Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-08 / 185. szám
4 Otília» 1981. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT A KISCSOPORTOK SZEREPE A közös művelődés forrásai KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Színek és formák áramló bősége A társaság hangolt. De hát már ez sem pontos, mert csupán összefújt dúr és moll skálákat az Ex Animo együttes a szentendrei művelődési központ próbatermében. Az is lehet, hogy mindössze ujjgyakorlatokat- produkáltak, miközben össze-össze villant a tekintetük. A blokflőtések egyik tagja hivatásos grafikusművész, tehát alkotó ember, részese mindannak az örömnek, amit az új létrehozása jelent, birtokosa egy- népszerű önkifejezési formának. Mégis hetente kétszer ebben a csapatban tölti az estéjét. Hogy miért? Ügy fogalmazott, hogy szüksége van a társaságba tartozásra. a közösségi alkotás örömére. Persze a sikerre is, de ez csak másodlagos, bár akkor éppen koncertre készülődtek. A féltucat fúvós hangszeren muzsikáló képzőművész csupán egy-két elemét sorolta fel a1 szakmai zsargonnal közművelődési kiscsoportnak nevezett társaság létértelmének. Azon a találkozáson nem is azt keresgéltük, hogy milyen erővonalak érvényesülésének köszönhető a közösségi művelődés formáinak gazdagodása. Közösségi igény Hiszen akkor beszélnünk kellett volna arról, hogy társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában kedveznek a körülmények a kis közösségek létrejöttének, sőt — éppen a visszahatás miatt — követelő igény ezeknek a csoportoknak a létrehozása. Pest megye közművelődési intézményeiben és társadalmi szervezeteinek fenntartásában megközelítően 1 ezer 600 köz- művelődési kiscsoport működik — statisztikailag. Az adat jelentős fejlődésről tanúskodik, mert az utóbbi néhány évben csaknem megkétszereződött ezeknek a közösségeknek a száma. Így joggal mondhatjuk: jelentős igény mutatkozik a művelődés közösségi formáira. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az egyéni és társadalmi gazdagodással párhuzamosan, az érdekek polarizálódásából következően a szocialista társadalomban is megfigyelhető átmenetileg az atomizálódás folyamata, a részleges elidegenedés és ezekből következően az elmagányosodás érzése. Ennek természetes ellenhatása a társak keresése. A fentebb említett statisztikai adat joggal okot adhatna az elégedettségre. De sajnos az is tény. hogy e számok átmentek némi változáson. Bizonyságul íme egy példa: a településekről beérkezett jelentések szerint Pest megyében körülbelül 80 színjátszócsoport és irodalmi színpad létezik; ezzel szemben az a valóság, hogy mindössze egy tucat ténylegesen működő, az alapfokú szintnek megfelelő „társulatot” lehet felsorolni. Tudomásul kell venni, hogy a kiscsoportos közművelődési forma állandó mozgásban van: folyamatosan születnek és szűnnek meg a kis közösségek. Ez sürgetővé teszi, hogy a népművelők újra-végiggondolják tennivalóikat a csoportok létrehozása. sokkal inkább életben tartása érdekében. Létezésünk kulcsa A kis közösségek típusától — interpretáló, alkotó, vagy befogadó — függetlenül jelentkeznek azok az erők, amelyek meghatározzák a közösségek kialakulását, létezését és fennmaradását. Ezek közül leginkább fontos a feladat, a cél, amelynek elérésére szövetkeznek a csoportok tagjai. A köz- művelődési kisközösségek elhalásának okai között szinte mindig megtaláljuk azt a problémát, hogy nem sikerült valamilyen feladat érdekében aktivizálni az egyéneket. Még egy szentendrei példa: a város baráti köre jelenleg nehéz hónapokat él át, tagsága közelítően egyharmadára csökkent, mert működésük egyetlen célja pillanatnyilag a találkozások, beszélgetések lehetőségének biztosítása. S ez lehet kellemes időtöltés, de nem jelent összetartó erőt. Az igazán korszerű közművelődést jelentő kiscsoportos forma létének biztosítéka a közös feladat mellett, a vezető egyéniség kiválasztása. Ebben legalább annyi hibát követnék el a közművelődési intézmények vezetői, mint az előbb említett problémakörben. Ugyanis nem elég megfelelő képesítéssel rendelkező szakmai vezetőt találni, hanem szabad teret kell biztosítani a közösségből automatikusan „kitermelődő” vezető egyéniség érvényesülésének. Minden lehető támogatást meg kell ad- niv ennek a sokszor „csak” hangadónak nevezett személynek, mert éppen erős karakterével összetarthatja a társaságot Közcletiség iskolái Szinte lehetetlen pontosan megállapítani a folyamatosan és megfelelő szinten működő kiscsoportok számát a megyében. Ennek ellenére megnyugtató, vagy 'inkább biztató jelenség a közművelődési kisközösségek egy részének erősödése. Egyre több közművelődési intézmény társadalmi vezetőségében kapnak helyet a szakkörök, érdeklődési körök, művészeti együttesek titkárai. Ez azt is jelenti, hogy beleszólásuk lehet a művelődési ház, klubkönyvtár, vagy Hazai és — minden bizonynyal — világviszonylatban is egyedülálló vállalkozásra: gazdaság-. társadalom- és művelődéstörténeti atlasz kiadására készül a Kartográfiai Vállalat. Különleges atlasz koncepció- tervét az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai készítették. Olyan tanulói segédeszközt alkottak, amely elősegíti a gazdasági, társadalmi folyamatok. viszonyok, művelődés- és életmódtörténeti jelenségek összefüggéseinek megértését, a tanulók történelemszemléletének kialakítását. Térképeken ábrázolják a többi közt, hogy a termelőeszközök fejlődése miként hatott a világ országainak gazdasági, politikai fejlődésére, az emoeT assan egy évtizede folyik -*-J a vita a szakmai berkekben és a sajtó nyilvánossága előtt is az állami oktatás helyzetéről, fejlesztésének irányairól és az időközben bevezetett reformok eredményességéről, jobban mondva eredménytelenségéről. Nem titok, hogy a felnövekvő nemzedék tudása meglehetősen egyenetlen és egy jelentős réteg még az alapvető ismereteket sem képes megfelelő szinten elsajátítani. A Kossuth Könyvkiadó nemrég jelentette meg Az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai című összeállítást, amely a párt közoktatáspolitikai határozatának valóra váltását mutatja be a vonatkozó legfontosabb párt-, tömegszervezeti és állami dokumentumokon keresztül. A kötet dr. Kornidesz Mihály tanulmányával indul, amely összefoglalja a 70-es évtized jelentőségét közoktatásunk fejlődésében. Köztudott, hogy a hetvenes évek elejére népgazdaságunk kimerítette a növekedés extenzív forrásait, s ezt követően az intenzív fejlesztés igénye a társadalmi élet minden területén, így az oktatásban is jelentkezett. A tennivalókat sokoldalú előkészítő és elemző munka után fogalmazta meg a Központi Bizottság 1972-es határozatában. Ez a határozat a fejlett szocialista társadalom követelményeit tekintette kiindulópontaz egész település szellemi életének formálódásába. Olyan tendencia ez, amely éppen a csoportok létezését, összetartásuk erejét szavatolja. Hiszen a belső működés folyamatosságának egyik jelentős feltétele, hogy a tagok érezzék a nagyobb közösségbe tartozást, érezzék, hogy beleszólásuk van környezetük életébe. Ehhez az előnyhöz szervesen kapcsolódik, hogy így a közművelődési csoportok egyben a demokrácia gyakorlásának lehetőségét is megteremtik, a közéletiség iskoláit képezhetik. Joggal használjuk a feltételes módot, mert a jól működő kiscsoportoknak is csak elenyésző hányadában figyelhetjük meg pillanatnyilag ezt a kedvező hatást. Pedig a művelődési házak, klubkönyvtárak tényleges társada lompolitikai feladata, hogy az adott települések közéleti fórumaivá váljanak. Konkrét céljuk persze az ismeretek bővítése, illetve ezáltal az alkotótevékenység kibontakoztatása. Úgy tűnik ez a funkció nem vált eléggé fontossá, élővé a népművelők számára, vagy azt is mondhatnánk, ez a feladat a meg- szokottság szürke felhőibe vegyült. Ezért fontos újra és újra szembenézni a kiscsoportok működtetésének társadalompolitikai fontosságával. Kriszt György rek életmódjára, kultúrájának alakulására, a jogi kapcsolatok változásaira, s hogy az európai úthálózat hogyan segítette elő a kereskedelmet; a demográfiai ..hullámok”, pusztító járványok következtében milyen mértékben változott a föld lakóinak száma. Kartográfiai eszközökkel bemutatják a műszaki találmányok gazdasági hatását, egyes korok kulturális központjait, s azok kisugárzását, képet adnak az uralkodó eszmék, világvallások. művészeti irányzatok terjedéséről Ss^ A körülbelül 40 oldal terjedelmű, térképet és 60—80 térképszelvényt tartalmazó kiadvány előreláthatóan 1985-ben jelenik meg. nak, azt, hogy a társadalmi, gazdasági, technikai fejlődés kibontakozásához művelt, marxista világnézetű, szocialista erkölcsű szakemberre, sokoldalú, közösségi személy kialakítására van szükség. Amint dr. Kornidesz Mihály írja, az iskola által közvetített művelődés anyagát, tartalmát és módszereit ennek érdekében kellett korszerű, új alapokra helyezni. Az iskola műveltséget megalapozó, gondolkodást fejlesztő és az önálló ismeretszerzésre felkészítő elemei kerültek tehát előtérbe, s újszerű pedagógiai törekvések hatoltak be a gyakorlatba. Ezek széles körű érvényesítése azonban csak hosszabb időszak eredménye lehet. A 72-es párthatározat részletes boncolgatása és magyarázata után a szerző megállapítja, hogy az elmúlt évtized bizonyára az oktatással, neveléssel, az iskolával szemben támasztott. rohamosan növekvő követelmények időszakaként jelenik majd meg a magyar neveléstörténet lapjain. Tény,, hogy aligha volt bármikor is jobban a társadalom érdeklődésének reflekorfényében az iskola, mint az utóbbi tíz évben. Ez alapvetően segítette az oktatásügy fejlődését. A korszakot ugyanakkor az iskola feletti heves viták is jellemezték. Születtek elhamarkodott intézkedések, amelyek úiabb vitákat kavartak. A fejlődés menete azonban nem tört meg, I A Művészeti Alap kiállítótermében, a Vigadó Galériában augusztus 30-ig látható a Jelenlegi magyar gobelin teljesítményét összegező tárlat. Párizsban láthattam évekkel ezelőtt Lurcat, Biotban Léger gobelinjét. E mérték magas, mégis kiálljuk a próbát. Nemzeti tudatunk része lehet, hogy ebben a műfajban is világszínvonalon alkotnak művészeink. Változatos a bemutatott anyag technikában és szemléletben is. Az értékrend legmagasabb pólusán Hincz Gyula és Doma- novszky Endre. Hincz érdi gobelinjét formateremtő fantáziájának bőségével, a szerkesztés magas intellektualitásával. Ez a színáramlás eszmét tükröz — korszerű eszközökkel az emberiség találkozását földünkön — századunkban. Domanovszky Endre Vas megye műemlékeiről készített gobelint még 1969- ben. E kék villódzásban rejtőző motívumok most is változatlanul frissességgel örvendeztetnek, de a „lovasok” című kompozíciója még érdekesebbnek tűnik. Egy valamit nagyon meggyőzően bizonyít a tárlat, azt, hogy egy mű értékét nem a stílus, hanem az alkotó tehetsége dönti el. Szurcsik János szemlélete merőben más, mint Fóth Ernőé. Szurcsik erős rajzvonalakkal érvelő realista, Fóth megszakított jelzésrendszere komibinatív elemeket tartalmaz — az érték, a minőség, az esztétikai örömnyújtás ugyanaz. Meglepetés Solti Gizella, aki a „Fátyol”-ban új elképzelésekkel, sok-sok finomsággal és magabiztossággal folytatja a mesterségek eredményeit. Színben rendkívül árnyalt Szily Géza, egyéni világgal rendelkezik Hajnal Gabriella, erőteljes karakter Szabó Zoltán és Pécsi László. Nem szerepel Plesznivy Károly és Tassy Klára. Hiányoznak. ök ketten is hozzátartoznak a mai magyar gobelin élvonalához, meghatározó egyéniségei a betont puhító nagyon fontos és, nagyon szép, nagyon időszerű képzőművészeti műfajnak. Üvegtervek Arra tesz sikeres kísérletet Bohus Zoltán, hogy az üveg szobor, téralakító plasztika is legyen. Ez most sikerül. Kora viták végül is tisztulást, s a reformok valódi korszerűsítést hoztak. A kötet öt fejezetre tagolódik, s felépítése alapvetően tükrözi a párthatározat végrehajtásának időbeli menetét. Közli magát a határozatot teljes terjedelmében, majd Aczéí György és Kádár János beszédét. A második fejezet a határozat széles körben történő ismertetésével és feldolgozásával foglalkozik. A továbbiakban az országgyűlés, a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia intézkedéseit, utána a pártszervek és pártszervezetek oktatáspolitikai irányító, ellenőrző munkáját foglalja össze. Végül az ötödik fejezet oktatáspolitikánk időszerű kérdéseit taglalja. Kádár János, az MSZMP XII. kongresszusán az .oktatáspolitikáról szólva többek között hangsúlyozta, hogy az oktatási rendszer és az oktatás korszerűsítése egyik legfontosabb programunk. Hiszen a szocialista társadalom minden lényeges célja szorosan összefügg az oktatással, a neveléssel. Az alapokat az általános iskola jelenti, ezért a kongresz- szus határozata, amelyből a kötet is bőségesen idéz, kimondja, hogy változatlanul kapjon elsőbbséget az általános iskolák fejlesztése. További erőfeszítéseket kell tenni, hogy a tanulók a tankötelezettségen belül végezzék el a Fejlődéstörténeti atlasz KÖZOKTATÁSUNK HELYZETE Felelősség a jövő nemzedékért Hincz Gyula: Fészek-klub kárpitja rekt, elegáns formálás nyomán nem válik az áttetsző anyag tömeggé, tükröző felületté — — így súlyosítja és hosszabbítja meg önnön lehetőségeit, így válik művé. Joggal kerültek Bohus Zoltán alkotásai amerikai, düsseldorfi és székesfehérvári múzeumokba, joggal kapott meghívást Kas- selba és a padovai kisplasztikái biennáléra, joggal került be a New York-i Corning Múzeum katalógusába. Kísérletei eredményhez vezettek, üveggel hoztak létre esztetizált teret. Losonci Miklós RÁDIÓFIGYELŐ HUSZAS STÜDIÖ. Kovalik Márta szerkesztő és Váradi Júlia riporter Vándorkelengye című egyórás műsorukban többféle célt szolgáltak: emléket állítottak a híres magyar bábaasszonyoknak, a mai szülésznők elődeinek, s velük, az ő utolsó képviselőikkel beszélgetve mutatták be, mennyire megalapozott volt az a tekintély, mely a munkájukat falun és városán egyaránt övezte mindaddig, míg a szülőotthonok rendszere nem alakult ki hazánkban. A rádiós technika és a szerkesztés eredményeként hallhattuk az ezernél több gyermeket 'világrasegítő ma már matróna korú horti bábaasszonyt, az ő tapasztalatait, melyek így összefűzve egyben a felszabadulást megelőző falusi életviszonyok keresztmetszetét adták. Hiszen náluknál jobban kevesen ismerték a családokat — gyermek pedig majdminden családban jött a világra — azok összes rejtett és nem titkolt bajával, a szegénységet és az nyolc osztályt. A középfokú oktatás az általános műveltségen túl adjon olyan szakmai alapismereteket, amelyek más. rokonterületen is viszonylag könnyen hasznosíthatók. A felsőfokú képzés pedig igazodjék jobban a társadalom, a népgazdaság szükségleteihez. A könyvben publikált anyagok mintegy kétharmada ezúttal jelenik meg először a nyilvánosság előtt. A dokumentumok többsége ma is érvényes határozat, ezért a kiadvány nemcsak nyomon követi és bemutatja egy határozat megvalósulásának folyamatát, hanem részletes tájékoztatást is nyújt oktatáspolitikai céljainkról. a közvetlen feladatokról és a már eddig elért eredményekről. A szerkesztők — Bakó Agnes, Horváth Attila és Szabó Éva — azzal a reménnyel állították össze a kötetet, hogy van igény az ilyen jellegű kiadványokra. Bizonyára nem csalódnak, hiszen kit pedagógusi, kit szülői minőségében érintenek a tárgyalt kérdések És az összeállítás valóban érdekes, életszagú, mert nemcsak határozatokat és állásfoglalásokat tartalmaz, hanem — többek között — a pedagógusok kongresszuson elhangzott hozzászólásait, a budapesti, a megyei, egyetemi és iskolai pártbizottságok, illetve párt- szervezetek konkrét tapasztalatait is. A szerkesztők a kötet végén ** részletes statisztikával és a témakörben megjelent legfontosabb kiadványok, cikkek feltűntetésével nyújtanak segítséget a dokumenumokban szereplő tartalmi kérdések további tanulmányozásához. G. S. egymásra utaltság szövevényes viszonyait. Ezért is volt öröm hallgatni a Margit Kórház új szülészetének orvosát, aki a legkorszerűbb, a méhen belül élő magzat és a már születőiéiben lévő gyermek állapotát regisztráló készülékek bemutatása közben olyan elismerően beszélt róluk; bábákról és szülésznőkről, akiknek nagy szakmai tapasztalata, gyakorlata és ösztöne sokszor pontosabb diagnózist ad a legkorszerűbb műszernél is, s akiben ő — a nem kisebb gyakorlatú szülész — oly nagyon megbízik és akiknek olyan sokat ad a véleményére. A SZERKESZTŐ VÁLASZOLT. Augusztus 7-én a reggeli műsorban a Fővárosi Tanács előadóját nyilatkoztatta a Rádió. Igaza volt Tar- dos Júlia műsorszerkesztőnek, amikor megbírálta a nyilatkozót: elfogadhatatlan az a rendetlenség, fejetlenség, ami a Bajcsy Zsilinszky úti építkezést jellemzi. S főleg elfogadhatatlan az a nézet, amit a Fővárosi Tanács dolgozója képviselt az interjúban: „Le kell vonnunk a tanulságot” — mondotta, értve alatta a fejetlenség, a szervezetlenség okozta károk eszmei tanulságát. Elfogadható lenne ez a -következtetés, ha először állnánk szemben fejetlenséggel, összehangolatlan munka káros következményeivel. így azonban lázit a tanácsi előadó válasza, hiszen a Városház utcában már máskor is hallhattak arról, mi származik abból, ha egy építkezésnek nincs fővállalkozója, ha nem rögzítik melyik napon, melyik órában, percben melyik vállalatnak mi a kötelessége és ha nem teljesíti vállalását milyen szankciók sújtják. Nemcsak az osztrákok építette szállodáknál képzelhető el rend. Mindenki tudja nem építési csoda amit ezeken az építkezéseken látunk. Hanem valamiféle felelősség, korrektség az építtetővel szemben... Van erre hazai példa is: több hidunk rekonstrukciós munkái, amikor a jól szervezett. összehangolt munka, a határidők betartása, takarékosságot, kiváló minőséget, közmegelégedést eredményezett. A szóban forgó Bajcsy-Zsi- linszky úti tűrhetetlen tempójú — ma befejezem, holnap felbontom — építkezésnek már nem elég ha s.-óban vonják le a tanulságait. Valakik készpénzben fizessék ki a kárt. Súlyos anyagi tanulság legyen a vállalatok, az egyének számára, hogy legközelebb agitálni se kelljen a munka időbeni megszervezésére, a különböző vállalatok tevékenységének -ráról órára való összehangolására. B. H. I l
