Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
Pr.sT Mr.c,\z 1981. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT Nagykőrösön már 15 éve gyakorlat Ä gyár és a rehabilitált érdeke A rehabilitációt tekintve — lestöbb helyütt ma még érdek- e-ientét van a dolgozók és a vállalat között. Ugyanakkor az is igaz, ha a rehabilitációról esik szó, rendszerint csak portás, telefonkezelő vagy éjjeliőr lehet a rehabilitáltból — mondotta dr. Zádor András megyei főorvos-tegnap délelőtt a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának elnökségi ülésén. Itt tűzték napirendre ugyanis többek között a megyében élő csökkent munkaképességűek helyzetének vitatását, valamint a hatékonyabb foglalkoztatási rehabilitációt. Az ezzel összefüggő állásfoglalást vitatta meg az SZMT elnöksége. Legfontosabb kérdés sajnos még ma is az, hogy tisztázzuk a rehabilitáció fogalmát, és pontos értelmezését. Hiszen nincs mindenki tisztában azzal, mit is takar tulajdonképpen ez a fogalom. A rehabilitáció Pest megyei tapasztalatainak összegezése során, ha figyelembe vesszük a rehabilitációhoz kapcsolódó [1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú rendelet megjelenését követő] intézkedéseket, meg kell állapítani, hogy a munkahelyeken a végrehajtás az esetek túlnyomó részében formális, s ma még az is általános, hogy a racionálisan foglalkoztatható csökkent munkaképességűek minden áron rokkantnyugdíj- állományba törekednek. Bár jó példának sem vagyunk híjával: a Nagykőrösi Konzervgyárban tizenöt éves hagyománya van a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának. — Évek óta arra törekedtünk, hogy átképzéssel, könnyebb munkábahe- lyezéssel az egyéni érdekeket messzemenően figyelembe véve teremtünk helyet ezeknek az embreknek — mondotta Be- lánszky József né a Nagykőrösi Konzervgyár dolgozója. — Ez nemcsak a rehabilitált, hanem a gyár érdeke is. Igaz., arra is gyakran akad példa, hogy a városból rendszerint hozzánk irányítják azokat, akik rehabilitációra szorulnak. Pedig nem egyszer a dolgozót a saját munkahelyén is rpegfelelő munkakörbe tudnák helyezni. A nagykőrösieken kívül a rehabilitációs tevékenység jó példáját mutatják a váci üzemek, a Csepel Autógyár és a százhalombattai DKV is. Ennek ellenére még igen sok tennivaló a megyében. Az SZMT elnökségének vitája is ezt bizonyította. Nem véletlen tehát, hogy a vita végén a fel szólalások kiegészítésével elfogadták az írásbeli állásfoglalást a foglalkozási rehabilitáció Pest megyei tapasztalatairól és további feladatairól melyben többek között javasolják a SZOT titkárságának: szorgalmazza az illetékes szerveknél a rehabilitáció rendszerének átfogó újraszabályozását. Így válhat valóra, hogy egyformán, érdekeltté váljon a rehabilitált és az őt foglalkoztató munkahely. Az SZMT-elnökség ülésének napirendjén szerepelt még a munkahelyi olimpia tapasztalatainak és a tömegsport megyei feladatainak megvitatása. JVIajd Vargha Tamás, az SZMT munkavédelmi főfelügyelői adott tájékoztatást a munkavédelemről szóló 47/1979/XII. 30. számú minisztertanácsi rendelet végrehajtásának tapasztalatairól. Végezetül a szakmaközi bizottságok átszervezésének módjáról foglalt állást az SZMT elnöksége. Sz. M. Burgonya, káposzta és répa Járjuk a szeptemberi határt A friss fogyasztásra kerülő paradicsomot szedik az asszonyok a vecsési Ferihegy Tsz-ben Emberi kéz érintése nélkül kerül a burgonya az IFA-teherautó platójára a pilisi Aranykalász Tsz földjein Járjuk a szeptemberi határt. Itt-ott még tócsákban áll a víz, hírül adva, tegnap végre kiadós esőt kapott a föld. Ilyenkor öröm a munka a szántó-vető embernek. És ha olyan jól keres, mint a húszesztendős Rakusz József, a pilisi Aranykalász Tsz traktorosa, akkor igazán nincs oka panaszra. A fiatalember egy 240 lóerős Rába—Steiger traktorról száll le, amikor a tábla szélén megállunk. Az is kiderül róla, nem is olyan régen fejezte be az Örkényi szakiskolát. — Ma öt órakor kezdtem és este hatkor végzek — teszi még hozzá a szorgalmas gépész, értésünkre adva, nem ingyen kapja a fizetését. S hogy szüksége van a nagyobb jövedelemre, azt már Puskás Imre elnöktől tudjuk meg. Rakusz József nősülés előtt áll, s a bankóból ilyenkor a sok is kevés. — Nyugodtan rábízhatjuk ezt a hatalmas erőgépet, érti a dolgát. — Magyarázza az elnök, miközben értő szemmel vizsgálgatja, nincs-e hibája a nyári szántásnak. A gazdaságban egyébként már túljutottak a vetőszántásokon, most a nyári mélyszántáson van a sor. — Ezen a táblán jövőre burgonyát ültetünk, ezért itt az altalajt lazítjuk. A szövetkezetben hagyománya van a krumplinak és termesztéséről az alacsony jövedelmezőség ellenére sem mondtak le. Szabályosan egymás mellé sorakozó bakhátak és két sárgára festett burgonyaszedő gép látványa fogad a krumpliföldön. A munka hétfőn kezdődött és október közepére az utolsó bokrot is szeretnék felszedni. — A termény kilóját 3 forint 10 fillérért veszik meg tőlük. Ezért is határoztuk el, tisztítjuk a burgonyát és csak ezután értékesítjük — mondja az elnök. — Beállítottunk egy hámozógépsort és az idén már 100 vagonnal szeretnénk előfeldolgozott krumplit piacra dobni. Kilenc nyolcvanért egy kilót. Így már megéri... A vecsési Ferihegy Tsz-ben Hornyák Mihály kertészeti ágazatvezető kalauzol bennünket. Még nincsenek a káposztafőszezonban, de a két NDK-kombájnt már megindították az üllői határban. — A termés jó közepes, a csúcs október közepén lesz. Eddig 200 vagon fejes káposztát vittünk a fővárosba — világosít fel Hornyák Mihály. — A sárgarépaszüret a napokban kezdődik. Természetesen a gyökérféléket is gépekkel takarítjuk be. Miközben a kombájnok majd az első kilométereket megteszik a 4-es műút mellett, lázas tempóban dolgoznak a szerelők — összesen ötven vállalat érdekelt a beruházásban — a 380 millió forintba kerülő zöldségfeldolgozó és -tároló építésén. A végleges átadási határidő jövő szeptember 13., de a gépek jelentős része már az idén dolgozik. A szövetkezet az elmúlt esztendőben 1000 vagon savanyított káposztát adott el tőkés piacokon, ezt a mennyiséget 10—15 százalékkal kívánják növelni. Valkó Béla Munkánk tájképe Eldöntve a szolgálat sorrendjét Elnagyolt és aprólékosan kidolgozott részletek, komor meg vidám színek egyaránt föllelhetők azon a képzeletbeli tájképen, amely munkánk környezetét ábrázolja. A hatalmas vászonnak csupán egyetlen darabját, az ipari munka terepét szemügyre véve: a légkondicionált üzemcsarnok és a füsttől, olajtól feketére pácolódott műhely- épület éppúgy helyet kapott rajta, mint a verítékező gürcölés és a központi vezérlőteremben a műszerfal figyelése, gombok nyomogatása. Varázs ige: majd Munkánk környezete legtöbbször olyan, mint munkánk maga. Ellentmondó, össze nem illő és mégis együtt létező alkotóelemek sűrítője, ugyanakkor biztató változások foglalata. Napjainkban a megye minisztériumi vállalatainál — tanácsi vállalatoknál jócskán nagyobb az arány — a fizikai foglalkozásúaknak körülbelül a tíz százaléka dolgozik úgy, hogy nagy erőkifejtésre kényszerül, különösen kedvezőtlen munkakörülmények között S a másik szélsőség jellemzője: hozzávetőleg ugyanekkora az aránya azoknak — főként a villamosenergia-iparban és a kőolaj-feldolgozásban —, akik automatizált munkákat látnak el, azaz tevékenységük java különféle berendezések felügyelete. A majdnem azonos arány egyértelműen jelzi: munkánk tájképe fokozatosan alakul át, nagy lendülettel meghúzott, a kép egészét befolyásoló ecsetvonások itt nincsenek. Megfogalmazhatjuk tehát azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy munkánkban t- és annak környezetében — a korszerű és az elavult egyszerre van jelen, ezzel is, azzal is számolni kell. A kérdés éppen az, ezzel a kettősséggel menynyire számolnak a munkahelyek? Különféle, így népi ellenőri és szakszervezeti vizsgálatok egyaránt azt bizonyítják, a vállalatok tekintélyes csoportja nem fordít folyamatos figyelmet munkánk tájképének szebbé tételére. A majdani építkezésre, a remélt rekonstrukcióra, az óhajtott fölújításra hagyatkozva azon sem változtatnak, amin lehetne. Addig jó lesz így is — hangzik a vélekedés, ám ez az addig kifejezés gyakran hosszú eszteendőket takar. Rábukkanhatunk például olyan esetre, amikor hét éven át halogatták az illetékesek az üzemi konyha és ebédlő korszerűsítését, mondván, szándékukban áll egy ún. szociális épület tető alá hozása, míg végül az idén nekikezdtek a munkának. A hét éven át szándéknak maradó várakozás azonban sok ezer munkaóra-veszteséget okozott, mert a zsúfoltság miatt egy, másfél órára nyúlt meg az ebédidő félóra helyett... A találomra említett ügy már-már jelképe annak, mennyire huszadrangúnak tartják némelyek a munka tágabb környezetét, holott nemcsak a gyakorlati, hanem a tudományos ismeretek is aláhúzzák e környezet erőteljes hatását a munkavégző közérzetére, a termelékenységre, az áru minőségére. A megye iparában a fizikai foglalkozásúaknak valamivel több mint a fele „nehéz” munkát lát el. Azért az idézőjel, mert a hivatalos kategória nem azonos a köznapi értelmű nehéz munkával, mivel ez utóbbin a puszta erőkifejtést, az izmok igénybevételét értjük általában. A valóságban a kézi munka is lehet könnyű, a géppel tett pedig nehéz, mert hiszen a szövőgyári ki varrónő ülve, jól világított, megfelelő hőmérsékletű helyiségben dolgozik, igaz, kézzel és szemrontó feladatot végrehajtva, míg társnője a szövődében nyolc vagy tizenkét gépoldalt ró végig szüntelen menetben, bágyasz- tó hőségben, magas páratartalmú levegőt lélegezve. A látszat mégis az: az egyik nehéz, mert kézi, a másik köny- nyű, mert gépesített munka. A számok mögött Hatalmas összeget költenek el a megye szocialista szektorában — a legutóbbi években 4,5—5 milliárd forintot — gépekre, berendezésekre; az összeg legtekintélyesebb része az iparé. Ma a megye'iparában a fizikai létszámnak a fele lát el gépi munkát, csakhogy így csalóka ez a szám, mert sajnos, sok esetben a gép ellenére is nagy a fizikai igénybevétel, a kézi erőkifejtés. Ezt figyelembe véve, már be kell érnünk annyival, hogy a fizikai foglalkozásúaknak csupán o negyede az, aki ténylegesen gépesített feladaSzolidárisak vagyunk Dél-Afrika népeivel A dél-afrikai fajüldöző rezsim népellenes politikájának újabb kegyetlen megnyilvánulása ellen emel szót a Magyar Szolidaritási Bizottság, tegnap közzétett nyilatkozatában. Az apartheid-rendszer felszámolásáért, az országban az alapvető jogok érvényesítéséért harcoló szervezet, az Megérkezett a mustármag a Vetőmag Vállalat Pest-vidéki Központjává, Monorra Halmágyi Péter felvételei így már gazdaságos. A pilisi tsz-ben hámozzák, tartósítják a burgonyát és azt konyhakész állapotban tartósítva műanyag tasakokban értékesítik Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) három fiatal harcosát ítélték halálra, így az utóbbi két hónapban elítéltekkel együtt már hat embert fenyeget kivégzés politikai meggyőződéséért. Az utóbbi időben tapasztalható újabb letartóztatási hullám, az ANC-vezetők meggyilkolása, a szomszédos független afrikai államok elleni barbár terrortámadás része a fajüldöző pretóriai rezsim stratégiájának, melynek célja az ANC tevékenységének elszigetelése, felszámolása, vezetőinek és harcosainak fizikai megsemmisítése — állapítja meg a nyilatkozat. Meggyőződésünk, hogy e kegyetlen elnyomó intézkedések sem félemlítik meg Dél-Af- rika szabadságharcosait és a dél-afrikai népek évtizedes küzdelme meghozza az elnyomás alatt sínylődő millióknak szabadságuk elnyerését. A világ haladó erőivel együtt követeljük a bebörtönzött délafrikai politikai foglyok sza- badonbocsátását, a brutális vallatások, a kivégzések beszüntetését — hangzik az állásfoglalás. tokát old meg, de például az építőanyagipari, az élelmi- szeripari üzemekben még ez az arány sincs meg. Érdemes tehát az adatok mögé tekinteni, mivel csak így láthatunk tiszta, azaz reális képet. Ez a kép azt mutatja, a jelentős fejlesztési kiadások ellenére nem éltek és nem élnek mindenütt az összhangra, a régit és az újat egyeztető cselekedetekre módot adó lehetőségekkel. A felemás textilipari rekonstrukció következtében — a technológiai lánc befejező mozzanataihoz érve már elfogyott a pénz — az automata fonó- és szövőgépekkel ősrégi festő- és kikészítő berendezések állíthatók szembe, az emberi kéz érintése nélkül dolgozó sajtolósorhoz pedig — mert itt is „ennyire volt pénz” — kézikocsikon szállítják a darabonként negyven kilogrammos öntvényeket, ugyancsak kézzel rakva fel azokat a megmunkáló sorra. Az sem ritka eset, sőt, sajnálatosan gyakran tapasztalhatjuk, hogy a frissen átadott üzemépületek néhány hónap alatt ellomposodnak, mivel senki sem törődik igazán a renddel, a tisztasággal, a gépek letakarításával, a munkadarabok tárolásával. Még azok az irányítók sem, akik korábban szívükre tett kézzel fogadkoztak főnökeiknek, a szakszervezeti munkavédelmi felügyelőnek, majd ha meglesz az új műhely, akkor... Mostanra a munkavédelmi felügyelő észrevételeire egyetlen „érvvel” tudnak felelni: nem kapni takarító személyzetet, a megyei nagyüzemek többségében így is termelőszövetkezeti kisegítő üzemágak emberei dolgoznak takarítóként, ne firtassuk, mekkora órabérért... Az ilyesfajta kifogások és magyarázatok sajnálatosan gyakoriak, holott néhány jó példa, következetes föllépés igazolja: legtöbbször maga a rend iránti igény, a fegyelem, no meg mindezek számonkérése hiányzik elsősorban. Munkánk tájképe sokféle szembeállításra nyújt lehetőséget, hiszen lelhetők a megyében jól gépesített, minimális kézi munkát követelő raktárak éppúgy, mint olyanok, ahol gyakorlatilag egyetlen eszköz van. s ez a rakodók két karja. Beszélhetünk fűtővel, aki pusztán műszereket figyel és társával, aki tonnaszám lapátolja a szenet a tűz- térbe. Szót válthatunk művezetővel, akinek intésére daru mozdul, konvejorsor jön mozgásba és kollégájával, aki — segédmunkás híján — maga vonszolja a súlyos ládákat, beosztottjaival, a nődolgozókkal együtt. Az a tény például, hogy a megye iparában a fizikai foglalkozásúak közül 46—48 százalék között ingadozik hosszú ideje a kisegítő tevékenységet folytatók aránya, a legszélsőségesebb munka- körülményeket, -feltételeket takarja. S gyakran szó szerint takarja, azok sem kívánják észrevenni, akik kötelme, dolga a lehetőségekhez mért javítás, jobbítás. A legjobb eszköz Nemcsak anyagi, hanem szemléleti okok is közrejátszanak tehát abban, hogy munkánk tájképe csúfabb, mint amilyenre az objektív adottságok festik. Éppen ezért nem elég kárhoztatni azt a magatartást, amely anyagiakban, erkölcsiekben, tervekben és cselekedetekben a sor végére utasítja a munka környezetének változtatásával összefüggő teendőket. Ennek a magatartásnak a visszaszorítására nem a korholó szó a legjobb eszköz, hanem a szigorú elszámoltatás, a folyamatos ellenőrzés, az irányítók megítélésénél e szempont rangjának mielőbbi megadása. Mészáros Ötté i
