Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

Húsz kilométer Járdaépítők munkában Minden eddiginél nagyobb ütemben folyik a városban a járdaépítés, már eddig is több kilométert épített meg a lakos­ság társadalmi munkában, s az év végéig várhatóan mintegy húsz kilométer készül el közös összefogással. Tánc, játék, bál Szeptemberi műsorshow A PEST MEQYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. ÉVFOLYAM. 35. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 2., SZERDA Beszélgetések a városról A gyermek az iskolában kérdez Beszélgessünk a városról! — erre kérjük fel időről időre sorozatunkban városunk vezetőit, nem titkoltan azzal a céllal, hogy városunkról tett vallomásukon át ismertessük meg olvasóinkkal a városélet irányítóit. A j városi pártbizottság első titkára, a tanács elnöke, a gim­názium címzetes igazgatója, a termelőszövetkezet elnöke, a PEVDI vezetője, a megyei tanácstag és az országgyű­lési képviselő után mai beszélgetőtársunk Muskovits Lászlóné, a város tanulmányi felügyelője. Beszélgetésünk időszerűségét pedig a mai, az első ta­nítási nap adja. # KIÁLLÍTÁS. Kéri Mihály alkotásaiból nyílik kiállítás szeptember 5-én, 17 órakor a művelődési központban. ■ TÁNC. Ifjúsági táncestet rendeznek szeptember 5-én és 19-én, 20 órai kezdettel a mű­velődési központban. A lemez­lovas: Csalótzky György és Gazdag György. # KONCERT. Szeptember 7-én, 20 órakor a Benta-völgye Termelőszövetkezet kertjében rendezik meg a komoly zenei hangversenysorozat utolsó est­jét. Programjában Beethoven- művek szerepelnek. n KABARÉ. Neves színé­szek részvételével kabarémű­sort rendeznek a művelődési központban szeptember 13-án, 17 órakor. # MESEJÁTÉK. Óvodások­nak mesejátékot mutatnak be szeptember 18-án, 10 órakor. Címe: A póruljárt basa. ■ KÖLTÖI EST. Csuka Zol­tán munkáiból összeállított iro­dalmi esttel köszöntik a költő születésének 80.' évfordulóját a városban. Erről a Magyar Rádió nyilvános felvételt ké­szít. # SZÜRETI BÁL. Tombola, tánc, sörivó verseny és sramli­Ha megkérdeznénk bárkit, mi köti össze Érdet és Po­zsonyt, sokan nem adnának választ. Mások meg legföl­jebb ilyesmit mondanának: a Duna, itt is van egy domb, ott is van egy domb... Pe­dig hát a kéttörténelmü, kü­lön jelend várost újabban a legerősebb kötelék kezdi ösz- szekapcsolni: a gyerekbarát­ság. Közvetlen forrásból Történt ugyanis, hogy a diáknépművészek nyári tá­borán, az immár hetedik éve együtt táborozó hazai gyere­kek mellé új résztvevők ér­keztek: pozsonyi fiatalok. (Ká­ka Rozália, a tábor vezető­je: — Régóta szerettünk vol­na nyitni táborunkkal, s örömmel fogadtuk a pozso­nyiak vállalkozókedvét. Nem csupán táborunk életét színe­sítette a két diákság részvé­tele, de a különböző tájak népművészetének megismeré­sével, feldolgozásával mun­kánk lett eredményesebb. Komcsol László, csehszlová­kiai magyar író: — Amikor elindítottuk gyerekeinket, magunk sem tudtuk, hová jö­vünk. Nálunk nincs hagyo­mánya az effajta táborozás­nak, s csak csodáltuk, ho­gyan lehet a rövid tíz nap alatt annyi élményt, tudást átadni a gyerekeknek, mint amit a mieink Érden kaptak. Ráadásul úgy, hogy a tábor­vezető maga is művész, mi több: tudósa művészetének, s így közvetlen forrásból nyer­ték gyerekeink az ismerete­zene szerepel a művelődési ház hagyományos szüreti bálján, ahol a Parókái zenekar muzsi- kál B TANFOLYAMOK. A szep­temberben induló angol, né­met, francia, orosz, szabás-var­rás, gyermektorna-, női torna, gitár-, tangóharmonika- és tár­sastánctanfolyamra lehet je­lentkezni a művelődési köz­pontban. Családi események Házasságot kötött: Szőke Márk, Szűcs Margittal, Odor Zoltán Perger Anna Máriával, Lakatos József László Molnár Klárával, Pusztai József Szen­nai Máriával, Katona József Takács Ildikóval, Oroszi And­rás Kamarás Erzsébettel. Névadót tartott: Pálinkás Sándor és Fekete Ildikó Ta­más, Mátyási István és Sur- gyi Erzsébet István, König Sándor és Tóth Mária Sándor nevű gyermeke részére. Elhunyt: Tóth Jánosáé, Csiz­madia Terézia (Pacsirta u. 15.), Csipák Ferenc (Ányos u. 8.), Bényei Béláné Virág Pau­la (Repkény u. 6). két. Ott, Érden fogalmazódott meg bennünk: ezt a felejthe­tetlen tíz napot viszonoznunk kell! Közös vélemény így indult el egy augusztus végi napon tizenkét érdi diák Pozsonyba, sokan először lép­ve át országuk határát. Há­rom nap ugyan kevés egy vá­rosra, mégis három nap alatt a pozsonyi vendéglátók igye­keztek minden szeretetüket beleadni. így tettek az érdi diákok kirándulást a Zerge- hegyen, fagylaltoztak a teve­torony forgó-büféjében; láto­gatták meg az egykori koro­názóváros emlékeit: a várat, a templomokat, látogattak el Pcfcsony magyar vonatkozású emlékhelyeihez, például Bar­tók Béla egykori gimnáziu­mához. S a háziak figyelmes­ségéből (az érdi napokhoz ha­sonlóan a vezetők és a diá­kok családoknál szálltak meg) mindenre futotta: Danes Krisztinát György Ingrid szü­lei ápolták szeretettel, Nagy Ildikóék vendéglátásából pe­dig még Tusa Viktória szülei­nek meghívására is futotta ... Érthető volt hát e közös napok után a vélemény, ame­lyet a pozsonyi és érdi veze­tők egyként mondtak ki:' a megkezdett kapcsolatot nem szabad abbahagyni! Dr. György István, mint a CSEMADOK főtitkára, szer­vezete képviseletében támo­gatta az ötletet, s mint a po­zsonyi Duna utcai magyar iskola szülői munkaközössé­© ön járási felügyelő volt. Milyennek tűnt akkoriban Érd — a Karinthy Frigyes útról nézve? — Aki ismeri a budai járást, tudja: kevés a gondot nélkülö­ző település. Az igaz, hogy Érd, mindazzal, ami érdiségét adja, egyetlen volt a többi közt. És, bizony, örültünk, ha nem kellett ide jönni. © És milyen ma, másfél év után a város? — A véleményalkotáshoz is­mernem kéne a települést, de ennyi idő múltán is csak leg­följebb azt mondhatom: el­kezdtem ismerlxdni Érddel... Kétes szerencse, de a gondok szembetűnők, így legalább azt tudom: hol és mi lenne a leg­fontosabb tennivalónk. Egyéb­ként személy szerint ma már örülök, hogy Érdre kerültem: születési hiba, de én ott érzem jól magam, ahol tenni lehet. Érd ilyen szempontból kin- I csesbánya: aki akar, itt dől-1 gozhat. © Mi határozza meg ma ok­tatásunkat? Mások-e Érd is­kolaéletének jellemzői, mint a megye vagy az ország többi településéé? — Oktatásunk meghatározói mindazok a tényezők, amelyek egész életünket befolyásolják. A rohamos gyorsasággal fejlő­dő technika és az azzal együtt rohanó ember. Tudásunk na­ponkénti gyarapodást követel, időnk viszont naponta jut exjy- re kevesebb magunkra. Kér­dezgetem a gyerekeket és meg­'s gének a vezetője, 3 pozsonyi szülők segítségét ajánlotta föl. — Régóta keressük a kap­csolatot Magyarországgal, és sok területen szép eredmé­nyeket is értünk el. Diákok között azonban kevés kap­csolat teremtődött meg, s a meglévők sem elég tartalma­sak. Ez a most induló érdi barátság éppen abban lehet több minden eddiginél, hogy kezdettől fogva tartalmas, hasznos közös tevékenység az alapja. Én a CSEMADOK ne­vében ígérhetem: támogatni fogjuk a megkezdett közös munkát. Életrevaló ötletek Hasonlót ígért Janda Iván, a pozsonyi Duna utcai iskola igazgatója, s első hallásra életrevalónak találták az öt­letet az érdi városi tanács művelődési osztályán is. A jövő elképzeléseiről számta­lan beszélgetésen esett szó a pozsonyi napok alatt. Köl­csönös népművészeti tábo­rokról (dr. György István sze­rint hasonló táborok útnak indítását fogja ajánlani a .csehszlovákiai magyar isko­láknak a CSEMADOK), kó­rusok, zenekarok cseréjéről, pedagógusok találkozójáról és közös sportversenyekről. ’ ötlet tehát van bőven,' kö­zülük jó néhány belekerül ab­ba a szerződésbe, amelyet hamarosan megkötnek a po­zsonyi és az érdi iskolák kép­viselői. A kapcsolat él, éltet­ni, éleszteni kell. döbbenve látom: nem beszél­getnek otthon, a családban! Pedig a gyerek ma sem ke­vésbé érdeklődő, mint bármely korban és az iskolában kérdez. Nekünk, pedagógusoknak pe­dig egyetlen kérdést sem sza­bad válasz nélkül hagyni. Ami magát Érdet illeti: nem hinném, hogy más lenne, mint a többi, s az iskolaélet jel­lemzői is azok, amelyek meg­mutatkoznak a városélet min­den területén. Aki itt dolgo­zik, az az oktatásban is na­gyobb közegellenállást talál, nagyobb követelményeknek kell nehezebb feltételek között megfelelnie. Hiszen nem ke­vesebbet remélünk az érdi is­koláktól, minthogy az oktatás mellett az egyes városrészek kultúrközpontjai, közösségi életének mozgatói legyenek. O Betölthetne ezt a feladatot az érdi iskolák? Állíthatunk ilyen magas mércét a pedagó­gusok elé? — Ha meglenne mindaz a tanterem, amit a hatodik öt­éves tervciklusra tervezett a város — akkor sem állnánk jóL Mégis azt mondom: ezt a feladatot iskoláinknak még ilyen feltételek között is, vál- lalniok kell. Már csak azért is, mert úgy tűnik, nincs a vá­rosban a fejlődésnek más útja. A feltételek hiányát a peda­gógus munkája kiegyenlítheti, az viszont jogos kérdés, al­kalmasak-e erre az új taná­raink? Hiszen azok a tenden­ciák, amelyek a pálya fejlődé­sét jellemzik — az évek óta gyengébb felvételiző gárda a felsőfokú iskolákba, az elnőie­sedés és a sok betöltetlen ál­lás — megkérdőjelezi az alkal­masságot. Mint ahogy neve­lőink hatalmas terhelése is: napi öt i óra tanítás, helyette­sítés, n^ozgalmi és társadalmi munka .mellett *— és akkor még non beszéltem az órákra készülésről, mi több: a tanár kötelei)) önműveléséről! — nehezen’ elképzelhetők az új terhek. Mégis, ott, ahol jó az iskola pedagógusközössége, ahol alkotó a tanári kar szel­leme, s ahol a vezetés hagyja is ezt az alkotó gondolkodást érvényesülni, nincs az a mér­ce, ami elérhetetlenül magas lehetne. © Vannak Ilyen pedagógus* közösségek Érden? Nem mond-e ellent létezésüknek, hogy egy- egy megüresedő Igazgatói ál­lásra keresve is nehezén lehet embert találni? — Jó pedagógus-k özösségek természetesen akadnak, de hogy ma még nem mindegyik az, ez sem meglepő. Két éve, hogy város lettünk, két évev Régi, jó kapcsolattal dicse­kedhet a Volán 20. sz. Vállalat érdi üzemegysége és a cseh­szlovákiai Volán (CSÁD) rima- szombati üzeme. A két vállalat között egyrészt kiváló a mun­kakapcsolat: Rimaszombaton képezték ki az érdi műszaki embereket, s rendszeresek a két Volán-vállalat baráti ta­lálkozói is. A két évvel ezelőtti, rima­hogy önálló osztály irányítja, fogja össze az iskolák munká­ját, ennyi idő alatt gyökeres változást várni hiú remény. Sok év múlt el a településen anélkül, hogy tudatosan ala­kultak volna ki a tanári ka­rok, olyanok, amelyek önma­guknak nevelik ki vezetőjüket. Olyan elemi dolog, mint a demokrácia fogalma, tisztá­zatlan volt az érdi pedagógus­társadalomban — legtöbben semmit, vagy teljesen mást értettek rajta —, s amikor osztályunk nekifogott az is­kolai demokráciát felmérő vizsgálatának, akadtak, akik figyelmeztettek bennünket: ez­zel vigyázni kell, ez kényes ■ téma. Érdekes: éppen igazga­tók óvatoskodtak, s ez utal a tennivalókra is: az igazgató­kat kell olyan önállóan gon­dolkodó és cselekvő vezetők­ké nevelni, hogy hasonló ön­állóságot várjanak el és mer­jenek elfogadni pedagógusaik­tól. Ebben az egészséges folya­matban nagy szerepe van osz­tályunknak: túllépve az ál­lamigazgatási adminisztráció korlátain, ezt az önállóságot kell megkövetelni vezetőtől és pedagógusoktól egyaránt. © Két fogalom határozta meg az elmúlt évben a peda­gógiai munkát a városban: a szint rehozás és a tehetséggon­dozás. Nem egymást kizáró fo­galmak ezek? — Semmiképp. A szintreho­zás elsősorban az iskolákra, a pedagógusokra vonatkozik: a különböző munkaközösségek­kel, bemutató órákkal az elté­rő szakmai felkészültséget kí­vánjuk kiegyenlíteni. Olyan is­kolákat akarunk, hogy egyet­len gyereket se érjen azért hátrány, mert — mondjuk — nem Ligetre, hanem Parkvá­rosba született. Ennek az egészséges kiegyenlítődésnek a következő lépcsője a képessé­gek kibontakoztatása, a te­hetségek gondozása. A város helyzetéből adódóan az elmúlt időszakban többet fordítottunk a gyengébb képességűekre. Ez nem is volt baj, de közben megfeledkeztünk a jókról, a kiemelkedokról. Kellenek a te­hetséges emberek — napjaink fejlődése ezt követeli meg, s ehhez kell alakítania a tanár­nak ig munkáját. A differen­ciált oktatás révén segítse a gyengébbeket, de adjon sza­bad teret a sokszor már az is­kolában is külön törvényű te­hetségeknek. 0 Ma ismét becsöngetnek az iskolákban. Mit vár a tanul­mányi felügyelő az új tanév­től? — Osztályunk által kitűzött céljaink megvalósítását: a lé­tesítményhelyzet további ja­vulását, a pedagógusok letele­pedésének és megtartásának segítését, továbblépést a két nagy oktatási feladatban: az iskolák szintre hozásában és az érdi tehetségek gondozásá­ban. Magamnak pedig mind kevesebb papírmunkát, s több időt az iskolákban a tanárok és főképp: a gyerekek között. szombati vendéglátást viszo­nozva ezúttal az érdiek lesznek a házigazdák: szeptember 19— 20-án fogadják a rimaszomba­tiak 30 tagú küldöttségét. Mint arról Papp Gábor KISZ-titkár beszámolt, lesz barátságos lab­darúgó-mérkőzés, közös vacso­ra és vendégek és vendéglá­tók a vasárnapot együtt töltik a Balaton mellett. Visszhang Fiatalok Fiatalok szlovákiai uta­zásáról írtunk lapunk 33. (augusztus 19-i) számában. Cikkünkben hírt adtunk arról, hogy Pest megye küldöttségében tíz érdi fia­tal vesz részt az idei Nóg­rádi Sándor emléktúrán. Nos, a vállalkozó kedvű fiatalok augusztus 21—30. között teljesítették a ha­gyományos túra hagyomá­nyos feltételeit: végiggya­logoltak Besztercebánya és Salgótarján között 210 kilo­métert! E sorok írója sze­mélyesen szerezhetett ta­pasztalatot a gyalogtúra örömeiről-nehézségeiről, s tanúsíthatja: az érdi fiata­lok derekasan helytálltak a testet-lelket, akaratot pró­báló vállalkozáson. Hősie­sen teljesítették a napi 30— 35 kilométereket, s az itt- ott már híres érdi virtus­ból is inkább a hegyolda­lak emelkedőire, lejtőire, mint a szlovákiai hostine- cek (kocsmák) asztala mel­lé jutott. Álljon hát itt a sikerrel túrázó, partizánok emléke előtt tisztelgő érdi fiatalok neve: Szakonyi István, Szakonyi Istvánná, Nagy Attila, Jancsev And­rea, Karai Györgyi, Hellin- ger Erika, Varga Ildikó, Berta István, Gyarmati Jó­zsef és Varga János. Gyufa Vakációzok — felügyelet nélkül címmel közönünk írást július j 22-én, lapunk 29-i számában. A szünide­jüket felügyelet nélkül töl­tő gyerekek sorsán elmél­kedve tettünk említést a lakótelepi kis-ABC-ről, s a helybeli tanácstag intezke-, déséről: magasabb polcra kellett rakatni a gyufát — így írtuk —, mert a gye­rekek előszeretettel vásá­rolták és — gyújtogatták..-. Cikkünkre a kis-ABC dol­gozóitól kaptunk tréfás hangú levelet, amelyből ugyan az nem derül ki, hogy levélíróink mit kifo­gásolnak, az viszont igen, hogy a gyufa továbbra is az — alsó polcon van. Lehet, hogy humorérzékünk sze­gényes, de nem tartjuk oly nevetségesnek a dolgot, mint a levélírók, és csak sajnálni tudjuk, hogy a ta­nácstag intézkedése ellené­re (avagy anélkül is) a fenti tennivaló nem jutott eszébe a bolt dolgozóinak. Hogy kiknek? Nos, ezt nem tudjuk megmondani, a le­vélről ugyanis (lehet, hogy ' ez is a tréfa része?) az alá­írások — elmaradtak... Röviden Többször foglalkozott la­punk a Balázsa-ház építésé­vel. Legutóbb Kovács Illés, a. Költségvetési Üzem párt­titkára arról tudósított bennünket: az építkezés a födémszerkezet hiánya miatt — áll. ígéret ugyan van: Ipacs László, a Pest- környéki TÜZÉP Vállalat igazgatója vállalta a szük­séges dolgok szállítását. Re­méljük, a födémszerkezet még időben, tehát az őszi esőzés beállta előtt beépít­hető lesz a társadalmi munkában épülő házban. Piros tollal húzták alá művelődési központbeli fa­liújság-példányunk elírá­sait. Bírálónknak igaza volt: a szokottnál is több hiba csúszott augusztus 19-i, 33. számunkba. A Sándor utcának nevezett terület, ahogy az a címben helyesen szerepelt, termé­szetesen Sárd utca: a Vo­lán új díjszabása pedig helyközi helyett helyi dí­jat vezetett be még a hely­közi járatokon is. S bár fi­gyelmeztetés nem érkezett, ezúton korrigáljuk MHSZ- titkárunk nevét, aki Bics­kei — György. Az oldalt Irta: , Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap) Kapcsolat Pozsonnyal Látogatók a Zerge-hegyen Kiváló munkakapcsolat Volánosok találkozója Együtt a Balatonnál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom