Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-08 / 210. szám
4 22m JK x/hnap 1981. SZEPTEMBER 8., KEDD BLÄSERTREFFEN ’81 Pest megyei német együttesek NEM MENTESEN A GONDOKTÓL Soha ennyi első osztályos A magyar történelemben nem éppen szépemlékű osztrák Lamberg egykori kastélya, illetve a móri művelődési ház adott otthont az elmúlt hét végén a magyarországi német fúvószenekarok harmadik találkozójának. Fejér megye északnyugati szögletében meglehetősen sok faluban élnek német nemzetiségiek, Bakonycserjétől Vértesacsáig. így aztán végig népes közönsége volt a kétnapos rendezvénysorozatnak. Az is szerencsés ötletnek bizonyult, hogy a találkozót összekötötték a bányásznappal, hiszen ezen a .vidéken ismét sokan élnék a szénkitermelésből. A cél: tanuljanak egymástól A Lemberg-kastély parkjában hamisítatlan falusi búcsúhangulat volt: céllövöldék, körhinták, fazekasok és szövő népi iparművészek sátrai, a kelleténél sokkal több bazá- ros, néhány sörös és virslis pavilon fogta körül a szabadtéri színpadot. A program pedig meggyőzött arról is, hogy néha hasznos lehet a szomszédolás, mármint a szomszéd megyében tett látogatás. Ha nem is megnyugodva, de vigasztalódva mondhatjuk — a legcsekélyebb sértő szándék nélkül —: nem is kell nagyon szégyenkeznünk a Pest megyében látható kirakodóvásárok miatt. A Móron látható portékák nagyobbik részét nálunk csak pult alól mernék forgalmazni a vitatható ízlésű iparosok. Érezték ezt a vendéglátók, mert ügyesen elválasztották egymástól térben is az értéket és a talmit. Az előbbi kategóriát alkotó csoportban örömmel fedeztük fel Pomázról Bányai Márton szövőmestert, Szentendréről pedig a Gálffy Ildikó—Doór Ferenc keramikus házaspárt. Átmenthető tapasztalat, hogy a fúvószenekari találkozó két napja alatt nem akartak „sokat markolni” a rendezők, nem volt zsúfolt a program. Szombaton délután a résztvevő tíz együttes szakmai bemutatókoncertet tartott a művelődési házban. Ez alkalommal elsősorban egymásnak játszottak a zenekarok, azt mutatták be, hogy melyik csoport mit, s hogyan őrzött meg a német népzenei hagyományokból. Természetes, hogy a különböző tájegységekről más-más zenei stílust hoztak magukkal. A találkozó szervezői; a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége és a móri művelődési ház, a Népművelési Intézet zenei osztályával karöltve meghívott egy bizottságot is, amely tanácsaival segítette az együtteseket. A Farkas Antal zeneszerző által vezetett bizottság valamennyi zenekar munkáját részletesen értékelte. Nem volt pontozás, nem akartak semmiféle zenekarok közötti sorrendet megállapítani, a találkozó célja az volt, hogy a szereplési alkalom biztosítása mellett tanuljanak is az együttesek. Tapasztalat- és kottacsere Igaz, nehéz is lett volna összehasonlítani a veszprémi „Sváb partit” a Baranya megyei kis faluból, Babarcról érkezett úttörőzenekarral, vagy a nagyszerűen szereplő törökbálinti fúvósokat a bonyhádi, ugyancsak úttörő együttessel. Az erők összemérésénél fontosabb, hogy a zenekarok megismerték egymás munkáját, vagy valóban eltanultak egymástól dallamokat. S amint Erdei Ferenc, a móri művelődési ház nemzetiségi előadója elmondta: nem várt szervezési feladatot jelentett a zenekarok közötti kottacserék lebonyolítása. A sikerből pedig egyformán kijutott minden közreműködőnek, a már említetteken kívül a szívünkhöz érthetően közelebb álló dunabogdányiaknak éppen úgy, mint a megyénkkel szomszédos község, Mány zenekarának. Vasárnap délelőtt kirajzottak Mórról a csoportok: térzenével szórakoztatták a környékbeli községek lakóit. A Győr-Sopron megyei Ágfalva zenészei Balinkán játszottak, az ugyancsak a nyugati határszélről érkezett lébénymik- lósi fúvósok Pusztavámra mentek a Baranyából érkezett palotabozsókiakkal. Természetesen nem maradt műsor nélkül a móri szabadtéri színpad sem: a két Pest megyei zenekar mellett ott adott műsort az NDK-ból érkezett TV-FIGYELŐ ^Öregek. A nézőben máig ] ott visszhangzik Lakatos Vince szomorkás, öregesen resz- keteg hangja, amint a Naplemente című dokumentumfilm rendezőjeként és személyesen alig-alig megmutatkozó riportereként a Bács- Kiskun megyei tanyavilág magukra maradott vénasszonyait, pátriárka korú vénembereit kérdezgeti, és ugyancsak könnyű felidézni a tudakolózására kapott válaszokat is — panaszos tartalmukkal, keserű hangulatukkal egyetemben. Több esztendő érlelő ideje múltán immár minden kétséget kizárva állíthatjuk, hogy az időközben elhunyt filmes mester ezzel a jelentésével maradandó művet alkotott, és nemcsak azért, mert felvételeinek nyoma ily mélyen bevésődött a nézők emlékezetébe, hanem azért is, mert képsora nyomán valóságos mozgalom vette kezdetét az ország közepén: más rendeltetésű középületeket alakítottak át öregek lakává, rendszeresen közlekedő autójáratokat indítottak az egyedül álló házak között stb. stb. Mindezt azért emlegetjük itt, mert alkalmasint a televízió is lehet közérdekű cselekvésre késztető intézmény — mint mondani szokás, nagyhatalom —, másrészt meg azért, mert a szóban for- ' gó alkotás időközben múzsái rangra is emelkedett; azaz, másokat is megihletett arra, hogy a legidősebb nemzedékek megannyi gondját-baját számba vegyék. Amint azt pénteken késő este tapasztalhattuk, Lakatos Vince példáját követve Lakatos Iván öperatŐr-rendező, valamint Bajor Nagy Ernő forgatókönyvíró és Koós Béla szerkesztő érezte szükségét annak, hogy a Naplemente témájának fonalát tovább gombolyítsa, mégpedig ezúttal a főváros lakásaiban, kórházaiban járva-kelve. Kevés értelme lenne annak, ha a példát adó meg a példát követő felvételeket mint egy-egy műalkotás elemeit minősítenénk, hisz’ amaz a néhány évvel ezelőtti látnivaló minden egyszerűsége, visszafogottsága ellenére is művészi tetté magasodott szerzőjének balladás egyénisége miatt, emez a helyzet- és állapotelemzés viszont szándékosan tárgyszerű hangvételben készült. Érzékenykedésre, elérzékenyülésre ugyan most is nyüt volna elegendő alkalom, ám az Alkonyat Budapesten című vállalkozást a jó riportok fegyelme, szordi- nós tényszerűsége jellemezte. Ily előadásban tudhattuk meg tehát, hogy — emberkö- zelség ide, gyógyhelysokaság oda! — ebben a metropolisban, és annak is a legköze- pén, vagyis a VII. kerületben, szintén a végletességig él lehet magányosodni. Sőt, ha lehet, még jobban, mint abban a Kecskemét környéki buckavilágban, mert ott jobbára a megváltoztathatatlan körülmények ítélnek kit-kit az egyedüllétre, míg emitt, a bérházdzsungelben a rokoni, lakótársi részvétlenség miatt zárulnak be olyannyira a laÍ kásajtók. Akácz László sonnebergi Stern Rádió kon- cert-fúvószenekara. A kora délutáni pihenő időben beszélgettünk két testvér- megyénkből érkezett muzsikussal. — Mi a törökbálinti zenekar meghívására jöttünk — mondta Ralf Petermann kürtös. — A Pest megyeiek korábbi látogatását viszonozzuk. Nekem már nem volt ismeretlen Magyarország: néhány éve jártam Budapesten, de ezt a vidéket nem ismertem. Most a hatnapos túrnánk során ötször léptünk színpadra, Móron háromszor, aztán a Gánt nevű Fejér megyei községben és végül szeptember 7-én, hétfőn, Törökbálinton mutatjuk be műsorunkat. — Zenekarunk 28 tagú és négy énekes is velünk tartott — vette át a szót Frieder Vil- weg trombitás. — Küldöttségünket Maria Deberts, a sonnebergi járási tanács művelődésügyi osztályvezetője irányítja. Mindannyiunkriak szép élmény marad ez a látogatás, annak különösen örülünk, hogy most lényegében egyszerre kilenc fúvószenekarral ismerkedhettünk meg és hallhattuk a fúvósmuzsika Magyarországos divatos különböző áramlatait. Elismerésre méltó, hogy ezek a zenekarok nemcsak a régi szép dallamokat őrzik, hanem sok új és jó zenét is játszanak. .Sonnebergiek a színpadon Délután három órakor kezdődött csak a hivatalos műsor, de a sonnebergiek — látva a nagyszámú közönséget — a programtól eltérően is felmentek a színpadra és muzsikájukkal kellemes hangulatot varázsoltak. Aztán a koncerten fellépett a találkozón részt vevő mind a tíz együttes. Jól pergő, kiválóan megszervezett előadás volt, rengeteg vastapssal. Talán véletlen, de az is meglehet, hogy egy kissé a műsor szerkesztőinek elismerését is kifejezi; a két Pest megyei együttesre bízták a zárófellépést. Az estébe nyúló esemény- sorozat csattanójaként a tíz zenekar több, mint kétszáz muzsikusa közösen adta elő Farkas Antal Nyújts baráti jobbot című művét a szerző vezényletével. Nagyszerű hatása volt a produkciónak, s bizonnyal emlékezetes élmény marad a közreműködőknek és a közönségnek is. Kriszt György AZ ELSŐ HÉT MÉRLEGE HÁROM ISKOLÁBAN , Túl az első napok izgalmán, már otthonosan mozognak a füzetek, könyvek birodalmában az elsősök. Az iskolatáska ugyan kissé nagy még, s néha elkel a padszomszéü segítsége f Három Pest megyei isko- í la igazgatójától kérdeztük: ^ hogyan kezdődött a tanév. % A válaszokból kiderült, ^ hogy korántsem gond nél- kül. További szószaporítás 0 helyett beszéljenek inkább í az illetékesek. Földessy Józsefné, a budakalászi általános iskola igazgatója: — Izgalmakkal teli volt az évkezdés. A nyáron két üres állásra és négy pedagógus helyettesítésére kerestünk jelentkezőket, hiába. Csak az utolsó pillanatban oldódott meg a problémánk, s akkor sem teljesen, mert három képesítés nélküli nevelőt kellett felvennünk, hogy elkezdhessük az oktatást. Nagy örömünkre a tanács terven felül tataroztatta 600 ezer forintért a régi iskolaépületet, de a külső munkákkal szintén csak augusztus 30-án, a tanévnyitó előtti szombaton végezték. — A harmadik gondunk, hogy soha ennyi elsöosztályo- sunk nem volt, idén 150-en jöttek, a korábbi években legfeljebb 110-en, így eggyel több első osztályt kellett indítanunk. Szeptember 1-én még 16-fé- le tankönyv és munkafüzet hiányzott nálunk, s ma, negyedikén is szállítanak még ezek közül. Például negyedikes környezetismeret- és hatodikos történelemkönyveket. A szülők viszont nemigen panaszkodtak a tanszerek, iskolaruhák hiánya miatt idén. — Iskolánkban ebben az esztendőben is folytatódnak a korábban kezdett oktatási kísérletek. A hetedik osztályban az orosz, a biológia, a technika és a kertészeti fakultáció kipróbálása folyik. o Lábai László, a váci Sztáron Sándor gimnázium igazgatója: — Iskolánkban nem egészen úgy kezdődött az oktatási év, ahogyan kellett volna. Nagy a tankönyvhiány a gimnáziumban, méghozzá éppen a harmadik osztályban, ahol idén újonnan lépett életbe a fakultatív oktatás. A nyolc fakultációs tankönyv közül a mai napig mindössze egyet kaptunk meg, pedig már öt napja oktatunk. Ugyanis gimnáziumunk részt vesz az ötnapos munkahét kipróbálásában, így nálunk korábban kezdődött a tanév. Könyvek híján pedagógusaink a tantervi követelmények és saját ismereteik alapján oktatnak. Tény, hogy a tankönyv csak segédeszköz, de azt hiszem, a legfontosabb... — Az ötnapos munkahét és a fakultatív oktatás miatt megnövekedett a tanteremigényünk is. Eredendően 19 tanterem jut a 20 osztályra, így kénytelenek nevelőink órákat tartani a díszteremben, a diákklubban és annak előterében, sőt az igazgatói irodában is. — Tegnap tartottuk az új gázkazánunk fűtési próbáját, s ez megnyugtatóan sikerült, viszont elhúzódott a diákkonyha átalakítása, így tanulóink étkeztetéséről az első héten nem gondoskodhattunk. — Az ötnapos munkahét az oka annak is, hogy diákjaink zöme napi 7 órát tanul, s az oktatás reggel háromnegyed nyolckor kezdődik. Sajnos, hiába kértük a Volánt, hogy a Deákvári lakótelepről öt perccel korábban indítsák a 7.25-ös buszt, s a szülők is zúgolódnak, mert a gyerekek, ha nein akarnak elkésni, csak a 7 órai járattal jöhetnek. — Ami viszont megnyugtató: pedagógusaink felkészülten láttak munkához, s lelkesen, akárcsak diákjaink. Értékeltük már a nyári építőtábori eredményeket, ezekért, valamint úttörővezetői és sporttevékenységéért sok tanulónk kapott dicséretet. Egyik diákunk, Mogyorósi András pedig nyáron a Várnai Nemzetközi Fizikai Diákolimpián 3. helyezett lett... © Zaremba Gyula, a MüM 208. számú szigethalmi ipari szakmunkásképző intézetének és szakközépiskolájának igazgatója: — Mindkét iskolatípusunkban átálltunk idén az ötnapos tanítási hétre. A pedagógusok, szakoktatók, s tanulóink egyaránt nagy terheket viselnek, hiszen az eddigi 6 óra helyett most 7—8 is van. Csak így tehetünk eleget a tantervi követelményeknek. Az oktatók létszáma viszont nem változott. Ilyen körülmények között nehézzé vált az órarend kialakítása, s több lett az ad- minisztrálnivaló. Az ötnapos elméleti oktatást ötnapos gyakorlat váltja, így a kétféle hétre kétféle tantervfelosztást és órarendet kellett készítenünk, s még egyiket sem tekintjük véglegesnek. — 715 diákunk és 59 pedagógusunk felkészülten fogottá munkához, a nevelők már augusztus 24-én javítóvizsgáztattak, s a tanítás 31-én elkezdődött. A tankönyvhiány ugyan mindkét iskolatípusunkban megvan, de igen csekély: csak egy-egy osztályban, s egy-két tankönyv számít ma még hiánycikknek. V. G. P. Dr. Dombos Kálmán 1909-ben született a nyugtalan Békés megyében. Ez még jó ideig elkísérte őt életútján. Amikor a Budapesti Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának Mezőgazda- sági Osztályán kézhez vette a diplomát, kiderült nincs szükség tudására. Így lett az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága Békés megyei veze-. tője. Küzdött a két háború közötti Magyarország felelőtlen oktatáspolitikája ellen. Kilenc esztendővel nyugdíjaztatását követően szaktanácsadói munkakört vállalt a BOSCOOP Közös Vállalatnál. Tevékenységére változatlanul igényt tartanak. Jó egészséget kívánunk mindkettőj üknek! V. B. Évnyitó a gödöllői egyetemen (Folytatás az 1. oldalról.) sági szakembernek, akik az elmúlt három és fél évtizedben szereztek intézményükben diplomát — mondotta beszéde bevezető részében dr. Bíró Ferenc. Ezt követően mezőgazdaságunk főbb eredményeit és az ágazat előtt álló feladatokat ismertette. Hangsúlyozta, hogy Gödöllőn, a mezőgazdasági tudományok egyik központjában, jelentős elméleti potenciái halmozódott fel, amit az eddigieknél jobban kell a technikai innováció, a fejlesztés szolgálatába állítani. Ehhez nyújt alapot a 31 tanszéknek és a kutatóintézetnek a tudósgárdája, amely jelenleg is 200 tudományos téma kimunkálásán dolgozik. — Szervezeti struktúránk korszerűsítésével arra törekszünk, hogy minél előbb alkalmassá tegyük egyetemünket a népgazdaság és a társadalom változó szükségleteinek rugalmas, de egyben következetes kielégítésére — mondta beszéde végén dr. Bíró Ferenc rektor. Jubileumi Egy emberöltő a mezőgazdaság szolgálatában. Fáradhatatlanul győzve agrártörténetünk utóbbi 50—60 esztendejének emberi akaratot próbára tevő ezernyi fordulásait. Dr. Goots Az új címzetes tanári és docensi címek adományozásáról szóló okleveleik átadása után került sor az elsőéves hallgatók ünnepélyes eskütételére és beiktatására. ...„esküszöm, hogy tanulmányaimat a tőlem telhető legjobb eredménnyel végzem .. — mondták dr. Burján Ambrus, a Mezőgazdaságtudományi Kar dékánja, dr. Lehoczky László, a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar dékánja és dr. Szemes Lajos, a Gyöngyösi Főiskolai Kar igazgatója után a fogadalmat a fiatalok. A beiktatás után dr. Illés Lajos, az MSZMP egyetemi bizottságának titkára és Guth László, a KISZ-bizottság titkára mondott üdvözlő szavakat. Az egyetem hagyományaihoz híven a tanévnyitón átadták a jubileumi okleveleket is. Gyémánt oklevelet kapott dr. Goots József, aranyoklevelét vehette át dr. Dombos Kálmán mezőgazdasági mérnök. Az ünnepélyes tanévnyitó az Intemacionálé hangjaival ért véget. oklevelek József gyémántdiplomás és dr. Dombos Kálmán aranydiplomás agrármérnökökre minden bizonnyal igaz e megállapítás. Méltán állíthatjuk példaként őket az ifjúsági nemzedék elé. Dr. Goots József Kassán végezte középiskoláit, ugyanott 1920-ban a Gazdasági Akadémián kitűnő eredménynyel oklevelet nyert. S bár 1940-ig igen változatos szakmai feladatok megoldásában volt része, igazi érdeklődési területét csak ettől kezdve művelhette. A szakoktatásnak szentelte szinte teljes eietét. Megszervezte a mezőgazdasági tanári képzést. Kecskeméten, Zomborban szakiskolákhoz, középiskolákhoz tartozó tangazdaságok igazgatóhelyettesi teendőivel bízták meg. Amire talán a legbüszkébb hosszú működése során, hogy 1972 óta — nyugdíjazása után még hat éven át —, 250 juhászbojtárt nevelt, képzett szakmunkássá. Ma is dolgozik.
