Pest Megyi Hírlap, 1981. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

1981. AUGUSZTUS 12., SZERDA v/&?<w Hallő Pomáz, Budakalász! A Posta Központi Kábelüzemének dolgozói korszerűsítik a telefonvonalakat. A régi kábelek meghagyásával új vezeté­keket is fektetnek le, amelyek segítségével Fomáz—Budakalász és a környék távbeszélő-viszonyait javítják. Veress Jenő felvétele Diétázóknak Nagyobb választék A VI. ötéves terv idősza­kában az élelmiszeripar új diétás készítményekkel bőví­ti a választékot: a program első lépéseként só- és ener­giaszegény készételeket kísér­leteztek ki. Gyártásuk az idén megkezdődik. A húsgombócot káposzta- főzelékkel elsősorban cukor­betegeknek gyártják, ebben kevesebb a liszt, több a ká­poszta és a tejföl. A leesés marhahús, a húsgombóc tej­fölös kapormártásban és a marharagu vadasan egytől egyig sószegény ételek, eze­ket főként vesebetegeknek szánják. E készítmények ízé­ben érződik ugyan a só hiá­nya — bár más közömbös fű­szerek ezt némileg ellensú­lyozzák —, ám mégis várha­tóan szívesen fogadják majd a diétázók, hiszen eddig az ilyen ételek hiányoztak a konzervek választékából. Ha kell, saját erőből Fedelet mindenki feje fölé Az otthonteremtés lehetőségei Tápiószenfmártonban Biztos, hogy az ország sok­sok állampolgára, nem egy község, város vezetője sóhaj­tana irigykedve, avagy csó­válná a fejét tamáskodva, ilyen kijelentés hallatán; — a lakáskérdés tulajdonképpen nem akkora gond nálunk! — Pedig ez a mondat tényleg elhangzott, nem kis meglepe­tésemre. A lakáshelyzet ugyanis, ez a manapság örök­zöld téma, mint a tápiószent- mártoni községi tanács vb-tit- kárával, Marton Zsuzsával folytatott beszélgetés során kiderült, nálunk nem is iga­zán és nem is úgy téma, ahogy már megszoktuk. Amikor a község főutcáján befelé haladtam, az út mind­két oldalán kész vagy félig kész új családi házakat lát­tam. Amint később Marton Zsuzsa elmondta, igen nagy az építkezési kedv a község­ben, az első negyedévben tíz építési engedélyt adtak ki. Kétféle megoldás — Ezek a házak, gondolom, mind teljesen magánerőből születnek. De a fiatal háza­sok vagy többgyermekes csa­ládok, akik nem rendelkez­nek ekkora tőkével, milyen segítségre számíthatnak? — Kétféle megoldást tudunk javasolni. Van a tanácsi ér- téícesítésű lakás. Ez annyi­ban kedvezményes, hogy az adásvételi eljárás illetékmen­tes és az OTP hosszúlejáratú kölcsönt (gyakorlatilag a tel­jes vételárat) ad a vásárló­nak. A másik a lakótelkek tartós használatba adása. — Van a községnek még szabad területe erre a célra? — Igen, körülbelül 40—50 családi ház építésére alkalmas földterületünk van. Ezeket már felparcelláztuk és köz- művesítettük. Egy-egy telek nagysága 150—200 négyszögöl körüli, 8—10 ezer forintba ke­rül, de különböző kedvezmé­nyeket, például részletfizetést, itt is tudunk adni, ha szük­séges. — És ha valaki semmilyen tőkével nem rendelkezik, an­nak van-e tanácsi lakásra ki­látása? — Nincs. Az elmúlt terv­időszakban 'sikerült egy két­szintes, négylakásos házat épí­tenünk, ezeket szolgálati la­kásként ké't pedagógus, egy orvos és egy tanácsi dolgozó kapta. A következő öt évben lakásépítésre nem kaptunk pénzt, nem lesz egyetlen ta­nácsi lakásunk sem. Évek óta azonban igénylő sincs tanácsi lakásra. Kevés igénylő — Tehát nem áll a kérel­mezők ostromló serege a tanács kapujában? — Nem. De, mondom to­vább! Tavaly tíz fiatal házas­pár vásárolt tanácsi értéke- sítésű lakást, jelenleg szin­tén vannak jelentkezők, taná­csi értékesítésű lakásra, és csupán egyetlen család jelen­tette be igényét a lakótelek vásárlására És ez bizony gondot is okoz nekünk. Ott állnak a felparcellázott terü­leteink és jóformán semmi ér­deklődés az emberek részé­ről. — De éppen ön mondta, hogy nagy az építkezési kedv, egymás után húzzák fel a házakat. Akkkor hol, milyen telken? Mi az oka, hogy ezt a nagyon olcsó lehetőséget nem ragadják meg? — Elsősorban a szemlélet­beli megrögződések. Mi eze­ket a telkeket csak tartós használatra adjuk (igaz ötven évre), tehát jogilag nem ke­rül tulajdonba. Viszont az A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat (Budapest V., Steindl Imre u. 7.) versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 102. sz. Szőlő italbolt, Vác, Bacsó Béla u. 35. 105. sz. Zöldhordó italbolt, Vác, Mártírok útja 73. 115. sz. Mozi italbolt, Sződliget, vasútállomás. 330. sz. Lugas vendéglő, Sződliget, Kemény J. u. 30. 120. sz. Gólya falatozó, Göd-alsó, Felszabadulás u. 25. 172. sz. Kincsem italbolt, Göd-alsó, Pfälzer J. u. 1. 125. sz. Akác italbolt, Dunakeszi, Vasút u. 8. 141. sz. Vasút italbolt, Nagymaros, Bajcsy^Zsilinszky u. 101. - 303. sz. Mátyás király vendéglő, Nagymaros, Magyar u. 24. 137. sz. Szurdik italbolt, Verőcemaros, Zsombori u. 10. Az üzletekre vonatkozó tájékoztató adatokat augusztus 23-tól a vállalat váci igazgatósága ad: Vác, Széchenyi u. 19. A pályázatokat szeptember 7-ig, írásban lehet benyújtani a vállalat munkaügyi és üzemgazdasági osztályán, keddi és csütörtöki napokon 10 és 13 óra között. Cím: Budapest VII., Kertész u. 37. A versenytárgyalást szeptember 17-én 14 órakor tartjuk Vácott, a Hattyú sörözőben: Bartók Béla u. 2. emberek sajátot, magántulaj­dont akarnak. Ezért inkább áldoznak, nem is keveset. In­kább magántulajdonosoktól vásárolják meg a telket, szép kis összegért. — Van még ilyen is a köz­ségben? — Hogyne lenne! T ermészetes szokás A beszélgetésből mintha az derülne ki, hogy a lakáskér­dés Tápiószentmártonban nem is olyan égető probléma. — Tulajdonképpen valóban nem akkora gond. — Olyan gazdagok itt ta­lán az emberek? — Nem. Más a magyarázat. Először is ennek a községnek nincs olyan vonzásköre, ami ideszívná az embereket, a fiatalokat. Pár éV alatt több mint kétszázzal csökkent a lakosság lélekszáma. Másrészt valahogy itt még mélyen be- léivódott az emberekbe az, hogy ha családot alapít, ak­kor neki magának, önerőből kell megteremtenie a fedelet a feje fölé. Természetes szo­kás az is, hogy nagyszülők házasulandó unokáiknak aján­dékozzák régi telküket, házu­kat, aminek helyére aztán a fiatalok szép lassan, ahogy helyzetük engedi, felépítik az újat. Vagy éppen szülők, gye­rekek együtt fognak a mun­kához, itt is legtöbbször a régi ház helyére vagy azt megtoldva, felújítva készül el az új, modern lakás. — Az igazság kedvéért hozzá kell tennem azt is: biztos, hogy több család szá­mára az lenne az ideális meg­oldás, ha tudnánk lakást ad­ni. A tanács szűkreszabott le­hetőségei miatt azonban kény­telnek állampolgáraink saját erejüket is jócskán igénybe venni az otthonteremtésben. És ezt meg is teszik. S. Horváth Klára Termővé teszik a talajt Az ősgyep helyén rét, legelő Megszüntetik a kertészetet Kocséron Kőcserről, mint sok más városközeli faluból, eljárnak dolgozni az emberek. Az üze­mek és gyárak levegőiét, szív­iák ottani közösséghez tarto­zónak valliák magukat joggal. A község mégis mezőgazda- sági település maradt, és fej­lődésére is ez az irány jel­lemző. Az eredmények bizo- nvítiák. hosv néha rögös, de helyes úton járnak. Valós alap Két esztendeje volt az év elején, hogy Kőcser két közös gazdaságából eav lett: a Pe­tőfi Termelőszövetkezet. A már kialakult üzemi szerve­zeti felépítés megmaradt, az ágazati rendszert is megtar­tották. Ám azok növekedése miatt öt főágazati rendszert hoztak létre. Ezeken belül is speciális ágazatokat alakítot­tak ki, melyek az elnök irá­nyítása alá tartoznak, az ügy­vitel pedig a főkönyvelőhöz. Főágazataik, ágazataik ön­állóan dolgoznak, az éves ár­bevételi és pénzügyi terv sze­rint. Azt, hogy miként való­sul meg mindaz, amit tervez­tek, negyedévenként értéke­lik. Az üzemgazdasági csoport a költségelemzést is elvégzi, így szinte forintra-fillérre tudhatják, hányadán állnak. Legutóbb, amikor az MSZMP járási végrehajtó bizottsága meghallgatta a kocséri Petőfi Termelőszövetkezet munkájá­ról és eredményeiről szóló je­lentést, valóban értékes, jó összkép alakult ki. A lelkiis­meretes munka és a fegyelem, a nyíltság és a közös akarat egybefonódása érezhető. A bizonylati fegyelem — mint elmondták — állandóan erő­södik, a negyedéves értékelés jó támpont a terv megvalósu­lásának méréséhez. Az infor­mációk a soron következő in­tézkedésekhez adnak valós alapot. Tapasztalatcserékkel, továbbképzéssel segítik a munkát. Arra törekednek, hogy a munkafegyelem erő­södését ne csak a prémium határozza meg, hanem az akaraton alapuló emberi ma­gatartás. Jövedelmező a szőlő A Petőfi Tsz-ben egyik fon­tos főágazat a növénytermesz­tés. Komplex meliorációt 1973 óta hajtanak végre. Eddig ez 1600 hektáron valósult meg, vagyis egy üzemágazat terüle­tén befejeződött. Jelenlegi fej­lesztési alapjuk és az állami támogatás, amit e célra kap­nak, évente további 3—400 hektár melorációját teszi le­hetővé. Az így megváltozó te­rületeken 100—200 hektáros táblákat alakíthatnak ki a nagyüzemi műveléshez. Meg­épülnek a 8 méter széles, sta­bilizált földutak a gépeknek, és elkészülnek a belvízelveze­tő csatornák. Valóban ettől fordul igazán termőre a ko­cséri határ, a hatalmas ho­mokmező. Abraktakarékos tyúkanyók A dolgozók lelkiismeretes munkájával A közös gazdaságban már megszokottá vált, hogy a Rá­kosmezeje Tsz állattenyésztési főágazata mind az elmúlt idő­szakhoz, mind a tervfelada­tokhoz képest javuló ered­ményt produkál. Ezt támaszt­ják alá az eddig eltelt bő félév üzemgazdasági adatai is. Ügy tervezik, hogy az idén összesen egymillió 862 ezer liter tejet fejnek ki. Ezzel szemben a tehenészet dolgo­zói csak június végéig már egymillió 75 ezer litert ad­tak át a szállítóknak. Ezt úgy érték el, hogy az országosan elfogadott 35 dekagrammos átlaggal szemben, mindössze 33,2 dekagrammot etettek fel a tehenekkel egy liter tej elő­állításához. A szarvasmarhahízlaló- telepen is hasonló sikerekkel büszkélkedhetnek. A fajlagos súlygyarapodás egyedenként és naponként a tervezett 950 gramm helyett 958 gramm. Az egy kilogramm súlygya­rapodáshoz a tervezett 5 ki­logrammal szemben, mind­össze 4,1 kilogramm abrakot használnak fel. Kitűnőek a baromfi tojóte­lep eredményei is. A terv készítésénél már figyelembe vették a IV. számú töjóház várható termelését is. Az év végéig összesen 12 millió 370 ezer tojást akarnak össze­gyűjteni a tyúkok alól. Az el­ső félévben ennek már csak­nem a fele ládákba is került. A gondozók pontos és lelki- ismeretes munkája révén, a tojó tyúkok is takarékos ab­rakfogyasztókká váltak Egyet­len tojás előállításához a ter­vezett 19 dekagramm helyett csak 17,2 dekagrammot hasz­náltak fel. Az ősgyep helyére rét, le­gelőtelepítést tervezik. Ez meg is valósult 280 hektáron és kéznél vannak már a három­szor ekkora területre szóló tervek. Ezer hektárra a terv most készül. A telepített gyep jó. A betakarításhoz a megle­vőknél jobb gépek kellenének. Növénytermesztésük leegy­szerűsített vetésszerkeaetű. A kalászosok és a kukorica mel­lett ettől a nyártól 50 hektá­ron cukorrépával is foglalkoz­nak. A cukorgyári mellékter­mékre a jószágtartáshoz van szükségük. A növénytermesz­téshez megvannak a gépso­rok, kétkezi munka csak a kazlazáshoz kell. Gépszerelő­ket taníttatnak, neveltek ma­guknak, hogy a kisebb hibá­kat akár a helyszínen kijavít­hassák. Gépszemlét tavasszal és nyáron tartanak. Kertészeti ágazatuk, mivel nem éri el, amit várnának tőle, év végén megszűnik. Akik ott dolgoz­nak, a szőlészeti és az ipari ágazatban kapnak majd fel­adatokat. A tsz szőlészete jövedelme­ző, éppen ezért ennek fejlesz­tését tűzték ki célul a VI. öt­éves terv éveire. I Az állattenyésztésben szarvasmarhával, sertéssel, juhokkal, baromfival foglal­koznak. Kialakult a kettős hasznosítású szarvasmarha­állomány, amely törzstenyé­szet. Tizenöt éves génbank- terv alapján dolgoznak, cél a fajtafenntartás és a genetikai érték növelése. Az egyhasznú, tejtermelő tehenészetükben most a fajtaátalakító keresz­tezés a fő feladat. Az ötéves tervben kötetlen tartású, fejő­házas tehenészetet alakítanak ki. A húshasznúnál is törzs­tenyészet kialakítása a cél. Juhászatuk törzstenyészet. A merinó fajta névelődik, emellett a következő években az aszkániai és ausztráliai törzstenyészet is kialakul. Most három telepük van, ne­gyedik is lesz, ezeket össze­vonják, a munkák szervezése így leegyszerűsödik, kevesebb élőmunkára lesz szükség. A baromfitelepet tavaly újítot­ták fel, hernádi technológiá­val készültek az ólak, meg­alapozták a húscsibe nevelé­sét. Évente 3—400 ezret érté­kesítenek. Kisebb költséggel Van a Petőfi Tsz-nek ipari, parképítő, építőipari és ház­táji ágazata is. A háztáji fej­lesztése kiemelt feladat. Épí­tőipari munkásaik most a já­rás más településein dolgoz­nak, de ősszel, ha ezekkel el­készülnek, a saját területüket tekintik elsőnek. Az utaztatás megszűnik, szervezettebb, ész­szerűbb, tervszerűbb lesz a foglalkoztatás. A parképítő ágazatnál a szintentartás a cél, szeretnék a munkafegyel­met erősíteni. A kocséri Petőfi Tsz egészét átfogja, elevenen a szocialista brigádmozgalom. Erre az évre 11 kollektíva készített válla­lást, munkájukat a verseny- bizottság értékeli. A tsz gaz­dálkodásának menetét figye­lemmel kíséri és évente szük­ség szerint beszámolót is kér erről a pártszervezet vezető­sége. Eredményeiket a jövő­ben az önköltség és a rezsi csökkentésével akarják a töb­bi közt tovább erősíteni, javí­tani. E. K. Noteszlapok hét közben TŰZ. Pár hónapja e hasábokon morgolódtam. A 70-es út menti, kis diósdi élelmiszerbolt néhány apró mizé­riájára hívtam fel a figyelmet Kaptam is miatta hi- deget-meleget. A telefonálóknak, levélíróknak azt vá­laszoltam: hjvatásunkból adódó kötelességünk szóvá tenni, ha valami gondot tapasztalunk. Mint ahogy kötelességünk beszámolni, ha valami szép is történik. Ismét csak a kis diósdi üzletről van szó. Habár az ügy kezdete aligha mondható szépnek: az apiró bolt leégett. Földig, porig, tel lesen. Ami azonban ezután történt, az önmagában is, szim­bólumként is több, mint szép. Alig két nappal a tűz után már hevenyészett asztalo­kon, összeeszkábált tetőféle alatt friss, szép barackot, hatalmas dinnyéket árultak a tűztél sújtott boltosok. Egy hét, és már látszódnak, immár sóskúti kőből, a leendő üzlet falai. Közben továbbra is mérik a gyü­mölcsöt, udvariasan, fáradhatatlanul. Filozofálgathatnánk, írhatnánk érzelmeseket, a po­raiból feltámadt főnixet emlegethetnénk. Inkább ne. Regisztráljuk csak elégedetten: az élet megy tovább. Így van rendjén. VOKS. Ha már mindenki hallatta szavát, leteszem én is a voksot. Ilyen jiatalmas horderejű ügyben tovább nem hallgathatok. Kimondom bátran, keményen, pár­tosan, nem törődve a következményekkel, haragok vil­lámait zúdítva fejemre, kimondom hát: nekem tetszik a szentendrei új — hm... nyilvános illemhely. E körül ugyanis országos vihar dúlt. Még a rádió is hallatta hangját: sokakkal egyetemben túl „proccos- nak”, túl elegánsnak vélte azt a bizonyos épületet. No, szerény véleményem — amit ugyancsak sokan osztanak velem —, lehet, hogy elegáns, hogy csicsás, de tiszta, higiénikus, esztétikus, és — bármily furcsa ki­mondani ez esetben — illik a városképbe. Na és még valami: ha az országban mindenütt ilyen W. C.-k fogadnák a vándort, ilyen tiszták, ilyen higié­nikusak, ilyen esztétikusak — úgy nem lenne ekkora ügy a szentendreiből. AZ KI? Sok a halottunk. Mindannyiunké. Bilicsi, Rajz, Pethes. A színház művészei mentek el, azé a mú­zsáé, amely — mondják — csak perces sikert ád. Azét a percét, esetleg óráét, melyben a múzsa szolgája éppen a színpadon van. Hiába hang- és filmszalag. Dimenzió, dimenziók vesz­nek el. A téré, a színpad mélyéinek, a színész testének teréé. És elvesz az állandó jelenlét tudata. Ma még nekrológok vázolják, emlékműsorok idézik alakjukat. De már rámkérdez, rámkérdezhet csodálkozó szemmel egy — mondjuk — ceglédi gimnazista: — Pethes? Ki is az a Pethes? Az új generáció már csak elbeszéléseinkből ismerheti mindazokat, kik nekünk kedvenceink voltak, nem is olyan rég... Andai György

Next

/
Oldalképek
Tartalom