Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

incin Tg K/unav 1981. AUGUSZTUS 9., VASÁRNAP SZÍNHÁZI LEVÉL Nikotex-pajzá nságoh Atyáink nemze­dékét is le akarták szoktatni a do­hányzásról (mint minden nemzedé­ket. amióta a do­hányzás elterjedt). E leszokta- tás hathatós eszközépek szán­ták a nikotex szivarkákat. Az­az: például a hajdani Sym- phoniát olyan dohánnyal ké­szítették, melyből kivonták vagy legalábbis nagy mérték­ben csökkentették a nikoton- tartalmat. (Ex= -ból, -bői; il­letve: extraho= kivonni; in­nen a nikotex). Hogy az imigyen kezelt ci­garetták milyen ízűek voltak, nem tudom. Hogy a dohány­zók számát nem csökkentették, az valószínű. S hogy mint meg­oldás, tökéletesen látszat-ügy volt. az biztos. Miért? Mert egyfajta becsapáson — ha úgy tetszik: önbecsapáson — ala­pult. A dohányosok népes szektája ezt — mint hallom — annak idején egy akasztó­fahumorú mondással reagálta le: — A nikotextől nem lehet tüdőrákat kapni. De akkor minek szívjam? Arisztophanész, a görög ko­média legnagyobb mestere, va­lamikor i. e. 450 körül szüle­tett, s valamikor i. e. 380 kö­rül halt meg. A dohányzás gyönyörét és veszélyeit még nem ismerte. De ha a klasz- szikus görög ókorban a Föld­közi-tenger vidékén elterjedt volna már a dohány nevű kul­túrnövény, aligha lett volna esküdt antinikotinista. Nem kedvelte ugyanis a fél- vagy látszatmegoldásokat. Mint aho­gyan korjársai sem; ha vala­mit csináltak — jót, rosszat, nemeset, rútat — azt teljes szívvel csinálták. Komédiái­ban olyannyira nem állhatta az álságos, is — is, sem — sem dolgokat, hogy még egyik-má­sik akkori athéni vezető po­litikus haragját is merte ma­gára vonni szókimondásával, szabadszájúságával, éles poli­tizálásával. Jó két évezreddel később ezért is írhatta róla Engels: „Arisztophanész... irányzatos költő volt’’. Ezért i s tartották az orosz forradalmi demokraták „a legnemesebb és legerkölcsösebb költőnek’’, no­ha komédiáiban aztán sok mindent találunk, csak nemes és erkölcsös figurákat nem. No, de más az ábrázolt alakok mi- néműsége, s más a költői mon­dandó, szándék, amit velük, ál­taluk kifejez ez a kíméletlen gúnyolódó, akit az utókor egyébként nemcsak dicsőített, hanem — nemes egyszerűség­gel — mocskos szájú görögnek vagy (mint Goethe) bohócnak is nevezett. M esszire vezetne Arisztophanész korának, az úgy­nevezett pelopon- nészoszi háborúk, évtizedei­nek, az Athén és Spárta kö­zötti hatalmi versengéseknek az elemzése, noha a nagy ko­média-költő egész életműve nagyon is meghatározó módon kapcsolódik e kor viszonyai­hoz, politikai és hatalmi játsz­máihoz, visszaéléseihez. Mára e háttérből jobbára csak any- nyi érdekel bennünket, hogy Arisztophanész nem állhatta a nagyképű politikusokat, az ügyeskedőket, a demokrácia, a népképviselet szép szólamai­nak tüzénél a maguk kis pe­csenyéjét sütögetőket. Nem szenvedhette azokat az ostoba és önző kisembereket sem, akik szemellenzős módon csak a maguk egyéni érdekköreit nézték, de nem volt szemük az állam, a közjóiét igazi ér­dekeinek jelismerésére. Utálta a hatalmi és anyagi érdekek­ből vívott háborúkat, gyűlölte a mások életével sáfárkodó nagyhangú és tehetségtelen ka­tonákat. Szerette az életet, az élet örömeit, a jó lakomákat, jó számoszí borokat, a szép hetérákat — mint bárki más athéni (vagy nem athéni) férfi (akkor és most). Ha manapság Arisztopha- nészt előveszi egy színház — és elég gyakran előveszik — az életörömet, s ezt a tágab- ban értelmezett tendenciózus politizálást nem lehet kihagyni így előadásból. Nem mind­egyik darabja ilyen a fentma- radt tizenegy közül, de három vagy négy feltétlenül. Közülük is leginkább talán a Lüsziszt- raté. E komédiájának meséje elég­gé közismert. A hosszan és értelmetlenül háborúskodó athéni és spártai férfiak asz- szonyiai az athéni Lüszisztraté vezetésével összefognak, és sajátos asszony! módszerrel kényszerítik férjeiket a béke­kötésre. Magyarán szólva: ad­dig nem fekszenek le velük, míg be nem fejezik a hábo­rúskodást. A nemi nyomort sokáig elviselni nem kénes férfiak mit tehetnek: békét kötnek, hogy végre enyhít­hessék ágaskodó férfiasságuk 'kínjait Mai szemmel nézve, a té­ma, s annak feldolgozása ta­lán frivolnak tűnik. De hát Arisztophanész ilyen, ettől az, aki, ettől érezhetjük a sok év­századdal ezelőtti görögség egészséges, életvidám, őszintén és természetes módon erotikus világának légkörét. No már most, ezt a gátlás­talanul, de szellemesen sza­badszájú, a férfi és a nő el­sődleges nemi jellegének kü­lönbözőségein fenn nem aka­dó, sőt, annak jegyeit éppen- hogy a humor forrásául hasz­náló Arisztophanész-komédiát úgy eljátszani, hogy az egész­séges erotika csak szégyellős utalásokban legyen jelen: ni­kotex megoldás. S ha ráadásul még a politikum is elhalvá­nyul, vagy egyenesen kimarad ebből az előadásból, az már végképp egy megszelidített, majdhogynem megmásított Arisztophanészt eredményez. Ilyen előadást láthattunk idén Tác — Gorsiumban. T ác — Gorslum rom­területe évek óta színhelye nyári szín­házi előadásoknak. A romok ihletőek: görög vagy római vígjátékokat, tragédiákat invitálrüak. Lát- szólag. Mert maga a hely­szín gyakorlatilag tökéletesen alkalmatlan egy teljes értékű színházi produkcióra. Széljár­ta, poros síkság, mely a dél­utáni játszási időben vagy el­viselhetetlenül fülledt hőség­gel, vagy díszletet borogató porviharral gyötri a nézőt és a színészt. Öltözők, mellékhe­lyiségek, büfék — inkább ne beszéljünk róluk. A gyatra akusztika elengedhetetlenné teszi a hangosító berendezése­ket; ezek minőségéről megint csak jobb nem beszélni. Tác — Gorsium nyári színházának szervezői mégis makacs erőfe­szítéseket tesznek az év! játé­kok megrendezésére. S ez nem is baj. A baj az, ha — mint az idén ■— e sok kellemetlen, za­varó, gátló,, tényezőhöz még olyan előadás is párosul, mely­ben a szerző és műve bátor­talan és méltatlan elbánásban részesül. Akkor ez: nikotex Symphonia, melyben van ugyan dohány, de annak nincs igazi ize — bűze. De akkor minek szívjuk? . Takács István Nemzetiségi együttesek Sonnebergiek Törökbálinton A tököli ének-zene és tánc­együttes a délszláv nemzetisé­gek lakta településeken szere­pel a következő hetekben, szeptember 16-án pedig részt vesz a Vinkovci ősz című rendezvényen. A vendéglátó helybeli amatőr együttes vi­szonozza majd a tököliek lá­togatását. A soroksári német tánccso­port augusztus 22-én a Tolna megyei Pári és Tamási köz­ségben mutatja be produkcióit. Törökbálinton, Móron és Gán- ton szeptember 3—8-a között az NDK-beli sonnebergi rá­diógyár 36 tagú fúvószenekara mutatkozik be a törökbálinti fúvószenekar NDK-beli ven­dégszereplésének viszonozása- ként. A SZÁD AI PARKBAN A jó sárkány befőzi a gyümölcsöt JÁTÉKKÉSZÍTŐK ÉS BÁBOSOK TALÁLKOZÓJA A kék csupor miatt őreganyám rámsózott, mire én azt ta­láltam mondani neki, hogy világgá megyek. Eriggy! Suhint meg szóval is. Hozd a vándorbotot! Es már rakja is össze a kenyeret, szalonnát, már köti is kendőbe! Aztán a csorda- kútnál vallatóra vesz a vén csordás, kijelenti, hogy itt a világ vége, tovább egy tapodtat sem, sárkányok állják az utat! Vi­szont ha kúthoz megyek, kitekeri a nyakamat! Kiss Anna: Hol a világ vé­ge? című meséje akár mottója is lehetne a szadai játékkészí- tő és bábos tábornak. Sőt, ab­ból sem lenne skandalum, ha a tíznapos összejövetel nevét sárkánytáborra változtatnánk. A keresztelő senkit ne ejtsen ámulatba: a Székely Bertalan egykori műtermét ölelő par­kot most ugyanis sárkányok, TV-FIGYELO Unalomórák. Nagyon remé­lem, hogy a nyári építőtáborok jobbak, _ élményt adóbbak, mint az érd-elvirai szakosított tábor. Mert bizony unalmas, érdektelen — így látszott a Fiatalok estjében. Egy dolog­ban bizonyosan a televízió szerkesztői ludasak: rendezet­lenül, összefüggéstelenül tet­tek egymás mellé egy a napi­rend első felének eseményeit bemutató riportmozaikot, egy nagyon parttalan fórumot és egy sereg roppant különböző színvonalú együttest felvonul­tató szabadtéri koncertet. így az önmagukban csupán gyen­gécske részletek határozottan gyenge, rettenetesen hosszú­nak tetsző egységgé lettek. De nemcsak a tévés stáb­ban volt a hiba. Mindennél ékesebb bizonyítéka enmak a táborlakók unott arca, olykor tökéletes érdektelensége. Mert a jókora önbizalommal beha­rangozott tábori programok bi­zony semmitmondóak, szürkék voltak: a gyerekeknek némán el kellett játszaniuk azt, hogy az iskolában nem készültek és felelni hívta őket a tanár; ki kellett találniuk egy nem léte­ző állatot; el kellett monda­niuk valakiről, hogy mi lenne az illető, ha ital, étel, állat, gyümölcs stb. lenne; be kellett rendezniük egy Föld-szerű má­sik — a Földnél különb — bolygót. Mindezt azzal a jel­szóval, hogy „jobb legyen, mint az iskolában”. Az ezúttal különben viszonylag jó formá­ban léyő riporter, Déri János is arra kérte a fórum kérde­zőit hogy a kezüket felemel­ve jelezzék megszólalni aka­rásukat — „bár ez a mód ha­sonlít az iskolára”. Nem hiszem, hogy Igazuk volt a tábort irányító tanárje­lölteknek, amikor azt mond­ták, hogy az iskola unalom, amivel ijesztgetni lehet (kell) a gyerekeket. Azt sem hiszem, hogy igaza volt a riporternek, amikor azt sugallta, hogy a jelentkezés valami szörnyű dolog. Abban ellenben bizo­nyos vagyok: hiba volt efféle gondolatokat a képernyőről hirdetni. Az iskola—tábor vi­szony ugyanis nem azonos sem az unalom—érdekesség viszonnyal, sem pedig a drill —demokratizmus viszonnyal. Ráadásul: ej. az izgalmasnak, érdekesnek gondolt tábori pro­dukció semmivel sem volt kü­lönb, mint egy nagyon Unal­mas, kifejezetten rossz — mondjuk: osztályfőnöki — óra. Szigetiáda. Színi Irodalmunk félklasszikusa, Szigeti József egyebeken kívül a Rang és mod című darabjával írta be magát a szakhistóriába. A for­gatókönyvet író Lengyel Péter megtartotta az alapmű eré­nyeit (a pontos kérdésfelve­tést és néhány karakteres alak rajzát) és igyekezett halványí­tani a gyengeségeken (a mes­terkéltségen és a lassudadsá- gon). Munkája lényegileg si­került. A tévés változat kelle­mesen nézhető volt. Időnként pedig kifejezetten friss (igaz, ebben a mostanság részleges reneszánszát élő kivagyiság­nak is van „érdeme”). A színészek éltek a felkínált lehetőségekkel, néha többet is adtak az elvárhatónál. A leg- elvenebb figurákat a Harká­nyi Endre—Csákányi László páros állította elénk. Es dicsé­ret illeti Herczeg Csillát és Tomanek Gábort: érdekeseb­bek, színesebbek voltak, mint Szigeti szerelmesei. A legna­gyobb teher Bánsági Ildikóra és Szabó Gyulára, illetőleg Pásztor Erzsire és Mádi Szabó Gáborra nehezedett. Nekik kel­lett betölteni a szerkezet hé­zagait, elhihetővé tenni a naivságokat. Állták a próbát. Különösképpen Pásztor Erzsi, aki most már feltétlenül ott van mai színészetünk legelső vonalában. Szigeti neve ritkán bukkan elő az idők mélyéből. De — legalábbis, ha a Rang és mód­hoz hasonló produkciók kap­csán történik — nem érdem­telenül. Gondoljunk néhány „vadonatúj” hazai és import tévétermék érdektelenségére, semmitmondására. Daniss Győző különös sítik be. mesefigurák népe­Csőfcjíí portás Az első meglepetés a kapu­ban éri a látogatót, ahol por­tás fogadja az érkezőt. A pi­ros arcú, hosszú bajszú őr­ben nincs semmi cerberusi: feje fényesre suvickolt kály­hacső, teste vidám színűre má­zolt kémény. A szomszédos épület, a könyvtár szellőzőjét egyszerű kellékek: ecset és festék segítségével varázsolta portássá a gyermeki fantázia. De bőven akad érdekesség beljebb, a parkban is. Az öreg gesztenyefák tövében két- három- és négyfejű szörnyek pihennek, s a göcsörtös törzsű körtefának is támaszkodik né­hány. A sárkányok persze csöppet sem ijesztőek, papír­ból, rongyból, fonálból készült valamennyi. Azt hinni, sárkányország szü­letése Kiss Anna meséjének megismerésével kezdődött. Va­lójában azonban sokkal előbb, még két esztendővel ezelőtt. A szadai park — Herényi Kata­lin helybeli tanárnő és Fercsik Erzsébet pedagógus irányítá­sával — akkor adott otthont először játékkészítő és bábos tábornak. A szabad idő kelle­mes, hasznos eltöltésére alkal­mas tevékenységek közked­veltté tételére szerveződő tá­bornak szerencsére sok segí­tője akadt így Novák Lászió­né, a gödöllői járási hivatal osztályvezetője; Komámé Ge- rőcs Edit, járási úttörőelnök; Nádaski László, a szadai ta­nács elnöke, s természetesen a gödöllői művelődési központ kis kollektívája, többek között Bankó Erzsébet és Varga Kál­mán népművelők.,} Ne lőj, szörny! Nekik is köszönhető, hogy a tavalyi jól sikerült táboro­záshoz hasonlónak lett szín­helye idén Székely Bertalan egykori nyári rezidenciája. A gödöllői járás általános isko­láiból tizennyolc fiú és lány érkezett ide, hogy minél több játék és báb készítését tanul­ja meg. A foglalkozási terv, melyet Kerényi Katalin állított össze, tartalmazott egy rövidke programot, mely szerint. Kiss Anna meséjének folytatására ösztönzik a gyerekeket, s a közösen tovább szőtt történe­tet improvizációs játékban ad­ják elő. A világgá szaladt kis­lány sárkányok közt megélt kalandjai azonban olyan nagy sikert arattak a résztvevőknél, hogy valóságos sárkányország­gá változott a tábor. Mond­hatni, az eredeti elképzelést így formálja tökéletessé a gya­korlat. S hogyan folytatták tovább a gyerekek a mesét? Megle­hetősen bonyolult történetet kerekítettek ki belőle, s igen kellemessé kanyarították a végét' Mint a tábor vezetői; Fercsik Erzsébet,* Kerényi Ka­talin és a képzőművészeti gimnáziumban végzett Selme- czi Judit vallja, a felszaba­dult, közös játék közben jó néhány érdekes megjegyzés buggyant ki a gyerekekből. A bagi Balázs Hugó, Balázs Mária, az aszódi Varga Edit, a gödöllői Turóczi Gergely, a galgahévízi Kolesza Andrea, Mészáros Ildikó, a kartali László Katalin, a kerepestar- csai Kovács Rita, valamint a többi fiú és lány a rossz sár­kányt például kétfejűnek kép­zelte el. A szörny egyik ko­bakja ugyanis jó, s nemcsak a különböző terrorcselekmények­ről akarja lebeszélni a másik fejét a rosszat, hanem folyton győzködi, hogy javuljon meg. A mese végén aztán jó útra tér valamennyi gonosz... En­nek persze nagyon örül a jó sárkány, melynek egyik fontos ismertetőjele, hogy gyümölcsöt tesz el télire és barlangjában formás befőttes csuprok sora­koznak. Pókszövés, görögtánc A sikeres dramatizált játé­kok mellett a gyerekeknek bő­ven volt idejük arra, hogy be­pillantsanak a marionett-figu­rák, a kesztyűbábok születésé­nek titkaiba, elsajátítsák a pókszövést, a körömfonást, ki­használják, felismerjék a fo­nal kínálta ötleteket. Egy alkalommal Vidák Ist­ván segítségével gyékényből kedves kis állatfigurákat fon­tak, s megtekintették Remsey Iván festőművész bábszínházát. Esténként pedig, mielőtt alud­ni tértek volna a park végé­ben meghúzódó faházakba, görög zenére táncolni tanultak. A múlt időt bizonyára ők is sajnálják: a tíznapos táborozás ma befejeződik. Most. azaz vasárnap délelőtt, Szadára lá­togató szüleiknek adnak ízelí­tőt abból, amit ott tanultak. K. É. ELSŐKÉNT SZENTENDRÉN Mozi — kocsiból A Tác község közelében fekvő egykori római településen, Gorsium- ban a nyári színházi évad programjának keretében adták elő Arisz­tophanész: Lüszisztraté című komédiáját. A színdarabot Bohák György rendezte: zenéjét Petrovícs Emil szerezte. A főbb szerepeket Pécsi Ildikó, Szabó Gyula és Sunyovszky Szilvia alakította MIKÖZBEN a hatalmas filmvásznon Belmondo bravú- roskodik, addig ön szendvicset ropogtat, colát kortyolgat — kocsijában ülve. Igen, ez az autósmozi. Hírből, külföldön járt turisták elbeszéléseiből, a Flinstone család történeteiből csak látásból, hallomásból is­mert újszerű szórakoztatási műfaj? üzletág? (e kérdések még eldöntendők) Magyaror­szágon is realizálódik. Még­pedig szűkebb pátriánkban, Szentendrén, augusztus 20-án. A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalaté volt az ötlet, melyet örömmel patronált a Pest megyei Moziüzemi Vál­lalat. Az öröm, az ötlet önma­gában kevés lenne, ha a két cég nem adott volna tanúbi­zonyságot hazánkban szokat­lan rugalmasságról, gyorsaság­ról. Alig két hónapja gondol­ták ki ugyanis a vendéglátó­sok: az igen szép környezet­ben levő, megfelelő vendéglá­tóipari adottságokkal rendel­kező szentendrei ,Teátrum ét­termet valahogy fel kellene 'dobni. A hatalmas parkoló inspirált: ezen, illetve közvet­len környékén mintegy 70 gép­kocsi, pontosabban utasai él­vezhetnék a filmeket. Az el­gondolást tett követte: a Mo- ziüzetni Vállalat mintegy más­fél millió forinttal csatlako­zott. Hatalmas, körülbelül két és fél méter mély. 16 méter hosszú árkot ástak ' a vetítő- vásznat tartó irdatlan vas­traverzek alapjához. A- munka gyorsan haladhatott, mert va­lamennyi érintett (víz-, vil­lanyvezeték-felelősök. Földhi­vatal, stb.) látván az ügy új­szerűségét, nem kis lokálpat­riotizmustól is fűtve, hamar megadták a különböző enge­délyeket, például a terület megbontásához. A városi ta­nács is örömmel pártolta a kezdeményezést, nem feledkez­ve meg a figyelmeztetésről; a vetítéseket úgy kell megoldani, hogy azok hangja a környéken lakók nyugalmát ne zavarja. Augusztus 20-án tehát' a Szabadlábon Velencében című Belmondo-film premier előtti vetítésével nyit a mozi. A gép­kocsikat sakktáblaszerűen he­lyezik el. közöttük a Teátrum étterem lelkes alkalmazottjai tálalókocsikon kínálják az autókban ülőknek az üdítőket, szendvicseket. A vetítéseket természetesen nemcsak autó­sok látogathatják: az étterem teraszáról, illetve a körben el­helyezett kényelmes kerti pa­dokról is élvezhetők a filmek. A vetítőszobát, melyben a Moziüzemi Vállalat két új, szupermodern japán vetítőgé­pét helyezték el, az étterem egyik irodájából alakították ki. Az előadásokat a sötétedéstől függően. 8—fél 9-kor kezdik, a belépőjegyek 12—14—16 fo­rintba kerülnek. Előrelátható­lag szeptember végéig tart idén nyitva az autósmozi, me­lyet jövőre természetesen újra megnyitnak. Akkorra már le­hetővé válik, az is, hogy az autósok a kocsiba vezetett fül­hallgatón keresztül hallják a színészek szövegeit. Ahogy a Vendéglátóipari Vállalatnál elmondották: az autósmozival céljuk nem va­lamiféle különösebb üzleti ha­szon megszerzése volt. Ha úgy tetszik vendégcsalogató, komp­lex szolgáltatással kívánták színesíteni Szentendre eladdig is gazdag kulturális életét. A MAGUNK RÉSZÉRŐL úgy véljük, mind az ötlet, mind végrehajtóinak ügyszere­tete. mind a valóra váltás gyor­sasága — elismerést érdemel. A. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom