Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. SZEPTEMBER 8., VASÁRNAP Új típusú kerékpárok A Csepel Művek Kerékpárgyára be­mutatta az 1982- ben gyártásra ke­rülő új típusú ke­rékpárokat. Jövőre öt új gyártmány kerül az üzletek­be: egy férfi, egy női és bárom új típusú gyermekke­rékpár. Az új ter­mékek merész vo­nalvezetésűek, szemre szépek és megbízhatóbbak. Képünkön: az 1982-ben gyártás­ra kerülő új ke­rékpárok közül négyet mutatunk be. MM Tíz emelet gyalogtúra Egy hónapig álltak a liftek Korábban kezdődik a betakarítás A negyedét diákok szüretelik Az intenzív kultúrák magas aránya — Mi már decemberben át­adtuk. Igaz, év vége volt, olyankor pedig igyekszünk, hogy minden szép és jó legyen — mondja Berkes Béla, a 43-as számú Állami Építőipa­ri Vállalat budaörsi építkezé­sének művezetőhelyettese. — Már húsz éve foglalko­zom lakásátadással, de még hasonlóra nem volt példa — bizonygatja Küllei Eszter, az OTP megyei képviselője. — Nekünk nem jegyzőkönyv kell, hanem az, hogy járjanak — mondja Hadfi Mária, a bu­daörsi Patkó utca I-es szá­mú ház közös képviselője. — Már úgy kikészültünk miatta, hogy mindenhová ma­gammal vittem a magnómat is, hogy amit róla beszélünk, rögzítve legyen. — Szól a má­sik közös képviselő: Ivicsics Ferenc. — Tény az, hogy hiánya megkeseríti az életünket —i mondja az egyik lakó a lépcső­házban, miközben feleségének segít vinni a hathónapos kis­babát és a csomagokat — ma­gas a tizedik emelet. — Már a lakásunknak sem tudunk maradéktalanul örül­ni — szól a másik... Létszükséglet Mi az, ami ennyire felzak­latta a kedélyeket Budaörsön? — A liftek, amelyek július 27-e, 28-a, a beköltözésünk óta nem működnek — mondja Hadfi Mária közös képviselő. — Azóta már szinte mással sem foglalkozunk, mint azzal, hogy beinduljanak. Nem kell bizonygatni, hogy egy tízeme­letes házban a lift létszükség­let. Az időseknek azért, mert nehezen járják a lépcsőket, a fiataloknál meg ott az egy-két pici gyerek. Arról is beszéltek: az egyik kismama a lift hiánya miatt került kórházba. Veszélyezte­tett terhes lévén, állapotát sú­lyosbította, hogy naponta gya­logolnia kellett. A felvonókról a Pest megyei OTP-ben Küllei Eszter osz­tályvezető a következőket mondta: — A lakás használatbavéte­le független a liftek működé­sétől. De nálunk már gyakor­lattá vált, hogy amikor átad­juk az új lakásokat, akkor a helyi tanáccsal együtt kere­sünk gondnokot, mert hiszen anélkül nem járhat egy lift sem. Az természetes, hogy lift­kezelővizsgával kell rendel­keznie. A Patkó utca 1-be is volt gondnokjelöltünk, de az illető a közgyűlés után visz- szavonta ígéretét. Állítólag azért, mert a lakók olyan hangnemet ütöttek meg, ami neki nem tetszett. — Ez nem felel meg a va­lóságnak — bizonygatják a lakók közül többen is. Ki a felelős? Azt azonban senki sem ta­gadja, felmerült néhány kér­dés azon a bizonyos közgyű­lésen. A közösség, amely meg­vásárolta a gondnoki lakást is, ragaszkodott ahhoz, hogy szá­1 mukra megfelelő egyén legyen j a megbízott. Azt pedig senki | sem vitathatja, manapság még mindig nehéz kitenni valakit • a lakásából, még akkor is, ha nem látja el a feladatát. Így azután nem lehet csodálkozni azon, hogy a közgyűlésen er­ről is szót ejtettek. Az azon­ban már furcsa, hogy állító­lag a gondnok hiánya okozta volna a liftek állását. — Személyesen kerestem fel a gondnokjelöltet. Egy szóval sem említette, hogy velünk lenne baja. Csupán azt mond­ta, nem számított arra, ilyen megkötöttséget jelent egy tíz­emeletes ház gondnoki mun­kaköre. Mivel egyedül neveli a gyerekét, azért döntött így, hogy jó időben visszalép — mondja Hadfi Mária. — Kü­lönben a lift körüli ügyintézés közben rájöttünk arra: min­denki mást mond, mást ígér, gyakran még azt sem vállalja, amit, előzői nap kijelentett. — Ezért váltam én is óva­tossá — mondja Ivicsics Fe­renc — és ezért vittem mag­nót mindenhová, ahol a lif­tekről tárgyaltunk. A tény azonban változatlan maradt hosszú ideig, a lakók gyalogoltak, mindenki fűt-fát ígért, és a liftek mozdulatla­nul álltak. — Mi még azt is megtettük, hogy új gondnokot kerestünk maguknak. Meg kellett ten­nünk, mivel az OTP felszólí­tott bennünket, hogy saját ha­táskörünkben gondoskodjunk erről. A helyi tanács többszöri kérésünkre sem segített. Azt mondták: az illetékes szabad­ságon van. — Kinek a kötelessége a lif­tek beindításáról gondoskod­ni? — kérdem az OTP képvi­selőjétől. — Tulajdonképpen minden­kinek — válaszol Küllei Eszter —, de legfőképpen a 43-as ÁÉV-nek mint generálkivite­lezőnek, valamint a Ganz- MÁVAG-nak. Ebben az ügy­ben azt történt, hogy folyton egymásra mutogattak. Már sok lakást átadtam, de erre még nem volt példa. Hiányok — Azt mondták az OTP képviselői, hogy a gondnoknak litfkezelői vizsgával kell ren­delkeznie. Egyetlen szépséghi­bája volt a jelölésnek, hogy a mai napig sem vizsgázott a gondnok — mondja Ivicsics Ferenc —, mi pedig augusz­tus 12-re megtaláltuk a meg­felelőt, sőt még hatan megta­nulták a kezelését. De mind­hiába! A lift továbbra sem járt. Utólag kiderült, nem is jár­hatott volna. Hiába volt a kö­zös képviselő és a lakók igye­kezete, mivel többszöri hívás­ra kijövő szakemberek ezután sem vették át a lifteket. Ak­kor jöttek rá ugyanis, hogy a szabályos működtetésének nincs meg minden feltétele. — Mi volt az oka? — kér­dem a 43-as helyi képviselő­jétől, Berkes Bélától, ö volt ugyanis az, aki kezdettől fog­va ismerte' a liftek körüli vi­tát. — Nekem ebben az ügyben nincs nagy dobásom. Kisem­ber vagyok én, kérem — sza- bódik Berkes Béla. — A fel­vonókról minden főnököm tu­dott. Egyébként is ezeket a szerelvényeket mi már tavaly decemberben átadtuk. Tudja, úgy van ez, hogy év végén mindenki igyekszik mindenen túladni. Akik pedig átveszik, azok is arra törekednek, hogy minden szép és jó legyen. Így történt ez decemberben is. Az már más kérdés, hogy azzal később már senki sem törő­dött. hogy valóban jók legye­nek az átvett berendezések. Így történhetett meg az, hogy augusztus közepén derült ki, hiányzik néhány apróság és a liftkönyv, e nélkül pedig nem járhatnak. A hiányt bepótol­tuk, egy másik épülő ház lif­tesdobozából. Hogy majd ké- sőb ott szép és jól lesz-e min­den, azt nem tudhatom. Ha őszinték akarunk lenni, be­vallhatjuk, ludas ebben a lift­ügyben a Ganz-MÁVAG és a 43-as AÉV is. Nem vitás, a több mint egy­hónapos gyaloglás megkeserí­tette az ott lakók életét. Hosz- szas huzavona után végül is szeptember elsején délelőtt 11 és 12 között beindították a lif­teket Budaörsön a Patkó utca 1-ben. Az azonban nem árta­na, ha az illetékesek lelkiis­meretesen törődnének, és leg­közelebb nem ismétlődne meg Talán a Lőwy Sándor Szak- középiskola belső munkájáról tudnak a legkevesebbet Vá­cott és a megye lakói. Nem azért, mert bárki is titkolóz­na, hanem azért, mert az is­kola igen sokrétű feladatnak tesz eleget. A működési kere­teit behatároló 14/1976-os mű­velődési miniszteri rendelet is csak néhány éves. Vonzások A fenti rendelet kimondja, hogy a szakközépiskolákban a közismereti tantárgyak meg­egyeznek a hagyományos kö­zépiskolai tárgyakkal, de eze­ken felül szakjellegű ismere­teket is szerezniük kell a ta­nulóknak. Egyik oldalon tehát általános műveltség szerzése, a másikon a szakemberképzés a cél. A Lőwy Sándor Szakközép- iskolában jelenleg öt szakmá­ban kapnak a tanulók alapfo­kú műszaki — elméleti és gyakorlati — képzést. Gépi forgácsoló, szerszámkészítő, mechanikai, elektronikai és elektroműszerészként helyez­kednek el az itt végzettek. Nem tudni, hogy a százas tette meg a magáét, vagy a téeszelnök beszéde, minden­esetre a fiúk felkerekedtek, s a megérdemelt délutáni pihe­nés helyett indultak vissza a földekre. Három-négy óra le­forgása alatt végeztek a címe- rezéssel — ahogy az elnök megjósolta —, s azután kétsze­resen megérdemelten pihen­hettek le. Abban a jóleső tu­datban, hogy nemcsak egy százast kerestek, hanem a ter­melőszövetkezetnek is jót tet­tek. Felnőtt módra Dánszentmiklóson történt mindez, ahol a szövetkezetét nyári diákok „erősítették”, s egy délután, a napi rendes munka után, a pihenő „sere­get” az elnök beszéde rázta fel. Gyorsan a lényegre tért, s őszintén a diákok elé tárta, hogy a gazdaság szorult helyzetben van. Ha a mai na­pon nem végzik el a címere- zést, az előírásokhoz szigorúan ragaszkodó vetőmagtermelte­tő kizárja a szövetkezetei, s akkor oda a bevétel. Lehet, hogy a fiúk közül nem mindenki csak azért vál­lalta a munkát, hogy a terme­lőszövetkezetnek segítsen. Le­het, hogy sokukat a beígért százas hajtotta, de ezt nem le­het bizonyítani. Mindenesetre gyorsan kellett dönteniük, s e pedagógiai feladványt jól ol­dották meg: feláldozták szabad idejüket a közösség érdekében. Most, hogy vége a nyárnak, s kezdődik a betakarítás a me­zőgazdaságban, ismét diákok szorgoskodnak sok szövetke­zetben. Középiskolások, egye­temisták, felsőfokú iskolák ta­nulói — összesen mintegy fél- milliónyian. Alkalmuk van, hogy találkozzanak a munká­val, amely szerves része a nagybetűs életnek. Sokan ta­lán először végeznek igazi munkát, olyat, mint a felnőt­tek. Ök most tapasztalhatják először, hogy mit jelent meg­dolgozni a pénzért. Jó aikalom ez a fiataloknak arra is, hogy próbára tegyék erejüket, tel­jesítőképességüket, hogy meg­birkózzanak az időjárás vi­szontagságaival, sárral, esővel, széllel. Őszi betakarítás Erre az erőpróbára azonban elsősorban nem pedagógiai okokból van szükség. Közhasz­— Miért ezek a szakmák tanulhatók? Molnár Lajos, az iskola igazgatója válaszol: — Természetes, hogy a szakmaválasztás nem légből kapott volt. Vác város és a vonzáskörzet üzemeinek igé­nyei döntöttek. A beiskolázási körzetünkhöz tartozik Pest megye, Nógrád megye nyugati része, szerszámkészítő- és mű­szerészképzés területén több megye. Bázisvállalataink a Híradástechnikai Anyagok Gyára, az Egyesült Izzó, a Mechanikai Labor, az Ikladi Műszergyár, a Budapesti Ora- és Műszergyár, a Szerszámipa­ri Művek, a Magyar Hajó- és Darugyár, és a váci textilüze­mek. A további felsorolás he­lyett célszerűbb, ha azt mon­dom, mintegy negyven üzem­mel van termelési kapcsola­tunk. Üzem — iskola A vállalatok bérmunkavál­lalási lehetőséget biztosítanak a szakközépiskolának. A gya­korlati oktatások idején vég­nú és ma már nélkülözhetet­len tevékenysége ez a diákok­nak, immár 24. esztendeje. A nyári szünidőben évről évre részt vállalnak a mezőgazda- sági munkákból; ki szakmai gyakorlatra jár egy szövetke­zetbe, ki pénzt keresni a nya­ralásra. E munkák haszna — mint arról nemrégiben hírt adott a sajtó —, óriási. S még ennél is nagyobb az a segít­ség, amit az őszi betakarítás­ban nyújtanak a diákok. Az idén — az időjárás miatt — korábban kezdődik a betakarí­tás, így szeptember első nap­jaitól október végéig dolgoz­nak — a tervek szerint több mint félmillióan. De miért van erre szükség? Nem képesek megbirkózni a feladattal az egyébként jól szervezett és gépesített terme­lőszövetkezetek, állami gazda­ságok? A szervezéssel és gépe­sítéssel nincs baj. Egy mező- gazdasági dolgozó ma húsz ember élelmét termeli meg — ez talán jelzi, hogy a munka zömét gépek végzik. A ma­gyar mezőgazdaságban azon­ban az intenzív kultúrák ará­nya magas, ezek terméseinek betakarítása pedig jelentős ké­zi-munkaerőt igényel. Ezt pe­dig nálunk — akárcsak a világ más, hasonló gondokkal küsz­ködő országaiban — csak kül­ső segítséggel lehet megolda­Szerencsésebb helyen talán nem is épülhetett üdülőszállo­da, mint Dobogókőn a Nimród. Közel a fővároshoz, a termé­szet, az erdő kellős közepén, a leglátogatottabb magyar sípá­lyák szomszédságában. Csoda-e, hogy olyan népszerű a hazai és a külföldi vendégek körében? Mint Singer András szállo­daigazgató elmondta, tavaly ta­tarozták, s tavasszal, pontosan húsvétkor nyitották ismét a ka­pukat. Azóta 14 ezer 212 éjsza­kát töltöttek náluk, ebből majd négyezer éjszaka volt a tőkés; országokból érkezőké. Figye­lemre méltó, hogy átlagosan két és fél napot laktak náluk vendégeik. Pedig a tervekkel ellentétben nem tudták meg­nyitni az uszodát és a szaunát az importáló és a kivitelező vállalat hibája miatt. Várha­zett munkából tavaly az okta­tási intézmény 1 millió forin­tot kasszírozott be a vállala­toktól. A termelési érték en­nek többszöröse volt. Segíte­nek a vállalatok a gyakorlati műhelyek műszerezésében is, jó példa erre a Mechanikai Labor nagyvonalúsága. Cseré­ben az iskola a pályairányí­tással, a nyári termelési gya­korlatok tapasztalatait is se­gítségül híva, de a tanulók szabad munkavállalásának jo­gát nem csorbítva, az üzemek­be irányítja az érettségizett szakmunkásokat. — Milyen a tanulók felké­szültségi szintje? — Az új típusú képzési for­mában résit vevők 1982 nya­rán fognak munkát vállalni — folytatja az igazgató. — Visz- szajelzéseink még nem lehet­nek, de a felméréseink azt mutatják, hogy a szakmát négy év alatt teljesen el tud­ják sajátítani. A régi szakkö­zépiskolákban műszaki közép­kádereket képeznek. Ebben a típusban a megnövekedett gyakorlati oktatási idővel és a gyakorlati feladatok sokaságá­Tavaly ősszel 489 764 diák Vett részt az őszi betakarítás­ban, s mintegy 19 millió mun­kaórát teljesített. Röviden: a kézi-munkaigényes betakarítás egy negyedét ők végezték el. Az elmúlt évekhez hason­lóan a diákok az idén is első­sorban a gyümölcs, a szőlő és más kertészeti növények — paprika, paradicsom — beta­karításában segítenek. De rá­juk vár a hibridkukorica-sze­dés egy része is, valamint a kombájnok után ők szedik a napraforgót, a cukorrépát, a burgonyát Feltételek Az idén mintegy 300—350 ezer tonna szőlő, 800 ezer ton­na alma, 200 ezer tonna para­dicsom, 40 ezer tonna papri­ka, s más egyéb zöldség, gyü­mölcs betakarítását, szüretelé­sét kell elvégezni október vé­géig. Nem kevés munka ez, még akkor sem, ha népes a diákse­reg, akik, mint mondják, egy­kettőre megeszik a munkát. Ám ahhoz, hogy jól dolgoz­hassanak, meg kell teremteni a feltételeket. S azokkal, akik­től több mint 1300 szövetke­zetben, gazdaságban felnőtt ember módjára kell bán­ni. Nem kis felelősség hárul azokra sem, akiknek a diákok ezen az őszön (is) segítenek. Nagy György tóan ezekkel a munkákkal csak késő ősszel készülnek el az épí­tők. A sportolási, testedzési lehe­tőségek körét bővíti majd a most épülő teniszpálya is. Ha elkészül, szakavatott edző tanít­ja majd e nemes sportra az ér­deklődőket Szakember vezeti majd a kondicionálótornát, az erdei túrákat is, amelyeket a szálloda szervez vendégei szó­rakoztatására. Tervezik, hogy kisebb-nagyobb csoportokban rendszeresen terepfutást is tar­tanak. Kihasználva a téli sportle­hetőségeket, tervezik, hogy a síszezon kezdetétől szakembe­rük irányításával ismerked­hetnek a vendégek a siklás örö­mével is. ősszel adják át az ugyancsak most épülő minigolf­pályát is. val a szakma megtanítása a cél. Bevezettük az úgynevezett beválási vizsgálatot. Az a lé­nyege, hogy a szerszámkészí­tők és az elektroműszerészek évente oldanak meg gyakorla­ti feladatokat. A siker mérté­ke a szakoktatás eredményes­ségéről tájékoztat. A vizsgálat nem áll meg az érettséginél, a munkahelyen még két évig folytatódik. Azt akarjuk látni, hogyan állják meg a gyerekek a helyüket. Ha a tapasztaltak úgy kívánják, még a tanter­ven is változtatunk. Fejleszteni kell 1982-ben a meglevő szak­mákon felül | a szerkesztők képzése is megindul. Ha az ipari fejlődés úgy kívánja és a tárgyi feltételek is megte­remthetők, további szakmák tanulására is van lehetőség. Az iskola vezetői szeretnék, ha levelező vagy esti tanfo­lyamon a technikusképzés is lehetővé válna. A társadalmi igény megvan rá. Igaz, hogy a műszaki oktatás egyre drá­gább lesz — emelkedik az eszköz- és az anyagigény —, mégis szükséges fejleszteni az iskolatípust. A tanulók szá­mára sem jelent zsákutcát, mert a szakmával kvadráló felsőfokú intézményekben to­vább tanulhatnak. A végzet­tek 30 százaléka jelentkezik műszaki pályára. A jelentke­zettek 70—80 százaléka tesz sikeres felvételi vizsgát. Vicsotka Mihály hasonló eset. Szalai Márta Képzés hat szakmában A munkahelyek igényei szerint A társadalmi szükséglet alapján ni. Sportbázis a Nimródban Terepfutás, minigolf i

Next

/
Oldalképek
Tartalom