Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

»reift 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT Hasonlít a három ember Mit törődnek a világgal? A napokban társaságunk már néhány pohár bortól is fűtött, fene nagy ér­telmiségi lelkizése vége felé valami olyasmit boncolgatott: tudatosan érzi-e magáénak mindazt, ami eb­ben az országban van, lett az, aki — így szokás mondani — egyszerű ember. Aki nem vezető, nem párttag, nem átlagon felüli vagy alatti dolgozó ember. Valaki úgy vélte, ezek többsége szinte már kis- polgárian beszűkült: jól-rosszul lenyomja a nyolc órát, hazamegy, él magának. Mondták azt is, tisztelet éppen ezért an­nak a párszázezemek, aki ennél többet adott, és nem csak kibic, ha mégoly jó­indulatú is. Elég sarkítottan idézem fel beszélgeté­sünket, de másnap csak kiélezett monda­tok jutottak, maradtak eszemben, például az, amikor barátom kijelentette: — Kér­dezz csak meg idős embereket, érdekli-e őket a nagypolitika. Féltik kis nyugdíju­kat, nehogy tovább romoljon és mit tö­rődnek a világgal. Nos, megkérdeztem. Találkoztam Megy- gyes József doktorral Zsámbékon, 80 éves orvos: ősz haj, megtermett orr, fölötte fehér bajusz. Találkoztam Diósdon Tóth Nándorral. A hatvannyolcadikban jár, izmos testű, vastag karú parasztember, beszéde szlovákosan formálja a szavakat. Találkoztam Máhr Károllyal, a 77 éves nyugdíjas asztalossal, aki éppen gyümöl­csöt szedett budakeszi kertjében. A három ember vajmi kevéssé hasonlít egymásra. Meggyes doktor ötven éve ér­kezett Zsámbékra, nemzetiségi falu volt, nehezen fogadták be, de mikor igen — akkor nagyon. Tóth Nándort szülei elő­ször gyárba adták, nem volt könnyű be­jutnia, de hamar elmenekült, nem bír »a az üzem zaját, a bezártságot, beállt hát a gróf Károlyi faiskolájába, ott tanult meg mindent, amit kertészkedésből esetleg apja-anyja jóvoltából még nem tudott volna. Máhr Károly Pesten tanulta ki a szakmáját, de ő is évtizedekkel ezelőtt már Budakeszin lakott, a szanatóriumban dolgozott mindig. Szinte látom, ahogy a vitatkozó társa­ság fitymál: munkás, paraszt, értelmiség, túl didaktikus a felállás. Tulajdonképpen — bárki belegondolhat, hát —, nem ilyen a nagy csapat, egészünk felállása is? Igen, az öregek általában szeretnek emlékezni. Csak az nem általános és nem mindegy, hogy mire kalandozik vissza gondolatuk. Megpróbálok pontosan idézni. Dr. Meggyes József: — Sokáig állt errefelé a front, azaz hullámzott ide- oda Sebesülten voltam itthon én is, láttam a sok baj társa­mat orvosi ellátás nélkül szenvedni, hát szerveztem egy szükségkórházat. Kórház? Volt abban sebészet, gyerek- osztály, még szülészet is, és voltam orvos én, egyedül. Éjjel, ugye, nem lehetett köz­lekedni, ha valaki minden­órás volt, este bejött, ha szült, maradt pár napot, ha nem, reggel hazament, este vissza, így ment ez júliusig, negy­venöt júliusáig. Tóth Nándor: — Amikor jöttek a falujá- rók, úgy ötvenkettő körül, én mondtam: volnánk egy páran, akik alakítanánk tszcs-t, de csak az egyes számú fokoza­tát, tudja, az nem volt any- nyira szoros forma. Ügy gon­doltuk, majd évenként lé­pünk egyet feljebb. Azok meg erőszakoskodtak; nem, le­gyünk azonnal hármas foko­zat. Erre mi is megmakacsol­tuk magunkat, nem. Ismertük ugyanis, mit bír erre a föld. Igazunk lett. Kicsit odébb mások hagyták magukat meg­győzni, megalakultak, de már dolgozni nemigen dolgoztak, eladósodtak. Mondata én elő­re... Máhr Károly: __________ — Nem volt kenyér a sza­natóriumban ötvenhatban. Fehér köpenyt vettem, rábe­széltem két beteget, jöjjenek velem. Teherautón elindul­tunk a városba. Közben meg lőttek. Az Alkotás utcánál megállítanak, géppisztolyos suhancok. Rájuk förmedtem: a betegeknek élelem kell. Az egész zűr alatt hordtam az ennivalót, még a pékhez süt­ni is beálltam, hadd legyen hamarabb kész. Dicsekednek az öregek? Le­het. De nincs-e benne mind­egyik kis dicsekvésében újko­ri történelmünk egy darabja? És nem közömbös az sem, mire büszkék még ezek az emberek. Dr. Meggyes József: — Megszerveztem Zsámbék —Tök vízvezetékesítését. Ahol valami csoportosulás volt, taggyűlés, zárszámadás, akár- jni, odamentem, elmondtam, mi mindent jelent a jó ivó­víz. Gondoltam, egyedül nem bírom a munkát, kértem má­sokat, segítsenek. Jön a toki tiszteletes — Jóskám — mondja —, én két hét alatt egy embert tudtam beszer­vezni a társulásba. No, mon­dom én, ez így lassú munka lesz, figyelj csak. Álldogál­nak ott a templom előtt jó néhányan, odamegyek: — Em­berek, ezt itt írják alá. Azzal odaadom a belépési nyilatko­zatokat. Aláírják szó nélkül, indulnak befelé, utánuk szó­lok: — Magukat nem is ér­dekli. mire adták a nevüket? — Amit a doktor úr mond, az csak jó lehet. így ment ei. Tóth Nándor: __________ — Hogy mentsük a ment­hetőt, hatvanegyben szakszö­vetkezetét alakítottunk. En lettem az elnök. Gondoltam, ha már belerángattak, jól csi­nálom a dolgom. Elterveztem, hová telepítsünk 100 hold fa­iskolát, hová barackost. El­mondtam mindezt a minisz­térium emberének is, aki itt volt ellenőrizni, mire kérünk ötvenezer forint hitelt a banktól. Nagy pénz volt az akkor. Én mondom neki, hogysmint, nem szól semmit, két nap múlva jön az egyik emberem, te Nándi, mit csi­náltál? Miért, mi történt? Itt van a pénz, amit hiába ké- rincséltünk, hónapok óta. Máhr Károly: — Valami orvosi szemle volt, jött sok doktor, meg professzor. Én akkor már portás voltam, köszönök, jó napot, professzor úr, erre az odajön, megölel, azt mondja: — Ne szégyenítsen meg, Ká­roly apám, amikor cseléd­könyvesként idekerültünk, s maguk a feleségével etettek, ruháztak, akkor tudott a ke­resztnevemen szólítani? De ez van a faluban is, rámkö­szönnek gyerekes anyák: nem ismer meg, Károly bácsi? Ka­romon ültettem. Ismerek mindenkit, ók is engem Meg­bíznak bennem, tizennégy éve vagyok a népfront elnö­ke. Bevallom, kicsit irigylem ezeket az öregeket. Ráadásul az idős doktor tíz éve karam­bolozott. ö vezetett, hetven­évesen. Csúnyán összetörte magát, bordáit, koponyáját. És ma praktizál, persze csak úgy, lassan, keveset, a nyug­díj mellé. A diósdi szakszö­vetkezet egykori elnöke a he­lyi rádióállomástól ment nyugdíjba, őrá is járt a rúd, egy éven belül veseműtét, gyomorműtét, infarktus. És ma műveli a háromszáz öl- nyi szőlőjét, a barackost, mintagazda módjára, persze csak úgy, lassan, meg-meg- pihenve. A budakeszi nép­frontelnök a megyei gyógy­szertári központ számára pa­tikaberendezéseket készít, ő is csak úgy lassan, az évi nyolcszáznegyven órában. Kérdezem: az a csak úgy lassan — ez nem építés? Ez is önmagának élés? Ez is jó­indulatú kibicség? Ez is ér­dektelenség? A doktor három fia diplo­más. Tóth bácsi két lánya a diósdi csapágygyárban dolgo­zik. Máhrék fia a szanató­riumban van, műszaki veze­tő. És bár mindhárman ke­veslik a nyugdíjat, azért se­gítik, pénzzel is a gyermekei­ket, unokáikat. M intha idilliek lennének soraim. Pedig vannak gondjaik is. Mit sérelmez Meggyes doktor leg­inkább? Hogy hiába járt fűhöz-fához, az utcá­jukban valami őrült tervezői hiba folyományaként, fel­építették egy teljesen ok- és célszerűtlen, sehová sem vezető, semmi fölött át nem ívelő cement, beton, vas hídmonstrum félét, s bár senki sem tudja mi az, el­bontani nem terem vállalkozó. Mit sérelmez Tóth Nándor? Hogy amikor szervez­te a szakcsoportot, sokan a szemébe röhögtek, azok, akik ma, immár a milliós Sasad tagjaiként maguk sem éppen szegény emberek, de véletlenül sem jutna eszükbe, hogy például a falu öregjeinek valamiféle ta­lálkozóhelyet teremtsenek, ahol elbeszélgetne, elkár­tyázna az, akinek kezdeményezése nélkül talán nem lenne mindaz, ami van. Mit sérelmez Máhr Károly? Hogy míg évek óta állandóan, betegen is jár-kel a faluban és társadalmi munkát szervez, mozgósít iskola, művelődési ház épí­téséhez, addig akadnak jóemberek, akik azt mondják: mit járkál ez, inkább dolgozna, két kézzel, ja, a beszéd könnyebb, mi? Ezek a „sérelmek” (és szándékos az idézőjel) — nos, ezek is jellemzőek? Amiben még hasonlít egymásra a három ember, az kicsit talán komikus. Szidják a fiatalokat. Hogy lusták, élvhajhászok, nemtörődömök, hanyagok. így: általában és általánosítva. Egyszer talán nekik is megpróbálom elmagyarázni, mennyire hibás az általánosítás, akár fiatalokról, akár öregekről van szó. Máhr Károly úgy negyvennyolcban úrnapi sátrat ácsolt a szanatóriumban tartott körmenethez. Kleriká­lis beállítottságúnak bélyegezték és kizárták a pártiból. Azóta volt egy párttaggyűlés a községben, amelyen azt mondta egy megyei szónok: bár minden párttag úgy dolgozna, mint a pártonkívüli Máhr Károly. Ha ismerte volna Meggyes Józsefet és Tóth Nándort, ugyanezt ró­luk is megállapította volra talán. Mindössze három ember, egyetlen megye, egyetlen járásából. Három a sok millióból, akik tették, és haj­lott korukban is teszik, ami kell. Andai György Fehérjeforrás Csillagfád A mezőgazdasági nagyüze­mek újabb hazai eredetű fe­hérjeforráshoz jutnak; a nagy­üzemi körülmények között is jól termeszthető csillagfürt nevű pillangós növény egyre jobban terjed a gyakorlatban. A hazai mezőgazdasági állat- tenyésztési kísérleti intézetek is sikerrel foglalkoztak ezzel a növénnyel, amelyet koráb­ban tulajdonképpen a kukori­ca szorított ki a termesztés­ből. Miután a külföldről beszer­zett fehérjefélék eléggé drá­gák, a nagyüzemi gazdák ér­deklődése most ismét a jó ho­zamú és magas fehérjetartal­mú növény felé fordult. Egye­lőre még csak 14 ezer hektá­ron termesztik a csillagfürtöt, azonban már több mint 80 mezőgazdasági üzem foglalko­zik vele. Nagy előnye, hogy jól hasznosítja a homoktalajo­kat, olyan vidékeken is siker­rel' termeszthető, ahol más növény csak nehezen szerzi meg a táplálékot. A csillagfürt termesztésére mindenekelőtt a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üze­mek vállalkoztak, ezek ugyan­is árbevételük után 20 száza­lékos árkiegészítésben része­sülnek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen az OMFB fehérje­programjának keretében egy év alatt 16 üzemi kísérletet végeztek. Tisztázták, hogy a külföldről importált szóját jói lehet helyettesíteni _ egyebek között a sertéstenyésztésben. Például 'már a hizlalás kezde­tén is csaknem teljes egészé­ben felválthatják a szóját ez­zel a fehérjedús növénnyel. A helyettesítésnek semmiféle káros hatása nem volt a ma­lacokra. Az együttműködés előkészítése A Vöröskereszt Szófiában Szófia megye és Pest megye között sokszálú immár a ba­rátság, jó a kapcsolat. Ennek egyik legutóbbi eseménye volt: vasárnaptól péntekig há­romtagú bolgár vöröskeresz­tes delegációt látott vendégül a testvérmegyéből a Magyar Vöröskereszt Pest megyei ve­zetősége. Szerafin Cenkov, a Bolgár Vöröskereszt > Szófia megyei bizottságának elnökhelyettese, dr. Velin Penev, a Bolgár Vö­röskereszt országos végrehaj­tó bizottságának tagja, a Szó­fia megyei KÖJÁL igazgató főorvosa, és dr. Pavlina Patio- va, a Szófia megyei tanács egészségügyi és szociális osz­tályvezető-helyettese, prog­ramja során megismerkedett a ráckevei és a gödöllői járás vöröskereszteseinek munka­helyi, lakóterületi és ifjúsági tevékenységével, s a termelő üzemeken kívül szociális ott­honokba, idősek napközijébe, a kerepestarcsai kórházba, a gödöllői vértranszfúziós állo­másra látogattak. Jártak Za- márdiban is, ahol a Pest me­gyei úttörőtáborban éppen az ifjúsági vöröskeresztes iskolai titkárok tanfolyama zajlott. Érdemi tanácskozásokat is folytattak a humanitárius szervezet Pest megyei vezetői­vel, a tanács, az egészségügy illetékeseivel, s tegnap — itt- tartózkodásuk utolsó napján fogadta őket az MSZMP Pest megyei bizottságán Nagy Sán- dorné osztályvezető-helyettes. A küldötteket áriéi kérdez­tük: melyek látogatásuk leg­lényegesebb tapasztalatai, s a két megye vöröskereszteseinek együttműködési lehetőségei. Dr. Pavlina Patiova: — Azt hiszem, bár sok a hasonlóság országaink vörös­keresztes szervezeteinek tevé­kenysége között, van mit ta­nulnunk egymástól. Nekünk például különösen érdekes volt bepillantanunk a szociá­lis segélyezés és támogatás rendszerébe, s jólesett lát­nunk azt a gondoskodást, amelyben az időseket része­sítik Pest megyében. Sok he­lyütt tapasztaltuk, hogy a hu­manitárius feladatok megol­dásába sikerrel vonják be a legfiatalabb iskolásokat is. Szerafin Cenkov: — Szófia megyében 312 ezer lakos él, a 280 vöröskeresztes szervezet 82 ezer tagot szám­lál. A népesség egy tizede ré­szese az egészségügyi felvilá­gosító előadásoknak, tanfolya­moknak, s a munkahelyeken 2 ezer a közegészségügyi felada­tokat ellátó vöröskeresztesek száma. Háromszáz vízi-, 90 hegyimentő, s harminc közúti segélyhely áll készen a balese­tet szenvedők ellátására. Az érdeklődés kölcsönös, máris terveket készítettünk az együttműködés bővítésére. Először is a közeli jövőben várjuk a miénkhez hasonló delegáció tanulmányúltját, s a következő esztendőtől a vörös­keresztes munka egyes szak­területeivel foglalkozó szak­csoportok utaznak majd a testvérmegyékbe egymáshoz. Azt hiszem, ezeken az ala­pokon nyugszik majd a mos­tani tárgyalásainkon előké­szített, s a jövőben megköten­dő együttműködési szerződés is, a Szófia megyei és a Pest megyei vöröskeresztesek kö­zött V. G. P. Érden és Nagykőrösön A jó kísérletnek van értelme Még nem volt 9 óra — a nyitás ideje —, de már so­kan várakoztunk Érden a Benta-völgye Tsz művelődési háza előtt. Itt, a művelődési ház és a parkoló ad helyet a Budai járási Áfész első ex­pójának július 15-től augusz­tus 10-ig. Az árubőség és ter­mészetesen a csökkentett árak nemcsak az érdieket vonz­zák. Az expóval, mint árusítási formával, a Skála Nagyáru­háznak a BNV területén ren­dezett nagy hírű expója is­mertette meg a vevőket. Fel­tehetően a Skálások a név­adók, vagy inkább átkeresz- telők is. Az expó ugyanis évenként más országban meg­rendezett világkiállítást je­lent. Az exposition francia — kiállítás jelentésű — szóból alkotott rövidítés. A diszkont talán jobban fedné mindazt, amit csinál­nak. A diszkont ugyanis olasz eredetű kereskedelmi szó — az Idegen szavak és kifeje­zések szótára tanúsága sze­rint — s egyik jelentése: le­számítoláskor a váltó névérté­kéből a lejáratig esedékes ka­mat címén levont összeg. Nos, itt ilyesmiről van szó; meg­határozott ideig a tényleges fogyasztói árnál olcsóbban árusítják a különféle cikke­ket. De hát nem célunk a nyelvészkedés, s ha már az expót akarják meghonosíta­ni — a lelkűk rajta. Eladók átutazóban Igazi, akár a boltokban lát­ható kiállítás sincs, hanem inkább felhalmozott árutö­megről beszélhetünk. Kétség­telenül ez a sajátos rendet­lenség keltheti az árubőség érzetét. Persze, van is áru, ahogy azt Simon Istvántól, az érdi expó vezetőjétől (aki kü­lönben a zsámbéki háztartási bolt vezetője) megtudtuk. — Hatmillió forintos áru­készlettel indultunk, s igyek­szünk utánatölteni. Nem köny- nyű, mert egy-egy nap több százezer forint értékűt el­adunk. Körülbelül ötszáz négyzetméteren árusítunk iparcikkeket, villamossági árukat, kertigépeket, élelmi­szert és még sok mindent. Van fűnyíró gép szólóban, s kertitraktor pótkocsival. Nehéz volt akár néhány percre is Simon Istvánt szóra bírni, mert a nagy forgalom miatt mindenki a vevőkkel foglalkozik. Az eladókat a Budai járási Áfész különbö­ző egységeiből irányították át Érdre. Gépkocsival szállítják őket reggel-este. — Mit adnak olcsóbban? — Majdnem mindent, s ál­talában 20—30 százalékkal. Például volt ágynemű, garni­túránként 269 forintért, két­százat adtunk el. Érdemes többször eljönni, mert az áru- választék és az árak is vál­toznak. — S mi lesz azzal, ami megmarad? — Szétosztjuk a szakboltok­nak. S hogy miért olcsóbb? A nagykereskedelmi vállalatok, főképpen a Skála-Coop és az Áfész a saját kockázati alap­jukból fedezik a különbséget. A helyiségért sem kell egy fillér bérleti díjat sem fizet­niük. Ez szektorokra bontva — Miért adta oda ingyen a termelőszövetkezet a művelő­dési házát? — érdeklődtünk Dékány Istvántól, a Benta- völgye Tsz elnökétől. — Az önköltséget azért ki­fizetik — mondta a tsz-elnök. — Egyébként most üresen állna, s akkor miért ne ad­juk oda, hiszen a lakosság jobb ellátásáról van szó. Cegléden és Nagykőrösön rendeznek az áfészek még expót. A nagykőrösit is meg­látogattuk. Ez nem egészen olyan, mint az érdi, bár ab­ban ikertestvérek, hogy itt is rengeteg az áru és nagy az árkedvezmény. Augusztus 3-ig lesz nyitva. A cifrakerii aré­nában négyszáz négyzetméter alapterületen rendezték be. Házilag összeállított állvány­sorokon áttekinthető rendben sorakoznak az áruk. Minde­nütt nagy tábla hirdeti, hogy mit, hány százalékkal adnak olcsóbban. Baji Miklós, a Nagykőrösi Áfész áruforgalmi főosztály- vezetője nem titkolja, hogy büszke erre az akciójukra. — Júniusban Orosházán láttunk egy expót. S most, amikor a megyei szövetkeze­ti vezetők meglátogatták a miénket, Nagy Gábor, a Mé­szöv elnökhelyettese kijelen­tette: ez jobb. Arra töreked­tünk egyébként, hogy ne olyan legyen, mint a Skála Expó, s ne is olyan, mint egy bolt. Itt több bolt van jelen. Az egyes állványsorokat, szektorokat ugyanis egy-egy nagyobb üz­letünkre építettük rá. Az élelmiszerszektort például a 100-as ABC látja el. Az aréna és a Cifra park együtt kellemes hely, -ahol sétálni, időzni is érdemes. Az Áfész vezetői — jó érzék­kel — egy büfét is berendez­tek az expó mellé. (De itt nincs árengedmény!) Közben zene szól, amit meg-megsza- kítanak az egyes árengedmé­nyes cikkek reklámozásával. Divatbemutatókat is ren­deztek az expón árusított ru­hákból. Kaposvári Gáborné, az Áfész propagandistája volt a műsorvezető, s a manökenek is a saját dolgozóik közül kerültek ki. Az árengedmény változó, 20—30 százalékos, s egyes élelmiszerekből, vegyiáruból, ruházatból és vas-műszaki cikkekből végkiárusítást ren­deznek, ezért féláron kínál­ják: — A forgalom, sajnos, nem olyan nagy, mint amilyent vártunk — mondta Baji Mik­lós. — Fő célunk azonban a többletbevétel volt, s ezt biz­tosan sikerült elérni, mert ezalatt a benti üzletek for­galma sem esett vissza. Úti cél az expó — Ki fedezi a kedvezményt? — A Pest—Komárom—Nóg- rád megyei Füszért adott 100 ezer forintot, a Skála-Coop körülbelül 200 ezret, s a sa­ját kockázati alapunkból más- fél millió forintot szándéko­zunk felhasználni. Az árengedmény nagysá­ga Nagykőrösön is, akárcsak Érden, naponta változhat, és újabb cikkeket is bevonhat­nak. így aztán ide is érde­mes volt többször elmenni... Szente Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom