Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

1981. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP 3 Megmentik a beteg vízmüvet A Duna alatt jön a vezeték EMLÉKEZTETŐ. Február 14-én, pontosan a mai | napig sem tisztázott okokból a váci vezetékes víz elszí- § neződött, gyógyszerszagú lett. A bejelentések nyomán a = Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vál- ! laiat, illetve az egészségügyi hatóság azonnal elvégezte | az ilyenkor szokásos vizsgálatokat. Megállapították, hogy | a város déli vízmüvével van baj. Hogy pontosan milyen | szennyeződésről volt szó, azt nem sikerült megállapíta- ! ni. Biológiailag, kémiailag, a víz nem mutatott elválto- § zást, színe, szaga azonban eltért a normálistól. Bár a 1 vizsgálati eredmények nem voltak egyértelműek, a déli ü vízmű termelését leállították. A kutatófúrások bebizonyították, hogy a Chinoin-telep környékén a talajvíz vegyszerekkel szennye­zett. (A fényképek tavasszal ké­szültek) Barcza Zsolt felvételei szintén el kell költöztetni. A szomszédos Sződliget talaj­vizei szintén nitráttal szeny- nyezettek, ezért csatornázni kell a települést. A vízmű tervezete több mű­szaki intézkedést is tartalmaz, amelyek szintén azt a célt szolgálják, hogy mihamarabb ismét hasznosítani lehessen a váci déli vízbázist. — Mikor termelhetnek is­mét a kutak? Farkas Vince: — Erre felelősséggel még senki sem tud választ adni. Először a szennyezés okát kell megismernünk, majd a koráb­biakban felsorolt, s az ezután kidolgozandó tennivalókat kell minden illetékesnek fe­lelősséggel végrehajtania. Ha emberi fogyasztásra csak hosszú idő után lesz alkalmas, akkor a déli kutak vizének hasznosítására esetleg ipari vezetéket építünk ki. ★ Vác egészséges ivóvízellátá­sát a társadalmi összefogás eredményeként, s tiszteletre méltó emberi helytállásoknak köszönhetően rövid idő alatt sikerült megoldani. Az örven­detes hír után is jogos a vára­kozás, hogy választ kapjunk: mi a magyarázata a történ­teknek, s hogyan haladnak egyik legnagyobb kincsünk, az ivóvíz, s az emberi környezet védelmét szolgáló, most elha­tározott feladatok megoldásá­ban. A városi tanács, a Duna- menti Regionális Vízmű és a többi illetékes ígéri, hogy ezekről a kérdésekről folya­matosan tájékoztatják Vác lakosságát és a Pest megyei Hírlap olvasóit. Csulák András A HÜT HÍRE FORINTJAINK ^ Megalakult a Közép-Duna-vidéki Intéző Bizott­ság, az ország második legnagyobb üdülőkörzetének összehangolt fejlesztését célzandó és segítendő; a több mint száz kilométer hosszúságú Duna-szakaszon és körzetében éppen elég a teendő. Q Az országgyűlés honvédelmi bizottsága katonai egységeknél tett látoga­tást. @ A Chinoin váci hulladéktelepén végre sor ke­rült a megsemmisítő égetésre, s ezzel, valamint a to­vábbi teendőkkel remélhetően egy hosszú ideje húzódó ügy végére tehetünk pontot. ® A hét híre az is, hogy augusztus elsején, azaz tegnap harmincöt esztendeje bocsátották ki a forintot. Száz ökröt ért egy férfi, négy és húsz ökör között in­gadozott egy asszony értéke az ókori görög városállamokban. Balgaság lenne most vitatni az akkori árfolyamot, ahogy az szintén balgaságnak bizonyul­na, ha számolgatni kezdenénk, mennyit ért az a 400 000 quad- trillió pengő, amely 1946. au­gusztus elsején egy forintnak felelt meg. Az bizonyos, a nyugat-ázsiai Lídiában jelen­tek meg először érmék a törté­nelemben fizetőeszközként; ki­sebb vagy nagyobb nemesfém­darabok voltak ezek, amelye­ket a királyok pecsétjükkel láttak el. Az is bizonyos, hogy a történelem legnagyobb inflá­cióját mi, magyarok mondhat­juk a magunkénak, a legma­gasabb címletű bankjegy 100 trillió pengő volt... Volt, volt, volt. Idén áprilisban 3.6,7 mil­liárd forintot tett ki a lakosság teljes pénzbevétele, ebből 21,5 jövedelem, 7,4 milliárd a pénz- milliérd a bér és bérjellegű beni társadalmi juttatás. Akkor, harmincöt esztende­je, augusztus végéig 356 millió forint összegű bankjegyet és 28 millió forint értékű váltó­pénzt — érmét — bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. Já­ték, nem több lenne annak fölidézése, milyenek voltak akkor a havi keresetek és mi­lyenek az — árak... Tegna­punkat mégse feledjük el, mert csak akkor tudjuk sú­lyának. megfelelően . értékelni például azt a tényt, hogy idén májusban — pedig ez nem fő- szezoni hónap — 390 ezer ma­gyar állampolgár utazott kül­földre pihenni, idegen orszá­gok tájait látni, lakóit megis­merni. Sok a pénz, kevés a pénz? Mintha mindig másoknak len­ne sok, s nekünk jutna a feke­televes, beosztogatni a keve­set. Forintjaink furcsa átvál­tozáson mennek át: termelő­ként keveselljük a porté­kánkért kapott árat, s ugyan­azt az árat vásárlóként sokall- juk. A megyében a legmaga­sabb szakmunkásórabért — az átlagok alapján — a kőolaj­feldolgozó és -finomító, majd a klinker- és mészégető szak­munkásoknak fizetik. Ennek ellenére mindkét területen hiány van jól képzett szak­munkásokból. Tehát akkor? Igaz lenne, hogy o pénz nem minden? Büszkesége lesz Gödöllőnek az Agrártudományi Egyetem fölépülöben levő tornacsarnoka, aminek költsége az előirány­zat szerint 40 millió forint. Hosszú ideig kellett arra vár­ni, hogy ennyi pénz összejöj­jön. Másutt meg az a gond, milyen gyorsan gyűlik a fo­rint; a megyében, csak a ven­déglátóhelyeken egy év alatt kétmilliárd forint vándorol át a pult egyik oldaláról a má­sikra, szeszes italok fejében! Verőcemaros 35 boltjában és vendéglátóhelyén tizenkét hó­nap alatt 182,4 millió forintot szurkoltak le a kedves vevők, a még kedvesebb vendégek. A városokat nem számítva — ott Vác áll az élen — Monor a listavezető a kiskereskedel­mi forgalomban, azaz Verőce­maros csak a középmezőny egyik tagja. Kiadni könnyű, megkeresni nehéz. Ez is egyike a forinthoz kötött köznapi bölcsességeink­nek. Sokan vannak valóban, akik kemény munkával kere­sik meg forintjaikat, de van­nak, akikhez furcsa mód köny- nyen gurul... A tényleges tel­jesítmény megfizetése szorít­hatja vissza az utóbbit, éppen azért, hogy az előbbiek dolga, sorsa könnyebb, gazdagabb lehessen, legyen. A megye szo­cialista iparában 1979-ben 6,1 százalék volt az összes terme­lési költségből a bérköltség részesedése, s a teljes vállala­ti nyereség nyolcvan százalé­kát a nehéziparba tartozó cé- ' gek — a villamosenergia-ipar- tól és a vegyipartól a gépipa­ron át az építőanyag-iparig — termelik meg. Szépek a magyar bankje­gyek, állítják nemzetközi ta­pasztalatok birtokában a szak­emberek, amiben papírjuknak éppúgy része van, mint mintá­zatuknak. Vajon még szebbé, nem a világ, hanem a ma­gunk számára, miként tehetnék ezeket a bankókat? Talán úgy, hogy a szép mun­ka legyen mindenkor a fede­zetük. Szép munka; a mara- déktalanul megtett megtehető, a teljes szívvel csinált, a jó lelkiismerettel kezünk alól ki­adott. Mészáros Ottó Őszibarack, uborka a feldolgozó vonalakon Ml kerül az üvegekbe, dobozokba? Szezon a javából — mondják jó néhányan a Duna­keszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár dolgozói közül. A 44 partnergazdaság szinte megrohamozta a gyárat, mi­vel a száraz, csapadékban szegény időjárás következté­ben szinte egyszerre érett be minden. A szállításban nem volt fennakadás, a bérelt gépkocsik folyamatosan, jól szervezetten vitték a gyárba a szamócát, a meggyet, a cseresznyét, a ribizlit és málnát. Rendkívüli álhpot A város ellátáshoz szüksé­ges mennyiség fele hiányzott Túlzás nélkül állíthatjuk, rendkívüli állapot kezdődött. Biztosítani kellett a város la­kóinak szükségleteit, az ipari üzemek termelését. Erről a kezdeti, különösen kritikus időszakról lapunkban az ille­tékesek segítségével többször is beszámoltunk. Később — bár a vízmű termelése a mai napig sem indult meg —, ke­vesebb szó esett a váci vízről. Az ok: a nyári meleg hónapok miatt egyébként is nehéznek számító időszakot sikerült kü­lönösebb baj, például lakossá­gi vizkorlátozás nélkül átvé­szelni. Az előbbiekben rendkívüli­nek nevezett állapot július 28-án befejeződött. A Duna- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat (DMRVV) igazgatóhelyettes főmérnökétől, Farkas Vincétől és Szijjártó Tibor főtechnoló­gustól mindenekelőtt arra kér­tünk választ, hogyan sikerül­hetett fele akkora kapacitással eleget tenni az igényeknek, il­letve mi módon tudták pótol­ni a hiányt? A déli vízmű lezárása után a DMRVV egyetértésben a helyi és a Pest megyei Ta­náccsal, hat fokozatú tervva­riációt dolgozott ki. Minden nehézségre felkészültek. Pél­dául arra, hogy különlegesen nagy aszály miatt a szokásos­hoz képest is megugrik a víz­felhasználás. Arra is gondolni kellett, hogy esetleg a Duna alacsony szintje az tizemben levő Büki szigeti és verőcei kutak hozamát is csökkenti. A szakemberek szerint az időjárásra végül is nem le­hetett panasz. Ez önmagában azonban kevés lett volna ah­hoz, hogy sikerüljön elejét venni a lakossági vízfogyasz­tást korlátozó intézkedések­nek. Egyfelől az érdekeltek összefogására, másfelől rend­kívüli műszaki-technikai in­tézkedésekre volt szükség: Farkas Vince: — A súlyos helyzetben je­lentősen könnyítette dolgun­kat, hogy mindenki egy em­berként állt mellénk, nem maradtunk magunkra. A vál­lalatok minimálisra csökken­tették a vízfogyasztásukat, s ily módon napi hatezer köb­méterrel jutott több a háztar­tásoknak. Nemcsak egyszerűen takarékoskodtak, hanem koc­kázatot vállalva, nemegyszer a technológiai tűréshatár leg­végéig elmenve drasztikusan korlátozták fogyasztásukat. Természetesen a vízmű Is kidolgozta a maga stratégiá­ját. Átszervezték a város és a hozzá tartozó regionális rend­szer működését.' Meggyorsí­tották a gödi vízmű építését, s május hatodikétól, ideigle­nes jelleggel, innen is napi hétezer köbméter vizet tud­tak a rendszerbe pumpálni. Most fellélegezhetünk Szijjártó Tibor: — A vállalat dolgozóitól különösen kemény erőfeszíté­seket követelt az utóbbi hat hónap. A személyi állományt többször is át kellett csopor­tosítani. Gyakorítani, szigorí­tani a vízminőség-ellenőrzést. Ebben a helyzetben bármi­lyen zavar, például csőtörés végzetessé válhatott volna, ezért megszigorítottuk az ügyeleti rendszert, az azonnal elvégzendő munkák, például az átkötések végrehajtása miatt rengeteget kellett túl­órázni, felborítani a szabad­ságolási terveket. Most, ami­kor már egy kicsit fellélegez­hettünk, köszönet jár min­den kollégának a helytállá­sért. Gyorsan intézkedtek Egy olyan hatalmas vízbázis kiesését, mint a napi húszezer köbméter termelésére képes váci déli vízmű, rendkívüli intézkedésekkel is csak ideig- óráig lehet nagyobb baj nél­kül pótolni. Példamutató gyor­sasággal született meg tehát a döntés, hogy a városnak a Fővárosi Vízművek szent­endrei kútjaiból kell vizet adni. Ilyen nagyszabású mun­ka elkészítése azonban más­kor évekig tart, s ennyi vára­kozási időt most semmikép­pen sem lehetett kockáztatni. Vác városa azonban rendkívüli segítséget kapott. Március 29- én az Országos Vízügyi Hiva­tal, a Fővárosi Vízművek, a csőfektetéssel foglalkozó Sió­foki Kőolajvezetéképítő Vál­lalat, sőt még a DMRVV szak­embereinek többsége is lehe­tetlennek tartotta, hogy képes ilyen rövid idő alatt elvégezni ezt a több mint 100 millió fo­( rint értékű beruházást, s július j 28-tól mégis már naponta tíz- j ezer köbméter vizet kap a Duna medrébe fektetett ve­zetéken a város lakossága. Farkas Vince: — Gigászi munka volt. Egy időben folyt a tervezés és a kivitelezés. Sokszor azt se tudtuk, ki kinek a munkása, mérnöke, annyira jó volt az összhang. A pálma mégis a csőfektető siófokiaké, akik nemcsak erejüket, hanem sok­szor egészségüket sem kímélve dolgoztak. Mindenekelőtt ne­kik köszönhető, hogy ilyen rö­vid idő alatt elkészült a cső­vezeték. De segítségünkre vol­tak a gyárak, ahonnan soron kívül szállították a szükséges szerkezeteket, alkatrészeket, a hivatalok, ahol ez alkalommal bürokráciamentesen, villám­gyorsan intézkedtek. A rendszer most napi tízezer köbméter vizet ad, de továb­bi műszaki fejlesztésekkel jö­vőre ennek két, két és félsze­resére is képes, tehát hosszú időre megoldja a Duna bal parti regionális vízműrend­szer ellátását. Nem pontos és nem végleges számítások szerint 155 millió forintjába került a népgazda­ságnak, hogy megoldja Vác város és környéke vízellátását. Igaz, nem kidobott pénz, hi­szen előtyb-utóbb amúgy is összekötötték volna a két víz­rendszert. De az is tény, hogy egv ennél is többet érő vízbá­zis most kihasználatlanul áll. Megvédeni a kutakat Szijjártó Tibor: — Augusztus végére feje­ződnek be azok a vizsgálatok, amelyek remélhetőleg feltár­ják a váci vízszennyezés ere­detét. Sokan nem értik, hogy miért tartanak ilyen soká a kísérletek, de mint azt önök is hírül adták, egészen külön­leges problémáról van szó, amelyre nem tudnak hama­rabb választ adni. Nincs ér­telme elébe vágni a szakértői vizsgálatoknak és ujjal muto­gatni egymásra addig, amíg nem tudjuk a baj valódi okát. Mi az illetékes hatóságokkal egyetértésben a következő ter­vet készítettük a déli vízmű vizének védelmére. Mindenekelőtt meg kell szüntetni a környék talajvizét szennyező gócokat. Ennek ér­dekében elköltöztették a kör­nyékről a városi szeméttelepet. Döntés született arról, hogy a Chinoin még az idén meg­szünteti Vácott a vegyszertá­rolást és -megsemmisítést. Erre annál is inkább szükség van, mert kutatófúrásaink egyértelműen bizonyítják, hogy a Chinoin környékén másfél kilométerre a déli víz­műtől a talajvíz vegyszerekkel szennyezett, s ez súlyosan ve-1 szélyezteti a kutakat. Ezen a területen talajcserét Is végre kell hajtani. Nem lesz kis pénz! A vízműhöz közel eső régi juhtelepen levő lovasiskolát Éjjel-nappal •A gyártó üzemekben éjjel­nappal szünet nélkül dolgoz­zák fel a beérkező gyümölcsö­ket. A közelmúltban fejező­dött be a borsókonzerv-gyár- tás, amelyből a tervezett 3 ezer 500 tonna helyett 2020 tonna borsószem került dobo­zokba, üvegekbe. Július első napjaiban még szállították a ropogós cseresznyét és a za­matos meggyet, a málnát, a piros ribizlit, s a műszaki gár­da által gondosan előkészített gépek és a technológiai be­rendezések állták a rohamot. Cseresznyéből 400, meggy­ből 600, szamócából 200, mál­nából pedig 1350 tonna ke­rült feldolgozásra. A konzer- vesek, a törzsgárdatagok mun­káját ez évben is majd 200 diák segítette. A sárgabarack feldolgozása a héten befejező­dik, melyből csaknem 1000 tonnát raknak az üvegekbe. A tésztások segítenek A diákok munkájára to­vábbra is számítanak, hiszen jelenleg az őszibarack és az uborka feldolgozásával fog­lalkoznak, ezekből a gyü­mölcsféleségekből 50—60 ton­na kerül a gyártósorokra. A várhatóan nagy mennyiségű nyersanyag beérkezésekor a feldolgozásba besegítenek a tésztaüzem dolgozói is. A gyár mintegy 500 munkását! I összefogó 39 szocialista brigád azon van, hogy gyors, pontos, s nem utolsósorban jó minő­ségű munkát adjon az idei szezonban is. A szezonális munka azt is jelenti a dunakeszieknek, hogy nincs szombat és nincs vasár­nap, a júliusi-augusztusi nagy hajrában A gyár KlSZ-alap- szervezetét dicséri, hogy a fia­talok egy emberként jelentős részt vállalnak ebben a meg­feszített tempóban. Tett re kész fiatalok A termelésben és a raktá­rozásban elért eredmények azt bizonyítják: az összehan­golt, jól szervezett munkának az idén is meglesz az ered­ménye. A KISZ-esek pluszvál­lalásait, tettrekészségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a most épülő ifjúsági klub berendezéseinek megvá­sárlásához még külön társa­dalmi munkával is hozzájá­rulnak. Sz. M. i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom