Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP í j lámpások falun Beszélgetés Micsuch Lászlóval, a MEDOSZ titkárával Művekből szerkesztett portrévázlat Sok jó festő, szobrász és grafikus alkot hazánkban, de kevés az olyan képzőművész, aki önzetlenül és tettrekészen társadalmi fel- adatokat is vállal. Mikes István József ez utóbbiak közé tartozik. Vácott született 1936-ban. Első mestere Bornemissza Géza, aki Matisse tanítványa volt. Később a Szegedi Tanárképző Főiskolán Fischer Ernő, a Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János pallérozta tehetségét. 1967-ben kapott rajztanár-festőművész diplomát, azóta rendszeres a művészi, tanári és népművelői tevékenysége. Képépítő konstrukció Mint festő 1964 óta szerepel Pest megyei és váci kiállításokon. Műveit bemutatták Budapesten, Omszkban, az NÖK-ban Suhl megyében és Szófiában is. Egyéni tárlatai voltak Nagymaroson, Budapesten, Gyöngyösön, Szentendrén, Sopronban, Szekszárdon és természetesen Vácott is. Folyamatos művészi tevékenységéért 1974-ben került a Művészeti Alap tagjainak sorába. Három évvel később, 1977-ben a Kiváló társadalmi munkás elismerést kapta, azért mert 1970 óta vezet Vácott képzőművészeti csoportokat a Madách Imre Művelődési Központban és a honvédségnél. Ez a két feladatkör — a festői és népművelői — az ő munkásságában ; egység, de példa is egyben. Bodnár Éva abban látja Mikes István József festői értékeit, hogy elsősorban az alkotás szerkezete, a konstrukció képépítő szerepe izgatja. A természet ábrázolásáról nem mond le, de inkább elemeire bontva vizsgálja, belső felépítését tárja fel. A térábrázolás új lehetőségeit kutatja, a klasszikus perspektíva helyett a konstruktív szerkesztés módszerét. Bodnár Éva prognózisa helyesnek bizonyult, hiszen Mikes stílusa éppen a klasszikus és konstruktív komponálás ötvözetének jegyében alakult véglegessé, sajátossá. Helyes értékítélettel dicséri a festő lírai ellágyu- lásait és azt a karakterét, hogy a színek erejét befogadja. Ismerve az európai festészetet, a múzeumok tapasztalatait is felhasználja munkásságában. Járt koppenhágai, müncheni, oslói, rostocki, berlini és prágai képtárakban, s a tanulságokat leszűrve, tájakkal ismerkedve mindenhonnan képekkel, akvarellekkel érkezett vissza. Friss, eleven szemléletű alkotásokkal. Krónika - festmények Kevéssé ismert, de művészettörténeti tény, hogy az épülő és felépült Váci Cement- és Mészműveknek — népszerű nevén a DCM-nek — a keletkezéstörténetét, s annak egyes állomásait Mikes István József vizuális figyelmességéből megörökítette. Képsorozata számbavette a Naszály- hegy alatti építkezést, egy gyár születésének fejezeteit festette meg. A valóság itt oly bonyolult, a csőhálózat műszaki rendszerével, hogy a festő csak megfelelő arányok alapján idézhette a dúsított hitványt. A várakozásnak megfelelően Mikes nemcsak feltárja e műszaki hálózat törvényeit, hanem váci városképpel is gyarapítja, élve a montázs lehetőségeivel. Egyik képén együtt látható a DCM, a váci székesegyház, a Kőkapu és a Madách Imre Művelődési Központ, nagyon érdekesen integrált, több rajzi tételre osztott szerkezetben. Az élő paletta A váci sziklakért a művész élő palettája, ö tervezte, gondozza, ő festi a színek napi megújulását. A sziklakért közepén a hanga bimbói már januárban pirosak, az év más hónapjaiban lilává változnak. A mintegy 120 négyzetméteres telken díszcserjék, tuják, örökzöldek között láthatók Mikes térplasztikái, fémszobrai. A sziklakért naponta születő színeit világítja a fény, s visszatükrözi a melléje telepített vízmedence. Lila és bordó árnyalatokban pompázik a harang alakú tavaszi kökörcsin, s a színskála szinte minden árnyalatában ragyogó szellőrózsa, mely szinte ritmusban indázza körül a tömbösített köveket. E mini természet külön érdekessége a nagyon kicsi kínai rózsa, a virágokból keletkező paletta érzékeny és tüzes része. Emberi leleménnyel szerkesztett színraktár ez, a tónusok olyan ki nem fogyó kincstára, mely egyben a festő forrása. Alkotó kölcsönhatás Ezt az általa tervezett sziklakertet teremti tovább színes monotypiáiban úgy, hogy színrajzolatait spachtlival keni üvegre. Erre préseli kezével a lapot, — két-három példányt. Később korrigálja az alakzatokat, ezért nevezhetők e művek vegyes technikával készült alkotásoknak. Ha az egyik eljárás nem tökéletes, egy másikkal javítja azt, “a nyomatot kézifestés és pótló rajz véglegesíti. Egy biztos; a váci sziklakért növénytani és festői gondozása egyaránt Mikes karakteréhez tartozik. A kert a természet és művészet szövetsége. Benne a plasztikák fokozzák a mesterségesen rendezett és természetesen létrejött formákat, a monotypiák árnyalják a virágok színeit. Természet és festő alkotó kölcsönhatása ez; ahol a kert befejeződik, ott kezdődik az ember, a festészet. Dunakanyar-montázs Nagy vászonra festette olajképét 1973-ban a Dunakanyarról. Izgalmas teljesítmény. A panorámikus egység váltakozik szűkített és felnagyított részletekkel. — Bensőség és monumentalitás ötvöződik. Vezérmotívum a Duna jelölt, festett két ága. Mellé sorakozik átírt, átalakított együttesben a DCM, a váci piarista templom, a Nepomuki' Szent János-szo- bor, de látható a szentendrei főtér, a visegrádi fellegvár és az esztergomi Bazilika sziluettje. Mikes szükebb otthona Vác, tágabb hazája a Dunakanyar. Ez az élménysűrítés sok ak- varellből összegeződött, emberi, festői tapasztalatokból. Megérdemli a mű, hogy a Dunakanyar valamelyik fontos és látogatott közhivatalában helyezők el Nagymaroson, Szentendrén vagy Vácott, ott, ahol a belső tér éppen e kép által válhat a művészet fórumává. LOSONCI MIKLÓS KEPEK: (felülről lefelé) Vác és a DCM A sziklakért növényei Dunakanyar-montázs Talán van egy kis túlzás abban az igényben, hogy a jórészt falusi környezetben letelepedett agráér- telmiségiek — akárcsak annak idején a falusi tanítók, Gárdonyi szavaival élve — a falu lámpásai legyenek. Mindenesetre a nagyüzemi mezőgazdaság szervezeti keréteinek bővülését, sok tekintetben a falvak fejlődését, kulturálódását nem lehet elválasztani attól a ténytől, hogy ma 45 ezer okleveles mezőgazdasági szakember él és dolgozik Budapest határain kívül az országban. Közülük a legtöbben agrármérnökök (több, mint húszezren!), akik — a gépészmérnökökkel, üzemmérnökökkel, vegyészmérnökökkel, kertészmérnökökkel, erdő- mérnökökkel, közgazdászokkal és állatorvosokkal együtt — rendkívül nagy potenciális értéket képviselnek lakóhelyük szellemi életében. Hogy ez a potenciális érték menynyire hat környezetére, tehát, hogy mennyire sugárzó az értelmiségiekben rejlő tudás és gondolkodási készség, nagymértékben függ a helyzetüktől. Erről beszélgettünk Micsuch Lászlóval, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének titkárával. 0 Véleménye szerint milyen sze- repe van a mai agrár értei misédnek a vidék szellemi életének formálásában? — A MEDOSZ megkülönböztetett figyelmet fordít a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban foglalkoztatott értelmiségiek tevékenységére. Nemcsak az én véleményem, hanem adatokkal is igazolható tény, hogy az utóbbi években tovább növekedett a szerepük mind a felső vezetésben, mind középszinten és munkahelyi szinten is, ahol közvetlen kapcsolatban vannak a fizikai dolgozókkal. Részt vesznek a tudományos ismeretek alkalmazásában, nagy részük van a gazdálkodás hatékonyságát növelő helyi intézkedésekben és jelentős a szerepek az elmúlt évek jó mezőgazdasági eredményeiben; így a korszerű technológia alkalmazásában, az új növényfajták elterjesztésében, a termésátlagok növelésében, az állat- tenyésztés hozamnövelésében. Mindez a megbecsülésüket, s egyben a gondolataik iránti igényt is növeli. 0 Mennyire vesznek részt az ag- rárértemiségiek a közéletben? — Kétségkívül növekedett az agrárértelmiségiek közéleti aktivitása, üzemen, falun belül, és országos arányokban is. Példaként említem, hogy a legutóbbi választások alkalmával a korábbinál jóval többen kerültek a szakszervezeti vezetésbe, ahol kiválóan megállják a helyüket. Mindennapi munkájuk mellett sokat tesznek az adott körzet, község, falu kulturális életének alakításáért, fejlesztéséért. A legtöbben felismerték és vállalják is azt a fontos politikai szerepet, ami a falu és város közötti különbségek csökkentését szolgálja. Különösen növekszik az agrárértelmiség szerepe ott, ahol például az iskolakörzetesítés folytán hiányzik a pedagógus, ahol tehát bár más szerepkörben, de sok tekintetben hasonló, gondolkodtató és gondolatébresztő munkát kell végeznie. Ez már ma sem csak igény, hiszen például a háztájival rendelkező mezőgazdasági és ipari dolgozók természetes szövetségesévé vált a gépi piunkaesz- közök, a takarmány beszerzésében őket segítő agrárértelmiségi, aki amellett, hogy szaktanácsokat ad -a jobb gazdálkodáshoz, közel kerül az emberekhez, s egyben politikai és pedagógiai munkát is végez. 0 Mindehhez az Is szükséges, hogy az agrárértelmiségi otthonának is tekintse azt a környezetet, ahol él. ön szerint milyen igényeket kell kielégíteni ahhoz, hogy ez általános legyen? — Talán a legfontosabb, hogy a mainál nagyobb mértékben kell az értelmiségi dolgozókat, az ágazat, a vállalat, az adott üzem fejlesztésével, a gondok megoldásával kapcsolatos kérdések megvitatásába, a különféle koncepciók kialakításába. Ez igény is a részükről, s ennek feltételeit meg kell teremteni. A szakszervezet ezt a törekvést támogatva, nemcsak a személyes érdeket szolgálja, hanem népgazdasági és társadalmi érdeket is, hiszen a döntések előkészítésébe bevont értelmiségiek feltétlenül nagyobb kedvvel végzik a munkájukat, s ez mindenkinek hasznos. Nem beszélve arról, hogy a döntés előkészítéséhez szükséges viták felismer- hetőbbé teszik a fizikai dolgozókkal való egymásrautaltságukat, amiért is javul az összhang közöttük. O Az agrárértelmiségiek bizonyos rétegét érzékenyen érintik a különféle átszervezések. Mi a szakszervezet álláspontja az átszervezéssel kapcsolatban? — Éppen az értelmiség otthonérzetének, alkotókedvének növelése érdekében a szakszervezet csakis az átgondolt, a következményekkel is számoló, a dolgozókkal megbeszélt, az időben neih elhúzódó és a szocialista törvényességet betartó átszervezéseket támogatja. 0 A falun éld értelmiség helyzetét ismerve, véleménye szerint milyen fontos igények kielégítése ad a szakszervezet számára további feladatokat? * • — Valóban vannak olyan, az értelmiségieket joggal foglalkoztató kérdések, amelyek egyben megoldandó leckék is mind a szakszervezetek, mind az állami irányító szervek, nem utolsó sorban az adott termelő üzemek, intézmények, költségvetési szervek számára. Az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítani például a pályakezdő agrárértelmiségiek beilleszkedésének segítésére, továbbá arra, hogy végzettségüknek megfelelő munkakört kapjanak. Emellett anyagilag érdekeltebbé kell tenni őket a jobb mi• nőségű munkában. Feladatot jelent a női agrárszakembereknek a mainál méltányosabb anyagi, erkölcsi elismerése is, beleértve, hogy bátrabban kell megbízni őket vezetői feladatokkal. Az értelmiségieket kevéssé vonzó, tehát bizonyos tekintetben fehér foltoknak is nevezhe- tőt területeken olyan lakás-, anyagi , és foglalkoztatási lehetőségeket kell teremteni, amelyek révén mind a fiatal, mind a tapasztalt diplomás szakembereknek érdemes lesz ott letelepedni. A szakszervezetnek természetesen minden rendelkezésére álló eszközzel támogatni kell ezeket a törekvéseket, hiszen hosszabb távon e feladatok megoldásával lehet mind a gazdálkodás eredményességét javítani, mind pedig az adott helység kulturális-társadalmi feiemelkedését szolgálni. ACZÉL GABOR i*
