Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

4 K/unav 1981. AUGUSZTUS 1., SZOMBAT NOSZTALGIA MINIATŰR SZÍNHÁZ Kedves hazugok — másodízben KIÁLLÍTÁSOK A VÁRBAN A magyar népélet öröksége Szereplők: ToLnay Klári és Mensáros László Fenseges rcccpt: végy egy zseniális — ha nem is túl szép — színésznőt és egy még zseniálisabb toliforgatót, az­tán keverj hozzá kevéske hű­ség-konzervativizmust, meg két személyre elegendő hiú­ságot, önzésben feloldva s máris kész a fogyaszthatatlan szerelem-koktél. Pontosabban a fogyasztáshoz hatalmas mennyiségű önpusztító elva- kultság szükségeltetne. Nos, Jerome Kilty a fenti rendel­vény szerint keverte a Ked­ves hazug című darabját, alapanyagnak felhasználva századunk két hatalmas egyé­niségének levelezését. A szerelmesek: egyik G. B. Shaw — vele kezdődött szá­zadunk drámairodalma, s túlszárnyalni nem sikerült senkinek, soha az elmúlt nyolc évtizedben. S ha már szó esett a zsenikről: Ady Endre ezt írta a Nyugat 1910. ok­tóber elsejei számában Az or­vos dilemmája című Shaw- bemutatóról: jézusi pózokkal dolgozik a sikerért.., az em­berek mellékesek, a történet pláne alacsony számítás, de ahogyan az emberek felvonul­nak, megállnak, elmennek, jönnek, szólnak, látszanak; ebben minden volt, levő és vajúdó világnézetek találkoz­nak. A színpad legzseniálisabb újságírója ma Bemard Shaw úr, akiben megvan — minden elért eredmény. Mrs. P. Campbell színész­nőről tudni kell, hogy vele „istenien gonosz” volt Shaw, hiszen negyven évi szerelmes­levelezés után a konkuren­ciát tette halhatatlanná. A másik nagy angol színésznő­vel. Ellen Terryvel folytatott levelezéséről megjelent könyv­höz írt előszót, mégpedig olyat, amely az egész szín­játszás maradandó dokumen­tuma. De Shaw számára a hatal­mas, a megkínzó, a soha nem teljesült szerelmet Campbell asszony jelentette. Az is meg­lehet, ha beteljesült volna ez a szerelem, talán meg sem szü­letnek, vagy másképpen for­málódnak például A szonet­tek fekete asszonya, A mil- liomosnő és a Szent Johanna című drámák. Mindketten életük delelőjén voltak, amikor kapcsolatuk fellángolt. S talán mindörök­re magánügy maradhatott vol­na, ha nem szolgál példaként a mindannyiunk által keresett totális emberi kapcsolatra. Különös példa, hiszen ennek a szerelemnek az őszinte nagy viharai, és a kölcsönös meg­értés tökéletessége, az érzel­mek plátóisága és a vad vá­gyakozás is kevés volt a kék madár megtalálásához. A beteljesedést a nagy emberek kicsinyessége akadályozta meg. A Nosztalgia kávélláz te­nyérnyi színpadán péntek es­tén új szentendrei színházi bemutató volt: a Jerome Kilty által színpadra álmodott vég­letes szerelmi párbaj. Olybá vehetjük, hogy a Miniatűr Színház idei évadja a férfi és nő kapcsolatteremtésének je­gyében zajlik, hiszen augusz­tusban felváltva láthatjuk a Kedves Hazugot és Karinthy Dunakanyarját. A kétszer két szereplőről azt is mondhatnánk: négy kedves hazug, mert a párok kölcsönösen igyekeznek elkáp­ráztatni ellenfél-társukat, hol égbe emelő lírával, hol pe­dig túlzásaikkal, de mindig csiszolt és szellemes szópár­bajjal. Tolnay Klári nagyszerű Mrs. P. Campbell. De neki aligha lehet nehéz feladat eljátsza­ni egy kiváló színésznőt, egy varázslatos asszonyt, egy fe­szültségeiben is csodálatos nőt. A szerep buktatóit nem a nagyság és hirtelen érze­lemváltozások jelentik; ezt meg lehet tanulni. Az igazi próbatétel a darab szerint elmúló negyven év és a benne rejlő megpróbáltatások okoz­ta változások jelzése. Ez si­került briliánsán Tolnaynak. És nem volt alakításában semmi kiszámított. A kezdeti ragyogás után kicsit lelassult a mozgása és a beszédritmusa, színtelenebb lett a hangja, bágyadtabb a tekintete. Észre sem vettük, amint Campbell asszony meg­öregedett. Mensáros László jobban szereti G. B. Snawt, mint az író szerette önmagát, ettől ki­csit megbocsátó, picit lágyaob polgár, mint amilyennek drá- maélrnányeiinkből ezt a zse­nit éreztük. Persze Kilty da­rabjában az ö szerepe nehe­zebb, Ráadásul ezt az érzé­sünket is csak félve lehet kimondani, mert itt nagy a té­vedés veszélye. Mensáros ala­kítása ugyanis egészen kiváló, az általa felépített karakter egyetlen pillanatra sem törik meg, nem billen ki egységé­ből. Eközben nagyszerű szí­nészi megoldásokat látunk a szituációváltásokban. Mensá­ros László emlékezetesen szé­pen mondja el a mama halá­láról hírt adó levelet. A ha­tásvadászatra csábító részt le­nyűgöző mértéktartással, em­berséggel oldja meg. Huszti Péter rendezte az előadást, jól alkalmazva a művet az intim környezet­hez, kitűnő ritmusú, szép produkciót hozott létre. Szí­nészként méltán aratta első sikerét a rendezői pályán. Rá­adásul olyan körülmények kö­zött, amelyek joggal érdemel­nek figyelmet nemcsak Pest megyében, hanem az egész or­szágban is. A szentendrei Mi­niatűr Színház egyféle példá­val is szolgál: a Nosztalgia kávéház vezetője élt a körül­mények kínálta lehetőséggel és nagyszerű színházi élmény befogadásának körülményeit teremtette meg. S az első évad minden igényt kielégítő színvonala azt is ígéri, hogy a jövő évi folytatás nem hoz majd megalkuvást, hogy a Nosztalgiában nem engedik lejjebb a mércét. Kriszt György Augusztus végéig tekinthető meg a budavári Történeti Mú­zeumban a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége által rendezett szobrászati és grafi­kai kiállítás. A „Magyar nép- élet” c. tárlatot a Magyar Nemzeti Galér iában mutatták be — szeptember végéig várja a közönséget. Bár szobrászatunk és grafi­kánk jelenlegi helyzete és ál­lapota problémákat és ered­ményeket egyaránt tükröz, adódnak lelkesítő tények. Lel­kesítők és lehangolok. Lehan­goló sok esetben az, hogy töb­ben, igen tehetséges alkotók, nem akarnak vagy nem tud­nak előrelépni — megmarad­nak saját beidegződésüknél. Akad izgalmas pont is. Mél­tóan búcsúzik édesapjától Sza­bados Árpád grafikában és a gyömrői ifj. Pál Mihály szo­borban. Szabados az életbúcsú látványban megörökíthető ál­lomásait idézi fotó- és rajztö­redékekkel, ifj. Pál Mihály szorító lapok közé préseli a monumentálisán vergődő, rob­banó figurát, aki egy nagy szobrász volt: Pál Mihály. Valaha volt férfi Emberi mélységet és szak­mai komolyságot tár fel Pető János litográfiája egy valaha­volt férfiról, akinek életéből ku­pac maradt: kabátja, cipője. Más semmi. Seregi József „Táncoló”-ja is érett, érlelt, alapos szobor, akár ifj. Pál Mi­hály erőtől duzzadó „Historia”- ja” s örülhetünk annak is, hogy Kirchmayer Károly emlékeze­tes portrét mintázott Zelk Zoltánról. Nem hallgathatjuk el azon­ban a tényt: sok a középszer a tárlaton s ez nem is annyi­ra a szobrászat és grafika köz­állapotából, mint a sietséggel összeállított, sebtében szer­kesztett rendezésből adódik. Ahogyan akkor A Nemzeti Galéria az 1850- től 1900-ig terjedő időegység­ben gyűjtötte egybe a „Ma­gyar népélet" festői, grafikai forrásait, örökségét. Képző- művészettel megragadott tör­ténelmet láthatunk. Pásztoro­kat, csikóst, halászokat, alföl­di börkupecet, kocsmát, diny- nyepiacot, parasztcsaládot, mulatozást, tutajosokat, biha­ri kanászt, szolnoki hetivásárt, — Dunakanyart, Vác körüli szüretet — ahogy az élet ak­kor zajlott. Meglepetés is akad bőven. Felfedezésre váró pompás mű Ferenczy Károly vasalónő­je — adalék Picasso és József Aftila munkásasszonyaihoz, annak előzetese. Kiderül, hogy KÖNYV AZ IDEGENFORGALOMRÓL Belső turizmusunk A MINAP MÉRTE FEL egy bizottság a Dunakanyar és a Ráckevei Duna-ág idegenforgalmát, s úgy határozott, hogy megalakítja — a két bizottság egybevo- nását — a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottságot, amint erről már tudósítot­tunk. Ehhez tudnunk kell, hogy a Duna Esztergomtól a Csepel-sziget végéig ter­jedő szakasza a Balaton után az ország második legnagyobb vendégfogadó üdü­lőterülete. Nem érdektelen tehát egy olyan könyv elolvasása, amely éppen a hazai turizmussal foglalkozik. Gergely- né dr. Benke Rita könyvéről van szó, amelyben belső turizmusunk helyzetét méri fel. Annál inkább is érdekes ez a füzet, mert az újságokban legtöbbször csak a külföldiek Magyarországra történő lá­togatása, vagy a hazaiak külföldre uta­zása a téma. Mint ahogyan ebből a könyvből is kitűnik: a belső turizmus mindkettőt megelőzi. 1979-ben például már 25 millió hazai állampolgár látoga­tott valahová az országon belül és 108 millió vendégéjszakát töltött el lakásán kívül, a kirándulóforgalomban pedig 49 millió napot töltött el a lakosság. A PROBLÉMÁK ELEMZÉSE igen di­cséretes vállalkozás. Benke Rita igen körültekintően vizsgálja, hogy minek köszönhető a példa nélküli belső moz­gás. Megállapítja, hogy ez társadalmi­gazdasági tényezők változásával magya­rázható, azzai, hogy megnőtt a szabad idő, felgyorsult a közlekedés, erősen urbanizálódott a lakosság, megváltozott a munka jellege és a jövedelem is na­gyobb, mint korábban volt. Vagyis: a lakosság jelentős része ha­zánkban a jövedelmek növekedéséből adódóan így már elérte azt a szintet, amikor alapvető szükségleteink kielé­gítése után olyan szabad rendelkezésű jövedelemhányada van, amelynek lekö­tésében jelentős szerepet játszik az ide­genforgalom. A munkaidő-csökkenés is ilyen irányba mutat. Ismeretes, hogy a het­venes évek első harmadában általános­sá vált a 44 órás munkahét, s minden második szombat szabad lett. Érdekes statisztikát közöl az üdülés­ben részt vevők számáról, foglalkozás szerinti megoszlásáról, arról, hogy az érdekességet említi meg, hogy a falusi, mezőgazdasági munkából élők is kezde­nek a turizmus felé fordulni, bár ré­szükről még mindig nagyfokú passzivi­tás érezhető. Ezután a lakossági turizmus fejlődé­sét, formáit, főbb szerkezeti arányait elemzi. Elsőként említi az idegenforga­lomnak mint életmódnak, az életforma és életszínvonal szerves részének egyik legjelentősebb ágát, a kedvezményes üdültetést, az úgynevezett szociálturiz- must, amelynek célja a munka fáradal­mainak kipihenése. Itt a költségek leg­nagyobb részét a vállalatok, a szakszer­vezetek viselik. Majd a kereskedelmi szálláshelyek szerepét vizsgálja, s meg­állapítja, hogy azok nem mindenben érték el a kívánt színvonalat. Foglal­kozik a magánszálláshelyeken lebonyo­lódó turizmussal, valamint a kirándu­lóforgalommal. A BELFÖLDI TURISTAFORGALOM területi elosztását és igényjellegét vizs­gálva arra a megállapításra jut, hogy o Balaton után a legkeresettebb helyek a Dunakanyar és a Ráckevei Duna-ág, ahol a szépség és a természeti ritkaság igen nagy, például a Csepél-sziget mel­letti Duna valóságos horgászparadicsom. Ennek ellenére a külföldiek alig isme­rik, nem keresik. Ez annak is tudható be, hogy nincs megfelelő szállodai ellá­tottsága, mint például a Balatonnak, vagy a Duna-kanyarnak. A szervezett ifjúsági turizmusról szólva megállapítja, hogy 1978-ban 400 ezer fiatal vett részt különféle táboro­záson: ifjúsági építőtáborokban, úttörő-, vezetőképző és egyéb táborban. Ez nagy szám, de még sem kielégítő, ha figye­lembe vesszük af ifjúsági korúak tény­leges számát. Végül foglalkozik azzal is, hogy a la­kossági idegenforgalomnak mi a nép- gazdasági hatása, melyek az idegenfor­galmi költekezések mérete és struktú­rája. A KÖNYV NEM TELJES, nem is le­het az, hiszen — úgy tudjuk — első ilyen munka, amely a lakosság turiz­musával foglalkozik, s amely helyzetet elemez és problémákat tár fel, valamint felhívja a figyelmet a lakossági turiz­musra, amelynek állandó tanulmányo­zása, megfigyelése az illetékesek felada­ta. S ehhez csak egy adalék Gergelyné dr. Benke Rita könyve. Gáli Sándor még mindig nem ismerjük eléggé Munkácsyt, hiszen szé- rásszekere. pásztortüze nem­csak Arany János „öszikék”- ben megnyilvánuló szellemi­ségével alliterál, hanem ön­magában is sok finomságot tartalmaz. Vers és kép Kiderül, hogy témában, szemléletmódban mennyi ter­mészetes összefüggés mutat­ható ki líránk és festészetünk törekvései között. Elég, ha ar­ra utalunk, hogy nemcsak Jó­zsef Attila idézte versben a mosónő alakját, hanem Tor­nyai János is képen. Ceruza- vonalakkal átszőtt akvarellje érzékeny és szolidáris leírás. Hiányérzetünk is támad a tárlaton. Mintha napjaink magyar festészete és grafiká­ja nem ennyire intenziven ra­gadná meg munkás hétköz­napjainkat, a társadalom mad életét?! Korrigálásra van szükség. Arra, hogy a művelő­déspolitika pályázatokkal biz­tassa az ilyen jellegű felada­tokra képzőművészeinket, hogy méltó vizuális nyom ma­radjon életünkből az utókor számára. Éremművészet A Nemzeti Galéria Műhely sorozatában mutatta be a nyíregyháza-sóstói nemzetkö­zi éremművészeti alkotótelep idei kiállítását. Minden tisz­telet a szovjet Mark Salman- nak, az erdélyi Tőrös Gábor­nak, a szentendrei Ligeti Eri­kának, ezúttal a lengyel Jacek Dorsld remekelt. Az külön öröm, hogy emlékezetes soro­zata Nyíregyházán maradt Losonci Miklós Tornyai János: Mosás (részlet) RÁDIÓFIGYELŐ REGGELI PÁRBESZÉD. Az elmúlt év végén, ez év elején számos, korábban nagyválla­lati szervezet tagjaként mű­ködő gyár kapott önállóságot. Közöttük a Kispesti Textil­gyár is, melynek főmérnöké­vel. Viegland Róberttel és az értékesítési főosztály vezetőjé­vel, Dautschlander Tamással készített interjút tegnap reg­gel Rózsa György arról, mi­képpen küzdötték le az ön­állósággal járó nehézségeket. A bátor és értelmes koc­kázatvállalás hasznáról, a szakmai tudás rejtett tarta­lékainak felszínre hozásáról, a szakemberek mesterségbeli hiúságát is szolgálatába állító okos szervezésről és a terme­lési-kereskedelmi szakembe­rek egymás iránti bizalmáról szólt ez az interjú voltakép­pen. Miről van szó? A gyár ve­zetői rájöttek,-a termelési ka­pacitásuk nagysága és minő­sége lényegesen nagyobb mér­vű tőkés exportot tenne le­hetővé, ha a hagyományosnál szélesebb textilre nyomnak. Vagy új — külföldről kemény valutáért beszerezhető — szé­les szövőgépeket kellett vol­na vásárolni, vagy a rendel­kezésre állókat a széles kel­mék szövésére alkalmassá tenni. A gyár műszaki gárdá­ja ez utóbbi megoldást vá­lasztotta. Heti ütemezésben, megfeszí­tett tempóban alakították át gépparkjukat, és sikerrel vet­ték a külpiac akadályait is. Nemcsak megtartották koráb­bi piacaikat, hanem új terü­letekre is betörtek, például Svédországba és Finnország­ba. Ez márcsak azért is nagy eredmény, mert éppen e két északi államban igen nagy hagyománya van az exkluzív textil tervezésnek és szövés­nek. melynek leghíresebbje a Marimekko cég és textil vi­lághíres. i Éppen ez adja a súlyát a főmérnök szavainak, aki ar­ra a kérdésre, hogy vajon az új megrendelők elégedettek-e az új szállítóval, azt mon­dotta: a külföldi megrendelő általában nem dicsér, az a dicsérete, hogy nem emel ki­fogást a szállított termék el­len. BEATLES. John Lennon ha­lála ismét felkeltette, újra­élesztette a figyelmet a beat- lesek muzsikája iránt. A mai harminc—negyvenévesek kor­osztályának még szinte élő ze­nei valóság, a tizen- és hu­szonéveseknek már történe­lem a pop hovatovább klasz- szikusnak számító együttes ze­néje, híres dalai, lemezei. Mint egykor, ma ismét kur­rens cikkek hanglemezboltok­ban és a feketepiacon leme­zeik. A nosztalgia e hullám­verését jó érzékkel nyomban kiszolgálta a rádió, amikor sorozatot indított a 3. műsor­ban A Beatles együttes összes felvételei címmel. Az időpont nem kedvez azoknak, akik magnóra szeretnék venni a kiváló minőségű anyagot, a délelőtt fél tizenegyes kezdés nagyon keveseknek megfelelő csak. Érdemes lenne e jó mű­sort majd egy későbbi, kora esti időpontban megismételnie a rádiónak. HARMINC PERC ALATT A FÖLD KÖRÜL. A világpoli­tika eseményei közül ezúttal az évszázad esküvője, Károly angol trónörökös és hitvese Lady Dianna egybekelése kap­csán a szigetország feszültsé­geiről szóltak a szerkesztők, s jó zenével fűszereve válo­gatták a blokkokat, beleszőve némi pletykát is, a királyi nászt kisérő diplomáciai bo­nyodalmakról. Érdekes, a szo­kásosnál ezúttal oldottabb külpolitikai műsort hallgat­tunk. Bányász Hédi

Next

/
Oldalképek
Tartalom