Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. SZEPTEMBER 13, VASÄRNAP A mai és a holnapi Pest megye A sokarcú közművelődés tükrében Kérdés nélkül tárgyilagosan állapíthatjuk meg, hogy közös munkánk nyomán, az MSZMP Pest megyei Bizottsága határozatainak szellemében közművelődésünk haladási iránya és üteme jelentős eredményeket tükröz. Űj formák születtek az új tartalom jegyében, s közben országos feladatokat is megoldanak. A tervező és kivitelező energia azonos mértéke révén valósultak meg a helyes elgondolások megalapozottan, összefogással. Pillantás a múzeumokra Rendkívül gyorsan fejlődött a megye múzeumhálózata az elmúlt két évtizedben. A fejlesztés azt a helyes elvet vette figyelembe, hogy az idegenforgalom elsősorban a Dunakanyar környékén számottevő, ezért alakult a szobi Börzsöny és a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum, erősödött új anyaggal és kiállítóhelyiséggel a váci Vak Bottyán Múzeum, Szentendréről nem is beszélve, mely európai rangú és fontosságú múzeumváros lett a világ minden tájáról érkező évi sok százezres közönséggel. Elismerésre méltó a Gödöllői Szecessziós Gyűjtemény létrejötte, bővítése szintén kontinentális fontosságú. A Nemzeti Galéria és az Iparművészeti Múzeum olyan műtárgyakat bocsátott Gödöllő rendelkezésére, amelyek értékesek, de a saját intézményben nem fér el. Ez a helyhiány Budapesten nem szűnik meg a következő időszakban sem, ezért Pest megyében indokolt az elhelyezése annak a raktári anyagnak, mely közönséget igényel. A Dunaharasztin létesítendő India Múzeum például nemcsak a Baktay család gyűjteményére számíthat, hanem a Kelet-Ázsiai Múzeum Amrita Sher-Gil kollekciójára, s a Sziget- szentmiklóson létesítendő Bíró Lajos gyűjtemény kiegészítheti a helyi emlékeket a Néprajzi Múzeum hosz- szú idő óta raktárban várakozó csendes-óceáni műtárgyaival. Az is tény, hogy a megyében még nem ragadják meg mindenütt a kínálkozó lehetőséget. Jó és kedvezőtlen példát mondok. Tápiószele, Penc, lsaszeg egyformán gondoskodik a gyűjtőmunka fokozásáról és az időszaki kiállítások rendezéséről. Szigetszent- miklós a felajánlott Hermann Lipát gyűjteményről lemaradt, s nem ragadja meg a Szabó Iván által alkotott művek fogadását sem. Ha a ráckevei Árpád Múzeum végre felépül, gondolhatna arra, hogy Tahsin török festő ráckevei és isztambuli sorozatát összegyűjtse, s egy termében végleges anyagként kiállítsa. A kerámia klasszikusai Nagykörös bővelkedik újdonságokban. Az Arany János Múzeum névadójáról valóban páratlanul szép és magvas állandó kiállítást rendezett; s helyes az a törekvése is, hogy Stróbl Alajos hagyatékából külön gyűjteményt szervezzen és a múzeum tágas parkjában szoborkertet létesítsen. Arról van szó, hogy Pest megyei múzeumaink forrásnak használhatják a lakosság gyűjtőmunkáját és a fővárosi múzeumok tartalékanyagát. Nagymaroson sajnos megszűnik a Művészeti Alap alkotóház, de örvendetes, hogy az ott felgyűlt festményekből a községi tanács létre szeretné hozni a Nagymarosi Galériát, kiegészítve további adományokból és Pap Gyula életművének átvételével. Pompás ott a Duna-par- ton látható szoborsétány, amely megőrzendő a nagyarányú építkezések utáni időkre is. Megalapozottak a tervek is. Hamarosan elkészül Vácott Hincz Gyula állandó gyűjteménye, s remélhetőleg a Gádor István Múzeum is. Ha ez utóbbi létrejön, akkor a megye északi körzetében tudjuk bemutatni a magyar kerámia három klasszikusának európai jelentőségű — Kovács Margit, Gorka Géza, Gádor István — életművét. Köztudott, hogy az omszki képzőművészek anyagát Dunakeszin mutatták be először, az anyag egy része ott maradt. Szófia továbbá Suhl testvérmegyénk képzőművészeti tárgyaival kiegészülve szovjet, német és bolgár nemzetközi tárlatként adhatná meg Dunakeszi közművelődésének egyik karakterét. Az érdi Jószomszédság könyvtár is létrehozhatná a maga érdi és nemzetközi anyagát, grafikák, szobrok, festmények között válogatva, a magyar és délszláv barátság és művészeti kapcsolat jegyében. Történelmi hagyoModell a műteremben mányaihoz mérten túlságosan is csöndes viszont Visegrád. A Salamon tornyában rendezett időszaki tárlatok sokat lendíthetnének a térség idegenforgalmán. Az ásatások környezetét, kiadványait is frissíteni kellene. A kultúra otthonairól Pest megye kulturális élete egyre inkább egyenletessé válik azáltal, hogy megépült a szentendrei, a váci, az érdi és a gödöllői művelődési ház. Most újítják fel a ceglédi és nagykőrösi intézményt, épül a százhalombattai is, s átadták az új po- mázi és budakeszi művelődési otthont, példásan dolgozik a Csepel Autógyár művelődési háza is. Egyre inkább karakteressé válnak ezen intézményeink. Szentendrén a képzőművészet, Vácott a zene domináns, Gödöllőn olyan gondolatébresztő tárlatokat szerveznek, melyek a gyermekjátszóterek és a kertkultúra kialakítását szorgalmazzák. Jó lenne, ha Gödöllő ezt a megyei feladatot a műhely szintjén vállalná, annál is inkább, mivel Pirk László személyében országos hírű szakembere is van Pest megyének. Az is örvendetes, hogy a Pest megyei Művelődési Központ és a váci Madách Imre művelődési ház a maga által gyűjtött, szerkesztett képzőművészeti mappával, anyagával tájol az egész megyében. Sürgős teendők viszont, hogy művelődési intézményeink a helyi lakosság kulturális igényeinek kielégitésén túl bizonyos járási, megyei és országos feladatot is vállaljanak. Arra gondolok, hogy Vác vagy Százhalombatta szervezhetné meg már a közeljövőben az ipari formatervezők országos, később nemzetközi biennáléját. Indokolt, hogy a megye is részt vállaljon a művészeti élet internacionális kooperációjában. Megalakult a Középdunavölgyi Intéző Bizottság. Tiszte lehetne, hogy nemzetközi Duna-kiállítást szervezzen hajómúzeumában, végigjárva az osztrák, csehszlovák, magyar, jugoszláv, bolgár és szovjet partszakaszt. Ezen országok művészeiből mozgó művésztelepet is szervezhetne egy hajón, mely végigjárná velük Wachautól a Dunakanyarig és az Al-Dunáig a festői vidéket. Mindez lehetőség, de a holnap valósága is. möri, gödöllői és százhalombattai gyerekek szereztek díjakat az indiai nemzetközi gyermekrajz-kiállításo- kon. Honossá kellene tenni a nagykőrösi gyakorlatot, ahol Molnár Elekné irányításával, a gimnazisták és tanítóképzősök saját munkáikkal dolgozzák fel környezetüket. Illyés Gyula írta a régi öregekről: Életük elfért egy kicsiny völgyben. Ez a múlt, ma más a gyakorlat. Szükséges, hogy Pest megye minden általános és középiskolája megfontolt, de alapos kirándulási tervet készítsen minden esztendőben és ezt a programot a TIT is segítse az előadások, túravezetések anyagi biztosításával. Arról van szó, hogy a megye kulturális kincseit vegyük birtokba, szellemi értelemben. Legyenek Pest megye múzeumai, művelődési házai minden iskola forrása. Speciális formákkal is. Gödöllő legyen a megye bábszínházközpontja. Szentendre sok múzeuma közül az egyes osztályok válogathatnak. Az iskolai kirándulások komplexitása egy nap alatt tárlatot, múzeum- látogatást, színházi programot és fürdést is biztosíthat. Összeköthető a kultúra és a sport az üzemlátogatással is, szórakozás, művelődés és pályairányítás is biztosított ezeken az élményszerző körutakon. Zebegényben évekkel ezelőtt arra gondoltak, hogy képeket kölcsönöznek, de ez a forma nem bizonyult életképesnek. Az azonban igen, hogy állami vásárlásokkal, a művészek adományozása révén egy tízéves kulturális terv keretében minden Pest megyei iskola, egészségügyi intézmény, rendelő és közhivatal legalább egy műalkotással rendelkezzen, hisz e helyeken az esztétikai nevelés elsőként adott. Élenjárók lehetnénk a városköszöntő feliratok árnyalt megoldásaiban. Volt kísérlet arra, hogy faplasztikákkal enyhítsünk a lakótelepi monotónián, s ehhez a ceglédi faplasztikai, kiállítás adott és adhat a jövőben is további biztatást. Nem először rendezi az idén Cegléd az Ex libris országos kiállítást. Nagy, kiaknázatlan lehetőség van ebben is. Grafikusaink e sokszorosított kis- grafikákkal műgyűjtővé nevelhetnék az ifjúság egy részét. Ez megyénk közművelődésének is egyik új, érdekes színfoltja lehetne. Megnyitni a szíveket Az MIESZ-kongresszus küldötte A pálya becsülete Siena jelmondata volt a középkorban és reneszánszban: E város megnyitja a szívet. Tegyünk érte, hogy városaink és községeink a mi erjesztőbb körülményeink között mozdítsák az elmét, pallérozzák esz- mélésünket, fejlesszék a közgondolkodást, egyszóval méltó módon tegyék valósággá a szocialista közművelődés minden felhasználható és felhasználandó lehetőségét. LOSONCI MIKLÓS Az illusztrációk Szántó Imre linómetszetei A rossznyelvek szerint egynémely műszaki főiskolára, egyetemi szakra ma azt veszik fel, aki hajlandó elmenni a vizsgára. Fiatal, diplomás szakemberek panaszkodnak, hogy nem kapnak képzettségüknek, tudásuknak megfelelő feladatokat. Ugyanakkor kevés a magyar találmány, az újítás, s ami mégis megszületik, az csak kín-keservesen terjed a gyakorlatban. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége októberi kongresszusa előtt dr. Mihócs Ferenccel, a váci székhelyű Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettesével, a Szilikátipari Tudományos Egyesület főtitkár-helyettesével, a kongresszus küldöttével beszélgettünk. ♦ Válságban van-e a mérnöki p&lya? — Még a kérdést is képtelennek tartom. Az elmúlt harmincegyné- hány esztendőben a mérnöktársadalom olyan feladatokat oldott meg, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Saját szakmámnál maradva, gyakorlatilag az elmúlt tizenöt év alatt született meg a korszerű magyar cementipar. S éppen most ne kellenének magasan képzett műszakiak, agrárszakemberek, mikor korszerűbb, gazdaságosabb gyártmányokra, európai színvonalon szervezett termelésre van szükség? # Akkor miért olyan sok a panasz? — Ennek a kérdésnek a megvála- laszolására nem én vagyok igazán hivatott. A cementiparban, sőt, az egész építőanyagiparban az elmúlt években is jók voltak az érvényesülési lehetőségek. A számos új beruházás sokaknak adott képzettsége, tehetsége és ambíciói szerint megérdemelt munkát. Néhány ponton azonban mi is tapasztaljuk a feszültséget. A pályakezdő szakemberek fizetése valóban — elsősorban a nagy- vállalatoknál — elég kevés. Emiatt a legjobbak közül is sokan választják az érvényesülés, az anyagi boldogulás könnyebb útját, a szövetkezeteket. — Szerintem a pálya megsínyli, hogy nincs középfokú technikusi képzés, s azt is, hogy az egyetemi és a műszaki főiskolai diploma között egyre inkább eltűnik a különbség. Technikusnak való feladatokat gyakran mérnök old meg, az egyetemi végzettséget kívánó poszton meg üzemmérnök áll. Ez egyrészt pazarlás, másrészt feszültségek eredője. • A gazdasági fejlődés neuralgikus pontja, hogy a tudósok, a kutatók és a gyakorlatban tevékenykedő műszakiak rossz hatásfokkal hasznosítják Ismereteiket. — Egyáltalán nem biztos, hogy ebben ők a hibásak. A feltételeket, a körülményeket kell úgy változtatni, hogy gyorsan megvalósuljanak az ötletek, hogy az alkotó munkára előkészítsük, mozgósítsuk a szakembereket, s nagyobb megbecsülést szeÉrtőkkc nevelni Régebben Ráckeve, az Ady Endre gimnázium mutatott példát a gyakori tárlatrendezésben, a művek gyűjtésében. Most Dunakeszi vette át a vezető szerepet, de rendeznek időszaki kiállításokat Dunaharasztin is, a Baktay gimnáziumban. Ez a forma nagyobb általánosságot érdemelne, annál is inkább, mivel csöKev-tenteriőr rezzünk az ilyen tevékenységnek. Ami ez utóbbit illeti: ritka, hogy valamelyik kollégánk jellemzésekor érdemei között sorolnák fel az MTESZ- ben végzett — egyébként gyakorta mérhetően is hasznos — tevékenységet. Pedig hitem szerint ez sem kevésbé fontos, mint a játszótérépítés, a szakszervezeti, vagy KlSZ-funkció. • Gyakorlati haszonról beszélt. A Szilikátipari Tudományos Egyesület, s ennek cementipari szakosztálya, ho~ gyan szervezi, miként segíti ezt az alkotó tevékenységet? — Ügy hiszem, igen hasznos az MTESZ, ez esetben a Szilikátipari Tudományos Egyesület szerepe a mérnökök, és közgazdászok műszakitudományos tevékenységében. Az utóbbi években örvendetesen megerősödtek, néhol valóságos alkotóműhelyekké fejlődték az üzemi szervezetek. A helyi igények szerinti előadások, továbbképzések a fiatal pályakezdő és az idősebb, tapasztaltabb, de a legkorszerűbb technológiákat kevéssé ismerő szakemberek is meretbővítését egyaránt szolgálják. Jó néhány hazai és külföldi tanulmányutat szervezünk, s ezekre nemcsak a vezetők, hanem gyakorló mérnökök is eljutnak. — Sikerként könyveljük el, hogy mérnökök és közgazdászok számára a Veszprémi Vegyipari Egyetemen megszerveztük a cementipari szakmérnökképzést. Most végzett az első évfolyam. • Alkotóműhelynek Jellemezte a tudományos egyesület üzemi szerveze- teit. Mi módon képesek ezek a fóru- mok segíteni a gazdasági fejlődést? — Az alkotó viták segítségével. Ezen a beszélgetésen, előadások, diskurzusok közben akarva, akaratlanul a vállalat, a gyár minden fontos gondja terítékre kerül. így például mindenütt megvitatták az ötéves terveket. S ezeken a tanácskozásokon nem szócséplés, hanem késhegyig menő vita folyt, hiszen valamennyi résztvevőt közvetlenül érintenek e kérdések. Ha megalapozatlan. hibás döntések születnek, annak ők is kárát látják. Ügy hiszem, a váci DCM szakemberei is alaposan kivették részüket a rekonstrukciós tervek előkészítésében, a tervjavaslat összeállításában. Koordináló szervezetünk az MTESZ pedig országos fórumokon tolmácsolja véleményünket egy-egy jelentős gazdasági döntés előtt. • Találnak-e lehetőséget képessé- geik bizonyítására eme keretek közölt a pályakezdő fiatalok? — Ha akarnak, találnak. Azért mondom a ha-t, mert nem állíthatom, hogy a teljes mérnöktársadalom részt vesz a tudományos egyesületek, vagy — fiatalokról lévén szó —, a támogatásunkat élvező FMKT (Fiatal Mérnökök és Közgazdászok Tanácsa), és az Alkotó ifjúság mozgalom tevékenységében. Pedig ezek a lehetőségek nemcsak a szárnypróbálgatásra. a képességek kibontakoztatására teremtenek lehetőséget, hanem a bizonyításra is. Az országos, vagy helyi jellegű pályázatok, melyeket az MTESZ anyagilag is dotál, segít nevet, szakmai tekintélyt szerezni a fiatal szakembereknek. Nekünk, egy-egy építőanyagipari szakma vezetőinek pedig abban, hogy megleljük a tehetséges utánpótlást. • Az októberi kongresszus az ország mérnöktársadalmára irányítja a figyelmet. Véleménye czerint sikerül-e ezáltal megoldást találni a beszélgetésünkben is érintett kérdésekre? — Magán a kongresszuson biztosan nem. Sőt. abban sem vagyok bizonyos, hogy ezek a nemcsak a mérnököket, kutatókat, hanem az egész társadalmat érintő, gazdaságunk útkeresésével járó gondok gyorsan megoldódnak. Ám, jó néhány olyan kérdés, amely eddig talán csak szű- kebb szakmai közösségeket izgatott, most nagyobb nyilvánosságot kap. Azok a nem is mindig egyező válaszok, amelyeket mi adunk a tudományos. a szakmai és közgazdasági kérdésekre, minden bizonnyal hozzájárulnak az eligazodáshoz, a társadalom számára leghasznosabb döntések megtalálásához. CSULÁK ANDRÁS
