Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

vonton 1981. AUGUSZTUS 12., SZERDA • SZOBI NAPOK Megnyílt a tábor A szobi napok címmel is­mertté vált programsorozat első rendezvénye tegnap dél­előtt nyílt meg. A Duna-parti település úttörőtáborába het­ven fiú és leány érkezett. A Majer Gyula és Várda József zenetanárok vezette tá­borban tíz napot töltenek a szobi és a ceglédi zeneiskola tanulói. A rendezvénysorozat következő eseményére ma délelőtt kerül sor, amikor is a József Attila Művelődési Központban megnyílik a váci képzőművészek alkotásait be­mutató kiállítás. DEBRECENBEN Kilenc ország előadóművészei Tizedik alkalommal — szeptember 8 és 13 között — rendezi meg a Magyar Rá­dió a debreceni dzsessznapo- kat. Az OIRT-tel közös, nem­zetközileg is elismert rendez­vényen világhírű művészek vesznek részt: kilenc ország rádiója küldi el zenekarát, s tizenöt rádióállomás jelezte, hogy elkéri a programokról készülő hangszalagokat. Csaknem 14 ezer érdeklődőt várnak, akik négy helyszínen: a művelődési központ szín­ház- és tánctermében, az Arany Bika szálló Bartók ter­mében és a Sportcsarnokban követhetik a művészek játé­kát. MUZEUMLATOGATOK Holnap a barátomat is hívom Békés István egyik anekdo- táskönyvében olvastam valami­kor, hogy a fasizmus elől ame­rikai emigrációba kényszerült Molnár Ferenc egyszer iszonyú hőségben sétált a New York-i utcán. Izzadt, szenvedett, majd kifakadt: — Én még csak tudom, hogy miért jöttem ide, de az ame­rikaiak? Őszinte válasz A mondat a minap Szent­endrén jutott eszembe. Mun­kám néha ebbe a városba ve­zet és ilyenkor gyakran lecsí­pek egy félórát a napból. Be­térek valamelyik múzeumba. Tudom, nagyképűség ezt kije­lenteni, de eléggé ismerem a gyűjteményeket, így párper­ces bekukkantásom nem az egésznek, hanem általában va­lamelyik adott műnek dukál. Hangulattól függ: éppen Ko­vács Margit egy bizonyos Ma­donnája vagy Czóbel egyik csupa-piros, csupa-fehér tája érdekel. A legutóbbi ilyen tisztelgé­semkor sokáig álltam sorba a Kovács Margit-gyűjtemény ka­pujában. Hőség volt, tömeg volt, érdekelt: miért e soka­ság a hőségben? Nos, kérdezősködésem ered­ménye bizonyára nem általá­nosítható, de esetleg elgondol­koztató következtetésekre ad­hat alkalmat. Találomra kivá­lasztottam tíz várakozó, illet­ve már távozó embert. íme, két átlagválasz. Kerkács Géza asztalos, Sajó- szentpéter: — Csoporttal vagyunk itt, a MOIIMÚSéR AUGUSZTUS 13-TÖL 19-IG ABONY 13—14: Severino 15— 16: Vadember* 17— 18: Zugügyvéd zavarban* BUDAKESZI, Kertmozi 13—14: Ballagás* 16— 17: Pantaleon és a hölgyvendégek*** 18— 19: A biztosan ölő Sárkány Lady** BUDAÖRS 13—14: Vadember* 15—16: Hyppolit, a lakáj 17— 18: Edénkért a sikátorban** CEGLÉD, Szabadság 13—16: A péntek nem ünnep (du.) Fehér telefonok*** (este) 17—19: Muppet show (du.) Vadember* (este) CEGLÉD, Kamara 13—19: A vakond és a muzsika (du.) 13—16: Sógorok, sógornők** (este) 17—19: Utolsó előtti ítélet** (este) DABAS 13—14: Mindhalálig zene** 15—16: Vadállatok a fedélzeten 17—18: Psyché I—II.** DUNAHARASZTI 13—14: A királyi biztos szeretője** 15—16: Flórián kapitány I—II. 17—18: Autóversenyzők DUNAKESZI, Vörös Csillag 13—18: Kóma** 15—16: Keresztül a nagy vízválasztón (du.) DUNAKESZI, József Attila 13: Ahova lépek, ott fű nem terem* 16: A nagy balhé 17: Liliom« 19: Meghívás egy gyilkos vacsorára* ÉRD 13—14: Üdülők* 16: Ahova lépek, ott. fű nem terem* 17—18: Nyári rét* FÓT 13—14: Bátorság, fussunk!* 15—16: Az emberevő medve 17—18: Mindhalálig zene** GÖDÖLLŐ 13—16: Muppet show (du.) Édenkert a sikátorban** (este) 17—19: Ordasok között (du.) Üdülők* (este) GYAl 13—14: Sheila meghalt, és New Yorkban él* 15—16: Zugügyvéd zavarban* 17—18: Az acélváros titka LEÁNYFALU, Kertmozi 13—14: Nyári rét* 15—16: Csillagok háborúja I—II. 17—18: Sebcsségláz MONOR 14— 16: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* 15— 16: Severino (du.) 17—18: Kár a benzinért (du.) Nemzeti vadászat** (este) MONOR, Keitmoz! 14— 16: Luxusbordély Párizsban** 17—18: Good bye és ámen* 19—20: A nagy álom** NAGYKÁTA 13—16: A pogány Madonna 17—18: Ballagás* NAGYKÖRÖS, Arany János 13—19: Nevem: Senki NAGYKÖRÖS, Stúdiómozi 13—16: Különös házasság (du.) 13—14: Ismeri a Szandi ' mandit? (este) 15— 16: Rally (este) 17—19: A péntek nem ünnep (du.) Sógorok, sógornők** (este) PiLISVOROSVAR 13—14: A XX. század kalózai 15—16: Scrpico* 16: Élve vagy halva (du.) 17—18: Halló, Kecskeszakáll POMÁZ 13—14: Szenzáció! 15—16: Üdülők* 17—18: 25 millió fontos váltságdíj RÁCKEVE 13—14: Autóversenyzők 15—16: Nyári rét* 17—18: Flórián kapitány I—II. SZENTENDRE 13—19: Seriff az égből SZIGETSZENTMIKLÓS 13—14: Indul az űrhajó (du.) Flórián kapitány I—II. (este) 15—16: A vadorzó (du.) A királyi biztos szeretője** (este) 17—18: Utolsó vérbosszú (du.) Boldogtalan kalap* (este) TÁPIÓSZELE 13—14: Sivatagi show 15—16: Kalózok Jamaicában 17—18: A kofa és a költő VÁC, Kultúr 13— 19: Majmok bolygója VÁC, Madách Imre 14: Hattyúdal 15: A túlélés ára*** VECSÉS 14— 16: Üzenet az űrből 15— 16: A sziget lovasai (du.) 17—18: A vadorzó (du.) • 17— 19: A királyi biztos szeretője** VECSÉS, Kertmozi 13—14: Piedonc Egyiptomban 16— 17: Serpico* 18— 19: Detektív két tflz között • 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. ••• Csak 18 éven felülieknek. takarékszövetkezetnél szervez­ték a kirándulást. Hárdm nap, Budapesten alszunk, onnan visznek ide-oda. Hát bizony már szédül kissé a fejem. Szép ez a város, meg a képek is, biztos, ezek a szobrocskák is érdekesek, de hát már sok. Ro­hanás az egész, még ha érte­ném is ezeket a modern dol­gokat, akkor sem tudnám, hol a fejem. Nem, azelőtt soha nem hallottam ezekről a mű­vészekről, hoztak, hát jöttem. Megérte. Ezért valahány he­lyen járunk, veszek valami képet, prospektust, hogy el ne felejtsem, ha otthon mesélni kell, hol jártam. Útikönyvből Jürgen Tauber, tanár, Karl­Marx-Stadt Első mondatai Kerkács Géza szavaival cseng össze: — Csoporttal vagyunk itt, utazási iroda szervezte. Ho- rányban lakunk. Azt tudtam, hogy jövünk Szentendrére is, otthon sokat olvastam a város­ról, meg Kovács Margitról is. Igen, készültem, így is mond­hatjuk. Persze a valóság min­dig más, az én útikönyvemben még nem is szerepelt az új szárny, a Kmetty-gyűjtemény is váratlan meglepetés. Czóbel korai képei nekem jobban tet­szenek, visszafogott színeivel. Most Esztergomba indulunk, a képtárban remélem láthatjuk a híres M. S. képeit. Ismétlem, a fenti két „nyilat­kozat” — átlag. Természetesen akadt magyar mérnöknő, leg­alább ennyi művészet-, város- és helyismerettel, és volt cseh elektrotechnikus, fáradtan és kábán a sok ismeretlentől. A lényeg — legalább is számom­ra: — a tíz megkérdezett kö­zül mindössze egy volt, aki spontán, nem szervezett cso­porttal, csak éppen Szentendre nevezetességei iránt érdeklődve járja sorra a Kovács-, a Bar- csay-, a Ferenczy-gyűjteményt. Szervezetten Zimányi Gabriella, gimná­ziumi tanuló, Budapest: — Annyit hallottam erről az egész csodáról, szégyelltem magam már, hogy nem láttam, pedig itt élek a szomszédban. Reggel, bevallom, a Komjádi- ba indultam, de felültem a HÉV-re és kijöttem. Mit mond­jak? Óriási. Holnap már egye­nesen Idestartolok, de nem egyedül, hozom a barátomat is. A fenti átlagolást, tesztet, megismételtem Zebegényben, a Szőnyj Múzeumnál is. Az eredmény hasonló, némi mó­dosulást az jelenthet, hogy itt több, a környékbeli vállalati vagy SZOT-üdülőkből érkezett látogatóval találkoztam. Ám ők is szervezetten, a kéthetes 'nyaralás „kultúrprogramjá- nak” részeként érkeztek. Ahogy az egyik csoportvezető elmond­ta: azért vannak ennyien, mert — rossz aiz idő, nem lehet na­pozni. Azt már szomorúbban tapasztaltam — elejtett mori- datokból —, hogy ez a kény- szerűség szülte látogatás bár tehette volna, nem adott igazi élményt. — Micsoda kégli, mi? Elfo- erdnád? Láttad, milyen ócs­ka rádiója van? No de akkora kert, csak úgy, sétára? Miért nem parcellázta? Vagyont ke­resett volna... A kégliben a képeket, a kertben a kép fehér kis pad­ját nem sokan vették észre. Okosan Ismétlem, a világért sem akarok messzemenő következ­tetésekre jutni. Ám ha már üdülő-, turistacsoportokat, na­gyon helyesen, meg kívánunk ismertetni művészeti érté­keinkkel: tegyük ezt okosan. Kis előkészítő beszélgetéssel, utólagos elemzéssel, a sokból csak keveset, kedvcsinálót ada­golva. Ez a helyi tárlatvezető­nek csakúgy a feladata, mint a kirándulás szervezőjének, az üdülő kultúrosának, a kül­földi csoport magyar kisérőjé- nek. Ami pedig a „spontán beug­rókat”, az egyedi látogatókat, a felkészülten, vagy „csak” érdeklődésből vezérelteket ille­ti: nekem ők a legszimpatiku- sabbak. Hogy számuk kevés? Nos, nézőpont dolga. Lehetne több is — örülnénk.' De még kevesebben már aligha lehet­nének .., A. Gy. VÁSÁR IS VOLT A IIIDON Színészek az öregvárban A totai öregvár udvarán lé­vő romok közötti alkalmi ját­szóhelyeken rendezett bemu­tatókkal zárult a vándor­színházak második orszá­gos találkozója. A történelmi vár kitűnő háttérdíszletet nyújtott a produkciókhoz. Ko­ra reggeltől késő délutánig egymás után léptek színre korhű jelmezekben és látvá­nyos vidám játékokkal a hi­vatásos és amatőr színészek­ből alakult csoportok: a Sze­gedi Kisopera, a Kecskeméti Tanyaszínház, a Bács-Kiskun megyei és a Komárom megyei vándorszínházak. A népművészeti vásár sát­rait az öreg vár hídján verték fel. Itt az ország különböző vidékeiről érkezett fazekasok, bőrösök, kékfestők, mézeska- lácsosok és kovácsok kínálfák portékájukat a több ezer ér­deklődőnek. ZENEI PANORAMA Kerti kamaramuzsika Az elmúlt évek nyarai nem nagyon kényeztették el jó idő­vel a szabadtéri hangverse­nyek rendezőit, s így termé­szetes, hogy most szombaton is izgatottan figyeltük a fel­hők gyülekezését. Szerencsé­re a zápor elkerülte a vácrá- tóti botanikus kertet, a Ma­gyar Kamarazenekar hang­versenyét. A kamarazene-kedvelők már tööo mint két évtizedé él­veznénk a nem túl nagy lét­számú — vonosokDől es egy csembalóból álló — együttes muzsikálását. Repertoárjukon egyaránt szerepei a korábbi és a nuszacúk szazaai szerzőit kamarazenéje, s ennek az es­tének műsorát is úgy állítot­ták össze, hogy a művek a XVII. századtól napjainkig íveltek. A Magyar Kamarazenekar hangversenymestere Tátrai Vilmos, aki sokrétű tevékeny­sége mellett — az AHZ egyik alapító tagja és hangver­senymestere volt, a nevét viselő vonósnégyes vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára — 1957-ben azért kezdeményezte az együt­tes megalakítását, hogy az ellássa műsorral az egyre na­gyobb kamarazenei igények­kel jelentkező közönséget, s hogy a magyar vonóskuitúra legjobb hagyományait fej­leszthessék tovább. Méltó bemutatkozás A műsor Vivaldi: d-moll oboaversenyével kezdődött, le­hetőséget adva mind a zene­kar, mind a szólista, Dienes Gábor méltó bemutatkozásá­ra (bizonyára ezért tértek el a kiadott műsortól, ahol az A-dúr concerto grosso szere­pelt). Antonio Vivaldi (1678— 1741) nevéhez nagy érdem­ként fűződik a versenymű formájának kialakítása — a gyors-lassú-gyors tételek vál­takozása. Ezt a formát, eze­ket az arányokat követi a nagy olasz mester után va­lamennyi zeneszerző, aki ver­senymű vagy concerto gros­so komponálásával foglalko­zik. A d-modl oboaverseny lassú tételében erőteljesen érezhetjük a szerző egyéni, lírai mondanivalóját, Vivaldi személyes hangvételét, amely megkülönbözteti őt számos kortársától. Georg Friedrich Händel (1685—1759) tizenkét concerto grossója (Op. 6.) egy hónap alatt készült 1739-ben, s a következő évben jelent meg nyomtatásban Londonban. E művek közül Vácrátóton, a D-dúr, No. 5. számú, talán egyik legismertebbje (I. Al­legro; II. Presto; III. Largo; IV. Allegro; V. Menuet téte­lekből álló) concerto grosso hangzott el. Az együttes lét­számából, a szabadtér han.g- zásviszonyaiból adódóan, de elsősorban az interpretálok szándéka alapján, a mű pon­tozott ritmikájú, lassú beve­ESTI MAGAZIN. Király Edit szerkesztette, Vas István Zoltán vezette a hétfői Esti Magazint, mely a szokásosnál is izgalmasabbra, színvonala­sabbra sikerült. Igaz, a vélet­len is közreiátszőtt ebben: a hét elején érdekes események kezdődtek hazánkban. Mind­járt a világpolitika hírei után melyek már korántsem kel­tenek nyugalmat a hallgatók­ban — a világhíres egyete­mek magyar lektorátusain dol­gozó nyelvészek, irodalmárok részvételével kezdődött hun­garológiai kongresszusról su­gároztak jól szerkesztett in­terjút. A Nemzetközi Hunga­rológiai Szövetség svéd főtit­kára beszélt Szathmáry Iloná­nak a kongresszus céljáról. Jó volt hallani a főtitkár tapasztalatait, miszerint szer­te a világban egyre több ma­gyar származású, de már ide­genben született fiatal vállal­kozik rá, hogy az egyetemek magyar lektorátusainak segít­ségével sajátítsa el szülei nyelvének irodalmi formáját. KELLÉR DEZSŐ SZÍNHA­ZA. A Színházi Magazin kü­lönkiadásaként Kellér Dezső — kinél avatottabb színházi RÁDIÓFIGYELŐ szakember — konferanszié, szerző, átdolgozó, ha kell, egy­szerre — kevés akad széles e hazában, kapott egy órát, hogy a kulisszák világában eltöltött fél évszázadnál is több idő alatt őt ért benyomásokról, emlékekről, tapasztalatairól beszéljen. S tette ezt ő any- nyi bölcs humorral, hogy kénytelen volt mindenki ott­ragadni a készülék előtt. Mert miről is beszélt? Ar­ról, hogy mi teszi a sikert — s erről éppen ő igazán hiva­tott beszélni, Hiszen 1936-tól, amikor a kabaréban konferál­ni kezdett, a háború okozta és egy önmagára kirótt szünetet leszámítva évtizedek óta arat­ja szerzőként és szereplőként a tapsot. Ki tudhatna hát töb­bet a taps és 'S néző termé­szetrajzáról rálánál? Miért tudott Honthy Hanna úgy belépni a színpadra, hogy szinte megjelenésével késztette a nézőteret tapsra, s miért nem tudott az egykori híres kabarésztár, Herendi Manci, aki kitűnő színésznő, szép­hangú énekesnő és híres fütty- művész volt, lemenni úgy a színpadról, hogy az őt egyéb­ként nagyon szerető közönség­től kivívjon magának egy tap­sot. S közben kitűnő egykori felvételekről megszólaltak a művészek is, akikre emléke­zett, kellemes részletek fűsze­rezték a műsort már legendá­san híres kabarétréfákból — sajátjaiból és másokéból —, megszólaltak a már csak az örök vadászmezők színpadán színrelépő nagy komikusok. Azt eddig is tudtuk, hogy Kellér Dezső kitűnő író, nagy­szerű konferanszié, no de hoev emellett színháztörténész, és aki saját szerkesztésű, külön bejáratú színházi lexikonjának címszavait A-tól Z-ig a fejé­ben hordja, az — sokunk szá­mára — ebből az órából de­rült ki. Azt a kívánságot kelt­ve, bárcsak többször is hall­hatnánk emlékeinek bő tárhá­zából, írókról, színészekről, da­rabokról — titkokról... B. H. zetése és a záró, méltóságtel­jes menüett érvényesült. A Presto és az Allegro táncos hangvétele kissé halványabb­nak, a Largo — figyelembe Véve a kánikulában amúgy is lanyhuló figyelmet — szá­momra túlhangsúlyozottan lassúnak tűnt. Horváth Anikó csembalójátéka, a két hege­dű és a gordonka szólisztikus szerepében bemutatkozó mű­vészek muzsikálása árnyaltan követte Händel mondanivaló­ját. Emlékezetes percek Az olasz barokk zenei stí­lus egy irt iegnép&zeruob, Jeg- tarmeitenyeoo, iegsokoicialuoo zeneszerzője Domenico Cima- rosa (1:09—1801). Arthur Benjamin angol zeneszerző Cimaiosa zongoraszonátái doí állította össze a C-dúr oboa­verseny zenei anyaigát, elő­térbe állítva a muzsika ma­gával ragadó szépségét, el te­kintve a korra jellemző ver- senyműíonma merev tartá­sától. így ez a mű iníkább a szvitmuzsika formavilágához közelít, rnagasíökú zeneisége, dallamainak szépsége az élő- adóiművészek kedveit darab­jává tette. Dienes Gábor, fiatal oboaművészünk a négy­tételes mű (I. lntroduzione. Larghetto; 11. Allegro; 111. Siciliana; IV. Allegro giusto) valamennyi szépségét elénk varázsolta. Különösen a Siciliana magasfokú inter­pretálása okozott emlékezetes perceket — még a botanikus kert madarait is eibűvölve. A szünet alatt megmozgat­hattuk a kényelmetlen ülé­sektől fáradt tagjainkat, gyö­nyörködve a lassan esti ho­mályba vesző fákban, virá­gokban, szökőkútban. Itt kell megjegyeznem; amilyen, örvendetes, hogy a nyomtatott meghívón a rendezők figyel­me még arra is kiterjed, hogy feltüntesse a különjáratú autó­buszokat — amelyek Vácra és Gödöllőre viszik hangver­seny után a jelentkezőket —, egy lényeges dologról mintha elfeledkeztek volna. Ebben a környezetben, ilyen magas mércével összeállított műso­rok, igényesen megválasztott előadók, s elsősorban az ezért idevonzott hazai és kül­földi érdeklődők kedvéért ki­cseréljék a székeket. Nem hi­szem, hogy olyan nagy beru­házás lenne az Országos Fil­harmónia és a Vácrátóti Hang- versenyrendező Bizottság szá­mára összecsukható, az idő­járás viszontagságait is álló, modem, kényelmes ülőalkal­matosságok vásárlása. Felszabadult öröm A Magyar Kamarazenekár a műsor második felében vál­lalta, vállalni merte az előző művek egészen más zeneisége ellenére Bartók: Divertimento című művének előadását A választás őket igazolta, hisz’ egy ilyen remekművet, iga­zán méltó előadásiban bármi­kor bármennyiszer szívesen meghallgat a kamarazenét kedvelők tábora. Amikor azt mondtam, hogy az előző művek egészen más zeneisége, akkor ezt a bartóki érzelemvilág mélységére, sú­lyosabb mondanivalójára ér­tettem, mert hisz’ a Diverti­mento „szórakoztató” zenéje elsősorban ebben különbözik azoktól. A darabot Paul Sacher a baseli kamarazene- kar számára rendelte 1939- ben, s az ő vezényletével mu­tatták be 1940-ben. Az I. Allegro non troppo tétel te­matikája olykor gyengéd és játékos, máskor tömör, for­mája a klasszikus' szonátáét körvonalazza. A II. Molto ada­gio: a magány, a természet, az éjszaka zenéje. Bartók ér­zelemvilágának látomásszerű, megrendítő hangja, míg a zá­ró Allegro assai tétel muzsi­kája maga a felszabadult öröm. A Magyar Kamarazenekar nagyszerű interpretálását a közönség vastapssal köszönte. A ráadásként kapott Weiner: I. Divertimento 11. tétele: a Rókatánc kitűnő befejezésnek bizonyult. Pintér Emőke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom