Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. SZEPTEMBER 6., VASÄRNAP Amit soha nem lehet megszokni Zord tekintet, nyegle vállrándítás, bosszankodó morgás; ez a vízi rendőrök „borravalója”. Tőlük senki sem kérdi; no, mi­lyen volt az idei nyár, sok munkátok akadt-e? Mert akit meg­büntetnek, az már nem kérdez ilyesmit. S az sem, akit már megbüntetni is késő. Munkájuk pedig van elég; az Idén túlságosan sok Is. Vi­gyáznak azokra, akiknek eszük ágában sincs vagánykodni, és vigyázniok kell azokra is, akik nemhogy a maguk, de mások épségére sem ügyelnek. És ezutóbbi a nehezebb dolog. Ök azok akik nem köszönik meg a rendőrök munkáját, morognak, eget- verö Igazságtalanságnak érzik a büntetést. De egyúttal közülük kerülnek ki, akiket már soha többé nem lehet megbüntetni. A vízirendőmek akkor megy jói a dolga, amikor rossz idő van. Olyankor legalább fürd 5- zők nincsenek. Egy napos hét végén azonban — amilyenen el­kísértük Kurucz Sándor fő­törzsőrmestert, és Szabó Gá­bor őrmestert — nincs megál­lás. A hajók, motorcsó­nakok és evezősök ellenőrzésén túl, ilyenkor sokezer napozó, fürdő embert is figyelni kell. S hogy ez mennyi munkát jelent? — Akár méterenként ellen­őrizhetnénk és hűszméteren- ként büntethetnénk, annyi a szabálytalanul viselkedő em­ber. — mondja Kurucz Sándor. — Meglátja majd; hiába min­den figyelmeztetés, mindig sok a felelőtlen fürdöző. Több mint húsz éve járom a Dunát, de máig sem szoktam meg a tra­gédiát. És ezt hiába mondom az embereknek, hiába intem őket: A Duna jóbarát, de ezzel nem szabad visszaélni, mert a bosszúja szörnyű. Első ijesztő élményünk mint­ha a rendőr szavaira licitálna; még Budapest belterületén, ahol tilos fürödni, ahol piszkos a viz, ahol nagy a hajóforgalom, ott egy apa négy gyereket tol egy gumimatracon. A parttól 15 méterre. A figyelmeztetés, pénzbírság természetesen nem tetszik. Vajon hogyan lehetne igazán érthetően, hatásosan tudatni vele, hogy mit és mennyire kockáztatott, hogy mekkora esélyt adott a tragé­diának ... A Római-part előtt újabb rossz példa. A gyerekek most csak a partról figyelik a pro­dukciót, de az apa már évie­kéi kifelé a rendőrcáónak lát­tán. Furcsa, a többi motorcsó­nak nem zavarta. Pedig azok sem csak sétafikáltak a feje körül. Igazoltatás, feljelentés. — Hallotta a legutóbbi szo­morú hírt? — kérdem. — Hogyne. — És? — Jól tudok úszni. És nem vagyok öngyilkos-jelölt! — mondja ingerülten. A bírság ezer forint. — A vízbefúltak 99 száza­léka azt hiszi, hogy jó úszó — mondja Szabó Gábor. — Aki ezt nem hiszi magáról, az nem megy a Dunába. Fölmennek a víz mentén és lecsorognak. A motorcsónakok között. A Szentendrei-sziget mellett két fiatalember úszik a hajózó bóják között. Fogadtak, hogy ki ér át előbb. Amikor elszá- guld mellettük a Sirály szár­nyashajó, egyikük elsápad, ö végre megértette. Most kiha­lászták őket a rendőrök. De ha ... Volt már ilyen. A Duna egyik legveszélye­sebb szakasza Szentendrénél van. örvények, forgók lesel­kednek a fürdőzőkre. Itt kü­lönösen fontos az önkéntes rendőrök segítsége. Vezető­jüknek, Kedves Lászlónak is van oka a panaszra. kék-fehér motorcsónakot — nem mindenki, de túl sokan — igyekeztek a rendes, gondos ál­lampolgár látszatát kelteni. Pe­dig jól viselkedni nem a rend­őrök előtt kell. A Duna szigo­rúbb. Szomorú aktualitása van nyár végi őrjáratunknak. Nem való­színű, hogy bárki figyelmét elkerülte a hir: augusztus kö­zepéig több ember lelte halá­lát fürdés közben, mint tavaly egész évben. Könnyű lenne azon sopánkodni; lám. hiába volt tavasszal a sok cikk, hiá­ba részletezte a sajtó a fürdő­zés veszélyeit. Abban csak fél­ve bízhatunk, hogy ezek nyo­mán kevesebb lesz a tragédia. Jobban bízunk az emberi, egyéni felelősségben. Még mindig. A rossz példák után is. Kolossá Tamás „Ma sem nyugodt az éjszakám egy-cgy eset után” Mosolyogva kerülték el a Sirályt Huszonöt vádlott ellen kétszázhét tanú Zsedényi és a csónakázó banda A Zsedényi-ügy hírhedtté vált, s nemcsak a Pest megyei Bíróságon, hanem országszer­te. Lapunk 1980. június else­jei számában már beszámol­tunk róla; aztán a tévé Kék fény adásából megismerhette az egész ország. Mivel külön­leges bűnbanda szövevényes ügyéről van szó, jogerős ítélet csak a múlt héten született. Első fokon a Ráckevei Já­rásbíróság a múlt év végén tárgyalta a bűncselekmény-so­rozatot. Másodfokon, a Pest megyei Bíróságon pedig dr. Barnaföldi János tanácsa. A tárgyalás három napig tartott. Ki volt Zsedényi? Az ilyen emberre szokták mondani, hogy született bűnö­ző, noha senki sem születik annak. A tények: 12 éves ko­rától nem volt hajlandó isko­lába járni, s gyakran elcsa- vargott — nevelőintézetbe ke­rült. A „nevelés” mit sem ért, 14 éves korában már bűncse­lekményeket követett el. Lopá­sok miatt legelőször csak nyolc, havi szabadságvesztésre ítélték. 1967-ben megnősült, gyermeke született. A férfiak nagyobb része ilyen „sorsdön­tő” események után lecsende­sedik, megnyugszik. Zsedényit lopások miatt ismét elítélték. Üjabb gyerek, válás, újabb nősülés. Légpuskás vadászat miatt megint összeütközésbe kerül a törvénnyel. Mint affé­le csepeli — királyerdei — fe­negyerek, megmaradhatott vol­na a piti szabálysértések, sza­badságvesztések világában. De nem! A hasonszőrű társak ve­zéralakja lett. Szenvedélyesen horgásztak; S ez az időtöltés lassan nemcsak a halfogásra vonatkozott, hanem mindenre, ami mozgatható. Zsedényi 1975-től letartózta­tásáig — 1979. ráájusa — a 'Cs’epel Vas- és Fémműveknél vagonkirakóként dolgozott. Havi keresete, a munkáltatói igazolás szerint, nyolcezer fo­rint volt. Kevésnek bizo­nyult ,.. 1977. május 2-ről 3-ra virra­dó éjszaka követték el az el­ső betörést. Tasson, horgászás után, benyomták az egyik hét­végi ház ablakát. Benn körül­néztek, majd a gázpalackkal, bográccsal és egyéb használa­ti tárgyakkal távoztak. A „be­vétel” alig haladta meg a 6600 forintot. Ahhoz képest, hogy néhány év alatt Zsedényi számláján csaknem egymillió forint plusz keletkezett, ez még kicsinyes, amatőr „mun­ka” lett volna. De: nem tud­ták abbahagyni. Strohmajer Bálinttal, a másodrendű vád­lottal, barátjával — később sokan másokkal — sorozatban követték el a betöréseket. Még abban az évben sziget- szentmiklósi, dunavarsányi, tassi víkendházakat fosztottak ki, Börzsönyligeten pedig 13 hétvégi házat. Zsigulival hord­ták el a horgászfelszereléseket, síléceket, gumicsizmákat, plé­deket, kávéfőzőket, táskará­diókat, s egyáltalán mindent: zseblámpát, konzerveket, Fecs­ke cigarettát, pufajkát és pó­lóinget, tácsövet és metszőollót. Új terepen 1978-ban új életet kezdtek, ami úgy értendő, hogy már a Kiskunsági Főcsatornára jár­tak horgászni és lopni. Aztán Eger környékén három pince­betörést követtek el, később Solton ugyanennyit. Demizso- nokban, ballonokban vitték a bort, a pálinkát. Ez év júniusában a Csepel Vas- és Fémművek horgászta- nyájáról elkötöttek egy motor­csónakot, ezzel mentek le a Duna-ágon, hogy a Taksony- szigeten, s Dömsödön a víz fe­lől veszélytelenebbül megkö­zelíthessék a feltörendő hétvé­gi házakat. De megfordultak Szigetbecsén, Nagymaroson, sőt Békésszentandráson is. 1979. januárjában Miskolc és Ernőd vidékén kezdték á betöréseket, aztán Szalk- szentmártonban és Etyeken folytatták. Március végén, amikor javult az idő, ismét motorcsónakba szálltak, s Du­navarsányban, Tökölön tűntek fel. Végül is 1979 májusában ke­rült bilincs a kezükre. Megdöbbentő végösszeg Zsedényi László 128 lopás­ban vett részt, s 967 ezer fo­rint volt a „bevétele”. Stroh­majer Bálint 119 esetben vett részt a lopásokban, 808 ezer forintnyi érték jutott hozzá. Baranyai László harmadrendű vádlott 91 bűncselekménnyel 595 ezer forinthoz jutott. Mol­nár Zoltán negyedrendű Vád­lott az 59 betöréssel 442 ezer forintnyi értéket tulajdonított el. Kosár Kornélnak 46 lopás után 233 ezer forint ütötte a markát. A szervezett bűnban­da többi tagja ennél kevesebb, összességében jelentős kárt okozott, ennek értéke külön- külöri is meghaladja a 100 ezer forintot. A kár egy része a lefoglalások révén megté­rült. A bírósági ítélet meglehető­sen szigorú. Nemcsak az. oko­zott kár nagyságát vették fi­gyelembe, hanem azt is, hogy éveken keresztül, szervezetten követték el a bűncselekmé­nyeket. Zsedényit 8 évi bör­tönbüntetésre ítélték, Stroh- majert 7 évire, Baranyait 6 évire, Molnárt 4 évire. Kosár Kornél 3 év 6 hónapot kapott, Simon Sándor hatodrendű vádlott 4 évet, Olajos László hetedrendű vádlott 3 év 6 hó­napot. Nagy József nyolcad- rendű vádlott esetében a me­gyei bíróság a 8 havi szabad­ságvesztést 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Egyébként a Pest megyei Bíróságon nagy­részt helyben hagyták a Rác­kevei Járásbíróság által kisza­bott büntetéseket. Zsedényi feleségét, aki tu­dott a bűncselekményekről és közreműködött az értékesítés­ben, nyolc havi szabadság­vesztéssel sújtották. A'inonstre per többi vádlottja szintén né­hány havi börtönnel, illetve pénzbüntetéssel jutott el az ügy végére. P. J. — A kiugró résznél olyan forgók keletkeznek, hogy még a hajót is megdobják. Akármi­lyen lelkesen dolgozunk, akár­hogyan is vagyunk, nem lehe­ltünk ott mindenki mellett. Az imént egy kétszemélyes csó­nakban négyen utaztak. Apa, anya, kétéves gyerek és egy csecsemő. Mentőöv egyikükön sem volt. El lehet képzelni egy komolyabb hullám következ­ményeit. Nagy bajnak tartom, hogy a kölcsönzőkből bárki bé­relhet csónakot. Budapest fölött és alaH/jár- tuk a Dunát. Ha meglátták a A komp mellett — már a parton Saját gyermekeit kockáztatta Balmágyt Péter felvételei A szellem a fürdőszobában lakik Babonák az arab világban EGY FELSŐ-EGYIPTOMI gazdálko­dó meg akarta ölni a feleségét, mert a falu boszorkánya elhitette vele, hogy az megcsalja őt. Bahreinben egy keres­kedő a legjobb barátjával akart végez­ni, miután a varázsló közölte vele, hogy a barát lopja a pénzét. Egy szaúd-ará- biai öregember kitagadta az unokáját, mert egy jós megsúgta neki, hogy a fiú kommunista eszmékkel kacérkodik. Az arab világban, éppúgy, mint sok más országban, ma is tovább élnek az évszázadok óta táplált babonás hiedel­mek, s minél elmaradottabbak a széles néptömegek, annál nehezebb a téves nézeteket eloszlatni. Különösen, ha a babonák fenntartása sokak számára pénzkereseti lehetőség. Arab tudósok hétszáz féle ilyen szokást és hiedelmet gyűjtöttek össze, közülük ötszáz Egyip­tomból származik. Az ördögűzés szertartása például kü­lönösen jó pénzforrás a varázslók szá­mára mind a mai napig. Ez a gyakor­lat a leginkább elterjedt az egyipto­miak és a szudániak között. A teljesen nincstelenekből persze nem érdemes űzögetni az ördögöt, mert úgysem tud­ják honorálni. De akinek már van va­lamicske vagyona, azt megéri megkör­nyékezni. A szertartás gyakran igen hosszadalmas, hetekig, sőt hónapokig is eltarthat. Közben a varázsló arra fülel, mi a dzsinn — a rossz szellem — kí­vánsága. Néha csak. nagy lakomákat kí­ván, amelyeken láthatatlanul maga a dzsinn is részt vesz, s egyúttal a varázs­ló is teletömheti a bendőjét. Ezenkívül még sok mindent óhajthat a dzsinn an­nak fejében, hogy hajlandó elhagyni a szegény megszállt testét. A jóslás az arab világban is virág­zó iparág. Egyiptomban történt, hogy egy kirabolt ember jóshoz fordult: mondja meg, ki vette el a pénzét. A jós a panaszos ünokaöccsét nevezte meg, és miután bezsebelte a honoráriumot, fölvilágosította az unokaöccsöt, hogy va­lami készül ellene. Ezért is pénzt ka­pott, természetesen. Valamennyien meg­járták. Az unokaöcs megölte a kirabolt rokont, őt megölte a rokon egy család­tagja, a jóst letartóztatta a rendőrség. Egy nagy port felkavaró esetről köny­vet is írtak, felvilágosító célzattal. El­terjedt a hír, hogy a kairói Szajjed Zénab mecsetben van egy olajmécses, amely szentelt, gyógyhatású olajat tar. talmaz. Megtévesztett szegények százai járultak oda, hogy megérinthessék az olajlámpát, vagy az olaj egy csöppjével bedörzsölhessék a fájó testrészeiket. A mecsetszolgák megszimatolták a nagy üzleti lehetőséget: elkezdték árulni a szentelt olajat. Néhány szerencsétlen ember a szeme világát vesztette el, ab­ban a hitben, hogy az olaj szembetegsé­get is gyógyít. VANNAK AZONBAN mindennapos, ártalmatlanabb esetek is, amelyek ugyan csak látszólag ártalmatlanok, mert alkalmasak arra, hogy tudatlan emberek körében életben tartsák az „emberfeletti erőktől” való félelmet és az egymással szembeni gyanakvást. So­kan gondolják, hogy semmi esetre sem árt az óvatosság. Elterjedt hit, hogy a rossz szellem —, dzsinn —, a fürdőszo­bában lakik. A nők, mielőtt levetkőzné­nek, elsuttogják: engedd meg, szellem, mire az, hitük szerint, a fürdés idejére eltávozik. Aki már járt arab országban, az tud­ja,' hogy a falnak is szeme van. Főleg ’ Egyiptomban elterjedt szokás, hogy au­tókra, ékszerekre színes szemeket fes­tenek. Megóv a szemmel veréstől. Leg­inkább a gyerekeket féltik — ez a ba­bona Magyarországon is ismert. Ha lá­togató érkezik, a család ébren ügyel, nem foglalkozik-e a jövevény túl sokat az újszülöttel, csecsemővel. Ha nagyon magasztalja, nézegeti, nem árt résen lenni. A megelőzésnek van egy „hatá­sos” módszere. Ollóval le kell csippen­teni egy darabot a vendég ruházatából, a rongyot sóval, korianderrel és timsó- val megszórva szertartásosan elégetni és a hamuval meghinteni a gyerek fejét. Szegény asszony, akinek sorban szép gyerekei születnek, nem győz ruhákat csippentgetni. A beteg gyerek gyógyke­zelése is hasonló módon történik, ha feltételezhető, hogy bűbájosság van a dologban. Az az asszony is tudja, mit kell ten­nie, akinek nincs gyereke. Ha azt akar­ja, hogy legyen, igen rémítő eljárások­nak néz elébe. Századokkal ezelőtt ke­letkezett az az egyiptomi babona, hogy a meddő asszonynak azzal a vízzel kell öblögetnie az arcát, amellyel a lefejezett bűnöző testét lemosták. Ennél már csak azt tartották hatásosabbnak, ha hétszer átlép a kivégzett bűnöző testén. A tör­vény ma már tiltja ezt a gyakorlatot, mert fertőzés forrása, de azért rendü­letlenül tovább él. Csak többe kerül, mint azelőtt: a családnak meg kell vesz­tegetnie. a hóhért vagy a famulusát, hogy az asszony hozzájuthasson a ha­lottmosó vízhez, vagy a kivégzett ember halálverítékéhez. Az élet sok más eseményéhez fűződ­nek babonák, varázslások. Ha a háza­sodni szándékozó fiatalokat tiltják egy­mástól, közösen felírják egy papírra: nincs más isten, csak Allah és Moha­med az ő prófétája. Aztán a papírt ket­tétépik, mindegyikük elteszi a felét és reménykedhetnek abban, hogy ..elhárul­nak az egybekelés akadályai. Kávézacc- és tenyérjósoknak se sze­ri, se száma a modern Bejrutban, Kai­róban, Damaszkuszban. A csodadokto­rok is bízhatnak a jövőben, különösen, ha nyilvánosságra kerülnek olyan rej­télyes esetek, amelyekkel szemben a hatóságok tehetetlenek, mert minden a doktort látszik igazolni. Egy ilyen cso­dadoktor került a közelmúltban bíróság elé. Azzal vádolták, hogy diploma nél­kül, természetfeletti erőkkel cimborái­vá, pénzért gyógyít. Az egyik volt pá­ciensét mélyen felháborította a doktor meghurcoltatása. „Ha akarta volna, az egész vagyonomat odaadtam volna ne­ki; kigyógyított a rákomból és nem kért, csak 25 piasztert” — mondta. A BlRÖSÄG VÉGÜL kénytelen volt fölmenteni a vádlottat, aki állította, hogy bárkiről, ránézésre megállapítja, milyen baja van. Bizonyítsa be! — szó­lította fel a bíróság. A „doktor” sor- ravette a jelenlévő öt ügyvédet, és egyenként közölte velük, van-e, mi a betegségük. A kételkedő jogászok talán meggyőzve, de mindenképnen legyőzve, földbegyökerezett lábbal álltak, amíg a csodadoktor elhagyta a termet. Hatos Erzsébet k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom