Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

1981. JÜLIUS 8., SZERDA SS» srsimav Almos szemű piac Hajnalban a Bosnyák téren Bejutni — és bentmaradni Aki buszt akar eladni Amerikának Hajnali három óra a Bos- nyák téri piacon. Még jó ideig várat magára a virrada/t. A Pest megyei Zöldért sárga táblás felirata környékén se­hol egy teremtett lélek. A szomszédban több szeren­csével járok. A csepeli Duna Jíem éppen kényelmes így tölteni az éjszakát Tsz 9. sz. raktárából már indul a szállítmány a mun­káskerület ABC-áruházába. Éjszakai pótlék nélkül Ipi László rakodómunkás meglehetősen álmosnak lát­szik. — Mikor kelt? — Tegnap három órakor. — Meddig tart a műszak? — Reggel hatig. De ha nincs szerencsém, nyolcig, ki­lencig is — válaszol a fá­radt ember. — Mennyit keres? — ötezerhármat. De inkább azt írja meg, miért nem ka­punk mi éjszakai pótlékotV Ügy tudjuk, járna. Káposzta, meggy, fejeská- poszta, körte — összegzem a teherautó gyors leltárát. Egy fuvar 35 mázsa. Ma ez az ötö­dik. Különös figura szólít meg újra a Zöldért, előtti plaecom. Szóba elegyedünk. — Jön vagyok a munkaerő — mondja, tréfa, irónia nél­kül, — Egy hónapot tudnék most dolgozni, de egyelőre nem kellek senkinek. — Mennyiért vállalná? — veszem föl az alkalmazó sze­repét. — Amennyiért magának megéri — óvatoskodik embe­A piac jellegzetes figurája a hordár rem. Am látva, hogy nem sokra megy velem, csalódottan baktat tovább. Dobsa László piaci felügye­lőt a fekete tömegben fehér köpenyéről különböztethetik meg a személyét nem isme­rők. — így négy tájban, lanyhul a forgalom. Árut elvinni egyéb­ként csak este héttől reggel nyolcig lehet Ez a rend. Öt mázsa főzőtök — Szereti a piacot? — Világéletemben kereske­dő voltam, természetes, hogy szeretem. De ez a mostani piac mintha kinőtte volna ön­magát Szűk a rengeteg áru­hoz viszonyítva. — Mennyi a napi forgalom? — Körülbelül 60 vagon zöldség érkezik és távozik innen. Sokszor persze lassab­ban, mint ahogy az eladó sze­retné. Szalui Károlyné Bugyi köz­ségből érkezett. Kistermelő. Már harmadszor állít meg. ugyan, vegyem át a portéká­ját: öt mázsa főzőtök, kilóját négy forintért. Nekem azon­ban sem kétezer forintom, sem ekkona főzőtök&zükségle- tam nincs. Illetékes helyen — remélem — túladott azóta szállítmányán. Kevés a paradicsom? Fél öt Világosodik. Julcsi József, a Pest megyei Zöldért telepvezetője már egy órája talpon. Kőrútján a váci ki- rendeltség van soron. — Nincs egy kicsit késő? — Sajnos, igen. Ha lett volna lehetőségünk, már teg­nap délután elvihettók volna a rendelést az érdekeltek. így csak ma reggel 10—11-kor kapják meg. — Miből van hiány? — A megyében kevés a pa­radicsom, az őszibarack, a karfiol, fejeskáposzta, fok­hagyma, tököt szinte egyál­talán nem tudunk adni. — Milyen árréssel keresked­nek? — Húsz-huszonöt eseten­ként harminc százalék ha­szonnal. — Mit csinál a szomszéd, a budapesti Zöldért? — Szünnapot tart. Vasárnap megvettek mindent, amire szükségük volt A kérdések és válaszok gyorsan peregnek. Az utób­biak nem mindig megnyugta­tóak. Érthetetlen például, miért a Bosnyák téren szer­zi be őszibarackját a Sasad Tsz? Vagy az, miért fülled, rostokol a paprika 60 fokos párában, műanyag zsákokban naphosszat? Élelmes kiskereskedők al­kusznak, gyűrnek kötegnyi öt­százast zsebükbe. Reggel van. Megtörli álmos szeméit a ma­gyar Covent Garden, a.z óriás piac. Szótfutnak a rakomá­nyok a főváros minden tájá­ra, az állami boltokba. Ta­lán gyorsabban is eljuthat­nának céljukhoz? Persze azt sem bánnánk, ha valamivel olcsóbban vásárolhatnánk, mi­kor fogyasztókként a pult elé állunk. Szöveg: Valkó Béla Kép: Bozsán Péter A Newsweek című ameri­kai hírmagazin június 1-i szá­mában az amerikai nagyváro­sok tömegközlekedését elemző cikk a következő mondattal kezdődött: „Napjainkban a krízis egy elkoptatott szó, de hagyan másként lehetne leírni az ország tömegközlekedésé­nek helyzetét?” A tekintélyes hetilap szerint várhatóan még rosszabbra forduló szituáció létrejöttének elsődlegesen pénzügyi okai vannak — a közlekedési vállalatok defi­citje évről évre növekszik —, de számos műszaki probléma is fokozza a gondokat. Például azok a Grumman-Flexible típusú buszok, amelyek 30 vá­ros is megrendelt, szinte több időt töltenek a szervizben, mint az utcákon, s egy kép­aláírás tanúsága szerint csak New Yorkban 637 darab mondta fel közülük a szolgála­tot Félreértés ne essék, a fen­tiekkel egyáltalán nem azt kí­vántuk bizonyítani, milyen tehetségtelen és felkészület­len az amerikai autóipar, hogy még egy valamirevaló buszt sem tud csinálni —annál is inkább, mivel az újság által kifogásolt hibák gyakran olyan kényelmi berendezésekre vo­natkoznak, melyekkel a pesti utcákon futó buszok nincse­nek is felszerelve. Sokkal in­kább azt szerettük volna ér­zékeltetni, 'kritikus helyzet­ben lévő, ugyanakkor minő­ségileg rendkívül igényes piac­ra keld számítania annak, aki buszt akar eladni az USA- ba. Megnyert vesenyek Márpedig mi nem csak aka­runk eladni, hanem már kö­töttünk is üzletet. Ha valaki­nek elkerülte volna a figyel­mét: a magyar járműveket ex­portáló külkereskedelmi vál­lalat, a MOGÜRT még 1977 végén kezdte meg azt a be- mutatósorozatot, melynek ke­retében az Egyesült Államok nyugati partvidékének mint­egy 30 városaiban jelent meg egy Ikarus—236 típusú, csuk­lós autóbusz. A sikeres pró- bautakat követően aztán a különböző városok által kiírt versenytárgyalásokon is részit vettünk, s tavaly októberig Louisvilléböl 15, San Mátéd­ból 10, Portlandból pedig 87 busz szállítására kapott meg­rendelést a MOGÜRT. A tengerentúlra induló ko­csik komplett padlóváza a Csepel Autógyárban készül, az Ikarus ezt a vázat „öltözteti fel” — vagyis karosszálja —, majd a hajóút után a MO­GÜRT amerikai partnere, a Crown Coach Corporation végzi el a befejező művelete­ket a buszon. A kérdéssel, hogy mit is jelent a világ legkorszerűbb autóiparával rendelkező ország számára dol­gozni, nemcsak azért men­tünk a Csepel Autógyárba, mert a magyar járműgyártás exkluzív üzletében ők képvi­selik szőkébb pátriánkat, ha­nem elsősorban azért, mert sok szem,pontból már náluk el­dől, megállja-e helyét a ma­gyar autóbusz az amerikai vá­rosok utcáin? A speciális kivitelű, s az európai méreteknél széles­ségben is és hosszúságban is nagyobb csuklósok alvázai­nak első darabjai a Csepel Autó járműgyárában készül­tek, sok ezer, hagyományos társuk mellett, majd új gaz­dát kaptak: a Volvo-terepjá- rók gyártásának megszünte­tése után a Lapplander-gyár- egységből létrehozott egyedi üzembe kerültek. Bruzsa Mi­hály gyáregységvezető szerint abban, hogy milyen lesz a bu­szok minősége, döntő szerep az itt dolgozók szakértelmé­nek és lelkiismeretességének jut. Mit csinálunk s hogyan? A csuklós rész pótkocsijá­val együtt 18 méter hosszú al­váz rendkívül bonyolult szer­kezet — rengeteg hibalehető­séggel. (Csak illusztrálásul: a buszok egy része olyan spe­ciális, szabályozható légru­gózással készül, ami lehetővé teszi, hogy a megállóban a kocsi első része leereszked­jen, letérdepeljen, a köny- nyebb beszállás érdekében.) Az egyedi gyáregységben azonban nem volt újdonság az igényes vevő. Annak elle­nére, hogy a tíz évre terve­zett, de négjr év «után abha- maíhdt Volvo-gyártás látszó­lag fiaskó volt a Csepel Au­tó számára — bár igazság sze­rint nem a magyar fél hibá­jából alakult így a helyzet —. ennék most hasznát látják: jó iskola volt a minőségi mun­kára. Bruzsa Mihály állítja, hogy ha a kiszolgáló feltéte­lek jobbak lennének; akár 200 órával is lehetne csökkenteni az egy alváz gyártására szánt normaidőt. Ez egyébként nyil­ván magával hozná az ön­költségek csökkenését is, ami­nek jelentőségét, s a verseny­képességre gyakorolt hatását rövidesen megtudjuk — a külkereskedőktől. Felfigyelt a világ Először azonban azt kér­deztük meg a MOGÜRT-nél Hollósi Pál közgazdasági igaz­gatótól és Lassú Gábor osz­tályvezetőtől, érdemes-e így buszt eladná? Hiszen, mint már szó volt róla, a Csepel Autóban Cummins motort, Al­lison sebességváltót, Rock­well tengelyeket szerelnek a padlóvázba, majd a karosszé­riába Thermo-King légkon­dicionáló kerül — valameny- nyi főegység amerikai gyárt­mány. Elkelt a dinnye, számolják a bankót P'senterics Sándor, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tagja, a Du- namenti Hőerőmű nyugal­mazott igazgatója hetven­éves. Jobb lenne a szem­nek és nem az írott doku­mentumoknak hinni: hét évtized nyomja Csenterics Sándor vállát, de a látszat szerint húsz évet le is ta­gadhatna korából. Nemcsak élő tanúja, hanem szemé­lyes résztvevője volt a Dunamenti Hőerőmű meg­alkotásának, semmiből óriássá teremtésének. Ma is aktív nyugdíjas. Akit va­laha az éjszaka, a hajnal gyakorta talált Százhalom­battán a gyáróriás munká­sai között —, szerették, tisztelték. A jól szervezett erőmű, a pontos, megbíz­ható áramszolgáltatás ak­Köszönfő ícor sok veszekedés, gyür- kőzés között született. A majdnem tíz éve nyugdíjas igazgató tagbaszakadt ter­mete, kialvatlan vörös sze­me, mindent meglátó te­kintete, értelme és érzelme hosszú évekig mindenestől az új szocialista város ér­tékes része volt. A valaha munkásból lett ^ igazgató soha nem kérkedett párttagságával, a mozgalomban vagy a gaz­dasági munkában szerzett érdemeivel, pedig a háta mögött hagyott esztendők alatt ugyancsak sok-sok tett dicsérte jellemét. Ezek kö­zül itt csak egyetlen egyet említünk: úgy adta át he­lyét utódjának, hogy az zavartalanul folytathatta o munkát ott, ahol Csente­rics Sándor abbahagyta. Átadta helyét, de csak azért, hogy nyugdíjasként társadalmi munkával bi­zonyítsa: kommunistaként sem pihenhet. Ma is szá­míthat rá a Pest megyei pártbizottság és a Vasas­szakszervezet, amelynek választott alelnöke. A hetvenéves nyugdíjas igazgatót a megyei pártbi­zottság székházában tegnap köszöntötték az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárai, valamint a Pest megyei Tanács vezetői. rregnap délután a Va- sasszakszervezet el­nökségének tagjai is szék­házukban fejezték ki jókí­vánságaikat Csenterics Sándornak. Nos, mint a válaszból kide­rült, igy érdemes eladni, s ennek egyaránt vannak keres­kedelempolitikai és műszaki indokai. Az egyik ilyen a „Buy America", vagyis a Vásárolj amerikai gyártmányt élve. Eszerint ugyanis olyan beszer­zéseknél, ahol a szövetségi kormány is ad pénzügyi tá­mogatást — s a városi tömeg- közlekedés esetében ez a hely­zet —, a megvásárolt ter­mékben legalább 51 százalé­kosnak kell lennie az ameri­kai eredetű gyártmányoknak. A> másik, hogy az USA-ban csak olyan járműveket lehet eladni, melyeknek főegységeit külön-külön is már jóváhagy­ták az ottani műszaki ható­ságok, s ezzel a megoldással a hosszadalmas és költséges engedélyezési eljárást meg le­hetett takarítani. Ugyancsak fontos, s a vevők megnyeré­se, biztonságérzete szempont­jából elsőrendű szempont, hogy ezekhez a motorokhoz, váltókhoz és társaikhoz a ki­épített hálózat következtében mindig lesz alkatrész, s az sem mindegy, hogy ily mó­don azok a cégek, amelyek ezeket a főegységeket gyárt­ják, az eladásban partnerei, szövetségesei a magyar fél­nek — ellenkező esetben pe­dig konkurrensek, ellenfelek lennének. Az üzlet jelentőségét — a külkereskedők szerint — ne­héz lenne túlbecsülni. Nem­csak azért, mert száznál több buszt eladni az Egyesült Ál­lamokba, méghozzá gazdasá­gosan (1), valóban nagy do­log, hanem azért is, mert-a közvetlen hasznon kívül iáén nagy az ügy kisugárzása, ked­vező hatása a magyar jármű­ipar számára. A vizsga most jön Hollósi Pál és Lassú Gábor szerint még akkor is csinálni kellene ezt az üzletet, ha de­ficites lenne — erről azon­ban szerencsére szó sincs. Az amerikai piac ugyan igényes, de ezért fizet is. Az igazán izgalmas kérdés itt az: ho­gyan tovább? Vajon követi-e majd újabb rendelés a jelen­legi sorozatot? Az igen alap­vető feltétele, hogy a most üzembe álló buszok jól vizs­gázzanak. Nos, a közelmúlt­ban már volt olyan verseny- tárgyalás, amit elvesztettünk a magas ár miatt — s itt a válasz a kérdésre, hogy a gyártás minősége, az önkölt­ség lefaragása mennyiben be­folyásolja a versenyképessé­get! Természetesen van egy sor körülmény, ami tőlünk füg­getlen, s például a nemzetkö­zi klíma kedvezőtlen fordula­ta, az esetleges diszkriminatív intézkedések alaposan meg­nehezíthetik helyzetünket Ugyanakkor az is tény, hogy az Egyesült Államok városi tömegközlekedése — a már említett Newsweek cikk vég­következtetése szerint is — most olyan helyzetben van, ami mindenképpen megoldást követel, s becslések szerint évi 5—600 csuklós buszra is lenne vevő. S hogy a csattanó se hiá­nyozzon: e cikk elkészülte után kaptuk a hírt a MO- GÜRT-től, hogy California ál­lam Santa Clara városának közlekedési igazgatósága újabb 15 darab magyar busz beszerzését hagyta jóvá! Weyer Béla I I *

Next

/
Oldalképek
Tartalom