Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
p 1981. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT A ZENE SZERETETE Énekeljünk, ! A tápiószentmártoni Arany- szarvas együttes tagjai nincsenek könnyű helyzetben. Két olyan nagy csapat árnyékában kell létezniük, mint a nagyká- tai Tápiómente és a tápiósze- csői Hagyományőrző együttes. A kátaiak árnyékában, akiket Dómján Lajosnak sikerült úgy az élvonalba hoznia, hogy már-már profik az amatőrök között; s a szecsőiekében, akiket — Ofella Sándor szervező- készségének köszönhetően — egy-egy fellépésük alkalmával szinte a fél falu elkísér. De nemcsak ez a hamupipő- keség nehezíti meg a tápió- szentmártoniak dolgát, hanem az is, hogy egy tömöttebb er- szényű támogató nélkül kell megharcolniuk fennmaradásukért, és olyan szakmai dirigensük sincs, aki mesterségbeli tudását átadná, azaz a tánclépések, a mozgás minden csínjá- ra-bínjára megtanítaná az amatőr csoport tagjait. Koreográfus kellene Természetesen nem szégyen az, hogy Tóth János, a helybeli művelődési központ igazgatója mindennek nincs birtokában. Egy népművelőtől senki sem várja el, hogy egyben remek koreográfus is legyen. Az a tény, hogy 1975-ben megalapította az Aranyszarvas együttest, s azóta, ha kisebb-na- gyobb zökkenőkkel is, de mintegy harminc embert mozgat, összetart, s rávesz arra, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül rendszeresen próbákra és előadásokra járjanak — méltán válthat ki elismerő szavakat nemcsak a közművelődéssel bajlódó kollégák, hanem a kívülállók szájából is. S ha tudjuk azt, hogy a lét- fenntartásért való küzdelem lelkesítést könnyen lelohasztó, bosszantó akadályait kell ahhoz sikerrel venniük, hogy megmaradjanak, akkor még inkább elismeréssel kell adózni tevékenységük előtt. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy — igaz mindenütt, de — az agglomerációs településeken, ahol a több órás munkába utazgatás rengeteg időt elrabol, különösen embert próbáló, önfeláldozással járó cselekedet egy közösség létrehozása, akkor sokkal inkább érdemes figyelnünk a tápiószentmártoniak tevékenységére. Helyes választ találni, méghozzá utat mutató választ, a fenti megállapításokból kikívánkozó kérdésekre talán több tanulmányban sem lehetne. Éppen ezért a tápiószentmártoni Aranyszarvas együttes tagjaival folytatott beszélgetéskor elegendő egyetlen miértre megtalálni a feleletet, arra: miért vállalják, miért csinálják? Minősítő előtt A csoport vezetője Tóth János : népművelő. Nyilvánvaló, ha valaki ezt a pályát hivatásának érzi, akkor fölösleges a faggatózás imént említett iránya, (legföljebb csak arra lenne érdemes választ találni, miért kell ma e pálya művelőinek a gyakorlat kiszögelé- sein minduntalan megsebződ- niük?) Ezért csak annyit, hogy a hazai folklór ápolása, megszerettetése mellett a magyar etnikai tájegységek jellegzetes dalaiból, később majd táncaiból is, szerepeljen egy-egy csokorra való műsorukban. Szeretném, ha a tavalyi megyei minősítő verseny után, most, ősszel a hagyományőrző együttesek és pávakörök országos minősítő hangversenyén is jól szerepelne csapata. A legjobb hely S a citerazenekarból, a női és férfiénekesekből, táncosokból, valamint a vonós zenekarból álló együttes a közeljövőben egyre több helyen léphetne fel. Természetesen annak is örülne, ha a mostaninál jóval többen találnák meg helyüket e kis közösségben, öregek és fiatalok egyaránt, mert a részvétel nem függvénye az életkornak. Sőt. A legfiatalab- baktól, így a 14 éves Mészáros Ibolyától a legidősebbekig, például a 73 évet számláló Kon- csik Józsefig és Visnyai Jánosig, szinte valamennyi korosztály jelen van. Vajon miért? Mi vonzza, mi tartja ott őket? Horgos József így válaszol erre: — Tápióbicskei vagyok, ide nősültem. A művelődési központ szomszédságában lakunk. Itt dolgozom a faluban, karbantartó vagyok. Amikor esténként hazaértem a munkából, folyton hallottam a szomszédból az átszűrődő zenét. Egyszer gondoltam, megyek, megnézem, mi van ott. Éppen az együttes próbált: maradtam. Valamikor gitároztam, az nem jött rosszul. Citerázni kezdtem. Szóval rendszeresen eljártam gyakorolni, össze is kaptunk rajta a feleségemmel. Ajánlottam, jöjjön el ő is. Azóta együtt járunk a próbákra, a feleségem táncol. A fiunk 4 éves, de ha egy kicsit nagyobb lesz, beléptetjük az együttesbe. Megmondom, szabad időnkből elég sokat elvesznek a próbák, de nem bánjuk. Egyébként is ez a legjobb hely, ahova a környéken menni lehet. — Én pedig azért vagyok itt, mert az ének a mindenem — vallja Gallai Sándorné, aki tizennyolc éve a művelődési központ gondnoka. — Édesapám citerázott, az öcsém is zenél, a fiam meg itt játszik az együttesben. Mindig szerettem énekelni a régi szép dalokat, de nem volt rá lehetőségem. Aztán amikor 1975-ben létrejött ez a csoport, majd’ ötvenéves fejjel, azonnal beléptem. Nem is válnék meg tőlük. Alig várom a próbákat. Szerencsére, a férjem nem veszi rossznéven, sőt ha fellépünk, folyton jön velünk. Én legjobban a pattogós dalokat .szeretem, az aratási nótákat; de ha kell, Bartókot is énekelek. Csak egy a baj, hozzám való asszony, hasonló korú, nincs több közöttünk, pedig jó lenne. — Én már tizennyolc éves korom óta zenélek — emlékezik a hetvenhárom éves Visnyai János. — Az együttesben alapító tag vagyok, s amíg csak élek, mindig énekelni, citerázni fogok. Még akkor tanultam meg a hangszeren játszani, amikor kanászbojtár voltam. Ez a szenvedélyem. Tudok vagy ezer dalt, a Jancsi is, a vezetőnk, tplem tanult meg jó párat. A kottát sajnos nem ismerem, pedig az volna az igazi! A népdal becsülése — Három ember — három vélemény. Egy közös van mindegyikben: az erőt adó szeretet, a zene, a népdal becsülése. Ahhoz, hogy együtt maradjon a csoport, ez elengedhetetlen föltétel. Legalább annyira nem hiányozhat ez, mint egy olyan egyéniség, aki köré szerveződött a közösség. S ha szívósságuk elegendő, reménykedhetnek, lassan-lassan fölfigyelnek rájuk. Koffán Éva KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Mozaikból rakott mementó Hegyi György: Táborvízió Hegyi György mozaikfestményeit a Nemzeti Galériában láthatjuk. Érdekes és jelentős e jeles szentendrei festő bemutatkozása. Érdekes, mert egyéni technikával mélyült el a mozaik táblaképek alkalmazott műfajában. Jelentős, mert eszméket közvetít művészete. Emlékezésnek és emlékeztetőnek. Festői jegyzetek Színbe és formába ágyazottan kiált ránk a mindig érvényes parancs: Ne ölj! Koncentrációs tábort idéz és atomfelhőt a múlt, s erőteljesen reméljük, s teszünk is róla, hogy nem a jövő szörnyűségeit. Sírkeresztek is feltűnnek a prágai és szentendrei temetőből, égő kapu is látszik egy bulgáriai emlék festői jegyzeteként olyan találékonyság keretében, hogy szúette fa, kulcs, kagylóhéj, is csatlakozik időnként a felület árnyaltságához, amelyen a színes mozaikdarabok a dominánsak. Időnként még mákgubót is felhasznál egy kép ötletének. É találékonysága azonban nem zavarja meg elmélyültségét, sokkal inkább öltözteti azt. Képpé a gondolatot. Joggal állapítja meg M. Heil Olga, hogy Hegyi György kapcsolata anyagával biztos és bizalmas is. Tényleg az. Lírai kedvesség és biztos tudás kormányozza. (Budapesten, született 1922-ben), a Képzőművészeti Főiskolát Berény Róbert, Ezzel a címmel jelent meg Fekete György könyve a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Azt tárgyalja, hogy miként alakul a szocializmusban a munkaerőhelyzet. Érdekes ez a téma már csak azért is, mert az egész világon napjaink egyik legtöbbet emlegetett fogalma, a társadalmi fejlődés velejárója. A munkaerőkérdés megvilágítása igen fontos, mert az ember sokirányú szükségleteinek magas színvonalú kielégítését szolgálja, hiszen a munka történelmi távlatban, de társadalmi méretekben is elsőrendű életszükséglet Ezért napjainkban a munkaerő felhasználásában is előtérbe került a hatékonyság követelménye. Fogalmazzunk pontosan: nálunk nincs munkanélküliség, mindenki dolgozik, illetve dolgozhat, ehhez az alkotmányban rögzített törvényes joga van. Ez a szocializmus alapelve. Az elmúlt évtizedek fejlődése hozta magával, hogy nálunk szinte teljes a foglalkoztatottság. S ezért már kimerülőben vannak a tartalékok, nincs honnan venni a szükséges munkaerőt a népgazdaság fejlesztéséhez, az új beruházások megvalósításához, az új létesítmények üzembe helyezéséhez. Ezért csak a meglévő aktív munkaerő átcsoportosításával, vagy a meglévő munkaerő ésszerű és hatékony felhasználásával oldhatjuk meg a fejlesztéssel járó gondjainkat. • Egy olyan tanulmány tehát, amely éppen ezt a kérdést vizsgálja meg sokoldalúan — elvi és a gyakorlati oldaláról, a tapasztalatokat összegezi — igazán érdeklődésre tarthat számot. Már csak azért is, mert az elméleti igényű feltárás a foglalkoztatás mai. fokozódó követelményei mellett ez ideig még nem történt meg. A SZerZŐ megpróbál választ adni a felvetett kérdésekre. A kötet előszavában leszögezi: alapvető foglalkoztatáspolitikai céljainkat és eszközeinket az időtállóság jellemzi. Mégis sok benne az ellentmondás, mert a munka minősége, az új munkaerőtípusok kialakulása új megoldásokat követelnek: elsőUJ KÖNYVEK Foglalkoztatáspolitikánk sorban az iskolai képzést kell megváltoztatnunk, hogy eleget tudjunk tenni az új követelményeknek. Az oktatás, a továbbképzés az, amelynek fontos szerepe van a munkaerő társadalmi újratermelésében. Fokozni kell az általános műveltséget, s ehhez igazítani az iskolarendszerünket, hogy eleget tudjunk tenni foglalkoztatáspolitikánknak. A szerző elsősorban a szocialista foglalkoztatás néhány elméleti kérdését vizsgálja. Kiindulva a foglalkoztatás elméleti törvényszerűségeiből, abból, hogy a munkaerő maga az ember. Tehát emberi dolgokról van szó, amikor a munkaerőről beszélünk, s amikor a munkaerőforrás újratermelésének, a munkaerő elosztásának és felhasználásának a lehetőségeit vizsgáljuk. A foglalkoztatáselmélet is alapvetően termelési folyamat társadalmi-gazdasági oldalához kapcsolódik. Kitér a munkaelmélet értelmezésére, elemzi a munkát, mint megélhetési forrást és életszükségletet, majd a társadalmi munka piaci jelentőségét vizsgálja, s foglalkozik a munkaerőhiány problematikájával is. Áttekintve a gazdasági fejlődés és a hatékony foglalkoztatás összefüggéseit, a tudományos-technikai és kulturális fejlődés hatását a foglalkoztatásra, s ezen belül sorra veszi fizikai és a szellemi munka közelítésének objektív valóságát, a foglalkoztatáspolitika cél- és eszközrendszerét, a munkaerő tervezését. Feldolgozza azokat a kérdéseket, amelyek napjainkban igen időszerűek, s amelyek elsősorban a munkamegosztás tendenciáiban és a mobilitásban mutatkoznak meg. Foglalkozik a munkaerőhelyzet minősítésével, a munkaerő-állomány szerkezeti átalakulásának problémáival, a munkaerő-gazdálkodási intézkedések eredményeivel. Hangsúlyozza, hogy az utóbbi két évtizedben hazánkban az aktív keresők száma kilencszázezerrel nőtt, s az állomány összetétele jelentősen megváltozott. A mezőgazdaságban például 1950—1975 között több mint egymillióval csökkent a dolgozók száma. Ennek ellenére beszűkült a munkaerő- forrás, s munkaerőhiány jelentkezett több ágazatban. Ezután a munkaerőkereslet és -kínálat egyensúlyának helyreállítási lehetőségeivel foglalkozik, hangoztatja, hogy a hatodik ötéves terv időszakában a foglalkoztatottak száma csak mérsékelten növekszik. A kötet olyan fontos részeket is érint, mint a nemzedékváltás, a pályaválasztás és az ifjúságpolitika, a női munka, a nőpolitika, a szociális foglalkoztatás, a nyugdíjpolitika, a területfejlesztés, és a foglalkoztatás főbb összefüggései, valamint a foglalkoztatás területi szerkezetének problémái. A tanulmány a szerzőnek két évtizedes népgazdasági tervezésben eltöltött tapasztalata alapján készült. A szerző hatalmas anyagot, terjedelmes szakirodalmat dolgoz fel, köztük a szocialista országok szakirodalmát is áttekint’. Ebben a tekintetben a szovjet gyakorlat mutat fel gazdag eredményeket, különösen a távlati tudomány tervezése tekintetében. Szükséges megemlíteni, hogy a szerző könyvében egyéni véleményét fejtette ki. Lehetnek eltérő felfogások, amelyek szintén hozzájárulhatnak foglalkoztatáspolitikánk átfogó értelmezéséhez, s gyakorlati alkalmazásának kimunkálásához. így is tartalmas, jó könyv Fekete Györgyé, jelentősen hozzájárul ennek a kérdésnek a tisztázásához. Gáli Sándor Főnyi Géza és Barcsay Jenő tanítványaként 1951-ben fejezte be. Pályakezdésétől számít szentendreinek, nemcsak az egykori Európai Iskola fiatal tagjaként, nem is a motívumok külsőségét illetően, ahogy azt még Keszi Imre jegyezte meg pontosan és találóan. Képeinek ritmusa megfontolt, olykor súlyos, drámai ? mondanivaló, de a szín enyhíti azt. Enyhíti, de nem rejti el, láttatja a problémát. Látvánnyá kerekítve az egykori szögesdrótot. Olyan egyedi közeget választott Hegyi György, amit jelenleg egymaga csinál képzőművészeink közül, de nemcsak ezért egyéni, hanem elért értékei révén Nemes arányok Nemes arányaival és színkezelésével méltó festői fokozást adott a tápiógyörgyei faluház közösségi terének. E kisebb, táblaképhez közeledő mozaikjai megjelenhetnének a közintézmények és magánlakások belső tereiben is. Ügy, hogy Hegyi György megmarad választott műfajánál és továbbra is ilyen intenzitással gyakorol* ja, de még inkább úgy, hogy követői akadnak már a közeljövőben. Követői nem stílusában, mert az úgyis __ utánozhatatlan, hanem műfajában, mely elfelejtett és alig alkalmazott lehetőség. Bemutatkozások Pencen szerepel Szőllössy H. Eta, aki nemrég Szobon mutatkozott be komoly sikerrel. Akvarellel érzékelteti Nagymaros, Zebegény, az Ipoly és Szob még fel nem dolgozott képi motívumait, érdekes cso- bánkai tája és a halászok életéről most készülő új sorozat. Püspökhatvanban Somogyi István állít ki, aki rendkívül aktív nemcsak egyéni tárlatainak rendezésében, hanem az új képi eszmények megragadásában. Galgamácsán él, ott alkot, s tisztességére legyen mondva — sort kerít arra is, hogy szűkebb pátriájában is megismerjék törekvéseit. Mű- Vei megjárták a lengyel és az amerikai kiállítótermeket. Auschwitzi és vietnami sorozatában hitet tesz a mindenkor időszerű elkötelezett emberség mellett. Remsey Flóra, a gödöllői Remsey család harmadik nemzedékéhez tartozik, Remsey Jenő unokája. 1975-ben végzett az Iparművészeti Főiskola textil szakán Bakay Erzsébet, Eigel István, Szilvitzky Margit és Plesnivy Károly tanítványaként. Eredeti tehetség. Egyik textilmunkája a ráckevei járási úttörőtábor ebédlőjét díszíti a Balaton mellett. Egyéni kiállításon eddig Gödöllőn, Budapesten, Szentendrén, Dunaújvárosban és most legutóbb Csákváron mutatkozott be: színes szőnyegekkel és új művek vázlatának, szánt grafikákkal. Losonci Miklós RÁDIÓFIGYELŐ SPORT ÉS TANULÁS A rádió rangos sportriportereinek közreműködésével készült ez a sokat ígérő műsor. A hallgatók többsége bizonyára abban a meggyőződésben ült a készüléke mellé, hogy az oly sokáig krónikus betegségben szenvedő és még most is csak lassan lábadozó tömegsport állapotáról és megújulásáról lesz szó. Valóban így is indult az adás. Neves sportolók, edzők beszéltek szinte leplezetlen indulattal arról, hogy milyen bűnös könnyelműség minden iskolatípusból kirekeszteni a sportolási lehetőségeket, kezdve az általánostól egészen az egyetemekig. Mint egyikük élre endotta, nem elég, ha egy szakember a maga tudományában elsajátítja a legkorszerűbb ismereteket, de mi lesz az egészségével tíz-húsz év múlva? Elhangzottak statisztikai adatok is. A leendő mérnökök negyven százaléka rövidlátó, hatvanhat százalék pedig gerincferdüléses. Ugyanakkor jelenlegi iskola- rendszerünk nem készteti a fiatalokat arra, hogy a testkultúrájukra gondot fordítsanak. Továbbra is kevés a tornaterem, felszerelésük hiányos. Az iskolai elfoglaltság nincsen összehangolva a testedzéssel. Míg a .beatre, a rockra való igény természetes, addig a sportot sokan külső kényszernek tekintik. Ezek után azt várta volna az ember, hogy a műsorban a szakemberek azokat a lehetőségeket veszik számba, melyek nyomán kivezető utat találnak ebből az áldatlan helyzetből. E helyett éles kanyart véve vakvágányra futott az egész. Az adás gazdáinak jóvoltából a mikrofon elé idézett élsportolók és szakemberek a tömegsport ügyét akarva-aka- ratlan lesöpörték a szőnyegről. A továbbiakban csupán az egyetemek és az egyesületek viszonyáról folyt a vita. Minden, amit korábban hallottunk, szinte ürügy volt arra, hogy az elitsport bűvöleté-- ben élők szóhoz jussanak, ügyet sem vetve az általános iskolásokra, az egészséges életmódra, a serdülő ifjúság jövőjére. A dolog odáig fajult, hogy egyes elhangzott vélemények szerint az élsport alá rendelték az iskolát. Elsősorban a felsőoktatási intézményeket. Abból kiindulva, hogy az egyetemekre került már korosabb sportolóknak nem ad elég támogatást. Ez a téves nézet sokféle formában megfogalmazódott. Nehéz sóhajok közepette mondták többen, hogy nehéz mind a kettőre koncentrálni. Valóban az. A műsor szerkesztőinek sem sikerült. EGY SAJÁTOS ÉLETÜT. Aki meghallgatta Keresztes Agnes beszélgetését Csizmadia Imrével, felemelő élményben részesült. Egy hetvenkilenc éves egykori tanyai parasztember pergette vissza élete fonalát. Kétségtelen egyedi sors jutott osztályrészéül. Már gyerekkorában rászokott a könyvre, mely hűségesen elkísérte mind a mai napig. Igaz, ő is hűséges volt, nem hagyta cserben az írott szót, nehéz paraszti munkája idején sem, mindig szakított időt az olvasásra, s lételemévé vált. A szobájában az idők folyamán összegyűlt több mint kétezer kötet a tanú rá. Nem is akármilyen írások. Többek között Darvas József és Sinka István minden műve. A külföldiek között Puskin, Turgenyev, Tolsztoj. A beszélgetést nemes keretbe fogták össze az önéletleírásá- ból idézett részletek. Oly költői szépséggel megfogalmazva, mely a maga nemében szinte páratlannak mondható. Sz. E.
