Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VIIL ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1981. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK Köztisztasági rendelet A kívánságból valóság lehet Tizenkét mázsa kenyér Nincs könnyű dolguk a kánikulában a pékségek dolgozói­nak sem. A vérségiben például naponta tizenkét mázsa ke­nyeret sütnek, egy befűtéssel, ötszöri sütéssel. Képünkön: Jan- csek Tibor pék szedi ki és rakja kosárba a kétkilós, ropogós­ra sült kenyereket. Bene Mihály (elvételei Karfalon és Bagón Sportolók Csehszlovákiából Aligha kéne tagadni, vagy éppen bizonyítani, hogy so­kakkal együtt szeretnénk, ha Gödöllő tiszta, rendezett, vagyis szép város lenne. Te­gyük a szivünkre a kezünket, s mondjuk meg őszintén: ez naa már részben csak kíván­ság, aminek viszont sok oka van; megmagyarázható és el nem fogadható érvek teszik mindezt. Jó példák Van egy-két lakónegyedünk, mint például a Stromfeld vagy az egyetemi, ahol bár­mikor, bárki szívesen végig­sétál, s ilyenkor úgy érzi, ha nem is magyarázza, miért, gazdagabb valamivel, akkor is. ha nem ott lakik. igen, mindenki tudja, ismeri a mondást, hogy Tisztaság fél egészség, s ha az adott, va­lóban könnyebb a létezés. — Vannak persze — igaz: ez is kevés — szép, rendezett utcáink, virágos útjaink, ahol az itt élők kezenyoma, ön­zetlen munkája tetszik ki a gondozatlanabbakkal való csz- szehasonlításban. Hiszen a jóban emlékezik azért az em­ber a rosszra, az elhanyagolt­ra. Ha a Stromfeld sétányt jó példaként lehetett említeni, el­lenkezőiéként hozható fel a Magyar—Szovjet Barátság la­kótelep, ahol akár nyáron, akár télvíz idején összehason- líthatatlanabbul kedvezőtle­nebb a köztisztaság helyzete, a terület ápolása, gondozása. Ezen a nyáron is sokáig érintetlen maradt a parkok kóróként, gondozatlan rét­ként meredező vad füve, nemhogy jelentősebb parkosí­tást hajtottak volna végre. — Kivétel persze itt is akad. A telep élelmiszer-áru­házához közeli, három lépcső­házas, úgynevezett Ganz- ház lakóinak egy része évről évre önzetlenül gondozza a ház előtti virágos, cserjés kis­kertet, amelyet ők is ültettek el. A velük szemben levő térség, ahol a transzformátor is áll, annál inkább elhanya­golt. Belvárosi gondok A János úti lakótelep talán átmenetinek jellemezhető ál­lapotú, igaz, a gázvezeték építése most egy kicsit vissza­vetette megszokott rendjét. A Szabadság téri lakónegyedről, amely a Dózsa György úttól a Táncsics utcáig tart, részben természetes módon, részben érthetetlenül, egyelőre ennyi jót sem mondhatunk. Ez a városrész még éli az építkezése napjait, ami sok mindent magyaráz, miért tet­szik gondozatlannak. Az azon­ban biztos, hogy a toronyhá­zak körüli rend, nem külön­ben a Táncsics utca felöli rész ápoltságának megteremtése már elkésett Mi, majdnem azt mondtam, így is szeretjük sokan ezt a várost, pedig hát akkor le­szünk teljesen békében vele, ha másoknak is eldicsekedhe- tünk, hogy belvárosunk is rendezett. Idő s pénz kell mindenre. Aligha kell emlékeztetni rá itt bárkit is, hogy városunk évek óta élen jáür a társa­dalmi munkákban. Néha el­töpreng az ember azon, vajon fokozható-e még a segítség igénylése, tudja-e lakossá­gunk a megye városai között az előkelő első helyet tartani. — Az előbbiekben mondot- azon múlik, hogy van-e elég tennivaló. Hiszen, ha azt mondja valaki: tanácstag, ház­tömbvezető, gondnok vagy takból is kitűnhet: ez nem más, jó szervező készségű em­ber, hogy holnap, szombaton a park, a játszótér vagy ép­pen a Szabadság téri város- központ rendbetételén kellene egy pár órát dolgozni, biztos akadnának jelentkezők. Elő­ször talán tízen, aztán húszan- harmincan, majd példájukat, munkájuk eredményét látva, többen is. A napokban jelent meg, s lépett életbe a városi tanács rendelete, amely a köztiszta­ság és a környezet tisztasága A járásunkat átszelő régi 3-as útról egy rövid kitérő, s máris benyithatunk a Kisbagi csárdába. Oszlopos tomácú, csinos, tiszta, nádfedeles ház. Mondják, hogy Rózsa Sándor ebben a csárdában is ölelgette a csárdásnét A csárda állí­tólag 1820 körül épült Ha Rózsa Sándor részt vett az isaszegi csatában, éppen be­nyithatott volna a csárda aj­taján is. De akár igaz, akár nem Rózsa Sándor története, azért csak csárda maradt a Kisbagi csárda, bár január­ban lakatot tettek az ajtajá­ra és azt csak július 1-én vet­ték le róla. Kihasznált lehetőség Az történt ugyanis, hogy az autósztráda megnyitása után jelentősen megcsappant a for­galom és a csárda üzemelte­tője, a Váci Vendéglátóipari Vállalat elrendelte a bezárá­sát. Közben új lehetőségek születtek a magyar vendéglá­tás történetében. — Megszületett a rendelke­zés, mely szerint vállalkozó kedvű, ugyanakkor bizonyos tőkével rendelkező állampol­gárok bérlőként üzemeltethet tik azokat a vendéglőket, ét­termeket, amelyeknek mű­ködtetését a vállalati mecha­nizmus bizonyos okok miatt nem vállalja. Meghirdették hát a váciak: a Kisbagi csár­da bérbeadó! — Nézelődöm a csárda hosszú folyosóján. Egy-egy asztalnál vendégek ülnek, s rendeléseikből hallom, a ma.‘ védelmét szabályozza. Hogy ennek betartása, betartatása hatékony legyen, azért sokan, sokat tehetnek városunkban. Gyorsabb ütemben Az azonban biztos, hogy a végrehajtását feltétlen ösz­tönözni fogja, ha a mainál is gyorsabb ütemben készül el köztereink, lakóhelyünk közvetlen környékének ren­dezése, felújítása. F. I. nap ínyencsége a birkahús. Birkapaprikást, fokhagymás birkacombot, bagi ürütálat kérnek a vendégek. A felszol­gáló elsiet a rendelésekkel, de közben duzzogva leoltja az egyik égve felejtett villanyt. — Hét nap süt az égen, s mi pazaroljuk a drága energiát! — hallom duzzogását. Tet­szik a kékinges cselekedete, tetszik elfojtott indulata, sort kerítünk a bemutatkozásra. — Tímár Csaba építész­technikus — mondja, majd a foglalkozását helyesbíti: — vendéglátóipari társbérlő. Tu­lajdonképpen egy baráti kör tagjai közösen vágtunk bele ebbe a vállalkozásba. A fő­bérlő lmets László, aki itt a vezető, vendéglátós szakképe­sítéssel rendelkezik, de mivel meg kel] fogni a forintot, je­lenleg ő a szakács, az elő­készítő, afféle konyhai min­denes. Nem sokat kell vára­koznom és beszélhetek lmets Lászlóval is. Csalogató ötletek — Kemény fába vágtuk a fejszénket. Olyan vállalkozás­ba kezdtünk, amely indokolta volna az alapos környezetta­nulmányozást. A vendégek attól még nem tódulnak, hogy kitettük a táblát: szerződéses üzlet. Nekünk a vendégek elé kell mennünk, s erre a ven­dégfogásra, csábításra meg is vannak a terveink, csak idő­vel kellene győznünk. A két fiatalember egymás szájából veszi ki a szót, úgy sorolják terveiket. Így is lehet Csalogató kiszolgálás Megéheztem, megszom­jaztam. Odamentem hát ehhez a büféhez, ahol — már mesz- sziről hallottam — valaki igen udvariasan szólítja a kedves vendéget. Ügy, hogy ha nem volna tikkasztó meleg, egész jól el lehetne viselni a kisebb sorbanál- lást. Mert hallom, hogy az előttem negyediknek, ötö­diknek állóval is Így beszél a barátságos kiszolgáló: — Mit parancsol, uram? Tessék, itt van a finom sült hal. Jaj, négy adagot tet­szett kérni? Bocsánat! Tes­sék! Köszönöm. Haza tet­szik vinni? Nagyszerű. Egészségükre, uram. Keze, feje fürgén dolgo­zik, látszik, örül, ha pereg az esemény körülötte, ami­ről azt gondolom egy a vé­leményünk, miszerint a legfontosabb, hogy amit a kedves vendég kér, azt ha­mar megkapja, mindig úgy, mintha azt érezné mind­egyik: soron kívül, s meg­különböztetett tisztelettel szolgálták ki. Én egy kis adag főtt kol­bászt, kenyeret, mustárt kértem. Ismeretlenül is ha­sonló módon kívánt min­den jót, jó étvágyat a ki­szolgáló fiatalember. Am látta, hogy az iménti kun­csaft — mit kuncsaft, ked­ves vendég —, még a közel­ben van, így utána szólt. — Uram! Holnap is jöj­jön. Holnap lesz pacal is! Ugyanebben az időben. Amennyi kell, friss, finom. Tessék jijnni, várom! Mindeádig azt hittem, magános, maszek üzletben, büfében lep meg így ben­nünket végre valaki kelle­mesen. Az eset azonban a Rákosmenti Áfész rákoske­resztúri piacon lévő 14-es standjánál történt. Városi moziműsor Nevem: Senki. Szinkronizált kalandfilm. Kísérőműsor: Ma­gyar Híradó. 4, 6 és 8 órakor. — A főút forgalma lecsök­kent, ezért arra gondoltunk, hogy saját szállítóeszközünk beállításával rendszeres csár­dajáratot indítunk Aszódról, Gödöllőről, ünnepnapokon Tú­ráról, Galgamácsáról. És az is természetes, hogy az egy­szer behozott vendéget ma­radandó élményekkel kell fogadnunk. Sótartók, hamutar­tók, gyertyatartók, tálak és tányérok mind-mind egyedi darabok, s valamennyi meg is vásárolható. — Itt van a zene. Nem akarunk hagyományos ci­gányzenekart. Fiatal zenészek szórakoztatják vendégeinket, akik a hagyományos magyar népi hangszerek ifjú mesterei. Legutóbb dudaszó mellett sült a szalonna, főtt a gulyás. A citera mestereit szeretnénk egy estére megnyerni, annál is inkább, mert ezen a vidé­ken hagyománya van ennek a hangszernek. — Gondoltunk arra is, hisz népművészete gazdag e tájnak, hogy egy-egy estét adunk egyes községek népmű­vészetének a bemutatására. Szeretnénk, ha a bagi mű­velődési központ énekesei, táncosai vállalnák az első ilyen jellegű este házigazda­ságát. Milyen nagyszerű do­log lenne itt rendezni a ba- giak hagyományos nagy szü­reti bálját! A télen disznóvá­gással egybekötött disznóto­rokat is rendezünk, s amíg a hurka, kolbász sül, a ven­dégek szánkókiránduláson ve­hetnek részt. Alig győzöm írni a két fia­Az elmúlt hét végén nem­zetközi barátságos labdarúgó­mérkőzést hirdettek a plaká­tok Kartalon és Bagón. Cseh­szlovákiából az Érsekújvári Állami Gazdaság bajcsi kerü­letének fiataljai látogattak el a két községbe, hogy a labda­rúgó-bajnokság nyári szüne­tében barátságos edzőmérkő­zésen készülődjenek a bajno­ki fordulók keményebb össze­csapásaira. Száraz József, a kartali sportkör elnöke, az egyetemi tangazdaság nagy­gombosi üzemének igazgatója így válaszolt arra a kérdésre, hogy miért éppen a bajcsi lab­darúgók voltak a vendégek. Kipróbált barátság — A tangazdaság vezetősé­ge és a bajcsiak között több éve alakult ki baráti kapcso­lat. A barátkozás, a személyes emberi kapcsolatok és a ter­melést segítő információk cse­réje ebben az együttműködés­ben elválaszthatatlanul össze­tal. vállalkozókedvű csárdás­gazda szavait, ötlet ötletet szül, de a szavakból érződik, ezek az ötletek már elindul­tak a megvalósulás útján. Szálloda, lovasiskola — A csárda tetőterében 14 szobát alakítunk, ki. Négy szobát már ősszel megnyitunk. Közismert ugyanis, hogy a vadban gazdag környező er­dőket a külföldi vadászok na­gyon szívesen, keresik fel. A messziről érkezett vadász le­lövi a vadat és elmegy, mert nincs, ami marasztalja. Ezért gondoltunk a szállodára, amelyhez kapcsolódna a lo­vasiskolánk. Van egy hat férőhelyes istállónk és ez kezdetnek elég — állítja Tí­már Csaba, aki csupa opti­mizmus, csupa bizakodás. — Fiatalok vagyunk és na­gyon szeretünk dolgozni. A középső teremben most épí­tem a búboskemencét, de csak záróra után, amikor az utolsó vendég is eltávozott. Társam a délutánok nyugal­mát használja fel arra, hogy vendégeket toborozzon, nyers­anyagot beszerezzen. — Ma már tudjuk, ebből a mun,kából itt nem lehet meg­gazdagodni, de azt az alapve­tő vendéglátóipari előírást megvalósítjuk, hogy első és legfontosabb a vendég jó hangulatának, pihenésének a biztosítása. Forgatom az étlapot, amely­re nagy betűkkel írták: Nyersanyagainkból kívánsága szerint bármilyen ételt el­készítünk. Eszembe jut egy húsz évvel ezelőtti történet, amikor négy tojásból nem kaptam rántottát, mert azt az étlapon három tojásból kalku­lálták és az étterem kalkulá­tora éppen házon kívül volt. Fercsik Mihály forrott. Jó a kapcsolat a párt­ós szakszervezetek aktivistái, a termelést irányító szakembe­rek, a szocialista brigádok ! és az ifjúsági szervezetek között. Egészen véletlen, hogy most a sportolók barátkozása van so­ron. Augusztus végén az itte­niek harminc tagú csoportja látogat a szomszédos ország­ba. A kirándulás résztvevői el­sősorban a szakszervezeti mozgalom aktivistái lesznek. Két mérkőzés — És hogyan kerültek Bag- ra? Könczöl Ferenc, a bagi sportegyesület elnöke a karta- liakkal való jó kapcsolatra hi­vatkozik : — Két mérkőzést akartak játszani a csehszlovákiai fia­talok. A kartaliak minket ja­vasoltak, mi elfogadtuk a fel­tételeket és sor kerülhetett a találkozóra. Kartalon pénteken délután volt a mérkőzés, amelyen a vendéglátó együttes 3-1 arány­ban legyőzte a vendégeket. A mérkőzés után a gazdaság vendégül látta' a két csapat já­tékosait. — Érdekes — mondja Száraz József —, mennyire ismerik a fiatalok a magyar labdarúgás történetének a múltját, a Pus­kás, Kocsis, Bozsik nevével fémjelzett aranykort. A maiakról kevesebb szó , esett. Szombaton Salgótarjánba ki­rándultak a csehszlovák fiata­lok — ahol elsősorban a vá­rosközponttal ismerkedtek. A délutánra tervezett bagi mér­kőzésre pontosan érkeztek. Szép számú közönség gyűlt össze a pálya szélén, bár a ba­gi szurkolók csalódtak. A ven­dégek az első félidőben már 3-0-ra vezettek és csak a szé­pítés sikerült. A végeredmény 3-2 lett. Vizsgateríték Amíg a mérkőzés folyt, Sápi Zoltánéknál készült a magya­ros pörkölt. Gergely Csaba és Aszódi László — mindketten vendéglátóipari tanulók — hatvan fő részére terítették a művelődési központ nagyter­mében az ünnepi asztalt. Aki látta a két fiatal fáradozását, az nyugodtan nevezhette a szé­pen dekorált virágokkal díszí­tett terítéket vizsgamunkának is. De mindenki, aki részt vett a találkozó szervezésében, ha­sonló igyekezettel szorgosko­dott. Igyekeztek, ha már az ered­mény nem is sikerült olyan szépre, legalább a vendéglá­tásban valami maradandót ad­ni. Éjfél után búcsúztak a baj­csiak. Ügy tűnt, hogy ez az es­te kiszélesítette a bajcsiak ma­gyarországi kapcsolatát. Kar- tal után Bagón is barátokra találtak és talán jövőre Baj­oson egy sokkal eredménye­sebb visszavágóra kerti'sor F. M. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Nyári napközi Aszódon Lázas munka folyik Aszódon az 1-es számú általános is­kolában. A nevelők a különböző kísérleti eszközöket, tansze­reket csomagolják: készülődnek az új iskolába való átköltö­zésre. Az udvaron viszont gondtalanul játszanak a napközi­sek, akik utolsó heteiket töltik a híres Podmaniczky-kastély kellemes környezetében. Étel kívánságra Megújul a Kisbagi csárda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom