Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

1981. AUGUSZTUS 20., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYE» HÍRLAP 7 Tetteinknek, életünknek tükre Irta: Nyitrai Fercncné dr. államtitkár A világgazdaság gyors, esetenként robbanásszerű változásai ugrásszerűen növelték az információ iránti igényt, nemcsak a döntést hozók, a döntést előkészítő szakemberek, hanem a közvélemény kö­rében is. A világgazdaság és ebben hazánk gazda­ságának bonyolultabbá válása pedig az információ minc/iége, s az egész információszolgáltatás számára ad egyre több új feladatot. Ahhoz, hogy korszerű módszerekkel tudjon tervezni az ország és ebben a kisebb-nagyobb közösségek, vállalatok és ágazatok, nemcsak mennyiségben több, hanem az ok-okozati összefüggéseket jobban feltáró, elemzett, a fejlődés­ben felismerhető irányzatokat és az azokra ható té­nyezőket bemutató információkra van szükség. Az újfajta igények jelentkezésével egyidejűleg bővültek az információszolgáltatás lehetőségei is, ezek között elsősorban a korszerű számítástechnikai eszközök. Bár gyakran szólunk arról, hogy az infor­mációt szolgáltató szervezetek lehetőségei anyagi oldalról korlátozottak, hiszen a költségvetési korlá­tok, a takarékossági intézkedések az adatokat, elem­zéseket szolgáltató szerveket ugyanúgy érintik, mint a népgazdaság más területeit, ezek a korlátok nem jelentik azonban azt, hogy a rendelkezésre álló tech­nikával és az egyre gazdagabb szellemi kapacitás­sal ne lehessen lépést tartani a növekvő követelmé­nyekkel. Az Információszolgáltatásban je­lentős az állami statisztikai szerveze­tek és szélesebb értelemben az or­szágban dolgozó statisztikusok fel­adata. Ez a közösség — amelyben a vállalati, termelőszövetkezeti statisz­tikusoktól az irányítás, ellenőrzés fokozatain működőkön át, a koordi­nációs feladattal is megbízott Köz­ponti Statisztikai Hivatalig igen so­kan tevékenykedünk — átfogja a gazdaság és a társadalom majdnem egész életét. Az utóbbi évtizedben a különböző területen dolgozó statisz­tikusok, közgazdák együttműködése erősödött, s ehhez jelentős mérték­ben hozzájárult az a koordináció, amely az államigazgatás funkcioná­lis szervezetei között érzékelhetően javult. Pályamódosítás után , Ismeretes, hogy az V. ötéves terv­időszak végén az 1978. decemberi MSZMP KB-határozat alapján a gazdaságban pályamódosítást hajtot­tunk végre, s az új pálya vonalán haladunk tovább a VI. ötéves terv­időszakban is. Ez a pályamódosítás a mennyiségi növekedés helyett a minőségi fejlődést állítja a gazdaság továbbhaladásának előterébe. A mi­nőségi fejlődés pedig nem képzelhető el a gazdasági munka hatékonyságá­nak számottevő javítása nélkül. Ezek az új követelmények új feladatokat jelölnek ki a gazdaságstatisztika te­rületén is. A korábbinál nagyobb jelentőséget kapnak mindazok az in­formációk, amelyek a gazdasági ese­mények és folyamatok minőségi té­nyezőit juttatják kifejezésre. A legutóbbi években új módszere­ket alakítottunk ki a népgazdaság s az egyes ágazatok hatékonyságának, a hatékonyság növelését elősegítő tényezőknek figyelemmel kísérése érdekében. Ez a módszertan lehető­séget ad arra, hogy vizsgáljuk^ az összes anyagi és szellemi ráfordítá­sok együttes hatékonyságának ala­kulását. / Gazdaságunk intenzív fejlődésig szakaszában nagy jelentőséget kap a népgazdaság szerkezetének, termelé­si és ráfordítási összetételének vizs­gálata. A szerkezetvizsgálat az el­múlt években elsősorban a terme­lés és az értékesítés összetételére vonatkozott, s ebben erősödtek kü­lönösen ágazati s ezen belül válla­lati szinten a termékszerkezet mó­dosulását elemező tevékenységek. Nem mondhatjuk azonban, hogy_ e téren már eleget tettünk. Bár a vál­lalatok többsége értékelte saját ter­melésének összetételét, annak a műszaki-gazdasági kritériumrend­szernek alapján, amelyet az MSZMP KB 1977. október 20-i határozata fo­gadott el, ezek a vizsgálatok még nem párosultak gazdaságossági, jö­vedelmezőségi s ezen belül export- jövedelmezőségi számításokkal. A gazdasági fejlődés minőségi ele­mei között egyre nagyobb az ener­giagazdái kodás jelentősége. Bár e té­ren az elmúlt két évben kétségkívül értünk el eredményeket, azonban még igen sok tartalékunk van. s az információkat adóktól joggal vár­hatják el, hogy ezekre a tartalékokra rámutassanak. Az egyik ilyen tarta­lék a felhasznált energiahordozók összetétele; egy másik tartalékforrás a fajlagos energiafelhasználásban rejlik, de nem kevésbé fontos az sem, hogy a hagyományos energia- hordozók mellett hulladék és másod­lagos energiaforrásokat is felhasz­náljanak. E példák mellett természetszerűen a minőségi fejlődés számos más fel­adat megoldását is igényli. Ezek egyike a környezetvédelem. Az új feladat ennek kapcsán is megfogal­mazódott a statisztikában, a környe­zetstatisztika rendszerének kialakítá­sa lehetőséget ad arra, hogy felhív­juk a figyelmet azokra a területek­re, ahol jelentős a környezet káro­sodása, s ahol a megelőző intézkedé­sekre igen nagy szükség van. Új típusú elemzések Az előzőekben példaszerűen emlí­tett feladatok mindegyike azt igényli, hogy az alapiniormációk begyűjtése, feldolgozása, rendszere­zése és megfelelő táblázatos formába öntése mellett a statisztikusok eze­ket az információkat elemezett mó­don adják közre. Az elemzés a mi megfogalmazásainkban több annál, minthogy csak leírjuk a számokból olvasható következtetéseket, a fel­adat az, hogy az információkat nyúj­tó minősítse is az egyes gazdasági es társadalmi folyamatokat. A hangsúly a folyamatelemzésen van, hiszen csak egy-egy közép­vagy hosszabb távú időszak áttekin­tése ad arra lehetőséget, hogy a ren­delkezésünkre álló hagyományos és újszerű (köztük a matemaikai sta­tisztikai) eszközökkel megjelenítsük a folyamatokban felismerhető tartós tendenciákat és ezektől elkülönítsük azokat az eseti vagy rövidebb távon ható tényezőket, amelyek a folyama­tok tartós tendenciáit kisebb mér- sékben befolyásolják. Jó példa erre a következő: a VI. ötéves terv a korábbinál lassabb ter­melésnövekedési ütemet határozott meg, magasabb szintű hatékonysá­got igényelve. Ennek hatással kell lennie a munkaerő összetételére, a többi között olyan hatással, hogy a fizikai foglalkozásúak körében a segédmunkások aránya csökkenjen és a szakképzetteké növekedjen. Társadalmi prognózisok Egyre nagyobb az az igény is, hogy a folyamatokban rejlő tartós tendenciák felismerése kapcsán je­lezzük azok várható irányát és mér­tékét legalább rövid távra, de ese­tenként hosszú távra is. A gazdasá­gi és demográfiai előrejelzések ko­rábban is hozzátartoztak az állami statisztikai munkához, bár lazábban kapcsolódtak ehhez. Napjainkban az éves előrejelzések készítése részévé vált a népgazdasági tervező mun­kának, s így a gazdasági előrejelzé­sek módszereivel, azok finomításá­val is egyre többet kell foglalkoz­nunk. A demográfiai előrejelzések általában hosszabb távra vonatkoz­nak, esetenként évtizedekre is s ezen belül ma már nemcsak azt kell megjelölni, hogy milyen irányzatok várhatók, hanem azt is, hogy milyen módosulások lennének kívánatosak például a népességszám növekedése tekintetében, a népesség összetételét illetően, s ehhez milyen intézkedé­sek célszerűek. Az információ-szolgáltatás újsze­rű elemei közé tartoznak azok a társadalomstatisztikai vizsgálatok, amelyek kisebb-nagyobb minták alapján az életszínvonal tényezőiről, az életmódról és annak elemeiről adnak felvilágosítást. E téren a leg­utóbbi időszakban kialakítottuk az időmérleg-vizsgálatok módszereit és közreadtuk ezek első eredményeit is. Néhány nagyobb akció A legutóbbi években az informá­ciószolgáltatásban néhány jelentős volument, akciót hajtottunk végre, ezek között is első helyen érdemel említést az 1980. január 1-i népszám­lálás. A népességnek ez az összeírá­sa a felszabadulás óta a negyedik volt és az adatok feldolgozása és közreadása az eddigi legrövidebb át­futási idővel valósult meg. A megyei népszámlálási kötetek mindegyike elkészül 1981 augusztusáig, az orszá­gos szinten összesített adatok pedig ennél jóval korábban jelentek meg. A népszámlálással egyidejűleg vég­zett lakásösszeírás és az ugyancsak ehhez kötött üdülőösszeírás további hasznos információkat adott a kor­mányzati szervek számára. Nagy jelentőségű a mezőgazdasági összeírás, amelynek első fázisát nemrég fejeztük be. Hasonló részle­tezettséggel mezőgazdasági adatokat 1972-ben gyűjtöttünk, ezt a felsza­badulás előtt két mezőgazdasági ösz- szeírás előzte meg: az első 1895-ben, a második 1935-ben. A legutóbbi összeírás során a teljeskörű és a mintavétellel készült adatgyűjtést kombináltuk annak érdekében, hogy csökkenteni tudjuk a ráfordításokat, de növelni az információtartalmat. A népességpolitikai döntések elő­készítése szempontjából igen fontos vizsgálatot kezdtünk , meg néhány évvel ezelőtt, amely az 1966-ban, va­lamint az 1974-ben házasságot kötött nők gyermeknevelési szándékait és azok megvalósulását tudakolta. A vizsgálat a családtervezés alakulásá­ról és az azt befolyásoló tényezőkről ad sokoldalú információt. A közvélemény tudtára Bár a statisztikai információszol­gáltatás elsődleges célja az, hogy a gazdasági és a társadalmi döntése­kért felelős szervezeteket lássa el a munkájukhoz szükséges adatokkal és elemzett információkkal, emellett fontos feladat az is, hogy az ország lakosságát informálja a magyar gazdaság és társadalom helyzetéről, fejlődéséről. E célra készülnek évtizedek óta a statisztikai zsebkönyvek, nemcsak a gazdaság és társadalom egészéről, hanem a különösen fontos ágazatok­ról is, köztük az iparról, a mező- gazdaságról, a beruházásokról és építőiparról, s legutóbb az ország népesedési helyzetéről. Készülnek zsebkönyvek, évkönyvek és egyes területi egységekről, például Pest megyéről is. Esetenként információt adunk egy-egy évforduló vagy esemény alkalmából, így felszabadulásunk 35. évfordulójára jelentettük meg a „Magyarország társadalma és gazda­sága" című grafikonos, rövid szöve­ges ismertető anyagunkat 1980-ban „Nők Magyarországon” elmen ad­tunk információt ugyancsak grafiko­nos, szöveges, fényképes illusztráció val a nők nemzetközi évtizede al­kalmából. 1979-ben hasonló ismerte­tő kiadvány jelent meg „Nemzetközi Gyermekév 1979" címen, amelyben a felszabadulás előtti s azt közvetlen követő helyzettel hasonlítottuk össze a magyar gyermekek helyzetét, le­hetőségeit, életfeltételeit. Hazánk közvéleményét azonban nemcsak az érdekli, hogy milyen a magyar gazdaság helyzete nap­jainkban és ez hogyan fejlődött, ha­nem az is, hogy milyen a helyzetünk a világ más országaihoz képest. A nemzetközi összehasonlításokat ép' pen ezért nemcsak a szakemberek számára bocsátjuk rendelkezésre, hanem rendszeresen közzé tesszük több oldalúan is: 5-6 évenként meg­jelentetünk adatösszeállítást, leg­utóbb ez évben a „Nemzetközi Sta­tisztikai Évkönyv”-et, amelyben ENSZ-, KGST- és egyéb publikációk alapján (36 külföldi adatforrást felhasználva) mutattuk be hazánk gazdasági helyzetét az európai, ázsiai, afrikai, amerikai kontinens országaival összevetve. A másik megoldási mód az, amikor egy-egy hazai kiadványban „Függelék"-ként teszünk közzé nemzetközi adatokat. Az információszolgáltatás alakítá­sában nagy szerepük van az adató kát nyújtóknak, és az információt felhasználóknak egyaránt. Mindkét oldalról kérjük és várjuk a kritikai észrevételeket, munkánk segítését támogatását, hiszen célunk közös: a magyar társadalom és gazdaság minél hatékonyabb fejlődésének elő segítése. Egv kalász helyett kettőt írta: dr. Bíró Ferenc rektor Alkotmányunk, az új kenyér ünnepe, alkalmat ad arra, hogy Ismé­telten számba vegyük: megtettünk-e minden tőlünk telhetőt az ország kenyere, a mezőgazdasági termés növelése érdekében. A kérdésre min­denki, akinek közvetlen vagy közvetve köze van a mezőgazdasághoz, természetesen sajátos választ tud adni. Tény azonban az, hogy a ma­gyar mezőgazdaság a hetvenes években felzárkózott a fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező országok élvonalához. Magyarország az egy főre jutó gabona- és hústermelésben olyan országokat előzött meg? mint Franciaország, NSZK, Belgium, Ausztria, s Dánia mögött a második helyre kerül.t Európában. Hazai termésből immár tartósan, jó színvonalon kielégíthetjük a lakosság kenyér- gabona- és hússzükségletét s emellett jelentős mennyiségek kerülnek exportra is. A megszokottnál néhány héttel előbb betakarítottuk a 80-as év­tized első kalászos gabonatermését Az elért termésátlagok a mostoha időjárás ellenére — bár jelentősen elmaradtak a tervezettől — meg­közelítették az utóbbi öt év átlagát. Az ország kenyérnek valója biz­tonságos helyen, raktárakban van. Elfogadható termés ígérkezik zöld­ség-gyümölcs félékből — amit a piaci árak is visszatükröznek — s az egyéb őszi betakarításé növényekből. További előrehaladásunk egyik kulcskérdése, hogy a mezőgazda- sági termelés növelése érdekében a helyes gazdaság- és társadalom- politikai háttérre alapozva, mennyire tudjuk kihasználni természeti, gazdasági adottságainkat, hogyan tudjuk a különböző termelési ténye­zők — a természeti, biológiai, anyagi-technikai, pénzügyi és emberi tényezőinek — az optimálishoz közel álló kombinációit kialakítani, hogy a lehetséges legjobb eredményeket érjük el. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére és szervezé­sében az elmúlt években széles körű vizsgálat folyt, aminek eredmé­nyeként megállapítást nyert, hogy Magyarországon a természeti adott­ságokat figyelembe véve ökológiailag lehetőség van arra, hogy az évenkénti növényi terméktömeget — az ún.- biomasszát — az ezred­fordulóig ismét megkétszerezzük. Ehhez azonban arra van szükség, hogy szinte minden talpalatnyi termőföldet a jó gazda gondosságá­val megműveljenek. Ahol szükséges, meliorációra, belvízmentesítésre, talajjavításra, s ahol lehet öntözésre kerüljön sor. Olyan termelési szerkezetet kell kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy minden táblán azt termeljenek, amihez legkedvezőbbek az öko­lógiai adottságok s termesztésük gazdaságosan megszervezhető. Külö­nösen nagy jelentősége van a gyepterületek (1300 ezer hektár, ebből Pest megyében 70 ezer hektár) és a nagy tömegű növényi melléktermékek hasznosításának. Ezzel számottevően növelhető a húsmarha-, juh- és kecskehús-termelés, miközben mintegy 200—300 ezer hektár szántó- terület felszabadíthatóvá válik a szálastakarmány-termelés alól, s eny- nyivel bővíteni lehet a gabona vagy más ánmövények vetésterületét. A gyepterületek egy része — mintegy fele — azonban a kedvezőt­len domborzati vagy talajadottságok miatt nagyon kevés fűtermést ad. Ezeket a területeket fásítással, erdőtelepítéssel célszerű hasznosí­tani. Hiszen már jelenleg is, de az ezredfordulón még inkább nagy lesz a fahiány Európában, s így ez a termék is jó piacra találhat. Az energia árának gyors növekedése a mezőgazdaságban is szük­ségessé teszi — szinte kikényszeríti — az energiatakarékos technoló­giák kialakítását és alkalmazását. Az energiatakarékos talajművelés, betakarítás, tárolás a növénytermelésben, az energiaigényes tartás- technológiák megváltoztatása, s a természetszerűség előtérbe kerülése a nagyüzemi állattartásban, a szállítási rádiuszok csökkentése mind olyan feladat, amit röuid időn belül meg kell oldani. A termésátlagok, a_ termelési hozamok növelésében nagy a szere­pük a biológiai tényezőknek. A betegségekkel szemben ellenálló nagy termőképességű, jó termelékenységű fajták, hibridek előállítása és termelésbe vonása mind a növénytermelésben, mind az állattenyész­tésben jelentősen növelheti a fajlagos hozamokat, beltartalml értékük javításával pedig a minőségüket. A mikrobiológiai folyamatok termést növelő (tartósító) hatásának felismerése és tudományosan megalapo­zott, célszerű felhasználása jelentős mértékben növelheti az egész me­zőgazdasági termelés hatékonyságát Eléjj^é közismert, hogy az állatállomány fehérjetakarmány-szük­ségletének kielégítéséhez évenként több százezer tonna növényi- és állatifehérje-takairmányt kell importálni konvertibilis valutáért. A ha­zai fehérjeforrások jobb kihasználásával, takarmánynövényeink fehér­jetartalmának (genetikád módszerekkel történő) növelésével belátható Időn belül 20—50 százalékkal mérsékelhető az ebből fakadó import- teher. Sőt a mikrobiológiai Ipar fejlesztésével, ipari fehérjetakarmá­nyok előállításával az eredmények tovább fokozhatók. ; A Gödöllői Agrártudományi Egyetem évről évre nagyobb részt vállal e feladatok megoldásában. A szocialista agrárszakemberek, ok­leveles mezőgazdasági és mezőgazdasági gépészmérnökök, üzemmér­nökök, szakmérnökök képzése, nevelése mellett 31 tanszéke, 4 egye­temi és egy kutatóintézete mintegy 100 témáiban folytat széles körű kutató tevékenységet, hogy a gyakorlati munka során megfogalmazott kérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat adhasson. A tan­széki, intézeti kollektívák tudományos eredményei, újításai, találmá­nyai jól szolgálják a magyar mezőgazdaság ügyét. Példának csupán néhányat említek közülük: Az egyetem Jó eredményeket ért él a magyar húsmarha kitenyész­tésében, a lúdtenyésztés és a vadgazdálkodás komplex fejlesztésében, a vízgazdálkodás alapösszefüggéseinek feltárásában, a talajtermelé­kenység fokozásában, a gyepgazdálkodás, a vállalati tervezés fejleszté­sében, a mezőgazdaság racionálisabb energiagazdálkodásának és a me­zőgazdaság géprendszereinek kialakításában. Az egyetem Kompolti Kutató Intézete már eddig ís Jó eredményei két ért el a lucerna és az őszi árpa nemesítésében, a lejtős területek talajvédelmében. A Számító Központ részt vállal abból a programból, amely lehetővé teszi a számítástechnika alkalmazását a mezőgazda­ságban. A kutatómunka tudományos eredményeinek átadására; hasznost-' tására több jó módszer alakult ki. Mégis a legjobban bevált forma a különböző termelési rendszerekkel, állami gazdaságokkal, termelő- szövetkezetekkel való együttműködés, aminek kereteit a kölcsönös ér­dekeket figyelembe vevő szerződések képezik. A szerződéseken nyugvó kapcsolatok elősegítik, hogy az egyetem alkotő műhelyeiben ne csak tudományos cikkek, disszertációk készüljenek, hanem egyre nagyobb számban olyan tudományos eredmények is megfogalmazódjanak, ame­lyeket a termelés növelése, a gazdálkodás hatékonyságának fokozása érdekében a termelő üzemek közvetlenül is hasznosíthatnak. Más ol­dalról viszont az is fontos, hogy a tudományos eredmények iránt a termelő üzemek részéről nagyobb legyen az érdeklődés, hogy legalább a felére csökkentsük azt az időt, ami egyes tudományos eredmények széles körű gyakorlati alkalmazásához ma még szükséges. % hÍSZ6m, hogy a jelen kor követelményeinek megfelelően módo­síthatjuk a régi jelszót: __ott, ahol ma egy kalász terem, holnap ket­tő t kell termelni, de úgy, hogy a kalászok nagyobbak legyenek, a költségek pedig ne növekedjenek. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom