Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

1981. AUGUSZTUS 9., VASARNAP A szolgáltatások, az ellátás nem szenvedhetnek csorbát Az ötnapos munkahét hővezetésének néhány kérdése Az ötnapos munkahétre történő felkészülés során a gazdálkodó szervek részéről több kérdés merült fel az egyes rendelkezések alkalmazásával kapcsolatban. E kérdések elsősorban a munkaidő hosszával, a munka­közi szünettel, az 1981. évi áttérés lehetőségével és az áttérés módjával összefüggésben vetődtek fel. A fermerült kérdésekkel .kapcsolatban a következő tájékoztatást adták a Munkaügyi Minisztériumban: Az ötnapos munkahét be­vezetéséről és az ezzel kap­csolatos munkaidő-módosítás­ról szóló minisztertanácsi ha­tározat az eddig általánosan érvényes 44 órás heti törvé­nyes munkaidő 42 órára tör­ténő csökkentését, a két vagy ennél több műszakban, vala­mint folyamatos munkarend­ben foglalkoztatott dolgozók 40—44 órás munkaidejének 40—42 órában való meghatá­rozását írta elő. Ez utóbbi ke­retek között a gazdálkodó szerv dönt a munkaidő hosz- száról, sajátosságainak és le­hetőségeinek figyelembevételé­vel. Változatlan maradt az ál­talánosnál hosszabb munka­időben foglalkoztatottakra vo­natkozó szabály, ami szerint a munkáltató az egészben vagy részben készenléti jel­legű munkakörökben az álta­lánosnál (az ötnapos mimika- hétre törrénő áttérés után heti 42 óránál) hosszabb mun­kaidőt állapíthat meg. Ebből az is következik, hogy az ed­dig heti 44 óránál hosszabb munkaidőben foglalkoztatott dolgozóknál nem kell a mun­kaidőt csökkenteni. Nem része a törvényes munkaidőnek Az egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatott dolgozók munkaideje általá­ban nem csökken, tekintettel arra, hogy e területeken a munkaidőt nem az általáno­san érvényes munkaidő hosz- sza, hanem a munkakör jel­lege határozta, illetve hatá­rozza meg. (E körben azok­nak a dolgozóknak a munka­ideje csökkenthető, akiket több műszakos munkarendben foglalkoztatnak és az áttérés előtti munkaidejük meghalad­ta a 40'órát.) Az ötnapos munkahét be­vezetésével kapcsolatos mun­kaidő-csökkentés mellett — az eddigiektől eltérően — a munkaközi szünet egyetlen dolgozó csoportnál sem része a törvényes munkaidőnek. A gyakorlatban ysok esetben bi­zonytalanságot okoz a munka­közi szünet értelmezése, mert esetenként nemcsak az étke­zésre szolgáló, hanem az egyéb, a normába beépített, illetve a normák megállapítá­sánál figyelembe vett szüne­teket is munkaközi szünetnek tekintik. A munka sajátosságaiból fa­kadóan az egyes műszakokat pihenés céljából, egészségügyi szempontokból — a teljesít­ménykövetelményekbe, idöbé- reseknél a munka rendjébe beépített — meghatározott időtartamú szünetekre meg­szakítják. A munkaközi szünet kiadá­sának módját a munka jelle­ge és a munkaidő beosztása lényegesen befolyásolja. A munkaközi szünetet általában a munkaidő megszakításával kell biztosítani. Ettől csak akkor lehet eltérni, ha azt a •munka természete, a technoló­gia jellege vagy a munkaidő beosztása indokolttá teszi. Például: ha a technológia nem teszi lehetővé a munkahely elhagyását, az egészségre ár­talmas munkakörökben dolgo­zók az egészségügyi szem­pontból megállapított hosszabb szünetben étkezhetnek, a fő­étkezés ideje a munkaidő kez­dete vagy vége előtt van. Ilyen esetekben a munkaközi szünetet a munkaidő megsza­kítása nélkül, a munkaidő előtt vagy után lehet kiadni. Nem jár külön díjazás A munkaidőn kívül bizto­sított munkaközi szünetre ez- ideig járó külön díjazás fize­tését az ötnapos munkahét bevezetésétől meg kell szün­tetni. A bércsökkenés elkerü­lése érdekében e külön díja­zást a munkabérbe (időbér­nél a dolgozó alapbérébe) kell beépíteni. Ennek következté­ben az eddig kiegészítő fize­tésként adott összeget — a hasonló elkülönítést jelentő — pótlékként sem lehet folyó­sítani. A beépítést követően a há­rom és fél túlóra után járó munkaközi szünetre sem kell külön díjazást biztosítani. Az eddig ilyen címén fizetett ősz- szeget nem kell és technikai­lag nem is lehet beépíteni az érintettek bérébe, mert ez nem volt rendszeres juttatás. (Ennek az összegnek a jelen­tős része azáltal épül be a bérekbe, hogy a túlmunkáért járó díj is emelkedik a rend­szeres munkaközi szünetre já­ró külön díjazás beépítésével.) Az ötnapos munkahétre tör­ténő áttéréssel nem változik azoknak a dolgozóknak a köre, akiknek nem jár mun­kaköri szünet Továbbra sem kell tehát munkaközi szüne­tet biztosítaná azoknak a dol­gozóknak, akik munkakörük­nél fogva a munkaidőn belül bármikor étkezhetnek, illető­leg akiknek munkaköre egész­ben vagy részben készenléti jellegű, továbbá akiknek rend­szeres napi munkaideje a hat órát nem haladja meg, valamint azokon a munkana­pokon, amelyeken a munkaidő a négy érát nem haladja meg. A rendelkezés nem értelmez­hető úgy, hogy az általában a fizikai dolgozókra vonatko­zik. E rendelkezés alapján ugyanis — eddig is és tovább­ra is — a munkájuk jellegé­ből fakadóan csak azoknak a dolgozóknak nem jár munka­közi szünet, akik egészben vagy részben kötetlen mun­kaidőben vagy készenléti jel­legű munkakörben dolgoznak, s így a munka megszakítása nélkül tudnak étkezni. Az előbbi körön, kívül eső nem fizikai dolgozóknak ko­rábban és az új szabályok szerint is munkaközi szünetet kell biztosítani. Az eddigi sza­bályok azonban lehetővé tet­ték, hogy ezt a munkaidőn be- lül adják ki. Az új rendel­kezések a munkaközi szünet kiadásának ezt a módját megszán tették: az ötnapos munkahét bevezetésétől a nem fizikai dolgozók részére is a munkaidőn kívül, tehát a munkaközi szünetet kell ki­adni. Fokozatosan is áttérhetnek 1981. július 1-től csak meg­határozott munka-, illetve mű­szakrendben dolgozók tér­hetnek át az ötnapos munka­hétre. A gazdálkodó szervek sta­tisztikailag elkülönített üze­meiben, gyáregységedben, üzemrészeiben akkor kerülhet sor áttérésre, ha az adott egységben a termelés folya­matosan, három vagy ennél több műszakhan folyik. A gazdálkodó szerv vala­mennyi egysége akkor térhet át a rövidebb munkahétre, ha a három vagy ennél több műszakban, valamint a folya­matos munkarendben dolgo­zók száma több a fizikai dol­gozók 50 százalékánál. A lét­számarányt vitás esetekben az 1981. évre tervezett átlagos állományi létszám alapján kell meghatározni. A gazdálkodó szervek egy része jelenleg is ötnapos mun­kahétben dolgozik. E munkál­tatók az ötnapos munkahét­re vonatkozó új szabályokat (munkaidő hossza, munkakö­zi szünet kiadása, szabadság számítása) az általános elő­írásoknak megfelelően alkal­mazhatják 1981. július 1-től vagy 1982. január 1-től. A gazdálkodó szervek fo­kozatosan is áttérhetnek az ötnapos munkahétre. A foko­zatosság vonatkozhat a mun­kaidő-csökkentés mértékére, a szabadnapok számára, az egyes területileg, statisztikailag el­különített egységekre, mun­kakörökre is. Törekedni kell azonban arra, hogy minél kevesebb lépcsőben és minél rövidebb idő alatt valósuljon meg a teljes körű áttérés a gazdálkodó egységnél. Ahol lehet: heti két szabad nap A folyamatosan, a több mű­szakban üzemelő vagy az idényszerűen dolgozó, vala­mint a lakosság ellátását es szolgáltatást végző munkálta­tóknál a munkaidő-beosztás az általános szabályoktól eltérő is lehet. Ennek keletében az általánosnál több, de kevesebb szabadnap is biztosítható. A gazdálkodó szerveknek — e lehetőség mellett is — cél­szerű töreivedni arra, hogy az ötnapos munkahét a dolgo­zók számára hetenként két munkától mentes napot biz­tosítson. Vannak azonban olyan munkaterületek, ahol ilyen munkarendet nem lehet megvalósítani. Az egyműszakos munkate­rületeken is a gazdálkodószerv a szakszervezet munkahelyi szervével közösen alakítja ki az ötnapos munkahét beveze­tésének megoldási formáját. Ha a gazdasági és dolgozói érdekek úgy kívánják, akkor a kollektív szerződésiben kell rögzíteni, hogy az éves mun­kaidőalapot a napi munkaidő meghosszabbításával vagy meghatározott (évenként mint­egy 6—9) szabadnapon tör­ténő munkával teljesítik-e. Az 1982. január 2-i szom­bati munkanapot azpknál a gazdálkodó szerveiméi kell ledolgozni 1981. december 12- én, akik 1982. január 1-ig be­zárólag nem térnek át az öt­napos munkahétre vagy akik­nél ez a szabadnap más szerv tevékenységét vagy a lakosság ellátását, a szolgáltatásokat zavarná. Félmillióan fizetik Ezentúl a számítógép adóztat Pest megyében csaknem fél­millió ember fizet valamilyen adót. (Több mint tízféle adó létezik.) .Az epyenes adókból 390 millió forint a tanácsok éves bevétele, a községfejlesz­tési hozzájárulásokból pedig 80 millió forint. A befizetett adók az utolsó fillérig a taná­csok rendelkezésére állnak ebből fedeznek sok kiadást. Az adóztatás egyre nagyobb ter­het rótt a megye 400 adóügyi dolgozójára. Gyökeres fordulat A változásokról dr. Sólymos Máriával, a Pest megyei Ta­nács lakosságadóztatási cso­portvezetőjével beszélgettünk. Elmondtá. hogy a régi időkben a nyilvántartást a hatalmas, nehezen kezelhető adóköny­vekben vezették. Csupán 1963- ban vezették be az átírpköny- velést, vagyis a kettős köny­velést: a számlalapok adatait rávezették a naplóra. 1974-ben újabb változás következett: a megyében is megszervezték a könyvelőgépes nyilvántartást. NDK-gyártmányú ASCOTA- gépekkel dolgoztak a járási központokban, ily módon sok kézi munkát kiküszöbölve. Ám igazi, gyökeres fordula­tot az elektronikus adatfel-' dolgozás hoz. Az átállás január elsején kezdődött, ez a .Pest megyei városok 85 ezer adózó polgárát érinti. Néhány éven belül a járások adóügyeit is a gép intézi, s végül, 1985-ig szeretnék elérni, hogy az egész ország összes adózóját egyet­len, nagy teljesítményű Sie­mens-gép tartsa nyilván. Hogyan történik a feldolgo­zás? A bizonylatokat ezután is a helyi adócsoportok állítják ki. A tulajdonképpeni feldol­gozást a Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal — a volt Illetmény hivatal — végzi, mi­ként jó néhány éve már a költségvetési gazdálkodást, a bérszámfejtést is elektronizál­ták. Magyarán: itt a törzsada­tokat rögzítik, mágnesszalagra viszik. A feldolgozás részben a Vi­deoton TPA-típusú számító­gépére, részben a Siemens- gyártmányúra hárul. Az előb­bi rögzíti az adatot és javít, kinyomtatja az eredményközlő táblákat; az utóbbi kezeli az adatbázist, s előállítja az ab­ból nyerhető információkat. Biirokráciamentesen A TPA-típusú gép a buda­pesti Lajos utcában található. Több feladatra is használják, tehát nem kellett új számító­gépet venni az adófeldolgo­záshoz. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az elektro­nikus rendszer? Egy állampolgár valamennyi adója — és tartozása — egy számlán lesz, nem kell mindig újat nyitni. Másrészt: nem az ember számolja ki az adó ősz- szegét, hanem a gép, amely Télre konzerválják a napfényt Űj savanyítóüzem épül az abonyi Űj Világ Tsz-ben. Ok­tóbertől már teljes kapacitással dolgozzák fel a szövetkezetben megtermelt zöldségféléket. Az üzemben másfél hónapos cik­lusidő alatt 1200 mázsa káposztát savanyítanak, de itt dolgoz­zák fel a paprikát, az uborkát és a dinnyét is. A 3 millió fo­rintos beruházási költség öt év alatt térül meg. Az üzemben az árudömpingre való tekintettel, már építkezés közben, egye­lőre még ideiglenes körülmények között, megkezdték az erős­paprika savanyítását. Bozsán Péter felvétele tévedhetetlen. Harmadrészt: ha különböző időpontban kelet­keznek tartozások, a sorren­diséget a gép állapítja meg, _s az adópótlékot is az számolja ki. Az adópótlékról tudni kell, hogy megállapítása meglehe­tősen bonyolult, s eddig — sajnos —, függött az emberi szubjektivizmustól, tévedéstől, az oda nem figyeléstől is. A bürokratikus ügyintézést a gép kiküszöböli. Néhány szó a hátrányokról.' Azelőtt, ha valaki bement a tanácsra, nyomban tájékoztat­ták, mennyit kell fizetnie. Az elektronikus rendszerben az azonnali informálódásra nincs lehetőség, lévén, hogy egy-egy időszakot dolgoznak fel. s az adatok a központban lesznek. Másrészt: meg kell szokni, hogy a városokban ezután olyan iratot kapnak az adózók, amelyet a gép készített. S egy helyett kettőt! Egyiken az évi összes adókivetést részletezik; a másikon, az elszámoló lapon azt tüntetik fel: mennyit fize­tett már be, mennyi a pótléka és a tartozása. Ezeket a la­pokat még augusztusban meg­kapják az adózók. Nem tör pontatlanságot Tévedéssel számolni lehet. Nem a gép hibája miatt, ha­nem abban az esetben, ha rossz adatokat táplálnak be a rend­szerbe. Természetesen- felleb­bezéssel az így kivetett adó ellen is lehet élni, jogorvos­latnak helye lesz. Az adóügyi dolgozóknak sem könnyű alkalmazkodni a gép­hez, hiszen tíz éven belül ez már a második „átállás”. Né- hányan azt hiszik, felesleges lesz a munkájuk. Nem. A gé­pi feldolgozás mellett több idejük marad az érdemi mun­kára, az ellenőrzésre. A gép nem tűrí a pontatlanságot, a határidők csúszását. Néhány emberi hibát már eddig is kiszűrt a számítógép. Például azt, hogy Nagykőrösön 3—4 házőrző kutya után adóz­tak, noha a rendelet értelmé­ben csak egy ilyen lehet» a többit luxusadóval kellett vol­na illetni. A gép válasza: nem értem. Érden, mint most kide­rült, néhány épületnek egyik részét mentesítették az adó alól. Az efféle hibákat a gép nem veszi be. A számítógépes adófeldol­gozás minden bizonnyal be­váltja a hozzá fűzött reménye­ket; gyorsabbá, pontosabbá teszi ezt a korántsem érdekte­len munkát. Paládi József i a aaét híre FÚJNI FOGJUK ® Ülést tartott a Minisztertanács. Egyebek között megtárgyalta a szakmunkásképzés továbbfejlesztésé­nek programját. 0 Lezajlott a IV. anyanyelvi konfe­rencia, amelynek most Pécs adott otthont. A világ min­den tájáról érkezett résztvevők gazdag programból vá­logathattak. O Derekasan állta a rohamot a kereske­delem, a nyári vásár első hete azt bizonyította, hogy helyi üzleti fogásokkal az átlagosnál is jobban megnö­velhető ilyenkor a forgalom. 0 A hét híre az is, hogy országos bemutató jelleggel Mezőfalván szélenergiát hasznosító berendezést ismerhettek meg a szakembe­rek. energiatermelésük a lapátok által súrolt területtel és a szélesebesség köbével volt arányos. Megdőlt azonban a próbálkozások érdemessége; kézhez állóbb energiaforrás­nak bizonyult a petróleum, a gázolaj, a benzin, majd, ami­kor egyre több helyre jutott el. a villamos áram. Most elővéteti a régi jószá­got a takarékosság, az éssze­rűbb energiahasznosítás, bár vérmes reményeink azért ne legyenek. Hegyfoky Kabos, aki a múlt században, ha­zánkban elsőként dolgozta fel Magyarország szélviszonyait, máig érvényesen állapíthatta meg, nem kelhetünk verseny­re a hegyet és a síkot cserél­gető, valamint a tengerparti tájakkal. Így azután a mecha­nikai vagy villamos energiát egyaránt szolgáltatni képes szélgépeket a legszerényebb teljesítménytartományban cél­szerű terveznünk, fejleszte­nünk, gyártanunk. Napjaink­ban a 20 és 100 kW közötti berendezések vehetők átlagos­nak, a külföldön némely he­lyen föllelhető — de ott is kí­sérleti hasznosítású — na­gyobbak számunkra elsősor­ban technikai érdekességek, aligha követendő példák te­hát. , Ezek szerint ne tulajdonít­sunk fontosságot a szélgépek­nek? Nagy hiba lenne! Sereg­nyi helyen és célra alkalmaz­hatók. így például' ott, ahol energiavezetékek híján szén- hidrogének fölfalása árán mű­ködnek keverő-, daráló-, szi­vattyúberendezések. Mert a víztoronyt olcsóbban pumpál­ja tele a nagy állattartó tele­pen a szélgép, mintsem a gáz­olajjal hajtott, vagy éppen a benzines, stabil motorú áram- fejlesztő. Keresni kell tehát a célszerű, mert ésszerű alkal­mazási területekét, mert mint hírlik, a szélgépek gyártásával nincs gond, a Mezőgép Tröszt vállalkozik rá. Amihez azon­ban a kellő kereslet a feltétel, kereslet viszont akkor lesz, ha ismerik, értik, előnyösnek lát­ják a gépet a fölhasználok, el­sősorban a mezőgazdasági üze­mek. Ismerni viszont akkor fogják, ha a mostani bemuta­tóhoz hasonlóan a gyakorlat­ban láthatják működését, elő­nyeit, költségeit. Gazdagok vagyunk mosta­nában tanácsokban, javasla­tokban, ötletekben arra vo- nátjkozóan, miként lehet így meg úgy energiát megtakarí­tani, illetve olcsóbb energia- forrásokat szolgálatunkba fog­ni. Ezért azután sok olyasmi is fölbukkan, amit kár volt elfelejteni, így a természetes terményszárítást, a mezőgaz­dasági hulladékokkal történő fűtést, s nos hát a szél föl- szerszámozását is. Fújjuk te­hát a leckét, mi kell, csak ép­pen sokkal lassabban cselek­szünk, mint ahogyan kellene. Ezért azután meglevő lehető­ségeink egy részét elveszte­getjük;. csak nehogy ez. legyen a sorsa a szélgépeknek is. Mert ha csak mi fogjuk fújni, hogy kellenének, s nem a szél pörgeti kerekeiket, akkor a remélt haszonnak a nyomát sem fújhatjuk. Mészáros Ottó ember, a hajózásban éppúgy, mint malmok, fűrészek, szi­vattyúk, darálók energiafor­rásaként. Forogtak a szélkerekek, vagy ha úgy tetszik, a szél­turbinák, szélmotorok, szél­gépek a megye sok táján már a múlt század utolsó két évti­zedében is, s még inkább a húszas, harmiincas években, a volt aszódi és a gödöllői járás tetemes részét magában fog­laló Hatvány uradalomban például. Működtetett ilyet — szintén állattartó telep vízel­látásának megoldására — Tá- piószentmárton Sőreg-pusz- tán a Blaskovich-uradalom, s lelhettünk próbálkozásokat a nagykőrösi, a jászkarajenői, a csemöi tanyavilágban is. Azután eltűntek e lábakon álló fura alkotmányok, bár a fizikai törvény nem dőlt meg; Megyei erőfeszítések is tes­tet öltenek azokban az elkép­zelésekben, amelyek célja a szélenergia munkára fogása, s amelyek egyik tárgyi bizo­nyítékát, a vízellátó rendszert működtető szélgépet a Mező­falvi Mezőgazdasági Kombi­nát nagyhörcsög-pusztai kerü­letében vették szemügyre a bemutató résztvevői. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intéze­tének kutatói ugyanis rend­szeres vizsgálatokat folytatnak a hazai gyártású kísérleti szélgépekkel. A gödöllői tu­dományos intézet vezetője és több munkatársa adott számot a bemutatón ezekről a vizs­gálatokról, természetesen nem a fölfedezés igényével. A sze­let ugyanis évszázadok, óta so­rolja ingyen segítői közé az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom