Pest Megyi Hírlap, 1981. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

1981. JÚLIUS 5., VASÄRNAP jrtyjr merne Új házak, óvodák, két kilométer járda Tizenháromezer lakos kényelmére Janus-arcú község Nagykáta? Őszibarackszüreten A napokban megkezdődik a barackszezon dömpingje. A földekről beérkező gyümölcs nagy része a Budafruct Gazdasági Társaság telepére fut be. Olasz gépsorok vá­logatják majd négyféle minőség szerint a portékát. Iparvágányukról vasúton az idén 3000 tonna őszibarack indul útnak kül- és belföldre. Riportunk a szezonélőn készült a budaörsi Sasad Tsz-ben, a társaság egyik gaz­daságában. Még pontosabban, a Törökbálint melletti Kö­les-dűlőben. Zománcozott piros kanna, táskák, szatyrok, a reggeli hűvöstől óvó felsőruhák, szépen egymás mellé rakva a megvénült barackfák tövében. Gazdáik, a barackszedők, arra hátrább, a sorok között dolgoznak. A távolban le­vők hangját elviszi a hirtelen támadt júliusi szél; a szoknyákból, fej kendőkből csak kék, fehér, fekete fol­tok villannak .elő. Nehéz kapaszkodni Ilyen magasra nőttél? Egész évben a határban — Jó napot! Merre találjuk a brigádvezetőt? — riasztjuk meg fotóriporter kollégámmal a serénykedő asszonycsapatot. — Arra, ott feljebb — iga­zítanak útba. És a munkához, folytonos tevékenységhez szo­kott kezek csak egy pillanat töredékéig méláznak, tartják a tenyerek; a szokottnál to­vább az illatos gyümölcsöt. — Zalaiak — tájékoztat a brigádvazető. — A- nyugdíj- noz közel, vagy már éppen azon túl; Megbízható munká­sok. Februártól decemberig szerződnek. A .hétvégeken a tsz autóbusza viszi, hétfőn pedig hozza őket. Valameny- nyien asszonyok. Munkásszál­láson laknak. Ebédet az üze­mi konyháról kapnak, reg­gelit, vacsorát maguk készíte­nek. Napi teljesítményük ilyenkor, amikor a barack ki­sebb méretű, 3—4 mázsa. Eves átlagban 3300—4400 fo­rintot keresnek. Vissza a hegyre — Kozma Istvánná va­gyok. Tótszerda hely i, horvát nemzetiségű. A férjem tizen­nyolc éve halt meg. A lányo­mat egyedül kellett felnevel­nem. Húsz éve járok ide. Most már innen is megyek nyug­díjba. — Nem gondolt rá, hogy itt megtelepszik? — Soha. Otthon jobb. Kü­lönösen a magamfajta koros asszonynak nem való a köl­tözés. Pénzt keresni igen, él­ni nem tudnék én errefelé... Kozma Istvánná szavaiból érződik, fölöslegesnek tartja a sok beszédet ö már végigjár­ta a nagy utat. Még ez az idény van hátra és végleg visszatér a Hegyre. így hívják feléjük a szőlőkkel beültetett határrészt a faluban, ahol ne- •ki is juttatott egy darabot a sors, és a ■kisembereknek min­dig fukarabban mérő történe­lem. Örökkön-örökké Horváth Jánosné hatodik évét tölti itt a Sasadban. Még Ütrakészen jóval a nyugdí j előtt áll. Oda­haza a ház' náluk is férfiem­ber nélkül van.-— Elvált? — Nem. Meghalt az uram. Lányóm és két unokám van. — Hogy telnek az esték a szálláson? — Mosunk, főzünk, beszél­getünk, s már el is sízaládt az idő. — Es a tévé? — Van, aki szereti. Én el­vagyok nélküle. — MJt fizetnek az ellátá­sért? — Tizenegy napra ötvenkét forint aiz ebéd, a szállás napi húsz forint Petrivertén, ahol lakom, hízót tartok, fél hold szőlőt művelek... — Sok ez valahogy. — Hált hiszen ez a bajunk. Hogy csak akkor van nyu­galmunk, ha örökkön-örökké teszünk, veszünk... Szöveg: Valkó Béla Kép: Bozsán Péter Janus-arcú nagyközség? Hol hipermodern emeletes-házas profilját mutatja a látogatók­nak üzletközponttal, sétáló­utcával, elegáns villanegyed­del, hol pedig a másikat gid- res-gödrös, agyagos, rekkenő szárazságban is sártengerre emlékeztető utakkal, pislákoló fények alatt is árnyékos zu­gokkal. Kétségtelen, hogy e2 is, az is Nagykáta. ★ A tanácsháza öles falai kö­zött kellemes hűvösben vázol­ja a közeli és távolabbi, de mindenképpen korszerűbb jö­vőt, dr. Bozó István vb-titkár. Van; lesz; épül; készül... I Tiszteletre méltó a lista: 1 i — Huszonhét tanácsi lakás ' készül az idén, négylakásos ház épül a vasút mellett _ez eddig a nnyi mint... Tizenhá­rom millió. Hatvan gyereket oefogadó bölcsőde július 7-i műszaki átadással, (tehát már íész) tizenkét millióért. A jár­da alapanyaga 440 ezer forint szigorúan anyagköltség csu­pán, a kivitelezés a hagyomá­nyokhoz híven a lakosság tár­sadalmi munkájának eredmé­nye lesz). Idén is, ahogyan évente általában két kilométe­res járdaszakasz készül el. Megkezdődik a 12 tantermes iskola építése — ez a beruhá­zás negyven milliót nyel el összesen, mire a tanulók bir­tokba vehetik. De a mondat végére nem kerül pont. Nagykáta 1981-re szóló terve szervesen kapcso­lódik a VI. ötébes tervidőszak tennivalóihoz. Nem lehet ha­logatni a 100 gyereket befoga­dó általános_ és középiskolai kollégium építését sem. A mostanában születő csecse­mők a tervidőszak végére már óvodás korúak lesznek, szá­mukra 50 személyes óvoda je­lenti majd a második otthont. ★ A ‘felsorolás hasonló tempó­ban folytatódott volna, ha nem akasztanánk meg dr. Bozó Ist­vánt egy önkéntelen kérdéssel: — Hogyan lehet ezt bírni pénzzel, munkaerővel? — Haladó hagyomány mife­lénk, hogy a környező válla­latok, gyárak, üzemek, intéz­mények aktívan segítenek a beruházások kivitelezésében — anyagilag és társadalmi mun­kában egyaránt. Erre számta­lan példa akad Nagykátán, hogy csak a legutóbbit említ­sem: a Telefongyár 40 tagú szocialista brigádja vállalta a Az idén mintegy 300 ezer tekercset készítenek a Telefongyár nagy- kátai tekercselő üzemében. Ezeket a tekercseket a nemrégiben kifej­lesztett 12 csatornás átviteltechnikai berendezésekbe építik. Képün­kön: Maczkóné Rovázson Erzsébet kezeli az NSZK-gyártmányú auto­mata tekercselő gépet, amely nyolc ember munkáját helyettesíti Barcza Zsolt felvétele bölcsőde átadás előtti utolsó simításait. Ott is voltak mind­annyian megegyezés szerint. A hatodik ötéves tervidő­szak gyümölcse lesz egy 100 személyes óvoda. Az ötmilliós költség minden forintja a helybeli intézmények, vállala­tok felajánlása. Végül, de nem utolsósorban, meg kell emlí­tenem, hogy a fejlesztési és a költségvetési terv között van­nak azonos tényezők is. Pél­dául a szilárd burkolatú utak építése és javítása (ami na­gyon ránkfér) a régi szociális épületek felújítása — mint például a községhez már vég­képp méltatlan művelődési központ rekonstrukciója — je­lentős költségvetési támogatás­sal valósul meg. Ebbe a kate­góriába tartozik az év végére elkészülő 40 személyes nap­közi otthon, fogászati rendelő, anya- és csecsemővédelmi köz­pont, gyermekorvosi rendelő és az állandó orvosi ügyelet új bázisa — mindez a régi szülőotthonban kap helyet. ★ A vidék első számú közel­lensége a talajvíz. Tetemes kárt okoz a mindenhonnan fel-felbugyogó belvíz minden évben; nincs ez másképp az idén sem. Erről árukódnak az 1. számú óvoda elázott falai, a tavasszal sártengerré válto­zó utak. A hivatlan vendégvíz esetenként szinte megoldha­tatlan nehézségek elé állítja a tanács vezetőit Új temetőt kellett például létesíteni a községben: méghozzá olyan helyen, ahol lehetővé .válik, hogy a sírokat legalább egy méter mély talajban képezhes­sék ki, a községben ugyanis átlagosan 80 centivel a föld alatt kezdődik a vízréteg. Óvodát! Óvodát! Óvodát! Ez az első három kívánságuk az itt élő, családot alapító fiata­loknak. A jelenlegi 420 hely édeskevés: 127 apróságnak még nincs biztosítva az elhelyezé­se, jóllehet a feltöltöttség 120 százalékos. A gyesen levő anyukák gyakran kopogtatnak a vaskos ajtókon, szeretnék a 1 piciket elhelyezni. Türelem! Türelem! Türelem! Visszhangzik a kérdésre a vá­lasz, lesz hely, csak idő kér­dése. Hogyan? Dr. Bozó István szavai biztatóak: az előbb már említett új bölcsőde átadása után egy régebbit átalakíthat­nak óvodává. Bármennyire szeretnék, nincsenek gumiból a gyermekintézmények falai. Ha túlságosan összezsúfolják a gyerekeket, elsősorban ők sínylik meg a helyszűkét, és ez tovább nehezíti az óvónők amúgy sem könnyű munkáját. ★ Janus-arcú község Nagyká­ta? Volt. A sártehger, agyag­dűlő, vaksi sötétség éppúgy emlékké válik itt is. mint az ország és a megye többi dina­mikusan fejlődő nagyközségé­ben; a kétféle profil lassan eggyé olvad: korszerű, járás- központképpel fogadja a lá­togatókat. L. Zsl Vásárról vásárra Aki nem hiszi, járjon utána A nap érlelte pirosra az oldalát Júniusi statisztika: országszerte száz országos állat- és kirakodóvásárt tar­tottak (ebből hetet Pest megyében);az országos állatvásárok száma 14 (ebből nálunk kettő); csak kirakók'é 4; orszá­gos sertésvásár 1 (csak nálunk); a 66 autóvásárból pedig miénk volt • 5. E gyenge megyei statisztikai eredmény reális: oka Budapest közelsége. Albertirsán, Dabason, Dömsödön, Ká­kán, Nagykőrösön, Tápiógyörgyén és Vácott országos állat- és kirakó-, Abonyban és Cegléden országos állat-, Gyálon országos sertés- és Albertirsán, Cegléden, Dabason, Nagykőrösön, va­lamint Vácott autóvásár volt. Bár — jól tudom —, lehet vitatkoz­ni rajta, mégis azt mondom, a vásárok napjainkban újból látogatottahbak let­tek. Jártamban-keltamben ezt tapasz­taltam. De, hogy valójában így van-e, s ha így van, mi az oka — utánanézni csak akkor jutott eszembe, amikor jú­nius 20-tól a Skála és a BUDAFLAX • ekhós szekérrel trapperportyázásra in­dult a Balaton körül. Találkoztam dr. Fekete Lajossal, a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetőjével, s nem mu­lasztottam azonnal nekiszegezni a kér­dést: i — Valóban reneszánszát éli a ván­dor kereskedelem? — Erről szó sincs. Helytelen ' a kér­désfeltevés — válaszolta szárazon, majd szünetet tartott (hogy legyen időm szé­gyenkezni —, s gondolni miagamban: miért is ütöttem az orrom megint olyan témába, melyhez semmit sem konyítok? Benőhetett volna már a fe­jem lágya), ám így folytatta: — Reneszánszról nem beszélhettünk, hisz az valaminek az újjáéledése, hosz- szú szünet után bekövetkező fellendü­lése. Csak nem akarja azt mondani, hogy az elmúlt évtizedekben valamikor is szüneteltek nálunk az országos vásá­rok, vagy hogy a lakosság nem igé­nyelte, csak úgy rájuk erőltettük? — Nem, nem. Én pusztán az iránt érdeklődöm: mi élteti ezt a kereskedel­mi formát, függetlenül attól fúj-e a szél, vagy süt a nap... Ezek után mondhatom, szakszerű magyarázatot kaptam a vásárok lélek­tanáról. Eszerint mindenekelőtt a kirakodó­vásár nem kirakodó, hanem kirakó (hivatalosan így is nevezik), mivel ki­rakják a portékát a szabad ég alá, a ponyvák árnyékába.... mégpedig azt, amit vásári (bazár) árunak nevezünk (s keresünk), bóvlinak tekintünk (de vesszük), az állami kereskedelem giccs- nek bélyegzi, s ezért — rangján aluli­nak tartván — nem forgalmazza. Di- vatárucikkek, ajándéktárgyak, luftbal­lonok, mézeskalács és törökméz... Nem minőségiek az áruk, de igényt elégítenek ki, olcsón. Nagy a választék, igénytelen a kivitel: ám hangulatos áz eladási forma (vásári); szórakoztató, játékos, alkut engedélyező a tálalás, lacikonyhás, céllövöldés, ringlispiles — szóval népünnepélyt imitáló. Az állat- és a korunk szülte autóvá­sár már szenvedélyt ingerlő — sokan sportot is űznek belőle (de nem profi­sportot): az eladó és a vevő összemér­heti hozzáértését, szabadon. Így elmondva közhelynek tűnik — mivel elmagyarázva már mindenki el­hiszi (sőt, tudta, csak nem merte vé­giggondolni) —, itt a ló és az autó egy- remegy, sportszerű kockázatvállalás tárgya. Az Állatforgalmi Vállalat, épp­úgy, mint a MERKUR fix, kötött áron vesz, s ad el. A vásárokon a kereslet és a kínálat öntevékeny, egyeduralko­dó a_szabadpiaci törvény (mely egyér­telműen) érvényesül. Az eladó reméli, hogy áron felül tud eladni; a vevő meggyőződése, hogy áron alul vesz... S ha úgy istenigazából utánanézünk, tán igaz, hogy napjainkban valóban lá- togatottabbak a vásárok: több a vevő, több az eladó. De ez csak azért van így, mert á távolságok összezsugorod­tak. Bárki ellenőrizheti: a közlekedés növeli az egyes vásárok vonzáskörze­tét. Azelőtt távolinak tűnő tájakról is ide tudnak se reg leni az eladók és a vevők. Ám épp ezért ez utóbbiak több­sége nem hazai. És... mindannyian jó vásárról ál­modozhatnak. Ahol többet kapnak por­tékájukért (annál, amit ér), s keveseb­bet adnak érte (mint amennyit ér); aszerint, hogy eladók, avagy vevők... Íme a vásárok népszerűségének titka — napjainkban. Aki nem hiszi, járjon utána. Alacs B. Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom