Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

1981. SZEPTEMBER 22.. KEDD A szolgáltatásról Az ország lakossága ta- •f* valy 18 milliárd fo­rintot költött különféle ja­vító-karbantartó, illetve úgynevezett személyi szol­gáltatásokra. Viszonylag ki­egyensúlyozott az ellátás a háztartási gépek és elekt­roakusztikai berendezések átmeneti bajainak orvoslá­sában, közepesnek mondha­tó a textiltisztításban, de gyenge a lakáskarbantartás, a gépjárműjavítás, a gáz­készülékek Rendbe hozása, valamint a színes amatőrfo­tók előhívása, kidolgozása körében. Mindezekről tegnap tár­gyalt az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, az Országos Tervhivatal előterjesztése alapján. Meg­állapították azt is, hogy sajnos nem javult kellőkép­pen a munka hatékonysá­ga, a szolgáltatások minő­sége és (idézem:) vevökap- csolati színvonala. Ez utób­bi fésületlennek tűnő, ab­szolút szakmai — kitétel nagyon sok problémát ta­kar, olyat, amiről a "képvi­selők tudnak szinte leg­jobban beszélni: fogadó­napjaikon rengeteg panasz­forrást rögzítenek. E for­rások zöme éppen e fentebb nevezett kapcsolatokból fa­kad. A dabasi járás telepü­léseinek szolgáltatási hely­zetét érintve dr. Fodor Ist­ván, a hernádi Március 15. Tsz főállattenyésztője (Pest m. 15. vk.) hozta a példát: ha a községben valakinek romlott a színes televízió- készüléke, csupán a hét egyetlen napján számíthat arra, hogy megjavítják. A .példák sorát hosszúra lehetne nyújtani: a szolgál­tatások minősége — ideért­ve a pontatlanságot, a hosz- szú átfutási időket, az alkat­részhiányt, egyebet —■ gyakran szinte bosszantóbb, mint maga az ellátatlanság. Ha már fizetünk egy szol­gáltatásért, akkor rendes munkát várunk a pénzün­kért. Bár — csak lassan ezzel a fizetéssel, Nálunk’a szolgáltatás árai igen ala­csonyak, az európai környe­zethez mérve. Állami tá­mogatásban pedig csak a mosás és a cipőjavítás ré­szesül. Ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy kis pénz, alacsony színvonal. Ezt más sem mondja. De azt már igen, hogy .nálunk a szolgáltatás közel sincs olyan jövedelmező, mint az árutermelő ágazatok. Ám nem az a megoldás, hogy a kevésbé nyereséges tevé­kenységet amolyan szüksé­ges rosszként, púpként ci­peljük a hátunkon. Az or­szággyűlési bizottság tegna­pi ülésén ennek éppen az ellenkezőjéről volt szó: miként lehet magasabb színvonalon — és gazdasá­gosabban szolgáltatni? A bizottság tagjai — köz­tük nagyvállalatok vezér- igazgatói, tanácsi, szövetke­zeti vezetők — elsősorban képviselőkként ültek a te­remben, de nem tudták le­vetkőzni gazdasági szakem­ber mivoltukat sem. Ilyen parázs vitát rég hallottunk. A cél egy volt: megtalálni a módot arra, hogy az euró­pai színvonalhoz hasonlít­va is — alapjaiban — jó szolgáltatás a hatodik ötéves tervidőszakban még jobb legyen. Az operatív intézke­dés természetesen nem en­nek a fórumnak a dolga. Ám egy ilyen vita minden­képpen hasznos ajánlásokat adhat az illetékeseknek. Dr. Novák Béla, a Cse­pel Autógyár vezérigazga­tója (Pest m. 16. vk.) pél­dául éppen azt kérdezte Pulai Miklóstól, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhe­lyettesétől, milyen lehető­séget nyújt a KGST gépipa­ri együttműködés a szolgál­tatásfejlesztéshez szükséges speciális berendezések gyár­tásában, beszerzésében? Rév Lajos, az OKISZ elnöke el­mondotta, hogy a karbantar­tó-szolgáltatások színvona­la — bármilyen furcsán hangzik — nem a javítás­nál, hanem a gyártásnál kezdődik. "P lénk érdeklődést vál- tott ki a lehetőség ál­lami kisvállalatok, gazdasá­gi munkaközösségek, kis­szövetkezetek, egyéb de­centralizált szervezetek lét­rehozására a kormány leg-' utóbbi rendelkezése nyo­mán. Az álláspontok még eléggé eltérőek, ám — amint azt dr. Bognár József akadé­mikus, a bizottság elnöke is megfogalmazta — egy-egy szervezet minősítését az dön­ti el, miként funkcionál. Ez esetben erről azonban csak később beszélhetünk. Bálint Ibolya Széchenyire emlékeztek Ma is helytálló Tegnap — Széchenyi István születésének 190. évfordulója alkalmából — emlékülést tar­tottak a Hazafias'’ Népfront budapesti székházában. A HNÉ Országos Elnökségének közlekedési és távközlési al­bizottsága által rendezett ülé­sen Varga György, az albi­zottság tagja tartott előadást Széchenyinek a hazai közle­kedés fejlesztésében betöltött szerepéről. Kiemelte Széche­nyi koncepciójának ma is helytálló vonásait, azt a fel­ismerését, hogy a közlekedést a termeléssel, a gazdaságfej­lesztéssel összhangban, an­nak részeként lehet és kell a kor követelményeinek meg­felelővé tenni. Széchenyi, mint hangsúlyozta, mindig nagy figyelmet fordított e kér­désekre, neve összekapcsoló­dott az Első Dunai Gőzhajó­zási Társaság megalapításá­val. a Pestet és Budát össze­kötő dunai Lánchíd létreho­zásával és a hazai, vasúthá­lózat alapjainak lefektetésé­vel. Otvcs technika Legfontosabb az alapellátás Immár ötödik alkalommal ad otthont fővárosunk az or­vostechnikai iparban érdekelt hazai és külföldi szakemberek tanácskozásának. Az V. orvos- technikai konferencia hétfőn, az MTESZ székhazában nyílt meg, munkájában 280 hazai és csaknem félszáz külföldi or­vos, mérnök, kutató vesz részt. A négynapos tanácskozáson 150 előadás hangzik .pl, rész­ben plenáris üléseken, rész­ben 12 szekcióban. Az idei ta­nácskozás napirendjén az egészségügyi helyzet általános problémái, az egészségügy műszerezettsége, eszközellátá­sa szelepei. , A hétfői nyitó plenáris ülé­sen Hutás Imre egészségügyi miniszterhelyettes bevezető előadásában arról szólt, hogy az utóbbi években a hazai egészségügy jelentős mérték- ben fejlődött. Az új ötéves tervidőszakban az egészség- ügyi tárca legfontosabb fel­adataként az alapellátás és a fekvőbeteg-ellátás további ja­vítását szorgalmazza. A pékek ötnapos munkahete A mentő, a kenyeres nem késhet Amikor az ötnapos munka­hét bevezetésének , lehetősé­ge megközelíthető távolságba került hozzánk, aligha akadt polgára e hazának, aki ne örült volna. Csak később de­rült ki. az intézményes sza­bad idő általánossá tétele jócskán sűríti a megoldandó feladatokat. Hogyan jutunk friss kenyér­hez, húshoz, tejhez szomba­ton, ha víkendezni vonul az ország — kérdezik sokan, és joggal. Való igaz, az élelmi­szeripar egyes ágai, így pél­dául a sütödék nehéz hely­zetbe kerültek. Azt a felada­tot kapták, teremtsék meg a rövidebb munkaidőt, vagyis a két szabadnap helyett né­gyet biztosítsanak úgy, hogy a fogyasztók igényeit mara­déktalanul elégítsék ki. Ma­gyarán, szombaton is hozzá­jussunk a meleg cipóhoz, a péksüteményhez. Ugyanakkor a termelés össz- mennyisége inkább növeked­jen, mint stagnáljon, ne csök­kenjen a választék. Tegyék ezt pedig annak figyelembe­vételével: gépesítésre, beru­házásra alig van mód, s mi több, a pékszakma iránt is fogyóban az érdeklődés. A programtervezetek elké­szítésének határidejeként ok­tóber elsejét határozták meg az illetékes állami felügyeleti szervek. A Nyugat-Pest me­gyei Sütőipari Vállalat dolgo­zói termelési tanácskozásokon már megvitatták a javaslatot, a szakszervezeti bizottság is állást foglalt az ügyben. A Dunaharasztiban napvilágot látott elképzelések még itt-ott módosulhatnak, de minden­képpen iránymutatók a jövőt illetően. Népvándorlás Pestről Polgárdi Józsefet, a válla­lat igazgatóját mindenekelőtt arra kértük, vázolja fel, mi­lyen kondíciók közepette kell átszervezni a munkát. — A Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat több mint ezer embert foglalkoztat, el­látja kenyérrel a budai, a rác­kevei és a dabasi járás la­kóit. A körzet sajátosságai kö­zé tartozik, hogy a hétvége­ken valóságos népvándorlás indul meg a főváros környéki 25 ezer víkendház felé, .és mintegy százötvenezerrel gya­rapítja a kenyérfogyasztók A legneliezebb munkák egyike az úgynevezett feladás. Sándor Gézáné^ aki hat év óta dolgozik a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vallala. du naharaszti üzemében. 260 adag tésztát csíp ki a dagasztoeűénybol es gömbölyít kézzel formálásra Ofoszi József felvétele A mérce egyenlő Segítség az őszi induláshoz Szeptemberben, ha apró emberkéket látok táská­jukkal a hátukon az iskolába igyekezni, fei,: ..an előt­tem egy kép. Egy kisfiú képe, akinek portréját nagy írónk rajzolta meg, amikor papírra vetette szívszorító történetét, mert nem járhatott iskolába. Nem telt a ta­níttatásra T- a gyermek ott kuporgott az iskola ablaka alatt, s onnan itta szomjasan tanítója szavát. Könyv, füzet, ceruza Családunkban is sok gondot jelentett a szeptemberi iskola- kezdés. A nyolc gyermek’ kö­zül volt úgy, hogy hatan kezd­tünk szeptemberben, s nekem mindig csak a füzet lehetett új. Bátyám, aki felettem járt — példás magaviseletű, kitű­nő tanuló lévén — mindig át­adta könyveit. Leghőbb vá­gyam volt tehát egy olyan könyv, amelyet először csak én lapoztam s én ütöttem fel, hogy gyönyörködjem benne. Ám a pénz szűké határt sza­bott vágyaimnak. Ezért figye­lem torokszorító örömmel gyermekeimet, amikor az új könyvek fölé hajolva, a felfe­dezés izgalmával lapozzák, s falják sorait. Szerencsére,, ők már nem ismerik ezt a rég­volt érzést... A szeptemberi iskolakezdés azonban ma még sok család­ban nem gondtalan. Különö­sen, ahol többen vannak test­vérek, vagy ahol valamelyik szülő hiányzik, s a probléma kétszeres. Egyik vidéki uta­mon találkoztam azzal az édesapával, aki két fiát pi­ciny koruk óta nevelte. Szin­te emberfeletti erőfeszítéssel még házat is épített munkája mellett. S amikor a fiúkról faggattam a tanítókat, bizony elismeréssel szóltak az apáról, mert úgy indította el gyerme­keiket, 'hogy a táskában rend­re hiánytalanul ott sorakoztak a tanszerek, füzetek, könyvek. Nem kis izgalommal kezdő­dött a tanszerek beszerzése, s a könyvek megvásárlása Nagy Béláéknál, Cegléden. A három fiatalember, sorrendben a kis óvodás és a két iskolás bizony sok pénzbe kerül. Váratlan öröm — Kilenc évig gyesen vol­tam, s csak tavaly szeptem­bertől dolgozom — mondja Nagy Béláné, a ceglédi Május 1. Ruhagyár dolgozója —, bi­zony ez az évkezdés is sok fo­rintot felemésztett. Az augusz­tusi fizetésemkor a szakszer­vezettől kaptam 1200 forint beiskolázási segélyt. A férjem szépen keres, de azért nagyon jól jött ez a segítség. Igaz, a sajátomból is tettem hozzá, majd ugyanannyit, de nem hiányzik a gyereknek semmi sem. A nagyfiam pedig — még csak tizenhárom éves — már szinte felnőtt holmiban jár. A cipője 41-es, így azután el­megy a pénz hamar. Míg beszélünk, kikapcsolja a gépet. De látom már sze­mének türelmetlen rebbené- sén, folytatná is a munkát, mert hiszen a szalagon csak úgy lesz eredmény, ha min­denki egyenletesen termel. Nagyidat Tiborné mellett felcsap a gőz, vasalja a készü­lő darabokat. Megállítom egy szóra, náluk is három gyer- me’.; indult, igaz, nem mind is­kolába, hiszen a kis Zsolti csu­pán óvodában kezd. — Azért neki is vettünk egy tornacipőt — mosolyodik el az édesanya —, de kellett torna­cipő és egyéb felszerelés Krisztinának és Tibornak is. Én is 1200 forintot kaptam a szakszervezettől. Nagyon meg­lepődtem, mert három évvel ezelőtt még nem kaptam.. Iga­zán kellemesen érintett, hogy így jobban be tudom osztani a pénzt. Az igaz, hogy pótol­nom kell hozzá, mert hiszen a segély valóban'csak besegít a költségekhez, de nagyon jó. Még az is, hogy ezt nemcsak ősszel kapjuk, hanem kará­csony előtt is. A Május 1. Ruhagyár ceglé­di telepén csaknem ötszázan dolgoznak. Közülük 53-an ré­szesülnek beiskolázási segély­ben. Elsősorban az egyedül élőket és a többgyermekese­ket támogatják. Ezen az őszön 48 ezer forintot osztottak szét, s a segélyre szánt forintok ha­marosan füzetek,, táskák, könyvek, tornafelszerelések képében jelentek meg egy-egy családnál. Akik rászorulnak — Amikor arról szólunk, hogy ki kaphat segélyt, egyet­len rászoruló sem maradhat ki a listáról — mondja Mor- vay Zoltánné, a gyár szakszer­vezeti bizottságának titkára. — Igaz, ezt nem én döntöm el, hanem egy öttagú bizott­ság. Az viszont a bizalmi tes­tület állásfoglalása alapján nem tesz kivételt. A szociális körülmények és a gyermekek száma doni. így aztán nálunk mindén egygyermekes egye­dülálló dolgozó megkapja a 600, a kétgyermekes egyedül­álló a 800, a három az 1200, a négygyermekesek pedig egy­öntetűen az 1500 forintot. S amiről Nagyidai Tiborné is beszélt, ugyanígy kará­csonykor is segítik a gyerme­kes szülőket. A bizottság, amely a szakszervezeti segé­lyek ügyévől dönt, alaposan mérlegel. Az idén 36 ezer fo­rintot elkölthetnek más segé­lyekre, s ebből hétezer jut rendkívüli segélyekre. Így az­után legközelebb a segélyezé­si bizottság vitájánál a bizal­mi is ott ül majd, aki a se­gélyt javasolta. Ezzel cselek­vő részese a döntésnek, s ami­kor indokokat,. érveket kell felsorakoztatni, akkor ő tud­ja legjobban, ő, aki javasolta. A segély adható, de nem min­denkinek, mert ez nem járan­dóság. — Senki sem marad ki, aki­nek szüksége van, erre, szá­míthat ránk — mondta vége­zetül a szakszervezeti titkár. Szalai Mária számát. A vállalat műszaki j területén évente egy-két szá­zalékkal nőtt az egy főre ju­tó kenyér mennyisége, és je­lenleg 35 kilogrammal körözi le Budapestét. Ha ehhez hoz­zátesszük azt is, hogy az utób­bi néhány esztendőben 120 idős szakembertől kellett nyug­díjaztatás miatt megválniuk, könnyen beláthatjuk, nagy próbatétel előtt állnak a vál­lalat dolgozói. — Talán vegyük sorra az akadályokat. Mit ígér a mun­kaerő-prognózis ? — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a nyugdíjaztatások ellenére sem romlott a szak­munkások aránya. Hogy _ ez így van, abban szerepet ját­szik a három kihelyezett fel­nőtt szakmunkásképző osztály. Jövő tavasszal jnintegy har­mincán kapják kézhez okleve­lüket. Ám minden igyekeze­tünk ellenére sem tudtuk el­érni, eddig, hogy kevesebb le­gyen a túlórázás, az éjszakai vagy vasárnapi különmű- szak. Mostanáig például a ha­vi két szabadnapnak csu­pán 80—90 százalékát voltunk képesek kiadni. Ä fejlesztés ellenére a ráckevei járásban a szükségesnél 20 százalékkal kisebb kapacitással rendel­kezünk. Gyakran előfordul, hogy a budai járásból kény­szerülünk kenyere^ szállítani ebbe a térségbe. Minden bi­zonnyal enyhít majd gond­jainkon az 1983-ban termelni kezdő szigetszentmiklósi 30 millió forintba kerülő kenyér­gyár. S véget vethetünk a há­rom műszakos termelésnek is Dabason. ha megnöveljük a kemencék befogadóképessé­gét. — Valahogy í~ • összegez­hető a dunaharn hely­zete. Ám hogv;." birkózik meg a súlyzó felemelésével a vállalat, amelyre jövőre újabb terhek kerülnek? Pékóvodát nyitottak — A sütési időt semmikép­pen sem csökkenthetjük, azt sem tehetjük meg, miattunk rövidítsék a boltok a nyitva- tai’tási idejüket. Maradna esetleg az a verzió, fizessük ki a szabadnapokat. — A különböző megkötött­ségekkel csak úgy juthatunk előre, ha a létszámot növel­jük. Ez sem egyszerű dolog, hiszen hiányszakmáról van szó. Ezért is kötöttünk hosz- szú távú együttműködési szer­ződést a tiszadobi nevelőott­honnal. Életre hívtuk a pék­óvodát, a legrátermettebb gyerekeket azután Érden és Ráckevén taníttatjuk. Tizen­nyolcán már dolgoznak is kö­zülük az iparban. — A legkézenfekvőbbnek látszik a külső szemlélő szá­mára növelni a termelékeny­séget, ezzel bért és munka­erőt szabadítva föl. Erre ösz­tönöznek a hatályos rende­letek is. kimondva, hogy ál­lami segítség nélkül kell úr­rá lenni ,a nehézségeken. — A normákat továbbfe­szíteni lehetetlen, a sütés tempója már így is a kritikus ponton vaná — Jövőre tehát több mun­kással dolgoznak, hogyan foglalható össze a január 1- től megváltozó munkarend? Egyedül nem megy — A korábbi 44 óra helyett 42-t kell majd az emberek­nek teljesíteni, 2 helyett 4 szabadnapot kapnak, s ahol erre mód nyílik, ott a vasár­naphoz kapcsoljuk ezekét. Hét­főn és kedden, amikor a leg­kisebb a termelés a több mű­szakos üzemekben, mindig a harmadik műszak munkásai vehetik igénybe pihenőnap­jukat. Megfontolás tárgya: összefüggően 3—4 vagy eset­leg 10—12 szabadnapot bizto­sítunk-e. — Az elmondottak szerint bércsökkenés várható a vál­lalatnál,' hiszen önöknél a tel­jesítményhez kötött órabér ,van érvényben? — Nyilvánvaló, bezárhat­nánk gyárainkat, ha az ötna­pos munkahét egyben élet­színvonal-visszaesést jelente­ne. A 4 százalékos bérszin- vonal-emelés elégtelen, továb­bi 2,8 százalékos emelésre van szükség, hogy a kieső órák keresményét kompenzáljuk, erre azonban már nem futja saját erőnkből. Mint ahogy a 3 millió forintos költségsza­porodást is csak felerészben tudjuk kigazdálkodni, éppen a szabályozott árak miatt. — Ahhoz, hogy a - kenyér időben és jó minőségben asz­talunkra kerüljön, a sütőipa­ron kívül még a termelés és az értékesítés összehangolá­sára is szüKség van. Egyeztet­ték-e programjukat g kap­csolódó tárcával? Hol tároljon a bök? — A kereskedők megfele­lő hajlandóságot mutatnak arra, hogy kövessék a terme­! löüzemek és a fogyasztók igé­nyeit. Akadt olyan Afész is^ amelyik egy nagyközség 6—8 üzlete helyett csupán egy ABC-ben és egy kisebb bolt­ban fogad és kíván árusítani kenyeret hétfőn. Ebbe sem mi, sem a vevők nem nyu­godhatunk bele. Tény viszont, hogy a hétvégeken kisebb raktárkapacitás áll majd ren­delkezésre, ami csak úgy nö­velhető, ha a boltokat máraz idén ellátják műanyag reke­szekkel. ★ A Nyugat-Pest megyei Sü­tőipari Vállalat, ahol már az év elején hozzáláttak a rövi­dített munkahét bevezetésé­nek kidolgozásához, elkészült az átállási program. Esetük­ben nemcsak gazdasági és munkaügyi kérdésekről, ha­nem a politikai közhangula­tot érintő változások fogana­tosításáról is szó van. Remél­jük, a hátralévő hónapokban valamennyi probléma megol­dást nyer, létrejön a termelő, kereskedő és fogyasztó közöt­ti összhang. Dunaharasztiban már régóta tudják, milyen fontos, hogy munkájuk zök­kenőmentes legyen. Tőlük I hallottuk, a mentőnek cs a kenyeresautónak feltétlenül és időben meg kell érkeznie. Valkó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom