Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

cm 1981. JÚLIUS 5„ VASÁRNAP B betű - koronával,.. iár mindenütt ilyen volna Újabb 90 otthm készült el Szigetszentmiklóson A környezet még az építkezés nyomait viseli Kétféle tapétából lehetett választani Bozsán Péter felvételei Ma még nem éltvezet a szi- getszentmiklósi lakótelepen sé­tálni. Fű, fa, botkor egyetlen szál sem, a parkosításnak még nem jött el az ideje. Né­hány perc alatt úgy érzem, inár a gyomrom is megtelt homokkal; félig csukott szem­pillákkal keresgélek a lakott­épülő házak között. A két munkás, akiket végül megszó­lítok, nem ne-vet ki. Mármint azért, hogy éppen, az előtt ál­lok, amit megtalálni szeret­nék. Egyikük vonogatja a vállát: — Mi sem tudjuk, miért 3-as számot festettek a blokkra, amikor bizonyos, hogy ez a Vl-os jelű Épület. A másik fiatalember pedig még utánam is szól: — Láttam, a 4-es lépcsőházban mentek fel c gór ék. Ott utoléri őket Árgus szemekkel Utolérem őket: Korpás Gyu­lát, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat II-es fő­mérnökségének irányítóját és í’ügedi Józsefet, a Pest me­gyei Beruházási Vállalat III- as műszaki osztályának veze­tőjét. Velük tart Fónay Ist­ván és Mikes Tamás is, mind­ketten a beruházók műszaki ellenőrei. Fügedi József nem lepődik meg, amikor kérem, hadd legyek ezúttal én is műszaki ellenőr, lakásátvevő. Persze, az sem baj, ha inkább leendő tulajdonosként nézhetek kö­rül. Gondosan elmagyarázza, mire kell figyelnem, s amint járjuk sorban a helyiségeket, ínaga is árgus szemekkel ügyel. Mindenre. Nem túlzók: az apróságokra is. Ilyesmiket jegyzünk fö!: törött a moso­gató tömítése, hiányos a konyhaablak glettelése, pó­tolni kell a szőnyegpadlót kör­ben leszorító PVC-szegélyt, s akad, ahol valaki utólag le­szedte a kádelőtétet — az egyik fürdőszobában. Mennyibe kerül? Korpás Gyula, kivitelező­ként, gazdaként, szünet nél­kül lesi az arcunkat A la­kások nagyon szépek. De ez a megállapítás — így si lá­nyán hangzik. Színesek, üdék a tapéták, ízlésesek és jó mi­nőségűek a szőnyegpadlók, ra­gyognak — a tiszta (!) abla­kon — a sárga sötétítő függö­nyök. És mindenütt olyan ren­det találunk, hogy akár már holnap kezdhetnék a beköltö­zést — Itt most viszonylag köny- nyű a dolgunk, bár mindenütt ilyen lenne a minőség — ad hangot elégedettségének a beruházó megbízottja. — Mi­után ezek OTP-lakások, már szerződéskötéskor nagyobb követelmények elé állítjuk a kivitelezőket. Az OTP" kifize­ti a felmerülő, tényleges több­letköltségeket, de el is várja, hogy megkapja a pénzéért, amit vár. — Jobb anyagokkal dolgoz­ni is könnyebb. A több pénz magasabb színvonalat kell je­lentsen! És jelent is — helye­sel Korpás Gyula. Mit gondolnak olvasóink, va­jon mennyibe kerülnek az 54 és 62 négyzetméter alapterü­letű, kettő és>fél szobás, il­letve kétszobás lakások? A kérdésre a legilletékesebbtől kapjuk meg a választ Len­gyel László, az OTP Pest megyei Igazgatóságának fő­mérnöke — fő-fő műszaki szakembere, hiszen korábban maga is kivitelező építész volt — csatlakozik ugyanis hoz­zánk. Átlag — mert a szint­től és az elhelyezéstől is függ — 543 ezer forint a kisebb és 596 ezer forint a nagyobb la­kás' értékesítési ára. Félhan­gos morfond í rázásomra, hogy ez bizony rettenetes nagy pénz, s ezért már joggal vár­ható kiváló csereérték, azaz lakás, siet megnyugtatni Len­gyel László. — A most átvett 90 lakás tulajdonosainak többségét a helyi, nagyközségi tanács je­lölte, jelöli ki. Elsődleges céh hogy a rászorulók jussanak la­káshoz. Akár így, az OTP-n keresztül is. Az állami válla­latoknál dolgozó munkásoknak ugyanis — élvezve a különfé­le anyagi támogatásokat — csak 45—50 ezer forint kész­pénzt kell lefizetniük. A töb­bi részletre megy. Közelebb egymáshoz Az egyik lépcsóház falán különös művészléliak hagyta ott a kézjegyét: óriás B-betűt kapart a frissen festett falra, fölötte háromágú koronával. Érdekes módon, ezen a buta „játékon” valamennyien egy­formán bosszankodunk. Min­denesetre az építő a legmor­cosabb, ismeretlen embere ügyességén. Ámbár állítja: — Főként Szi-get&zen tmi klóson, már szinte jellemzővé vált egymás munkájának a megbe­csülése, megóvása. Láthatták, nemigen akadt betört üveg, vagy sérült csempe, leszerelt ■ szerelvény. Horváth István főépítésvezetőnk -remekül szervezi, neveli a munkásgár­dát, de a szocialista tarigádve- zetők is sokat segítenek. — Az is lényeges — mond­ja Fügedi József >—, hogy so­kat javult a [kapcsolatunk az építőkkel. Nem lettünk el­nézőbbek, de közelebb jutot­tunk egymáshoz. Tudjuk, nem állhatunk elő teljesíti/atetlen kérésekkel, nem ragaszkodha­tunk mereven, az eredeti el­képzelésekhez. Ha kellett, ki­hívtuk a tervezőket és közö­sen döntöttünk a szükséges változásról. És két érdekes számadat az aláírt lakásvételi jegyzőkönyv­ből: az épület értéke 46 mil­lió forint, s mindössze — 10— 20—40 forintokból jött össze! — 85 ezer forint a hiánypótlá­si munkák összértéke. Ezt az OTP szakemberei is igen-igen jó aránynak — magas minő­ségi szint mércéjének — tart­ják. Egy hónapon belül Akkor kész a ház, ha kész a teljes közmű, a járda, az út. Szaknyelven ezt úgy mond­ják, ha funkcionál, ha meg­közelíthető az épület. A víz­zel, a villannyal, a csatorná­zással nincs is semmi hiba — a fűtésen e percben még vi­tatkoznak a beruházók — az üzemeltetőkkel. A lakótömb körüli munkát vállaló Pest megyei Út- és Hídépítő Vál­lalat emberei pedig ígérik: az előírt 30 napon belül, az ed­digihez hasonlóképpen, rend­ben leteszik a névjegyüket. Dodó Györgyi Támadó héjasas Égi kalózkodás Huszonöt lelkes természet- védő és ornitológus csaknem nyolc héten át egymást vált­va éjjel-nappal őrizte a Ge­recse egyik rejtett zugában fészkelő kerecsensólyompár költőhelyét, mégsem bújtak ki a tojásokból a várva várt fió­kák. Tavaly mindenre elszánt fészekrablók lopták el a pely­hes kis jövevényeket, az idén pedig a madárvilágban is rit­kaságnak számító „légicsata” zavarta meg a szülők költését. Egy héjasas jelent meg a fész­kelőhely fölött és szemet ve­tett a kerecsensólymok szikla­odúira. Sorozatos zuhanórepü­lésekkel, az „ős-lakástulajdo­nosok” megtámadásával igye­kezett elűzni a madárházas­párt. A látványos madárháború és az ennek megfigyeléséből szerzett új ismeretek nem na­gyon vigasztalják a szakembe­reket a fiókák elmaradáséért. A kerecsensólyom tudniillik kiveszőben levő madárfaj. Az alkalomhoz illően r~ — Újabb venéget hoztam, kedves mester. Mindenáron magánál szeretne fazont igazítani. — Parancsára, a kedves vendégnek. Milyet óhajt? Ha sza­bad javasolnom, errefelé épp’ a Kojak-frizura a legdivatosabb. A 32. akciónál bukóit le A virtuóz műgyűjtő betörő A bizottság — két nyo­mozó, egy fényképezőgépét sűrűn kattogtatő bűnügyi technikus s a hatósági ta­nú — a Dunára néző nap­paliban kezdte a helyszíni szemlét. Az idős professzor, a kétszintes nyaraló tulaj­donosa, elsőként a kandal­lóhoz vezette a rendőröket, nem annyira a klasszikus ízlésről árulkodó kisplasz­tikák és falon függő minia­tűrök kedvéért, mint a vé­kony porlepelbe rajzolódó nyomok miatt. Vak képkereiek A kontúrok precízen jelez­ték a lopást. A dr. Sz.-féle házból egész sor műtárgy , tűnt el. Nyoma veszett például egy jeketemárvány alapon nyugvó bronz koponyának, tetején tükröt tartó nőalakkal, s ugyanerre a sorsra jutott egy bányamestert ábrázoló ezüstö- zött szobor is. A betörőnek kétségkívül volt bizonyos ér­zéke a régiségek iránt, ezért figyelhetett fel az antik ebéd­lő garnitúra közepén álló ér­tékes ón gyertyatartóra, s _ a különlegesen szép márvány tálra. Végül is több oldalas jegyzőkönyv született, az en­teriőrhöz méltó barokkos bő­séggel. S hogy a professzor öt­venezer forint körüli kár­becslése nem túlzás, azt egy prém stóla (szkunksz), egy NSZK gázpisztoly és egy ele­fántcsontra festett női arckép eltűnése is bizonyította. A srenker az utolsó rekeszig át­vizsgálta a lakást, a szekré­nyeket feltörte, a fiókokat ki­feszítette, majd — ahogy Szentendre-Pismány műgyűj­tő betörője már nyolcadik hó­napja tette — nyomtalanul tá­vozott. Tankliajo­katasztrófák Franciaország északnyugati fél­szigetén, Brelagne- ban valaha a kel­ták éltek. A breto­nok a IV. század végén kezeltek át­vándorolni Britan­niából erre a fél­szigetre. Bretagne partjai és vizeinek élővi­lága az elmúlt tíz évben meglehető­sen sokat szenve­dett a tankhajó- katasztrófák sorál', kiömlött olajtól. A szennyezés hatá­sára vízi madarak, halak és más ten­geri állatok tízez­rei pusztultak el, A város nyaralóiból elhur­colt antikvitások listája ekkor már meglehetősen hosszú volt. Az egyik Cseresznyés utcai házbán például csak a vak képkeretek maradtak a falon, az 1920-as évekből származó német olajfestményeket egy­szerűen kivágta a tolvaj. A Szalonka utcából viszont ima­szőnyeget, és nagyméretű da­maszkuszi perzsaszőnyeget vitt el a.z anonim srenker... De az üdülőnegyedben hallani lehetett eltűnt mozsarakról, díszkupákról, kerámiákról, pa­tinás buzogányról és pajzsról, nagy, álló faliórákról, ejüst evőeszközökről, sőt újabb kis­plasztikákról is, női aktoktól egészen háromalakos szent- szobrokig. Az illegális műgyűjtő nyí­lászár-ügyekben — ez hamar kiderült — igazi specialistának bizonyult. Távolról sern tar­tozott a kriminalisztikában jól ismert „egykönyvű” betörők közé, akik egész életükben ugyanazzal a technikával dol­goznak. Nem, emberünk vir­tuóz volt, a maga nemében briliáns felkészültséggel ju­tott át a zárakon. Időnként a tetőre nyíló világító ablakokon vagy szellőző nyílásokon eresz­kedett le a manzárdszobákba, de előfordult, hogy vésővel egyszerűen csak kipattintotta az ablakot. Máskor viszont durva és erős volt. Egy alka­lommal egyszerűen betörte a bejárati ajtót, miután kitépett a falból egy biztonsági vasrá­csot. Az esetek többségében azonban használta a kommersz felszereléseket, mindenekelőtt a pájszert, amellyel bizonyos ajtótípusokat egyszerűen le­emelt, másokat felfeszített. Jó ember, csak lop A nagy sorozat végül idén februárban a 32. akciónál ért | véget. A tettes őrizetbevételé­vel a szentendrei igazságszol- I gáltatás egyik réges-régi kli- | ense tért vissza a rácsok mö- J gé. A még mindig csupán 24 j esztendős Lovas László egyik ! ügyével 1977-ben a Pest me- I gyei Hírlap is foglalkozott, ö J Volt az a kempingezőket ki- j fosztó horgász, aki az- egykori ! tudósítás címe szerint: Igazol- j tatáskor a Dunába ugrott. Az j eset a tahi híd közelében tör- ! tént. a lopott Philips magnó­val vízbe menekülő szentend- ! rei fiatalember kísérlete azon- 1 ban kudarcot, vallott. Az iszap nem nyelt el mindent. így a korábban már egyszer 3 év 7 : hónapra . ítélt vádlottat akkor újabb 2 év 6 hónapi szigorított börtönnel sújtották. Fegyintézetekben nem ritka J jelenség, hogy a konok, visz- I szaeső bűnözőkből kifogásta­lan magatartású elítéltek, jó rabok lesznek, akik adaptálódni képesek a börtönélet normál­hoz. Nos, a jelek szerint Lo­vassal is valami hasonló tör­tént, így büntetése háromne­gyedének letöltése után sza­badlábra helyezték. A bizalom az első jelek szerint jogos volt. Lovas Budakalászon a Lenfo­nóban munkába állt, folyama­tosan dolgozott, s este 10 után mindig otthon volt, miként azt a rendőri felügyelet szabályai előírták. A férfi tehát nem­csak jó rabnak, de jó munkás­nak, sőt jó refesnek is bizo­nyult. Ez a csupa jóság terelte el nyilván közel egy éven át róla a gyanút, hiszen a szo­ros magatartási szabályok mel­lett mindössze késő délután és kora este volt néhány szabad órája. Ráadásul ez az időpont betörésekre nem is látszott a legalkalmasabbnak. Lovas azonban a lehetősé­gekhez alkalmazkodott. Rend­szerint munkaidő után, kerék­párral közelítette meg a nya­ralókat, s a lopott holmit is biciklin hordta haza. Időnként előfordult, hogy régiségeket nem talált a házban, ilyenkor mindent elvitt, legyen az fű­nyíró, síruha. csiszológép, lep­keantenna vagy éppen pipató­rium. Elfűnt Lotz-vázlat Legtöbbször persze, mint már tudjuk, műtárgyakkal fog­lalkozott, ám hogy pontosan miért is, arra különösebb ma­gyarázatot nem adott. A zsák­mány jelentős részét minden­esetre Bartók Béla úti laká­sán megtalálta a rendőrség. A bűncselekmény motívumát il­letően Lovas a tárgyaláson gyermekeire hivatkozott, ám nehezen hatható, mi örömet talált két egészen kicsi gyerek mondjuk néhány olajfest­ményben ... Akadt azonba/i ennél súlyo­sabb kérdés is a büntetőeljá­rás során, s ez a betörésekkel okozott kár összege volt. A bíróság Lovas vallomása és a lefoglalt tárgyak alapján vé­gül is csak annyit állapíthatott meg, hogy a Iooott tárgyak ér­téke legkevesebb 120 ezer fo­rintot tett ki. A nyaralótulai- donosok szerint a kár valóiá­ban ennek csaknem duplája volt, s a vádlott tiltakozása rtlenére aranytárgyakat, egy Lotz Károly-félg lófej tanul­mányt, irhabundát és más ér­tékeket kerestek Lovas Lász­lón ... A Szentendrei Járásbíróság dr. Juhász Attila tanácsa vé­gül is 4 évi fegyházra ítélte a műgyűjtő betörőt. A büntetést a megyei bíróság jogerőre emelte. Ez annyit jelent, hogy Lovasra 1973-tól. vagyis nyolc év alatt összesen tíz évi sza­badságvesztést mondtak ki a bíróságok. Babus Endre é k

Next

/
Oldalképek
Tartalom