtelenül jo­gos — kívánságok létrehozói voltak. Érthető tehát, ha az elnök­ség ülésén elsősorban azt ele­mezték a ' résztvevők, miként találkoznak össze az átfogó célok a mindennapi aprómun­kával. Ebből a szemszögből nézve is elismerést kapott a városi népfrontbizottság és -elnökség tevékenysége, mert ‘kellő körültekintéssel szerve­zik, irányítják a folyamatos eszmecserét a lakosság és a tanács, az egyes tanácstagi választókerületekben élők, és bizalmat kapott tisztségvise­lőjük között. Ez magyarázza például, hogy nagy gonddal járt el a városi testület a ta­nácstagok tavalyi jelölésekor, olyanokat keresve, akik képe­sek megfelelni a várakozás­nak. A nagyobb követelmé­nyek is közrejátszottak abban, •hogy a hatvanöt tagú tanácsi testületben harmincketten 'újonnan vállalták megbízatá­sukat. Érdemes szólni Indokolt volt az előbbiek alapján, hogy aviépfront nagy súlyt helyezett az új tanács­tagok megfelelő tájékoztatá­sára, feladataik részletes meg­ismertetésére. Hozzájárul a népfront és a tanács hatásos együttműködéséhez az is, hogy a városban hasznosan tevékeríykednek o körzeti népfrontbizottságok, aktíva­hálózatuk bővül, a lakosság hozzászokik az érdemes szól­ni, mert válasz érkezik gya­korlatához. Rendkívül szerteágazó fel­adatokban vállal részt a nép­frontmozgalom a városban — így a társadalmi munkaakciók szervezésétől a rétegtanácsko­zások, a lakóterületi fórumok megrendezésén át a környe­zetvédelemig —, s ez egyben lehetőség arra is, hogy széles körből gyűjtse a véleménye­ket, a javaslatokat. Ami fon­tos: a tanácstagok éppúgy, mint a tanácsi testület tiszt­ségviselői folyamatosan érte­sülnek ezekről a vélemények­ről, s amint az az ülésen el­hangzott, a tanácsi tervekben hűen tükröződnek a népfront javaslatai. A vitában több felszólaló egybecsengően beszélt arról, mennyire nélkülözhetetlen a lakossággal kialakított folya­matos eszmecsere nemcsak a tervezés szakaszában — mert a város hatodik ötéves tervé­ben rengeteg javaslat szerepel a lakossági vélemények regi­mentjéből —, hanem a végre­hajtáskor is. Együtt terveztük, hajtsuk végre együtt, így va­Rendelkezésskben nincs hiány Korlátokkal és ösztönzőkkel Számokká nehezen formálható, ám biztonsággal tetemesnek tartható veszteség elkerülését teszi lehetővé az az egyszerű ötlet, amelyet Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál valósítottak meg. A hagyomá­nyos tartályok olyanok, amilyen nagyra eredetileg meg­építették azokat, azaz merev tetejük miatt egyre na­gyobb a párolgási veszteség, ha csökken a tárolótérben a nyersanyag, a félkész vagy késztermék szintje. Az úszótetős, vagy mint a szakemberek mondják, úszófede- % les megoldás esetén minimálisra csökken ez a veszte- £ ségforrás, mert a szintsüllyedést követi a fedél, erősen f, korlátozva a párolgási teret. Bszáratlan kör A példa nem nagy hordere­jű, ám igencsak szemléletes annak érzékeltetésére: gyakran nem a nyilvánvalóan jó áll szemben a nyilvánvalóan rosz- szal, hanem a szokványos ke­rül a mérleg egyik serpenyő­jébe, a másikba pedig a friss, az új. Kézenfekvőnek, látszik a következtetés: ha az új a célszerűbb, akkor fel kell hagy­ni a szokványossal, mert ez így természetes. Elvben igen. A gyakorlatban azonban köny- nyen megtörténhetett volna, az érdekeltek egyike húz a vál­lán, azt mondva, sok a bíbelő- dés az újdonsággal, hagyjuk te­hát, anélkül is megfelelő a vállalat jövedelmezősége. Meghökkentő, de korántsem ritka magatartás az előbbi. El­sikkad a népgazdaság érde­keltsége, mert érvényesítésé­nek köre bezáratlan; gyakran a puszta belátáson múlik, ösz- szekapcsolódik-e a többféle érdekeltség, találkozik-e az egyén, a csoport és a nagy közösség érdeke. Az említett ügyben létrejött a népgazda­sági szempontok elsődlegessé­ge — mert a vállalat haszna, amint bevezetőben jeleztük, nehezen mutatható ki —, ám botorság, lenne azt hinni, va­lamennyi teendőnél így törté­nik ez. Beérve az utalással: a népgazdaságnak fontos érde­keltsége fűződik ahhoz, hogy egy-egy beruházás fajlagos költsége minél kisebb legyen és a befektetett forintok gyor­san megtérüljenek. A tervező viszont — a többszöri módo­sítás ellenére is változatlanul ez a helyzet —, akkor jut na­gyobb jövedelemhez, ha az új létesítmény sokba kerül, ráa­dásul az üzemeltető érdekelt­sége is csekély abban, hogy a pénz hamar kamatozni kezd­jen. Igencsak téves irányban ke­reskednek a megoldás után, ha különféle adminisztratív ren­delkezéseket sürgetve vélnénk elérni azt. Rendelkezésekben nincs hiány! Csakhogy sokféle gyakorlati ismeret bizonyítot­ta és bizonyítja, a népgazda­sági feladatokat megértő, az ilyen érdekeknek utat nyitó szemlélet- és cselekvési mód nem érhető el másként, mint a közgazdasági és jogi szabályo­zás összehangoltságával, a tu­datosság és az érdekeltség öt­vözéssel, azaz erkölcsi, anyagi korlátokkal és ösztönzőkkel. E két utóbbi megjelölés ugyanis semmiféle ellentmondást nem rejt magában, egyik a másik­nak a kiegészítője, s olyany­a tá­nyira az, hogy annak híján nem teljesítheti rendeltetését. A gond éppen az, hogy hol az egyik, hol a másik elem hal­ványul el, s erősödik fel a má­sik, vagy .éppen mindkettő homályba vész, s akkor a ter­melő semmi másra nem ügyel, csakis a közvetlen holnapjára. Minden tonna megtakarított kőolaj 300, 350 dollár kiadásá­tól mentesíti a népgazdaságot. Ennek a ténynek az ismereté­ben már érthetővé^ válik, legutóbbi években, miért mogatta esztendőnként 250— 300 millió forinttal az állam azokat a rekonstrukciós jelle­gű beruházásokat, amelyek az energiafelhasználás ésszerűsí­tését — a fajlagos energia- igény mérséklését — is ma­gukba foglalták. Egy gazda sok zsebe Ezekben az esetekben ugyan­is a népgazdaság devizát ta­karít meg — vagy használhat fel más, hatékonyabb célokra, például gépvásárlásokra —, a vállalat pedig, mert hajlandó volt a népgazdaság fejével gondolkozni, állami támogatást kaphat a fejlesztéshez, amihez máskülönben nem lett volna elegendő pénze, de ha volt is, a rekonstrukció így olcsóbb. S nemcsak ennyi a haszon, hiszen mérséklődnek a kisebb energia- igény következtében a ter­mékegységre jutó költségek; az áru versenyképesebb áron kerülhet forgalomba. Ennek ellenére túlzásnak bizonyulna az állítás: tülekednek a ter­melők ezért a támogatásért. Említettük az előbb, hogy a kőolajbeszerzésnél fölszabadu­ló devizát sokkal célszerűbben lahogy fogalmazható meg az az elv, amelynek alapján a városban a rétegtanácskozá­sokat, a lakóterületi fórumo­kat minden esztendőben rend­szeresen megtartják. Ennek az előbb említett elvnek köszönhetően nyílt a légkör a tanácstagi beszámo­lókon, bár némely választó- kerületben a lakosság érdek­lődésével, azaz megjelenésé­vel akad gond. Ez utóbbi mozzanat is — más tényezők­kel egyetemben — arra int, mutattak rá a vitában töb­ben, hogy még erős gyökere van a lakosság körében an­nak a felfogásnak, ami sze- rint mi megmondjuk, mi le­gyen, ti meg csináljátok. Ez a felfogás ma még tekintélyes visszahúzó erő a város — de persze nemcsak Gödöllő, ha­nem minden más település — fejlesztésében, vonzó arcula­tának formálásában. Fő biztosíték Sok hasznos apró módszer­rel, kezdeményezéssel gazda­gítják Gödöllőn a mindenna­pos népfrontmunkát, s 1 mi­közben ezeket a testület tag­jai elismeréssel fogadták, egy­ben a feladatokat is körvona­lazták. így egyebek között erősíteni lehet a városi ta­nács és a városi népfrontbi­zottság együttműködési meg­állapodásának tartalmi jel­lemzőit, a körzeti népfront­bizottságok és a társadalmi szervezetek ottani aktíváinak párhuzamosságokat elkerüld együttes cselekvését. Szüksé­gesnek látszik a választott népfronttestületekben a cél­szerűbb munkamegosztás, va­lamint az öntevékenység, a kezdeményezőkedv serkenté­se. A lakóhelyi demokratiz­mus — állapította meg a me­gyei elnökség — fő biztosíté­ka a népfront és a tanácsta­gok szoros együttműködése, mégpedig elsősorbarl a lakóte­rületen, s Gödöllőn ebből a fölismerésből táplálkozik a mindennapos gyakorlat for-; málása. M. O. használhatja fel a népgazda­ság. Napjainkban igazán nem mondhatjuk, bárki is serken­tené az importot. Ennek elle­nére józan mérlegelésről ta­núskodik a Cement- és Mész­művek két gyárában — a vá­ciban és a hejőcsabaiban —, folytatott kísérlet: a hazai ter­mék helyett importból szárma­zó őrlőgolyókat használnak. Bebizonyosodott, hogy a belga termékek sokkal tartósabbak, mint az itthon előállítottak, s bár a beszerzési ár utóbbiak­nál kisebb, korántsem annyi­val, amennyivel tartósabb az importáru. Ha van deviza, te­hát a vásárlásra — és van, ha megtakarítottuk az olajbehoza­talnál —, akkor a népgazdaság előnyhöz jut; forintmilliókat hagyhat a zsebében ennél az egyetlen ügyletnél. Könnyen lehet, sokan van­nak még mindig azok, akik úgy vélik, lényegében mind­egy, az egyetlen gazda, a tár­sadalom melyik zsebéből, me­lyik másikba rakja át a forin­tot. a devizát, ám az élet már sokszor bizonyította, e képle­tes zsebek szerepe korántsem azonos. Hatalmas minőségi kü­lönbség van például a jó cé­lok elérését ösztönző támoga­tások és a gyatra munkát el­lensúlyozó hozzájárulásod kö­zött, bár egyik is, másik is forint, ugyanabból a zsebből kiemelve, ám nem ugyanab­ba beletéve! Ha tehát az állam nevében eljáró központi irányítás azt mondja — mint teszi ezt most már folyamatosan, két éve —, mérsékli a támogatásokat, nem hajlandó átvállalni az ered­mény nélküli munka követ­kezményeit, akkor népgazda­sági célokat szolgál, ám úgy, hogy egyben a termelőhelyek közösségeinek érintett csoport­ját, igaz, kényszerűen, de lép­ni készteti. Amire tömörségé­ben is beszédes bizonyítékot ad annak fölemlítése, hogy a megye textilipari üzemei a tá­mogatások , csökkentésének nyomására egyetlen év alatt húsz százalékkal voltak képe­sek mérsékelni a devizakiter­melés költségeit...! Sokféle hiedelem, naiv biza­kodás tapad a népgazdasági szemlélet helyi érvényesítésé­nek mai gyakorlatához. Van­nak, akik a rendelkezésekre esküsznek, mások az ösztön­zést tartják mindenhatónak, s akadnak, akik úgy vélik, ha­tásosabbá kell tenni a meg­győzést, a felvilágosítást. Fél lábbal nehéz versenyt futni, azaz a népgazdasági szemléle­tet nem az említett — és a hozzájuk kapcsolódó más — tényezők egymástól független kiemelése erősíti, hanem a gazdasági környezet egészé­nek formálódása. Illúziók nélkül Nem illúziókat kell kergetni tehát, hanem következetesen keresni azokat a módszereket és eszközöket, amelyek meg­bízható, szilárd, hosszú tavon is alkalmas alapot kínálnak a különféle érdekek egyeztetésé­hez. A tökéletes harmónia per­sze elérhetetlen, mivel az élet annyira változatos és olyan gyorsan mutat fel új vonáso­kat. Mégis, a harmónia meg­közelítése nem reménytelen. Ehhez azonban elengedhetet­len, hogy a központi irányítás jól érzékelje mindazt, ami döntései nyomán a termelőhe­lyen bekövetkezik, s hogy a vállalat erkölcsi kötelezettsé­gei mellett anyagi érdekeltsé­gét is világosan lássa, amikor a népgazdaság fejével kezd gondolkodni. Ma a gazdaság mindkét szintjén még gyako­riak a homályba vesző részle­tek és ezért gyakori az is, hogy a népgazdaság érdekeltsége el­vi marad, a mindennapokban sorozatosan csorba esik rajta. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom