Pest Megyi Hírlap, 1981. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
Segítő kisiparos Városszerte híres műkő- munkáiról Bartha Sándor kisiparos. Többször — például a lakótelepi kis ABC műkőborításának elkészítésével — segítette már a várost, most a szovjet hősi emlékmű felújításán dolgozik. A szakembert a napokban választották meg a KIOSZ körzeti bizottságának elnökévé. Iskolai változások Új igazgatók A tanévkezdés több változást hozott a város általános iskoláinak vezetésében. A 3. sz., kisegítő iskola igazgatója Grünwald Ferenc lett. Az érdligeti, 6-os sz. iskola élére Rózsa Kálmánná, a 7-es, vincelléribe Hatvány Istvánná került. A 8-as, parkvárosi iskola új igazgatója Réí- váry Sándor. Családi események Házasságot kötött: Tamás Tibor dr. Szegfű Annával, Babies István Faluközi Mária Györgyivel, Paulik János Péter Berta Anikóval, Tóth László István Teschler Zsuzsannával. Névadót tartott: Adám János és Árva Éva Éva nevű gyermeke részére. Elhunyt Sipos László (Rákos utca 5.), Horváth József (Könyves Kálmán u. 78.), Vucsits Ferencné Elek Teréz (Engels út 3.), Tóth Imrémé Szűcs Zsuzsanna (Riminyáki út 19). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA II. Évfolyam, 36. szám________________________mi. szeptember 9., szerda Az úttörőcsapatokról Környezetvédelem és közlekedés NYARIDÉZÖ. Jó dolog úttörővezetők közé irr.enmi. Az ember például beül Érd és Százhalombatta csapatvezetőinek évnyitó értekezletére, s ha úttörővé nem ifjodik visz- sza, de bizony fiatalodik néhány hetet. Mert a két város úttörőcsapatainak tanárVeze- tői a nyarat idézik, s röpke pillanatok alatt — legalábbis gondolatban — ismét a táborokat járjuk. Együtt menetelünk a százhalombattai diákokkal és az érdi 2-es iskola tanulóival a soproni és bükki vándortábor útvonalán. Udvardi Mária, a százhalombattai Ligeti Károly úttörőcsapat vezetője: — Először jártunk vándortúrán, először ezen az útvonalon és kitűnők a tapasztalataink. Jó körülmények közül, jól előkészített túráról nagy élménnyel jöttek haza gyerekeink. Ráhel Júlia, a Vincelléri (7-es) iskola csapatvezetője: — A Bükkben jártunk, de sajnos nem a legjobb emlékeket hoztuk. Gondot okozott, például, az ellátás: volt, hogy kétnapi étkezésért ötezer forintot fizettünk — ez azért sok volt. (Együtt izgulunk a pilismaróti betegekért) Katzitz Péterné, a tusculanumi — 5-ös — iskola csapatvezetője: — Nagyon hiányzott a táborból egy egészségügyis. Nyergesújfalura és Lábatlanra hordtuk motorral a gyerekeket. S együtt örülünk az ófalubeli Pipiras Erzsébettel: jó munkájáért táborvezetői dicséretet kapott Zánkán. KAPCSOLAT. Jó táboridényt zártunk — foglalta össze a véleményeket Kar- lovszky Mária, városi úttörőelnök. A jó idő, a megfelelő feltételek meghatározói a tábornak, az úttörővezetők értekezletén azonban kiderült: egy újabb feltétel szükséges a sikerhez — a jó kapcsolat. Hiszen személyes, jó kontaktus révén, a karcagi városi úttörővezetőség segítségével jut el a Pintér Lajos vezette 2-es iskola úttörőcsapata évről évre Beregfürdőre; az MGM diósdi gyára minden nyáron juttatja újra és újra gárdonyi és balatonfüredi üdüléshez a kisegítő és a 2-es iskola diákjai. S bizonyára a meglevő jó kapcsolat lehetett az alapja annak, hogy a Pa- rádfürdőre pályázó mindhárom érdi iskola tanulói helyet kaptak a sokak által keresett táborban. E közös táborozások hasznát dicsérte Katzitz Péterné is: Pilismaróton együtt táboroztunk a zsámbékiakkal. Nekem kiváló tanulóidő volt ez a nyár: sokat ellestem tőlük. S egy újabb segítség, ami nélkül elképzelhetetlenek a táborsikerek: o szülőké. A 4- es (újtelepi) iskola táborozóit Körtvélyesi Mátyásáé, az SZMK gyógyszerészelnöke, a tusculanumiakét pedig Magdics László, a víztársulat dolgozója segítette. A köszönőlevél és a kapott emléklap a két szülő munkájának jelképes ellenértéke volt csupán. TERVKÉSZÍTÉS. Szó esett természetesen, a tervekről is a csapatvezetők tanácskozásán. Igaz, még az iskola (és a mozgalmi év) elején tartunk, a feladatok máris körvonalazódtak. Ahogy az már szokás a városban, az úttörőélet eseményei sem választhatók el a település tennivalóitól. A környezet védelme és a közlekedés segítése, például, valamennyi úttörőcsapat feladata. E kettő hározza meg a mi úttörőink munkáját is —mondta Horváth Éva, a parkvárosi, 8-as iskola II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapatának vezetője- — Hiszen még alig kezdődött el az év, máris nekiláttunk az iskola környezetének szépítéséhez: tanárok, gyerekek, szülők segítségével rendbe hozzuk az udvart. Az első becsöngetéstől kezdve sok feladat hárul a közlekedési őrs tagjaira. Nagy a forgalom a Bem téren, van mit tenni a kis rendőröknek! RIPORTERKLUB. S ha tervekről van szó, hát ne maradjon ki az érdi hírlap úttörőmunkát segítő kezdeményezése sem. Október 15-vel újra indul az általános iskolások riporterklubja. Az iskolák kérésére több jelentkezővel (iskolánként 3—4 tanulóval), sót. százhalombattai részvevőkkel! A klub a tervek szerint segíti majd az iskolai rádiók és a Petró Judit vezetésével .az újtelepi 4-es iskolában meginduló csapatújság munkáját. Jelentkezni . október 1-ig az iskolák igazgatóinál lehet. Szombattól a KlOSZ-ban Termékbemutató Az érdi kisiparosok száma lassan eléri áz ötszázat. Am nem csupán e növekedés, hanem a város életében betölAAŰVÉSZARCOK Ro^anits Tibor A Perint-partján született; szép Vas megye máig magáénak vallott fővárosában: Szombathelyen. ... tengerésznemzedékek ivadékaként — írja róla B. Supka Magdolna művészettörténész —, családjukból ő lett a művészet elsőszülöttje. Tengert járó őseitől hozhatta, ösztöneibe ivódva, a déli tájak, emberek iránti vonzódását Az itáliai és görög vizek végtelenségét, e végtelenség megtalált csöndjét. — Megmagyarázhatatlan a kötődésem Délhez. A tájhoz: elmentem az itáliai és a görög partokhoz és otthon éreztem magam. Az emberekhez, nincs az a melegség, ami a déli emberekéhez fogható! S nem is az olaszoké, az ö kedvességük a jó pincéré, minden mozdulatukban benne van az üzlet. Hanem a görögök! Ahogy a kereskedő boltjában kávéval kínál, ahogy a parasztasszony átnyújt egy almát — ezekben a mozdulatokban még ott él a nagyság, ami a világ példaképévé tette a ' görög embert. Az ötvenes években végezte a Képzőművészeti Főiskolát. A munka szeretetére Bencze László, a szakmai tudás fontosságára Koffán Károly oktatta, fél évig Ék Sándor tanítványa volt. A főiskolán 1958 óta tanít, a műhelyben — munkahelyét így pontosítja. Grafikái külföldi biennálékon, kiállításokon szerepeltek; egyéni kiállítása volt Budapesten, Szombathelyen és Érden. A Miskolci Grafikai Biennálén háromszor nyert díjat, 1975- ben Munkácsy-díjat kapott. — Nagyon lényeges, hogy az induló képzőművész kikkel találkozik pályája kezdetén. Nekem szerencsém volt, kiváló pedagógusokra leltem. Benczétől a munkát kaptam útravalóul’. azt a kötelességérzést, amivel .ma is naponta dolgozom, s ami nélkül elképzelhetetlennek tartom az alkotást. Koffán arra nevelt, hogy ehhez a munkához is, ugyanúgy, mint minden szakmához az életben, elengedhetetlen a mesterségbeli tudás. A képesség legföljebb arra elég, hogy az átlagnál köny- nvebben tudjon az ember tanulni. Volt Kof- fannak egy mondása: minden anyagon úgy dolgozz, mintha ez lenne az egyetlen megmunkálandó anyag a kezedben. Ezt kaptam én útravalóul és igyekszem átadni a maiaknak, de sokszor nem értik. Én meg őket nem, mintha a főiskolára bekerülve nem elkezdődne — lezárulna pályájuk. Legtöbben föl sem mérik, vagy csupán az iskolai évek elmúltával, hogy milyen nagy lehetőség az övék. Itt kedvükre ronthatnak. És a tanulóévek alatt nem a nagy mű a lényeg, hanem a lehetőség, hogy mindig javíthatunk. Az érdi művészek egy-életét éli: híre-neve nem jut túl a György utcai maga építette ház kerítésén. Ráérő idejében kertészkedik, ezer négyszögölnyi gyümölcsöséből eladásra termel. Hobby ez, de függetlenségének záloga is: megválaszthatja, milyen munkaajánlatot fogad el. Hívtál? a fővárosba sokszor, 6 maradt. Tudom, milyen volt itt az élet, amikor a miénk volt az egyetlen ház — így magyarázza kötődését a hozzá hűtlen városhoz. — Magamnak élő ember vagyok. A tanítás, a munka, egy-két társadalmi kötelezettség leköti minden időmet, s még az olvasmányokra: könyvekre, hazai és külföldi folyóiratokra is kevesebb jut, mint szeretném. Pedig csábítók a lehetőségek: moziból, színházból, sőt még a televízióból is szívesen választanék kedvemre valót. így aztán társaságra is akkor találok, ha valaki rám nyitja az ajtót. Jó lenne, ha az időből több jutna a városra, mégiscsak itt élek és ha kívülről is, de figyelem útkeresését. Volt idő, hogy nagy lelkesen megkerestek, egyszer-kétszer elmondtam a véleményemet, a gondokat, persze. Mert az, hogy mondjuk, épül egy óvoda, az természetes. Segíteni az őszinte szembenézéssel lehet. De rosszul szólhattam, mert többet nem kérték a véleményemet. így legföljebb levelezek, ha van KÖJÁL-ra tartozó dolog, ami tűrhetetlen. Én jól érzem magam így is, csak á nap huszonnégy órája kevés. [V em látványos művész. A maga alkotta-*• következetességgel, csöndben dolgozik. Jelentkezései a nyilvánosság előtt, ha lehet, tovább ritkultak. A kísérletezés korát éli: linóleumról most váltott vissza rézkarcra. Dolgozik és vár. Ne mások ítéljenek meg — így mondja —, én döntsem el, mit vihetek mások szeme elé. Ez arc poeticája. Nem az egy mű, nem is az életmű a fontos. Hanem azok az alkotások, amelyekben megmutatkozik az alkotó ember. tött mind nagyobb szerepük is mutatja azokat a változásokat, amelyek országszerte, így Érden is jelzik a kisiparosok, kereskedők és a lakosság kapcsolatát. A szolgáltatások színvonalas ellátása mellett sokan szakmájuk kiváló mesterei — ennek bizonyítéka lesz az a kiállítás, amelyet szombattól láthatnak az érdeklődők a KIOSZ érdi szervezetének székházában. A szeptember 20-ig megtekinthető bemutatón szíjgyártók, kőművesek, pékek és még számos szakma képviselői teszik ki szemlére termékeiket. A résztvevő kisiparosok ingyenes szolgáltatásokat is nyújtanak a látogatóknak, így órásmester állítja be a kvarcórákat, üvegcsiszoló nevet, monogramot rajzol poharakba, s lesz, aki a korongozás mesterfogásaira oktatja a vállalkozókedvűeket. Visszhang Közösség Éppen egy hete, hogy a tanévkezdés okán a város tanulmányi felügyelőjével beszélgettünk. Beszélgetésünkben szó esett oktatásunk számos (számtalan?) gondjáról, s e gondok meg- és feloldását közös megegyezéssel ugyanabban találta meg felügyelő és újságíró: a jó pedagógusközösségekben. S ezeknek még híja van a városban. Azóta megkezdődött a tanév, s ha írásunk szigora, s a kelleténél magasabbra állított mércéje miait kétségek támadtak volna bennünk, a becsön- getés első pillanatai eloszlatták a kétségeket. Történt pedig, hogy városunk egy bizonyos iskolájában — vállaljuk a nevesítést: a 8- as parkvárosiban — furcsán zárult a tanévnyitó, így érezhették egyes tanárok és szülők, amikor is az iskola igazgatója váratlanul közös szalonnasütésre invitálta a részt vevő felnőtteket: szülőket és pedagógusokat. Tettének komolyságát bizonyítva vette elő maga készítette sza- lonnáját-hagymáját. Cselekedete, úgy tetszik, tanártársai komolyságához nem volt elég, arcokon szétfutó (természetesen rejtett) gúnyos mosolyok, csöndes megjegyzések kísérték kijelentését, miszerint ő vállalja, hogy ha kell, egyedül süti meg szalonnáját. Nem kellett egyedül maradnia: akadt néhány szülő, aki túltéve magát a megszokott tanár- szülő távolságon, odakuporodott a tűz (és az Igazgató mellé), mi több: a tanári karból is jöttek merész vállalkozók. Ök voltak kevesebben. Meglehet — higgyük ezt —, a többség távolmaradását egészen földi dolgok adták. Márminthogy az ilyesfajta közösködés — ráadásul szülőkkel! — pedagógusok között nem volt szokás, hogy valamifajta rossz tisztelgésből adódóan zavarba ejtő tud lenni egy tűznél sütni a pecsenyét az igazgatóval. Higgyük azt, hogy a rejtett mosolyok és a félszavak is ennek szóltak, s hogy ez a szalonnasütés otílévők és távolmaradók szemében egyaránt jelkép volt. Az iskola és a szülői ház egymást keresésének, a pedagógusközösség kialakításának első lépése. A Vöröskereszt a rokkantakért Megismerni életüket Kérdezőbiztosok, a Vörös- kereszt aktívái járják ezekben a napokban a várost, az Érden élő rokkantakat, mozgás- korlátozottakat keresik fel. — Mi o felmérés célja? Nagy Örs Lászióné, a Vöröskereszt városi titkára: — Nem kevesebb, minthogy megismerjük a városban élő rokkant, mozgásukban korlátozott emberek életét. Az idei év — a rokkantak éve — hívta föl a figyelmet arra, hogy valójában nem is ismerjük ezeknek az embereknek a sorsát. Sőt, azt sem tudjuk, hány rászorulóra kell gondolnunk. Ezért indult el városunkban — a megyei vizsgálat részeként — ez a felmérés. — Mire keresnek választ a vizsgálat során? — Elsősorban a megkérdezett életkörülményeire, anyagi-szociális helyzetére, munka- lehetőségére vagyunk kíváncsiak. — Hogyan tud segíteni a Vöröskereszt? — önmagában sehogy. Ahhoz, hogy a felmérés valóban hasznos legyen, a vizsgálatból adódó tenivalókat valameny- nyi szerv, a tanács egészségügyi osztálya, orvosok, védőnők, a KISZ és az úttörőszervezet, a Hazafias Népfront, sőt: munkahelyi kollektívák segítségével tudjuk csak megoldani. Most, a vizsgálat felénél járva úgy számolunk, hogy mintegy száz támogatást igénylő és segítségre jogosult rokkant van városunkban. Á segítség módja pedig szinte személyenként változik: van ahol a szociális segély, másutt a munkalehetőség megszerzése, s megint másnál az emberi kapcsolatok megteremtése jelenti az élet könnyítését. Utóbbit, tehát az emberi kapcsolatok kialakítását magunk is fontosnak tartjuk, ezért is mondtunk igent a váci egyesület vezetőinek megkeresésére: Érden is megalakítjuk a rokkantak helyi szervezetét. Megtalálták a góllövőcipőt Sokáig keresték, de végre vasárnap délutánra megtalálták a gollövőcipót az érdi csatárok! A jó bajnoki rajt — Kiskunlachaza ellen 3-0 — után hidegzuhany volt a Vegh-fíúk elleni 1-1 és a tatai gólszegénység. Meglehet, a Horváth Géza vezette szurkolósereg haragjától tartva kapta össze magát az EVTE: az újonnan elkészült csapatzászló után (amelynek címere sokak szerint szebb, mint a készülő városi jélkép) egy kettest ajándékozott az ellenfél Szondi SE-nek. Pedig a két csapat között különbség már a pályára lépéskor kiütközött: a vendégek fejmagassággal verték a Csövekből csapágy hazaiakat. Kiss Csabának például ugyancsak igyekeznie kellett, hogy rendre lefejelje a nála húsz centivel magasabb ellenfelét... Ráadásul ezúttal sem volt gondtalan az összeállítás: Nagy András (az edzésen Boross-Cölöppel futott össze) a lelátóról nézhette társait. Akik közül hosszú időn át Kapa tűnt ki: az érdi csapat támadásai rendre rajta akadtak el... Szerencsére Kiss megint a csapat tüdeje volt (igaz, csak sérüléséig, mert hiába érkezett szirénázva Losonczi dr., egy alapvonalon túli esés után a hátvéd nem térhetett vissza), hangyaszorgalmú az „öreg" Tátrai és torökös turbánnal a fején is otthonosan mozgott az egyetlen érdi születésű csatár — Balogh Géza. Elsősorban nekik volt köszönhető, hogy a csapat elbírta Fellegi (hányadik?) bizonytalankodását, Kapa állóháborúját, s az újabb meccsre való kihagyott helyzeteket. Tátrai és Kapa góljával megérdemelten győztek. Ez volt a véleménye Németh Miklós edzőnek is: — Megérdemeltük a két pontot, de még mindig nem játszotta azt a csapat, amire kénes. Előttünk van a VOSE elleni rangadó Soroksáron, úgv vélem, ott ki kell jönni a csaoatbó] ann-k a játéknak, ami ebben a gárdában vitathatatlanul benne vám Cső alakban érkezik az alapanyag az MGM diósdi gyárába. Ebből az alapanyagból készíti a világ számos részébe eljutó termékeit, a csapágyakat a diósdi gyár kollektívája. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209—5467 (Érdi Hírlap)
