Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

1981. JULIUS 7., KEDD Nosztalgia, Numero 1, 2, 3...4 Libikóka a Dunakanyarban Karinthy F erenc egyfelvonásosának bemutatója ÜJ SZÍNHÁZ, JÖ SZÍNHÁZ született Szentendrén és ez akkor is nagyszerű, ha csak nyári öröm. Mindazok, akik megnézik az előadásokat, té­len bizonnyal nosztalgiával gondolnak majd a Nosztalgia kávéház nyári pódiumára. Az alapötlet egy tavaly koranyá­ri napsütésben pattant ki Ma­jor Tamás agyából, csöndes kávézgatás közben. Nemző Ilona, a hangulatos „vendég­látó üzemegység” tulajdonosa kapva-fcapott a gondolaton és rögtön segítőtársra is talált Szirtes Tamásban. S hogy a Marx tértől tíz lépésre álló épületben a ká­véház Nosztalgia N» 1-es szá­mot kapott, annak egyik oka éppen a Miniatűr Színház születése. Mert eközben há­rom új bolt kialakítására nyílt lehetőség. Az emeleti galérián 2-es sorszámmal ruhakülönle­gességeket árusító butikot ren­deztek be. S ha már a ven­dég eljön, ebbe az ódon han­gulatú városba, esetleg szí­vesen vásárolna — ha a pénz­tárcája is megengedd — a le­tűnt évtáziedek tárgyi emlékei­ből: N»3-as jelzéssel és Art shop elnevezéssel létrehoztak egy régiségboltot is. De a Nosztalgia-ház nem kötődhet­ne igazán Szentendréhez a képzőművészet nélkül. Ezért a régiségbolt mellett kiállító- termet is nyitnak — a kissé bonyolult adminisztratív en­gedélyezés után. A Nosztalgia tulajdonosá­nak is az a véleménye, hogy a kultúra valóban nem áru, de mindenképpen jó üzlet; a terjesztéséhez nélkülözhetetlen szakértelem mellett nem lehet ráfizetéses. S még egy örök­zöld tanulság: az igazán jó ötletek szinte kivétel nélkül támogatókra találnak. Mint Nemző Hona elmondta, a négy részből álló egységet képtelenség lett volna létre­hozni a város vezetőinek se­gítsége nélkül! ÉVAD- ÉS SZÍNHÁZNYITÓ bemutató volt vasárnap este a Miniatűr Színházban. Ré­sze ez a 23. Szentendrei nyár­nak, ha ki is maradt a mű­sorfüzetből ilyen vagy olyan okok miatt. Ezen az aprócs­ka doibogón szeptember ele­jéig 44 előadást tartanak majd. A Dunakanyar jó vígjáték. Az eddigi siker-pályafutás megerősíthet ítéletünkben: be­mutatták Európa csaknem va­lamennyi országában, sőt, eljutott Japánba, Indiába és Űj-Zélandra is. Most, 15 év után a darab visszatért szülő­földjére és újra megérdemelt sikert arat A szerző, Ka­rinthy Ferenc leányfalui „mű­helyében” készült az alkotás, amely dramaturgiad szerkesz­tését tekintve leginkább egy libikókához hasonlít Olyan mérleghintához, amelynek két végéről egy nő és egy férfi néz szembe egymással, s a hinta forgáspontját á kap­csolatok kiüresedése, elszegé­nyedése jelenti és a harmó­niateremtés örök emberi vá­gya. Ez a téma legalább any- nyira nem új, mint a Teátrum­ban ugyancsak a hét végén bemutatott produkcióé. Csak­hogy ez modern dramaturgiai elvek alapján, korszerű írói eszközökkel készült Láttatja, mint a mai kor embere be­szorul saját korlátái közé, amint folyvást igyekszik el­játszani az áldozat szerepét, mert nevetségesen szeret szen­vedni. Ettól aztán Karinthy műve közelebb áll a szatírához, mint a sablonos vígjátéki szi­tuációhoz. • Kettős libikókára épül a Dunakanyar. Miközben két szereplője egy tisztább, tel­jesebb emberi kapcsolatot ke­res — egymás ellen harcol, egymásért. A kávéfőzőnő és a vendég egyként igyekszik fe­lülikerekedni, néha kicsinyes, nevetséges eszközökkel is. Mikorra úgy érezzük, hogy valamelyikük győztes lehet, addigra már leszálló ágban van. s a fordulópont mindig valamilyen öncsalás vagy egyszerű, aprócska hazugság. A mesterien megírt, szellemes riposztokból álló dialógusok, külön ménleghintát jelentenek, mert mikorra valamelyik sze­replő a csúcsra érkezik, ak­kor kezdi puffogtatni a leg­nagyobb sablonokat Mégis mindkettőnek megvan a ma­ga nagy attrakciója, a társa­dalmi körülményekből eredő igaz egyéni konfliktusa. Mindig kiderül: talmi a győzelem, ha közben messze kerültünk a másik embertől. Ezért tartja Karinthy nagyon gondosan egyensúlyban a hin­tát AZ ELŐADÁSBAN IS si­került megteremteni az egyen­súlyt Szirtes Tamás rendező­nek. Kitűnően alakította a produkció hangvételét a Nosz­talgia-ház udvarához, összes­ségében már a bemutató is jó ritmusú, egységes volt, de a további előadásokon minden bizonnyal összesimulmak az apróbb tempózökkenők és a színészi játék váltásai. Az is dicséretes, hogy Szirtes nem követett el erőszakot a dara- .bon annak érdekében, hogy mindenáron Szentendréhez vagy a Nosztalgiához aktuali­zálja. Ruttkai Éva ismét elkáp­ráztatja a közönséget a kávé­főzőnő alakjának megformá­lásával. Szó szerint: él a da­rabban, hibátlanul oldja meg a hirtelen és nagy érzelmi át­váltásokat. Elhisszük a ki sem gördült könnyeit éppen úgy, mint felszabadult neve­tésének őszinteségét. Hitele­sen teremti meg a magányo­san idősödő asszonyt, s ez még akkor is igaz, ha játé­kát itt-ott ritmushibák za­varják. Sztankai István kevésbé tű­nik hajlékonynak a figura megalkotásában, de méltó partnere Ruttkainak. Nagy ér­deme, hogy kevésbé látványos színészi eszközökkel, egysége­sen és tudatosan építi meg a vendég alakját, ugyanakkor otthonosan mozog az intim színpadi körülmények között Lényegében ő tartja kézben az előadás tempóját. A Dunakanyar csaknem fél tucat magyar színházi és te­levíziós feldolgozása után a Szirtes—Ruttkai—Sztankai harm,ásnák sikerült művészi­leg újait, izgalmasat alkotni. Kriszt György Egyetemi kinevezések Tegnap Váncso Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter. adta át a kinevezése­ket a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem új vezetőinek és oktatóinak. A dékáni teendők ellátására három évre megbí­zatást kapott Burján Ambrus egyetemi tanár és Lehoczky László egyetemi tanár. Egyetemi tanárrá nevezték ki Bíró Ferencet, a mezőgaz­daságtudományi kar agrárgaz. daságtani tanszékére; Tözsér János egyetemi docenst a me­zőgazdaság-tudományi kar üzemtan! tanszékére; Aggód József egyetemi docenst a köz­ponti intézetek és tanszékek szervezete filozófia, tudomá­nyos szocializmus tanszékére. Üjabb három évre meghosz- szabbított főiskolai kari igaz­gatói megbízást kapott a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem gyöngyösi mezőgazdasági főiskolai karán Szemes Lajos egyetemi tanár. Irodalom, film képzőművészet Az év második felében több újdonsággal jelentkezik a Népművelési Propaganda Iro­da. Tavaly József Attila szü­letésének 75. évfordulója al­kalmából adta közre a költő­ről készült fotókat tartalmazó kötetet, s a sorozat második részeként a napokban kerül forgalomba a Jókai Mórról készült összes fényképet köz­readó könyv. A képek mel­lett a fotók keletkezésének történetét is ismerteti a kiad­vány. A sorozatban a tervek szerint ez évben Karinthy Frigyes fényképeit is közread­ják. Nemrég szó érte a könyv­kiadást, hogy nem követi elég rugalmasan a múzeumok programját, azaz a kiállítások­hoz kapcsolódóan kevés mű­vészeti album, mappa jelenik meg. A kritikát megszívlelve a Népművelési Propaganda Iro­da a Szépművészeti Múzeum­mal együttműködve elkészítet­te a Rembrandt évszázada, va­lamint a XX. századi grafikák című mappát. Üjabb kötetekkel gyarapo­dik a Filmbarátok kiskönyv­tára könyvfüzér. A napokban két magyar rendezőről — Ba­csó Péterről és Kovács And­rásról — készített monográfia kerül a könyvesboltokba, s elhagyja a nyomdát az a két füzet, amely Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán művészi pá­lyafutását ismerteti. Ez a sárkány nem olya n sárkány... AKKOR MÉG HÁTRA VOLT A SZÓBELI... A Magyar Népköztársaság címere alatt az ékesen díszített lapon ez áll: .....ez a szakmunkás-bizonyítvámy az 1969. évi VI. törvény 31. paragrafusa alapján a 306. szakszámú repülőgépszerelő szakmában szakmunkás munkakör betöltésére jogosít...” Amikor azonban ez a riport készült, a név rovata még üresen állt, a szigetszentmiklósi 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben ugyanis javában tartott még a szakmunkásvizsga. Kezdődnek az inasévek Szökő Tibor, akár többi tár­sa, öltönyben, nyakkendőben. Hiába, ennek a vizsgának nagy volt a becse. Tibor ugyan így mondta: — Nem nagyon izgulok már, hiszen a nehezén túl vagyok, már csak a szóbeli van hátra. Azért még itt is meg lehet bukni, ha az ember semmit sem tud. Ettől azon­ban nem kell tartanom, ed­dig két négyest szereztem ... Fárasztó volt. öt év végi vizs­ga, azután négyórás írásbeli, s legutóbb a gyakorlati. Egy Walter minor hathengeres, négyütemű motor szelepcsi­szolása volt a feladatom, és az IL—18-as abszolút nyo­máshatárolójának szétszerelé­se, hibafelvételezése, működé­sének ismertetése. — Mára? Jó félméteres könyvhalom szinte minden is­meretanyagát tudnom kell, méghozzá pontosan. A repülő­gépszerelőnek — még ha el­lenőrzik is a munkáját — nem szabad tévednie. S hogy miért ezt választottam? A középis­kola után a repülőműszaki főiskolára jelentkeztem, de az orvosi alkalmassági vizsgála­ton kiszuperáltak; nem tud­tam, hogy Tetrán-érzékeny vagyok, s pechemre éppen ak­kor kaptam életemben először abból a gyógyszerből. Nem bánom, hogy így alakul a sor­som, hiszen repülőgépközei­ben maradok. Az érettségi után jöttem ide tanulni, s rögtön az első évben elszer­ződtem a MALÉV-hoz. Ez a két év jó előképzés volt, bár a hangárban lesz még mit ta­nulnom, most kezdődnek csak az inasévek ... Mindenki szerződéssel A teremben nagy volt a csend. Zaremba Gyula, az is­kola igazgatója, a szakmun­kásvizsga elnöke már ismer­tette a teendőket, tételt is húztak a fiatalok, ottjártunk- kor a vázlatot készítették, ma­gyarázóábrákat rajzoltak. Közben az igazgató sorolta: — Idén 96 érettségizett re­TV-FIGYELŐ pülőgépszerelő és navigációs elektromos műszerész végez intézetünkben. Az érettségi után két évig tanulnak itt a fiatalok, hajtómű- és üzem­tant, aerodinamikát, repülés­elméletet, műszerismeretet, repülőgép-elektromosságot, anyag- és gyártásimeretet, szakrajzot, munka- és környe­zetvédelmet, sárkány- és rendszerismeretet, üzemgazda­ságtant, testnevelést. — Hogy mi az a sárkányis­meret? Nem a mesebeli hétfe­jűről van szó, nem is anyós- viccről. Arról a sárkányról, amit a gyerekek eregetnek, s a vitorlázva repülő alkalma­tosságokról. — Ezerkilencszázhatvannégy óta több mint I ezer 500 re­pülőgépszerelőt és fele ennyi műszerészt adtunk a polgári és gazdasági repülőgépes munkahelyeknek. Azóta sokat fejlődtek az oktatás tárgyi és személyi feltételei. Most any- nyi fiatal végez nálunk, ahá­nyat a népgazdaság vár, min­den végzősünk szerződéssel helyezkedik el. A hangárban is Közben felelni kezdett az első, Mlinkó Gábor. Sorolta, amit tanult a magasságmérők­ről, nyomásmérőkről, sebes­ségmérőkről, halk szavakkal, megfontoltan beszélt a repülő­gép üzemanyag-rendszeréről, az égőtérben és a turbinában lezajló folyamatokról, s arról, hogyan lehet javítani a robba­nás- és tűzveszélyes üzem­anyagtartályt, miként lehet megóvni a környezetet, a ta­lajt, a vizet a szennyeződés­től. Amikor kilépett a teremből, a többiek megrohanták: — Hányas? — A tétel vagy az osztály­zat? — Mindkettő. i. Miután társait megnyugtat­ta. mondta: — Valószínűleg négyes vagy jeles lesz a szak- munkás-bizonyitvány. Opánszki József igazgatóhe­lyettes és kérdező tanár a vizsgán: — Nehéz a dolgom, talán jobban izgulok, mint a tanít­ványaim. A végzősök nagyon jól felkészültek, s most azért drukkolok, hogy ezt a szóbelin is bizonyítsák. A szerelő osz­tály 23 tagja év közben juta­lomszabadságot kapott a jó tanulmányi eredményért, az iskolai versenyben a másodi­kok lettek. Most sem hagy­nak szégyenben, eddig csak néhány közepes eredmény született, a többség jelesre, négyesre vizsgázott. Az is bi­zonyos, hogy a fiatalok a han­gárban is megállják majd a helyüket. Százak élete Tajti Géza, a KPM légügyi főosztályának repülő főmérnö­ke, a vizsgabizottság elnökhe­lyettese: — Csak akikor kérdezek so­kat a jelöltektől, ha fogalmi bizonytalanságot tapasztalok a feleletükben. Mint az előbb is: a hajtómű része a légcsavar is a dugattyús motoroknál. Ha a hajtómű hibás, akkor továb­bi, pontosabb diagnózis szük­séges; a motor vagy a légcsa­var hibásodott-e meg? Nem mindegy. — A szakmai nyelvezet pre­cíz ismerete — nem is gondol­ná az ember — legalább any- nyira repülésbiztonsági ténye­ző, mint a jól végzett szerelés. S a hiba — még ha kétszer el­lenőrzik Is a javítást — embe­rek százainak életét, milliós értékeket veszélyeztethet. Ezért beszélt az egyik vizsgázó inasévekről. Valóban, még a munkába állás után meg kell ismerniük a szerelőknek á re­pülőgéptípusokat, szákszol­gálati vizsgát is kell tenniük, felügyelet mellett kell gyakor­latot szerezniük, s még három év telik el, mire önálló szak­ember válik belőlük. V. G. P. Néprajzosok, ornitológusok jKülönleges tiszai expedíció Különleges tiszai expedíció száll vízre Kiskörénél, hogy ladikokon, népiesen szólva lé- lekvesztőkön három hétre birtokába vegye a folyót; néprajzosok, biológusok, orni­tológusok, festő- és grafikus- művészek. A néprajzosok tanulmá­nyozzák a vízi életet, a vízi közlekedést, kutatják a tutajo­zás, az átkelő kompok múlt­ját és jelenét. Szemügyre ve­szik, a Tisza menti települé­seken lakók életében milyen szerepet játszik a halászat, az állattartás, az ártéri gazdál­kodás, ml maradt meg a régi szokásokból, formákból, gya­korolják-e a vízhez kötődő háziipart, a vessző- és gyé­kényfonást, valamint a ladik­készítést. A biológusok a nö­vény- és rovarvilágot, az orni­tológusok a vízimadarak éle­tét figyelik meg. Vizsgálják, hogy a civilizáltabb környezet, a mezőgazdasági gépek, vegy­szerek, a vízszennyezések ho­gyan hatnak a természetes élő környezetre. A mostani vállal­kozás bevezetője egy három évig tartó expedíciós munká­nak. Otthonosan az otthonban Tavasszal — nagyrészt társadalmi összefogással épült —, mo­dern hatvanszemélyes bölcsődét, óvodát adtak át Halásztelken. A kicsinyek azóta a szépen berendezett helyiségeket „belak­tak”. Képünkön a reggeli pillanatai. Nazca. Danikén, ez az állító­lag szállodai szakácsból lett múltmagyarázó és jövőbe lá­tó férfiú, aki — mint köztudo­mású — fő tételeként azt vall­ja, hogy földünket gyakorta látogatták meg idegen civili­zációk tagjai is, műveiben a perui Nazca-vonalakat elő­szeretettel szokta emlegetni. Okkal, hiszen ezek a homok­térképnek nevezhető ábrák valóban különös, sőt egyedül­álló alkotásai az emberiségnek. Ráadásul olyanok, hogy ir­datlan hosszúságú egyenes vonalaiknak a teljes képe csak felülről, repülőgépről vá­lik láthatóvá, s így akár vala­mi égi járműveknek szánt le­szálló pályáknak is vélheti őket a nekiszabadult fantázia. Amikor 1930-ban a Lima és Arequipa között ingázó piló­ták fölfedezték ezt az ábra­rendszert, s velük együtt a szintén ott kacskaringózó ál­lat- és növényfigurákat, a lát­ványnak gyorsan híre ment, és tudósok egész raja szánta el magát, hogy a földfelszín­nek e különös titkát megfejti. Elmélet elméletet követett, mígnem egy hazánkfia, név szerint Zelkó Zoltán térké­pész is nézegetni kezdte a szóban forgó hely fényképét, és úgy találta, hogy a vona­lak együttese a Titicaca-tó környékének a képzetét idézik fel. Tűnődött, miért, elemzett, majd — immár á peruiak lel­kes támogatásával — a hely­színre is eljutott, ahol még inkább megbizonyosodott affe­lől, hogy ez a megannyi vájat és hajlat voltaképpen egy en­ciklopédia, amely egy 1500 esztendővel ezelőtt élt népes­ség megannyi — a csillagá­szattól egészen a közigazgatá­sig ívelő — ismeretanyagát őrzi. Dicséretére a Magyar Tele­víziónak (no és külön köszö­net a peruiaknak!), a Zelkó- féle helyszínelést kamerák és mikrofonok is rögzítették, s így a nézők is megismerhet­ték mind a valóban titokzatos vidéket, mind pedig azt a fo­lyamatot, amikor a kutatók érvre érvet mondanak, bi­zonyságra bizonyságot ta­lálnak. Köziben pedig egy- egy madárszárnycsapás, egy- egy különös szépségű napáldo­zat is feltűnt a képernyőn, amely látnivalók ezt az egész hatvan percet szinte egy tech­nikai eszközökkel írott verssé nemesítették. Kedvünk telhetett tehát eb­ben a sugárzásban, és még több örömmel nyugtázhatnánk most e Dómján Dénes szer­kesztette filmet, ha magáról a titok magyar megfejtőjéről többet is, mást is megtudunk. A tekercsek jelen állapotában ugyanis csak mint a Nazca- vonalak elemzője jelent meg Zelkó Zoltán, és korántsem úgy, ahogyan azt a néző ily esetekben elvárná: tehát nem szak-, de teljes emberként. Bi­zony ha ennek az egy órának egy valóságos riportere van — mondjuk olyan, mint a ki tudja, mióta nem látott Vitray ■—, akkor ez a körünkben élő térképész aligha marad meg ennyire fölfedezőnek és értel­mezőnek, hanem privát mi­voltában is megmutatkozik. Elmondja például, hogyan s miért választotta éppen ezt a teodolitos, négyzethálós szak­mát, és ugyanúgy azt is, hogy a szűkén vett megbízatásai mellett miféle erőktől sarkall- tatva érzi szükségét, hogy ek­kora nagy talányok kibogozá­sát is vállalja. Annál is inkább jó lett vol­na, ha Zelkó Zoltánt — kép­letesen mondva — nem két, de három dimenzióban mutat­ják be, mert ezek a nyári hó­napok nemigen forrósítanak tel cliyan estékkel, amikor két vagy három ember ott a stú­dióban olyan őszintén, olyan jóízűen elbeszélget. Akár szo­rosra kötött nyakkendője mögül, akár amúgy, trikósan úgy nyilatkozik meg, hogy a néző rábólinthat: igen, megint több egy kedves ismerőssel; igen, tiszteltjeink, szeretteink tábora ismét tovább szaporo­dott. Egy szó, mint száz: bizony nagyon jó lenne még egy adás, mondjuk, Zelkó, a tér­képész címmel, és ebben any- nyival több lenne a startél­mény, a kamaszkori érdeklő­dés, a? ilyen-olyan motiváció, amennyivel dúsabb volt szak­ismeretekben és elméletekben emez, az európai és dél-ame­rikai — egyébként így is fő­hajtást érdemlő — közös vál­lalkozás. Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom