Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
SS* 1981. AUGUSZTUS 16., VASÁRNAP <r Epülefvázak betonból A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára svéd licenc álapján megkezdte az épületváz- szerkézetek gyártását A BVM— TIP rendszerű |P épületváz- és fal- R-- szerkezet széles R skálájú felhasználhatóságot biztosít a sablonok variálhatósága révén. Ugyajnakkor a könnyű szerelhetősége miatt is hamarosan keresetté válnak ezek az épületszerkezetek. Iskolaavató Áporkón Ha nem is az első csengőszóra Akiktől mindig többet varnak Önként vállalt teherviselés Tekintélyüket munkával szerzik ■ Ma már csak elvétve tartja magát az a korántsem I reális feltételezés, hogy párttagnak lenni valamiréle i előnyt jelent az ember magánéletében, szakmai, hiva- 1 tali előmenetelében. Még az efféle látszat is csal, ha | gondosabban megvizsgáljuk a tényeket. A szervezeti i szabályzat által előírt, s a kommunista erkölcs íratlan = szabályai szerint formálódott fegyelmet önként maguk- I ra vállalók magatartását kritikus szemmel figyelik az 1 emberek, s többet várnak tőlük, mint önmaguktól. Mert | a régi közmondás szerint: nem lehet vizet prédikálni és i bort inni. Példával, fegyelemmel A közelmúltban jó példa volt az Egyesült Izzó Váci Gyára pártszervezetének beszámoltatása arra, hogy az általános emberinél mennyivel több a kommunisták iránt támasztott követelmény, mind a munkában, mind a társadalmi életben. Az MSZMP váci városi végrehajtó bizottságán elhangzott beszámoló úgy tette mérlegre mindezt, hogy őszintén számot adott a tagság aktivitásáról, politikai végzettségéről, s amellett, hogy megállapította: az alapszervezetek munkája egyre jobban megfelel a társadalmi és gazdasági változások által támasztott követelményeknek, érvényesül a párt élcsapat jellege, irányító szerepe, azt sem hallgatta el, a szervezeten belül gondok is akadnak, melyeken úrrá kell lennie a gyári pártbizottság által irányított hét alapszervezetnek és a pártcsoportoknak. A gyár dolgozóinak többsége vidékről jár be, s ez az üzemi élet számtalan területén, a gyári rendezvényeken is érezteti a hatását. Hiszen indul a vonat, az autóbusz, s reggel is menetrend szerint, a munkaidőhöz igazodnak a járművek. Még nagyobb gond, ha késnek a járatok. Ez némileg magyarázza azt is, hogy a taggyűlések részvételi aránya 75 százalék körül mozog. A hiányzóknak bizonyítékot kell szolgáltatniuk, s szigorú kritikát kapnak, ha ez nem sikerül. A pártvezetőség nem tekinti elfogadható állapotnak a jelenlegit, s mindenképpen változtatni, javítani akar ezen az arányon. Önzetlen munkával A pártszervezetek munkatervének nagyobb részét a gazdaságpolitikai kérdésekkel való foglalkozás jelenti, s ehhez szólnak hozzá a legtöbben a taggyűléseken. Mégis úgy vélik, a jövőben többet kell foglalkozni a belső szervezeti kérdésekkel is, s változtatni azon, hogy ne tartózkodjanak a véleménynyilvánítástól a párttagok olyan kérdésekben sem, mint a káder- és személyzeti munka, a közművelődés és más, a munkával nem közvetlenül kapcsolatos témák. Igaz, a tagság részéről az a kívánság is elhangzott, hogy ideológiai kérdések is kerüljenek napirendre, ha lehet, a napi politikai aktualitásokkal összefüggésben. Az olyan fórumokon, mint amilyen a városi vb testületé, keményen fogalmazzák meg a követelmények szabta kérdéseket, s többek között azt is mérlegre teszik: milyen a párttagság politikai képzettségének színvonala, s ha gond, miért gond a munkaidő utáni taggyűlés, melyre időt kell szánnia annak, aki a közösség dolgainak igényt szabó politikai alakításából kívánja kivenni a részét. Kötelessége a tanulás, az átlagosnál nagyobb tudás, kötelessége a közéleti szereplés, a társadalmi munka. Az ilyen pártmegbízatások teljesítéséről időnként számot kell adniuk a tagoknak, s az Izzóban most 15 százalékuknak nincs konkrét feladatuk. Miért nincs? Miért a párt- bizottság titkára vállalja a munka oroszlánrészét, miért nem jobb a testületen belüli munkamegosztás? A kérdések hosszú sorára Fábián Sándor titkárnak nem annyira szavakban kellett felelnie, mint inkább bizottságának tagjaival együtt átgondolni a ho- gyon továbbot, a még jobb, színvonalasabb pártmunka jövendőbeli módszereit. Adnak a szavukra A tömegszervezeti munka elvi irányítása érdekében például körültekintően választják ki azokat a párttagokat, akiket szívesen látnak a dolgozók a különböző tisztségekben, minden fórumon van tekintélyük, az emberek adnak a szavukra. Ezt a feladatot teljes értékű pártmunkának tekintik. A módszer, a hatás társadalmi szervezetenként változó. A párt ifjúsági szervezetében, a KISZ-ben közvetlenebb, mint például a szakszervezetben, de mindenütt döntő a meggyőzés. Ennek feltételei között az egyik legfontosabb az alapszervezeti párttitkárok, s általuk valamennyi tisztségviselő rendszeres és alapos tájékoztatása, elvi, politikai felkészítése. A társadalmi jelenségek összefüggéseinek ismerete, rendszeres elemzése teszi vitaképessé a párttagokat. Az Egyesült Izzó kommunistái úgy vélik, jó úton járnak a cél érdekében, s hogy eredményeik még hatékonyabbak legyenek, ahhoz a párt városi vezető testületé is segítséget nyújt irányt mutató határozatával. A váci nagyüzem pártszervezeteiben konkrétabbá teszik a tisztségviselők közötti munkamegosztást, emelik a politikai iskolázottság szintjét, öt éven belül minden párttagnak rendelkeznie kell a szükséges politikai iskolai végzettséggel. Arra törekednek, hogy a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem elvégzése mellett, a politikai káderutánpótlás érdekében megfelelő létszámú párttagot küldhessenek bentlakásos politikai iskolára is. A pártcsoportoknak gondosabban kell figyelemmel kísérniük a pártmegbízatásokat, s azok teljesítését. Magas színvonalú szervezettség, fegyelmezett, tudatos politikai munka, önként vállalt kötelesség, egységes, példamutató cselekvés. Nem könnyű, nem kis felajdat, s ha a társadalomért, a nagyobb többség érdekeiért dolgozni megtiszteltetés is, egyáltalán nem előny. A vörös tagsági könyv nem jogosítvány a kiváltságokra, nagyobb vagy gyorsabb részesedésre a javakból. A kommunisták ezt el sem fogadnák. K. T. I. Áporkia. Földrajzi és minden más értelemben kis falu a ráckevei járásban, összesen 1170 ember él itt. Közigazgatásilag Kiskuniacházá- hoz tartozik. A kicsiny közösség hatalmas munkába kezdett. új, korszerű iskolát építenek. A munkálatokat a kis- kunlacházi nagyközségi tanács szervezi, és bátran támaszkodhat az áporkai lakosok segítségére, tenniakarására. Az építkezés megkezdéséről Kontár Lászlóval, a nagyközségi tanács elnökével beszélgettünk: Társadalmi munka — Áporkán egy új iskola felépítése elodázhatatlan feladattá vált. Az általános iskolások több mint kétszáz éve vályogtéglából készült épületben tanultak. A tantermek falai télen-nyáron átvizesednek, a padlózat szinte már használhatatlan. A födémszerkezet olyan állapotban van. amely a tanítás biztonságát kérdőjelezi meg. Tanácsunk a helyzet ismeretében elvetette a felújítás lehetőségét, és mert erre a rekonstrukcióra legkevesebb nyolcmillió forintot kellett volna fordítani, de viszont nem sóikkal nagyobb összegért új iskolát építhetünk. Természetesen számítottunk a lakosok támogatására, társadalmi munkájára is. — Mikor kezdték meg az építkezést? — A nagyözségi tanács 1981. április 10-én hozta meg határozatát. azóta példás gyorsasággal folyik az építkezés. Tanácsunk főmérnöke, Űjvári Gyula tervezte meg aiz épületet. majd építőbrigádunk megkezdte a munkát. Az áporkai lakosok sokat segítenek, Példa erre. hogy közel száz ember — és néhány erőgép — két nap alatt ásta ki az alapot. Ma már tehát, augusztus első napjaiban a második szint födémszerkezetét rakjuk fel. Harmadik szint Aporkán Feith János, az általános iskola igazgatója nagy örömmel vezetett végig bennünket a formálódó iskola falai között. — Mint látja, korszerű, a mai igényeknek megfelelő iskola készül. A pincében kapott helyet a központi fűtés kazánja, a földszinten ötvennégy négyzetméteres tornatermet és három tantermet rendezünk be. Az emeleten további egy tantermet, és négy napközis foglalkoztatóhelyiséget alakítunk ki. Ezen a szinten lesz továbbá az igazgatói és a tanári szoba. A gyerekek tágas étkezőhelyiségben ebédelhetnek, sőt & tornaterem mellett öltözők és fürdők lesznek. Itt kell elmondanom, az alapot úgy építettük, hogy még egy, tehát harmadik szintet is fel lehet húzni, ha majd szűknek bizonyul. Példás szervezettséggel és rengeteg társadalmi munkával gyorsan építkezünk. Ügy gondolom: még aa országban is kevés példa akad arra. hogy fél év alatt elkészüljön egy nyolctan termes iskola. Mi úgy látjuk, neküni* sikerül. J Tágas udvar — Mikor kívánják átadni az épületet? — Ügy tervezzük — mondta Komár László tanácselnök —. szeptember hónapban már itt tanulhatnak a kisiskolások. Addig is — tehát csak néhány hétről van szó — a régi tantermeket használjuk. Az átadást követően az öreg épületet lebontjuk, maid parkosítjuk a területet. Ezzel szép és tágas udvart alakítunk ki az új iskola előterében. P. J. Alváza a Csepel Autóból Kétszintes autóbusz A nagyszerű ötletet gyors kísérleti gyártás követi. Az Ikarus szakemberei új típusú, kétszintes, repülőtéri autóbusz építésének gondolatát vetették fel. Köztudott, hogy a ma légiközlekedésének legfontosabb alapelve az utasok minél gyorsabb, pontosabb kiszolgálása. Nos, ez igények kielégítése céljából tervezték meg azt a típust, amely a repülőtéren belül közlekedik majd, és egyszerre szállítja az utasokat és a csomagokat is. Mit „tud” egy ilyen jármű? A harminchét tonna össz-gör- ülősúlyú, négytengelyes autóbusz felső szintjén 150 utast fuvarozhat a vámvizsgáló épülettől a repülőgépig. A személyszállító teret teleszkóposán működő felüljárókkal látják el, amelyeket közvetlenül az épülethez, majd a repülőgéphez lehet csatolni. Az autóbusz alsó szintjére egy beépített szállítószalaggal helyezik el a csomagokat. A repülőgép előtt pedig — miközben az utasok átszállnak — gördülőasztalak segítségével juttatják él a csomagokat a gép poggyászterébe. További érdekesség még. hogy a járművet elöl és hátul is kormányművel látják el, így nem kell a hatalmas busszal forgolódni. Ez a szállítóeszköz mintegy tizennégy méter hosszú, több mint négy méter magas és közel három méter széles lesz. E kétszintes autóbusz kialakításálban. megvalósításában több intézmény és vállalat működik közre. A Műszála Egyetemen tervezték a teleszkópos feljárókat. az Autóipari Tudományos Kutató Intézetben pedig a mellső és hátsó hidakat gyártották le. A gépészeti terveket a Csepel Autógyárban készítették, és itt hegesztik az alvázat, illetve építik rá a főegységeket. A vállalatnál a jövő hónapban elkészül az önjáró fenékváz, amelyre az Ikarus székesfehérvári gyárában szerelik fel a karosszériát. A jó ötlet tehát a közeljövőben megvalósul. S ez már csak azért is fontos, mert ilyen jellegű céljárművel még egyetlen ország sem jelent meg a nemzetközi piacon. Valószínű, hogy jó üzletek sorozata várható. Ugyanakkor: e poggyászteres jármű alapja lehet a magyar emeletes személyszállító buszok gyártásának. Tárgyak és rokonok AZ EMBER akkor hal meg igazán, amikor elfelejtik. Erzsiké meghalt. A fia talán már nem is emlékszik rá. De az is lehet, hogy titokban gondol az anyjára. Lehet, hogy éjszaka, amikor sötét van, és a felesége sem veheti észre, nyitott szemmel fekszik az ágyában. Mert Aranka, a felesége nem szereti az emlékeket. Legalábbis ezzel indokolta, hogy anyósa halála után rögvest folyosóra rámolta a szép, cseppet sem régi bútort, kicserélt mindent, ami valaha a családnak meleg otthont adott. A ruhák is kikerültek a szekrényből, csak azt tartotta meg, amit használni tudott, a többit részben saját édesanyjának és a húgának küldte vidékre. Voltak, akik gyakran látták is ezeket a holmikat Pali anyósán. Palinak egy szava sem volt erről. Minden úgy jó, ahogy Aranka akarja, ehhez jobban ért. Aranka ahhoz is jobban értett, hogy hátat fordítsanak a meghalt asszony rokonainak. Amúgy is annyi dolguk volt, erre már nem futotta az idejükből. Az sem érdekelte az ifjú asszonyt, hogy akiknek hátat fordítottak, azok támogatták egész életétében Palit és az anyját. Nemcsak azért, mert tehették, hanem azért is, mert Pali volt a kedvenc, a családban a legfiatalabb, lláéknak amúgy sem volt gyerekük, Pali pótolta a hiányt. Meg Pisti, a báty, aki azóta messzire vetődött hazulról. Erzsiké, Pali édesanyja, mint az anyák általában, egész életét fiáért élte. A fiaiért. Az elsőért, aki korán tönkrement házasságából született, s a másodikért, akii második házasságának gyümölcse volt. Ez a házasság sem volt szerencsés, korán, túl korán meghalt a férj. Pali kétéves volt. Így maradtak Erzsiké számára ezután csak a gyerekek. Meg a testvéreinek élt, azok pedig érte. Mennyi bizonyítéka volt ennek! Az azóta kidobott szekrényekben zsúfolódó ruhák, kosztümök: ezt Mária, ezt pedig Ila adta. Ezt Pisti küldte a távolból ... Ila utolsó holmiját is odaadta volna, ha hagyják! Egy-egy ünnepen, egy-egy évfordulón még szőnyeg, televízió, hűtőszekrény is került az ajándékok közé. A SZERETETNEK bizonyságul tárgyak kellettek: ne érezze soha semminek hátrányát Erzsiké. És a tárgyak szaporodtak. Pali és Pisti úgy járt, mintha dúsgazdag édesapa állt volna a hátuk mögött. Tanulhattak, mert a nagynénik, nagybácsik vállalták. Nem volt terhes ez a gondoskodás. Csöndes volt és szerény. Erzsiké és gyerekei soha nem érezhették a szegény rokon, a megsegített rokon nyomorúságos szerepét, ök is tudták: Ila és Mária lenne boldogtalan, ha megfosztanák őket a gondoskodás örömétől. Akkor sem változott semmi, amikor a gyerekek felnőttek. Amikor Pali asz- szonyt hozott a házhoz, Arankát sajátként fogadták. Talán az volt a baj kezdete, hogy az önállóságra vágyó asszonyt is gyerekként szerették. Kényeztették. tanácsot osztogattak neki, elébe tették az ételt, megkímélték minden kényelmetlenségtől, otthoni munkától. Elég, ha az irodában dolgozik — mondta Erzsiké, és Aranka kedvenc ételét főzte. A piszkos edényt is elmosta a fiatalasszony helyett. Az'ilyesmit meg lehet szokni. Ezért történhetett, hogy amikor Erzsiké gyöngélkedett, hiába kérte: törölné le Aranka a szekrény tetejét. Aranka nemet mondott, csak úgy maradt a por. Később már az anyós főztje sem volt olyan kifogástalan, hol sósnak sikerült, hol utánafűszerezték. Csak akkor vált felhőtlenné néhány hétre az otthoni ég, amikor Aranka megkapta anyósától a szép gyűrűt, a nyakláncot. Az tetszett. Az is magától értetődő volt. hogy a mama nyugdíja is a háztartásba vándorolt, mert az igényeket a fiatalok keresete sehogy sem fedezhette. NINCS ABBAN semmi különös, hogy másképp képzeli a fiatalság és másképp az öreg szülők az együttélést. És ha ez a „másképp” sehogy sem találkozik, előbb-utóbb megfagy a levegő. Már Erzsiké is panaszkodott, soha annyit nem volt egyedül, vele már nem törődnek, és akkor is feketén látott, amikor oka sem volt rá. Azt azonban senki nem gondolta, hogy ha Erzsiké egyszer megbetegszik, tényleg magára marad. Aranka azt hitte, csak azért panaszkodik annyit az epéjére, hogy központba kerüljön. Mondta is Palinak, nem olyan nagy beteg az anyósa, csak teszi magát. Pali hallgatott. Hallgatott azon a hajnalon is, amikor tudta, hogy anyja egész éjszaka görcsökben fet rengett. Könyörgő tt: vigyázzanak rá. ne hagyják egyedül, rosszul van, fél egyedül... Nem hitték. A leromlott szervezet nem bírta ki az operációt. Erzsiké elaludt. A rámo- 1 ásnál derült ki, együtt volt a temetési költség. A rokonság hiába vár. üzen a temetés óta a fiatal párnak, azok süketek. Pali is. A nagynénik Arankát hibáztatják, ő a fő téma: elhidegítette tőlük azt a drága fiút, kiforgatta teljesen önmagából. Arankát önzőnek, rossznak tartják, aki elfelejteti Palival még az anyját is. Fel-felhánytorgatják, mit tettek valaha Pistiért. Paliért. Amit soha senki nem hallhatott azelőtt, most számolnak. A számolás, a mérlegkészítés közben eszükbe sem iut, hogy Palit is vádolhatnák. A nyámnyilát, aki olyan gyenge, hogy még az édesanyja könyörgésére sem szedte össze emberségét. Miért várják a távolabb esők, akit anyja betegsége sem indított meg, jobban bánjon a tárgyakkal vagy a rokonokkal. Ha egyszer az asszonya egy férfinak megtilthatja az anyasze- retetet, az a világ számára elveszett. ÉS EZ A PALI mit sem törődik a világgal, amikor számára egy a fontos: Aranka megbocsásson, mert neki nem lehet gyereke. Mindent megtesz, amit akar, csali maradjon mellette Amíg Aranka el nem hagyja Palit, Erzsiké az emlékekben sem támadhat fel. V. M. *
