Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

VÁ A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁeI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 8., KEDD Energiatakarékosság a téglagyárban Jó kapcsolat a nagyközséggel Az elmúlt esztendőkben Bu­dapesten és környékén 3 tég­lagyár szüntette be a terme­lését, egyrészt az agyagbá­nyák kimerülése, másrészt vá­rosrendezési okok miatt. Emiatt Pest megyében átme­netileg ellátási zavarok vol­tak és a fővárosban is ha­sonló volt a helyzet. A szak­emberek úgy döntöttek, hogy új gyárakat kell építeni. Így került sor Solymáron, Pilis- borosjenőn, Törökbálinton és űrbottyánban korszerű tech­nológiával és berendezésekkel rendelkező üzemek létesítésé­re. Az őrbottyáni 2-es számú téglagyár a váci járás leg­nagyobb ipari üzemei közé tartozik. Sőt, azt is írhatnánk, a legmodernebb. Az Épületice- rámiaipari Vállalat ugyanis az előzetes agyagkutatások alapján úgy döntött, hogy az új termelőegységet saját be­ruházásként, az olasz MO- RANDÖ cégtől vásárolt gé­pekkel szereli fel. A kivitele­zés 1974 nyarán kezdődött, s meglehetősen rövid idő alatt be is fejeződött. A próbaüze­met 1976 szeptemberében tar­tották. A végleges költség 250 millió forint volt, ebből 1,8 millió dollárt költöttek im­port berendezésekre. Következetesen A tényleges termelés 1977. január elsején, kezdődött. A gépek kapacitása ugyan éven­te 60 millió kisméretű tégla- egység gyártását tette lehető­vé, ám az már az első na­pokban k idei-ült, hogy a meg­felelően képzett szakmunká­sok hiánya miatt ez nem tel­jesíthető. Rendkívül sok gon­dot okozott kezdetben a dol­gozók _ munkafegyelme és munkamorálja. A gyárvezetés azonban a pártszervezet . és az újonnan megalakult szak- szervezet segítségével követ­kezetesen számonkérte az em­berektől kötelességeiket, s ez végeredményben a munkafe­gyelem megszilárdulásához ve­zetett. Szintén jó hatással volt, hogy bevezették a tel­jesítménybérezést, az ösztön­ző prémium pedig a megfe­lelő differenciálásra adott lehetőséget. Mindezek hatá­sára néhány hónap múlva je­lentősen nőtt a termelékeny­ség is. A termelés indításával pár­huzamosan a gazdasági veze­tés segítségével megkezdődött a dolgozók szakmai, politikai és kulturális ismereteinek bő­vítése. Megszervezték például a vácrátóti általános iskola tanári karának közreműködé­sével a kihelyezett oktatást, s így jó néhányan utólag vé­gezték el a 7. és a 8. osztályt. A szakmunkások részére a műszaki termelésirányítók be­vonásával továbbképző tanfo­lyamokat indítottak. Más mun­kakörökben — például ne­hézgépkezelő, könnyűgépkeze­lő, rakodógépkezelő — a rá­termettebbeket két-három hó­napos szaktanfolyamokra küldték. Akik sikeres vizs­gát tettek, számíthattak arra, hogy jövedelmük is lényege­sen növekszik. Brigádmozgalcm Amíg 1977-ben, az indulás évében még 5 millió forin­tos elmaradással teljesítették a nyereségtervet, addig tavaly már a tervezett 62 helyett 65 millió 200 ezer kisméretű tég­laegységet gyártva, 19 millió forinttal magasabb eredményt értek el, mint várták. Ma már úgy ítéli meg a gyár vezetése, hogy a kezdet­ben meglehetősen széthúzó munkásgárda többnyire egy­séges kollektívává forrott Megmutatja ezt a szocialista brigádmozgalom kibontakozá­sa és erősödése is. A gyáregy­ségben jelenleg 8 közösségben több mint 100 brigádtag tevé­kenykedik. Két kollektíva ki­emelkedő teljesítményével már elnyerte az aranykoszo- rús címet, négy az ezüst ket­tő pedig a bronz fokozat tu­lajdonosa. Az üzem minden dolgozója szakszervezeti tag, s egyre fejlődik az ifjúkom­munisták közösségi munkája is. A téglagyár a környék leg­nagyobb ipari létesítménye, természetes hát, hogy szerte­ágazó szálak fűzik örbottyán- hoz, s más településekhez. A gazdasági téren elsősorban a sződi termelőszövetkezettel s a többi kisebb üzemmel ala­kítottak ki szoros kapcsolato­kat. Jó az együttműködés a nagyközségi tanáccsal is, el­sősorban a közművelődés te­rületén. Energi atakarékosság Szólnunk kell arról is, hogy az üzemben kiemelkedő si­kereket értek el az energia- gazdálkodás ésszerűsítése te­rén. Az elmúlt esztendő ele­jén a városi-járási népi el­lenőrzési bizottság átfogó vizsgálatot tett ebben a té­mában, s megállapították, hogy azok a kezdeményezé­sek, újítások, amelyeket az energiafelhasználás csökken­tése érdekében tettek, jelen­tős eredménnyel kecsegtet­nek. Hogy mennyire komo­lyan veszik a takarékosságot, jól jelzi két számadat. Amíg 1980-ban több mint 65 millió téglaegységet gyártva, össze­sen 6 millió 455 ezer köbmé­ter földgázt használtak fel, ad-í dig 1981 első negyedévében a 16,5 millió kisméretű tégla- egység gyártására mindössze 1 millió 168 ezer köbmétert, ami azt jelenti, hogy az elő­ző év hasonló időszakával összehasonlítva, csaknem 30 százalékkal kevesebbet. Ugyan­csak fontos lépés, hogy az Épületkerámiaipari Vállalat­nál az elmúlt esztendőtől ön­álló energetikust alkalmaznak. Elkészült már a téglagyár VI. ötéves terve is. Eszerint évente 62 millió kisméretű téglaegységnyi falazpanyagot gyártanak. Lényegesnek tart­ják a selejt csökkentését, és a minőség javítását is. Szá­mítanak arra, hogy a költsé­gek csökkentésével, az élő­munkával való ésszerű gaz­dálkodással növelik a haté­konyságot F. Z. Pontatlan információk Munkaügy - presztízs nélkül Kedvező váll ozások jelei Az ismert elmélet szerint a2 új munkahelyek létszám- szükséglete — a szabad mun­kaerőforrások elapadása miatt —, inkább csak átcsoportosí­tással oldható meg. Kérdés: honnan és hogyan történjék ez a bizonyos átcsoportosítás. S még nagyobb kérdés: hogyan tervezik az új munkahelyek munkaerő-szükségletét, s egv-- általán tervezik-e valahol, va­lakik? Ésszerűen A kérdésekre voltaképpen rövid és egyszerű válasz ad­ható: a beruházások munka­ügyi koordinációja legjobb esetben is az esetlegesség ha­tárát súrolja, A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagy- beruházást vizsgáltak ebből a szempontból, s megállapítot­ták: a beruházás} javaslatok általában nem tartalmazták a munkaerő-szükséglettel kap­csolatos munkaerőmérleget. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő ra­cionális felhasználása szorosan összefügg a foglalkoztatáspoli­tikával. A foglalkoztatáspoli­tika pedig összefügg a beruhá­záspolitikával. Ám ezt a sok­oldalúan bizonyított elvi té­telt, a gyakorlatban — az ál­lami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházások­nál — sokáig mindenki nagy­vonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is, akinek szorosan együtt kellett volna — és kel­lene —, működnie az üzem- szerVezőveL Valamiféle „együttműködés” persze felfe­dezhető, ám hogy milyen, an­nak jellemzésére példák tu­catjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az ú.i. vagy a rekonstrukción átesett üzemek munkaerő-szükséglete rend­szerint sokkal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy hogy az importált termelőbe­rendezések üzemeltetéséhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer-háromszor annyi ember kellett, mint amennyit az exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyan­ezek a gépek külföldön mű­ködnek. Igaz: mit tehet a legjobb és Kitüntetett bizalmi Kezében porrongy, lábánál a felmosóvödör. A 39 éves fia­talasszony a Madách Imre Művelődési Központban taka­rítónő. Csepregi Andrásnét augusztus 20-án a Kiváló munkáért kitüntető címmel ju­talmazták. — Nem leszek jó riport­alany — mondja szabadkozva. — Nem történt az életemben semmi különös. Csupán dol­„Csak tanéi' akartam lenni" Harmincöt éven át a katedrán — A tanítványok, a kollégák, s városunk vezetőinek a kö­szönetét tolmácsolom önnek nyugdíjba vonulása alkalmá­ból. Köszönöm azt a temérdek munkát, amit 35 év alatt nagy lelkesedéssel látott el. Átnyúj­tom a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa adományoz­ta Kiváló munkáért kitüntető jelvényt — mondta többek kö­zött Lábai László, a Sztáron Sándor Gimnázium igazgatója Molnár Sándorné matematika­fizika szakos középiskolai ta­nár búcsúztató ünnepségén. Molnár Sándorné szigorú, következetes, a hangulatoknak soha nem engedő/ tanítvá­nyaitól követelve szerető ta­nár. A kitüntetés átvétele után az őt köszöntők gyűrűjéből szabadulva beszélgettünk vele. — A pedagógusnak mindig a tanuló érdeke legyen az első. Az a tanár szereti a tanítvá­nyát, aki követel tőle. Én ha­mar rájöttem, hogy az élet is szigorú. Az életre neve­lés azt jelenti számomra, hogy tudatosítom a diákjaimban: munka nélkül nem lehet ered­ményt elérni. — Melyek a legszebb pilla­natok a pedagógusnak? — Raffai Sarolta szavaival felelnék. Ö írja: Akkor érez­tem jól magam a pedagóguspá­lyán, ha magamra csuktam az osztályterem ajtaját. A félre­értések elkerülése miatt annyit ehhez, hogy a kollégákkal sem volt semmi bajom, de az igazi mégiscsak az, ha a pedagógus a gyerekekre irányíthatja a te­vékenységét. — Az ön által aktívan végig­tanított 35 év nem volt könnyű szakasza a pedagógiánk törté­netének. Soha nem ‘bánta meg, hogy tanár tett? — Nem bántam meg. Lehet­tem volna színész is, már a rá­dióban is játszottam. A termé­szettudományos érdeklődésem okán az orvosira is felvételiz­hettem volna. Azzal is tisztá­ban voltam, hogy ezen a pályán még az anyagi elismerés is sok­szor hiányzik. Mégis, a keserű pillanataimban sem kérdeztem meg magamtól, hogy miért let­tem tanár? Inkább azt mond­tam: az adott problémáért nem a matematika, a fizika vagy a gyerekek felelősek. Ök inkább kárpótoltak. — Egy szép emléket a 35 év eseményeiből. — Sok kedves történetet őr­zök. Mégsem ezekkel felelek. Inkább azzal, hogy a tantestü­let tele van volt tanítványaim­mal, akik folytatják, amit én csináltam. A városban orvosok, mérnökök vitték a tőlem nyert tudásukat a felvételi bizottsá­gok elé. Amikor az utcán kö­szön a felnőtt, mire felelek, már látom is, milyen volt diák­korában. — És holnaptól kezdve? — Egy évig pihenek, azután, ha szükség lesz rám, folytatom a tanítást. Egy kicsit fáradtnak érzem magam, de ez elmúlik. Az a tudat, hogy nem szakadok el az iskolától, könnyebbé teszi a nyugdíjba vonulást. Két uno­kánk van, a hétvégi telken né­hány gyümölcsfa. A kertészke­dés eddig is része volt a pihe­nésemnek. Vicsoíka Mihály goztam, mert a munkát soha­sem szégyelltem. Tudja mi­lyen nagyszerű érzés ez? A nyolcgyermekes paraszt­szülők leánya a kosdi általá­nos iskola elvégzése után 1959- ben három évig a váci.DCM- be ment dolgozni, ahol beta­nított munkásként kereste ke­nyerét. Innen 1963-ban került a váci kötöttárugyárba. — Nagyon jó érzés volt, hogy az akkori brigádunk el­nyerte a szocialista verseny­mozgalom különböző fokoza­tait. Legjobban persze az aranykoszorús jelvénynek örültem, no meg annak, hogy dajkálhattam dadaként a böl- csődés kisgyermekeket. Nekem is van két leányom. Az egyik 20 .éves, a másik még csak ál­talános iskolás. A művelődési központ át­adásakor került jelenlegi be­osztásába. — Reggel 6 órakor kezdem minden nap a munkámat. Szakszervezeti bizalmi is va­gyok, meg a színházi napokon pluszmunkát is vállalok es­ténként. Elmondta, hogy már leány­korában is szeretett táncolni, de most inkább a filmek meg a színház érdekli. A legna­gyobb örömet a gyermekei ne­velése, gondozása jelenti. Min­dig mondják: „Édesanyám, olyan ebédet senki sem tud főzni, mint te!” — Szívesen segítettem má­sok gyermekeit is nevelni. Nemegyszer pótmama-szolgá­latot is vállaltam. S tudja mi­nek örülök jelenleg a legjob­ban? Annak, hogy 12 évi al­bérleti rabság után végre kétszobás összkomfortos la­kást kaptam a tanácstól. Ugye, nincs semmi különös az éle­temben? Sok asszony olyan, mint én. Nagy Péter legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó tervező es szer­vező, ha például irreális, vagy nem megalapozott adaton alapján kell a beruházások munkaügyi terveit elkészíte­niük; ha például úgy tudják, hogy a szóban forgó beruházás tető alá hozásáért minden ál­dozatra kész helyi tanács — nem minden célzatosság nél­kül —, megnyugtató válaszo­kat ad a munkaerővel kapcso­latos kérdésekre, s aztán ké­sőbb kiderül, hogy e tanácsi információk enyhén szólva is pontatlanok, a szabad lét­számot illetően túlzottak? Értékítélet Ám mit tegyen az a tanács, ameiy a beruházás tervezésé­nek idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munka­erőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztel­ték a beruházások megvalósu­lási idejét és a tervezéstől az üzembehelyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahe­lyekre? Ne beszéljünk most az álla­mi nagyberuházásokról. Egy­szerűbb példa a vállalati be­ruházás. termelésbővítés, me­lyek esetében a vállalaton be­lül, illetve a tanácsoktól is összegyűjthetők a szükséges munkaügyi információk. Ha összegyűjthetők... Ha lenne mit összegyűjteni. Mert a vál­lalatok munkaügyi apparátusai — azonkívül, hogy „nincs em­ber ..aligha adhatnak ér­demleges segítséget a beruhá­zásokkal foglalkozó szakem­berek és a vezetők számára. A legtöbb esetben azt sem tudják, hogy azokat a sokat emlegetett belső létszámtarta­lékokat hol és hogyan lehet­ne megtalálni, s hogy mit kezdjenek az ugyancsak sokat emlegetett relatív létszám­többlettel? Végképp nem szolgálják a munkaügyi terveket, illetve a vállalat valóságos munkaügyi helyzetét az egyes személyek­kel kapcsolatos úgynevezett karrier-tervek. Ma sincs szer­ves kapcsolat a belső munka­erőmozgások tervezése, az ok­tatási-képzési tervek es a „káderfej leszitési” elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzeti tevékenység elszigetelődése miatt, hanem többek között azért sem, mert a belső munkaerőmozgások tervezése is rendkívül kezdet­leges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt sze­repet játszott — so lean és sok­szor írtak, s beszéltek mar er­ről. A munkaügyi apparátusok ma is szervezetileg meglehető­sen szétziláltak, és a komp­lex munkaügyi tevékenység­ben —, az ennek megfelelő apparátusokban — való gon­dolkodás lényegében a mat napig is csak nyomokban fe­dezhető fel. Következéskép­pen: a szakmánaík, a szakte­rületnek ma sincs túl sok hi­tele, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szakterületen dolgozók munkája, értékítéletei, infor­mációi sem lehetnek mérva­dók a termelési folyamat ter­vezésekor. Kutatás Ám mindezért aligha lehet csakis a vállalatokat felelős­sé tenni. A munkatudomány, a kutatás és az oktatás hosz- szú ideig való mellőzése is ' érezteti a hatását. S ha nincs -kutatás, akkor nehéz az okta­tás; s ha nincs kutatás és ok­tatás, akkor a gyakorlati mun­ka sem lehet eléggé szerve­zett és szakszerű. Igaz, a tétel fordítva is igaz: ha a gyakor­lati munka nem eléggé szer­vezett és szakszerű, altkor ne­hézkes a kutatás, s ha nincs presztízse a mindennapi múm­iának, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi években kedvező változások tanúi le­hetünk. ám a gyökeres fordu­lat feltételeit még a jövőben kell megteremteni. V. Cs. Száz színes dia bemutatója Minden kép önálló világ Egyfajta költészeti eszköz dött Dozvald Jánosnak, kz 1979-es hamburgi diaporáma- fesztivál elsődíjasának ön­álló diaporáma-bemutatója. — A diaporáma rendkívüli tömörítésre alkalmas — nyi­latkozott Dozvald János. — Minden felhasznált kép teljes, önálló értékű világ, ami ugyanakkor szoros kapcsolat­ban van a megelőzővel, hogy azután drámai erővel lerom- bolódjék, vagy beleépüljön a következő képbe. A zenei alá­festés a diaporáma motorja. Ez a kifejezési forma egyfaj­ta költészeti eszköz az audio­vizuális művészetek között. A váci Madách Imre Műve­lődési Központ színháztermé­ben szeptember 6-án, vasár­nap 15 órakor kezdődött a II. Pest megyei színesdia-pályá- zat anyagának a bemutatója és zsűrizése. A Pest megyei fotószakbi­zottság év elején meghirde­tett pályázati felhívására 47 szerzőtől 443 darab pályamű érkezett be. A beküldők zö­me budapesti és váci fotós. Az előzsürizés során 39 szerző 100 alkotását találták alkal­masnak arra, hogy vasárnap bemutatásra kerüljön. Ugyanott 16 órakor kezdő­Hulladékpapír- és textilfelvásárltís a Budapest és vidéke Vállalat 39. sz. vád telepén és a mozgó átvevőhelyeken: hétfőn, 16-tól 13 óráig Deákváron, o piac mögött, szerdán, 16-tól 18 óráig a Rákóczi téren, pénteken, 16-tól 18 óráig o Forte gyár környékén. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom