Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

2K> V/V* Kfhnap 1981. SZEPTEMBER 22.. KEDD SZEPTEMBER 30-IG Honvédelmi könyvnapok Miskolcon a diósgyőri Va­sas Művelődési Központban hétfőn megnyílt az országos honvédelmi könyvnapok ren­dezvénysorozata. A hazafias és katonai témájú könyvek or­szágos seregszemléjét első íz­ben tartják meg, és azon hat hazai kiadó vállalat szerepel kiadványaival. A szeptember 30-ig tartó rendezvénysorozat célja az, hogy a lakosság és elsősorban a fiatalok jobban megismer­kedjenek a magyar néphadse­regben és a társ fegyveres erőknél folytatott munkával, betekintést nyerjenek a fegy­veres testületek életébe, job­ban felkészülhessenek a kato­nai szolgálatra. Akik pedig kedvet éreznek a hivatásos tiszti és tiszthelyettesi pályá­hoz. ezekről is közelebbi isme­reteket szerezhessenek. Mongólia bemutatkozik '‘i-xm A mongol kulturális rendezvénysorozat keretében — me­lyet a mongol népi forradalom (10. évfordulójának tiszteletére rendeztek — tegnap a Pataki István Művelődési Központban megnyílt a mai Mongóliát bemutató fotókiállítás. Képünkön: Badamdarin Baldó, a Mongol Népköztársaság budapesti nagy­követe, Dondogin Cevegmed, Mongólia minisztertanácsának elnökhelyettese, kulturális miniszter és Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, művelődési miniszter a kiállítás első láto­gatói között. Erdősi Ágnes felvétele KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A formakultúra hullámhosszán ÉRD ELSŐ DÍSZPOLGÁRA Szeretni és ismerni kell egymást A 80 ÉVES CSUKA ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE — Jobban szeretnék a vá­ros érdemes polgára lenni, mint díszpolgára — mondta tegnap délután Érd város ta­nácsülésén Csuka Zoltán köl­tő-műfordító, amikor megha­tott szavakkal fejezte ki köszö­netét a testületnek és a .város vezetőinek azért az elismeré­sért, melyben eddig még nem részesüli; érdi polgár: o városi tanács döntése értelmében ugyanis Csuka Zoltán lett Érd első díszpolgára. Az idős mester — aki ma ün­nepli 80. születésnapját — sze­rény szavait azzal magyarázta, a megtisztelő címet tetteivel, szeretné kiérdemelni, s nem­csak díszként viselni. Életmű­ve rá a bizonyíték: sokszoro­san kiérdemelte. A kör, amelyben tevékeny­kedett, messze túlmutat a fia­tal város határain: versesköte­tei maradandó helyet biztosí­tanak számára a magyar iro­dalomban, műfordításai pedig a szomszéd népek művészetét' hozta elérhető közeibe. Dél­szláv népballadák tolmácso­lása, a jugoszláv irodalomtör­ténet publikálása során min­dig azt tartotta szem előtt, amit a tegnapi ünnepélyes al­kalomból is megismételt: az egymás mellett élő népeknek nemcsak szeretniök, hanem is- merniök is kell egymást, hi­szen csak • akkor szeretheti egyik nép a másikat, ha tudja, ismeri annak életét, gondolata­it, érzelmeit. Csuka Zoltán közel fél év­százada jött Érdre, s az azóta eltelt idő alatt a Sárd utcai földszintes ház irodalmi zarán­dokhellyé vált. Különösen igaz ez 1976 óta, amikor Csuka Zoltán a munkásságát jelké­pező könyvtárát és gyűjtemé­nyét a városnak adományozta, megalapítván ezzel a „Jószom­szédság” könyvtárat — saját házában. Különös elismeréssel szólt a díszpolgári cím adományozásá­ról szóló előterjesztés Csuka Zoltán kiemelkedő közéleti te­vékenységéről. A Hazafias TV-FIGYELO Róza néni. A most száz éve született Földes Imrét emle­getik úgy manapság, mint a magyar színpadok koronázat­lan királyát (állítólag leg­alább száz pódiumra szánt,- került művet írt), ám még az ő kétségkívül jelentős életmű­ve mellett sem törpül el az a szintén óriási mennyiségű ol­vasni- és előadnivalót produ­káló teljesítmény, amely Len­gyel Menyhért nevéhez fűző­dik. (Ha a lexikon jól mutat­ja, az utóbbi egyetlen egy esztendővel előzte meg pálya­társát a világrajövésben.) Hogy Földes Imre kiket, miket ültetett a pódiumra, most ne firtassuk, annál is kevésbé, mert a különféle hír­adások szerint hamarosan mint a televízió fölfedezettje is újjászületik, ám Lengyel Menyhért helyzet- és jellem­rajzolói képességeiről, úgy­mond, első kézből állíthatjuk ki a bizonyítványt, hiszen ennek a Pesten, majd Kassán, ennek utána pedig London­ban, még későbben az Ame­rikai Egyesüli Államokban te­vékenykedő színdarab- és filmírónak a szakértelmét a szombaton este látott Róza né­ni elintézi című vígjáték ki­válóan megmutatta. A néző meggyőződhetett te­hát arról, hogy Lengyel Meny­hért igen jól ismerte a szá­zadforduló nagyvárosi népes­ségét, ficsúrostul, megesett lányostul; mestermód tudott keserédes helyzeteket terem­teni. A Gizák és Rdber urak kavarogtatása mindenekelőtt azért okozhatott a képernyők előtt a megszokottnál nagyobb derültséget, mert benne ismét megmutathatta magát a szí­nész. Még pontosabban jelez­ve, a komédiás, akinek nem csak avégszavazás a dolga, ha­nem az is, hogy amúgy, neki­szabadulva legyen jelen; ne r'estelje az egészen köznapi fintorgást, és ugyanígy a fel­háborodás egymásra követke­ző fokozatait sem. Ellenérzés, kifogás? Leg­följebb az v gondolkodtathatta el a nézőket, hogy ugyan miért oly hagyományosan színfiázi produkciónak tet­szett ez a szűk egy óra, ami­kor azt Kalmár András ren­dezővel a képernyőre szabat- ták. Nyilván azért volt ez így, mert valóban a lassúdad pödiumi ritmust újrázta meg a dirigens, és kevéssé töreke­dett arra, hogy szaporábban váltakozzanak a közel- meg a távolképek. Sanzonok. Köszöntőm a dalt! címmel sugároztak egy har­mincperces sanzonműsort szin­tén szombaton este Péter Fe­renc műsorvezetővel az élen. Azzal a Péter Ferenccel, aki hajdan, mint a Vasárnap dél­előtt című (elhalt, újjászüle­tő?) műsor fölfedezettjét e rovatban is meleg szavakkal köszöntöttük, azt kívánván, hogy — lévén amúgy rádióbe­mondó — fedezze már fel a másik nagy társintézmény, vagyis a televízió. Hát fölfe­dezte! Alkalmat adott néki és néhány más művésztársának, hogy egy híján tíz párizsias hangulatú dallal andalítsa és gyönyörködtesse a táncdal­fesztivál dallam- és szöveg­anyagánál egy kissé többre s másra vágyó nézőközönsé­get. A lehetőség, hogy úgy mortdjuk, kihaszmálódott: ez a franciás, de méltómód hono­sított egyveleg nem csak foly­tatást ígér, de folytatást is kíván. Akácz László Népfront városi bizottságának tagjaként a költő-műfordító az elmúlt években rendszeresen látogatta a nagyközség, majd a város iskoláit, üzemeit. A tanácsülés egyhangú dön­tése alapján dr. Benussi Silvio tanácselnök nyújtotta át a dísz­polgári címről tanúskodó ok­levelet Csuka Zoltánnak, s tol­mácsolta azokat a jókívánsá­gokat, melyek azt a reményt fejezik ki, hogy az idős mű­vész még hosszú évekig foly­tassa munkáját, s sugározza környezetének hitét, ember- szeretetét. Este, a városi művelődési központban szerzői estet ren­deztek Csuka Zoltán verseiből és műfordításaiból, melyen megjelent a megyei pártbi­zottság és tanács nevében dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Ta­nács elnökhelyettese is. A mű sort Czine Mihály irodalom- történész vezette be, s az est keretében vehette át Csuka Zoltán a korábbi években ka­pott több magas állami kitün­tetés — köztük a József Attila díj I. fokozata, a Szocialista Magyarországért Érdemrend, az Aranykoszorúval ékesített Jugoszláv Zászlórend — után most a Szocialista Kultúráért kitüntető jélvényt is. Pozsgay Imre művelődési miniszter le­vélben köszöntötte a költőt. Csuka Zoltán frissen írt költe­ménnyel viszonozta a köszön­tőket, amelyet vasárnapi la­punkban közlünk. Közös tárlatuk október ele­jéig látható a szolnoki műve­lődési házban. Az nem ritka, hogy mű­vészházaspár inspirativ embe­ri, festői, szobrásza kapcsolat­ban alkot együtt, de az már ritka, hogy formakultúrájuk is hasonló legyen. Bokros Júlia és Bokros László esetében er­ről van szó, hiszen szemmel követhető grafikáik és kerá­miáik rokoni alakzata. Leletidéző A főszerep ezúttal Bokrós Júliának jutott, aki valóban egyéni hangvételű kerámiák­kal érvel, s igazolja művésze­te létjogosultságát, melyet egyébként Faenzában nemzet­közi zsűri is elismerő értéke­léssel honorált. Üj forrásra bukkant, formáit régészeti le­letek, a tószegi bronzkori kul­túra talpas edényeinek jelleg­zetes alakzatai alapján újítja meg. Mindezt ötvözi saját je­leivel, melytől olyan anyásán élők e szobros kerámiák. Négy, öt — olykor tizenhét emlőjel láttatja az élet feltartóztatha- tatlanságát egyetlen díszedény felületén. Művei előfonnák, az anyag és az élet átmeneti ál­lomásait jelenítik, s olykor­olykor intenzívek színben és formában is, hogy ékszerek- hék tűnnek. A kagylót kék lüszterrel vonta be, s ezzel nemcsak a nagy víz jellemző élővilágát, hanem magát a tengert is jellemezte. Munkás­ságának indító eleme azonban kétségtelenül a tószegi- bronz­kori kultúra. Mit jelez ez a tényező? Azt, hogy századunk alkotóinak már nem a görög­római antikvitás irányába kell fordulniuk, hiszen az már jó­részt kiaknázott emlékanyag, hanem a népvándorláskori né­pek kultúrájához. Színárnyalatok Á kelta, avar, szkíta, finn­ugor örökségre gondolok, melynek festői, szobrászi to­Bokros Júlia: Kerámiák vábbteremtése indokolt. Ennek a friss forrásra bukkanó he­lyes orientálódásnak haszno­san jó példája Bokros Júlia kerámiamüvészete. Ehhez, já­rul a színezés árnyalt finom- | sága, melyet a szecessziós min­ták és a pécsi Zsolnay gyár indítékai alapján egyéni lele­ménnyel alkalmaz és fejleszt. Igazolja is P. Brestyánszky Ilona évekkel ezelőtt hangoz­tatott prognózisát, mely fé­nyes jövőt jelzett Bokros Júlia tevékenységének. Merre vezet az út tovább? A nagyobb mé­ret irányába, mely valós ha­tást növelhet tényleges ioiTna- teremtő erejével. ' Asszociációk Bokros László 1928-ban szü­letett Monoron Boross Géza festőművész közeli rokona­ként. Tizenhárom éves korá­ban festett erdélyi faluja fes­tő nagybátyja kedvező hatását és Bokros László tehetségét igazolja. Első mestere édes­anyja, aki kenyérbélbói figu­rákat gyúrt — később tisztét Martyn Ferenc vette át; aki mindmáig jelentős hatással van művészetére. A Képzőművé­szeti Főiskolát Üomanovszky Endre, Hincz Gyula és Sző- nyi István tanítványaként vé­gezte él, 1957 óta él a szol­noki művésztelepen. A ma­gaslatra több irányból több út vezet. Bokros László olyan alkat, aki a realizmus köz­megegyezéses ábráival festett Zagyva-partot, halászbárká­kat, szolnoki Tabánt, de az asszociációk bátor eredetisé­gével kereste és találta meg saját festői nyelvezetét szür­realista kölcsönzésből is me­cseki és alföldi, olykor biva­lyos erdélyi motívumok alap­ján — szőnyegre, falra, kép­re álmodva, színes linóleum­metszetekre szerkesztve láto­másait. Elágazások Bokrot László: imagináció Most az Imagindció-soroza- tot mutatta be, mely egyéni technikával készült, festék, homok és üvegszemcsék fel­használásával. A lényeg azon­ban következetes belső meg­újulása, mely annyi epizód, szükséges kitérő után megkö­zelíti megtalált festői anya­nyelvével önnön magaslatát. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Bokros László korrekt sgraffitókat, érmeket, kerá­miákat, szobrokat, szőnyege­ket is alkotott, táblakép-festé­szetének fontos elágazásait. A Bokros művészházaspár Kecskeméten, és 1974-ben Nagykőrösön is bemutatko­zott. Időszerű, hogy érett tö­rekvéseiket Pest megye közön­sége is láthassa Monoron, ahol Bokros László 1928. szep­tember 8-án megszületett egy kádármester és egy önmaga gyönyörűségére apró szobrokat formáló asszony fiaként. Losonci Miklós HÁZIGAZDÁK VOLTAK Népművészek a 40-espavilonban DOBBANTAK a lábak, per­dültek a szoknyák, tizenévesek ropták vígan a táncot a Buda­pesti Nemzetközi Vásár 40-es pavilonja előtt. Az aprócska kiállítási épületet s a külső szabadtéri színpadot ezúttal a Budapesti Művelődési Központ bérelte ki. Nem öncélúan, ha­nem az 1974-es közművelődési párthatározat szellemében, azért, hogy minél közelebb kerüljenek az élethez, az em­berek életmódjához. E gondo­lat jegyében született az az elhatározás: a BNV hagyo­mányos, kereskedelmi árukí­nálata mellett új típusú ter­mékkel, a szocialista közmű­velődés kincseivel, művelődési otthonaink kínálatával jelent­kezik az idei vásáron. A tán­cos lábú gyerekek viszont ezen a vasárnapon nem a főváros, hanem Pest megye szülöttei voltak. Reggel 10 órától a Bu­dakalászi Gyermektáncegyüt­tes szórakoztatta a látogató­kat. A pavilonban kissé túlságo­san szerény transzparensről olvashattuk: Szeretettel kö­szöntik Önöket a Pest megyei népművelők, művészegyüttesek és népművészek. Ily módon vált e vásári vasárnap Pest megyei nappá. Legalábbis itt, e helyen, közel a bejárathoz, ismerős arc mosolygott az ér­kezőkre. De beszélgetni sem volt ideje Vankóné Dudás Julónak, hiszen nem akartak elfogyni előle, akik dedikál- tatni kívánták A mi házunk tája című kedves gyermek­könyvét. A Falum, Galgamá- csa című regényből valamivel kevesebb fogyott. Keresettek, kelendők voltak viszont a Dddili fecske lemezek, ame­lyeken ugyancsak Vankóné Du­dás Juló mesél és énekel, ré­gi népi mondókákat és játé­kokat elevenít fel. A megye művelődési házai, repülőklubjai, szakkörök, tánc­házak is kínálták új típusú termékeiket. Kihasználva a vásári forgatag adta lehetősé­geket. nem kevesebbet akar­tak reprezentálni, miként tölt­hetik gyerekeink valóban hasznosan és kellemesen — a nem túl sok! — szabad idejü­ket. Kisebb-nagyobb ' repülő- modellek készültek a helyszí­nen, valamivel odébb KRESZ­vetélkedőn mérték össze köz­lekedési ismereteiket a legif­jabbak. ISMERŐSÜKET köszönthet­tünk az egyik utcában: a Gö­döllői Művelődési Központ szakkörei játszani hívták az érdeklődőket Volt ott min­den, amit csak elképzel a fan­tázia: mák, toboz, sás és nád, alma, káposzta, paprika. Kis­kakas, melynek krumpli a teste, lilakáposztából leng a farka és piros paradicsom- paprika a díszes taraja. Hur­kapálcika lábain imbolyogva járt — és nem kukorékolt. De vonzotta az apróságokat, meg­mozgatta fantáziájukat. Ki gondolná, mennyi híve akad az úgynevezett pókozás­nak is. Fercsik Erzsébet és Kerényi Katalin vezetgeti a tétova kezeket. Hatalmas ku­pac színes fonalakból keres­gélik a fonalakat, s szemünk láttára varázsolnak lengő-roj- tos szoknyás lánvbábúkat — és vidám karakterű fiúkat. Balogh Edina, most máso­dikos: ő mondta: — Ügy örülök, hoav megta­nulhattam ezt a játékot. Anyu vesz nekem otthon is fonalat és hurkapálcikát, s majd fel­díszíthetem a szobákat. — Már a szadai nyári nap­közis táborban is nagyon ked­velték a gyerekek ezt a póko­zást — jegyzi meg Fercsik Er­zsébet tanárnő. — Ügy gon­doltuk, különösebb kézügyes­ség nélkül is gyorsan megta­nulható foglalatosság, s ez kell ide, a vásárra. Tetszik nekem, hogy jönnek hozzánk még nagymamák és óvónők is — tanulni. KÉSŐBB, már 11 órakor, o Pilisszentkereszti Gyermek­táncegyüttesnek tapsolhattunk, 13 órától viszont a Hévízgyör- ki asszonykórus harsogó dalai csábították megállásra a járó­kelőket. De sikert aratott a bagi Muharay Elemér népi­együttese is. A műsort a pi- lisvörösvári német nemzetisé­gi tánceayüttes és a nagyká- tai Tápiómente Népi Együttes zárta. (Ünneprontás nélkül azonban meg kell valamit je­gyeznünk: a 40-es pavilon a kijáratoktól messze, a C-pavi- lon mögött, szinte elbújva hú­zódik meg a vásárvárosban. Nagvobb hírveréssel — néi- dául plakátokkal és a Mai ajánlatunk táb'án ielezve — é-demes lett volna jobban fel­hívó? a vásárlátogatók figyel­mét.) D. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom