Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-07 / 157. szám
1981. JÚLIUS 7., KEDD máit *4£?S W xMmav Elhunyt Bondor József Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Bondor József elvtárs, nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja 1981. július 5-én elhunyt. Bondor József elvtárs temetése július 10-én, pénteken 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Bondor József 1917-ben, Élesden született, mezőgazdasági munkáscsaládban, édesapja gazdasági cseléd volt. 1931-től kőműves szakmát tanult, s inaséveit követően Bukarestben elvégezte a hároméves műszaki tanfolyamot, majd művezetőként dolgozott. 1940-től vett részt a munkásmozgalomban, ekkor lépett be az Építők Szak- szervezetébe. 1945-ben lett a párt tagja, s közvetlenül a felszabadulástól hat éven át pártmunkásként tevékenykedett. Több területi pártbizottságon töltött be fontos megbízatást, így Sárbogárdon járási titkár, Székesfehérváron megyei szervezőtitkár, Sátoraljaújhelyen megyei titkár, Borsodban pedig megyei másodtitkár volt. Ezt követően a Borsodi Mélyépítő Vállalat igazgatójává nevezték fcj, .g e .beosztásában a Lenin Kohászati Művek rekonstrukcióját irányította. 1952 és 1961 között egyik fő szervezője, irányítója volt annak a nagyszabású építőmunkának, amelynek nyomán létrejött hazánk új szocialista ipari központja, Dunaújváros. Ezután a Budapest fejlesztéséért, gyarapításáért felelős szakembergárdát vezette: a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának főimérnöke, később elnökhelyettese lett. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium élére 1968- ban nevezték ki, s nyugállományba vonulásáig. 1977-ig e tisztséget töltötte be a kormányban. Bondor Józsefet elsőként Dunaújváros lakói választották országgyűlési képviselőnek 1958-ban; később, 1963-tól fővárosi képviselőként foglalt helyet a parlamentben. Nyugállományba vonulása után is aktívan részt vett a közéletben, tagja volt a Hazafias Népfront Országos Elnökségének, s a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöki tisztét töltötte be. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán a Központi Bizottság tagjává választották, öt éven át, l£30-ig vett’ részt a testület munkájában. Bondor József eredményes munkásságát számos magas kitüntetéssel ismerték el; a Munka Vörös Zászló Érdemrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Szocialista Munkáért Érdemrend, a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata és a Köztársasági Érdemrend tulajdonosa volt. Szövetkezeti nap Nagygyűlés BalatonfSreden Vasárnap Balatonfüreden több mint 30 ember részvételével tartották meg az 59. nemzetközi szövetkezeti nap országos ünnepségét. Fő eseményén, a nagygyűlésen. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. Emlékeztetett arra, hogy — napjainkban a szövetkezeteknek már félmilliárd tagjuk van, de a családtagokkal együtt még ennél is több, együttesen csaknem kétmilliárd ember életét, sorsát befolyásolja a világmozgalommá vált szövetkezés. A tények tanúsítják, hogy a szövetkezetek azokban az országokban fejlődnek a legeredményesebben, ahol a szocializmust építik. A szövetkezés révén széles néprétegek közvetlenül és érdemben vesznek részt a közgyűlésekben, a döntések meghozatalában, azok megvalósításában és az ellenőrzésben. A szövetkezeti tulajdonforma egyértelműen szocialista jellegű; a szövetkezés működési, irányítási és érdekeltségi elvei elidegeníthetetlen részei társadalmi .rendünknek. Marjai József ezután arról beszélt, hogy a hazai fejlődés és a nemzetközi követelmények fokozottabb erőkifejtésre, fegyelmezettebb munkára, nagyobb teljesítményre késztetik a szövetkezeteket is. Az ünnepi beszédet követően felolvasták Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a szövetkezeti mozgalmat köszöntő levelét. Ünnepélyes eskütétel A következő tanévben mintegy .300 magyar fiatal kezdi meg tanulmányait a szocialista országokban. A külföldi ösztöndíjakat elnyert fiatalok tegnap a műszaki egyetem aulájában tartott ünnepségen letették az esküt. Az ünnepségen Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes köszöntötte a külföldi tanulmányaikat megkezdő magyar fiatalokat. Elkezdeni és befejezni Kevesebbet ésszerűbben Országosan igaz, a megyében nem: mérséklődtek a beruházási igények, kevesebb az építési megbízás, vannak kivitelezők, akik munka után kutatnak. A megye viszont, mind a termelőágazatokban, mind az úgynevezett háttérágazati fejlesztésekben, jelentős beruházások megvalósításának terepe. Amit döntően annak javára írhatunk, hogy — a termelői beruházásoknál — a folyamatban levő és az elhatározott fejlesztések összhangban vannak a népgazdasági egyensúly javításának céljaival, illetve, hogy — a kommunális beruházásoknál — más megyékhez mérten tetemesek az elmaradások, azaz indokolt a gyorsabb tempó. Megfaduit Elkezdeni egy beruházást — ma sem tartozik a túlzottan bonyolult teendők közé. Befejezni a munkát, mégpedig az előírt határidőn és költségkereten belül, nos, ez már nem sorolható az egyszerű feladatok közé. Igaz, a megye fölmutathat több olyan fejlesztést — így a vegyiparban, a hústermelésben és -feldolgozásban, az egészségügyben —, ahol az elkezdeni és befejezni követelménye az eredetileg tervezetteknek megfelelően érvényesült. Igaz viszont az is, hogy — - főként a kommunális beruházásoknál — minden tíz megkezdett fejlesztésből csak hatot sikerült 1980-ban a számításokkal egyezően befejezni. Ha furcsán hangzik is, de fedi a valóságot: ez nem rossz eredmény. Korábban ugyanis fordított volt a helyzet, tízből négy beruházás átadási határideje, költsége födte csupán a tervezettet. A mondás, ami szerint az idő pénz, a beruházásoknál különösen igaz. Amíg nem adták át rendeltetésének a kivitelezés alatt álló valamit — ami éppúgy lehet iskola, szakorvosi rendelőintézet, mint húsnyúltermelő telep, kőolajfeldolgozó üzem —, addig benne van a pénz ráfordítások formájában, de nincs pénz kamatok képében, összehasonlító vizsgálatok szerint a legtöbb gondot — s a legnagyobb veszteségeket — a kivitelezési idő Minden jó ötlet hitelképes Az első partner a szobi gyümölcsfeldolgozó Gazdasági életünk egyik döntő kérdése, további fejlődésünk meghatározó tényezője, hogy mennyiben tudjuk növelni az exportra, s ezen belüli is a tőkés országok piacaira szánt termékek eladását Bár a választ elsősorban a gyárkapukon beiül, az ipari és mezőgazdasági termelőüzemekben keli megadni, az utóbbi időben a küikereske- deiem szervezetében és módszereiben is figyelemreméltó pezsgés indult meg. Több külkereskedelmi vállalat bővítette tevékenységi körét létrejött a profilhoz nem kötött Generalimpex, egy sor termelő vállalat kapott önálló külkereskedelmi jogot — s megalakult az Interinvest Külke- kereskedelmi Fejlesztési Betéti Társulás. Dr. Csenger Attila igazgatót először arról kérdeztük, kik voltak ott az Interinvest bölcsőjénél, s milyen céllal vállalták a bábáskodást? — A Külkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium támogatásával 37 külkereskedelmi vállalat és a Magyar Külkereskedelmi Bank voltak az alapítók. Azóta további 7 külkereskedelmi vállalat csatlakozott a szerződéshez, s így jelenleg betéteseink száma 45, vagyis gyakorlatilag a teljes magyar exportskála képviselteti magát. A betétesek fejlesztési alapjuk más-más összeget jelentő hányadával léptek be, s az így létrejött alaptőke értéke ma közel másfél milliárd forint. — Mire kívánják felhasználni ezt az összeget? — Célunk olyan fejlesztések és beruházások pénzügyi támogatása, amelyek növelik a tőkés piacokon eladható árualapot, helyettesítik a onnan származó importot. Ezt á szükséges alap egy részének ideiglenes, tehát visz- szafizetési kötelezettséggel járó átengedésével, mintegy hitelnyújtással oldjuk meg. Ezen kivik vállalkozóként, saját tőkénkkel is beszállhatunk az ígéretesnek látszó fejlesztésekbe, viselve a nyereség vagy a veszteség kockázatát. Ugyancsak részt szeretnénk venni bal- és külföldi vegyesvállalatok vagy közös vállalatok alapításában, munkájában, külföldi kereskedőházak alapításában, szervizhálózatok kiépítésében — vagyis mindenben, ami közvetlenül vagy közvetve növeli a népgazdaság devizabevételeit. — Az egyes külkereskedelmi váUalatok eddig is éltek a lehetőséggel, és fejlesztési alap- jukhől engedtek át bizonyos részt partnereiknek. Mennyiben különbözik ettől az Interinvest kínálta lehetőség? — Ezek esetenkénti, szétszórt, kis összegeket jelentő ügyletek voltak. Komoly beruházásokhoz vagy fejlesztésekhez többnyire nem vezettek, hiányzott az átgondolt koncepció, a súlyozás, s sokszor a két vállalat közti jó kapcsolat fenntartása volt a legkomolyabb érv és oél. Azáltal, hogy most sok külkereskedelmi vállalat fejlesztési alapjának egy koncentrált hányadával rendelkezünk, biztosítható, hogy egységes hitelpolitikai elvek alapján, s a legelőnyösebb üzletekbe fektethessük be a pénzt. — S mi hasznuk van ebből a külkereskedelmi vállalatoknak, amelyek eddig szabadon dönthettek, kinek adnak a fejlesztési alapjukból? — Tulajdonképpen most is a külkereskedelmi vállalatok döntenek. A társulást érintő alapvető kérdésekben az igazgató tanács dönt, amelyben minden vállalat a betétjével arányos szavazati joggal rendelkezik. Az operatív vezetés a kilenctagú, három évre választott igazgatóság kezében van, míg a napi ügyek, s a kisebb értékhatár alatti kérdések eldöntése az ügyvezető igazgató jogköre. A társulás tagvállalatai a nyereségből — ami a kihelyezett hitelek kamataiból, s a vállalkozások nyereségéből tevődik össze — osztalékot kapnak, illetve kaphatnak. — Mit jelent mindez a gyakorlatban a termelők számára, s eddig milyen elképzelésekkel fordultak az Interinvesthez? — A termelők számára — legyen az egy nagy iparvállalat, egy mezőgazdasági szövetkezet vagy egy vidéki kisüzem — mindez azt jelenti, hogy minden exportképes termék előállításában — még akkor is, ha az csak az ötlet szintjén van meg — partnerként számíthat ránk. Hajlandók vagyunk részt venni az alternatívák kidolgozásában, a lehetőségek felmérésében, konzultálni a megoldás keresésében is. Első, s egyben legnagyobb összegről szóló szerződésünket a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalattal kötöttük, melynek értelmében 91 millió forint fejlesztési alapot adunk át gyümölcsös zöldségkoncentrátűm, valamint aromaelőállító üzem létesítésére. Ez egyébként arra példa, hogy teljesen új termék gyártására nyújtunk hitelt, a termelés bővítését pedig a Villány—Mecsekaljai Borkombinát esete illusztrálja, ahol a fejlesztési alapból építendő vörösbor-érlelőnek a meny- nyiség gyarapítása lesz a feladata. A győri Richards Finomposztógyár és a zalaszent- gróti Faipari Szövetkezet ugyanakkor sem új terméket, sem többet nem gyárt majd: olyan, a minőséget javító berendezésekét kívánnak beszerezni, melyekkel az árat tudják növelni. Ezek között van viszonylag kis összegű, 2 millió forintos ügylet is. Mindezzel csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy az exportbevételek növelését szolgáló minden megoldáshoz partnerek vagyunk. — Befejezésül: hányán vannak ehhez a munkához? — Az állandó munkatársak száma alig tíz fő. így a javaslatok elbírálásába, a döntések előkészítésébe külső szakértőket vonunk be. Azzal együtt, hogy szeretném hangsúlyozni, miszerint különösen a vállalkozások területén magunk is kezdeményezünk, s keressük a lehetőségeket, szívesen, s nagy érdeklődéssel várjuk azokat, akik minket keresnek meg. Weyer Béla hosszúsága okozza, mert más- félszeresen, kétszeresen haladja meg a fejlett tőkés országok átlagát. Az elgondolkoztató tény magyarázata sok ágra bomlik, az azonban bizonyos — ezt igazolták a különféle szemszögű elemzések —, hogy az elsietett kezdésnek, a gyatra előkészítésnek meghatározó szerepe van az eredetileg tervezett átadási határidők túllépésében. Már elkészült fejlesztések elemzése igazolja — egyebek között az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyárában, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Lenfonó és Szövőipari '"Vállalatnál, a dunavarsányi termelőszövetkezetnél —, hogy az időnyerésnek és a költségmegtakarításnak valójában egyetlen alapvető forrása volt, s ez a körültekintő előkészítés, azaz a fejlesztés minden oldalú — pénzügyi, kivitelezői stb, — megalapozottsága. Meghökkentő adat a magunkfajta laikus számára: a megyében egyszerre hét-nyolc- száz beruházás van folyamatban! Amiben persze benne van a Danát Kőolajipari Vállalat katalitikus krakküzemé- nek kialakítása — azaz egy hatalmas összegű munka —, s benne foglaltatik annak a hatlakásos épületnek a tető alá hozása is, amelyet valamelyik helyi tanács emeltet költség- vetési üzemével. Előbbiekből következik: a beruházás címszó alatt rendkívül eltérő feladatok húzódnak meg. Amihez — kézenfekvő — szorosan hozzátartozna az olyan beruházási szervezet, amely képes az erős differenciáltságból származó követelmények teljesítésére. Ilyen beruházási szervezet azonban nincsen a megyében. Azt, hogy sokat építünk, fölfoghatjuk a gazdasági fejlettség .adott szintje velejárójának. Köny- nyen meglehet azonban, hogy azért építünk túlzottan lassan, mert sok mindent kívánunk egyszerre, egy időben tető alá hozni. S ha ehhez hiányoznak a megfelelő kivitelezői szervezetek — márpedig, mint az előbb leírtuk, hiányoznak —, akkor érthetően elaprózódik az erő — ember és eszköz egyaránt —, valamennyi beruná- záson dolgoznak ugyan, de alacsony szervezettséggel, csekély .eszközállománnyal, s ezért lassan, keveset teljesítenek. A lassúság viszont azzal jár — s erre a megyében tavaly nem egy példa akadt —, hogy az eredeti beruházási célt áthúzza a kül- és belpiaci változások sora, módosítani kell, ami újabb késedelem, mert áttervezésekkel, pótlólagos kivitelezői feladatokkal kapcsolódik egybe. Alapvetőként Ma egyre több vállalatnál eljutottak, eljutnak ahhoz a fölismeréshez — a tanácsoknál viszont még kezdeti jelek is alig akadnak erre —, hogy az ésszerűséget az egyszerre folytatott beruházások számának csökkentése szolgálja a legjobban. A jelenlegi középtávú tervidőszakban a megyében azok a beruházások állnak előtérben, amelyek — a termelőágazatokban — a termékszerkezet átalakítását, a kivitel bővítését támogatják, illetve amelyek — a tanácsi fejlesztéseknél — a lakosság alapellátásának javítását, azon belül is a gyermekintézmények, az alapfokú oktatás hálózatának gyarapítását teszik lehetővé. Így azután nem lehet olyan fontossági sorrendet kialakítani, hogy mi áll előbb, a Csepel Autógyárban a főegységgyártás korszerűsítésének beruházási teendője, avagy Gyál nagyközségben a két új iskola megépítése. Ezt is, azt is elengedhetetlen megvalósítani, mert — s ez a kelleténél kevesebb figyelmet kap, mind a hivatalos döntéseknél, mind a közvéleményben — a fejlesztések nem cserélhetők fel tetszés szerint, nem egyszerűen arról van szó, hogy a rendelkezésre álló forintokat tíz, húsz vagy harminc helyre osztják szét. Arról van szó sokkal inkább, hogy a szükséges, a nép- gazdaságilag indokolt fejlesztéseken belül is sorrendet kell kialakítani, s amelyik beruházás hatásaiban a legértékesebb, az kapjon elsőbbséget. Napjainkban a megyében a beruházási forintok javának sorsát helyben döntik el. Az ipari beruházásoknál például hatvan százalék a vállalati döntési hatáskörbe tartozó ügyek aránya, a mezőgazdaságban ennél is nagyobb. Éppen ezért az olyan, a megyén túl is jelentős szerepet játszó, mert más területekre erőteljes befolyást gyakoroló fejlesztések sikere, mint például az élelmiszeripari és mezőgazda- sági gépgyártás korszerűsítése, a fajlagos energiahasznosításban újat hozó villamos motorok előállításának bővítése — ami csak kettő a megyében a hatodik ötéves terv időszakára jutó elképzelésekből — elsősorban a vállalatokon áll vagy bukik. Az út vége Nem fölösleges éppen ezért emlékeztetni rá: nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy míg külföldön a beruházások idejének kétharmadát az előkészítésre, s egyharma- dát a tényleges kivitelezésre fordítják, addig nálunk ennek az ellenkezője érvényesül. Az egészséges türelmetlenség határát jóval túllépi az az igyekezet, amely a beruházás megkezdésére irányul, anélkül, hogy különösebben firtatná bárki is, hol az út vége, azaz mi lesz a befejezéssel. Az ilyen beruházói magatartás ma már ön- és közveszélyes, egyebek között azért, mert nincsenek tartalékok a pótláshoz, azaz egy-egy újabb fejlesztés csakis akkor kezdődhet meg kellő pénzügyi fedezettel, ha a korábbi — ha a korábbiak egésze — kamatozni kezd, tehát pénzügyi forrásokat teremt. Mészáros Ottó Csecsemők életét évja A fóti Műanyag- és Faipari Szövetkezet speciális terméke a koraszülött csecsemők életét óvó, megmentő inkubátor, amelyre sajnos, egyre nagyobb az igény. Bozsán Péter felvétele *
