Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
Vtcrtt /A Z Krumm) 6 1981. SZEPTEMBER 13., VASÄRNAP Ki hogyan közlekedik? Régi autók - új modellek Nagy János László debreceni fémöntőmester kedvenc Időtöltése régi autók felújítása. Három év alatt, aprólékos munkával kijavított két — a harmincas években gyártott — autómatuzsálemet. Az ezerkilencszáz- harminchetes évjáratú Aero-Sport és az ezerkilencszázharminchatos Peugeot 202 (az előtérben) a debreceni öreg autók találkozóján is szerepelt Az MHSZ Győr városi modellezőklubjában egy mini motorkerékpárt állítottak össze, amely nagy sebességgel gördül két keréken, és rádiótávirányítással kormányozható (balra) Lassan siess! A KÖZLEKEDÉS megannyi — eddig megválaszolatlanul hagyott — kérdést vet feli Mind több a gépjárművezető és mind többen fordulnak orvoshoz: van-e a jogosítvány megszerzését akadályozó betegségük, illetve, ha már vezetnek, milyen egészségkárosodás esetén kell átmenetileg vagy véglegesen erről lemondaniuk. Balesetek... Szomorú, sőt, sokszor tragikus tények ezek. Ám semmi nem indokolja, hogy legyen baleset. A műszaki hiba vagy a hirtelen kialakuló egészségkárosodás miatt létrejövő balesetek száma olyan elenyészően kevés a nemzetközi statisztikák szerint is, hogy aligha érdemel említést. Annál inkább a felelőtlenség, a hanyagság, a gondatlanság, más életének, épségének kockáztatása, a körültekintés nélküli előzés, a követési távolság elemi szabályainak semmibe vevése, a rohanás. Igen, a rohanás, a vesztünkbe. Az orvos feladata a tudományos tények, érvek feltárása, felsorakoztatása, ismertetése. Célja pedig, hogy a józan észre hasson, ne tilalomfákat állítson, hanem meggyőzzön. Az utóbbi néhány évtizedben az élet ritmusa meggyorsult a közlekedésben is. Akarva, nem akarva, át kell venni a mai élet diktálta lendületesen lüktető tempót. A modern életforma mégis kevéssé egészséges, mert alig mozgunk, ahogy mondani szokták: vízszintesen gépjárművel, függőlegesen lifttel közlekedünk. A modem ember autójával elmegy a zöldbe, ott leül, elfogyasztja a hozott kalóriadús fogásokat. Ma mindenki rohan, siet a gyalogos, rohan a kerékpáros, száguld a motorkerékpáros, nemkülönben az autós. A gyorsaságért pedig nagy adót fizet az emberiség testi épségben, nem ritkán emberéletben. Egyetlen ellenszer a józan ész és értelem: miért e szükségtelen rohanás...? SOKSZOR foglalkoznak az ún. defenzív vezetés lényegével. Ennek jelentése: a közlekedési érzéken alapuló legteljesebb alkalmazkodás a közúti forgalom többi résztvevőinek viselkedéséhez. Senki sem bízhat abban, hogy majd a másik figyel, óvatos lesz. Világszerte legalább minden harmadik baleset hátterében a követési távolság mellőzése szerepel. Autópályákon történt katasztrófákról gyakran kapunk hírt. A hibák oka többnyire az, hogy a vezető nem képes felmérni az adott sebesség és útviszonyok (eső, hó stb.) melletti féktávolságot. Ezt általában alább- ra becsülik a ténylegesnél. Ám az oldaltávolság betartására is ügyelnünk kell. A vitorlázó repülők jelmondata: magasság — élet- biztonság! A gépjárművezetőkre ez ekként alakítható: lassúság — biztonság! A mi közutaink nem alkalmasak arra, még ha szabad is előttünk az úttest, hogy túl gyorsan utazzunk. A közhellyé vált lassan járj, tovább érsz SEólásmondás nem jelenti azt, ahogyan tréfásan kifordítják, hogy tovább (azaz később) érkezel a kitűzött célba, hanem azt, hogy biztosan beérkezünk. A GYORSHAJTÁSNÁL sokkal eredményesebb a lassúbb, de egyenletes megállás nélküli vezetés. Bármilyen eszeveszetten is száguld az ámok- futó, ha útközben befordul az útszéli csárdába vagy megszakítva utazását, betér egy feketekávéra valahová — a fél- vagy negyedórás időveszteséget a legfékevesztettebb rohanással sem tudja már behozni. Csak számolgassunk: ha például egy város vagy talán egyetlen utcasorból álló, elnyúló, unalmas nagyközség 10 kilométeres szakaszán 50 km/órás sebességgel hajtunk át, az 12 percet igényel. Rákapcsolva a nem megengedett 70 km/órás gyorsaságra, nyernénk 3 és fél percet! Igazán nem számottevő időnyereség, korántsem éri meg a kockázatot. Sokan, sőt, túl sokan kapnak ma gépjárművezetői igazolványt. Az elméleti vizsgán jelesre feleltek, az utcai forgalomban úgy-ahogy eligazodtak, orvosi szempontból sem estek kifogás alá. Az ideg- rendszer gépjárművezetésre alkalmas volta, o lelki adottságok, a félelem, a bizonytalanság, túlmerészség, az elbizakodottság egyszeri, sablonos orvosi vizsgálattal meg nem állapíthatók. Más a vizsga, más a gyakorlat! Hiányosságok tapasztalhatók az elsősegélynyújtás készségében is. Pedig mind több tanfolyamat rendeznek. MA MAR NEM LUXUS az autó. A modem ember korszerű háziállata. Ügy kell értékelni, szeretni, mint egy kedves hátaslovat. Kell neki istálló, abrak, ápolni, gondozni kell. Kíméletre szorul, soha se hajszoljuk túl! Festina lente! — figyelmeztet az évezredes latin intelem. Szó szerinti magyar fordításban: lassan siess! Dr. Vértes László Hígítóval leöntötte Felgyújtotta albérlőjét Különös ügyet tárgyal a Pest megyei Bíróságon dr. Kárpáti Piroska tanácsa. Február 4-én este egy érdi fiatalember nitrohígítóval lelocsolta albérlőjét, és felgyújtotta. Az égő fáklyaként az udvarra kirohanó, önmagát oltó albérlő szörnyű sérüléseket szenvedett. Ennek megfelelően a vád: életveszélyt okozó testi sértés. A tárgyalás nem volt szokványos, bővelkedett izgalmakban. Székács István, a sértett egyszerűen eltűnt. A bírósági idézés több lakcímről úgy jött vissza, hogy ismeretlen. Ennek ellenére a tárgyalást meg kell tartani. A fegyőr elővezeti a vádlottat bilincsben, Somogyi Lászlót. Aztán a tárgyalóteremben leveszik a bilincset, íme, szabad. Védekezhet, mondja el az igazát. A bosszú indítéka Somogyi igazsága valahová az ősidőkbe nyúlhat vissza, a civilizáció előtti létbe. Ezt legegyszerűbben a tárgyalás végén felugró, és hozzászóló nagypapa fogalmazta meg: férfiembert annál nagyobb sértés nem érhet, hogy leköpik a fejét. Ezért elégtételt kell venni. Sem a bíróság, sem mások, nemigen érthetik, miért kell a kocsmában köpködni, s ha már meg is történt, miért törnek emiatt valakinek az életére? Pedig ez a bosszú alapja. Székács István tavaly ősztől lakott albérletben Somogyi Lászlónál, havi ötszáz forintért. Egy munkahelyen, a Kossuth Tsz-ben dolgoztak, együtt töltötték a hétvégét is, többnyire a Marci-féle italboltban. Azon a végzetes napon is együtt jelentek meg munkára, azonban a művezető ittasságuk miatt hazaküldte őket. Útközben még betértek -az italboltba,, délben lefeküdtek,. majd délután 3 óra körül' visszamentek a borozóba. Pohár pohár után. Egyszer- csak valaki közli Somogyival, hogy prémes sapkáján köpés látható, s hogy Székács volt a tettes. Ezt akarta megtorolni Somogyi, mert ő ezt nem érdemelte volna. A bíróság alaposan kifaggatta a tanúkat, akik jelen voltak a kocsmai jelenetnél; ám az esetet senki sem látta. A szembesítések is eredménytelenek maradtak. Végül is: egy feltételezés, vélt sérelem volt a kiváltó ok. Lopott alapanyag Ha a borozóban betartják a réndeletet, s ittas embereket nem szolgálnak ki, vajon bekövetkezett volna-e a tragédia? A kérdés költői. Lehet, hogy vesznek egy-két üveg italt a boltban, s otthon csendesen iszogatnak, mint előző este is tették. (Akkor volt fizetés, úgy látszik, ilyenkor inni kell.) Ám lehet, hogy akkor más miatt tűznek össze. Mert Somogyi már szerette volna házán kívül látni Székácsot, noha a bért előre kifizette februárra is. A másik kérdés kevésbé költői: ha Somogyi nem tud a munkahelyéről egy kanna nit- rohígítót lopni, és nincs éppen kezeügyében, mit tett volna? így a következő történt: Somogyi felszólította albérlőjét. aki elreteszelte szobájának ajtaját, hogy azonnal távozzon, visszakapja a pénzét. Az albérlő rendületlenül nézte a tévében a Kék fényt. Somogyi berúgta az ajtó üvegét. Az albérlő nem szólt, csak mosolygott. A legrosszabb, ami létezik, hogy kinevetik az embert — vallja most Somogyi. És ha az anyját szidják? — szól közbe a bírónő. Az sem jó. Mivel az albérlő nem reagált az agresszív vádaskodásra — nála egy fejjel magasabb a tulajdonos —, Somogyi nitro- hígítót öntött a kövezetre, és egy szál gyufával lángra lob- bantotta. Tudta, hogy ez az anyag rendkívül veszélyes, de az sem érdekelte, hogy ő is megsérülhet. Az alkohol és a düh eszét vette. Az albérlő sem volt józan — később a kórházban 2,6 ezrelék alkoholt mutattak ki vérében —, különben Hogyan tűrhette volna, hogy Somogyi az ő ruháját és paplanját is lelocsolja hígítóval? S egy újabb égő gyufaszálat dobjon rá?! — Mennyi idő alatt gyulladt ki Székács? Barlangi mentőszolgálat A solymári és más útvesztők Magyarországon körülbelül kétezer barlang van. Ezek közül az aggteleki Baradla a leghosszabb — huszonöt kilométer —, de Budapesten is négy olyan barlang van, amelynek járatrendszere egytől négy kilométerig terjed. A fővároshoz közeli Solymár ördöglyuk nevű útvesztője pedig szintén kétkilométemyi hosszan tekereg, kanyarog. Nem régi história Nem csoda hát, hogy ily tömegű föld alatti üreg föltárására immár szép számú barlangászt képzett ki a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, valamint a Magyar Természetbarát Szövetség, de — sajnos — minden tiltó rendelkezés és minden óvó figyelmeztetés ellenére még mindig sok a felelőtlen ember, aki fölkészületlenül, minden szakképzettség híján, nem egyszer társak nélkül vág neki a sötétlő mélységeknek, ahonnan aztán vagy vissza tud kapaszkodni, vagy nem. Igazán nem régi história — 1975 tavaszán történt —, hogy négy kalandvágyó fiatalember fogta magát, és behatolt a Ferenc-hegyi barlang labirintusába. ahol természetesen eltévedtek, világítóeszközük kimerült, és szomorú végük: éh- és szomjhalál. Pedig, ha csak fél szóval is jelzik, hova mennek, megmenekülhettek volna, mert akkor már javában tevékenykedett a Barlangi Mentőszolgálat, amely dr. Dénes Györav hidrolósus és barlangkutató kezdeményezésére már az 1950-es években működni kezdett, de amelyet éppen most húsz éve, 1961-ben nyilvánítottak hivatalos szervezetté — Dénes dr.- ral, mint parancsnokkal az élen. Egyedül soha! Amikor e kerek évforduló alkalmából a mentőszolgálat munkájáról beszélgetünk, érdekes módon nem a bravúros menekítésekről, az életveszélyes csúszásokról, mászásokról szól előbb, hanem — mintegy vastörvényű regulaként — azt sorolja el, hogy mit nem szabad tennie annak, aki barlangászni indul. Egyedül még a legjobban felszerelt és kitűnően kiképzett kutató sem vághat neki a mélységeknek. Mindig csoportosan, a helyszínt jól Ismerő vezető társaságában kell menni! A csapat legalább négy emberből álljon, mert ha valaki megsérül, egy társának mellette kell maradnia, míg a másik kettő segítségért siet. Indulás előtt feltétlenül közölni kell a hozzátartozókkal, hogy mi az úticél, mert ha ez a bejelentés elmarad, baj esetén nincs hova küldeni a mentőszolgálatosokat. És nemcsak a barlang pontos feltalálási helye közlendő, hanem a visszatérés várható ideje is. (Logikus: ha hosszabban késlekedik a csanat, föltehetőles! nincs valami rendjén vele.) Ha elfogy a pilács No és aztán a fölszerelés! A kötelek, a különféle mászóés egyéb eszközök számát, minőségét szintén mindig túravezető határozza meg, hiszen ő járatos abban' a zeg- zugban, ő tudja, hogy s mint kell ereszkedni, mászni. Ami pedig a világító masinákat illeti, hát azokból — még ha a legkitűnőbbeknek is látszanak — egy soha nem elég: tartalékot kell belőlük a csomagba tenni. S ha mégis- mégis kimerülne az összes pilács? Erre a vészhelyzetre is felel egy nagy nem: ilyenkor tilos továbbmenni; ott, az elsötétülés színhelyén kell türelemmel bevárni az időközben riasztott mentőosztagot. Amint azt dr. Dénes György mondja, életek védelméről lévén szó. a föltehetőleg bajba jutottak hozzátartozóinak először a rendőrségre kell telefonálniuk. Onnan aztán egy újabb hívással riasztják a szolgálat ún. készenléti csoportját, amelynek tagjai olyan barlangászok, akik mind a barlangi mentés technikai fogásait, mind az elsősegélynyújtás szakismereteit magas fokon ismerik. Egy órán belül A rendőrség gépjárművet is ad, amellyel előbb a mentéshez szükséges egyéni és közös felszerelés legközelebbi raktárához hajtanak, majd pedig a jelzett helyen látnak munkához. Ha netán népesebb csapaton kell segíteni, akkor a Barlangi Mentőszolgálat második lépcsőjét — a középszintűén iskolázott mélyben járókat — is riasztják. Akkor pedig, amikor sem a készenléti csoport, sem ez a második lépcső tagsága nem bizonyul elegendőnek, minden szervezett, aktív barlangkutatót fel lehet kérni a közreműködésre. A riasztástól a helyszínre érkezésig eltelő percek száma? Majdnem kétszáz mentés tanúsága szerint nagy- jábah-egészében hatvan; tehát többnyire még egy óra sem kell ahhoz, hogy a jelzés után a mentők lámpái fölvillanjanak, köteleik a mélybe hulljanak. Ma már a magyarországi mentőknek több különleges technikai eszközük van — ezt jogos örömmel tudatja dr. Dénes György, akit 1979 őszén a barlangi mentőszolgálatok világszervezetének főtitkárává választottak meg. Technikai eszközök Ilyen egyebek között az a hordágy, amelyre biztonságosan lehet rögzíteni a hol vízszintesen, hol függőleges helyzetben szállított sérültet, aztán szintén ilyen a kézi erővel is működtethető csörlő, nem is beszélve azokról a szellemes szerkezetű mászógépekről, amelyek immár lassacskán kiszorítják a különben drága és nehezen beszerezhető hágcsókat. A huszadik esztendeje bejegyzett Barlangi Mentőszolgálat egyébként a most száz- esztendős Magyar Vöröskereszt kebelébe tartozik; éppen oda, ahova — lévén mentője az életnek, óvója a testi épségnek — a leginkább illik s való. A. L. — Hamar, De még 3—5 másodpercig ott ült. Arra számítottam, rögtön kirohan. Lángolt a haja is Székácsnak kis Időbe telt, amíg rájött, hogy az élete forog kockán. Végül is kiszaladt az udvarra, a szemétdombnál megállt, és tépte magáról az izzó műanyag pulóvert, s nyakába lógó, hosszú hajtincseit, amelyek ugyancsak lángot fogtak. Ám Somogyi szerint az albérlőn vastag bőrkabát volt; az égett, s ő segítette le az áldozatról. Ez az állítás hamar megdőlt: a bőrkabát sértetlen, s az oltásban ligha segített a vádlott. A tények rekonstruálása rendkívül nehéz. Nem áz időbeli távolság miatt; hanem azért mert mindenki másképp emlékszik az eseményekre. S ez nem is csoda. Az elfogyasztott töménytelen ital után, az is figyelemre méltó, hogy egyáltalán felködlik valami a tűzről. Jellemző: miközben a bíróság szünetet tart, a folyosón a tanúk, rokonok szatyorból töltik háromdecis poharakba a bort, s a fegyőr akadályozta meg, hogy a vádlottat is itassák. Váratlan fordulat: megjelenik az eltűntnek vélt sértett, Székács István, ö félrehúzódik, kissé gömyedtén, fájdalmas képpel. Nem iszik velük. Kihallgatása meglepetéssel szolgál: nem kéri Somogyi megbüntetését, csak fizetése megtérítését. (Persze, ilyen esetekben mit sem jelent, hogy a sértett ném haragszik a vádlottra.) Székács nem kap táppénzt, mert rövid ideig dolgozott a tsz-ten — előtte egy maszeknál volt —, 8 most nővérénél lakik, édesanyja tartja el. Ezért kéri teljes fizetését. A szakértő közbelép Miután Székács eloltotta: a tüzet, vagyis az izzó pulóver darabjait beledörzsölte saját bőrébe, visszament a szobájába. Ott Somogyi élettársa néhány lavór vízzel próbálta a padlón és az ágyon égő nitro- hígítót megfékezni. Nem sikerült. Ezért bottal verte a tüzet. Tény: nem gyulladt ki, nem égett le a ház, s az albérlő nyugodtan üldögélt tovább a szobájában. Megérkezik a tárgyalóterembe az igazságügyi orvosszakértő. Előadja, hogy a test 35—40 százalékán másod- és harmadfokú égési sérülés volt Ennek gyógyulása 4—6 hónap. (Székács május 15-ig volt kórházban, két műtéten esett át, két combjáról vettek bőrt az átültetéshez. Két hétig eszméletlenül feküdt.) Bal karját most sem tudja mozgatni, az inak összezsugorodtak. További plasztikai műtétekre lesz szükség, és a karját is megoperálják. Javulás várható, de eredeti munkaképességét sosem nyeri vissza. , A bírónő kérdésére előadja, hogy a testfelszín 50 százalékos megégése már halálos kimenetelű lehet; Székács így is a heveny életveszély állapotában volt. A szövődmények — tüdőgyulladás, a bélcsatorna vérzése — miatt éppen, hogy életben maradt. Az égés — ha a sértett alkoholos állapota miatt az első órában nem is érzékelte —, rendkívüli fájdalommal jár. Ezért sokkos állapotba került. Eddig úgy látszott, hogy a tárgyalás simán lezajlik, és ítélethozatallal zárul. Ám az ügyész módosította a vádat: életveszélyt okozó testi sértés helyett különös kegyetlenséggel elkövetett etnberölés kísérlete lett a kategória. Az előbbi 2—8 évi szabadságvesztéssel sújtható. Az utóbbi vád bebizonyítása után 10—15 év, illetve életfogytiglani börtön, sőt halálbüntetés is kiszabható. — Nem akartam elpusztítani — mondja a vádlott. De elousztulhatott volna — mondják a tények. Az úl fejlemények miatt a tárgyalást elnapolták. A közeljövőben tárgyalják újra. Beszámolunk róla. Paládl József i
