Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-16 / 192. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. AUGUSZTUS 16., VASARNAP Nem szabad elfelejteni Eldőlt a vita: Némediszőlő élni akar Séta az egykor halálraítélt utcá­ban. Gyál felől magam mögött ha­gyom az épülő E5-ÖS sztrádát. A kilométeróra számsora 09-re vég­ződik es 11-re fordul mikorra meg­jelenik az átmenő forgalmat tiltó tábla. Az Űjvilág utcán áthaladni tilos. Van ebben egy adag anakro­nizmus, és egy kerek jelképrend­szer. Ez az új világ letűnt kor­szak jegyeit őrzi, nemcsak 64 há­zának külsejével, hanem többségé­nek komfortosságával is. Valóság­ban ez az utca egy zárt település, Némediszőlőnek jegyezték, amíg jelezték a térképek, most Gyál nagyközség mezőgazdasági külterü­lete. Másfél évtizede megszűnésre ítélte a helyi tanácstestület. A településutca vakolat nélküli házal mutatják, hogy többségük a legolcsóbb technikával készült: sa­laktéglából, bontási gerendából, használt cserépből. Így épülnék az újak Is, a most még csak félig ké­szek, de akad már néhány alápin­cézett tégla- és betonház is. Lát­hatunk szépen parkosított udvaro­kat, státuszszimbólum kerítéseket, Trabant, Volga és Lada gépkocsi­kat, motorkerékpárokat. Semmi sem mutatja a haldoklás jelét, de szin­te minden a kispanolt erőfeszítését. De miből? És minek? A szélső házat nyitva hagyta a gazdasszony, amíg friss legelőre kö­tötte a tehenet. Kötőjébe törli a kezét, a haját is megigazítja, amint futólag bepillant az újságíró-iga­zolványba. Nehéz felfedezni, hogy fiatalasszony. — Látja Így élünk, most minden szanaszét van, mert meg kellett emelni a tetőt, öreg ház ez, van talán százéves is, rászolgált az új gerendára, stukatorra. A fene egye meg: bele fog kerülni közel har­mincezerbe — gyors mozdulatokkal letöröl egy széket, hátha leülnék. — A gond meg csőstül jön. A ki­sebbik gyereket nem vették fel az iskolába, pedig csak beszédhibás, eddig logopédushoz hordtuk, most meg vihetem Üllőre, vagy hová... kisegítő osztályba. Az uram? A so­roksári tangazdaságba dolgozik, Szondi Gyula a neve..., mindegy, hogy i-vel, vagy y-nal, ahogy ma­gának tetszik. Mitnem képzel..., hogy beköltözzünk Gyálra? De mi­ből? És minek is? Igen, ez a tető most harmincezer... gondolkozzon! Ennyiből, még a kétszereséből se kapnánk belterületi telket és miből építenénk, mert ezt a viskót lehe­tetlen eladni, nincs az a bolond, aki megvegye. Mi már csak maradunk szépen itt... Valamit hallottam er­ről a belterületi kérvényről, az uram ment is ilyen gyűlésre... fe­leslegesen. Nemigen lesz ebből sem­mi. Némediszőlőre nem szokás pénzt adni. Mióta világ a világ: zsellérsor volt az Űjvilág utca. Alsónémedi- hez tartozott, mint a mostani mam- mutfalu, Gyál. A területet Habs- burg-adományként kapta a szatmá­ri békét nyélbeütő Károlyi Sándor gróf, de értéktelensége miatt dobra is verette. Négyszögölj ét másfél pen­gőért nyögték ki az új birtokos­zsellérek, megteremtve maguknak az ,új világot. Ahogy a sorszomszéd Takács András mondja, mindig ne­héz volt errefelé az élet, mert a homoki szőlő nem adott gazdagsá­got, meg kellett kapaszkodni min­den lehetőségbe, sőt még a látszó­lagosba is. A szorgalom, a „kapar- kodás” csak hozott eredményt, az új generációk meg-meg toldották a régi épületeket és új házakat is emeltek. Külterület lévén építési engedély és OTP-támogatás nélkül. A szó legszorosabb értelmében na­gyon szenvedtek minden gyarapo­dásért. Kicsit meg is keseredtek az itteniek és bizony még a pofonokat is beígérték azoknak, akik a tele­pülés elsorvasztása mellett kardos­kodtak. A korábbi 8-9 év miatt! Ritkán fordult elő, hogy Némedi- szőlőről elköltözött valaki. A két utolsó népszámlálás között tizenket­tővel emelkedett a lakosság száma, s most 179 ember él az utca­településen, közülük 23 általános is­kolás. A férfiak túlnyomó többsége valamelyik mezőgazdasági üzemben dolgozik, s a családok tulajdonában levő 800, illetve 1 ezer 200 négy­szögöles telkeken jobbára az asszo­nyok serénykednek. Évente átlag­ban 300 disznót, 70 hízott bikát ad­nak le a felvásárlóknak, minden második házban található 2—3 te­hén, így naponta körülbelül 5—600 liter tejet visznek a gyűjtőhelyre. Ezen kívül csíráztatott burgonyát, primőr zöldséget és gyümölcsöt ter­mesztenek. Az egy lakosra jutó ter­melési érték jelentősen meghaladja az országos statisztikai átlagot. — Szorgalmas emberek élnek Itt, mindannyiukat ismerem, hiszen már harmadszor vagyok a tanács­tagjuk — mondta Jarábik György. — Igaz, legutóbb majdnem lema­radtam a jelöltségről. Biztosan a korábbi 8—9 év miatt. Persze ren­geteg ellenséget szereztem magam­nak Gyál korábbi vezetői között. Például régen itt nem volt út: egy­szer az elákadt mentőben szült meg egy kismama. Hát lett út. Addig veszekedtem, kilincseltem — ma­gam mögött érezve a közösséget — míg sikerült. De nem a nagyközség pénzéből. A megyei tanács elnöké­től kaptunk 260 ezer forintot és az Űjvilág utca minden épkézláb la­kója dolgozott társadalmi munká­ban. — Aztán jött a villanyügy. Kér­tünk, könyörögtünk, segítséget aján­lottunk fel, de nem jutottunk előre. Akkor arra hivatkoztak, hogy elsor­vasztásra ítélt település vagyunk. Amikor kiélesedett a helyzet, akkor azt mondták: 5 millió forintot kel­lene a villanyra kiszakítani, annyi meg nincs. Mesebeszéd volt. Ismét a megye segített és a központi alap­ból kaptunk úgy 330 ezer forintot, aztán a társadalmi munkával együtt 440 ezer forintból meglett a villa­nyunk. De az iskolánkba egysze­rűen nem kötötték be, ezért külön majdnem egy évet kellett veszeked­nünk, ugyanúgy mint a segélykérő telefonért. Aztán az is meglett. Sőt az iskolát is kitataroztuk. Egy boltunk is van, Vargáné, a tulajdonos vál­lalkozott arra, hogy bővíti a raktár­teret és az eladóteret is. — Most a belterületté nyilvání­tással kínlódunk. Ezzel legálissá te­hetnénk létezésünket, az itt élők emberségesebb feltételek mellett te­remthetnék meg otthonukat, hi­szen kaphatnánk építési engedélyt és OTP-kölcsönt Azt szeretnénk el­érni, hogy egyéb mezőgazdasági, megosztás nélküli belterületként a IV-es településkategóriába sorolja­nak minket. Így a terület gazdasági jellege nem változna. Jó helyen van az Űjvilág utca. A környékén működő Szabadság Termelőszövetkezetet nem zavarja, mert a házakhoz tartozó telkek még kisajátítás után sem volnának al­kalmasak a nagyüzemi mezőgazda- sági termelésre. Olyannyira nem, hogy a téesz tulajdonában levő Új­világ utcai 63 parcella is üresen áll. Sőt, a nagygazdaságnak éppen az volna az érdeke, hogy tartós hasz­nálatra bérbe adja kistermelőknek. S még egy adalék: Gyál nagyköz­ség belterületén jelentős a szabály­talan állattartás és az a bizonyos IV. településkategória lehetővé ten­né, hogy a tenyésztők kitelepülje­nek. Nem megoldás a zárt kert Az idén immár kétszer került ta­nácsülés elé döntésre a némedisző- lősiek kérése, amelyről előzőleg a tanácstagi csoportok is tárgyaltak. A kettes számú csoportban Stani- csics Gyula, a nagyközség egykori tanácselnöke terjesztette elő az Űj­világ utcaiak most már alaposan megindokolt javaslatát. Hivatalos mondandóját megtűzdelte magán- véleményével, amellyel alaposan be­folyásolta a jelenlevőket. S úgy ala­kult, hogy kilenc tanácstag közül heten a kérés teljes elvetését ja­vasolták. Akadtak* néhányan, akik a település megszűnésének eredeti koncepciójához személyesen is kö­tődtek. Álláspontjuk lényege volt: ha majd a nagyközség „igazi” bel­területén már minden gondot meg­oldottunk, akkor majd juthat pénz oda is, addig viszont várjanak a némediszőlősiek. Nem született döntés a múlt hó­napi tanácsülésen. — A megyei tanács elvileg jóvá­hagyta Némediszőlő belterületté nyilvánítását. Azt azonban csak az elő­terjesztés után tudtuk meg, hogy kf kell kérni a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium véle­ményét Is — tájékoztatott Gazdik Istvánná tanácselnök. — Azért is elnapoltuk a döntést, mert Jarábik György tanácstag igazoltan nem tu­dott megjelenni az ülésen. — De a települést küldöttség kép­viselte. — Ők nem vállalhatták magukra a döntés felelősségét. Én egyébként a tanácsülésen meggyőződésem el­lenére támogattam a némediszőlő­siek kérését. Megértem ugyanis, hogy tovább akarnak lépni, de itt sok mindent figyelembe kell venni. Mindenekelőtt: körülbelül 300 ezer forintba kerülne a rendezési terv elkészítése, ez feltétele a belterület­té nyilvánításnak. — Az előterjesztésben csak 100 ezer forintot írtak. — Most, hogy részletesebben tá­jékozódtunk, ez az összeg jött ki. De nagyobb gondnak érzem, belte­rületté nyilvánítás után a némedi­szőlősiek egy része feltehetően meg­osztva el fogja adni a telkét, vagy egy részét, a tilalom ellenére is. így annyira megnövekedhet a lakosság, hogy ellátási zavarok keletkeznek, képtelenek leszünk megoldani a ke­letkező problémákat És közben itt a községben még mindig él néhány száz család, akinek villanya sincs. De hát a mi településünk gondjai ezen kívül is ismeretesek. — A szabálytalan „zsebszerződé­sek” megkötésére most is van lehe­tőség. A település bizonyos mérté­kű fejlődésével mindenképpen szá­molni kell. — Valóban. Éppen ezért magam is csak nagyon nehezen tudok állást foglalni. Kétségtelen viszont, hogy valamilyen módon meg kellene ol­dani az ott élők segítésére az épí­tési engedélyek kiadását és az OTP- hitelek folyósítását. Erre azonban a zártkertté nyilvánítás nem hoz­na megoldást. A belterületté nyilvánítás árny­oldala szinte kizárólag Némediszőlő lakóit érinti. Például az üres ingat­lanokon három éven belül kötelező építkezni, mégpedig a szabványok­nak megfelelően. Ellenkező esetben többletadót kell fizetni. Azoknak pedig, akiknek már más belterüle­ten is van telkük, többlet-ingatlan­nak minősül a földterületük. Ezek a hátrányok azonban aligha fogják visszariasztani az Űjvilág utcaiakat. Hiszen az előterjesztésben, vagy ha tetszik a javaslatban azt is leszö­gezte a nagyközségi tanács vezeté­se, hogy „intézményhálózat bővíté­sére az elkövetkező tervciklusban nem kerülhet sor”. Mégis a lakók 94 százaléka a belterületté nyilvá­nítást kérte. Konzervált elmaradottság — Immár két éve foglalkozunk ezzel a kéréssel — kezdte a beszél­getést Tóth Zoltán, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Az teljesen világos, hogy már sok évvel ezelőtt értelmetlen lett volna megszüntet­ni Némediszőlőt, mert bizonyította életképességét, hasznosságát. Több vizsgálatot is indítottunk ezen a te­rületen. Megállapítottuk például, hogy a vizük iható, jobb mint a gyáli víz; az elektromos hálózat bővítés nélkül elbír akár három­szor akkora terhelést, mint a jelen­legi; az utat az E5-ö$ autópálya építéséhez kapcsolódva szilárd bur­kolattal látja el a KPM, a tervei már készülnek. De menjünk tovább: a két tantermes iskola akár hetven gyereket is befogadhat, csakhogy jelenleg nyolcosztályos osztatlan ok­tatás folyik, ezért javasoljuk, hogy a felsőtagozatosokat naponta mik- robusszal hozzák be a nagyközség­be, így odakint csak négy osztály maradna. A kisbusz vásárlására a tanács megteszi a szükséges intéz­kedéseket. A kereskedelmi ellátás javításához pedig az áfésztól re­mélhetünk segítséget. — Mivel a nagyközségbe új kör­zeti orvos érkezik, így az egészség- védelem helyzete is javulhat vala­melyest. Mindezekhez hozzá kell tennem: a helyi Szabadság Terme­lőszövetkezet vezetői megígérték, hogy integrálni fogják a Némedi- szőlőn működő kisgazdaságok mun­káját. Rendezettebbé válhat a szerződések megkötése, a termények és állatok átvétele, tehát gazdasá­gilag is mozdulás következhet be. A felsorolt adottságok alkalmassá teszik a települést arra, hogy la­kossága megkétszereződjön. Így a foghíjas telkek beépíthetők, de to­vábbi gyarapodás nem kívánatos. Ezzel az állásfoglalásomat is ki- mondtam: előnyös volna, ha az Űj­világ utcát IV-es településkategó­riába, egyéb mezőgazdasági belterü­letté nyilvánítanák. Persze azzal a kikötéssel, hogy a jelenlegi telkek nem oszthatók meg, mert kisebb földterületen már nem folytathat­nak nagyállattartást, tehát meg­változna a település gazdasági mi­nősége. Séta az Űjvilág utcában. A két lá­togatás között felbukkant egy új épület alapja a képzeletbeli járdá­tól távol eső „házacska” előtt. A végső döntésre várni kell. Némedi­szőlő közben éli megszökött • min­dennapjait, legföljebb az emberek­ben lett nagyobb a feszültség. A hangulatot rontja, hogy a többsé­get megzavarták a zártkert-elkép- zeléssel, néhányan megtorpantak a lehetséges nagyobb adóról hallva, másokat megijesztett, hogy a bel­területi minősítés után a tanács el­veheti a telkük egy részét. Igen, szeretnének többet tudni várható sorsukról. Biztosan nagy érdeklő­dés mellett zajlik majd a közeljö­vőre megígért beszélgetés a néme­diszőlősiek és a nagyközség párt-, illetve állami vezető között. Ügy tűnhet: nyitott kapukat dön­gettünk e hasábokkal; az élet, a valóság ugyanis már döntött. Egy település létezni akar. Igaz, egy ko­rábbi, testületi döntés ellenére. S ez a konfliktushelyzet alapos tanul­ságokkal szolgálhat és nem csak Gyálon. •k Nem szabad elfelejteni, hogy a megye és az ország sok helyén ked­vező következményekkel járt egy- egy aprócska település visszafejlesz­tése. Részben azzal, hogy nagyüze­mi módon művelhető területeket kapott vissza a mezőgazdaság. Rész­ben azzal, hogy a megszűnt telepü­lésről kedvezőbb körülmények közé jutottak az emberek, tartalmasabb, gazdagabb lett az életük. De a visz- szafejlesztés folyamata ezeken a te­rületeken mindig azt jelentette, hogy segítették az objektív törvény- szerűségek érvényesülését: azaz tu­domásul vették a gazdasági-társa­dalmi feltételek változásából követ­kező elsorvadást. És ennek szerves részét alkották az emberi ténye­zők is. Nem szabad elfelejteni, hogy né­ha az idő múlásával a valóság hely­telennek igazolhatja vissza a dön­téseket. A tévedést tudomásul lehet venni. Gyál határában kedveztek a gazdasági feltételek Némediszőlő életben maradásához. És az embe­rek erős szálakkal kötődtek a te­lepülésükhöz. Nem egyszerűen az e-gy holdnyi, vagy még kisebb föld- darabkájukhoz, hanem egymáshoz is, az életformájuk során kialakult közösséghez. Képesek voltak tenni is ezért. Nem számolták össze az elvégzett társadalmi munkájuk ér­tékét, de az Űjvilág utcában semmi sem természetesebb, minthogy ön- magukon saját erejükkel igyekez­nek segíteni. Nem szabad adminisztratív esz­közökkel konzerválni a viszonyla­gos elmaradottságot, meggátolni, vagy megnehezíteni azt, hogy be­csületes, társadalmilag hasznos munkát végző emberek a saját ke­resetükből gyarapodjanak. Jó, ha mihamarabb semmi sem emlékez­teti majd arra ,hogy az Űjvilág ut­ca egykor zsellér-dűlő volt. Rövi­desen a „szellem napvilága” is erő­sebben ragyoghat be az ablakokon, hiszen szórakozásra, művelődésre is nagyobb csábítást jelent majd a fő­város. Az E5-ös út befejezése után gépkocsival alig több mint negyed­órára lesz Némediszőlő Budapesttől. KRISZT GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom